Világ, 1921. szeptember (12. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
Csütörtök VXTAO A falu jegyzője és a főváros pennája (A Világ simásitója/^1) A jegyzőház előtt a ’fullott melegben álmosan bóbiskoltak a leanderek és üdén datoltak a hőséggel a fiatalosan friss kék fenyők. A»»«talakokat vadszőlő önti körül ■és belül kellemes függönyök árnyékolják. Az udvar teli élettel, boldog sikerek, gazdag termékenység, dús jólét mindenütt. A falu előretöréséből, a város legyőzéséből a falu jegyzője is kiveszi a részét. Amint a bricska elhalad a jegyző háza előtt, a pesti városházára gondolok, ahol egyegy unott képekkel népes, sivár hivatalszobában a fővárosi tanácsjegyzők és főjegyzők görbédnek az aktákra. A város ma nem tudja megadni a maga tisztviselőinek azt, amivel tartozik és amit a falu talán tele marékkal nyújt a jegyzőnek. Szép és becsületes dolog, hogy ákád mégis Magyarországon tisztviselő, akinek nincs oka és nincs joga panaszra, s amikor a jegyzői lakó derüs képe, gazdag szépsége tárul elénk, nem irigységgel, de a többi érdemes, derék és nagyon szegény tisztviselő iránt való szeretettel próbálunk egy kis összehasonlítást tenni, 40—140 hold föld haszonélvezetre Nem sértjük meg vele a falut, ha megállapítjuk, hogy a jegyző fizetését talán a háború óta ■egyáltalán nem javította, ami azonban semmit sem változtat a helyzeten. A jegyző ma sem kap egy fillérrel sem több fizetést, mint kapott 1914- ben, ellenben ma is rendelkezéséig áll az a csinos kis birtok, amely a háború előtt is meghozta a tisztességes megélhetést, ma azonban olyan gazdagon jövedelmez, hogy a városi tisztviselő szinte megelégednék a jegyzői asztal morzsáival. Az egyik komárom megyei község jegyőjének például még ma is egész esztendei készpénzjárandósága 1280 korona, ami bizony pipadohányra sem lenne elegendő, ha ugyan a dohány — palántánkint egykoronás váltságdíjjal — meg nem teremne a kert végében. De megterem úgyszólván minden más is, ami az élethez szükséges. Két-három disznó meghízik szinte észrevétlenül, liba, kacsa, csibe, az aprójószág elárasztja az udvart, a kenyér, bár nem okoz gondot ott, ahol az 1280 korona készpénz mellett 71 hold föld áll a jegyző rendelkezésére. A csinos kis birtokon kívül még nyolc öl fa (mintegy 70 méter mázsa) is a járandósághoz tartozik, ami pesti értékben mintegy 15.000 koronát jelent. A 71 hold földdel, amit ennek a 3200 főből álló községnek a jegyzője kap, igen különféle módon lehet gazdálkodni. De ha nem gazdálkodik is az ember, akkor is a szokásos haszonbér egy mázsa gabona ma holdankint és ha a mai 1500 koronást búzaárakat számítjuk, akkor ez hetvenegy holdnál meghaladja a százezer koronát. Készpénz, földhaszonélvezet, fajárandóság, fuvarátalányból és irodaátalányból való maradék, no meg a különmunkálatok még akkor is kiteszik a kétszázezer koronát, h ha a birtok haszonbérben van. Ez az összeg azonban legalább 300.000 koronára növekszik akkor, ha a jegyző úr csak úgy, szórakozásképpen maga gazdálkodik. A jegyzőségek azonban nem egyenlők. A különbséget nem a lélekszám teszi, hanem az, hogy milyen gazdag volt a község és milyen nobilis volt a képviselőtestület annak idején, amikor a jegyző fizetését megállapította. Az eltérések szakadékszerűen nagyok, de még a rosszul ellátott jegyzőnek is van vagy 40 hold földje haszonélvezetre, míg a csonka-komárom megyei jegyzők legjobban dotáltja, az ácsi jegyző, 110 hold kitűnő föld fölött