Világ, 1921. szeptember (12. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

Csütörtök VXT­AO A falu jegyzője és a főváros pennája (A Világ simásitója/^1) A jegyző­ház előtt a ’fu­llott melegben álmosan bóbiskoltak a leande­rek és üdén datoltak a hőséggel a fiatalosan friss kék fenyők. A»»«talakokat vadszőlő önti körül ■és belül kellemes függönyök árnyékolják. Az udvar teli élettel, boldog sikerek, gazdag termé­­­kenység, dús jólét mindenütt. A falu előretörésé­ből, a város legyőzéséből a falu jegyzője is kiveszi a részét. Amint a bricska elhalad a jegyző­ ház­a előtt, a pesti városházára gondolok, ahol egy­­egy unott képekkel népes, sivár hivatalszobában a fővárosi tanácsjegyzők és főjegyzők görbédnek az aktákra. A város ma nem tudja megadni a maga tisztviselőinek azt, amivel tartozik és amit a falu talán tele marékkal nyújt a jegyzőnek. Szép és becsületes dolog, hogy ák­ád mégis Ma­gyarországon tisztviselő, akinek nincs oka és n­incs joga panaszra, s amikor a jegyzői lak­ó derüs képe, gazdag szépsége tárul elénk, nem irigységgel, de a többi érdemes, derék és nagyon szegény tisztviselő iránt való szeretettel próbálunk egy kis összehasonlítást tenni, 40—140 hold föld haszonélvezetre Nem sértjük meg vele a falut, ha megállapít­juk, hogy a jegyző fizetését talán a háború óta ■egyáltalán nem javította, ami azonban semmit sem változtat a helyzeten. A jegyző ma sem kap egy fillérrel sem több fizetést, mint kapott 1914- ben, ellenben ma is rendelkezéséig áll az a csi­nos kis birtok, amely a háború előtt is meghozta a tisztességes megélhetést, ma azonban olyan gazdagon jövedelmez, hogy a városi tisztviselő szinte megelégednék a jegyzői asztal morzsáival. Az egyik komárom megyei község jegyőjének például még ma is egész esztendei készpénz­­járandósága 1280 korona, ami bizony pipa­dohányra sem lenne elegendő, ha ugyan a do­hány —­ palántánkint egykoronás váltságdíjjal — meg nem teremne a kert végében. De megterem úgyszólván minden más is, ami az élethez szük­séges. Két-három disznó meghízik szinte észre­vétlenül, liba, kacsa, csibe, az aprójószág el­árasztja az udvart, a kenyér, bár nem okoz gon­dot ott, ahol az 1280 korona készpénz mellett 71 hold föld áll a jegyző rendelkezésére. A csi­nos kis birtokon kívül még nyolc öl fa (mintegy 70 méter mázsa) is a járandósághoz tartozik, ami pesti értékben mintegy 15.000 koronát jelent. A 71 hold földdel, amit ennek a 3200 főből álló községnek a jegyzője kap, igen különféle módon lehet gazdálkodni. De ha nem gazdálkodik is az ember, akkor is a szokásos haszonbér egy mázsa gabona ma holdankint és ha a mai 1500 koronást búzaárakat számítjuk, akkor ez hetvenegy hold­nál meghaladja a százezer koronát. Készpénz, földhaszonélvezet, fajárandóság, fuvarátalányból és irodaátalányból való maradék, no meg a különmunkálatok még akkor is kiteszik a két­százezer koronát, h ha a birtok haszonbérben van. Ez az összeg azonban legalább 300.000 koronára növekszik akkor, ha a jegyző úr csak úgy, szóra­­kozásképpen maga gazdálkodik. A jegyzőségek azonban nem egyenlők. A különbséget nem a lélekszám teszi, hanem az, hogy milyen gazdag volt a község és milyen no­bilis volt a képviselőtestület annak idején, ami­kor a jegyző fizetését megállapította. Az eltérések szakadékszerűen nagyok, de még a rosszul el­látott jegyzőnek is van vagy 40 hold földje ha­szonélvezetre, míg a csonka-kom­árom megyei jegyzők legjobban dotáltja, az ácsi jegyző, 110 hold kitűnő föld fölött rendelkezik