Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

Szerda vilAc 1991. február 23. 3 71 rendőr fia és az öreg samurai (A Világ bálim tudósítójától.) Dr. Sternberg, a tokiói egyetem­­Hantta aiaichitilleti tanára egyik tanulmányában érdekesen jellemzi a japán állam­férfiak egy részét. Dr. Sternberg szerint a legérde­kesebb és a legrokonszenvesebb ember a japán politikusok között jelenleg báró Den, Formoza kor­mányzója, Báró Den apja közrendőr v­olt és havon­ként tizenkét yen fizetéséből kel­lett egyenruháról is gondoskodnia. Természetes tehát, hogy fia nem járt egyetemre és korán kenyérkeresethez kellett látnia. Gyorsan befutott nagy karrierje ellenére singjenek ellenségei báró Den-nek, vagy legalbb nincsenek olyan ellenségei, akik ne vallanák barátainak ma­gukat. Pedig Dea az erős meggyőződések embere és néha egész tömdistenül érvényesíti meggyőződését. Azonban szándékainak tisztaságát, teljes önzetlen­ségét és jóhisszeműségét, éles judiemmát, a közérdek szempontjainak, feltétlen respektálását mndenki kénytelen róla elismerni. A rendőr fia felé feldúl ma a bizalmával a japán nép jelentékeny része és a rendőr fia, noha nem tartozik egy párthoz sem, ma olyan faktora a japán politikának, hogy min­den párt kénytelen számolni vele, fiaik, csendes, végtelenül egyszerű ember társasági formái szerint Den, senkivel nem érezteti rangját, és szinte nem­ vesz tudomást arról a népszerűségről, amely körül­fogja vézna alakját. Amellett érdeklődése nem áll meg a japán határnál. Turném , kiterjed az emberi szolidaritás nagy kérdéseire is. Szita­te azt kellene mondani, hogy báró Den az az államférfi, amilyen­nek Wilson akart látszani. . Újságíróból miniszterelnök Újságíró volt, majd pedig lapszerkesztő Japán jelent -i miniszterelnöke, Hara, míg azután Kio márki maga mellé vette titkárnak és így megnyitotta előtte a politikai pályát, If­orz romaképpen pártve­zér és miniszterelnök volt már akkor is, amikor a szélesebb nyilvánosság még alig tudott róla. Hara gyors felfogású, fáradhatatlanul tevékeny ember és a rossz nyelvek azt mondják róla, hogy a Hara­­kormánynak Hara az elnöke, Hara a külügyminisz­tere, Hara a közlekedési­ minisztere, a kereskedelmi minisztere, az igazságügyi minisztere és a közokta­tásügyi minisztere. Az bizonyos, hogy Hara foglal­kozik minden tárca ügyeivel és minisztereinek aek­ van akaratuk vele szemben. Hiszen a pénzügymi­niszter és a hadügyminiszter kivételével csupa párt­­politikus ül a japán kormányban, akik nem túlsá­­gosan ismerik ki magukat tárcájuk területén és mindenben alárendelik magukat pártjuk vezéreinek. Azonban Hara tervei gyakran mégis meghiúsulnak a viceminiszterek ellenállásán. A vének tanácsa Az adminisztratív államtitkárok viselik ezt a címet és a viceminiszterek az ügyek alapos ismere­ténél fogva legalább néhány minisztériumban olyan erősen magukhoz ragadták a hatalmat, mint hajdan a shogunek. Haza szeretett volna szabadulni leg­alább a viceminiszterek egy részétől és ezért felállí­totta azt a tételt, hogy a viceminiszter is politikai állást tett be, tehát köteles lemondását felajánlani kormány­változás vagy minisztervált­ozás esetén. Azonban a genro ellenállásán meghiúsult Hara terve, amelyet a parlament többsége készségesen támoga­tott volna. A genro-nak ugyan nincsen hivatalos köz­­jogi funkciója, sőt hivatalosan nem is létezik a genro: az öregek tanácsa, az aktív politikától vissza­­vonult, sokat tapasztalt államférfiak gyülekezete, de nem most történt először az, hogy a parlamentáris többség és a kormány elejtette egyik vagy másik, tervét akkor, ha a genro emelt szót a terv meg­valósítása ellen. Az öregek tanácsának alighanem a nyolcvanhárom esztendős Yamagata herceg a feje, a szellemileg még teljesen friss, de már legendáktól övezett tábornagy, aki egy félszázad előtt fontos szerepet játszott azokban