rendelkezik és természetesen megvan mindaz a jövedelme és pedig fokozott mértékben, ami a többinek jut. Az ácsi jegyző 140 holdja haszonbérben is többet jövedelmez ma 200.000 koronánál, míg saját kezelésben, egyéb jövedelmekkel együtt — azt hiszszük — nem tévedünk, ha ennek az irigylésreméltó és mindenesetre kiváló férfiúnak évi bevételét félmillió koronára becsüljük. De van más jegyző is, aki a félmilliót eléri, mégpedig száz holdon alul való járandósággal és nem kell hozzá más, csak egy kis ügyes gazdálkodás. Így él ma a falu jegyzője, akinek mindeme földi javak mellett még kijár a tisztviselők „természetbeni ellátása”" is, ami azt jelenti, hogy a jegyző úr öt koronáért kap egy kilogramm lisztet, amikor a maga termelt búzáját 1500 koronáért adja el. A fővárosi főjegyző évi ötvenezer koronát keres Egy fővárosi főjegyzőt látogattam meg a vidéki tapasztalatok után. Nem kell külön emlegetni, hogy a főjegyzőnek jogvégzettsége van és semmi néven nevezendő mellékkeresete nincs, hanem szorosan a kis fizetésre van utalva. íme: Törzsfizetés 7.500 korona Törzslakbér . 2.400 „ Háborús pótlék 3.750 „ Drágasági pótlék................... 0.600 „ Külön munkadíj (csak ügyosztályvezetőhelyettesek) . . . 18.000 ,, Az úgynevezett „Hegedüs-pénz“ (ha a nemzetgyűlés megszavazza) ................................. 7.000 „ Lakbérpótlék................................1.216 „ Esetleges remuneráció . . . 4.000 „ Mindez összesen 53.466 koronát tesz ki, amiből még levonják az adót, a régi előlegeket, a nyugdíjat stb. Ha a lakáspénzeket levonjuk, marad még egyéb életszükségletekre kerek 50.000 korona, ami megint azt jelenti, hogy a főjegyző urnak napi 136.98 korona jut élelemre. Mert ruháról beszélni sem lehet. __ — Az élet pedig minimálisan havi 10.000 koronába került Eladjuk hát, amit//a békében szereztünk. De/már ez sem sok£j,tart. I A családi pótlék Meg kell emlékezni azeg a családi pótlékról, amely minden valádlag után esztendőnként 800 korona. Vagyis minél több családi pótlékot kap az ember, annál súlyosabb a helyzete. Hogy mit lehet és mit nem lehet ezzel a 800 koronával elintézni, azt mindenki tudja. De mondja el maga a főjegyző úr: — Ma írattam be afiamat a gimnáziumba. A következő összegeket adtam ki. Beiratás és tandíj 480 korona, könyvek 600 korona, irka és írószerek évenkint 300 korona. Beírattam a zenedébe is, mert valamit csak tanulni kell a gyereknek olyat is, ami túl van az iskolán. Az állami intézménynél kedvezményes díjat fizetek, évenkint 2100 koronát és kottákra kiadok 500 koronát. És mindezt a 800 koronás családi pótlékból. Aztán busán teszi hozzá: — Csak az az egy vigasztal, hogy a csanaki (Győr megye) kanásznak évi 400.000 korona jövedelme van. •••••••••••••••••••••••••••••••MM A nagyköveti konferencia döntése előtt A Neue Freie Presse jelenti: Jól értesült körökben felteszik, hogy a nagykövetek konferenciája a nyugat-magyarországi kérdésben szigorúan a nemzetközi jog alapján hozza meg döntését, mint azt a st. germaini és trianoni békeszerződések megállapították. A nagykövetek konferenciájának határozatát az entente-nagyhatalmak budapesti képviselőinek táviratilag hozzák tudomására és utasítják őket, hogy a magyar kormányt kollektív demars útján figyelmeztessék jelenlegi politikája következményeire. Hogy váljon ebben a demarsban határidő is fog-e szerepelni, tehát vájjon ultimátumszerű lesz-e, itt még nem tudják. A Neue Freie Presse-n kívül csaknem valamennyi