és természete­sen megvan mindaz a jövedelme és pedig foko­zott mértékben, ami a többinek jut. Az ácsi jegyző 140 holdja haszonbérben is többet jöve­delmez ma 200.000 koronánál, míg saját keze­lésben, egyéb jövedelmekkel együtt — azt hisz­­szük — nem tévedünk, ha ennek az irigylésre­­méltó és mindenesetre kiváló férfiúnak évi bevé­telét félmillió koronára becsüljük. De van más jegyző is, aki a félmilliót eléri, még­pedig száz holdon alul való járandósággal és nem kell hozzá más, csak egy kis ügyes gazdálkodás. Így él ma a falu jegyzője, akinek mindeme földi javak mellett még kijár a tisztviselők „természetbeni ellátása”" is, ami azt jelenti, hogy a jegyző úr öt koronáért kap egy kilogramm lisztet, amikor a maga termelt búzáját 1500 koronáért adja el. A fővárosi főjegyző évi ötvenezer koronát keres Egy fővárosi főjegyzőt látogattam meg a vi­déki tapasztalatok után. Nem kell külön emle­getni, hogy a főjegyzőnek jogvégzettsége van és semmi néven nevezendő mellékkeresete nincs,­­ hanem szorosan a kis fizetésre van utalva. íme: Törzsfizetés 7.500 korona Törzslakbér . 2.400 „ Háborús pótlék 3.750 „ Drágasági pótlék................... 0.600 „ Külön­ munkadíj (csak ügyosz­tályvezetőhelyettesek) . . . 18.000 ,, Az úgynevezett „Hegedüs-pénz“ (ha a nemzetgyűlés megsza­vazza) ................................. 7.000 „ Lakbérpótlék................................1.216 „ Esetleges remuneráció . . . 4.000 „ Mindez összesen 53.466 koronát tesz ki, ami­ből még levonják az adót, a régi előlegeket, a nyugdíjat stb. Ha a lakáspénzeket levonjuk, ma­rad még egyéb életszükségletekre kerek 50.000 korona, ami megint azt jelenti, hogy a főjegyző urnak napi 136.98 korona jut élelemre. Mert ru­háról beszélni sem lehet. __ — Az élet pedig minimálisan havi 10.000 koronába került Eladjuk hát, amit//a békében szereztünk. De/már ez sem sok£j,­­tart. I A családi pótlék Meg kell emlékezni azeg a családi pótlékról, amely minden valádlag után esztendőnként 800 korona. Vagyis minél több családi pótlékot kap az ember, annál súlyosabb a helyzete. Hogy mit lehet és mit nem lehet ezzel a 800 koronával el­intézni, azt mindenki tudja. De mondja el maga a főjegyző úr: — Ma írattam be a­­fiamat a gimnáziumba. A következő összegeket adtam ki. Beiratás és tandíj 480 korona, könyvek 600 korona, irka és író­szerek évenkint 300 korona. Beírattam a zene­débe is, mert valamit csak tanulni kell a gyerek­nek olyat is, ami túl van az iskolán. Az állami intézménynél kedvezményes díjat fizetek, éven­kint 2100 koronát és kottákra kiadok 500 koro­nát. És mindezt a 800 koronás családi pótlékból. Aztán busán teszi hozzá: — Csak az az egy vigasztal, hogy a csanaki (Győr megye) kanásznak évi 400.000 korona jö­vedelme van. •••••••••••••••••••••••••••••••MM A nagyköveti konferencia döntése előtt A Neue Freie Presse jelenti: Jól értesült kö­rökben felteszik, hogy a nagykövetek konferen­ciája a nyugat-magyarországi kérdésben szigorúan a nemzetközi jog alapján hozza meg döntését, mint azt a st. germaini és trianoni békeszerződé­sek megállapították. A nagykövetek konferenciá­jának határozatát az entente-nagyhatalmak buda­pesti képviselőinek táviratilag hozzák tudomására és utasítják őket, hogy a magyar kormányt kollek­tív demars útján figyelmeztessék jelenlegi politi­kája következményeire. Hogy váljon ebben a de­­marsban határidő is fog-e szerepelni, tehát vájjon ultimátumszerű lesz-e, itt még nem tudják. A Neue Freie Presse-n kívül csaknem vala­mennyi