Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Vasárna. VILÁG 1921. május 1. Masaryk tárgyal Szentiványival a magyar kérdésről Prágából jelentik: Masaryk elnök fogadta Szentiványi keresztényszocialista képviselőt, mint a cseh parlamentben helyet foglaló magyar polgári pártnak■ a képviselőjét. A fogadással kapcsolatban a Národny Listy a kvetkezőket írja: Valamennyi magyar képviselő és szenátor ellenzéki álláspontot foglal el mindenféle kormány­zati rendszer és mindenféle cseh kormány ellen és ezen az álláspontján belátható időn belül nem is fog változtatni. A magyarok makacsul ragaszkod­nak minden elvi és­ államjogi kérdésben a maguk ellenzéki felfogásához, úgy, hogy területi kérdé­sekben kompromisszumról egyáltalán nem is lehet velük tárgyalni. Azonban a magyar képviselőknek a cseh állammal, a cseh kormánnyal és a cseh­­többséggel szemben elfoglalt ez a harcos álláspontja még­sem akadályozta meg Szentiványi képviselőt abban, hogy elmenjen Masaryk elnökhöz, kifejtse előtte honfitársai nézetét és felfogását és tudomá­sul vegye az elnök rendelkezéseit és törekvéseit a Magyarokkal szemben. A megbeszélés során Masaryk elnök kijelentette Szentiványi képviselőnek, hogy Magyarországgal a ''tárgyalásokat valószínűleg a legrövidebb időn­ belül befejezik, mire remélhetőleg a két ország kölcsö­nösen jó viszonyba fog kerülni egymással. Szent­iványi tájékoztatta az elnököt, hogy a magyar po­litikusok a népek kiengesztelődésének álláspontján vannak, de ez természetesen­ csak akkor lehetséges, ha az alkotmányt megváltoztatják és nemzeti auto­nómiát biztosítanak. A képviselőnek arra a kérdé­sére, vájjon a politikai magatartásuk miatt elítélt felvidéki magyarok amnesztiát fognak-e nyerni, az elnök azt válaszolta, hogy tájékozódni fog ezekről az esetekről és biztosította a képviselőt, hogy az ügyeiket jóakarattal fogja elintézni. Trianon: E­atvankilenc hasáb­ ja érkezett meg Budapestre az angol alsóház ' 'gyorsírói naplójának egy füz­e: a negyvenharma­­­­­dik füzet a napló száznegyvetiedik kötetéből.Ez a ■ füzet közli az alsóház szomorúan érdekes imáját a • trianoni békéről és megnyúlással konstatálhatjuk,­­ hogy gyászbeszédekkel nem takarékoskodtak az­­ angol képviselők. A tiianoni béke fölött folytatott­­ vita 69 elég sárű­ nyomású vmsáifét tölt be a száz­negyvenedik kötet negyvennamradik füzetében és ez a hatvankilenc hasáb dokumentálja azt, hogy : az alsóház az elkövetett hibák és bűnök teljes tu­­­­datában ratifikálta azt, amit a párisi konferencia végzett el rólunk. A beszédekben sok érdekes részlet van azokon kívül, amelyeket már közöltünk és az tűnik ki be­­­­lőlük, hogy az angol politikusok közül aránylag­­ sokan lapozták át a magyar béketárgyalás anyagát,­­ sajnos, anélkül, hogy ennek pozitív eredménye le­­­­hetett volna reánk nézve. Itt csak néhány monda­­­­tot ragadhatunk ki az érdekes passzusokból. A fényes jövő Harmsworth külügyi alállamtitkár már ismer­tetett beszédében említett­ azt is, hogy Erdélyben a 211OO.OOO románnal szem­ben 1.600.000 magyar és­­ 500.000 német lakik. Harrinsworth sajátságos módon úgy tudja, hogy az erdélyi­ j szászok akartak Romá­niához csatlakozni és így alakult ki egy erős román és szász