a harcokban, amelyekkel helyreállították a Mikádó hatalmát a shogunokkal szemben. Negyvenkilenc év előtt lett vezérőrnagy Yamagata, negyvennyolc esztendeje viselte először a hadügyminiszteri tárcát, 1884-ben lett gróf, 1889- ben volt először miniszterelnök, majd pedig 1891- ben, mint az első japán hadsereg parancsnoka sze­repelt a kínai háborúban. Azóta is az élen találta Yamagatát Japán politikai és katonai történetének minden nevezetesebb fordulata. Hat évtized törté­netét jelenti ez a testileg törékeny, de szellem meg éber aggastyán a japán­­közvélemény szemében és Yamagata tekintélye egymaga is elég volna arra, hogy súlyt adjon a genro nek. Yamagata herceg pedig két szempontból emelt kifogást a vlerminisz­­terek állásainak politikaivá tétele ellen .fiúinak­ tartotta volna azt, h ha az ügyekben jártas és tapasz­talatokban gazdag viccm­­nisz­tereket eltávolítják állásukból, csak azért, mert a kormányzásban az egyik párt váltja fel a másikat, ami Yamagata sze­­rvében már nem olyan nagy esemény, mint amilyen­nek az érdekelt pártok tartják. Másrészt Yamagata egész nyíltan megmondotta, hogy a viceminiszterek elmozdítása Hara miniszterelnök diktatúráját jelen­­tené, mert Hara fürgébb eszűt és tájékozottabb a­molóikus minisztereknél. Már­pedig Yamagata her­ceg nem helyesli a miniszterelnöki diktatúrát, és ha már diktátori hatalmat adna a miniszterelnöknek, nem Harát tartaná alkalmas embernek a diktátora polc betöltésére. Yamagata herceg bizalmatlanul és alig palástolt kicsinyléssel nézi Hara miniszterelnök tevékenységét, noha nem vonja kétségbe, hogy a miniszterelnök kitűnően érti a dolgát és rendkívül ügyes ember. Azonban ez a kicsinylés nem az öreg samurai lenézése a volt újságíróval szemben, hanem Yamagata azt kifogásolja Harsnál, amit sokan má­sok is, kifogásolja azt, hogy a miniszterelnöknek nincsenek céljai tervei, ideáljai, hanem csak a po­litika hullámverései által éppen felvetett kérdések megoldásával foglalkozók. Yimagata herceg­ két ge­nerációt látott eszméiért harcolni, eszmékért meg­­halni és eszmékért edzi. Kom csodálatos tehát, ha­­ nem tud megbarátkozni az ügyes és hajlékony opportunisták nemzedékével. A leggazdagabb ember Hara hatalma egyébként a nagy választási győ­zelem ellenére is kezd ingadozni. A szocialista moz­galom gyors erőre kapása, a munkanélküliség meg­oldhatatlan problémája, mint, a nagy indusztriáls vilá­g kitérő jelensége és Japán külpolitikai izolá­­lódása, mind a miniszterelnök ellen dolgoznak. És a miniszterelnök ellenségeinek sorában helyezkedett el báró Imasaki is, Japán leggazdagabb és legbefo­lyásosabb embere, aki a­­fitsubish­i-b­a­nkko ne a ni hatalmas gazdasági összeköttetésed fölött rendette­ mit. Bitó Iwasaki nyíltan ellenzékbe ment Ilarával szemben és báró Iwasaki olyan ellenfél, akit Hara minden ügyessége mellett sem tarthat veszélytelen­nek. Iwasaki egyébként már talált jelöltet a minisz­terelnöki székre Kató volt londoni nagykövet sze­­nvélyében. Kató volt az, aki sürgette és keresztül­vitte a hadüzenetet Németország ellen, jelenleg pe­dig a legerősebb ellenzéki pártnak, a Kerseikai-nak­ egyik vezére. Európát nagyon jól ismeri Kató és Japánt szintúgy. Ügyes diplomata, jó szónak, van érzéke a gazdasági problémák iránt, tud logikusan gondolkozni, ötletei néha nagyon találóak, de van egy pont, ahol könnyű megsebezni. Kató rendkívül hiú ember és Bismarck mondotta egyszer, hogy nyugodtan alussza át az éjszakát, ha diplomáciát elleviábojában fölfedezte a fogékonyságot a hímig iránt­ A hiú diplomatákkal és a hun politikusokkal könnyű­ volt elbánni. Bismarck felfogása szerint, Japán politikai helyzete nem könnyű. A hábo­rús évek­ nagy gazdasági virágzását most egy igen súlyos krízis követte, a munkásmozgalom veszélye­­sen kiéleződött, Japán izoláltan áll a világpolitiká­ban, mert az an­gol szövetség