Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Kedd VILÁG 1921. február 1.3 Egy pesti nvitány hárommilliót lopott és megszökött Mécsbe (A Világ, tudósítójától.) Az édesapja úgynevezett jómódú"budapesti polgár, aki után csak társadalmi pozíciót hagyott mái W"szükségül. Meg azt az évikusgézer komnál,. npÜ-re, okvetlenül szükség van a Utfetontartáshoz A 10 Flluszezer korona nem is elég erre, siiert abból .gáeszezer koronából még az özvegy édesanyának is élni kell, meg a kisebb testvéreknek is kell iskoláztatásra. A régi, boldog világban, amikor ő felnőtt, az édesapja keresete hozzászoktatta a jó élethez, mert ezt a jó életet akkor a jó cipő, a jó harisnya, a jó ruha, a színház, a koncert és a társasélet jelentette. Az a pesti kisasszony, akiről most szó lesz, így nőtt fel és így nevelkedett. A neve nem fontos, gondolom nem is illik a nagy nyilvánosság elé vinni. Mégis muszáj megemlékezni az egészről, mert az életből való és hozzátartozik a mai világ történetéhez. Az első lopás és a tőzsde Egy darabig csak ment valahogy a szomorú élet. A tavalyi, meg a tavalyelőtti ruha átalakítva és egyegy odadobott csibével, vagy szalaggal felfrissítve, egészen az új ruha benyomását kelti. Az utolsó finom harisnyát is lehet addig stoppolni, míg teljesen széjjel- szakadozik. A barátmők előtt így nem kell magát szégyelnie és inkább egyszerűbb odahaza az ebéd, de a szórakozás sem marad e. Mert a barátnők szerencsésebb körülmények között vannak, mint ez a pesti kisasszony. Ők a boldog gazdagok közé tartoznak, akiknek minden évszakban jut új ruhára és új kalapra, meg estélyeket, házibálokat és egyéb házimulatságokat rendeznek, ahol ő is mindig megjelenik. Fél esztendővel ezelőtt egyszerre nem tudta a gardebobe-ját újjáformálni. Próbálta mindenképpen, nem ment sehogyse. Az egyik barátnőjénél volt éppen, aki ott öltözött fel ő előtte, biztosan készülődött Valahová. Lehet, hogy az új estélyi ruháját próbálgatta az ő szemetét tára, ami nagyon elkeseríthette a pesti kisasszony szívét. Az asztalon meg elő voltak készítve az ékszerek: gyűrűk, brossok, karperecét, nyaklánc és fülbevaló, amelyekkel majd feldíszíti és felékesíti magát. Ott feküdtek az aranyból és platinából, meg drágakövekből való ékszerek a szeme előtt és a pesti kisasszony valószínűleg igy gondolkozott: , — Istenem, vájjon mi történhetik, ha most elviszek egyet az ékszerekből? . . . Talán észre sem veszik, vagy ha észreveszik is, senki semgondol rám: a legjobb barátnőre . . . És eladom, az árából meg kitelik egy pár Cipó, talán még több is kitelik . . . ■ Csak sejtem, hogy ilyen gondolatok forgolódhattak a fejében, mert a következő percben, mikor a barátnője elfordult felőle, egy alkalmas pillanatban a bőrtárcájába csúsztatott egy ékköves aranykarperecet. Szegénynek, képzelem, mennyi baja lehetett ezzel ez alkalmas pillanattal . . . De a tolvajlás sikerült és így kezdődik a pesti kisasszony lopásainak sorozata. Mert apról-napra, drágább lett az élet és folyton több pénz kellett. Pénzt előteremteni pedig csak úgy lehet, ha újra a tolvajláshoz folyamodik. És rájött arra, hogy akkor legkönnyebb az ékszereket megszerezni, mikor a barátnői öltözködnek. Azzal összeszámolta a barátnőit, sőt az édesanyja barátnőit is összeszámolta. Számba vette őket és sorban felkereste mindet, amikor éppen öltözködtek. Hol egy gyűrűt, hol egy kis órát, még egy- egy melltűt, vagy a fülbevalót tolvaj ért el és az ékszereket aranyműveseknél értékesítette. De ez a pénz sem volt elég neki az életéhez, mert lépést kellett tartani a barátnőkkel és a társasággal, sfórra elkezdett játszani. Mr. tőzsdén és nyert. Aztán vesztett. Újra nyert. Újra veszített. Ilyenkor, mikor vesztésben volt, megint felkereste egyik ismerősét és ellopott valamit tőle. Kellett a pénz, hogy fedezze a tőzsdedifferenciákat. „Félév múlva mindent visszafizetek...