Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2 1521 január V. VILÁG Szilveszter a nemzetgyűlésben A nemzetgyűlés m­ai ülésén Gaál Gaszton elnök­­ utólagosan rendreutasította őrgróf Pallavicini Györgyöt, aki tegnap azt mondta, hogy ,Jt Scthlent és kormányát a nemzet megvetése fogja elsöpörni helyéről!“. Az incemnitás első szónoka ma Drozdy Győző volt, aki konstatálta, hogy döbbenetes pénzpocsékolás folyik. Óriási kiadások vannak, amelyeket az állam a rendes bevételek útján nem tud fedezni. A kormány az indemnitási javaslatba becsempészett egy paragra­fust, amely úgy szól, hogy a nemzetgyűlés emelje törvényerőre a pénzügyminiszteri végrehajtási utasítást. Az indemnitás törvényerőre emelkedése esetén olyan kiadásokra adunk felhatalmazást, amelyeket adók út­ján fedezni nem lehet, különösen, mikor szisztemati­kusan öltek ki a telkekből tíz adómorált. A fogyasztási adó maga is olyan, hogy lezülleszti az adómorált. Ezt a nemzetgyűlést a nép választotta, legtöbb szavazatát a legszegényebb osztályok köréből kapta, elképzelhe­tetlen, hogy olyan antiszociális adótörvényeket hoz­zon, amilyeneket a fogyasztási adóknál látunk, például e gyufaadónál. A pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy rendszeresíteni fogja az adódetektíveket. Ha ez így lesz, akkor Magyarországon minden ember detek­tívek ellenőrzése alatt ál. Sokkal helyesebb volna egye­síteni a sokféle adót, akkor megjavulna az adóer­­kölcs is. Ha a vértanút véletlenül Spitznek hívják Szólnom kell ezek után a monopóliumokról, ame­lyeket úgyszólván társadalmi különítményeknek ad a kormány. Abonyban egy özvegy asszonytól elvették a trafikjogot. Kérvényében, amelyben ezt megfelebbezi, azt írja, hogy férjét Szolnokon a­ vörösök kivégezték. Három apró gyermekével maradt hátra és most egyet­len keresetforrásától fosztják meg, amikor elveszik a trafikjogát. Vértanú Özvegyéről van tehát szó, de a mostani kormányzat előtt még a vértanú se szent, ha véletlenül Spitz Aladárnak hívják. Ilyen ez igazság, amikor elveszik a jogot, a megélhetési forrást valaki­től, csak azért, mert zsidó.­­ Ezek után azt kívánom bizonyítani, hogy milyen pénzpocsékolást űz a kormány. Olyan adattal kívánom ezt bizonyítani, mely talán az első pillanatban komiku­san hat: a bizonyos mértékig diszkreditált kisüst ügyé­vel. A kisüst kérdését itt a nemzetgyűlésen bizonyos mosolygással fogadja­ mindig. Szimbólumot látunk benne, holott ez igen fontos, komoly gazdasági kérdés. Utó végre le kell számolni ezzel a kérdéssel itt. Mérhe­tetlen károkat okoz az országnak, hogy a kisüstet nem szabadították fel olyan mértékben, amint a békében volt. Ismeretes, hogy a háború idején elvették a kis­­üstöket. Később Teleszky pénzügyminiszter megcsi­nálta a központi szeszfőzőkről szóló törvényt, amely ellen a tárgyalás során annak idején négy­ képviselő szólalt fel .- Huszár Károly, nagyatádi Szabó István, Rakovszky István és II. Ábrahám Dezső. A többség a négy felszólalás dienére is megszavazta a javaslatot és ezzel továbbra is meg volt bénítva a kisüst ügye. Stilisztikai megállapítás, hogy ebben az országban körülbelül 500.000 szőlőtermelő van. Ha tehát átlagosat­ úgy számítjuk, hogy minden szőlőtermelőnek 10 liter pálinkára való anyaga megy bitangba, akkor 5 millió liter pálinkatermelé­sed­ vagyunk szegényebbel, eszten­dőnként. Egy liter pálinka árát nagyon élesen szá­­ll-­itom fél dollárba, tehát kisül, hogy két és fél millió dollár, azaz 1.250.000.000 korona az a kár, amely esztendőnként a kisü­stök mellőzése