Világ, 1921. július (12. évfolyam, 142-167. szám)

1921-07-01 / 142. szám

2 1921. július 1. nak át az országon és valutaszámunkoktól kell félni, a termelést a legszükségesebb minimumra kénytelen szorítani minden olyan iparág, amely a termeléshez szükséges nyersanyag egy­ részét kül­földön szerzi be. Amit mondottunk és amit mon­dan­dók va­gyunk, az nem a valutajavítás politikája és nem a valutajavítás tempója ellen szól. Ez egy külön kérdés, amelyre nézve elágaznak a vélemények és például az osztrák gazdasági szakemberek, de az osztrák pénzügyi politikusok is, most elég nyoma­tékosan tiltakoznak az osztrák korona árfolyamá­nak a népszövetség részéről tervbe vett megkétsze­rezése ellen, anélkül, hogy az osztrák pénzügymi­niszter, vagy bárki más tőzsdei hausse-engage- twenf-okra vezetné vissza ezt az állásfoglalást, amint nem is szabad ilyen egyszerűen elintézni azokat, akik a hirtelen valutajavulás hátrányait is­­látják, nem szabad akkor sem, ha valaki fanati­kusan hisz abban, hogy­ a valuta árfolyamának ötszörösére vagy nyolcszorosára való emelkedése néhány hónapon belül csupa áldás. De ismételjük: amit elmondtunk és amit elmondandók vagyunk, az nem a valutajavítás sokrétű problémájával szemben állásfoglalás, hanem csak egy elemét ra­gadja ki ennek a zavarbaejtően sok elágazási kér­désnek. Ez az egy, elem pedig rövidre fogva így, hangzik: a pénzügyminiszter felelős azért, hogy a valuta­javulás előnyeit ne egyenlítsék ki a valuta­­ingadozás kétségtelen hátrányai. A pénzügymi­niszter felelős azért, hogy a korona ne legyen ma 2,1 centimé Zürichben, ha néhány, hét előtt 2,85 centimé volt. Kicsiny törtszámoknak látszanak az ilyen eltolódások, de nem szabad elfelejteni azt, hogy például 29 cemtime-os líraárfolyamot véve alapul, az egyik koronakurzus mellett egy líra né­hány­ fillérrel több tíz koronánál, a másik kurzus mellett néhány fillér híjján tizennégy korona. A tíz korona és a tizennégy, korona között pedig elég széles a marge arra, hogy bénítóan, sőt katasztro­fálisan hasson az ipari termelésre, egyben pedig megnehezítsen vagy lehetetlenné tegyen minden reális számvetést a mezőgazdaságban. Mi nem mondjuk azt, hogy a pénzügyminiszter felelős a korona emelkedéséért és tartozik záros határidő­kön belül öt és kilenc centimé-re felhajtani a ko­ronát. A pénzügyminiszter másért felelős és a pénzügyminiszternek más a kötelessége. A pénz­ügyminiszter tartozik gondoskodni a koronajavu­lás­­folyamatának stabilitásáról és felelős minden visszaesésért, ha ezt a visszaesést nem valamilyen non pu tar­um, vagy valamilyen vis major idézte fel.A pénzügyminiszter ismételten felháborodás­sal utasította vissza azt a feltevést, mintha a ma­gyar pénzügyi politika részéről történt beavatko­zásnak része volna a korona árfolyamemelkedésé­ben. A magyar pénzügyminiszter szavában termé­szetesen senki nem kételkedik és ez a szó minden irányban teljes garancia arra nézve, hogy indirekt beavatkozás sem történt a koronakurzus javítá­sára, a pénzügyminiszter támogatása nélkül ugyan, de a pénzügyminiszter tudtával és bele­egyezésével. Mi nyomban elfogadtuk szentírás gya­nánt a pénzügyminiszter szavát, csak éppen nem értettük egészen a felháborodást. Senki semmi hi­báztatni valót nem találhatna abban, ha a pénz­ügyminiszter akár közvetlenül, akár valamilyen bankcsoport útján interveniált volna a korona ár­folyamának megjavítására, addig a határig, amed­dig garantálni tudja a visszaesés elmaradását. A német kormány, nem szégyelte bevallani azt, hogy igenis ismételten próbál befolyást gyakorolni a márka árfolyamának alakulására és több ízben kiegyensúlyozta az irracionális árfolyamingadozá­sokat. A német pénzügyminiszter még azt sem ta­gadta le, hogy a valutaárfolyam szabályozásának problémájára nézve érintkezésbe lépett a gazdasági körökkel és iparkodott találni egy, olyan megol­dást, amely, fedi a német gazdasági termelés érde­keit. Az eredmények