* Ami ezután következik, már nagyon szürke és mindennapi dolog. A barátnői és az ismerősei itt f*, ott is panaszkodtak, hogy egész csomó értékes ékszerük itt eehezett el. Persze ő rá senki sem gyanakodott, csak feljelentéseket tettek a főkapitányságon ismeretlen tettes ellet. Az ellopott ékszerek értéke ekkor már több volt tatait három millió korona. Két család őr 7ötkOOO koronával károsult, a többiek, főleg rokonok, CO—100.000 koronával. Pesti kisasszony akkor még — úgy látszik, —? nem törődött a következményekkel, csak elegáns volt, jókedvű és ott forgolódott és ott élt abban a világban, amelyikbe a születése, a körülményei és az egész eddigi élete belenevelte. Néhány nappal ezelőtt éppen magához hívta meg az ismerőseit, a barátait és a társaságát. Mindenle eljött, csak egyetlen barátnője nem, akit felhívott telefonon. — Jaj drágám, nem mehetek, bocsáss, meg érte. — Védekezettbarátnője a telefonkagylóba. b_ Annyi izgalmunk van az eltűnt ékszerek miatt . . . Egész nap futnak-futnak a detektívek, már belefájdult a fejem... Hála Istennek, mert vége lesz. Egy ékszerésznél megtalállak mindent és nyomában, vannak a tolvajnak is... Tatán holnap le is tartóztatják . . „ — ügy, sajnálom, hogy emiatt nem tudsz eljönni, — kürtölte vissza pesti kisasszony barátnőjének a kagylóba. — Ne haragudj drágám és mulassatok jól.. . . Mindenkit csókoltatok. Pá! , J . Ebben a pillanatban, — úgy hiszem,— egy kicsit megrémülhetett ez a pesti kisasszony. Azért nem ijedt megnagyon, végigtáncolta és végigszórakozta ezt az ■utolsó mulatságot, hajnali háromig. Mikor elmentek a vendégek, ezt mondta az édesanyjának: — Én már la sem fekszem, csak átöltözködöm és kimegyek a csuzdába a szenünkért . . . De nem a csuzdába ment, hanem a pályaudvarra, ahonnan Bécsbe utazott. Előbb azonban írt egy levelet, amelyben részletesen mindent elmond és beismer. Meg bocsánatot kér mindenkitől és szentül -ígéri, hogy egy fél esztendő múlva az utolsó fillérig visszafizeti avárosutiaknak a hárommilliót.* Ez a kettő még hozzátartozik ehhez a történethez. A károsultak azonnal visszavonták feljelentéseiket a főkapitányságon. Pesti kisasszony édesanyja ,idegbetegséget kapott és egy fővárosi szanatóriumban ápolják. átbontó betörőket fogott e£ a rendőrség Már régóta keresik az utóbbi időben mind gyakrabban előforduló betörések tetteseit. A betöréses ügyek kiderítésével foglalkozó detektiv-csoportok közel egy esztendejeg keresték az ijamtörő bandát, melyet Molnár Györgly detektivMSS nyelőnek és csoportjának hosszas utáliárás és|10Torozáss után sikerült elcsípnie. Egy hétjjja sztráda Molnár-csoport nagy éjszakairazziát tartott, amelynek során a József-körút 77. számú ház házfelügyelőjétől megtudták, hogy a pincében betörők jártak, akik ki akarták bontani a falat és a mennyezetet, hogy feljussanakGerő Jenő férfi- és női divatáruüzletébe. A házraesterné azonban megzavarta őket, mert lement elzárni a vízvezeték-csapot és észrevette, hogy három idegen férfi igyekszik elbújni a sötétben. Segítségért kiabált, mire albérlője, Zsebó István szerelő lerohant a pincébe. A betörők megtámadták, mire Zsebó, védekezés közben, az egyiket ■megszurta, leteperés a földre, azonban a másik két betörő segítségére sietett a társuknak és kimentették szorongatott helyeztéből. A három betörő azután nekiesett Zsebónak és a házmesérnének, m megpofozták az öreg asszonyt, azután bezárták őket egy fáskamrába és elmenekültek. A detektívek azonnal megkezdték a nyomozást és a vérnyomokból megállapították, hogy a betörő súlyosabb sebet kaphatott. Érdeklődtek a kórházakban, hogy szúrt sebbel jelentkezett-e valaki felvételre és -a budapesti közállapotokra jellemző - minden kórházban találtak négyttűtöt. Mind tudott azonban alibi igazolni, csak a Telepi utcai kórházban kezelt Komódi Lajos névre szóló igazolványokkal ellátott, gyanús külsejű ember nemtudta sehogy igazolni a kérdéses éjszaka kritikus időpontját. Miután sebe már erősen