Világ, 1922. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

VILÁG ­­ szült jelentést kapott. A bizottságnak mai határozata, amely az eddigi gyakorlattal szembehelyezkedik, annál fel­tűnőbb, mert előzetesen intézkedés történt, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel, részle­tes gyorsírójegyzetek alapján készült hivatalos tu­dósítás adassák ki és a: a sajtóval közöltessék. A bizottság többsége azonban végül is úgy döntött, hogy a nyilvánosság tájékoztatását mellőzi. Ebben az ügyben az országgyűlési tudósítók szindikátusa szerdán délelőtt 11 órakor rendkívüli ülést tart. Száz főnyi ellenzék Az egységes párt hosszú hónapok óta tartó­­ vajúdás, kísérletezés és próbálgatás után végre holnap este mégis csak megszületik — legalább is formailag. A kisgazd...árt ugyanis, az egységes­­ párt fundamentumának szánt megingathatatlan­­ szikla, holnap este értekezletet tart, amelyen meg-­­ jelennek gróf Bethlen István miniszterelnök és­­ gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter is, hogy­­ bejelentsék csatlakozásukat. Valószínűleg velük , egyidőben lépnek be a pártba a disszidensek is. Számbelileg és politikai szempontból nem so­­­­kat számít ugyan a holnapi csatlakozás, mert hi- e­szen gróf Bethlen István politikájának, noha sze­­mélyében kivül áll a párton, eddig is a kisgazdák voltak legerősebb támasztékai és pillérei és a kis­gazdapárt akkor sem vonta meg egy pillanatra sem bizalmát a miniszterelnöktől, akkor sem rendült meg egy pillanatra sem politikájába vetett hite, amikor az egységes párt ügye rosszul állott. Az egységes párt megalakulása tehát sem gróf gróf Bethlen István, sem a kisgazdapárt politiká­jában nem jelent változást. Nagyobb jelentősége és nagyobb kihatása in­­­n­kább a választójogi javaslat sorsára lesz az új párt megalakulásának. A kereszténypárt ugyanis, amelyet, úgy látszott eddig, részekre fog szakítani Bethlen zászlóbontása, a mai hírek szerint, egy­séges marad­ás még az a néhány képviselő — Ernst Sándor és három-négy híve —, akik eddig a legfeltétlenebb kormányt támogatóknak számí­tottak, sem igen mutatnak hajlandóságot arra, hogy a gróf Károlyi Mihály palotájában lévő kuldhelyiségét felcseréljék az Esterházy-utcaival. Ha tehát a miniszterek ki is válnak a Nem­zeti Egyesülés Pártjából, alig lesznek tagjai a párt­­­­nak, akik őket új útjukra követnék. A párt zömbe a jelek szerint egységes m­arad és egységesen magáévá teszi Haller Istvánnak és a párt de­mokratikus érzésű tagjainak a kormány választó­­jogi javaslatával szemben elfoglalt ellenzéki állás­pontját. Az ellenzéki tábor Hallerék csatlakozásával körülbelül száz főre szaporodik, ami majdnem lehetetlenné teszi azt, hogy a választójogi javas­­­­latot a Ház február tizenhatodikáig törvényerőre emelje. Az ellenzék többször is határozottan meg­cáfolta azokat a híreket, amelyek arról szólnak,­­ hogy a javaslat ellenzői obstrukcióra készülnek.­­ Obstrukcióról szó sem lehet, azonban az ellenzék­­ lelkiismereti kötelességének tartja, hogy úgy a bizottságban, mint a plénummban bőven és alapo­san kifejtse a maga álláspontját és úgy érzi, hogy nem vállalhatná a felelősséget azért, ha lelkiisme­­­retlen módon, alapos tárgyalás nélkül és anélkül, hogy a többséget a parlamentáris vita eszközei-­­ nek felhasználásával a maga álláspontjának he­lyességéről meggyőzni igyekeznék, segédkezet nyújtana ahhoz, hogy a javaslatot felületes és csak formai vita után a nemzetgyűlés megsza­vazza. A bizottsági vita ennek következtében leg­alább is a hét végéig el fog tartani, mert a bizott­ság tagjai semmi körülmények között sem utón­­­­danak le arról a jogukról, hogy kifejtsék nézetü­ket a javaslatra vonatkozóan. A javaslat általános és részletes tárgyalására tehát mindössze tíz napja­­ maradna a nemzetgyűlésnek és ez a tíz nap két­­­­ségte­lenül kevés arra, hogy úgy a jobb, mint a baloldal elmondhassa véleményét. A kormányt támogató köröknek azt a felfogását, hogy teljesen­­ elegendő, ha a vita során minden pártnak csak egy szónoka szólt föl, az ellenzék természetesen nem teszi magáévá. A választójogi javaslat előadója A választójogi bizottság ma délután kezdte meg a választójogi javaslat tárgyalását. Rajtunk kívül álló okokból azonban, amelyekről lapunk más he­lyén számolunk be, a választójogi bizottság üléséről nem adhatunk tudósítást és így meg kell elégednünk azzal, hogy