többi estilap is értesüléseket közöl a nagyköveti konferencia várható lépéseiről és ezek az információk nagyrészt azonosak a Presse értesüléseivel. A Mittagszeitung foglalkozik azzal a közléssel, amelyet a bécsi entente-követek tettek Schober követségi kancellárnak, hogy a nagykövetek konferenciája a magyar kormányt komolyan föl fogja szólítani, hogy a trianoni szerződés rendelkezéseinek megfelelően Nyugat-Magyarországot az e szerződésben megállapított időn belül haladéktalanul adja át az entente-nak. Ebben az összefüggésben— úgy véli a lap — a cseh és jugoszláv részről érkező azok a hírek, amelyek magyar bandáknak a cseh és jugoszláv határon való felbukkanásáról szólnak, igen jelentősek. E hírek egyúttal közük, hogy a cseh és jugoszláv terület e veszélyeztetése ellen a szükséges biztonsági intézkedéseket megtették. (31. T. 1.) Bécsből jelentik: A cseh követ ma megjelent a szövetségi kancellárnál és hosszasabban tanácskozott vele a nyugat-magyarországi kérdésről. A követ a szövetségi kancellárt, úgy mint tegnap a nagy-entente képviselőt, figyelmeztette arra, hogy a legfelsőbb tanács nyugat-magyarországi döntésére valószínűleg várni kell egy ideig, minthogy a mi kiszivárgott hírek szerint a vasárnap megtaijtolt minisztertanácson gróf Bánffy külügyminiser az osztrák külügyi bizottság határozata leveleztében, amely az Ausztriával^na TO targyaljasok m neghiusulására vezetet hírei ajánlotta leA b«un magyar közehek az osztrák kormánynál tett Hhosításáról is Neue Freie Presse vezércikkében már a következőket írja: „A megaighitisnek igen fontos jelenséget kezdenek mutatóim és talán jogos a remény, hogy a magyar kormány véglegesen kenyértörésre viszi a A Wiener Stimmen ma este ezeket közli: Bécsben tegnap prágai híreket terjesztettek, amelyek szerint a hallstatti egyezmény értelmében kilátásba vették, hogy Csehország abban az esetben, ha Nyugat-Magyarország átadásában továbbra is zavar mutatkoznék, hatalmji eszközeivel közbelép a szevődésszerű állapot nyppe- legfelsőbb tanács tagjai ezidőszerint nincsenek együtt és előbb össze kell hívni őket az ülésre. Ez a közlés az Abend szerint megerősíti azt, hogy Ausztria belátható időn belül a nyugatmagyarországi kérdésben egyik oldalról sem várhat segítséget. A pártok térjenek végre észre és vonják vissza a Nyugat-Magyarországon levő egész haderőt, mondását. A minisztertanács felkérte a külügyminisztert, hogy állását továbbra is tartsa meg. A hírt általános megnyugvással fogja fogadni a közvélemény, amely tisztában van azzal, hogy gróf Bánffyt ma egyszerűen nem lehet nélkülözni dolgot hivatalos politikája és ama komitácsik között, akik a békés Nyugat-Magyarországot összetévesztették Macedóniával. Aki a magyar követnek szavait igaz tartalmukra nézve vizsgálja, azt láthatja, hogy Budapesten már nem akarják a dolgokat élükre állítani és meg akarják előzni az entente esetleges éles vágását rendesére. Arraamlapítható, hogy Hallstattban nem kötöttek kyellyezményt és hogy az ottani tanácskozások katonai kérdésekre egyáltalában nem vonatkoztak. Ausztria részéről kizárt dolog, hogy Csehország katonai erejét a maga érdekei számára igénybe vegye. A szerződés végrehajtása a nagy-cllense hatalmaira tartozik. Várni kell a döntésre Bánffy Miklós gróf felajánlotta lemondását A merényhűlés fontos jelenségei mutatkoznak Ausztria nem veszi igénybe Csehország katonai erejét Az osztrák csendőrség visszavonult A Magyar Távirati