miatt bitangba megy Mondják meg nekem, hogy mi az a titkos rugó, mi­ az az ok, amelynél fogva ez a kormány, ez az or­szág lemond ilyen jövedelemről ? A költségvetés szerint a pénzügyőrség létszáma 170 emberrel növekedett. Valóságban a szaporulat 0000 évek során át töltötte éjszakáit a stockholmi asztronómiai intézet tornyának kupolája alatt. Csak éppen Branting nem fehér hajjal távozott a teleszkóp mellől, harcolni azért, amit igazság­nak tartott, hanem Hutason, még jóval innen a harmincon. Ekkor kezdte meg Branting a rend­szeres szocialista propagandát Svédországban és szerkesztésében jelent meg az első svéd szocialista napilap. Hjalm­ar Branting többször töltött hosz­­szabb-rövidebb időt a börtönben, mielőtt Stock­holm egyik kerületének képviselője gyanánt helyet kapott a parlamentben, majd miniszterré, most pedig másodízben miniszterelnökké lett. De finom, karcsú, ősz alakja még elasztikus és pá­lyájának meredek fordulatai nem hagytak nyo­­mot rajta. Branting a csillagászatról beszélt és kerülte a béke témáját, noha a frissen kapott békedíj ak­tuálissá tette voln­a ezt a kérdést. Talán arra gon­­dolt Branting, hogy sokat tett, de nem tett meg mindent a békéért a háború alatt, talán arra gon­dolt, hogy ez a téma nem egészen kellemes Anatole France-ra nézve. Hiszen Anatole France,­­beívelt, hogy kezébe ragadta volna a Jean Jaurès kezéből kiütött zászlót, a francia militaristák mellé szegő­dött a háború kezdetén és a német hadseregen felül hadat üzent az egész német népnek, hadat üzent az egész német kultúrának és itt néhány olyan cikket, amilyentől Clemenceau vagy Poin­caré sem tagadták volna meg aláírásukat. Ezek a cik­kek nem fognak szerepelni Anatole Prance összegyűjtött műveiben. Anatole Prance regényei­nek hősei nem veszítenek nagy méreteikből­ és tisztaságukból azáltal, mert Anatole France sze­lid szózsiáival megrajzolja hibáikat és gyengéiket, tévedéseiket és fogyatékosságaikat. Ugyanígy Anatole France sem veszít nagyságából azáltal, hogy hibákat követett el és tévedett. Nem bűn té­vedni, csak a felismert tévedéshez ragaszkodni ember, mert a pénzügyőrség egyrészt vámőrséggé ala­kult át és új vámőrséget szerveztek leszerelt tisztekből. A vámőrségre és pénzügyőrségre az állam egy évben 309 milliót ad ki, amit meg lehetne takarítani. A pénz­ügyőrök a többi közalkalmazottakkal szemben meg­lehetős jól vannak ellátva, mert egy altiszt fixfizetése 16.300 korona, de ezenkívül különféle jutalékokat kapnak. Egy miniszteri tanácsos jelentette ki nemrégi­ben, hogy szívesen cserélne akármelyik pénzügyőral­tiszttel. Ezen a rendszeren, mely a falu népének is sok keserűséget okoz, változtatni kell. A pénzügyőrségnek túlságos nagy hatalom van a kezében. A büntetések ki­rovásánál a pénzügy­igazgatóságnak joga van tízszer annyit követelni, mint amennyi járna, úgy hogy ha valakitől 40.000 koronát kérnek, az tudhatja, hogy a pénzügyigazgatóság négyezerrel is megelégszik. Hogy a kormány mindenben milyen pénzpocsékolást végez, azt mutatja az állam egészségügyi szervezetében ta­pasztalt példa is, ahol állandó személyzeti szaporítást látunk. Ezt részletesen ismerte.