többi estilap is értesüléseket közöl a nagyköveti konferencia várható lépéseiről és ezek az információk nagyrészt azonosak a Presse érte­süléseivel. A Mittagszeitung foglalkozik azzal a közlés­sel, amelyet a bécsi entente-követek tettek Scho­­ber követségi kancellárnak, hogy a nagykövetek konferenciája a magyar kormányt komolyan föl fogja szólítani, hogy a trianoni szerződés rendel­kezéseinek megfelelően Nyugat-Magyarországot az e szerződésben megállapított időn belül haladék­talanul adja át az entente-nak. Ebben az összefüggésben­­— úgy véli a lap — a cseh és jugoszláv részről érkező azok a hírek, amelyek magyar bandáknak a cseh és jugoszláv határon való felbukkanásáról szólnak, igen jelen­tősek. E hírek egyúttal közük, hogy a cseh és jugoszláv terület e veszélyeztetése ellen a szüksé­ges biztonsági intézkedéseket megtették. (31. T. 1.) Bécsből jelentik: A cseh követ ma megjelent a szövetségi kancellárnál és hosszasabban tanács­kozott vele a nyugat-magyarországi kérdésről. A követ a szövetségi kancellárt, úgy mint tegnap a nagy-entente képviselőt, figyelmeztette arra, hogy a legfelsőbb tanács nyugat-magyarországi dönté­sére valószínűleg várni kell egy ideig, minthogy a mi kiszivárgott hírek szerint a vasárnap meg­­taijtolt minisztertanácson gróf Bán­ff­y külügymi­­niser az osztrák külügyi bizottság határozata leveleztében, amely az Ausztriával^na TO targya­­ljasok m neghiusulására vezetet hírei ajánlotta le­A b«un­ magyar közehek az osztrák kormány­nál tett Hhosításáról is Neue Freie Presse vezér­cikkében már a következőket írja: „A megaighitisnek igen fontos jelenséget kez­denek mutatóim és talán jogos a remény, hogy a magyar kormány véglegesen kenyértörésre viszi a A Wiener Stimmen ma este ezeket közli: Bécsben tegnap prágai híreket terjesztettek, amelyek szerint a hallstatti egyezmény értelmében kilátásba vették, hogy Csehország abban az esetben, ha Nyugat-Magyarország átadásában továbbra is zavar mutatkoznék, hatalmji eszközeivel közbelép a szevődésszerű állapot nyppe- legfelsőbb tanács tagjai ezidőszerint nincsenek együtt és előbb össze kell hívni őket az ülésre. Ez a közlés az Abend­ szerint megerősíti azt, hogy Ausztria belátható időn belül a nyugatmagyaror­szági kérdésben egyik oldalról sem várhat segítsé­get. A pártok térjenek végre észre és vonják vissza a Nyugat-Magyarországon levő egész haderőt, mondását. A minisztertanács felkérte a külügy­minisztert, hogy állását továbbra is tartsa meg. A hírt általános megnyugvással fogja fogadni a közvélemény, amely tisztában van azzal, hogy gróf Bánffyt ma egyszerűen nem lehet nélkülözni­ dolgot hivatalos politikája és ama komitácsik között, akik a békés Nyugat-Magyarországot összetévesztették Macedóniával. Aki a magyar követnek szavait igaz tartalmukra nézve vizsgálja, azt láthatja, hogy Buda­pesten már nem akarják a dolgokat élükre állítani és­­ meg akarják előzni az entente esetleges éles vágását rendesére. Arraa­mlapítható, hogy Hallstattban nem kö­­töttek kyellyezményt és hogy az ottani tanácskozások katonai kérdésekre egyáltalában nem vonatkoztak. Ausztria részéről kizárt dolog, hogy Csehország katonai erejét a maga érdekei számára igénybe vegye. A szer­ződés végrehajtása a nagy-cllense hatalmaira tartozik. Várni kell a döntésre Bánffy Miklós gróf felajánlotta lemondását A merényhű­lés fontos jelenségei mutatkoznak Ausztria nem veszi igénybe Csehország katonai erejét Az osztrák­ csendőrség visszavonult A Magyar Távirati Iroda