Világ, 1921. július (12. évfolyam, 142-167. szám)
1921-07-01 / 142. szám
2 1921. július 1. nak át az országon és valutaszámunkoktól kell félni, a termelést a legszükségesebb minimumra kénytelen szorítani minden olyan iparág, amely a termeléshez szükséges nyersanyag egy részét külföldön szerzi be. Amit mondottunk és amit mondandók vagyunk, az nem a valutajavítás politikája és nem a valutajavítás tempója ellen szól. Ez egy külön kérdés, amelyre nézve elágaznak a vélemények és például az osztrák gazdasági szakemberek, de az osztrák pénzügyi politikusok is, most elég nyomatékosan tiltakoznak az osztrák korona árfolyamának a népszövetség részéről tervbe vett megkétszerezése ellen, anélkül, hogy az osztrák pénzügyminiszter, vagy bárki más tőzsdei hausse-engage- twenf-okra vezetné vissza ezt az állásfoglalást, amint nem is szabad ilyen egyszerűen elintézni azokat, akik a hirtelen valutajavulás hátrányait islátják, nem szabad akkor sem, ha valaki fanatikusan hisz abban, hogy a valuta árfolyamának ötszörösére vagy nyolcszorosára való emelkedése néhány hónapon belül csupa áldás. De ismételjük: amit elmondtunk és amit elmondandók vagyunk, az nem a valutajavítás sokrétű problémájával szemben állásfoglalás, hanem csak egy elemét ragadja ki ennek a zavarbaejtően sok elágazási kérdésnek. Ez az egy, elem pedig rövidre fogva így, hangzik: a pénzügyminiszter felelős azért, hogy a valutajavulás előnyeit ne egyenlítsék ki a valutaingadozás kétségtelen hátrányai. A pénzügyminiszter felelős azért, hogy a korona ne legyen ma 2,1 centimé Zürichben, ha néhány, hét előtt 2,85 centimé volt. Kicsiny törtszámoknak látszanak az ilyen eltolódások, de nem szabad elfelejteni azt, hogy például 29 cemtime-os líraárfolyamot véve alapul, az egyik koronakurzus mellett egy líra néhány fillérrel több tíz koronánál, a másik kurzus mellett néhány fillér híjján tizennégy korona. A tíz korona és a tizennégy, korona között pedig elég széles a marge arra, hogy bénítóan, sőt katasztrofálisan hasson az ipari termelésre, egyben pedig megnehezítsen vagy lehetetlenné tegyen minden reális számvetést a mezőgazdaságban. Mi nem mondjuk azt, hogy a pénzügyminiszter felelős a korona emelkedéséért és tartozik záros határidőkön belül öt és kilenc centimé-re felhajtani a koronát. A pénzügyminiszter másért felelős és a pénzügyminiszternek más a kötelessége. A pénzügyminiszter tartozik gondoskodni a koronajavulásfolyamatának stabilitásáról és felelős minden visszaesésért, ha ezt a visszaesést nem valamilyen non pu tarum, vagy valamilyen vis major idézte fel.A pénzügyminiszter ismételten felháborodással utasította vissza azt a feltevést, mintha a magyar pénzügyi politika részéről történt beavatkozásnak része volna a korona árfolyamemelkedésében. A magyar pénzügyminiszter szavában természetesen senki nem kételkedik és ez a szó minden irányban teljes garancia arra nézve, hogy indirekt beavatkozás sem történt a koronakurzus javítására, a pénzügyminiszter támogatása nélkül ugyan, de a pénzügyminiszter tudtával és beleegyezésével. Mi nyomban elfogadtuk szentírás gyanánt a pénzügyminiszter szavát, csak éppen nem értettük egészen a felháborodást. Senki semmi hibáztatni valót nem találhatna abban, ha a pénzügyminiszter akár közvetlenül, akár valamilyen bankcsoport útján interveniált volna a korona árfolyamának megjavítására, addig a határig, ameddig garantálni tudja a visszaesés elmaradását. A német kormány, nem szégyelte bevallani azt, hogy igenis ismételten próbál befolyást gyakorolni a márka árfolyamának alakulására és több ízben kiegyensúlyozta az irracionális árfolyamingadozásokat. A német pénzügyminiszter még azt sem tagadta le, hogy a valutaárfolyam szabályozásának problémájára nézve érintkezésbe lépett a gazdasági körökkel és iparkodott találni egy, olyan megoldást, amely, fedi a német gazdasági termelés érdekeit. Az eredmények