- Szabad-e úgy gazdál­kodni, hogy napról-napra több szervezetet állítunk be az organizációról ? Már a kisüst sem érdekli őket... (Ezenközben a kisgazdapárti padsorok kiürülnek, mire Drozdij Győző ezeket mondja): — Egyetlenegy kisgazdapárti képviselő sincs a te­remben, ezt megállapítom, tudja meg az ország, tudja meg a nemzet, hogy a kisgazdák, amikor én a faluról, a kisüstről és a falu más problémáiról beszélek, nin­csenek bent, egyetlen egy sincs itt. Amikor király­­puccsról van szó, felvonulnak sorba, mikor a falu életérdekeiről beszélek, nincsenek itt. (Kerekes Mihály: Szégyelhetik magukat.) Ezután azt teszi szóvá, hogy a kormány tagjai sincsenek jelen, a miniszterelnök sem, akinek politikájáról szólni akar. Béke a munkássággal és a zsidókkal A miniszterelnök úr megkötötte a békét a szociál­demokráciával. Meg kell állapítanom, hogy ennek mi örülhetünk tulajdonképpen legjobban. Mi hirdettük mindig, hogy a munkásságot abban a két és fél esz­tendőben a kommunizmus elbukása óta állandóan gyö­törték és megkir­ozták. Mi hirdettük, hogy nincs igazuk azoknak, akik egyedül a munkásságot teszik felelőssé a kommunizmus szenvedéseiért. A munkásság sorsa két és fél esztendő alatt a börtön, Zalaegerszeg, jelent­kezési kötelezettség, gyorsított eljárás, a kenyértől való megfosztás, emigráció volt. Osztálypolitika volt az, amely ezt inaugurálta, amely nem nyújtott kezet a munkásságnak, mert könnyű megállapítani, hogy ép­pen azokkal az erőkkel kellett volna elsősorban meg­kötnie a kormánynak a békét, amelyeknek nemzetközi kapcsolatai vannak. Csak a legutolsó hetekben, félhivatalos értesítés útján szereztünk tudomást arról, hogy a kormány meg akarja kötni a békét a zsidósággal is. Mindez későn történt.. Már jóval előbb kebett volna békejobbot nyújtani a munkásság felé és a zsidóság felé és ezek­nek segítségével sokkal többet lehetett volna használni az országnak. Elsőrendű érdekünk a szabadkőmivesek­­kel való kibékülés is. (Csizmadia Sándor : Minden ma­gyarral ki kell bekötni. Láng János és Szabó József egyszerre kiáltják : A szabad­kőmivesekkel soha, soha, soha!) A kormány az utóbbi időben, amikor a köz­szabadságokat kezdi visszaállítani és békejobbot nyújt a munkásság felé is ... Az elnököt tévedésből leszavazták Csiztladia Sándor az elnök többszöri figyelmezte­tése ellenére állandóan közbeszól és hangos párbeszé­det folytat Szabó József és J­ány János felé. Gaál Gaszton elnök : Miután Csizmadia Sándor képviselő úr többszöri figyelmeztetésem ellenére sem alkalmazkodik a házszabályokhoz, felszólítom a nem­zetgyűlést, hogy a házszabályok 253. szakasza értelmé­ben hozzájárul-e ahhoz, hogy a mentelmi bizottság elé utasíttassék. (Felkiáltások: Kern! Kern!) Az elnök felteszi a kérdést és felszólítja a képviselőket, hogy akik elfogadják a javaslatot, álljanak fel, azonban mindössze három-négy képviselő szavaz igennel, az el­lenpróbánál pedig a többség áll fel. Mire Gaál Gaszton elnök így szól : A most lefolyt szavazást a házelnök iránti bi­zalmatlanságnak tekintem. Felszólítottam a tisztelt Há­zat, hogy Csizmadia Sándor képviselő úr esetében meg­adja-e a Ház elnökének a felhatalmazást, hogy őt a mentelmi bizottság elé utasítsa. A Ház azt határozta,­­ hogy nem adja meg. Ebből azt kell következtetnem... ’ !Felkiáltások: A határozatképesség megállapítását­­ akarták kérni! Nagy izgalom van a Házban és az elv­­­nők izgalmas­ hangulatban folytatta): v — Készséggel deferálok, de nem engedhetem meg, hogy az elnöki tekintély lejárattassék ! Az elnök csengetésére belódulnak a képviselők a terembe, majd Ereki Károly kér szót a kérdés felle­­­­léséhez és a házszabályokhoz. Ereki Károly : Azért kiáltottunk nemet, mert nem­­ értettünk egyet a kérdés feltevésével. Teljes bizalom­­i orai vagyunk az elnök­­ iránt, de félreértés történt! • Gaál­­­ászló­ elnök ezután újra felteszi a kérdést, amire a már tekintélyes számú képviselők egyhangúan