Világ, 1921. október (12. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-04 / 220. szám

Kedd Beöthy Pál öngyilkos lett A kolozsvári Keleti Újság Írja: Beöthy Pál , volt magyar képviselőházi alelnöknek a napokban történt hirtelen halála egész Erdélyben feltűnést keltett. Nagyváradon már a temetésnapján beszélték, h hogy nem természetes halállal múlt, ki, míg most egy nagyváradi újságírónak sikerültmegtudnia, hogy Beöthy Pál tényleg hatlmosságot követett Beöthy Pál már év 1Kf*óta súlyos szívbajban szernyedett, rövidde ktímája előtt pedig baloldali szélütek, érte. Ezt**'mjabb szerencsétlenség teljesen elvette*~i»lett fenvét. Halála előtti estén nagy társaságot látott vendégül, akikkel éjfél utánig kártyázott. Játék közben egy izben elhagyta a társaságot és szobájába tért. Csakhamar visszament és folytatta a játékot. Jóval éjfél után búcsúzott el vendégeitől, anélkül, hogy a halálfélelem legkisebb jele mutatkozott volna rajta. Lefekvés után felesége hangos hörgésre lett figyelmes. Azonnal orvosért küldött, mert azt hitte, hogy férjét szívbajos roham érte. A megérkező orvos azonban Beöthy Pált már halva találta. Az éjjeli szekrényen hosszú levelet találtak, melyben Beöthy elbúcsúzik övéitől és megírta, hogy betegsége fölött érzett elkeseredésében lett öngyilkossá. Húsz gramm veronait vett be és ez okozta halálát. Érdekes, hogy Beöthy Pál, mikor a társaságba visszatért, már bevette a Veronáit, úgy látszik, azt akarta, hogy a halál a társaságban érje és igy az a színezete legyen halálának, mintha szívbajos roham ölte volna meg. Bomlik, vagy nem bomlik?! Néhány héttel ezelőtt válsághírek szállingóztak a keresztény községi pártról. Az egyik lap szóvátette, hogy a keresztény községi prontban szecesszió készül, mert a többségi párt tagjiinak egy része nem hajlandó tovább tűrni Wolff Károly despotizmusát és nem hajlandók tovább iffselni a felelősséget a keresztény nemzetieszme ijffuratásáért. A Világ — bár túlságosan nagy jelentőséget az akciónak nem tulajdonított — mégig*-írlínak a nézetének adott kifejezést, hogy leghelyesebb lenne, ha a párt egységes maradna. Wolff Károly az idő rövidsége miatt még nem valósíthatta meg összes terveit. Pedig még nagy tervei vannak a vezérnek; nagy tervek, amelyek mellett eltörpülnek azok a szintén le nem kicsinyelhető alkotások, amelyeket egyesztendős diktátorsága alatt valósított meg. Azóta nagyon sokan nyilatkoztak már a szecesszió kérdésében olyanok, akik ki akarnak lépni a pártból és olyanok, akik nem akarnak kilépni. Most a változatosság kedvéért maga a vezér, Wolff Károly és alvezére, Csilléry András mondják el a dologról egy reggeli lapban mondanivalóikat. Wolff Károly elismeri, hogy a keresztény községi párt nem volt homogén, azonban szerinte ez a heterogén jelleg tavasszal sokat javult. Azután arról beszél a vezér, hogy egyesek az ő diktatórikus hatalma ellen panaszkodnak. Ezek, szerinte, nem lesznek hasznos tagjai más pártnak sem és a vezér eleve megjósolja vállalkozásuk számára a biztos vereséget — Azonban más háttere is van a dolognak — mondja fejtegetései további során Wolff Károly. — A Fővárosi Közlönynél beállott változás, továbbá a keresztény kőnyomatos terve arra bízta a liberális sajtó fővárosi rovatvezetőit, hogy egységes offenzívát indítsanak a keresztény párt ellen. Azt remélik ugyanis, hogy ha az egységét megbontják a pártnak, megszűnik a hatalom is. Ez jól ismert metódusa a liberális sajtónak s legtitkosabb vágyait mindig szappenált tények formájában kürtöli világgá. Tervszerűen kidolgozott szemita hadjáratról van tehát szó, hogy a keresztény tömegeket felültessék és szokott módon kételyt hintsenek el köztük. — Lehet, hogy a keresztény pártban jelentéktelenebb kérdésekben vannak nézeteltérések — mondja Wolff —, de a párt kilencvenkilenc százaléka rendületlenül dolgozni kíván a keresztény Budapestért. Csilléry András — a keresztény községi párt alelnöke — már egy lépéssel tovább megy. Ő azt mondja, hogy, mindössze 8—10 ember kilépéséről lehet szó és bevallja — amit mi szintén nem tudtunk —, hogy „a tulajdonképpeni válságot Pakots József hajótörése pattantotta ki, amit az elbocsátott tanítók ügyében szenvedett Zilahi Kiss Jenővel szemben...