gyógyult, behozták a főkapitányságra és vallatni kezdték. Előkerítették Zsebó Istvánt, akivel való szembesítésekor, — amikor Zsebó felismerte benne azt, akit ő megszűrt — bevallotta, hogy egyike volt azoknak,, akik a pincében voltak. Beismerte, hogy Bálint Lajosnak hívják, fivérével, Bálint Árpáddal és Kocsis István nevű társával lopódzott a pincébe. Kibontották a mennyezet falát, Bálint Árpád és Kocsis István bemásztak a nyíláson, összeszedtek egy csomó értékes holmit, feltörték a pénztárt, zsebüket megtömték pénzzel és éppen el akartak menni, mikor a házmesterné őket észrevette. A lopott holmit nem is tudták elvinni. A detektívek nagy utánjárással elfogták Bálint Árpádot és Bíró Sándort, valamint Kocsis Istvánt, akik azután apránként bevallottak IS falbontásos betörést. Elmondották, hogy egy esztendeje „dolgoztak" és végiglopkodják a Rákóczi-uton és Thüköly-uton levő férfi- és női divatárukereskedőket. A Szákóczi-út 28. szám alatt György és Sebestyén, Irákóczi-út 40. gy. alatt Kertész Pál, Rákóczi-út 15. szám alatt Schnur Henrik divatiárukereskedőknél törtek be olyanformán, hogy a pincéből feltörték a mennyezetet. A Rákóczi-út 16. alatt Itmnergiück Józsefnél is kibontották a talat, azonban megzavarták őket. Thököly-út 9. alatt Perl Miksa, nőiliva,árukereskedőhöz is betörtek a piacon keresztül. Aréna.it 25. alatt ez iskolából, álkulcs segítségével elloptak nagymennyiségű lisztet és cukrot, Garay-tér alól, Kiss János baromfikereskedőből nagy mennyiségű vadhúst, nyulat és baromfit loptak. A zsákmányból nagy vacsorát csaptak. Hoffimu:r Jakab Dohány utca 60. szám alatti posztókereskedésébe olyanmódon törtek be, hogy a pincéből az üzlethelyiségbe nyíló csapóstón át egyszerűen felmentek, azután távozásukkor a rácsot visszahelyezték úgy, hogy a ket skídó vak akkor tudta, meg, hogy hozzá is betört-'k, mikor a detektívek kint jártak nála. Báró Hehwárzer Ottó, Tóth Lőrinc utca 4. számú lakásába szintén a pincén keresztül törtek be. A pincébe úgy jutottak, hogy az utcára nyíló vasrácsot pinceablakról a ráesős feszitővasakkal leszedték. Mikor innen a lopott holmival el akartak menni, az utcán igazoltatta őket 3. rendőr, akinekgyanús volt s csomagokkal megrakott négy ember. Mikor a rendőr megállította őket, csomagjaikat eldobálták és elmenekültek. A Bérkocsisutca 41. szám alá. Benedek Dezső férfi- és női ruhakereskedőhöz is be akartak törni az ő speciális utódjukkal.. Azonban olyanvastag f alig találták, hogy Munkájukat nem tudták végrehajtani és eredménylenül távoztak. Ezeken kívül még több kisebb-nagyobb falbontást ismertek be. így többek között a vidéken is elkövettek egy párt, különösen Kiskörösön. Egy héten keresztül dolgoztak a detektívek, míg a falbontásos betörés minden egyes részletét kibogozták. . Megállapították, hogy a betörők hárommillió értékű holmit lopkodtak össze, amelynek nagy része azon, haji az orgazdáknál megkerült. Bálint Lajos több ízben volt büntetve, legutóbb Kolozsváron kapott három esztendőt hasonló bűnökért. Innen azonban megszökött, még pedig úgy, hogy foglalkozásához Mién kibontotta a tömlőc falát. Bálint Lajost, Bálint Árpádot, Kocsis Istvánt és Bíró Nándort letartóztatták és átkísérték az ügyészségre. Budapest — piszkos város Nyolc-tiz napja, vagyjól szinte tavaszi ünnepen kirándultam Óbudára. Aille, villamos végállomásáról gyalog vágtam neki a vámhoz, vezető utomJj^g|! lustálkodott az apró gínes házak között^|g^i^lbsa. álltak és ők is, úgy látszik, ki várták az út két oldalán. Milyen is tartsi és rendes kis hely ez az Óbuda! Csoda ragyogóan tiszta a sok kis falusi utca. Csak a német városkákban láttam hasonló pedáns tisztaságot. A földszintes házikók rózsaszínre, kékre, halványzöldre festett falai, a fényes ablakok, a járda, az úttest mind-mind ünnepietlen tiszta. Rendes, tiszta ruhájú emberek járnak a napsütésben és nyújtják a magánhangzókat, nyújtják, ameddig a tüdejük