Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-12 / 77. szám

2 1921. április 12. VILÁG kat az árakat, amelyeket idáig Csehországtól ka­pott és így a cseh gazdasági körökre nézve igen kellemetlen az a kilátás, hogy Németország most talán ugyanolyan elbánásban fogja részesíteni a cseh exportot, mint amilyen elbánást kénytelen alkalmazni a cseh kormány a német import tekin­tetében. A harmadik súlyos aggodalom a közlekedési kérdés. Az­ Elbán át szállította Csehország az im­portált gabonát és lisztet, és az Elbán át exportálta tömegkivitelének nagy részét, például a fát és a cukrot. Az egész cseh gazdasági életet megrendí­tené tehát, ha a német kormány a közlekedés te­rületén alkalmazna ellenrendszabályokat. Végül számbajön még az a szempont, hogy az elmúlt két év tapasztalatai szerint a cseh korona árfolyama mindig valamivel alacsonyabb, mint a márkáé és így a márka minden esésével párhuzamosan ha­­nyattlott a cseh korona. Egyelőre a német kormány­nak bizonyára nagy áldozatok árán sikerült a márka súlyosabb értékcsökkenését megakadályozni a semleges pénzpiacokon, azonban igen bizonyta­lan, hogy meddig fog még sikerrel járni a német devizapolitika, és Csehországnak igazán nem ér­deke, hogy gazdasági politikájával aláássa a márka árfolyamát, ami egyben a cseh korona értékének sülyedését jelentené. A gazdasági aggodalmakon kívül vannak poli­tikai aggodalmak is. A cseh kormány és a cseh politikai pártok nagy része hónapok óta őszintén fáradozik azon, hogy közeledést hozzon létre a cse­hek és a németek között. Bizonyos jelek már arra vallottak, hogy ez a közeledés valóban létrejön, vagy legalább enyhülni fog a feszültség a csehek és a németek között. Most azonban a Németország­gal szemben életbe léptetett rendszabályok termé­szetesen felborították ezt a politikát. Hiszen a cseh­­németek talán még nagyobb izgal­mal és nagyobb elkeseredéssel nézik a legfelsőbb tanács német po­litikájának fordulatait, mint a birodalmi németek és így a retorziós rendszabályok életbeléptetése Németországgal szemben a cseh-német viszony újabb súlyos kiéleződését hozta meg, pedig ezt nem tartják kívánatosnak még a cseh nacionalisták sem. A tői kérdés cseh világításban Most került ki sajtó alól a cseh külföldi propa­gandának egy új terméke a tót kérdésről: Le prob­léma de V Autonomie de la Slovaquie. Prague: Ser­vice d‘information th­ecoslovaque 1921. A pittsburgi egyezmény A röpirat azzal kezdi, hogy a Szlovenszkó po­litikai értelemben véve, gyorsan regenerálódik. Siet pótolni azt, amit a magyar kormány elmulasz­tott (?), amelynek egyetlen célja az volt, hogy a Kárpátok és Duna közti területet elmagyarosítsa. 1921 januárban Hodzsa Milán a Venkov-cim kije­lentette: „A tót autonomista mozgalom azért ter­jed annyira, m­eert egy év előtt a közigazgatást nem szervezték az önkormányzat elvei alapján, ami a Szlovenszkó igényeinek teljesen megfelelt volna." Masaryk elnök pedig a tót képviselők előtt kijelen­tette, hogy: „hibák­ történtek". A röpirat sietve teszi hozzá, hogy tényleg történtek hibák, még­pe­dig az állami- cseh köztársasági pártok részéről, ami azonban érthető, hisz mindent újból kellett teremteni. Továbbá a közigazgatás, az igazságügy, a közélelmezés szervezete egészen más volt, mint a cseh tartományokban. Tótok hiányában cseheket kellett küldeni, akik, ha még oly kitűnőek is vol­tak Csehországban, teljesen tájékozatlanok voltak egy rájuk nézve teljesen idegen közigazgatás kö­zepette. A nemzeti érzelmű­ tótok tiltakoztak az elkövetett hibák ellen és azt követelték, hogy a köz­hivatalokat tótokra bízzák és hogy az ország tót jellege szigorúan respektált üssék. A „magyarónok", akik a köztársaságnak ellenségei, természetesen új okot találtak arra, hogy azokat, akiket minden bajért okoltak, tudnillik a cseheket, még jobban gyűlöljék. Így keletkezett az autonómia kérdése. Érdekes az, hogy e kérdés eredete nem a tót nem­zeti pártra vezethető vissza, hanem a néppártra, amelynek vezetői közt sok „magyaron" katolikus pap