jelent L Zbigray An­tal gróf, Nyugat-Magyarország főkormánybiztosa Sopronból jelenti, hogy értesülése szerint az osztrák csendőrség fölöttes bíróságának paran­csára Gyanafalváról kivonu­l. Ugyanígy eltávo­zott táviratilag kapott parancsra az osztrák csendőrség Borostyánkőről is. A főkormánybiztos értesülése szerint az osztrák csendőrök Fried­­bergre vonultak vissza. Az osztrák csendőrségnek a jelzett községekből való visszavonulása folytán Vas vármegye területén ez idő szerint osztrák megszálló csapatok egyáltalán nincsenek. Az or­szágnak ez a része ma senki országa. A Bécsbe menekült osztrák és magyar kommunistáktól való jogos félelmében az első zónában levő lakosság, melynek védelméről semmiféle katonai vagy pol­gári hatóság nem gondoskodik, kétségbeesetten fordul a főkormánybiztoshoz és a különböző ma­­gyar csendőrparancsn­okokhoz is, kérve a magyar csendőröknek régi állomáshelyeikre való mielőbbi visszatérését és a régi határnak mielőbbi meg­szállását. E kérelmekről értesítették a szövetsé­gesközi katonai missziót, figyelemmel arra, hogy emberi szempontból a jelentékeny terület lakos­ságának védtelen kiszolgáltatása minden anar­chisztikus elem számára tartósan meg nem en­gedhető. .A főkormánybiztos a további lépéseket a misszió válaszától tette függővé. A csehek be akarnak vonulni Nyugat-Magyar­országba ? A Neues Wiener Tagblatt jelenti Prágából . A cseh külügyminisztérium lapja úgy véli, hogy az a politikai és katonai veszély, amely arra az esetre fenyeget, hogy ha Magyarország renitensnek mu­tatkoznék a trianoni békeszerződéssel szemben, csak rövidlejáratú epizód. Az esti lapok szerint a cseh csapatok bevonulására kell számítani, ha a magyarok a legsürgősebben, mad­ k­m vonulnak Nyugat-Magyarországból. Oly nyilatkozatok tört­­éntek, hogy a kisentenk­-ra bízzák Nyugat-Ma­­gyarország kiürítését. A cseh hadsereg tekintélyes része most tart hadgyakorlatokat a felvidéki határon teljes hadi­felszereléssel. Figyelemreméltó, hogy a Narodni Lisly szokott éles magyarellenes írásmódja elle­nére, nem foglal állást az esettel szemben. A lap hallgatását azzal magyarázzák, hogy a saint-ger­­main-i békeszerződésben Nyugat-Magyarország Ausztriának való odaítélését dr. Kramatz ellenzése ellenére határozták el. Raics, az S. H. S. királyság követe a Neues Wiener Tagblatt munkatársa előtt a nyugat-ma­gyarországi kérdésről úgy nyilatkozott, hogy in­­formáció céljából kormányához fordult. A választ ma vagy holnap várja. Nem kétséges, hogy az belgrádi kormány teljesen csatlakozik a kit-en­­tente lépéseihez. Nem soroznak a csendőrök A Neue Freie Presse azt írja, hogy a magyar csendőrök a 18 és 50 év közötti férfilakosságot besorozták és a marhákat a falvakból elhajtják. A fiatal férfiak tömegesen menekülnek. (Ehhez a híradáshoz a MTI­ megjegyzi, hogy az az állítás, mintha a magyar csendőrök a férfilakos­ság egy részét magukkal hurcolnák és a falvakból a barmokat elhajtanák, nyilvánvaló valótlanság és cél­­zatos rágalom. A lakosság meneküléséről szóló hírek ugyancsak ily elbírálás alá esnek. Ismételten meg­állapítható, hogy a magyar fennhatóság alatt álló területen tökéletes rend uralkodik.) Cseh-magyar összeütközés híre A Neues Wiener Journal a Prager Presse nyomán pozsonyi jelentést közöl, mely a következőket mondja: Ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy Antonienhofnál, Pozsonytól délre, közvetlenül a cseh köztársaság ha­tárán, a magyar bandákkal éles összeütközésre került . 4®íj -

Next