egészen szembeszökők és a világpiac súlyos krízise aránylag legkevésbbé Né­metországban zavarta meg a gazdasági élet nor­mális vérkeringését. Ha a német kormány teljes passzivitással nézi a márka árfolyamának alaku­lását, akkor az eredmény, egész más lett volna. Mi nem kifogásolnék azt, ha a pénzügymi­niszter befolyást gyakorolna a zürichi tőzsde ár­folyamának alakulására, sőt inkább azt kifogásol­juk, hogy, nem gyakorol befolyást és nem próbálja a reális keretek között szabályozni a korona kur­zusát a reális felső határ körül. Másként a valuta­spekulánsok játékától válh­atik függővé és vált már talán függővé Magyarország gazdasági­ exiszten­­ciája és a vas- és fémmunkások szakszervezete szabadjegyet kér a határig, meg ingyen útlevelet a szabadjegy mellé, azért, mert néhány kisebb­­nagyobb külföldi valutaspekuláns keze belenyúlt a magyar gazdasági élet vérkeringésébe. Tegnap 2,85 volt a korona, ma 2,10, holnap talán 4 lesz és holnapután 3. Az ilyen valutalánc olyan követ­kezményekkel jár az ország gazdasági helyzetére nézve, amelyek bizonyára Hegedűs nézete szerint is rosszabbak, akár a két centime alatt stabilizáló­dott koronaárfolyam következményeinél. Mi nem mondjuk, hogy ez a valutalánc következik most, csak azt­ mondjuk, hogy a pénzügyminiszter viseli a felelősséget az ilyen valutalánc megelőzéséért. A német kormány, a cseh kormány, a román kor­mány, a jugoszláv kormány direkt vagy indirekt formában gyakorol­ befolyást saját valutáinak ár­folyamalakulására. Ez a beavatkozás nem járt si­kerrel olyan esetekben, amikor irreális célokat tűztek ki a pénzügyminiszterek, és minden súlyo­sabb áldozat nélkül teljes, vagy csaknem teljes sikerrel járt, amikor a beavatkozás a reális kere­tek között mozgott és a reális kereteket védte meg a spekuláció túlkapásaival szem­ben. A magyar korona árfolyamának meghatáro­zását kár a külföldre bízni, mert a külföld nem végezheti el kalkulusát az összes körülményeknek olyan alapos ismeretével, amint azt megteheti a magyar gazdasági szakember és megteheti a ma­gyar pénzügyminiszter. És a külföldi pénzpiac a korona értékelésénél bizonyára nem tartja számon annyira a magyar gazdasági élet érdekeit, mint amennyire számontarthatja és köteles számontar­­tani a magyar pénzügyminiszter. Álszeméremből nem lehet és nem szabad visszavonulni a splendid isolation-ba és nézni azt, hogy néhány külföldi valutaspekuláns miként kártyázik a a zöld asztalon százezer magyar gazdasági exisztenciájával. Ismé­teljük, ez a probléma nem a koronajavítás tempó­jának problémája, ez a probléma egészen más, ez egy olyan kérdés, amelyben tel­jesen egyetérthetnek azok, akik a 8 és 9 centime-os korona felé tö­rekszenek és azok, akik egyelőre beérnék 3 vagy 2­/2 centime-os koronával. Az bizonyos, erről bármilyen tőzsdei szakember felvilágosíthatja He­gedűs Lórántot, hogy a korona árfolyamingadozá­sainak szabályozása nem járna számbavehetően nagy áldozatokkal és a pénzügyminiszter az ilyen szabályozásnál az egyik zsebébe inkasszálja azt, amit a másik zsebéből kiad, de ha nem így volna és kellene áldozatokat hozni, akkor nem szabad visszariadni az áldozatoktól sem, mert annál na­gyobb veszteség nem érheti az országot, mint az, ha a rendőrség ingyen állít ki útleveleket és az államvasút igazgatósága szabadjegyet ad a ha­tárig. Sokan azok közül, akik szkeptikusak voltak, mosolyogtak, mikor Hegedűs újjáépítési pro­­grammjába illesztette a vasúti szabadte­rvek kér­dését is, de az ilyen vasúti szabad­jegyek igazán részei, inte­gráns részei minden józan és becsüle­tes pénzügyi politikának. Ilyen vasúti szabadjegye­ket nem szabad engedélyezni és gondoskodni kell arról, hogy ilyen vasúti szabadjegyeket ne kérje­nek. A kártyaasztal Hegedűs hasonlata volt, elég sűrűn ismételt hasonlata, és így nem veheti rossz néven azt, ha arra kérjük, hogy rendszabá­lyaival törje le azt a külföldön folytatott kártyajátékot, amelynél