Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)
1921-05-01 / 94. szám
Vasárna. VILÁG 1921. május 1. Masaryk tárgyal Szentiványival a magyar kérdésről Prágából jelentik: Masaryk elnök fogadta Szentiványi keresztényszocialista képviselőt, mint a cseh parlamentben helyet foglaló magyar polgári pártnak■ a képviselőjét. A fogadással kapcsolatban a Národny Listy a kvetkezőket írja: Valamennyi magyar képviselő és szenátor ellenzéki álláspontot foglal el mindenféle kormányzati rendszer és mindenféle cseh kormány ellen és ezen az álláspontján belátható időn belül nem is fog változtatni. A magyarok makacsul ragaszkodnak minden elvi és államjogi kérdésben a maguk ellenzéki felfogásához, úgy, hogy területi kérdésekben kompromisszumról egyáltalán nem is lehet velük tárgyalni. Azonban a magyar képviselőknek a cseh állammal, a cseh kormánnyal és a csehtöbbséggel szemben elfoglalt ez a harcos álláspontja mégsem akadályozta meg Szentiványi képviselőt abban, hogy elmenjen Masaryk elnökhöz, kifejtse előtte honfitársai nézetét és felfogását és tudomásul vegye az elnök rendelkezéseit és törekvéseit a Magyarokkal szemben. A megbeszélés során Masaryk elnök kijelentette Szentiványi képviselőnek, hogy Magyarországgal a ''tárgyalásokat valószínűleg a legrövidebb időn belül befejezik, mire remélhetőleg a két ország kölcsönösen jó viszonyba fog kerülni egymással. Szentiványi tájékoztatta az elnököt, hogy a magyar politikusok a népek kiengesztelődésének álláspontján vannak, de ez természetesen csak akkor lehetséges, ha az alkotmányt megváltoztatják és nemzeti autonómiát biztosítanak. A képviselőnek arra a kérdésére, vájjon a politikai magatartásuk miatt elítélt felvidéki magyarok amnesztiát fognak-e nyerni, az elnök azt válaszolta, hogy tájékozódni fog ezekről az esetekről és biztosította a képviselőt, hogy az ügyeiket jóakarattal fogja elintézni. Trianon: Eatvankilenc hasáb ja érkezett meg Budapestre az angol alsóház ' 'gyorsírói naplójának egy füze: a negyvenharmadik füzet a napló száznegyvetiedik kötetéből.Ez a ■ füzet közli az alsóház szomorúan érdekes imáját a • trianoni békéről és megnyúlással konstatálhatjuk, hogy gyászbeszédekkel nem takarékoskodtak az angol képviselők. A tiianoni béke fölött folytatott vita 69 elég sárű nyomású vmsáifét tölt be a száznegyvenedik kötet negyvennamradik füzetében és ez a hatvankilenc hasáb dokumentálja azt, hogy : az alsóház az elkövetett hibák és bűnök teljes tudatában ratifikálta azt, amit a párisi konferencia végzett el rólunk. A beszédekben sok érdekes részlet van azokon kívül, amelyeket már közöltünk és az tűnik ki belőlük, hogy az angol politikusok közül aránylag sokan lapozták át a magyar béketárgyalás anyagát, sajnos, anélkül, hogy ennek pozitív eredménye lehetett volna reánk nézve. Itt csak néhány mondatot ragadhatunk ki az érdekes passzusokból. A fényes jövő Harmsworth külügyi alállamtitkár már ismertetett beszédében említett azt is, hogy Erdélyben a 211OO.OOO románnal szemben 1.600.000 magyar és 500.000 német lakik. Harrinsworth sajátságos módon úgy tudja, hogy az erdélyi j szászok akartak Romániához csatlakozni és így alakult ki egy erős román és szász majoritás, amely az elszakadást követelte Magyarországtól, szemben a magyar kisebbséggel. Súlyos problémának mondta Harmsworth a félmilliós székely nyelvszigetet, de azt mondotta, hogy a békekonferencia nem találhatott más megoldást, mint a székely nyelvsziget bekebelezését Romániába. Harmsworthnak gyorsan szállóigévé vált a mondása Csonka-Magyarország fényes jövőjéről, teljes szövegében így hangzik: Az új Magyarországnak minden kilátása megvan a fényes jövőre és a jólétre. Nem kételkedhetünk abban, hogy a Magyarország bölcsesége és tehetsége által, Angliában kiváltott nagyrabecsülést osztani fogják majd Magyarország középeurópai szomszédai is. Akik eddig boldogan éltek Erdélyben . . . Wedgswood ezredes nagyszabású beszédében igen részletesen foglalkozott többek között Erdély