Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

ig 1921. április 22. via RIT tjogosultaknak elismert követelések már meghalad­ják magyar koronákban kifejezve a 25.000 milliár­­dot. A háborúvesztes államok egyetemlegesen sza­vatolnak ezért az asztronómiai összegért, kivéve az osztrák köztársaságot, amely végül mégis kijárta magának, hogy a legközelebbi húsz évre fölment­sék az ilyen kötelezettségek alól. Ez természetesen nem jelent végleges szabadulást a terhek alól, hi­szen Parisban komolyan tárgyaltak arról, hogy­­tizenöt vagy húsz évre oldják föl Ausztriát a köte­lezettségek alól, mint ahogy Párisban komolyan tárgyaltak arról is, hogy a jóvátételi törlesztésnek milyen részletei váljanak esedékessé Ném­etország terhére 1961-ben és 1962-ben. Cecil Harmsworth, a külügyi hivatal al állam­­titkára nagyon ambiciózus ember, sokat olvas, bi­zonyára olvasta Hegedűs Lóránt beszédeit is és alighanem a magyar pénzügyminiszter nyilatko­zatai szuggerálták bele a magyar teljesítőképesség optimista értékelését a jóvátétel szempontjából. Mi is azt hisszük és erősen hisszük, hogy Magyaror­szág élni fog és megélhet, mert kemény munkával, szívós kitartással, okos és józan gazdaságpolitiká­val majd megszerezheti a legszükségesebbet, ami a gazdasági létminimumhoz kell és ahhoz, aminek n­em szabad csorbulnia, mert akkor elvész a ma­gyar jövő : a magyar kultúra fenntartásához. De a létminimum megmentéséhez is föltétlenül szüksé­ges az, hogy semmit ne akarjanak még elvenni ab­ból a semmiből, ami a miénk maradt Trianon után. És most nem vetjük föl azt a kérdést, hogy Hegedűs szuggesztív beszédei és nyilatkozatai rendkívül időszerűek voltak-e vagy csak mérsékel­ten időszerűek éppen abban az időpontban, ami­kor teljes vehemenciával került újból napirendre a jóvátétel kérdése és a jóvátétel kisajtolása a há­­b­orúvesztes országokból, csak éppen azt szeretnék, ha a magyar pénzügyminiszter meghívná az irán­tunk elvárt jóindulatú fiatal Cecil Harmsworthot Budapestre és itt elvezetné őt a magyar egyetemi tanároknak, a magyar akadémikusoknak ebédasz­talához, föltárná előtte a magyar kúriai bírák, a magyar miniszteri tanácsosok feleségeinek garde­­robe-szekrényeit és azután megkérdezné szimpati­kus angol pártfogónkat arra nézve, hogy egy-két európai hírű magyar tudós dús ebédje és a kúriai bírák feleségeinek gazdag és frissen készült ruhatára alapján 2000 milliárdra, vagy ötezer mil­­liárdra becsüli-e Magyarország teljesítőképességét a jóvátétel tekintetében. Újból a Beniczky-ügy­ i nemzetgyűlés mai ülését Rassay Károly nyitotta m­eg. Kijelenti, hogy nem viseltetik bizalommal a kormány iránt. Érdeklődik, hogy miért kellett az előző kormánynak távozni helyéről. A nemzetnek joga van megtudni, hogy milyen titkos erők működ­tek itt közre. Felolvassa a Times egy cikkét, amely szerint a Habsburg-kérdés miatt szakadtak meg Cseh­szlovákiával a tárgyalások és nem is hajlandók újra tárgyalni addig, amíg a politikai helyzete nem tisztá­zódik. Véleménye szerint a legitimizm­us diadala az osztrák-magyar monarchia visszaállítását jelenti. Kérdi a miniszterelnököt, hogy mi­­­örténik azokkal, akik a húsvéti puccs előkészítésben résztvettek. Hírek voltak forgalomban arról, hogy a kormány teljes évjáradékot biztosított IIt Károlynak. Erre vonatkozólag is felvilágosítás ne kér. Állítólag bizto­sították Károlyt, hogy­ őt ma is Magyarország apostoli királyának ismerik el, csúfán a külpolitikai