majoritás, amely az elszakadást követelte­ Magyarországtól, szemben a magyar kisebbséggel. Súlyos problémának mondta Harmsworth a fél­milliós székely nyelvszigetet, de azt mondotta, hogy a békekonferencia nem találhatott más megoldást, mint a székely nyelvsziget bekebelezését Romá­niába. Harmsworthnak gyorsan szállóigévé vált a mondása Csonka-Magyarország fényes jövőjéről, teljes szövegében így hangzik: Az új Magyarország­nak minden kilátása meg­van a fényes jövőre és a jólétre. Nem kételkedhetünk abban, hogy a Ma­gyarország bölcsesége és tehetsége által, Angliában kiváltott nagyrabecsülést osztani fogják majd Ma­gyarország középeurópai szomszédai is. Akik eddig boldogan éltek Erdélyben . . . Wedgswood ezredes nagyszabású beszédében igen részletesen­ foglalkozott többek között Erdély sorsá­val is. Szerinte Erdély magyar lakossága mélyen szen­ved, mert a­ jelenleg ott uralomra jutott népfaj még ■az igazságosság elem­entáris szabályait is megtagadja a magyarokkal szemben. Panaszt emeltek és tiltakoz­nak Erdély három egyházának püspökei azért a bá­násmódért, amelyben Erdély román urai részesítik a népet. Hallottunk arról is, hogy az erdélyi bányamun­kásokat vexálják a román hatóságok, rosszul bánnak velük a román hivatalnokok és kényszereszközöket alkalmaznak velük szemben. Ha a román bánásmód­ról elterjedt híreknek csak a tizedrésze igaz, akkor a békeszerződés által szerencsétlenné tettünk sok ezer embert, akik idáig boldogan éltek Erdélyben. Olyan lépéseket kell tenni, amelyek emlékeztetik Romániát arra, hogy nem egy tekintetben függ Anglia jóindu­latától ... A kisgazdapártot kell bátorítani ... Majd így folytatta Wedgewood: Én csak a­­meleg rokonszenvt érzésével tudok a magyarokra gondolni. Én azt hisz­em,h hogy Magyarországot még a békeszer­ződés ellenére is talpra lehet állítani, ha az újjáépítési munkájában támogatjuk a budapesti kormányt. A kis-­­­gazdapárt az igazi kormánypárt ma Magyarországon és ez a párt ellensége az autokrácia minden formá­jának. Ha elég bátorítást kap ez a párt, akkor az or­szág fokozatosan kibontakozhatik a feudális befolyá­sok alól és Magyarország megtalálhatja a módját an­nak, hogy újból közeledjen a jólét korszaka felé, sőt visszaszerezheti a régi magyar birodalomnak nem egy jogcímét a dicsőségre.­ ­ Féltucat Elzász-Lotharingia Kenwjarthy alezredes azt hangsúlyozta, hogy ha a német tatárokat a felsősziléziai és schleswig-hol­­steini népszavazás szabályozza, akkor ugyanezt a módot kellettt volna választani a magyar határok meg­szabásánál is. Figyelmezteti az alsóházat arra, hogy az a békeszerződés, amely ma délután fog itt tető alá jutni, egy féltucat Elzász-Lotharingiát épít ki Csonka-Magyarország határán. Itt van például Po­zsony és Érsekújvár, amelyeknek környéke, mint ahogy „a tisztelt tagok igen jól tudják", túlnyomóan magyar lakosságú. És ezeket a városokat mégis ki­szolgáltatták Csehoszlovákiának, hogy kiszélesítsék a cseh köztársaság Duna-határát. Pedig ha a csehek nem akartak megrövidülni a dunai tranzit­kereske­­delemben, elég lett volna egy olyan megoldást bizto­sítani, mint a Szaloniki-­kérdésben és garanciákat­ sze­rezni Csehországnak a vasúti vonalak használata te­kintetében. Még mindig