megadják az elnöknek a felhatalmazást arra, hogy Csizmadia Sándort a mentelmi bizottsághoz utasítsa.. Az amnesztia-rendelet Drozdy Győző folytatja beszédét. A kormány utolsó ténykedéseiről könnyű megállapítani, hogy a kormány balra fordult. Annak a bék­ének, amelyet a szociáldemokrata párttal megkötött, egyik feltétele az­­ volt, hogy a kormány megszünteti a gyorsított eljárást, de­­azokat a pereket, amelyeket már megkezdtek, a­­ gyorsított eljárás szerint 19 fejezik be. Mit jelent a gyorsított eljárás ? Azt jelenti, hogy gyorsan lehet valakit becsukni, de csak lassan engedik ki. Két és fél éve folynak perek az úgynevezett gyorsított eljárás alapján. Ha ez a két és fél évig tartó peres eljárás ,­­ gyorsított eljárás, akkor mondaná meg nekünk az igen ffi* a brit»M sl­ 4c›is? Meddig tart az, talán 25 esztendeig * Ellenkezik ez a gyorsított eljárás a rendes büntető eljárással. Elég egy névtelen levél ahhoz, hogy valakit letartóztassanak. Tízszer akkora az ártatlanok száma, — amint az a bírói ítéletekből bebizonyosodott —, mint az elítélteké, de mivel ártatlanságuk csak a tárgyalások után bizo­nyosodik be, az iletők kénytelenek elszenvedni a vizsgálati fogság hosszú idejét. Minthogy a még be nem fejezett ügyeket ezután is a gyorsított eljárással fogják lefolytatni, ezt békepontnak nem fogadhatjuk el. A békepontnak második része az amnesztia. Két amnesztiarendelet is megjelent, de mind a két rendelet­ből könnyű megállapít­ani, hogy a legfontosabbak­­t történelmi sorrendet is eltévesztette ez a két rendelet. Az első rendelet, mely december 1-én jelent meg, azoknak a bűnösöknek adott kegyelmet, akik később követték el a bűnüket, és csak a második rendelet adott kegyelmet azoknak, akik jóval előbb, talán két évvel is előbb bűnöztek. Meg lehet tehát állapítani, hogy a kormánynak ez a felfogása nem állott, a tiszta, haza­fias erkölcs alapján, mert a történelmi sorrendet btt kellett volna tartani. Azután egyforma bűnös mielőt­­tü­nk mindenki, akár Kun Béla, akár Héjjas Iván ne­vével rabolt, vagy gyilkolt. Az amnesztiák azonban különbséget tesznek. (Budavári László : Hogy meri ezt a két nevet együtt kiejteni ?:­ Helyeselhetjük, hogy a kommün gyilkosait, a kommün nagy bűnöseit nem engedik szabadon, de épp olyan helytelen, hogy ha a kurzus gyilkosait, a kurzus nagyi bűnöseit szabadon bocsátják. Az első amnesztia nem volt egyéb, mint erkölcstelen kompromisszum, az illegális és felelőtlen hatalommal nőtt megalkuvás, az első amnesztia az állami szuverenitás benső csődjét jelentette, midán gyilkosokat szabadon bocsátottak, mert arra még nem volt példa egyetlen egy nemzet történelmében sem, hogy azok, akik ilyen körülmények között gyilkoltak és raboltak, pár hét múlva az elkövetett bűncselekmé­nyek után megkapták volna az amnesztiát A második amnesztia-rendelet keresztülvihetetlen , egyénekre szól csupán. És kik kapnak amnesztiát tulaj­­­don­képen ? T­udná-e valaki azt itt e házban megmon­dani, hogy ki kap amnesztiát Somogyi meggyilkolása miatt, pedig bizonyos, hogy az első amnesztia-rendelet erre is ki van terjesztve. Szász Zaltér — Hogy az amnesztia milyen különböző, arra ek­latáns példa Szász Zoltán esete, aki több mint fél esz­tendeje van már vizsgálati fogságban és az ügyét még ma sem tárgyalták. Hogy pedig ki volt az a Szász Zol­tán... (Négyessy László: Elég sok romlottságot ter­jesztett­­ Andaházy-Kasnya Béla: Hős volt a kommün idejében!) a kommün alatt úgy viselkedett, mint ahogy kevesen viselkedtek, mert ha tokan úgy viselkedtek