értéke Oroszország összeomlása után, legalább is kétséges. Korea for­rong, Kínában egyre erősebb ellenállással találkozik a japán politika, Japán konfliktusa az Egyesült­ Államokkal újból igen veszélyes stádiumba jutott. Japán helyzete nagyon komplikált és tele van bo­­nyodaknakk*l, de legalább minden politikai párt­nak van egy olyan vezére, akit teljes bizalommal követnek hívei. Százhuszonkilenc monarchista a porosz képviselő fidzman (A Világ berlini tudósítójától.) A porosz válasz­tások végleges eredménye szerint hetvenhárom né­­m­e­t nemzeti párti és ötvenhat német néppárti jelöze­tét választottak meg, úgy, hogy a két montarchista párt mandátumainak iránta hetvenegyről száz- hnszonkilettére emelkedett. A többségi szocialista párt s­záz­negyven­öt mandátumból száztizenegyet, a centrum kilencvennégy mandátumból nyolcvanhár­mat, a demokratáik hatvanöt mandátumból huszon­ötöt tartottak meg. A kommunisták, akik most vett­ek részt először a porosz választásokon, harminc mandátumot szereztek, a független szocialistáik man­dátumainak száma huszonháromról huszonnyolcra emelkedett. Azonban a júniusi birodalmi választá­sok mandátumainak megoszlásához kép­et a négy­­száztizennégy kerület közül mintegy száznak kellett vo­lna a független szocialistákra jutni. Nem szabad megfeledkezni azonban, hogy a független szocialista párt balszárnya, a kommunistákkal egyesülve vette fel a választási küzdelmet. Fre­tcher ezredes és Christian mérnök Bécsből jelentik. A szövetségi tanácshoz beér­kezett irományok között va­n a nagynémetek inter­pellációja a kormányhoz Fletcher angol ezredesnek Christam mérnök eben a bécsújhelyi repülőtéren tanúsított eljárása tárgyában. Az interpelláció hivat­kozik a lapokban r­eg-jelént arra a hirre, hogy Fletehtr ezredes a repülőgépek megsemmisítésének felügyeletével megbízott mérnököt a munka lassú haladása miatt nyerten felelősségre vonta, több etölcsapást mért rá és öt nyakon ragadva, a repü­lő­­csarnokból kidobta. A felháborodott munkásság arra kényszerítette az ezredest, hogy a bántalmazott mérnöktől valamennyiök jelenlétében ünnepélyesen bocsánatot kérjen. Ttz­uf Madráissy és a régi Giesswein­ k korm­á­nymográmen vitájában ma, elvének Giess­­weink Sándor ..........-a^**J**^ ■ - - ■ -A kormány, valóban kivételes, helyzetben van, mert hosszú parlamenti ura­k­lése alatt nem emlékszik rá, hogy egy korm­ányprogramm­ felett folytatott vita ilyen hosszú időre,­oyuti volna. Nemcsak hogy bősem szünetek szakították meg, hanem egy új ülésszakba is átterjed ez a vita. Mindamellett kénytelen fölszólalni, különö­sen a tegnap elhangzott beszéd ultán, amelyben Ik­totay István hosszasan szólt a keresztény gondolatról. Nem keresztény kurzus, hanem keresztény gondolat kell, sőt nem el eg­y keresztény gondolat, hanem keresztény tett is kell. (Úgy van­ a jobboldalon.) Nagy kérdés, hogy meghozza-e a kormány azt a­ garanciát, hogy tetteket is hoz? A kormánynak eddigi működésében csak olyan tetteket lát, amelyek nem­, töltik el sok bírálómmá­. Be­­flották a botbüntetést, amelyet szerencsére neon alkal­­ma­znak, megtörtént a földbirtokreform, de nem látja, hogy alkalmaznak és v­égül a szomorú trianoni béke becikkelyezése, amelynél csak az kívánatos, hogy ne le­­gyen végrehajtva. A legutóbbi tettek pedig a pén­zü­gy­­minisz­ter törvény­javaslatai a ligkülöndezőbb adókról, tudjuk, hogy fizetni kell, de nemcsak fizetni akarnak, szpenisis tetteket is akarunk végrehajtani és várjuk, hogy a kormány ezen a téren valóban tettekre hatá­rozata el magát. Alkotmányos életet és közszabadságokat Akarják továbbá azt is, hogy az alkotmányos élet felvinuljon ebben az országban. (Taps a jobboldalon.) A szocialisták mindig hasznos munkát végeztek és igen helyesen mondja Milotay, hogy ezekre az energiákra ne­künk szükségünk van. (Kossá lát­ván: Romboló munkát végeznek! Destraktivek!) A destrukció szót manapság na­gyon könnyen alkalmazták. (Koszé István: Majd a Galilei-Kör.,) Bocsánatot kérek, a Galilei-Kör .