sorsával is. Szerinte Erdély magyar lakossága mélyen szenved, mert a jelenleg ott uralomra jutott népfaj még ■az igazságosság elementáris szabályait is megtagadja a magyarokkal szemben. Panaszt emeltek és tiltakoznak Erdély három egyházának püspökei azért a bánásmódért, amelyben Erdély román urai részesítik a népet. Hallottunk arról is, hogy az erdélyi bányamunkásokat vexálják a román hatóságok, rosszul bánnak velük a román hivatalnokok és kényszereszközöket alkalmaznak velük szemben. Ha a román bánásmódról elterjedt híreknek csak a tizedrésze igaz, akkor a békeszerződés által szerencsétlenné tettünk sok ezer embert, akik idáig boldogan éltek Erdélyben. Olyan lépéseket kell tenni, amelyek emlékeztetik Romániát arra, hogy nem egy tekintetben függ Anglia jóindulatától ... A kisgazdapártot kell bátorítani ... Majd így folytatta Wedgewood: Én csak ameleg rokonszenvt érzésével tudok a magyarokra gondolni. Én azt hiszem,h hogy Magyarországot még a békeszerződés ellenére is talpra lehet állítani, ha az újjáépítési munkájában támogatjuk a budapesti kormányt. A kis-gazdapárt az igazi kormánypárt ma Magyarországon és ez a párt ellensége az autokrácia minden formájának. Ha elég bátorítást kap ez a párt, akkor az ország fokozatosan kibontakozhatik a feudális befolyások alól és Magyarország megtalálhatja a módját annak, hogy újból közeledjen a jólét korszaka felé, sőt visszaszerezheti a régi magyar birodalomnak nem egy jogcímét a dicsőségre. Féltucat Elzász-Lotharingia Kenwjarthy alezredes azt hangsúlyozta, hogy ha a német tatárokat a felsősziléziai és schleswig-holsteini népszavazás szabályozza, akkor ugyanezt a módot kellettt volna választani a magyar határok megszabásánál is. Figyelmezteti az alsóházat arra, hogy az a békeszerződés, amely ma délután fog itt tető alá jutni, egy féltucat Elzász-Lotharingiát épít ki Csonka-Magyarország határán. Itt van például Pozsony és Érsekújvár, amelyeknek környéke, mint ahogy „a tisztelt tagok igen jól tudják", túlnyomóan magyar lakosságú. És ezeket a városokat mégis kiszolgáltatták Csehoszlovákiának, hogy kiszélesítsék a cseh köztársaság Duna-határát. Pedig ha a csehek nem akartak megrövidülni a dunai tranzitkereskedelemben, elég lett volna egy olyan megoldást biztosítani, mint a Szaloniki-kérdésben és garanciákat szerezni Csehországnak a vasúti vonalak használata tekintetében. Még mindig szeretném azt remélni, — folytatta Kenworthy, — hogy a történeti emlékektől körülfont Pozsony magyar népével és régi magyar kapcsolataival nem fog idegen uralom alá kerülni, mert ha másként történne, akkor ebből a jövőben háborús komplikációk keletkezhetnek. Egy más rendkívül kiélezett irredenta Kassa esete. Kassa körül 300.000 vagy 100.000 magyar él, kevés idegen elemmel, főleg némettel vegyesen. Én azt hiszem, hogy a határ megvonásánál túlontúl kedveztünk Csehoszlovákiának és itt is népszavazásnak kellett volna döntenie. A rutén területet viszont azért kapta Csehoszlovákia, hogy közös határhoz jusson Romániával. Az ilyen dolgok a múltban mindig zavarokra vezettek és valószínűleg így lesz ez a jövőben is. A kormány képviselője sem tagadta azt, hogy a székelyekkel súlyos igazságtalanság történt, pedig ezt az igazságtalanságot úgy lehetett volna kikerülni, ha Kolozsvárról korridort vonnak a székely nyelvszigethez, vagy önállóvá teszik a nyelvszigetet és így adnak módot arra, hogy kapcsolatban maradjon Magyarországgal. A kolozsvári egyetemet a románok feloszlatták, a tanárokat elkergették és nem vesznek fel többé zsidó hallgatókat a kolozsvári egyetemre . . . Az ilyen dolgokra is figyelmet kellene fordítani. Hárommillió magyar sóhajtozik Erdélyben sokkal szélesebb önkormányzatot kellett volna a magyarnyelvterületnél, biztosítani és nem lett volna szobai Romániához csatolni a túlnyomóan magyar lakossal^^&tetflui területet. Nem akarom tovább részletezni az irredenta példáit, csak azt hangsúlyozom, hogy nagy hiba volt népszavazás nélkül dönteni. Mivel