volna, a véres pc­lokrácia nem tarthatta volna magát hat hónapig. (figy van!) Mit mondott az a Szász Zol­tán a kommün alatt az Otthon-körben ? (Olvassa): „Nem tagadom, hogy az az alapérzés, amelyből ez a felszólalásom fakad, a felháborodás és cél elkeseredés a kormány egész uralmi rendszere ellen. Bevallom, hogy az, amit most elmondani akarok, ami most végre kirobban belőlem, az a diktatúra első napján megszü­letett és azóta forr bennem. Az első perctől kezdve tisz­tában voltam azzal, hogy a diktatúra tulajdonképpen zsarnokság és rettenetes katasztrófa az egész országra nézve. Sejtettem, hogy ez a megállapításom vihart fog előidézni, de nem bánom. Amit én teszek és amit az én velem együttérzők tesznek. — az nem ellenforradalom, hanem szabadságharc. (Tomboló taps, percekig tartó, ünneplő helyeslés, őrjöngő ellenmondásoktól zavartan.) Igen szabadságharc, küzdelem egy olyan rendszer el­len, mely a legelvetem­edettebb zsarnokságot, minden gazdasági és művelődési életnek elnyomását valósította m­eg­". Szász Zoltán azután beszélt arról, hogy a bolse­­vizm­us alatt soviniszta politika lépett fel Magyarorszá­gon, ezzel vezetett félre sok jóhiszemű embert, azután így folytatta. ..Az emberek nem ismerték akkor még a feninizmust. Ne­m ismerték ezt a félázsiai szadista tant. Én természetesen kizártnak tartom, hogy ez a rettenetes kísérlet sikerüljön. Hiába emlegetik a hábo­rút , soha egy gonosztettre való hivatkozással nem le­het egy másik gonosztettet igazolni. Ami most van, az nem a proletárság diktatúrája, tehát nem is proletár­­demokrácia, hanem egy kis csoportnak, néhány kom­munista vezérnek katonai diktatúrája. Az, ami most van, már rég nem forradalom. Az, ami most van, az rémuralom. (Óriási taps az egész teremben.)“ Így és ebben a hangnemben folytatta Szász Zoltán a kommunizmus alatt jegyzőkönyvileg megörökített beszédét. Amikor ötgyermekes családapák, ezerholdas családapák ott maradtak a kommün mellett, kiszolgál­ták Kun Bélát az utolsó percig, akkor Szász Zoltán volt az a bátor férfi, aki nem törődve azzal, hogy ab­ban a pillanatban felakasztják, el merte mondani a maga véleményét. S most, amikor ez a Szász Zoltán a kurzus kilengését, a másik oldalon való kilengéseket nem is így, hanem nagyon gyenge módon ki merte fe­jezni, amikor egyetlenegy vesszővel többet nem tett oda, hanem csak annyit, ami igaz, és odaírta minden cikk alá a nevét,­­ akkor ez a Szász Zoltán hat hó­napig sínylődik fogságban és az amnesztia-rendelet őrá nem vonatkozik. Azt kérdezem, Szász Zoltánnak micsoda szörnyűséges vétket kellett volna elkövetnie, hány embert kellett volna neki meggyilkolnia, hogy ez az amnesztia-rendelet őt is szabadon bocsássa ? (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Az amnesztia-rendelet nem mondja meg tulajdon­­képen azt sem, hogy kik jöhetnek haza az emigránsok közül. (Andaházy-Kasnya Béla : Az ország érdekében jobb lesz, ha hazajönnek. Egy hang jobbfelől­­ ,nem­ is mind emigráns!) Igaza van a képviselő úrnak, és nem tartom valamennyit emigránsnak. De vannak oda­­künn kiváló hazafiak, akik ennek az országnak mindig hivatott vezérei voltak és lehetnek, például ott van Juhász Nagy Sándor, Garami Ernő, Lövésiy Márton akinek szereplését eddig, tévesen állapítottuk meg. (Fel­kiáltások a jobbközépen: Lovászy közönséges haza­­áruló.) Nekünk Lovászy hazafias szerepléséről vannak­­egész konkrét információink és nem engedjük magun­kat félrevezetni. (Balta Aladár: Kossuth Lajost is b­­­anpakidijék.} 1.bfc^t.S-SÍ ■ ■’ Vaumat

Next