van. Egyetlen érvük marad az autonómistáknak az 1918 május 30-án Pittsburgban, Amerikában kötött cseh-tót egyezmény. E szerződés, melyet az akkori nemzeti tanács elnöke Massaryk és a főbb amerikai tót egyesületek vezetői kötöttek, kimondja, hogy: „A Szlovenszkónak külön közigazgatása, törvény­hozása és igazságszolgáltatása lesz." Azonban, mondja a Röpirat, ugyanazok az amerikai tót ve­zetők, akik e szerződést megkötötték, jelentették az entente-nak, hogy a cseh-szlovák köztársaság megalapítása túlontúl megvalósította a szerződés célját és hogy ennélfogva az egész pittsburgi egyez­mény fölöslegessé vált. Sőt maga a néppárt ame­rikai kiküldöttje, Rudniansky atya is belátta az ily irányú agitáció céltalanságát és 1920 decemberben a Slovák­ bán kijelentette, hogy ami a köztársaság­nak árt, az nem használhat a tót nemzetnek. A tót légiók Ez a nyilatkozat jellemzi a néppárt magatartá­sát. A néppárt ragaszkodik a köztársasághoz, de viszont politikai okokból, hogy kellően ellensú­lyozza a magyar keresztényszocialis pártot, kény­telen sok „magyarón" katolikus papot megtűrni tagjai közt A néppárt „magyarón" frakciójának élén Fischer-Goldbrn (így!) kassai érsek áll, aki azt hirdeti, hogy a tótok külön nemzet és hogy ennél­fogva kétségtelen joguk van a teljes függetlenség­hez. Az összes illetékes tót tényezők azonban a cseh-tót egységet hirdetik A cseh pfilitikusok i1 kérdésben teljes semlegességet tanúsítanak, mert tudják, hogy a teljes béke csak idő dolga. Idegen intervencióra senki sem gondol. Jedlicska ugyan, mint ismeretes, Lengyelországban Siéjjas és Prónay elbocsájtott tisztjei segítségével tót légiókat szer­vezett és azután Amerikába ment, hogy ott is hí­veket gyűjtsön a köztársaság ellen, azonban a tót néppártnak ehhez semmi köze. Látnivaló tehát, mondja a röpirat, az egész autonomista törekvés nem más, mint egyszerű közigazgatási kérdés, a decentralizáció harca a centralizáció ellen. A néppárt mozgolódásának semmiféle létalapja sincs. A­z egész mozgalomnak visszhangja egyébként sem volt, mert éleslátó po­litikusok belátták, hogy ez csak a magyaroknak használhat Ennélfogva a kommunisták kivételé­vel az összes tót pártok e kérdésben a néppárt ellen vannak. Hogy a szlovénszá-m magyar és né­met pártok az autonómia mellett vannak, az ter­mészetes. Az autonómia jövője Világos, mondja befejezésül a röpirat, hogy az autonómia kérdése nem fog egyszerre eltűnni a tót pártok vitáiból és programm­jaiból. Sőt felte­hető, hogy a néppárt, amely a tót nép konzervatív kulturális és vallási hajlandóságaira támaszkodik, már bizalmatlanságból is, a jövőben még inkább igyekszik a kérdést előtérbe helyezni. E röpirathoz kevés hozzátenni valónk van. Természetesen azt kell feltételeznünk, hogy a tényleges helyzet legalább is oly súlyos, mint amennyit belőle a cseh kormány jónak lát a kül­földdel megismertetni. Ezek alapján pedig nem mondhatunk mást, mint hogy a tót kérdés igen sok bajt jelent ma és talán még inkább a jövőben a cseh­ekre nézve. Olyan bajok ezek, amelyeket a legkitűnőbb közigazgatás sem oldhat meg. Hogy a tótok ok nélkül panaszkodnak a közélelmezés, a cseh hivatalnokok stb. stb. miatt, ez, ha igaz is, mit­­esst változtat azon a tényen, hogy tényleg elégületlenek. Ezt a tényt a röpirat sem tagadja. Természetes, hogy ez az elégületlenség sokkal mélyebbre törnő tényeken alapul, mint a pitsburgi szerződés megtartása, vagy megszegése és nagy naivság volna azt képzelni, hogy ez az elégü­let­­re még lesze telhető a vármegyei autonómia meg­adása által. Lehet-e hibásabbb politika, mint azt mondani egy népnek, hogy képtelen magát kormányozni és hogy máshonnan kell számára vezetőket besze­rezni ? Ez a politika még teljesen egy nép kebelén belül is évtizedek alatt sem szűnő ellentéteket kelt. Antikor­pl Amerikában a polgárháború után meg­kezdődött az északiak beüzönlése a volt rabszolga­­államokba, a déliek gyűlölete a carpet bagger-ek (kézitáskások) ellen, nem ismert határt és máig sem szűnt meg. Még idáig sohasem