egészen szembeszökők és a világpiac súlyos krízise aránylag legkevésbbé Németországban zavarta meg a gazdasági élet normális vérkeringését. Ha a német kormány teljes passzivitással nézi a márka árfolyamának alakulását, akkor az eredmény, egész más lett volna. Mi nem kifogásolnék azt, ha a pénzügyminiszter befolyást gyakorolna a zürichi tőzsde árfolyamának alakulására, sőt inkább azt kifogásoljuk, hogy, nem gyakorol befolyást és nem próbálja a reális keretek között szabályozni a korona kurzusát a reális felső határ körül. Másként a valutaspekulánsok játékától válhatik függővé és vált már talán függővé Magyarország gazdasági exisztenciája és a vas- és fémmunkások szakszervezete szabadjegyet kér a határig, meg ingyen útlevelet a szabadjegy mellé, azért, mert néhány kisebbnagyobb külföldi valutaspekuláns keze belenyúlt a magyar gazdasági élet vérkeringésébe. Tegnap 2,85 volt a korona, ma 2,10, holnap talán 4 lesz és holnapután 3. Az ilyen valutalánc olyan következményekkel jár az ország gazdasági helyzetére nézve, amelyek bizonyára Hegedűs nézete szerint is rosszabbak, akár a két centime alatt stabilizálódott koronaárfolyam következményeinél. Mi nem mondjuk, hogy ez a valutalánc következik most, csak azt mondjuk, hogy a pénzügyminiszter viseli a felelősséget az ilyen valutalánc megelőzéséért. A német kormány, a cseh kormány, a román kormány, a jugoszláv kormány direkt vagy indirekt formában gyakorol befolyást saját valutáinak árfolyamalakulására. Ez a beavatkozás nem járt sikerrel olyan esetekben, amikor irreális célokat tűztek ki a pénzügyminiszterek, és minden súlyosabb áldozat nélkül teljes, vagy csaknem teljes sikerrel járt, amikor a beavatkozás a reális keretek között mozgott és a reális kereteket védte meg a spekuláció túlkapásaival szemben. A magyar korona árfolyamának meghatározását kár a külföldre bízni, mert a külföld nem végezheti el kalkulusát az összes körülményeknek olyan alapos ismeretével, amint azt megteheti a magyar gazdasági szakember és megteheti a magyar pénzügyminiszter. És a külföldi pénzpiac a korona értékelésénél bizonyára nem tartja számon annyira a magyar gazdasági élet érdekeit, mint amennyire számontarthatja és köteles számontartani a magyar pénzügyminiszter. Álszeméremből nem lehet és nem szabad visszavonulni a splendid isolation-ba és nézni azt, hogy néhány külföldi valutaspekuláns miként kártyázik a a zöld asztalon százezer magyar gazdasági exisztenciájával. Ismételjük, ez a probléma nem a koronajavítás tempójának problémája, ez a probléma egészen más, ez egy olyan kérdés, amelyben teljesen egyetérthetnek azok, akik a 8 és 9 centime-os korona felé törekszenek és azok, akik egyelőre beérnék 3 vagy 2/2 centime-os koronával. Az bizonyos, erről bármilyen tőzsdei szakember felvilágosíthatja Hegedűs Lórántot, hogy a korona árfolyamingadozásainak szabályozása nem járna számbavehetően nagy áldozatokkal és a pénzügyminiszter az ilyen szabályozásnál az egyik zsebébe inkasszálja azt, amit a másik zsebéből kiad, de ha nem így volna és kellene áldozatokat hozni, akkor nem szabad visszariadni az áldozatoktól sem, mert annál nagyobb veszteség nem érheti az országot, mint az, ha a rendőrség ingyen állít ki útleveleket és az államvasút igazgatósága szabadjegyet ad a határig. Sokan azok közül, akik szkeptikusak voltak, mosolyogtak, mikor Hegedűs újjáépítési programmjába illesztette a vasúti szabadtervek kérdését is, de az ilyen vasúti szabadjegyek igazán részei, integráns részei minden józan és becsületes pénzügyi politikának. Ilyen vasúti szabadjegyeket nem szabad engedélyezni és gondoskodni kell arról, hogy ilyen vasúti szabadjegyeket ne kérjenek. A kártyaasztal Hegedűs hasonlata volt, elég sűrűn ismételt hasonlata, és így nem veheti rossz néven azt, ha arra kérjük, hogy rendszabályaival törje le azt a külföldön folytatott kártyajátékot, amelynél minden krétavonás