nem volt plebiscitum, a magyar nép mindig elégedetlen lesz és én láttam egy kimutatást, amely szerint hárommillió magyar fog sóhajtozni az idegen uralom miatt, azért az igazságtalanságért, amely őket érte, mikor csorda gyanánt egy más birtokos kezébe kerültek. Én nagyon kérem a tisztelt tagokat, hogy gondolkozzanak Magyarország sorsafelől és gondoljanak azokra a szerencsétlen magyarokra, akiktől Szlovákiában és Erdélyben elvették iskoláikat és templomaikat, lefoglalták birtokaikat, elkergették értelmiségüket és amellett még kegyetlenül bánnak velük. Itt csupa Ulstert teremtettünk. Asquith /A magyar antiszemitizmusról Asquith beszédéből még ezt a passzust pótoljuk: Igen tiszttltkorbátor barátom, Wedgewood ezredes nagyon megindítóan és kétségkívül teljesen alapos adatok alapján tett jelentést arról a lignt és flagráns módról, amelyen úgy a Csonka-Magyarországban, mint a trianoni szerződés által olyan hallatlan előnyökkel megajándékozott Romániában megsértik hétről-hétre és napról-napra a kisebbségek jogait. Az régi dolog, hogy Románia mindig rosszul bánt a zsidókkal. De, amennyire emlékszem, Magyarország mindig a megérdemelt védelemben részesítette őket. Ezért nagy fájdalmamra értesülök arról, hogy most Magyarországban is erőre kapott egy többé-kevésbbé féktelen antiszemita mozgalom. Azonban nem csupán a zsidókról van szó. A kisebbségekről hozott rendelkezéseknek fokozott nyomatékkal kell érvényt szerezni egy olyan országban, amilyen Erdély, ahol a magyar és a német nép széles rétegeit engedtük át a román uralomnak. Igen nagy fontossága van annak, hogy a polgári és a politikai jogok védelméről hozott határozatok ne maradjanak üres betűk, hanem valamilyen hatásos apparátus biztosítsa érvényesülésüket. Iloare alezredes szintén a határszabályozás súlyos anomáliáit hangsúlyozta és említette azt, hogy két év előtt először hívta fel az alsóház figyelmét azokra a dokumentumokra, amelyek szerint Erdély magyar lakosságával kegyetlenül bánnak a románok. Hoare azt mondja, hogy az elmúlt két év alatt figyelemmel kísérte az erdélyi viszonyokat és értesülései alapján azt hiszi, hogy a múlt évben nagyjából és általánosságban javult a román közigazgatás Erdélyben. Mégis kötelességük a Szövetségeseknek az, hogy állandóan szemmel tartsák az erdélyi viszonyokat. «©©»®e«*®08ffiS6ÍS®8®®0®S©00®®»'»̇*0®® 5400, 1600, 3600 (A Világ tudósítójától.) Ezek a számok nem a drágasági és az olcsósági hullám görbéjét jelzik, hanem a budapesi orvostanhallgatók számának változását a háborús években, a kommün alatt és a jelenlegi félévben.Az igazoló bizottságok által visszautasított sok jelentkezés ellenére 3600 hallgatója van ma az orvosi famullásnak, kétezcnel több, mint amenynyire a konmion alatt augorte az orvostanhallgatók száma és ez nyolcszáz000 kevesebb, mint amennyi a háború alatt ami m maximális létszám volt. Azonban hiába esett vissza egyharmaddal a hallgatók száma, az orvosi fakultásnak még mindig van elég oka panaszkodni a túlzsúfoltság miatt és az egyetem folyosóin gyakran látni nagy csoportokat, amint sorbaállanak egy tanterem ajtaja elé, hogy így helyet biztosítsanak maguknak a padokban a következő órára, amikor valamilyen érdekes és szükséges kollégiumot kell majd meghallgatniuk. A túlzsúfoltság azonban csak a kisebbik baj azok közül, amelyekkel az orvos fakultás küzd. Az ország elszegényedése és a valutáris bajok természetesen meglátszanak itt is. Nagy az anyaghiány, kevés a kötőszer, fogytán vannak a műszerek és még inkább a fehérnemű. A Rockefeller-foundation tudvalevőleg közel 20 millió koronát utalt ki a budapesti orvosi fakultás támogatására, azonban a hiányok és a szükségletek olyan nagyok, hogy 20 millió koronával nemsokat lehet rajtuk segíteni. Az anatómiai intézetben most együtt dolgoznak a budapesti, kolozsvári és a pozsonyi egyetem elsőéves és másodéves medikusai és medikái. Félkörben állanak a piskótaalakú bádogasztaloknál, amelyeken a hullák fekszenek, hallgatják