szeretném azt remélni, — folytatta Kenworthy, — hogy a történeti emlékektől körülfont Pozsony magyar népével és régi magyar kapcsolataival nem fog idegen uralom alá kerülni, mert ha másként történne, akkor ebből a jövőben háborús komplikációk keletkezhetnek. Egy más rend­kívül kiélezett irredenta Kassa esete. Kassa körül 300.000 vagy 100.000 magyar él, kevés idegen elem­mel, főleg némettel vegyesen. Én azt hiszem, hogy a határ megvonásánál túlontúl kedveztünk Cseho­szlovákiának és itt is népszavazásnak kellett volna döntenie. A rutén területet viszont azért kapta Csehoszlovákia, hogy közös határhoz jusson Romá­niával. Az ilyen dolgok a múltban mindig zavarokra vezettek és valószínűleg így lesz ez a jövőben is. A kormány képviselője sem tagadta azt, hogy a szé­kelyekkel súlyos igazságtalanság történt, pedig ezt az igazságtalanságot úgy lehetett volna kikerülni, ha Kolozsvárról korridort vonnak a székely nyelvsziget­­hez, vagy önállóvá teszik a nyelvszigetet és így ad­nak módot arra, hogy kapcsolatban maradjon Ma­gyarországgal. A kolozsvári egyetemet a románok fel­oszlatták, a tanárokat elkergették és nem vesznek fel többé zsidó hallgatókat a kolozsvári egyetemre . . . Az ilyen­­ dolgokra is figyelmet kellene fordítani. Hárommillió magyar sóhajtozik Erdélyben sokkal s­zélesebb önkormányzatot kel­lett volna a magyar­­nyelvterületnél, biztosítani és nem lett volna szobai Romániához csatolni a túlnyo­móan magyar lakossal^^&tetflui területet. Nem aka­rom tovább részletezni az irredenta példáit, csak azt hangsúlyozom, hogy nagy hiba volt népszavazás nél­kül dönteni. Mivel nem volt plebiscitum, a magyar nép mindig elégedetlen lesz és én láttam egy kimuta­tást, amely szerint hárommillió magyar fog sóhajtozni az idegen uralom miatt, azért az igazságtalanságért, amely őket érte, mikor csorda gyanánt egy más bir­tokos kezébe kerültek. Én nagyon kérem a tisztelt tagokat, hogy gondolkozzanak Magyarország sorsa­­felől és gondoljanak azokra a szerencsétlen magya­rokra, akiktől Szlovákiában és­­ Erdélyben elvették iskoláikat és templomaikat, lefoglalták birtokaikat, elkergették értelmiségüket és amellett még kegyet­lenül bánnak velük. Itt csupa Ulstert teremtettünk. Asquith /A magyar antiszemitizmusról Asquith beszédéből még ezt a passzust pótol­juk: Igen tiszttltkorbátor barátom, Wedgewood ez­redes nagyon megindítóan és kétségkívül teljesen alapos adatok alapján tett jelentést arról a lign­t és flagráns módról, amelyen úgy a Csonka-Magyar­­országban, mint a trianoni szerződés által olyan hallatlan előnyökkel megajándékozott Romániában megsértik hétről-hétre és napról-napra a kisebbsé­gek jogait. Az régi dolog, hogy Románia mindig rosszul bánt a zsidókkal. De, amennyire emlékszem, Magyarország mindig a megérdemelt védelemben részesítette őket. Ezért nagy fájdalmamra értesülök arról, hogy most Magyarországban is erőre kapott egy többé-kevésbbé féktelen antiszemita mozgalom. Azonban nem csupán a zsidókról van szó. A kisebb­ségekről hozott rendelkezéseknek fokozott nyoma­­tékkal kell érvényt szerezni egy olyan országban, amilyen Erdély, ahol a magyar és a német nép széles rétegeit engedtük át a román uralomnak. Igen nagy fontossága van