viszo­nyokra való tekintettel kérték, mondjon le egy időre az uralkodásról. Kívánja, hogy ezt a miniszterelnök felelős helyről cáfolja meg. Ha az államfő kérdésének megoldása nem aktuális, e szerint kell berendez­kednünk. Évtizedekig nem lehet ideiglenes államfő­nek kormányozni az országot. Kifogásolja a minisz­terelnök beszédének a sajtóra vonatkozó részét. Úgy látja, hogy nem a sajtótörvény reformálásáról van szó, hanem a cenzúrát akarják törvényerőre emelni. Követeli a gyülekezési és egyesülési szabadság helyre­állítását. Csak egy ponton találkozik álláspontja a miniszterelnök álláspontjával, amennyiben ő is he­lyesli, hogy a miniszterelnök új választás elé akarja vinni a nemzetet. Ez helyes és szükséges is, mert a nemzetgyűlés túlélte magát. Tomcsányi vállalja a felelősséget Ezután Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminisz­­ter szólalt fel Beniczky a mentelmi ügyében. A Beniczky által előadott tények nem felelnek meg mindenben a valóságnak, ünnepélyesen kijelenti, hogy a kor­mányzó a Beniczky-ügyben semmiféle intézkedést nem tett. Meg kellett akadályoznia, hogy két kép­viselő az 1920. évi I. törvénycikket megsérthesse. (Hornyánszky: Azáltal, hogy autóba akartak ülni?) Utasításokat adtam a főkapitányról . . . (Felkiáltá­sok. .. letartóztatásra?) . . . igén a letartóztatásra. (Nagy táj az Andrássy-pártok.) Itni állandóan a kor­mányzóság épületében tartóskudltunk ezekben az órákban, a kormányzóság telefonjait vettük igénybe és innen származhatott az a félreértés, hogy a paran­csot a kormányzó adta ki. Reggel újból beszéltem a hajmáskéri parancsnokkal és értesítettem, hogy én adtam a parancsot . . . (Hornyánszky: A letartózta­tásra? A kisgazdapárton tapsolnak. Nagy zaj. Fel­kiáltások a kereszténypárton. Ez nem jogrend, ez diktatúra. Benkő Gábor: Megakadályozta a megszál­lást. Szilágyi Lajos: A belügyminiszter a hadsereggel rendelkezik.) A nemzeti hadsereg feladata . . . (Tas­­nádi Kovács: Nem a mentelmi jog megsértése.) Kép­viselőtársaimmal szemben lojálisan akartam eljárni. (Ismét óriási zaj tör ki, az elnök állandóan rázza a csengőt, de nem­ tudja a lármát lecsillapítani.) Azt üzente nekik, ha becsületszavukat adják és itt jelentkeznek, szabadon fogják őket bocsátani. (Dinich Vidor: Kinél jelentkezzenek, a sóhivatalnál?) Hogy nálam jelentkezzenek . . . (Felkiáltások: Mi­csoda jogon követelte ezt? Ercki Károly: Egy kép­viselő nem tartozik jelentkezni a miniszternél. Drozdy Győző: Talán moziengedélyért? A miniszter nem tudja folytatni beszédét a nagy zajban. Az elnök figyelmezteti a Házat, hogy kénytelen lesz felfüggesz­teni az ülést.­ Mikor a képviselők Budapestre érkez­tek, elmentem a lakásukra és közöltem velük, hogy nem kívánok további erőszakos rendszabályokat al­­kalmazni. (Sándor Pál: Miért, mit követtek el?) Min­den intézkedést én tettem és minden intézkedésemért vállalom a felelősséget. (Taps a kisgazdapárton.) Nem akar részletekbe bocsátkozni, megkérte a mentelmi bizottság elnökét, hogy a mentelmi bizottságot hol­napra hívja össze, majd itt adja meg a szükséges felvilágosításokat Nyugodtan várja a nemzetgyűlés ítéletét.