a fekete táblán, ezerszámra semmisíthet meg exisztenciákat Magyarországon, és értékes exisztenciákat. Hiszen nem lekracholt tőzsdejátékosok kértek ma ingyen útlevelet és szabadjegyet a határig, hanem tanult ipari munkások, azok, akikre hivatkozva, gazdasági szupremáciánkról szoktunk beszélni az utódállamokkal szemben. Az indifferentizmus a korona árfolyamának zürichi alakulásával szemben indifferentizmus azokkal szemben, akik útlevelet kérnek és akiknek útlevél helyett munkát, kell adni. Munkát pedig nem lehet adni addig, amíg a pénzügyminiszter csak beszédeinek és nyilatkozatainak ívsugaraival befolyásolja a külföldi pénzpiacot a magyar korona értékelésénél. Nem akarjuk lebecsülni ezeket az Y-sugarakat, amelyeknek kétségkívül jelentőségük van abban, hogy a korona mélypontjával szemben százhetvenöt százalékos emelkedést tudott elérni, azonban az Y-sugarak hatását ma még nem lehet teljesen szabályozni, és így célszerű volna az, ha a pénzügyminiszter más módszereket alkalmazna a kilengésekkel szemben. Azért, amiért az ilyen szabályozási kísérletek nem sikerültek, ha irreális célokat tűztek ki maguk elé, a pénzügyminiszternek nem szabad lemondani arról, hogy a reális keretek között alkalmazza ezeket a módszereket. Akkor, amikor az amerikai pénzügyi államtitkár, az angol pénzügyi politika és a francia pénzügyminiszter próbálnak befolyást gyakorolni valutáik árfolyamalakulására, nem föltétlenül szükséges az, hogy éppen Magyarország álláspontja legyen a splendid isolation. A korona érje el a reális felső határt és a pénzügyminiszter gondoskodjék arról, hogy a korona ne csússzon a reális felső határ alá és ne emelkedjék föléje, mert ha föléje emelkedik, ez nem valutajavítás, hanem az előkészítése és az oka egy irreális visszaesésnek. Right or wrong my country: monidonla egyszer Lord Palmertton és mondhatta, de a magyar pénzügyi politikának talán mégis kár volna arra az álláspontra helyezkednie, hogy right or wrong our Hegedűs . . . (p. g) A francia kamara külügyi bizottsága Lloyd George ellen Parisból jelentik. A francia kamara mai ülésén az ellenzék részéről valószínűleg szóvá teszik azokat a határozatokat, amelyeket a kamara külügyi bizottsága hozott tegnap, megkötve a kormány kezét azokban a tárgyalásokban, amelyek most fognak megindulni Lloyd George és Briand között a külpolitikai kérdésekben fölmerült súlyos ellentétek kiegyenlítésére. A külügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy jogában áll direktívákat adnia a kormánynak. Viszont, ha a francia kormány ezekhez a direktívákhoz igazodik, akkor bajos lesz áthidalni az ellentéteket a két szövetséges nagyhatalom között. Felsőszilézia A határozati javaslatok sora jóformán kimeríti a világpolitika minden vitás kérdését. A felsősziléziai kérdésben rövid idő alatt végleges megoldást sürget a külügyi bizottság és azt kívánja, hogy a megoldás szorosan alkalmazkodjék a népszavazási eredményekhez. Tehát ez a határozat szembehelyezkedik az angolok részéről felvetett két megoldás közül mind a kettővel. Hiszen Lloyd George egyik terve a felsősziléziai indusztriális vidék kettéosztása volt Lengyelország és Németország között, másik terve pedig az, hogy a vitás terület kerüljön ideiglenesen a jóvátételi bizottság vagy a népszövetség kormányzása alá. Düsseldorf és a gazdasági szankciók Az angol kormány tudvalevőleg több ízben és nyomatékosan sürgette már, hogy a Németországgal szemben életbeléptetért katonai és gazdasági szankciókat, tehát Düsseldorf, Ruhrort, Duisburg megszállását, a Rajna mentén életbeléptetett vámhatárt és a német ipari export ellenértékének részleges lefoglalását szüntessék meg, mivel Németország alávetette magát a jóvátételi bizottság ultimátumának és idáig pontosan eleget tett az ultimátum esedékessé vált feltételeinek. Ez a kérdés szóba került az angol alsóházban is, ahol éles kritikák tárgyává