szuszszal bírja. Milyen kedves itt minden. Egy öreg temető mellett vitt az utam, aztán befordultam egy másik kis utcába. Ez is tiszta, ez is ragyog, — de mi az ott?A járda szélén két nagy, ócska láda, valamikor szürkék lehettek és körülöttük, — oh borzalom! — hatalmas nagy rakás bűzös, undorító szemét. Közelebb megyek és megnézem ezt a csúfságot Hatalmas szeméthegy közepén trónol a két irdatlan nagy, szürke láda. A ládákon pedig piros betűkkel a következő szöveg: Budapest székesfőváros Köstiszasági, Iftval. Szeretett,fővárosunk — ugyancsak piszkos. A legforgalmasabb utcákon hatalmas szemétlakások tetején a „Köztisztasági Hivatal" ládái állnak, színültig szeméttel. Az Országház mellett — szeméthegy. A házak kapujában szemétkosár hátán szemétkosár, bűz, piszok, ahová lép az ember. A házak olyanok, mintha vedlennek, az utca piszkos, a villamos piszkos, a kávéházak piszkosak, az emberek piszkosak, nagyon piszkosak. Nagyon érdekelt az oka annak, hogy miért is mosdatlan a főváros? Elmentem a Kun-utcába a Köztisztasági Hivatalba. Csak panasz és .....nincs pénz... munkás viszonyok" volt, amit hallottam. Balla Alfréd főigazgató, a hivatal vezetője, egyébként a következőket mondotta: — Budapest köztisztasága a háború vége felé és a háború utáni esztendőkben romlott le. Ennek oka nagyrészt abban rejlik, hogy a főváros lakossága, erősen megszaporodott, ellenben, a főváros utcáit tisztán tartó eszközeink, szemét fuvarozó kocsijaink megromlottak, a folyton nehezebb anyagbeszerzés és rosszabbodó munkásviszonyok pedig erősen korlátozták működésünket. — 1813-ban százhatvan darab utcai vaskómat l‘í*tedtünk el forgalmasabb helyeken, hogy a közönség KF nemetet azokba dobja. Még az első évben valahogy figyelembe vétték a szemétgyűjtő kosarakat, de később melléjük és köréjük dobálták az elhasznált villamosjegyeket és egyéb szemetet. A forradalmak után lopkodni kezdték ezeket a vaskosarakat, a váltóállító gyerekek tüzet raktak bele és amellett, melegedtek. Utóbb ellopkodták a kosarakat, igen jó kokszrostának eszétszállitóinkbizonyultak. — legújabban pedig már a vasvárukat is sziszedik, ma a vasnak, az ára hallatlanul felszökött. Előterjesztést fogunk tenni a tanácsnak, hogy a kosarakat egyáltalán szedjük fel mentsük, ami jelenthető. — hogy az utcákon elhelyezett szemétlibáink körül olyan hallatlanul nagy szemétdombok vannak, az azért van, mert azelőtt naponta vitték el a szemeteskocsik az utcaseprők által összegyűjtött szemetet a ládákból, egy napi szemét befogadására voltak méretezve, most azonban bizony egy hétig is eltart, amíg egyszer elviszik a szemedet. A fuvartelepünk képtelen a forgalnat lebonyolítani, mert a szemét nagyon felszaporodott, ellenben a kocsik és lovak száma csökkent és szemeteskocsist sem igen lehet kapni. Most 200 kocsivan üzemben. Az utcák tisztátalanok, mert a békéviszám 1000 utcaseprője helyett csak nyolcszázat tudtunk munkába állítani. Nem igen jelentkeznek az emberek és akik jelentkeznek, azok rendszerint rokkantak, vagy olyan emberek, akiknek munkát el kellt mérne 3. békebeli utcaseprőjéhez viszonyítva, ötven százalékkal kisebb. Negyvenhat korona napi fizetést és évenként egy rend téli, egy rend nyári ruhát és bukkancsot kapnak az utcaseprők. — Kern várható javulás a köztisztaság terén, mert a viszonyok állandóan rosszabbodnak. Érdekes tünet, hogy a szemét részben csökkent, mert eltűntek az eldobált reklámcédulák, újságpapirosok, gyümölcshéjak, — ezt a drágaságnak köszönhetjük. Az elektromos utcamosógépeket, tekintve, hogy gummit nem lehet kapni, üzemen kívül kellett helyezni. Az utcák tisztaságának nagy ellensége a vízhiányés ebben a tekintetben a nyáron még rosszabb állapotok lesznek. A házakban levő szemét is igen nagy mértékben megnövekedett. A békében ezt a szemetet igen jól tudtuk értékesíteni, a csontot és rongyot, fémeket, 1 üveget kiszedtük belőle,kirostáltuk széveken. emisz