“ Ez érdekes. Ez a kijelentés meglepetés számunkra. Hát volt mégis néhány ember a keresztény községi pártban, kinek a szíve megmozdult, amikor egy sereg szegény, nagyrészt családos zsidó ,tanító szájától elvették a falatot? Hát csakugyan ,voltak a pártnak tagjai, akik ezt nem tartották keresztényinek? Egyébként a két nyilatkozat közül feltétlenül a Wolffé az érdekesebb, mert Wolff ugyan Csilléryvel szemben azt vitatja, hogy válságról szó sincs, legfeljebb „jelentéktelenebb kérdésekben vannak nézeteltérések", mégis mégis ez a nyilatkozat arról beszél, hogy a keresztény községi pártban sem fenékig teltöl. Hogy nincs válság, hogy nem lesznek kilépések ... Ez a mi óhajtásunk is. Mi is azt ajánljuk a kilépni szándékozóknak: ne lépjenek ki, mert Wolff Károly csak egységes párttal tudja megvalósítani nagykoncepciója terveit. Abban sincsen egészen igaza Wolff Károlynak, hogy „tervszerűen kidolgozott szemita hadjáratról van szó, hogy, a keresztény tömegeket felültessék és a szokott módon kételyt hintsenek el közöttük". Nem értjük ezt a vádat már azért sem, mert hiszen a keresztény tömegek tudvalévően nem olvasnak liberális lapokat, mióta Wolff Károlyék az Ébredők gyűlésén megfogadtatták velük, hogy csak konstruktív újságot vesznek kezükbe, így tehát nem mi ültetjük fel a keresztény tömegeket, hanem alighanem mások, mások. VILÁG 1921. október 1. jj Papok, megyegyűlések, népgyűlések Petőfi ellen (A Vitád tudósítójától.) Az egyetem legnagyobb termében akadémikusok, tudós professzorok, kritikusok, írók és politikusok oltözött fiatal emberek és fiatal lányok foglalnak helyet és Beöthy Zsolt ünnepélyg#^4 közönség előtt, ünnepélyes keretek közütt tartja meg jubileumi előadásainak legelsőjét Petőfi Sándorról. — Az 1922-ből, 1923-ba forduló újév éjszakáján lesz száz éve Petőfi születésének — mondja — s ezt az alkalmat bizonyára ünnepelni fogja az egész magyarság ... Aki jelen van, feszült érdeklődéssel figyel a szavaira. Az előadás címe: „Petőfi Sándor a világirodalomban" és mindjárt az elején a költő forradalmi verseiről és a 48-as márciusi napok utáni szerepléséről van szó. Előbb azonban Siegesey József dékán üdvözölte Beöthy Zsoltot, mire ő meghatott szavakkal válaszolt: — A múlthoz való hűségünk egyetlen záloga jövőnknek. A kis dolgokban éppen úgy, mint a nagy, döntő eseményekben. Magyar önérzet szempontjából kell ünnepelnünk Petőfi Sándor emlékét; annak,a magyar önérzetnek szempontjából, amelyre soha nagyobb szükségünk nem volt, mint ma... — Volt egy idő, amikor Petőfi a legnépszerűtlenebb ember volt egész Magyarországon. A 48-iki márciusi napok utáni hetekben volt ez, amikor Petőfi a magyar forrongás kifejezője volt, amikor a király vonakodott megerősíteni a forradalom vívmányait, akkor papok prédikáltak a szószéken Petőfi ellen, népgyűléseken szónokoltak ellene, verseket írtak és oszto••••••••••••••••••••••••••••••••••gattak ellene az utcán. E nagy ellenhatásnak egyre tágultak a hullámai. Ez az ellenszenv csúcspontját akkor érte el, amikor a képviselőválasztáson megbuktatták. A szabadságharc kitörése után újra népszerű lett Petőfi Sándor. Népszerűtlenségét radikális verseinek köszönhette, különösen a Készülj, hazám és a Királyokhoz címűeknek. Egy újabb radikális irány most úgy tünteti föl, mintha ezek volnának legjelentősebb versei . . . Császár Elemér, Vargha Gyula és Kéky Lajos vendégek helyeslően bólogattak ennél a momentumnál, a