Iroda jelent L Zbigray Antal gróf, Nyugat-Magyarország főkormánybiztosa Sopronból jelenti, hogy értesülése szerint az osztrák csendőrség fölöttes bíróságának parancsára Gyanafalváról kivonul. Ugyanígy eltávozott táviratilag kapott parancsra az osztrák csendőrség Borostyánkőről is. A főkormánybiztos értesülése szerint az osztrák csendőrök Friedbergre vonultak vissza. Az osztrák csendőrségnek a jelzett községekből való visszavonulása folytán Vas vármegye területén ez idő szerint osztrák megszálló csapatok egyáltalán nincsenek. Az országnak ez a része ma senki országa. A Bécsbe menekült osztrák és magyar kommunistáktól való jogos félelmében az első zónában levő lakosság, melynek védelméről semmiféle katonai vagy polgári hatóság nem gondoskodik, kétségbeesetten fordul a főkormánybiztoshoz és a különböző magyar csendőrparancsnokokhoz is, kérve a magyar csendőröknek régi állomáshelyeikre való mielőbbi visszatérését és a régi határnak mielőbbi megszállását. E kérelmekről értesítették a szövetségesközi katonai missziót, figyelemmel arra, hogy emberi szempontból a jelentékeny terület lakosságának védtelen kiszolgáltatása minden anarchisztikus elem számára tartósan meg nem engedhető. .A főkormánybiztos a további lépéseket a misszió válaszától tette függővé. A csehek be akarnak vonulni Nyugat-Magyarországba ? A Neues Wiener Tagblatt jelenti Prágából . A cseh külügyminisztérium lapja úgy véli, hogy az a politikai és katonai veszély, amely arra az esetre fenyeget, hogy ha Magyarország renitensnek mutatkoznék a trianoni békeszerződéssel szemben, csak rövidlejáratú epizód. Az esti lapok szerint a cseh csapatok bevonulására kell számítani, ha a magyarok a legsürgősebben, mad km vonulnak Nyugat-Magyarországból. Oly nyilatkozatok történtek, hogy a kisentenk-ra bízzák Nyugat-Magyarország kiürítését. A cseh hadsereg tekintélyes része most tart hadgyakorlatokat a felvidéki határon teljes hadifelszereléssel. Figyelemreméltó, hogy a Narodni Lisly szokott éles magyarellenes írásmódja ellenére, nem foglal állást az esettel szemben. A lap hallgatását azzal magyarázzák, hogy a saint-germain-i békeszerződésben Nyugat-Magyarország Ausztriának való odaítélését dr. Kramatz ellenzése ellenére határozták el. Raics, az S. H. S. királyság követe a Neues Wiener Tagblatt munkatársa előtt a nyugat-magyarországi kérdésről úgy nyilatkozott, hogy információ céljából kormányához fordult. A választ ma vagy holnap várja. Nem kétséges, hogy az belgrádi kormány teljesen csatlakozik a kit-entente lépéseihez. Nem soroznak a csendőrök A Neue Freie Presse azt írja, hogy a magyar csendőrök a 18 és 50 év közötti férfilakosságot besorozták és a marhákat a falvakból elhajtják. A fiatal férfiak tömegesen menekülnek. (Ehhez a híradáshoz a MTI megjegyzi, hogy az az állítás, mintha a magyar csendőrök a férfilakosság egy részét magukkal hurcolnák és a falvakból a barmokat elhajtanák, nyilvánvaló valótlanság és célzatos rágalom. A lakosság meneküléséről szóló hírek ugyancsak ily elbírálás alá esnek. Ismételten megállapítható, hogy a magyar fennhatóság alatt álló területen tökéletes rend uralkodik.) Cseh-magyar összeütközés híre A Neues Wiener Journal a Prager Presse nyomán pozsonyi jelentést közöl, mely a következőket mondja: Ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy Antonienhofnál, Pozsonytól délre, közvetlenül a cseh köztársaság határán, a magyar bandákkal éles összeütközésre került . 4®íj -