a demonstrátor úr magyarázatát, vagy azt az előadást, amelyet az anatómiai intézet öreg szolgája tart, aki kiismeri magát nem csupán a technikai, de a tudományos kérdésekben is. Az öreg szolga nagyon büszke a Tellyesniczky-féle preparált hullákra, amelyek teljesen szagtalanok és négy hónapig is elállanak bomlás nélkül. Buzgalmáért, ügyességéért, tudásáért jutalmul az öreg szolga kapja meg a felboncolt hullák aranyfogait, ami ma nem egyszer csinos értéket képvisel, ha egy kis szerencséje van a szolgának. A minap négy arannyal plombált fogat talált egy hullában. Az öreg bácsi egyébként azt fejtegeti, hogy a tudomány érdekében minél több hullára van szüksége az anatómiai intézetnek és ezért végrendeletében úgy intézkedett, hogy holttestét az anatómiai intézet kapja meg boncolás végett. Ezt olyan hangon mondja, mintha a körülállókat buzdítani akarná arra, hogy példája szerint cselekedjenek. (g. b.) Így misülásódra emelkedtek a főváros Boladával (A Világ ludásitójáról.) Most állítják össze a városházán Budapest idei költségvetését. Ebben a költségvetésben kétségtelenül az a legérdekesebb, hogy a főváros háztartásának idei kiadásai kevjfa hijján megütik az egymilliárd koronát. már azért is érdekes, mert egész Naapritfagyarországnak az utolsó békeeszt&jifjdíffm csak 2,2 milliárdra roptak a kiadá^t^pedig Nagy-Magyarország lakóin^jj^sp*«#noval meghaladta a húsz milliót, mig a mai Budapest lakóinak száma csak 945.000. Haazt vesszük, hogy Budapestnek kereken egymillió lakója van, s mikor minden lakóra, — a csecsemőkre is, — ezerkoronás városi kiadás ■nehezedik. Ezt a milliárdot pedig valahonnan elő kell keríteni, mert ezek folyó kiadások. Ebben az egymilliárdban a külföldi adósságok törlesztése nem szerepel, pedig ezek a külföldi valutában fizetendő adósságtörlesztések külön közel másik milliárd koronát tesznek ki. A másik dolog, ahi a főváros idei budgetjében érdekes az, hogy az 1320. évi költségvetés még csak 435 millió koronás kiadással operált; egy esztendő alatt tehát 565 millióval, csaknem 130 százalékkal emelkedtek a kiadások. Megkérdeztük Csupor József tanácsnoktól, a főváros pénzügyi osztályának vezetőjétől, hogy mi -e kinek a meglepő jelenségnek a titka? Csupor tanácsnok kifejtette, hogy a kiadások meglepő emelkedésének az az egyik oka, hogy az 1920. évi költségvetés összeállításánál a pénzügyi osztály még az 1919. évi tényleges , pénzügyi eredményekre volt utalva, magát a költségvetést pedig csak 1920. év végén kezdték tárgyalni, amikorra a budget tételei már rég idejüket múlták, mert a közbejött drágasági hullám irreálissá tette a költségvetésnek jóformán minden tételét. Az 1920. évi eredményekkel szemben nagy eltolódásokat idézett elő a szénárak horribilis emelkedése, ami egyedül a vízműveknél 175 millió koronás kiadási többletet idézett elő. Az iskolák karbantartása és tüzelőanyaggal való ellátása ez évben 120 millió koronával kerül többe, mint tavaly. Az utak tisztogatása 60 millió koronás emelkedést idézett elő a kiadásoknál. Viszont van néhány tétel, amelyet egyelőre még be sem állítottak a költségvetésbe, mert nem is tudják, hogy milyen nagy lesz. Az üzemi munkások és egyéb városi alkalmazottak újabb fizetéseme-elésére gondolunk. 13 milliárd van a budapesti pénzintézeteknél A fővárosi statisztikai hivatal most tette közzé a múlt év szeptemberi kimutatását. Eszerint a*1 Budapesti takarékpénztárak és bankjai«n«!fisemlitett időpontban takarékbetét gyamwf’’es folyószámlán közel 10 millió Mrrorgná lesttettélt. Milliárdos tőkék feküdtek a Magyar Általános Hitelbanknál, melynél? állománya 73. Milliárd volt, a KSIV Mafiqac Kereskedelmi Bank 2,2 milliárd koronát, a Pesti " Hazai Első Takarékpénztár 1,4 milliárdot kezelt. 656 milliós betétállománya az Angol-Magyar Banknak, 604 millió a Leszámítoló Banknak és 596 millió a Magyar-Olasz Banknak volt. A legkisebb, 830.000 koronás betétet a Központi Váltóüzlet kezelte. A hitelállommány -315 mintával emlkedett.