fiatal hallgatók pedig kipirult arccal és fénylő szemmel élvezték Beöthy Zsolt szavait, aki tovább folytatta: — Ez ferde beállítás, de Petőfinél feltétlen megoldandó probléma, hogy két hang van költészetében, amelyek éles pszichológiai ellentétben állnak egymással. Egyik a béke, a finomság, a szelídség hangja, a másik a vérszomjas indulaté. Meg kell keresnünk azt a tulajdonságát, amelyet Taine anyagjellegnek nevez, amellyel minden többi tulajdonságot meg lehet magyarázni. Salamon Férnnc az elsőt tartotta Petőfi igazi hangjának, mások mint forradalmi költőt ismerték el őt. ■* — — Bizonyos, hogy Petőfi a magyar líra legkiválóbb, képviselője volt, hogy Grimm Hermann, a német bölcsész — amikor Conte, Harrison és Carlyle Tamással vitatkozván, — a világirodalom öt legnagyobb költőjét sorolja föl, listáját így állította össze: Homár, Dante, Shakespeare, Mistral és Petőfi Sándor. Petőfiről szólván, Grimm ezt a megállapítást tette: „A híres lengyelek, az oroszok és a franciák csak historikusok és nem poéták. A poéta: Petőfi." Az egész teremben felzúgott az éljen, mintha egyetlen torokból törne elő. t6**e*t«e»ee»«»M»41_%@eae5er HÍREK Olvasóinkhoz egyhangú Ajándék Ígéretek reklám-dobját nem verjük. Szegények vagyunk, elnyomottak, levegőtől megfosztottak s azoknak, akik tömött táborban mellénksorakoznak és szeplőtelen igazságunktól meggyőzve meg nem inogva állják azt a harcot, csak az igazságunk győzelmében való hitünket adjuk. Az igazságunk ma is élő, utunk egyenes, mi pénzért frontot nem változtatunk, a hatalomért elveinket nem visszük a vásárra. Múltúnknak és jelenünknek ez a folttalansága az a delejes erő, mely olvasóink táborát mellénk tömörítette, mely napról-napra új híveket, új barátokat, új fegyvertársakat-szerez nekünk. Az évek sara óta exisztenciánkon dúló lapelsülyesztések, a felelős és felelőtlen üldözés száz és egy fortélya, a boroknak szánt kolportázsjogmegvonás, nyílt szavunk elfojtottsága dacára élünk és igazunk szavának érce az üldözések tüzében zománcozódott minden vihart állóvá. Kettős cenzúra présében, kötött kezekkel, kötött szóval mégsem pusztába kiáltó szó a szavunk. Aki a mi szavunkat akarja elfojtani, annak sziszifuszi munkát kell vállalnia, annak minden egyes olvasónk, barátunk, hívünk szavát kell elnémítania. Megmondtuk számtalanszor, hogy az, aki mellénk áll, harcba indul. Az erősekhez, a bátrakhoz, a küzdelemtől nem riadozókhoz intéztük mindenkor hívó szavunkat. Ma is azokhoz szólunk. Álljanak mellénk, toborozzanak barátokat számunkra azok, akik a Világ életének legutóbbi hét esztendejét megerősödött hittel, megszilárdult bizalommal nézik. — Wolff úr rögtönöz. Régen volt, régen. De a nagy Wolff Károly kis kezdetei is a történetírássrz tartoznak és kár volna egyetlen epizódnak feledésbe merülni arról, aki nem is két év alatt olyan mély nyomot vágott a magyar főváros történtében. Amikor Wolff Kárólyc00Smt apostoli útjára, mél a kezdetek kezdehtaff^sszehivott Budára egy prop^anda-ülésE^gWyen nagy, előkelő közönség jelent niiimit kfff^dőkelő közönség, fenséges közönség. Fiat óra volt az ülés kezdetéül kitűzve,hat órára megérkeztek az illusztris vendégek, akiket Wolff Károly fogadott és szórakoztatott, szellemes causeur létére. Szórakoztatott tíz percig, szórakoztatott húsz percig, szórakoztatott harminc percig és a propaganda-ülés még mindig nem kezdődött meg. Végül a rendezők félrehívták Wolff Károlyt, figyelmeztették arra, hogy illetlenség a vendégeket még tovább várakoztatni és kérték: tartsa meg második pont gyanánt kitűzött beszédét. Az első pont ugyanis egy hegedűszám lett volna, Hubay Jenő hegedűszáma, hogy a történeti hűség kedvéért a névvel se maradjunk adósak. Hubay Jenő azonban késett. Wolff Károly idegesen felelt a sürgetésnek, türelemre intette őket, nem akarta átvenni az elsőséget