annak, hogy a polgári és a politikai jogok védelméről hozott határozatok ne maradjanak üres betűk, hanem valamilyen ha­tásos apparátus biztosítsa érvényesülésüket. Iloare alezredes szintén a határs­zabályozás súlyos anomáliáit hangsúlyozta és említette azt, hogy két év előtt először hívta fel az alsóház figyel­mét azokra a dokumentumokra, amelyek szerint Erdély magyar lakosságával kegyetlenül bánnak a románok. Hoare azt mondja, hogy az elmúlt két év alatt figyelemmel kísérte az erdélyi viszonyokat és értesülései alapján azt hiszi, hogy a múlt évben nagyjából és általánosságban javult a román köz­igazgatás Erdélyben. Mégis kötelességük a Szövet­ségeseknek az, hogy állandóan szemmel tartsák az erdélyi viszonyokat. «©©»®e«*®08ffiS6ÍS®8®®0®S©00®®­»'»̇*0®® 5400, 1600, 3600 (A Világ tudósítójától.) Ezek a számok nem a drágasági és az­ olcsósági hullám görbéjét jelzik, ha­nem a budapesi orvostanhallgatók számának válto­zását a háborús években, a kommün alatt és a jelen­legi félévben.A­z igazoló bizottságok által visszauta­sított sok jelentkezés ellenére 3600 hallgatója van ma az orvosi famullásnak, kétezcnel több, mint ameny­­nyire a konmion alatt augorte az orvostanhallgatók száma és ez­ nyolcszáz000 kevesebb, mint amennyi a háború alatt ami m maximális létszám volt. Azonban hiába esett vissza egyharmaddal a hallgatók száma, az orvosi fakultásnak még mindig van elég oka pa­naszkodni a túlzsúfoltság miatt és az egyetem folyo­sóin gyakran látni nagy csoportokat, amint sorbaálla­­nak egy tanterem ajtaja elé, hogy így helyet biztosít­sanak maguknak a padokban a következő órára, ami­kor valamilyen érdekes és szükséges kollégiumot kell majd meghallgatniuk. A túlzsúfoltság azonban csak a kisebbik baj azok­ közül, amelyekkel az orvos­ fakultás küzd. Az ország elszegényedése és a valutáris bajok természetesen meglátszanak itt is. Nagy az anyaghiány, kevés a kötőszer, fogytán vannak a műszerek és még inkább a fehérnemű. A Rockefeller-foundation tudvalevőleg közel 20 millió koronát utalt ki a budapesti orvosi fa­kultás támogatására, azonban a hiányok és a szük­ségletek olyan nagyok, hogy 20 millió koronával nem­­­­sokat lehet rajtuk segíteni. Az anatómiai intézetben most együtt dolgoznak a budapesti, kolozsvári és a pozsonyi egyetem elsőéves és másodéves medikusai és medikái. Félkörben álla­nak a piskótaalakú bádogasztaloknál, amelyeken a hullák fekszenek, hallgatják a demonstrátor úr ma­gyarázatát, vagy azt az előadást, amelyet az anatómiai intézet öreg szolgája tart, aki kiismeri magát nem csupán a technikai, de a tudományos kérdésekben is. Az öreg szolga nagyon büszke a Tellyesniczky-féle preparált hullákra, amelyek teljesen szagtalanok és négy hónapig is elállanak bomlás nélkül. Buzgalmáért, ügyességéért, tudásáért jutalmul az öreg szolga kapja meg a felboncolt hullák­­ aranyfogait, ami ma nem egyszer csinos értéket képvisel, ha egy kis szeren­cséje van a szolgának. A minap négy arannyal plom­bált fogat talált egy hullában. Az öreg bácsi egyébként azt fejtegeti, hogy a tudomány érdekében minél több hullára van szüksége az anatómiai intézetnek és ezér­t végrendeletében úgy intézkedett, hogy holttestét az anatómiai intézet kapja meg boncolás