* dolgo­zott. Ha mi keresztények dolgoztunk volna úgy, ma másutt tartanánk. Nem akarja az ördögöt a falra fes­teni, de óva­ inti a nemzetgyűlést attól, ne jól jött­ egy újabb Bachkorspak erre az országra, ne következzék be a­ spiclik rendszere, amely m­ár körülbelül itt is van. Be­­következhet egy­ idő, amikor utunkra, akik alkotmányos életet akarnak ebben­ az országban, azt fogják mondani, hogy forradalmárok. Ezt fogják mondani a szabad ki­­­­rályválasztókra is. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Már mondják is!) Ő nem vett részt a forradalomban, a ki­­rálykérdésben nem­ volt aktív szerepe- és a­z a véleménye, hogy a király az országért van, nem pedig az ország a királyért. Da, hogy mi kijussunk a tétlenségből, ahhoz feltét­enlül szükséges, hogy kivirágozzanak a közszabad­sága!­. Hiányosna­k azok a garanciák, amelyek mellett nyilvános kritikát lehet gyakorolni. Sem engedhetjük bics’­ hon­á­rokat, akik t­­tő­szabadságokat bővítsük, farmjaim ároknak leintsék .­ Akkor törzsdalátárék voltak, akik itt a Házban a. Kos®utb.-nótát énekelték, azok voltak Andrássá­­és Apponyi is, akiket erőszakkal vezettek ki innen. Elsősorban a sajtószabadságra van szükség és mikor a. sajtószabadságról beszél, nem azt kívánja, hogy a pornográfiának, a rágalmazásnak, a becsületsértésnek ajtót nyissunk a sajtóban. (Orbók Attila: Mint ahogy a keresztény sajtó teszi!) Ezt, saj­nos, én is tapasztalom. A cenzúra túlkapásairól beszél. Ez nevetséges és nyilvános életünknek valóságos szé­­­yene. Felemlíti, hogy nemrég egy cikket írt az egyik lapba és először történt meg vele, hogy cikkéből, törölt * cenzúra és az első alkalommal is azt a szót törölte, hogy ,­nemzetközi", olyan összetételben, amikor a nem­zetközi jogról beszélt. (Nagy derültség.) Mi lesz Vsára­­­látva! az egyetemen, aki a nemzetközi jogot adja elő! (Báb­or István: Már nem egyetemi tanár: Felfüggesz­tették!) Ilyen viszonyok között igazán nem szttrpithat­ turro arra, hogy bennünket a művelt népek közé stimit­­ál nők. (Hogy zaj, ellent mondd rak. Ristó István : Hal­latlan, hogy egy főpap ilyent mondjon!) Hit analfabé­ták intézik a cenzúrát? Igenis az u­­télim, hogy a kül­földön meghallják. Páter Bangha, egy könyvében azt írja, hogy a jőzsdének és a bankoknak reformja sürgős és e téren tanulni kellene a botsevizmusstól. Én is azt mondon­. Azt­ látom, hogy csak a rossz dolgokat tagad­tuk el a bolsevistáktól. 4 jót nem. (Felkiáltások: Nem volt abban semmi jól Szabad szeresén­!) A liberalizmus Apponyi Albert is azt mondta, hogy nekünk nem­zetieknek teh­ ütmünk, de nemzetközieknek is. (Bab­­or István: De Apponyi nem lépett be a liberális blokkba!) Nálunk nincs megengedve, hogy szabadon írhassunk olyan dolgokat, amik a műveltséget ter­jesztik. Mi lenne, ha nálunk Komátt­,­ Hollandot vagy Fortier könyveit terjesztenék. Varnnak olyan emberek, akik mind érd, ami szabadság és alkotmány, destruk­tívaknak bélyegeznek. Gratulál a pénzügyminiszter­nek, aki nyíltan liberálisnak vallotta magát és ennek ellenére megnyerte a keresztény nők táborát. Pedig ezek előtt úgy festették a liberalizmust, mint ma­gát a kárhozatot, ő mindig az ellen a liberalizmus ellen küzdött, amely elnyomja a gyöngét, főleg a gazdasági liberalizmus ellen, azonban miért akarnak önök egy báró Eötvös József liberalizmusa ellen küzdeni? (Bal­­­er István: Dehogy akarunk. Mi csak a gazdasági li­beralizmus ellen harcolunk.) Olvasta a katolikusok egyik vezérének nyilatkozatát, aki liberálisnak és egyben katolikusnak vallja magát, de abba az alaku­lásba, amelyet ő kreált,­ invitálja a zsidókat is és mégis mit látunk, hogy az a lap, amelyet annak­ 14gé* *zét Zseli János a­pított, nicával.

Next