tették a gazdasági szankciók súlyos hátrányait és nevetségesen csekély eredményeit. A francia kamara külügyi bizottsága természetesen ragaszkodik a katonai és gazdasági szankciók fenntartásához, addig, amíg Németország nem tett eleget teljesen minden kötelezettségének, tehát az éveknek hosszú soráig. A harmadik határozat óvást emel Feysal emir, mezopotámiai Abdullah emir transzjordániai fejedelemsége ellen, hivatkozva arra, hogy mind a ketten ellenséges magatartást tanúsítottak Gouraud tábornok ellen és súlyos veszteségeket okoztak a francia csapatoknak. Feysal emir Feysal emir kétségkívül hónapokon át vívott véres harcot Gouraud tábornok ellen Szíriában, és a francia lapok már annak idején nagy megütközéssel tárgyalták azt, hogy Gouraud tábornok győzelme után a francia kormány angol közbelépésre kénytelen volt salvus conductus-t adni az emirnek, aki családjával együtt egy angol hajón Londonba utazott és ott barátságos fogadtatásra talált Lloyd George részéről. A helyzet az, hogy Feysal emir ellensége és pedig kíméletlen ellensége volt Franciaországnak, mikor a francia csapatok a háború befejezése után okkupálták Szíriát, viszont szövetségese és értékes szövetségese volt Angliának, mikor a háború alatt Allenby tábornok Mezopotámiából nehéz és gyakran válságos küzdelmek után kiűzte a török csapatokat. Allenby bevallotta, hogy Feysal emir könnyű lovassága mentette meg több ízben az angol expedíciós hadsereget, amelyet Feysal eszköznek tekintett a mezopotámiai török uralom megbuktatására. Az angol kormány nem szentimentális okokból akarja most a mezopotámiai trónra emelni az emírt, hanem azért, mert Mezopotámia tartós megszállása vérben és pénzben igen súlyos áldozatokat követel Angliától, viszont a kivonulás Mezopotámiából nagy gazdasági értékek feladását jelentené. Feysal emir tisztában van azzal, hogy Anglia nélkül nem tudja gazdaságilag felvirágoztatni Mezopotámiát , hiszen Feysal sokáig élt Párisban, Londonban és az arab fejedelmeknek ez a leszármazottja széles látókörű politikus. A Feysalkérdésben sem könnyű engednie Lloyd George-nak és a francia kamara állásfoglalása után nem lesz könnyű engednie Briandnak sem. Az angol-francia konfliktus újból egy válságos fordulathoz érkezett. Az angol külügyminiszter a londoni nagykövet előtt dezavuálta a francia kormányt A német birodalmi gyűlés mai ülésén a szankciókról szóló interpellációk során dr. Rosen külügyminiszter kijelentette, hogy Németország tiltakozása a szövetséges haderőknek Duisburgba, Düsseldorfba és Ruhrortba való bevonulása, valamint a külön vámkezelés felállítása ellen annak idején nem találtak meghallgatásra. Németország jogosítva volt azt hinni, hogy ezek a rendszabályok megszűnnek. Briand azonban Mayer nagykövet előtt is kijelentette, hogy nézete szerint a szankciókat most még nem lehet megszüntetni. Hangsúlyozta a miniszter, hogy a német álláspont a szövetségesek egy részénél, így például Olaszországnál, megértésre talál. Lord Curzon angol külügyi államtitkár a német nagykövettel szemben ismételte® kifejtette a brit kormány, álláspontját, hogy a szankciók megszüntetéséért száll síkra, ha Németország az ultimátum feltételeit teljesíti. Az angol kormány ebből az okból szívesen látta volna, ha a legfőbb tanács a megállapított időnél előbb ül össze. Lord Curzon ezután rámutatott a francia kormány elutasító magatartására és megjegyezte, hogy az angol kormány ezt a felfogást nem osztja és az ügyet tárgyalni hajlandó. Lord Curzon közölte továbbá, hogy a legfőbb tanács július hó folyamán összeül és arra kérte a nagykövetet, hogy kövessen el mindent hogy Németország időközben az ultimátum feltételeit a legpontosabban teljesítse, hogy kedvező színben tűnjön fel a többi szövetséges előtt. Rosen miniszter végül kijelentette, hogy megállapíthatja, hogy Németország az ultimátum összes követelését teljesítette. Péntek: