Világ, 1921. augusztus (12. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-02 / 169. szám
Keea Oroszországban kritikus a helyzet Pétervárról jelentik. A szovjet kormány hajlandó valamennyi pártot összehívni, hogy közösen határozzanak Oroszország sorsáról. Híresztelik azt is, hogy a kiküldött segítő bizottság, amelyben a bolsevisták csak gyöngén vannak képviselve, átveszi a kormányhatalmat. Pétervárott a Pavlovszki-ezred a kenyéradag leszállítása miatt pár nap előtt fellázadt. A parancsnoknak sikerült a zendülő katonákat megnyugtatni azzal az ígérettel, hogy megkísérli helyzetük javítását. Másnap az ezredet egy szabad térre vitték, állítólag azért, hogy katonai gyakorlatokat végezzen. Az ezredet a téren megbízható bolsevista csapatok körülfogták és mindazokat a katonákat, akiknek szerepük volt a zendülésben, fal mellé állították és rögtön agyonlőtték. Az East Europe jelenti: A szovjet kormány átszervezi a vörös hadsereget. A megbízhatatlan csapatokat feloszlatják és helyükbe kipróbált hűséges munkáscsapatokat szerveznek. A szovjet kormány ugyanis szükségét érzi annak, hogy teljesen megbízható haderőt szervezzen az esetre, ha a kormánykörök által előrelátott súlyos események bekövetkeznének. A déli tartományok kiéhezett lakosságát Szibériába szállítják. Moszkvában az a hír terjedt el, hogy a központi szovjet székhelyét Moszkvából Pétervárra teszi át. Ezt követné a bolseviki vezérkar és nagyszámú vörös csapatok áthelyezése. Az áthelyezést az teszi szükségessé, hogy egyrészt Pétervárott nincsenek olyan súlyos élelmezési zavarok, mint Moszkvában, másrészt azt remélik, hogy onnét esetleg sikeresebben küzdhetnek a nagyszámú ellenforradalmi felkelések ellen. Majerovics lett külügyminiszter kijelentette, hogy Oroszországban a helyzet igen komollyá vált s ez idő szerint még be sem lehet látni, hogy mire fog vezetni. Az éhinség s az éhező területekről elözönlő lakosság menekülése katasztrófális terjedelmet öltött. Nézete szerint Oroszország a legteljesebb anarchia állapotában van; a szomszédos államok jól tennék, ha mindenre előkészülnének. A párisi Excelsior közli Kerensky cikkét az oroszországi éhínségről. Kerensky kifejti, hogy az orosz nép nemzetközi segítség nélkül biztos halálra van ítélve. Oroszország szomorú helyzetének oka, Kerensky szerint, a polgárháború és a szovjeturalom. A bevetett terület egyre csökken, a közlekedési eszközök teljesen elégtelenek és vigasztalan állapotban vannak. Az európai Oroszország jelenlegi termése 500—800 millió padot tesz ki. A háború előtt ugyane területen hárommilliárd pad termett. Az éhínségtől való félelem arra készteti a parasztokat, hogy a kenyérmag-készleteket, ami még a kezükben van, gondosan elássák és semmi körülmények között sem szolgáltassák ki a szovjet kormánynak. A frizss-ügynökség jelentése szerint azoknak a száma, akik az éhség folytán naponta elpusztulnak, 1.5— 20.000-re rúg. Saratov olyan, mintha nagy temető volna. A Volga-menti német telepesek Moszkvába özönlenek s azt követelik, hogy Orenburgba szállítsák őket. Az éhinség terjedésével karöltve jár a kolerajárvány terjedése. A Hilda gőzös Pétervárról ideérkezett Wagner nevű kapitánya elmondta, hogy Pétervár rombadőlt város benyomását teszi, mert a faházakat és az utcák faburkolatát csaknem mind felhasználták tüzelési célokra. Valamennyi üzlet zárva van, a bérkocsik csaknem teljesen eltűntek a városból. Egy rövid útért SiOOO rubelt fizetnek. Egy csésze tea 2500 rubel, egy kiló kakaó 10.000 rubel, egy font vaj iOOO rubel. Angol és német hajók élelmiszereket hoznak az éhezők részére s visszafelé az ország belsejéből származó fát visznek el. A legutóbbi napokban Oroszországból Révaiba érkezett utasok elmondják, hogy Kurskig egyetlen tábla föld sem található, mely a perzselő napsugaraknak ne esett volna áldozatául. Minden állomáson százával kuporognak a szenvedő emberek, akik összetett kézzel kérik az utasokat. Segítsetek rajtunk Krisztus nevében, éhenhalunk. Kolera, tífusz és vérhas a kimerült lakosságot tömegesen pusztítja. A szovjet kormány fölemelte a vasúti tarifákat. Egy út Moszkvából Pétervárra 110.000 rubelbe, egy jegy Kievből Pétervárra 600.000 rubelbe kerül. Az ezen az intézkedésen feldühödött tömegek megrohanják az állomásokat. A személyvonatokat sokhelyütt páncélos vonatok kísérik. A kormány többrendbeli intézkedést tett, hogy az éhezők tömegét Moszkvától távol tartsa. Trockij Tambovban intézkedik, hogy az éhezőket és járványos betegeket feltartóztassa. Nem kevesebb, mint 11 gyalogos- és 3 lovasezred áll rendelkezésére. Hir szerint Lenin legközelebb külföldre utazik. A hatalom így Trockij és a katonai párt kezébe kerül Hir szerint Trockij igen élesen elítélte Lenin békülékeny politikáját, kifejtve, hogy a kapitalisztikus Európa gyűlöli Oroszországot és inkább éhen engedi halni, semmint kenyeret adjon neki. A New York News tudóstója jelenti lapjának. Oroszországból érkező jelentések szerint az orosz parasztok babonássága nagyban megneheziti az orvosok munkáját. A kommunista hatóságok szigorúan ragaszkodnak az oltási kényszerhez, a parasztokat pedig ez már magában is halálra rémíti és mintegy megvadítja. A kolerás területen mindennapi látvány, hogy a városok és falvak szélén örömtüzeket gyűjt a nap. A nép, főleg a nők meztelenül keresztülugrálják ezeket a tüzeket, abban a hitben, hogy a tűz megvéd a kolera ellen. A szovjet hatóságok egyébként az éhínséget szenvedő és a kolerának kitett területek lakosságának kivándorlását azzal akarják megakadályozni, hogy egyes exponált vidékeken teljesen megszüntetik a vasúti személyszállítást. Rau Gottlob Rau Gottlob udvari tanácsos, az Oszágos Szénbizottság elnöke tegnap szívszélhűdése következtében meghalt Velencében, ahol szabadságát töltötte. Rau Gottlob halálával a magyar gazdisági élet egyik legfontosabb állomá® üresedike, egy olyan állomás, amelyet évek óta töltött be RIB Gottlob a nehéz viszonyok között váratlnul nyar eredménnyel. 1917 januárjában vette Atrimund az újonnan létesített szénközpont vezetését, majd pedig Vázsonyi Jenő utóda gyanánt a szénbizottság elnöke lett, kormánybiztosi hatáskörrel. A bolsevizmus összeomlása után került szembe Rau a legnehezebb problémákkal. A széntermelés Európaszerte visszaesett, a Magyarország számára legfontosabb felső-sziléziai és tescheni szénmedencéket tnz entente politikája dezorganizálta, import-szenet szinte lehetetlen volt szerezni, és a megmaradt magyar bányák termelése mélyen alája sülyedt a havi 2 millió méter mázsának, a bolsevizmus rablógazdasága következtében. Ilyen viszonyok között Rau Gottlob számára az egyetlen eszköz a magyar széntermelés gyors talpraállítása volt, és Rau katasztrófától mentette meg a magyar gazdasági életet, vagy talán Magyarország politikai rendjét is akkor, amikor alig néhány hónap alatt megkétszerezte, majd pedig több mint kétszeresükre emelte a magyar szénbányák termelését. Az európai országok közül a magyar szénbányákban vagy legalább a magyar szénbányák egy részében érte el a termelés először a békeévek színvonalát. Ha számbavesszük azokat a nehéz és súlyos viszonyokat, amelyek minden irányban és minden tekintetben akadályokul állottak Rau Gottlob munkája elé, akkor azt kell mondani, hogy a szénbizottság elnöke a tárgyilagos krónikás számára helyet szerzett magának Magyarok-szág történeti nevei között. Ha visszafelé lapozzuk Magyarország elmúlt két évének történetit, kevés embert találunk, akinek nevéhez olyan nagy, pozitív, kétségbevonhatatlan és Magyarország egész életére kihatvan fontos teljesítmény fűződnék, mint amilyen Rau Gottlob munkájának eredménye. Rau Gottlob volt a magyar történet és a magyar gazdaságtörténet legnehezebb éveiben a szén organizátora és egyben a szén diplomatája. Az entente-országokkal folytatott széntárgyalásokon nagy szolgálatokat tett Magyarországnak Rau Gottlob minden irányban teljes tájékozottsága, európai látóköre, józan, logikus érvelése, nagy nyelvtudása. Hiszen Rau nyolc nyelvet beszélt folyékonyan. Szerencse lett volna Magyarországra nézve az, ha az elmúlt két évben minden diplomatája olyan tisztán látta volna a magyar érdekeket és olyan tisztán ismerte volna az európai helyzetet, mint ez a széndiplomata, és szerencse lett volna Magyarországra nézve az, ha a gazdasági élet minden ágának élére olyan organizátor kerül, mint Rau. A szénprobléma öt legnehezebb évén vezette, át Magyarországot Rau és ez olyan feladat volt, ahol már a félmegoldás is nagy eredmény. De Rau többet ért el a féleredménynél, mindenekelőtt pedig elérte azt, hogy a magyar gazdasági élet mechanizmusa nem bénult meg a nehéz krízisek napjaiban sem. Ha arra gondolunk, hogy a nálunk sokkalta kedvezőbb helyzetű Németország ismérteten volt kénytelen szénszünetet elrendelni a vasúti közlekedésben, vagy félüzemre redukálni a vasutakat, akkor világosodik meg az, hogy mit végzett Rau Gottlob és milyen nehézségeket küzdött le, mikor elérte azt, hogy a magyar vasúti közlekedésben csak egy alkalommal került sor a forgalom szüneteltetésére. Dr .Gottlob gáláját kevés szóval lehet összefoglalni. Fiatalon lépett az Északmagyarországi Kőszénbánya szolgálatába, egy negyed évszázadon át vezette ezt a bányavállalatot, amelynek fejlődése Rau Gottlob negyedévszázados igazgatóságának műve. Vagy huszonöt éven át itt dolgozott Rau, azután öt évig dolgozott itj, sokkal szélesebb hatáskörében, dolgozott csendesen, sokat, teljesen a reábízott érdekek szolgálatában, minden más szempont nélkül és hangos szó kerülésével. Nevét nem sokan emlegették, de munkáját megbecsülte mindenki, aki beléje tekintett. Rau Gottlob csendes dicsőségének egyik legfelettőbb szimptómája az, hogy — a magyar szimbolikus nagypáholynak nagymestere a szénbizottság élén maradhatott akkor is, amikor lezárultak a szabadkőműves-páholyok és bűnnek számított a szabadkőművességhez tartozás. Senki nem merte vállalni azt a felelősséget, hogy a magyar szabadkőművesség vezérét kimozdítsa arról a helyről, ahol ilyen kivételes eredményekkel dolgozott. Ezen az egy ponton győzött a józanság a jelszavak fölött, de csodálatos módon senki nem vetette fel azt a kérdést, hogy a magyar szabadkőművesség fölött mondott ítéletbe nem csuszolt-e talán valamilyen tévedés akkor, ha a magyar szabadkőművesség a komoly tudású, becsületes törekvésű, talpig igaz embernek ezt a mintáját és példáját választotta vezérévé és akkor, ha a minta és példa gyanánt minden oldalról tisztelt Rau Gottlob — vállalta a magyar szabadkőműves-páholyok munkájának irányítását. Azonban Rau Gottlob nyílt sírjánál nem szabad ezt a politikai kérdést feszegetni, hanem maradjunk meg egyszerűen és szerényen annál, hogy a magyar szén organizátora, a magyar munkának ez a példásan tiszta becsületű és példásan tiszta emlékű vezére mindig és mindenben olyan munkát végzett, amelynek tiszta a becsülete és tiszta az emléke.. VILÁG 1921 augusztus 2. Brünnben akarják tárgyaltatni Rudnay Béla felségsértési bűnügyét (A Világ bécsi munkatársától.) A Rudnay Béla volt magyar főispán és a budapesti államrendőrség volt főkamtánya, valamint husszonnyolc bars- és hont megyei magyar ellen- felségsértés bűntette miatt indított eljárás értekes fejezethez jutott. A pozsonyi államügyésség a bűnügyi iratokat azzal tette át a^tfötárc^lasi elnökhöz, hogy az ügy ötös tanács előtt T^a gyorsított eljárás szabályai