Világ, 1921. március (12. évfolyam, 48-68. szám)
1921-03-05 / 48. szám
Szombat VILÁG 1921. március 5. .! Az angol munkáspárt lbuktatott egy minisztert Londonból jelentik: Griffith Briscawen képviselőnek földmivelésügyi miniszterré történt kinevezése folytán Dudley választókerületében új választás vált szükségessé. A választási küzdelemből Wilton, a munkáspárt jelöltje került ki győztesen, aki 10.241 szavazatot kapott. Griffith-Boscawenre 9968 szavazat esett. ek zuhanások Európában Ahol hatvan forint a ruha és nyolc forint a cipő... Rotterdam, 1920. február 26. (A Világ tudósítójától) Nyomasztó hangulat telepedett le Hollandiára. Ha végigmegyünk Rotterdam bármelyik utcáján, csöndesen és üresen állnak a boltok, ahol még nemrég helyet sem lehetett kapni. Minden üzlet kirakatba ott díszeleg a fenrás „Opruiming“, vagy „Utiverkoop“, minden kereskedő igyekezik az árujától szabadulni, hogy még nagyobb veszteséget ne szenvedjen, mint amekkorát eddig szenvedett. A vevőket két kézzel fogják, ha ugyan akad, mert a vásárlókedv teljesen megszűnt. A külvárosok elcsöndesedtek, mert a legtöbbgyár beszüntette az üzemét. Hollandia ma súlyos gazdasági krízist él át. Nyugatról indult meg a veszedelem, Amerikából, végigszántotta Angliát és egy-két hónappal ezelőtt átcsapott a kontinensre, ahol most a nyugati és északi nemes valutájú országok nyögnek alatta. Amerikában pang minden, Angliában állnak a gyárak, a munkanélküliség napról-napra növekedik és a szabadkereskedelem Angliája nemsokára behozza a „dumping“ törvényt, amely gátat vet az idegen iparcikkek beözönlésének- Hollandiában a munkanélküliség egyelőre sokkal kisebb mértékű, mint Angliában. Bár nem sok gyár van üzemben, de a gyárosok nagyrésze nem bocsátotta el az alkalmazottait, mert bíznak abban, hogy nemsokára újra felvehetik az üzemet. De a kereskedő Hollandia jobbár megérzi a válságot. Senki sem vásárol, mindenki túl akar adni a portékáján. S ez annál érdekesebb, mert egyes iparcikkekben oly nagyot estek az árak, hogy a békeáron alul vannak, a vásárlási kedv mégis teljesen megszűnt. Nincs pénz ... A nagy vállalatok versengve kínálják portékájukat, az exportőrök úgyszólván ingyen dobálják ki cikkeiket és senki sem vesz. Kölcsönt nehezen lehet szerezni, a bankok még hatszoros fedezetre sem adnak. Nagy vállalatok buktak és buknak meg, elérte őket e krízis, amely egyre mélyebben szánt bele a gazdasági életbe. Az áresés főleg az iparcikkekre terjedt ki. Az angol szövet ára a felére esett és ezt nyomon követte a ruházati cikkek esése. Az ősszel még nem lehetett ruhát kapni 150—160 forinton alul, ma már 60—80 forintért nagyon jót vehet az ember. A cipő árak 20—25 forintról 8—10 forintra estek. A szén ára a negyedére esett, míg az élelmiszerek közül csak a liszt és gyarmatáruk ára zuhant. S mindennek ellenére a fogyasztók nem fogadják olyan hozsannával az áresést, mint várni lehetett volna, sőt a sajtó napról-napra azt tárgyalja, hogyan lehetne kimászni ebből a krízisből. Természetesen, pártállásaihoz képest, minden lap más megoldást ajánl. Mindegyik másban találja meg a krízis okát, de a legtöbbjének nagyon kapóra jött a nyolcórás munkanap nemrégiben történt behozatala. Ezt okolják minden bajért. De van néhány komolyabb lap is, amely mélyebbre lát és a komoly megfigyelő is más okokat vél felfedezni. A háborúnak már idestova kat éve vége. Az ipari termelés elérte rendes mértékét, minden rendben lett volna, csak a békebeli piac hiányzott még. De a rossz valutájú államok még a legalacsonyabb áratsem képesek megadni, annál kevésbbé, mert a középeurópai valutáknak belföldi értéke aránylag nagyobb és a külföldi áruk, hacsak nem specialitások, nem tudnak versenyezni a belföldi árukkal. És ki vesz ma legyőzött országokban specialitást? A hollandi kereskedők pedig még a háború alatt, de főleg közvetlenül utána nagymennyiségű árut vásároltak a gyenge