végett. Ezt olyan hangon mondja, mintha a körülállókat buzdí­tani akarná arra, hogy példája szerint cselekedjenek. (g. b.) Így misül­ásódra emelkedtek a főváros Boladáv­al (A Világ ludásitójáról.) Most állítják össze a városházán Budapest idei költségvetését. Ebben a költségvetésben kétségtelenül az a legérdekesebb, hogy a főváros háztartásának idei kiadásai kevjfa hijján megütik az egymilliárd koronát. már azért is­ érdekes, mert egész Naapritfagyaror­­szágnak az­ utolsó békeeszt&jifjdíffm csak 2,2 milliárdra roptak a kiadá^t^pedig Nagy-Magyar­­ország lakóin^jj^sp*«#noval meghaladta a húsz milliót, mig a mai Budapest lakóinak száma csak 945.000. Ha­­azt vesszük, hogy Budapestnek kereken egymillió lakója van, s mikor minden lakóra, — a csecsemőkre is, — ezerkoronás városi kiadás ■ne­hezedik. Ezt a milliárdot pedig valahonnan elő kell keríteni, mert ezek folyó kiadások. Ebben az egym­illiárdban a külföldi adósságok törlesztése nem szerepel, pedig ezek a külföldi valutában fizetendő adósság­törlesztések külön közel másik milliárd koronát tesznek ki. A másik dolog, ahi a főváros idei budgetjében érdekes az, hogy az 1320. évi költségvetés még csak 435 millió koronás kiadással operált; egy esztendő alatt tehát 565­ millióval, csaknem 130 száza­lékkal emelkedtek a kiadások. Megkérdeztük Csupor József tanácsnoktól, a főváros pénzügyi osztályának vezetőjétől, hogy mi -e kin­ek a meglepő jelenségnek a titka? Csupor ta­nácsnok kifejtette, hogy a kiadások meglepő emel­kedésének az az egyik oka, hogy az 1920. évi költ­ségvetés összeállításánál a pénzügyi osztály még az 1919. évi tényleges , pénzügyi eredményekre volt utalva, magát a költségvetést pedig csak 1920. év végén kezdték tárgyalni, amikorra a budget tételei már rég idejüket múlták, mert a közbejött drága­sági hullám­ irreálissá tette a költségvetésnek jó­formán minden tételét. Az 1920. évi eredményekkel szemben nagy eltolódásokat idézett elő a szénárak horribilis emelkedése, ami egyedül a vízműveknél 175 millió koronás kiadási többletet idézett elő. Az iskolák karbantartása és tüzelőanyaggal való ellá­tása ez évben 120 millió koronával kerül többe, mint tavaly. Az utak tisztogatása 60 millió koronás emelkedést idézett elő a kiadásoknál. Viszont van néhány tétel, amelyet egyelőre még be sem állítottak a költségvetésbe, mert nem is tudják, hogy milyen nagy lesz. Az üzemi munkások és egyéb városi alkalmazottak újabb fizetéseme-e­lésére gondolunk. 13 milliárd van a budapesti pénzintézeteknél A fővárosi statisztikai hivatal most tette közzé­ a múlt év szeptemberi kimutatását. Eszerint a*1­ Bu­­dapesti takarékpénztárak és bankjai«n«!fisemlitett időpontban takarékbetét gyamwf’’es folyószámlán közel 10 millió Mrrorgná lesttettélt. Milliárdos tőkék feküdtek a Magyar Általános Hitelbanknál, mely­nél? állománya 73. Milliárd volt, a KSIV Mafiqac Kereskedelmi Bank 2,2 milliárd koronát, a­ Pesti " Hazai Első Takarékpénztár 1,4 milliárdot kezelt. 656 milliós betétállománya az Angol-Magyar Bank­nak, 604 millió a Leszámítoló­ Banknak és 596 millió a Magyar-Olasz Banknak volt. A legkisebb, 830.000 koronás betétet a Központi Váltóüzlet kezelte. A hitelállommány -315 mintával emlkedett.

Next