minden krétavonás a fekete táblán, ezerszámra semmisít­het meg exisztenciákat Magyarországon, és értékes exisztenciákat. Hiszen nem lekracholt tőzsdejátékosok kértek ma ingyen útlevelet és sza­badjegyet a határig, hanem tanult ipari munká­sok, azok, akikre hivatkozva, gazdasági szupremá­­ciánkról szoktunk beszélni az utódállamokkal szemben. Az indifferentizmus a korona árfolyamá­nak zürichi alakulásával szemben indifferentiz­mus azokkal szemben, akik útlevelet kérnek és akiknek útlevél helyett munkát, kell adni. Munkát pedig nem lehet adni addig, amíg a pénzügymi­niszter csak beszédeinek és nyilatkozatainak ív­sugaraival befolyásolja a külföldi pénzpiacot a magyar korona értékelésénél. Nem akarjuk lebe­csülni ezeket az Y-sugarakat, amelyeknek kétség­kívül jelentőségük van abban, hogy a korona mélypontjával szemben százhetvenöt százalékos emelkedést tudott elérni, azonban az Y-sugarak hatását ma még nem lehet teljesen szabályozni, és így célszerű volna az, ha a pénzügyminiszter más módszereket alkalmazna a kilengésekkel szemben. Azért, amiért az ilyen szabályozási kísérletek nem sikerültek, ha irreális célokat tűztek ki maguk elé, a pénzügyminiszternek nem szabad lemondani ar­ról, hogy a reális keretek között alkalmazza ezeket a módszereket. Akkor, amikor az amerikai pénz­ügyi államtitkár, az angol pénzügyi politika és a francia pénzügyminiszter próbálnak befolyást gyakorolni valutáik árfolyamalakulására, nem föltétlenül szükséges az, hogy éppen Magyaror­szág álláspontja legyen a splendid isolation. A ko­rona érje el a reális felső határt és a pénzügymi­niszter gondoskodjék arról, hogy a korona ne csússzon a reális felső határ alá és ne emelkedjék föléje, mert ha föléje emelkedik, ez nem valutaja­vítás, hanem az előkészítése és az oka egy irreális visszaesésnek. Right or wrong my country: mon­i­donla egyszer Lord Palmertton és mondhatta, de a magyar pénzügyi politikának talán mégis kár volna arra az álláspontra helyezkednie, hogy right or wrong our Hegedűs . . . (p. g­) A francia kamara külügyi bizottsága Lloyd George ellen Parisból jelentik. A francia kamara mai ülésén az ellenzék részéről valószínűleg szóvá teszik azokat a határozatokat, amelyeket a kamara külügyi bizottsága hozott tegnap, megkötve a kormány kezét azokban a tárgyalásokban, amelyek most fognak megindulni Lloyd George és Briand között a külpolitikai kérdé­sekben fölmerült súlyos ellentétek kiegyenlítésére. A külügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy jogában áll direktívákat adnia a kormánynak. Viszont, ha a francia kormány ezekhez a direktívák­hoz igazodik, akkor bajos lesz áthidalni az ellentéteket a két szövetséges nagyhatalom között. Felsőszilézia A határozati javaslatok sora jóformán kimeríti a világpolitika minden vitás kérdését. A felsősziléziai kérdésben rövid idő alatt végleges megoldást sürget a külügyi bizottság és azt kívánja, hogy a megoldás szorosan alkalmazkodjék a népszavazási eredmé­nyekhez. Tehát ez a határozat szembehelyezkedik az angolok részéről felvetett két megoldás közül mind a kettővel. Hiszen Lloyd George egyik terve a felső­sziléziai indusztriális vidék kettéosztása volt Lengyel­­ország és Németország között, másik terve pedig az, hogy a vitás terület kerüljön ideiglenesen a jóvátételi bizottság vagy a népszövetség kormányzása alá. Düsseldorf és a gazdasági szankciók Az angol kormány tudvalevőleg több ízben és nyomatékosan sürgette már, hogy a Németországgal szemben életbeléptetért katonai és gazdasági szank­ciókat, tehát Düsseldorf, Ruhrort, Duisburg megszál­lását, a Rajna mentén életbeléptetett vámhatárt és a német ipari export ellenértékének részleges lefogla­lását szüntessék meg, mivel Németország alávetette magát a jóvátételi bizottság ultimátumának és idáig pontosan eleget tett az ultimátum esedékessé vált fel­tételeinek. Ez a kérdés szóba kerü­lt az angol alsóház­ban is, ahol éles kritikák tárgyává tették a gazda­sági szankciók súlyos hátrányait és nevetségesen cse­kély eredményeit. A francia kamara külügyi bizott­sága természetesen ragaszkodik a katonai és gazda­sági szankciók fenntartásához, addig, amíg Németor­szág nem tett eleget teljesen minden kötelezettségé­nek, tehát az éveknek hosszú soráig. A harmadik határozat óvást emel Feysal emir, me­zopotámiai Abdullah emir transzjordániai fejedelem­sége ellen, hivatkozva arra, hogy mind a ketten ellen­séges magatartást tanúsítottak Go­uraud tábornok el­len és súlyos veszteségeket okoztak a francia csapa­­toknak. Feysal emir Feysal emir kétségkívül hónapokon át vívott vé­res harcot Gouraud tábornok ellen Szíriában, és a francia lapok már annak idején nagy megütközéssel tárgyalták azt, hogy Gouraud tábornok győzelme után a francia kormány angol közbelépésre kénytelen volt salvus conductus-t adni az emirnek, aki család­jával együtt egy angol hajón Londonba utazott és ott barátságos fogadtatásra talált Lloyd George ré­széről. A helyzet az, hogy Feysal emir ellensége és pedig kíméletlen ellensége volt Franciaország­nak, mikor a francia csapatok a háború befejezése után okkupálták Szíriát, viszont szö­vetségese és értékes szövetségese volt Angliá­nak, mikor a háború alatt Allenby tábor­nok Mezopotámiából nehéz és gyakran válságos küzdelmek után kiűzte a török csapatokat. Allenby bevallotta, hogy Feysal emir könnyű lovassága men­tette meg több ízben az angol expedíciós hadsereget, amelyet Feysal eszköznek tekintett a mezopotámiai török uralom megbuktatására. Az angol kormány nem szentimentális okokból akarja most a mezopo­támiai trónra emelni az emírt, hanem azért, mert Mezopotámia tartós megszállása vérben és pénzben igen súlyos áldozatokat követel Angliától, viszont a kivonulás Mezopotámiából nagy gazdasági értékek feladását jelentené. Feysal emir tisztában van azzal, hogy Anglia nélkül nem tudja gazdaságilag felvirá­goztatni Mezopotámiát , hiszen Feysal sokáig élt Pá­­risban, Londonban és az arab fejedelmeknek ez a leszármazottja széles látókörű politikus. A Feysal­­kérdésben sem könnyű engednie Lloyd George-nak és a francia kamara állásfoglalása után nem lesz könnyű engednie Briandnak sem. Az angol-francia konfliktus újból egy válságos fordulathoz érkezett. Az angol külügyminiszter a londoni nagykövet előtt dezavuálta a francia kormányt A német birodalmi gyűlés mai ülésén a szank­ciókról szóló interpellációk során dr. Rosen külügy­miniszter kijelentette, hogy Németország tiltakozása a szövetséges haderőknek Duisburgba, Düsseldorfba és Ruhrortba való bevonulása, valamint a külön vám­kezelés felállítása ellen annak idején nem találtak meghallgatásra. Németország jogosítva volt azt hinni, hogy ezek a rendszabályok megszűnnek. Briand azonban Mayer nagykövet előtt is kijelentette, hogy nézete szerint a szankciókat most még nem lehet megszüntetni. Hangsúlyozta a miniszter, hogy a né­met álláspont a szövetségesek egy részénél, így például Olaszországnál, megértésre talál. Lord Curzon angol külügyi államtitkár a német nagykövettel szemben is­mételte® kifejtette a brit kormány, álláspontját, hogy a szankciók megszüntetéséért száll síkra, ha Né­metország az ultimátum feltételeit teljesíti. Az angol kormány ebből az okból szívesen látta volna, ha a legfőbb tanács a megállapított időnél előbb ül össze. Lord Curzon ezután rámutatott a francia kormány elutasító magatartására és megjegyezte, hogy az an­gol kormány ezt a felfogást nem osztja és az ügyet tárgyalni hajlandó. Lord Curzon közölte továbbá, hogy a legfőbb tanács július hó folyamán összeül és arra kérte a nagykövetet, hogy kövessen el mindent hogy Németország időközben az ultimátum feltételeit a legpontosabban teljesítse, hogy kedvező színben tűnjön fel a többi szövetséges előtt. Rosen miniszter végül kijelentette, hogy megállapíthatja, hogy Német­ország az ultimátum összes követelését teljesítette. Péntek:

Next