­­ Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Andrássy is elitéli a lármás antiszemitizmust Gróf Andrássy Gyula reméli,"-íj­gy amennyiben Beniczky esetében a mentelmi jogi sérelme megálla­pítást nyer, annak politikai következményeit a kor­mány illetékes tagjai le fogják vonni magukra k­ézve. Griegerrel polemizál, aki azt mondta, hogy őfelsége IV. Károly a baj idején megszökött az or­szágból és itt hagyta veszélyben a népet. Ez nem felel meg a valóságnak. Úgy volt, hogy őfelsége pár napi bécsi tartózkodás után visszatér Magyaror­szágra, amikor bekövetkezett a felfordulás. Nem volt rend és nem volt kormány. Reményeink, ame­lyeket a kormány alakításához fűztünk, nem váltak be. Pest utcáin anarchia dühöngött és az őfelsége által kinevezett kormány cserbenhagyta őfelségét. Ilyen körülmények között akkor igazán nem kerül­hetett szóba, hogy őfelsége visszatérjen Pestre. (Gaál Gaszton: Én visszatértem volna.) Ha Gaál Gaszton képviselő úr azt mondja, hogy ő visszatért volna, én azt mondom, hogy nem tanácsoltam volna neki, mert akkor már a rendőrség a forradalmi kormány szol­gálatában állott, őfelsége kastélyát nem őrizte a ren­des katonaság, hane­n az ifjúság. (Gaál Gaszton: Tiszát sem őrizték, mégis itt maradt. Felkiáltások: Meg is ölték! Kerekes Mihály: Sok ember halt hősi halált, ha kell, haljon a király is!­ Nem a félelem tartotta őt vissza, hanem más személyes motívumok. Okkal-joggal nem akarta abban az időtájban Magyar­­országon való jelenlétével a bizonyára kitörő polgár­háborút felidézni. Nem merte ezt a kockázatot vál­lalni, mert az ország határán állott az ellenség. (Fel­kiáltások: Éljen a király!) A királyválasztás gondolata a legszörnyűbb gondolat. (Nyéki József: A Habsburgok visszahozatala még szörnyűbb gondolat!) Nem tör­ténelmi példát kell­­ keresnünk, hanem ki kell vár­nunk az időt, amikor a nemzeti önérzet, becsület meg tudja majd határozni külföldi befolyás érvénye­sülése nélkül annak az időpontját, amikor a trón betöltése aktuálissá válhatik. Bizalommal viseltetik a kormány iránt. A minisz­terelnök úr beszédén végigvonul az az alapelv,­ hogy küzdeni akar a demagógia ellen. Ez pártunknak is fő alapelve. (Rupert Rezső: Budavári! Szmrecsányi!) A miniszterelnök úr jelezte az alkotmányrevízióra vonat­kozó reformot. Pártunk is kívánja ezeket. A papíral­­kotmány és azok a homunkulus-alkotások még ott sem tudtak megmaradni, ahol a nemzetgyűlés, ne vegyék rossz néven, több tapasztalattal és tudással rendelke­zett, mint az itteni. Nem akarom kétségbevonni a nem­zetgyűlés jogait, (Felkiáltások: Nem is lehet!) de azt akarom, hogy ne tegye tönkre a nemzet legna­gyobb érdekeit és az önmagának adott jogot úgy gya­korolja, hogy abból a nemzetnek haszna származzék. A miniszterelnök úr kifejtette, hogy a keresztény er­kölcsi alapra helyezkedik és a keresztény társadalom gazdasági megerősítését célozza. Ez megfelel pártja programmjának. Azt is mondotta a miniszterelnök úr, hogy elítéli a lármás antiszemitizmust. A keresztény párt nevében mondhatja, hogy telke mélyéből szintén elítéli a lármás antiszemitizmust, az agresszivitást, mert ez csak árt a nemzetnek és szégyenére válik. Mi intézményesen akarjuk lehetővé tenni, hogy a keresz­tény társadalom a közgazdasági életben kellő helyet foglaljon el és egészséges keresztény középosztály ala­kuljon ki. (Rupert: Giessweih mikor mondta már ezt?) Szűnjön meg végre az a viszály, amely a mun­kásság és a polgári osztályok között keletkezett és szűnjék meg az a keserűség, amelyet, a munkásság keltett a polgári osztályokban. A feltétlen jogrend híve. Minden hatóság tartsa meg a maga hatáskörét és azt soha semmi körülmények közt túl ne lépje. Fő­ként fontos az, hogy a katonaság ne avatkozzék a polgári hatóság jogkörébe. (Zajos helyeslés.) A ka­tonai szellem ne vezesse a civil rendészetet. Ezért volt az ő postulátuma az, hogy ne legyen Gömbös, a ka­tonai szellem e képviselője, államtitkár. Szerette volna, ha a miniszterelnök a nemzetiségi programm­­járól nyilatkozott volna. Véleménye szerint e tekintet­ben az eddigi kormányok politikájánál liberálisabb rendszernek kell következni. (Sándor Pál: Kicsit el­késtünk. Egy évvel ezelőtt kellett volna.) Hogy hívják a belügyminisztert ? Andrássy beszéde után Beniczky Ödön a házsza­bályokhoz kér szót. Nemzeti jelen Tomcsányi beszé­dénél, de hallomás szerint a miniszter azt mondta, hogy csupán a korm­án­yzóság telefonját és távíróját használták. Ezzel az állítással szemben fölolvassa a következő táviratot: „A neszményi- és tapolcai-út mentén haladó automobil, amelyben Szmrecsányi György és De­niczky Ödön képviselők ülnek, föltartóztatandó, kép­viselők letartóztatandók, mentelmi jog tekintetbe vé­tele nélkül. Mindaz jelentendő Budapestre, kor­mányzó úr első szárnysegédének. Magasházy, szá­zados." (Hornyánszky Zoltán : Szép egy mentelmi jog.) Van szerencsém egy másik táviratot is bemutatni, azt leadta a kormányzóság szárnysegédi hivatala. Arról szól, hogy abban az esetben, ha a neszmény—tapolcai út mentén nem sikerülne a feltartóztatásunk, akkor Szombathelyen a városnak kapuja előtt legyünk letar­tóztatandók s őrizetbe veendők. Jelen távirat a minisz­terelnök urnak további intézkedés végett bemuta­tandó. A táviratot fölvette olvashatatlan aláirása­ul, leadta Magasházy százados. (Szilágyi Lajos : Meg van cáfolva, amit az igazságügyminiszter mondott. Drozdy: így néz ki egy igazságügyminiszter.) Ezek után a nem­­zetgyűlés képet alkothat magának, kinek az előadása felel meg a valóságnak. (Rupert Rezső : Szép hivatali titoktartás.) Most Tomcsányi miniszter szólt újból : Ezekben az órákban állandóan a kormányzói irodában tartó­z­­kodott ,csak azért, hogy egy szerv, adja le az összes jelentéseket. Ez a szárnysegédi szobából történt tele­fonon vagy távirati úton. Nemcsak az ő részéről, ha­nem a főkapitány részéről is azért volt erre szükség, hogy a válaszértesítések is ideérkezzenek. (Óriási de­rültség között kiáltja Dinich Vidor a miniszter felé ! Meséljen még bácsi!) Nem az a fontos, hogy ki írta alá az intézkedéseket, hanem az, hogy kinek a hozzá­járulásával történt. Én intézkedtem közvetlenül ,vagy­ közvetett után minden ügyben. Beniczky Ödön újabb felszólalásában ezt mondja ! Én ismételten hivatkozom tegnapi előadásomra. A haj­máskéri letartóztatás alkalmával a vezénylő százados a kormányzó arra hivatkozott, annak a nevében tar­tóztatott le bennünket. Csupán hat órakor jött be je­lenteni, hogy most már a belügyminiszter intézkedé­sére vagyunk foglyok..(Rubinek István: Nem az a fon­tos, hanem az, hogy volt-e ok a letartóztatásra.) Ali százados úr részéről történt tévedés föltétlenül jóhi­ é­szemű volt, de azt nem tudta a mai napig, hogy a belügyminiszter urat Magasházy századosnak hívják. Mivel az intézkedés Magasházy százados nevében tör­r­tént. (Derültség.) Destruktív erők egy „nagy keresztény férfi“ ellen Tasnády Kovács József a kormányprogramm vitá­jához szól. Ahogy a mentem­i jogot az igazságügymi­niszter interpretálja, azt jg­ászember el nem fogad­hatja. Képviselőt, tettenérés esetét kivéve, sohasem szabad letartóztatni. (Rubinek István : Ez tettenérés volt.) Ő szabit királyválasztó, de megállapítja, hogy