valutájú országokban, még mindig elég drága háborús árakon. A világpiaci árak esése óta a nyakukon van a legtöbb ilyen áru és minden nap új veszteséget hoz. A kalkuláció az volt, hogy olcsón megvenni a legyőzött államoktól mindent és drágán visszaadni, de közben az a kis pech történt, hogy azóta minden még olcsóbb lett és a legyőzött államok nem tudnak vásárolni a magas valuta miatt. A nyolcórás munkaidő nagyon kis befolyást gyakorol a kicsisra, hiszen a legtöbb gyárban még nyolc órát sem dolgoznak. A munkabérek magasak. Most lejebb lehetnyomni a munkabéreket és akkor versenyezni lehet és megszűnik akrízis! — hallatszik sok helyütt. — Felszínesen tekintve, nagyon tetszetős ez a megállapítás és nem is csoda, hogy Míg a lapok megjelenése szünetelt, Budapesten fantasztikus hírek, kaptak szárnyra, órigisi árzuhanásokról beszélt mindenki, egyesek aról tudtak, hogy a zsír mér csak 120 koronába kerül, mások, pedig arról, hogy az üvegáruk árai 7,5 százalékt ist esték. Ilyen nagyarányú, lényeges árcsökkenésről azonban, sajnos, nincsen szó. Az árak a legkülönbözőbb áruknál estek ugyan átlagban 10—20 százalékkal, de csak a nagykereskedelemben és ennek az oka is nem olcsósági hullám, hanem a különböző külföldi valuták hirtelen és lényeges zuhanása. A külföldi — értve ezalatt a nyugati, tehlát angol, francia és amerikai gyárost — az áruját a legtöbb szakmában még mindig nem adja, olcsóbban, őnáluk valóban lemorzsolódnak az árak a túlprodukció következtében, de ez az olcsósági hullám, amely nyugatról indult ki, eddig még nem érkezett el hozzánk. A nálunk előállott olcsóbbodásnak két fő oka van: elsősorban, mint már említettük, a valuták olcsóbbodása, másodsorban az, hogy az áru egy része nagy a plártja. Ezzel szemben tény az, hogy megindult ugyan az árzuhanási folyamat, de csak ipari cikkekben, míg a fontosabb élelmiszerek árai nemhogy nem estek, hanem még emelkednek. A hús kilója 2,50 forint, a zsír és vaj ugyanennyi, a cukor 80 cent, a tej literje 30 cent. Magyar pénzben 500, 160, 60 korona. A munkások pedig enni akarnak és a munkabérek az élelmiszerekhez igazodnak. S itt még csak azt sem mondhatják, hogy a földmunkátsok bére magas és a felszerelés drága, mert itt nincs nagybirtok és a kis kertgazdálkodást mindenki maga végzi, a felszerelés ma éppenséggel nagyon olcsó. Igaz, hogy a nullás liszt ára 21 cent, sokkal olcsóbb, mint a magyar liszté, de nemcsak kenyérrel él az ember, hanem hússal, zsírral és tejjel is. S mi az oka annak, hogy dacára az iparcikkek olcsóbbodásának, dacára, annak, hogy a holland földműves 100 forintért vehet csizmát és 60 forintért ruhát, mégis 800 koronáért adja a tejszin literjét? Az ok egy.,szerű: Anglia és Németország, amely mégis enni akar valamit, minden árt megadnak és a hollandi földműves hordja az olcsó cipőt és ruhát és mégis drágán adja a tejet meg a vajat, mert van, aki megveszi. Amerika a liszt árát le tudta verni, de tejet és vajat mégsem tud a világnak exportálni. A holland paraszt pedig kineveti azokat a nemzetgazdákat a világ minden részében, akik azt mondják, hogy a paraszt olcsóbban fogja adni az élelmiszereket, ha az iparcikkek olcsóbbak, lesznek. A válság kongruensei közé tartozik az is, hogy a legtöbb gyár régebben vásárolta meg a szén készletet és a szén világpiaci ára ma a réginek egynegyede. De Hollandia azért mai is nagyon erős.A mai állapotot ugyan mindenki szidja és főképpen a békét, amely ezeket létrehozta és amely miatt nem indulhat meg a világforgalom, Hollandiának éltető eleme. De a hollandok nyugodtak, mert tudják, hogy egy olyan munkás országot, mint az övék, nem lehet tönkretenni. Gergely Lajos: nincsen tőkeerős kezekben és ezek a gyengébberezek, forgótőkére lévén szükségük, kénytelenek áfás-és beszerzett raktáruk egy részén a vételárnálalacsonyabb áron túladni. Természetesen azok a kereskedők, akik árujukat a külföldön már régebben lekötötték, az idegen valutát csak most szerzik be, miután a fizetési eszközökhöz — a fonthoz, dollárhoz, vagy márkához — ma jóval olcsóbban jutnak, nem veszítenek az üzleten. Ezeknek száma azonban elenyészően csekély. A legtöbb kereskedő, a valuták további emelkedéstől tartva, már a megrendelés idejébensietett a kifizetéshez szükséges külföldi pénzt napi áron megvenni és így az árfolyamkülönbségek következtében a kereskedők legnagyobb része ma károsodik. Az árak csökkenéséhez járul végül az üzlettelenség is. Ennek oka részben a közönség gyenge vásárlóereje, részben a tartózkodás, mert mindenki azt reméli, hogy ez a csökkenés csak első lépés, amelyet a békebeli árivó felé tettünk s ezt rövidesen követni fogja a többi is. Hozzájárul még az árcsökkenéshez a kereskedőkörökben uralkodó 197 árarc Budapesten Meghalt Nikita, a Fekete Hegyek országának első és utolsó királya, alig néhány hónapal nyolcvanadik születésnapja előtt, a francia Riviérának egyik legszebb pontján, a«<'.'/»■», fenzésében, a Masignat-kastélyban, amelyet Mwn&felkirályi rezidenciának^rendezett be, m^pt^^meg'hiusult az a reménye, hogy a:^^gységesj^Mtav birodalom, fejedelme gyanánt térhet átMIHH^najd, a Balkánra. Markáns egyéniségénél, tehetségénél,, széles műveltségénél és kivételes államférfim kvalitásainál fogva talán csakugyan Nikita lett volna a legalkalmasabb ■ ennek a nem■ éppen könnyű pozíciónak betöltésére. Hiszen több, mint egy fél század előtt Nikita volt az, aki a „Balkán császárnője“ című drámájában megjósolta a délszláv népek és a délszláv országok egyesülését egyetlen nagy birodalommá. Ez a történeti dráma voltaképpen politikai programúi volt, Nikita politikai programmja, azonban Petrovics Miklós nem tudta megtagadni költői vénáját és ezért egy szimpatikus hölgy kezébe tette le a Balkán-birodalom kiépítésének nagy művét. A „Balkán császárnője“ különben egyes részleteiben csakugyan érdekes, mint költői munka is, hiszen Nikita nagy szeretettel gyűjtötte a délszláv népmeséket, a délszláv népdalokat és maga is írt olyan költeményeket, amelyek népdalokká lettek kis birodalmának határain túl is. De a poétafejedelem egyszersmind nagyon tehetséges és nagyon ,pmart“ üzletember volt. 1012-ben a vagy balkán-ország szövetsége tudvalevőleg hosszabb diplomáciai előkészítés nélkül támadta meg Törökországot, hogy így kihasználja a meglepetés előnyeit. Nikita előrelátta azt, hogy a balkánhábor megindítása, hatással lesz a nagy európai tőzsdék árfolyamainak alakulására, hiszen számolni kellett azzal a lehetőséggel is, hogy Oroszország és az osztrák-magyar monarchia nem nézik semlegesen a Balkán-államok harcát Törökországgal. Nikita tehát idejében kiküldötte egyik fiát Paksba, hogy az ott értékesítse az értékes információt. A montenegrói herceg a francia állam egyik legfőbb hivatalnokának közvetítésével egy Budapestről Parisba vándorolt bankárhoz fordult. Az alku nem ment könnyen, tekintettel arra, hogy a fontos titok két szóból állott és a két szó árát, a két szó kimondása előtt kellett fixírozni, anélkül, hogy akár csak célzásokkal szabad lett volna körülírni a fontos titkot, mert az a körülírás után nem, lett volna többé litek. A párisi bankár nem akart zsákban macskát vásárolni, súlyos, sőt igen súlyos milliókért és a Riviérára utazott. Másnap hajnali, vagy inkább éjszakai három órakor automobil pápaszemes, automobilköpenyes vendégek zavarták fel ágyából a párisi maigyar bankárt, és most csakugyan létrejött az üzlet. A bankár szintén felvette automobil pápa szemét, automobilköpenyét, rád tempót diktált a soffőrnek és a tőzsde megnyílása után egy negyedórával, még éppen jókor megállott a tőzsde épülete előtt az automobil, amely tizenkét óra alatt járta meg az utat Parisból a Riviérára és vissza. Aznap és másnap játszotta meg a párisi magyar bankár a híres „Coup de Montenegrót”-t, amely megszerezte neki vezető pozícióját a párisi tőzsdén és a magyar báróságot. Azonban, ha Nikita ugyanolyan jó üzletember maradt 1012-ben, mint amilyen jó üzletembernek bizonyult nem egyszer 1912 előtt, a montenegrói nyegust mégsem szabad csak jó üzletembernek mondani. Negyvennyolc órával a párisi „Coup de Montenegró“ után Nikila nyitotta meg a balkán-hadjáratot a montenegrói csapatok élén és az akkor már hetvenegy esztendős fejedelem csakugyan elől haladt ott, ahol a legsűrűbben jártak a golyók. Nikila megállotta a helyét a tőzsdéig, de, megállotta a helyét a fronton is, és mindenekelőtt megállotta a helyét a politikában. . Nikita volt egyébként Montenegró első■ilági fejedelme, mert elődei az egyházfejedelmi méltóságot egy személyben töltöttékbe, az államfői tiszttel. A gimnázium alsó osztályait Triesztben végezte Nikita,a felsőbb osztályokat Párisban, a Louis le Grand líceumban, egyetemi tanulmányait is Parisban kezdte meg, de nem fejezhette be, mert nem volt még tizenkilenc esztendős, amikor 1800 augusztusában meggyilkolták nagybátyját, Petrovics Ihnilot és így Nikita doglalta a megüresedett hónt. Két hónappal trónralépése után, tizenkilencéves korában házasságot kötött Vilkolics vojvodának tizenhároméves leányával, Milenával, akit régi jó montenegrói szokás szerint még bölcsőjében jegyzett el. A házasság különben igen boldog volt és Nikának tíz leánya, három, fia született az évek során. A hercegnők közül Zorka Péter szerb királylyal, az akkori szerb pretendenssel kötött házasságot, de már harminc évbőlt meghalt. Milicza hercegnő Nikolajevics Péter nagyherceggel, Anasztázia Leuchtenberg György herceggel, Heléna hercegnő III. Viktor Emáimét olasz királylyal, Anna pedig Battenberg Ferenc József herceggel kötött házasságot, tehát Nikita jól adta férjhez leányait, akik közül csak Xénia és Vera hercegnők nem találtak vőlegényt és így hajadonok gyanánt kísérték el atyjukat számkivetésbe. Az orosz barátságot mindig jól tudta ápolni Nikita. II. Sándor cár egy híres pohárköszöntőjében Oroszország és az orosz cár egyetlen barátjának nevezte Nikitát, aki megkapta az orosz tábornagyi rangot és leányai közül is többnek kelengyéről 111. Sándor és II. Miklós gondoskodtak. A Balkán-háború hatezer négyszögkilométer területtel gyarapította Montenegrót, amely így már inkább nevezhette magát, királyságnak. Ugyanis Nikita három évvel előbb, aranylakodalmán, Montenegró királyi méltóságával ajándékozta meg magát. 1916 január 10-én kapitulált Nikita Kövess tábornagy csapatai előtt és szövetségeseihez menekült ugyan, de azért felmerült vele szemben az a vénl, hogy a kapitulációval kissé sietett. Ezért nem is került kombinációba Nikita, mikor a Jugoszláv birodalom trónjának betöltéséről volt szó. Nyolcesztendős kormányzás után csütörtökön botra támaszkodva, könnyes szemmel távozott a Fehér Házból Wason, a nagy remények és a nagy csalódások embere. A társadalmi béke helyreállításának jelszavával, az új szabadság igéivel ajkán foglalta el Wilson 1913 március negyedikén az elnöki méltóságot és néhány nappal távozása előtt utasította vissza, harmadszor Debs kegyelmi kérvényét, Debsét, aki ötször volt elnökjelölt és kétmilliónál több szavazatot kapott a szeptemberi elnökválasztáskor, noha már két esztendeje ült fogházban. A tartós béke kiépítésének ígéretével győzött 1916 szeptemberében Wilson eilep-jelöltjével szemben a második elnökválasztáson és béke helyett, kiterjesztette, stabilizálta a háborút. Bárdiig nehéz viszonyok között költözött be a Fehér 11 ízbe, akkor, amikor Wilson szerencsétlen háborús politikája, szerencsétlen békepolitikája és szerencsétlen gazdaságpolitikája súlyos krízist idézett fel Amerikában. A XX. századnak egyik legnagyobb politikai stíciója Wilson. Mondatai tiszták, zománcotok és erővel írjenek , a nyolc évből hét éven át tévesztették meg az amerikai közvéleményt és mindvégig megtévesztették Wolsont.