Hubay Jenőtől, mert Wolff Károly közismerten szerény ember. Újból múltak a percek, Wolff újabb sürgetéseket utasított el, míg végül megérkezett hegedűtokjával Hubay Jenő, aki valami félreértés miatt jött elkésve. Hat óra negyven perckor megszólalt Hubay Jenő hegedűje és hat óra ötven perckor ott állott hívei előtt Wolff Károly a pódiumon. Kezdte pedig beszédét ilyenformán. A sok munkától fáradtan jövök ide, nem értem rá beszédre készülni, csak rögtönözve beszélhetek Önökhöz, akik ismerik nagy elfoglaltságomat és megbocsájtják nekem, ha hevenyészett szavakkal szólok most. Önök a zene szárnyain emelkedtek most magas, tiszta régiókba, a zene harmóniái egyenlítették ki lelkük redőit, a zene tiszta vizein evez most gondolatuk. A zene csodálatos művészet. A zene hatalma megrázza a kérges lelkeket és felolvasztja a közömbösséget még akkor is, ha nem olyan hegedű indítja útjukra a melódiákat, mint Hubay Jenőé. Ez a zene ... így beszélt tovább a zenéről Wolff Károly, a zene és a keresztény politika kapcsolatairól —■, rögtönzött ékesszólásának egész varázserejével. És mivel Wolff Károly hevenyészett beszédein'," már otthon belerögtönözte a szép zenei hasonlatokat, a programmon nem lehetett változtatni és Wolff Károly beszéde nem előzhette meg Hubay Jenő hegedűszólóját. Inkább a közönségnek kellett negyven percig várakoznia, így beszél Wolff Károly, ha rögtönöz és milyen szépen beszélhet akkor, ha van érkezése készülni beszédére. És most már tudjuk azt, hogy több mint egy esztendeje miért mondja el örökké ugyanazt az egy beszédet Wolff Károly a városházán, úgy, mint Jókai Mór Dumka tiszttartója az etelvári kerület minden képviselőválasztásán: egyszer elejétől végig, máskor végén kezdve visszafelé . . . - tartóztatott kommunisták. Még szeptemberént, hogy a rendőrség letartóztatott több fából álló társaságot, amely Béccsel is őszt tartott fenn. Ma elfogták Wiesinger Fekatost, Frisch Lajos lakatost, Radics Árpád kast, Kovács Sándor gyári munkást. Elfogoul Szili Sándor és Szili Gyula kereskedősegédeket"■nCífKíkről kiderült, hogy futárszolgálatot teljesítettek Budapest és Bécs között. Olvassa a SzínháziVilágot ! Newyorki jelentés szerint a chicagói rendőrfőnök kénytelen volt a rendőrség felét, elbocsátani fi mezt.fiz illetők mindannyian részt vettek ,fiz alkohollal való titkos kereskedésben. Északamerika szabói 500.000 dollárt gyűjtöttek össze az orosz éhezők javára. Ezzel az összeggel egy hónapig lehet élelmezni néhány kerület lakosságát. .1. adakozókat arra kérték,hogy az összegért élelmiszert vásároljanak és azt Oroszországba szállítsák. — Buzáth nem hajlandó... A városházán tudvalévően Buzáth János alpolgármester ellenőrzése alá tartoznak többi közt a közoktatási ügyek is. Buzáth alpolgármester, mint értesülünk, a mai napon lemondott erről a megbízásról, mert nem hajlandó fedezni Zilahi Kiss Jenőnek, a közoktatásügyi osztály vezetőjének lehetetlen intézkedéseit.— A pécsi munkások Soós altábornagynál, Pécsről jelenti a Magyar Távirati Iroda. Tegnap délelőtt 9 órakor a pécsi bányák munkásképviselőiben alakult 12 tagi éi munkásküldöttség tisztelgett Soós altábornagy cl®t. A munkások nevében Gozó Károly bányamunkáért beszélt, aki a munkásságnak a magyar hazahozó és a mai rendszerhez való ragaszkodását ,felmácsollta annak az ígéretnek a kíséretében, hogy ezentúl is megfeszített erővel fognak az ország érdekében dolgozni. Egyben kijelentette, hogy a munkásság megbotránkozással vette tudomásul azt, hogy emigráns forrásból kósza híresztelések keringenek arról, mintha a katonai és polgári hatóságok és mintha a T-osztály szervei a munkássággal szemben brutálisan viselkednének és atrocitások történnének. Kijelentette, hogy a hatóságok intézkedései a munkásságra nézve áldásosak s ők teljes bizalommalviseltetnek a hatóságok órául.