szerint tárgyalandó. A vádlottak védői kérték az ügynek a pozsonyi esküdtbíróság elé utalását, az ítélőtábla azonban ezt a kérelmet elutasította. Ennek ellenére az ügyet mégsem fogják a gyorsított eljárás szabályai szerint letárgyalni, mert a törvényszék, ellentétben saját régebbi álláspontjával, most már az államügyészség indítványára kimondotta, hogy az ügy az igazságügyminiszternek május hó 10-én kelt rendelete alapján, esküdtbíróság elé tartozik. Egyúttal, szintén az államügyészség indítványára, arra való tekintettel, hogy a terheltek már közel tíz hónapja letartóztatásban vannak és az esküdtbíróság a pozsonyi törvényszéken még megszervezve nincsen és mert az ügynek Pozsonyban, illetve Szlovenszkó területén való letárgyalását közbiztonsági és egyéb fontos okokból is veszélyesnek tartja, fölterjesztést intézett a brünni legfelsőbb törvényszékhez, hogy az ügy tárgyalására a brünni törvényszéket, mint esküdtbíróságot delegálja. Baudelaire 330.000 — Ady 500 korona (A Világ tudósítójától.) Egy párisi újság, a ,,La Démocratie nouvelle" körkérdést intézett hasábjain a, francia élet, irodalom, politika, közgazdaság és a kereskedelem vezetőihez és azt kérdezi tőlük, hogy váljon megélfiot-e jövedelméből ma a francia író és ha igen,amilyen határok és keretek között élheti le a trépjait A körkérdésre általában az a válasz érkezett, hogy az írók helyzete Franciéról szamban napról-napra rosszabbodik. A milliomos akinek birtokai és kastélyai vannak, a fiatal francia írói gárdáig nagyon sok szegénység, nyomor és nélkülözés van, úgy hogy a nyilvánosság előtt meglehetős gyakran szereplő, népszerű írók helyzete is nagyon sokszor kétségbeejtő. Ugyanakkor összehasonlítást közöl az újság az élő írók és modern írók könyveinek az értékéről és ebből kiderül, hogy a legnépszerűbb francia nagyságok első könyveinek az ára olyan magas, hogy a mi viszonyainkat számítva, már valóságos vagyonnak mondható. A Hotel Droud-hím egy legutolsó árverésen Baudelaire: Fleurs du mai című munkájának első kiadásáért 11,000 frankot fizettek, ami magyar valutában több, mint 330.000 korona. Ebből a könyvből összesen csak tíz darab ismeretes és az árverésen valóságos harc indul meg a példány után. Az élők közül Anatole Francé, les Désirs de ■leáll Serrien első kiadása kétszáztizenöt frankért kelt el, egy másik munkája : L'anneau amalhíjszó hollandi papíron hétszázötven frankért és Pierre Noziere japán papron kilencszázhatvan frankért került új könyvtárba. Jules Renard könyvtárát is mostanában árverezték el Parisban, ahol egy Paul Claudel első kiadásnak nyolcszor frank, egy Pelladan-nak egyezeregyszáz frank és egy Guerni kötetnek kétszázhúsz frank volt az ára. Németországban a modern könyvek közül Frank Wedekind munkáinak van magas értéke. A halála után különösen emelkedni kezdett könyveinek az ára, úgy hogy ma ’ö00 márkát fizetnek egy-egy első kiadásért. Érdekes, hogy Die Fürstintussalka című színdarabját nemrégen ezer márkáért vette meg egy könyvgyűjtő. Ezt a munkát egész fiatal korában írta, azután a kritika is és ő maga is rossznak találta. Wedekind erre összeszedte a könyvkereskedésből - nem sokkal a megjelenés után a még megmaradt köteleket, máglyára rakta mindet és elégette így történhetett, hogy könyvkereskedői forgalomban alig-alig szerepelt egy egy példánya s a bibliophil gyűjtők között azért emelkedett az ára ezer márkára. Rilke, Klofmannsthal és Gerhard Hauptmaim egy-egy első irodásáért száz-háromszáz márkát fizetnek a gyújtók, természetesen a régi munkákat értjük. Hofmannsthalnak 1905-ben jelent meg Bécsben a Wiener Verlagnál : Das Marchen der 672 Nacht című kötete, a bolti ára éppen egy korona volt. A kiadó a könyv megjelenése után nemsokára megbukott, úgy hogy ezerszámra árulták ezt a munkát darabonként ií.