volt példa arra a történelemben, hogy egy nép belátta volna, hogy helyes az, ha et egy másik, még oly rokon nép is kormányozza. Mert a népeknek elsősorban nem jó kormányzat kell, hanem önkormányzat. Hogy egy nép még nem érett az önkormányzatra és hogy majd ha érett lesz, fogjuk ezt megadni neki, oly elv, amellyel minden nemzetiségi elnyo­mást igazolni lehet. Egy demokratikus elveket han­goztató államra nézve lehetetlenség súlyos követ­kezmények nélkül ily politikát követni. Minél in­kább közeledik az az idő, amikor lehetetlenség lesz, rendes, munkaképes parlamenti többségre tá­maszkodó kormány nélkül kormányozni, annál in­kább fog kitűnni az, hogy mily súlyos hibát követ­tek el a csehek akkor, amikor azt hitték, hogy mi­nél nagyobb területre és minél nagyobb számú népességre terjed ki birodalmuk, annál hatalma­sabb lesz a császári korona várományosa. Harmincegy évet töl­tött a trónon a császárné és 29 hónapot a számkive­tésben. Már nagybeteg volt és ezért nem­ tudatták vele, mikor hat fia közül az, aki talán legközelebb állott hozzá, Joachim herceg, öngyilkosságot köve­tett el. .4 német baloldali lapok magát a hírt közlik csak minden kommentár nélkül. A német nemzeti sajtó hírül adja, hogy a politikai egyesületek szombaton a Zöldparktól az antik templomig terjedő útvonalon sorfalat fognak átlőni. A koporsó elföldelése után az egyesületek el­vonulnak a sír előtt és koszorúkat helyeznek el rajta. A német tisztek szövetsége felszólítja tagjait, hogy négy héten keresztül gyászszalagot viseljenek. A né­met nemzeti néppárt elhatározta, hogy a temetés napján lehetőleg az egész országban gyászünnepsé­geket rendez. A temetés napjáig a párt keretén belül rendezett minden társas összejövetelt megtiltanak. i O Zdji SZlilt, a vörös hadsereg északi csoportjának parancsnokát, mint Kronstadtból jelentik, Kronstadt védelmezése körül szerzett érdemei elismeréséül arany karddal tüntették ki. Kazanszki, aki 1917 óta kommunista és már kétszer tüntették ki a Vörös Zászló rendjelével, Őrei kormányzóságból származott paraszt. Auguszta Viktória császárné, II. Vilmos neje, többhónapos hosszú haláltusa után búcsút mondott az életnek a doorni kastélyban. A császárnét már vagy egynegyed esztendeje feladták az orvosok és óráról-órára várták, , hogy mikor mondja fel a szolgálatot a beteg szíve. Ezért már akkor megindultak a tárgyalások a császárné teme­tésére nézve a német kormánnyal és végül megálla­podás történt arra nézve, hogy a potsdami családi sírboltban fogják eltemetni Auguszta Viktóriát, csak azt kötötte ki a kormány, hogy a vasúti állomásról éjszaka idején szállítsák a koporsót a templomba és kora reggel történjék meg a temetés, napfelkelte körül. A nagynémet párt köreiben, de azon túl is már akkor nagy felháborodást keltett az a hit, hogy csak sötétben, lopva fogják eltemetni a császárnét, aki ellen senkinek nem volt kifogása, sőt egyszerű­ségét, néha szinte kopott öltözködését, családanyai kötelességének betöltését és tartózkodását minden politikai intrikától a Hohenzollern-ház ellenségei sem vonhatták kétségbe. Valószínű, hogy II. Vilmos sem kap engedélyt a német kormánytól a részvételre a temetésen ,ellenben a németalföldi kormány való­színűleg egyik tagjával képviselteti magát. Az bizo­nyos, hogy a császárné temetésének lef­ utójátéka a német birodalmi gyűlésen és a poroszországi gyűlésen. A császárné 64 évet ért meg, tehát egy évvel volt idősebb férjénél. Apja elvesztette trónját azáltal, hogy Németország annektálta Schleswig-Holsteint, azonban fenntartotta igényeit és azokról csak akkor vagdpji táikot. Lmyát g&jí ájg g£zejic g njgyj Hoffmann Györgyöt egyévi börtönre ítélték A Zendüléssel vádolt Hoffmann György had­nagy bünperében a tanúvallomások során ma Éder Rudolf nyugalmazott huszárezredes volt az első tanú. A vádlottat kifogástalan, hazafias katonának mondja. A következő tanú P. Ábrahám Dezső volt államtitkár, szintén hazafias katonának tartja, aki a nemzeti hadsereg önállósításáért lett a katona­­tanács tagja. „Teljes meggyőződéssel állítom most is, — jelentette le Ábrahám, — hogy a Nemzeti Tanács és a Károlyi-párt működése hazafias moz­­­galom volt. Sajnos, az események túlnőttek az em­berek fején, és más következett be, mint ami az általános óhaj volt." Elmondotta azután, hogy hi­vatalos összekötő nem volt a katonatanács és a Nemzeti Tanács között Tárgyalásokat Friedrich István folytatott és kívüle Csernyák játszott nagy szerepet Katona Ferenc államvasúti felügyelő vallja, hogy Hoffmann hadnagynak nem lehetett semmi köze a király vonatának kisiklatása tervéhez, mert hiszen a király vonata annak idején nem is Kő­bányán, hanem a rákospalotai körvasúton haladt át Bajor József állomásfőnök-helyettes ugyanilyen értelemben tesz tanúvallomást Ezzel befejeződtek a tanúkihallgatások és Sztupka őrnagy elmondotta vádbeszédét „Mi a bűnöket — mondotta többek között, — meg akarjuk torolni, részben már meg is toroltuk, de csak emberek vagyunk és nem raj­tunk áll, hogy meddig haladhatunk a megtorlás útján. Politikai színezetű machinációk folynak be ug­yanis a büntetőjogi felelősségrevonás fáradsá­gos munkájába." Fájlalja, hogy nem vagyunk még a konszolidáció azon fokán, ahol a színtiszta igaz­ság diadalmaskodhatik. Rátért ezután a forrada­lom előkészítésének és a forradalom után követ­kező idők több ismeretlen részletének ismerteté­sére. Megállapítja, hogy IV. Károly vonatát nem akarták kisiklatni, csak arra akarták őt kénysze­ríteni, hogy a döntő népgyű­lés ideje alatt a város­ban tartózkodjék. Ezért a lázadó huszárok felszed­ték a síneket. Kéri, hogy a törvényszék zendülés­ben mondja ki bűnösnek a vádlottat A vádbeszéd elhangzása után dr. Ambrus védő mondotta el védőbeszédét. Bizonyítja, hogy a hadseregünk 1918-ban már nem volt a régi. Felolvassa Windisch­­graetz naplóját, amely szintén ezt bizonyítja. Fel­­említi, hogy akkoriban — amint azt Sándor László­ volt főkapitány is mondotta tanúvallomásában, —■ az egész ország lelkesedett a forradalomért és a Nemzeti Tanácsot azok a lapok is támogatták, amelyek destruktívnak egyáltalán nem nevezhetők. Felolvassa a Nemzeti Tanács proklamációját és hozzáteszi, hogy az egyik legnagyobb mostan­i part­nak ugyanez, a programm­ja, azzal a kivétellel, hogy nem a király jogara alatt akarja megvalósítani­­.Akik jóhiszeműen csatlakoztak e programmhoz, bűnt nem követtek el. Ily körülmények miatt nem büntethető az, aki a katonatanács tagja volt, ha emellett más bűncselekményt nem követett el. A bíróság ezután határozathozatalra vonult vissza, majd rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet. A vádlottat zendülésben bűnösnek mon­dotta ki a törvényszék és emiatt egy évi súlyosbí­tott börtönbüntetésre ítélte, úgyszintén rangjának és kitüntetéseinek elvesztésére. A büntetést azon­ban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek jelentették ki. Az ítéletben a vádlott és az ügyész megnyu­godtak, a bíróság pedig elrendelte a vádlott azon­nali szabadlábra helyezését. Kedd ­• Wekerle vállalta a pénzügyi tanács elnök­ségét­ Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter vasárnap reggel Dánosra utazott, hogy fölkérje Wekerle Sándort a pénzügyi tanács elnökségének vállalá­sára. Wekerle készséggel eleget tett a kérésnek, bár az elnöki tisztség azzal a kötelezettséggel jár, hogy hetenként kétszer, sőt háromszor Budapestre kell jönnie, hogy az üléseken elnököljön. A ta­nács tagjait a válság elsimultával a nemzet­gyűlés választja meg. — A dunáninneni református egyház új püspöke. Bécsi munkatársunk jelenti: Németh István református püspök nem volt hajlandó le­tenni a hűségesküt a cseh-szlovák köztársaságra és püspöki székhelyét a Magyarországhoz tartozó í­jigénybe tette át A református egyházkerületnek Szlovenszkóhoz tartozó része a püspök távozása után önállóan szervezkedett és megalakította a dunáninneni református egyházkerületet. Az ille­tékes egyházi szervek a kerület püspökévé most Balogh Elemér pozsonyi református lelkészt vá­­lasszanájk meg.

Next