a király nem szökötttk meg. El kellett mennie a király­nak, mert gyerm­íkeit meg akarták ölni és a király gyermekeit éppen az mentette meg, akit most önök a vádlottak padjára ültettek. (Meskó Zoltán : Ki ültette oda?) Hogy kire értem, elmondom, ha eljön annak az ideje. Bethlen István gróf programmját a keresztény, nemzeti eszme diadalának tartja. (Kerekes Mihály : Vívmány, hogy a grófok csatlakoznak!) A keresztény nemzeti irány világát el akarják tenni láb alól a de­struktív erők. Rágalmakkal dolgoznak. Ez történt Friedrich Istvánnal is, aki hiszem és tudom, hogy tisztán fog kikerülni. Ezzel a nagy keresztény férfiúval szemben, aki polgárháborút akadályozott meg, szin­tén rágalmakkal dolgoztak. Egy esetleges királyválasz­tás a mostani időkben a nemzetre veszedelmes volna. A személyi részt ki kell kapcsolni. (Nyéky József : A személyt tehát spirituszba kell tenni. Elnök: Nyékyt rendre utasítja.) A nemzetgyűlés a miniszterelnök kívánságára a holnapi ülés napirendjére a vagyonváltságról szóló ja­vaslatot tűzte ki. A­­Magyar Távirati Iroda Végül Drozdy Győző terjesztette elő sürgős inter­pellációját a Magyar Távirati I­roda pénzpocsékolásá­­ról. Elmondta a M. T. I. alakítását, majd a Károlyi­rezsim alatt történt államosítását. Ezt a diktatúra is fenntartotta, sőt a keresztéy kurzus alatt is így volt. A Teleki-kormány felső intézkedése az volt, hogy a kiváló sajtófőnököt Ijfiátz Ferencet elmozdította ál­lásából és kinevezte a helyére Eckhard Tibort sajtófő­nökké, akinek első dolga az volt, hogy militarizálja és tovasítsa az irodát és annak vezetését Kozma Miklós századosra bízta. (Szilágyi Lajos: A Magyar Távirati, Iroda, mint vitézi telek.) Régente 12.000 korona szub­venciót adtak a M. T. I.-nak, most évi 12 milliót fizet­nek rá. Régebben húsz ember dolgozott ott, most száz­húsz, a vidéki szervezetekkel együtt pedig ki sem le­het mondani, mennyi. (Vázsonyi Vilmos : Mert Csonka- Magyarország nagyobb lett.) Nem azt helytelenítem én, hogy katonatiszteknek elhelyezést és kenyeret ad­nak. A Távirati Irodához olyan emberek kellenek, akik jó hírlapírói munkát tudnak végezni. Ezek pe­dig csak született újságírók lehetnek. (Szabó József: Született, tehát zsidó!) Született újságírót mondottam­ azért, mert az újságírást nem lehet megtanulni, arra születni kell. Elmondja aztán, hogy a Távirati Iroda 12 milliós évi kiadása különböző címeken van elrejtve­ a költségvetésben. Ehhez hozzá kell számítani a táv­irat- és telefondíjakat, amelyek, tekintettel, hogy a­ táviró és telefon állami intézménye­k elvesznek. De nemcsak anyagi deficitje van a Távirati Irodának, ha­nem morális deficitje is. A külföldi lapok nem nézik bizalommal, mert kizárólag az állam kezében van. Pél­dául Szterényi internálása idején a Távirati Iroda cá­folt, persze külföldön nem hitték el. A kommunizmus alatt ugyanígy volt. A Duna—Tisza közötti gyilkosság­ról szintén küldött cáfolatot és hiába írta a Távirati Iroda, hogy nincs Orgovány, hogy Zalaegerszeg nya­ralóhely, nem hitték el a külföldön és most, hogy a jogrend helyreállott, hiába írja a Távirati Iroda ezt külföldre, ezt sem hiszik el neki. A külföld nem veszi át egyetlen hírét sem. Hegedűs pénzügyminiszter ex­pozéja idején a Házban közölte, hogy a köztisztvise­lők ellátását három hónapra meghosszabbítják, a Táv­irati Iroda katonai munkatársa a vidékkel azt közölte, hipgyt beszüntetik és­­erre a vidéken nagy­ felháborodás . Péntek

Next