a választójogi javaslat előadójának po­­litikai múltját ismertetjük. Dr. Karafiáth Jenő, aki a választójogi javaslat ülésén a javaslatot ismertette és a kormány álláspontját valószínűleg megdönthetetlen érvek sokaságával erősítette, éveken keresztül ifjú­sági elnöke volt és jelenleg is tiszteletbeli tagja a Budapesti Egyetemi Atlétikai Klubnak. Amellett, ami fáradhatatlanságára és szívós kitartására különösen jellemző, megalapítója és elnöke a Budapesti Egye­temi Turista-Egyesületnek. Ő­ alakította meg az egye­temet végzett magyar jogásztársadalom részére a Magyar Jogász-Sgoc Egylettel az úgynevezett t­urista-Klubot, amelynek legutóbbi vacsoráján gróf Bethlen István miniszterelnök a színaranyról és salakról szóló teóriáját kifejtette. A pestszentlőrinci bajnoki hadi céllövő-versenyek kezdeményezése és megrende­zése is dr. Karafiáth Jenő nevéhez fűződik. A sport terén kifejtett elévülhetetlen érdemei mellett iroda­lommal is foglalkozott, első verseskötete 1909-ben jelent meg „Akkordok“ címmel. Nemcsak a szép­­irodalom, hanem a sportirodal én­ terén is ismert ne­vet szerzett magának. A nemzetgyűlési választásokon a keresztény egyesülés pártjának program­­jával az ipolyszalkai kerületben jutott mandátumhoz, ahol a kisgazdapárt által terjesztett hírek szerint kortesei azzal igyekeztek számára híveket toborozni, hogy családfája az Árpád-királyok idejébe nyúlik vissza, ami nevéből is kitűnik, mert a Karafiáth név tulaj­donképpen azt jelenti, hogy Kara fia. A nemzetgyűlé­sen „főleg testnevelési kérdésekben tartott figye­lemreméltó felszólalásokat“ — mondja önéletrajza. Ezek azok az adatok, amelyeknek alapján joggal várhatta a közvélemény, hogy a sportszempontok érvényesülését a választójogi javaslatban teljes erő­vel, teljes szakértelemmel fogja képviselni. Végre egyszer the right man on the right place . . . Kerekes Mihály meg akarja kezdeni büntetésének kitöltését Kerekes Mihály, akit izgatása miatt három­hónapi szabadságvesztésre ítéltek, ma délután el­utazott Miskolcra, hogy büntetését megkezdje. Kerekest erre az elhatározásra az a körülmény bízta, hogy a választójogi törvényjavaslat szerint, ha valaki a választójogi törvény életbeléptetése után kezdi meg jogerős büntetésének kitöltését, az nem választható meg képviselőnek. Kerekes pedig attól tart, hogy úgy az a kegyelmi kérvény, ame­lyet választókerületének közönsége, mint az, ame­lyet a nemzetgyűlés tagjai nyújtottak be az igaz­­i,í£ü'’r miniszternek és amelyen az aláírók között Ganl Gaszton és Apponyi Albert is szerepelnek, eredménytelen marad. Ebben az esetben természe­tesen Kerekes mérő büntetésének kitöltése után sem léphetne fel képe­­őnek, amit azáltal akar elke­rülni, hogy önként leütközik a miskolci ügyész­ségen. Nincsen kizárva azonban, hogy Kerekes nem fogja tudni tervét végrehajtani, miután ahhoz, hogy Kerekes megkezdhesse büntetésének kitöltését, szükséges az is, hogy a»« ügyészség e cél­ból kikérje a nemzetgyűléstől, politikai körökben természetesen mély hatást tett Kerekes elhatáro­zása és mint értesülünk, a nemzetgyűlés tagjai kö­zött mozgalom indult abból a célból, hogy az igazságügy-miniszternél megsürgessék a két ke­gyelmi kérvény elintézését. A numerus clausus eltörlése Politikai körökben a szenzáció erejével ha­tott Rupert Rezső indítványa, amelyben a botbün­­tetés és a numerus clausus eltörlését követeli és amelyet tegnap jegyzett be a nemzetgyűlés indít­­ványkönyvébe. A legnagyobb érdeklődéssel várják Rupert beszédét, amellyel indítványát megokolja. Pártkü­lönbség nélkül rámutatnak arra, hogy Rupert ezzel az indítványával kemény próbára tette azokat, akik a szélsőséges jelszavakkal űzött játékot követő kiábrándulás hatása alatt, .A válasz­tásokra való tekintettel, liberális szólamokat fuvo­lodnak. A hadsereg, csendőrség és erdőőrség kényszerlétszáma Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter a be­tegen fekvő Belitska honvédelmi miniszter helyett m­a törvényjavaslatot nyújtott be a magyar királyi hon­védségről szóló XLIX. t.-c. egyes rendelkezéseinek ki­egészítéséről és módosításáról. Az a létszám, amelyet semmi körülmények kö­zött sem szabad felemelni, a következőképpen oszlik meg: 1750 tiszt, 2331 altiszt és 30916 legénység. A magyar királyi honvédségi Ludovika Akadémia hall­gatói a magyar királyi legénységi létszámba számíttat­nak bele. A 2. §. a következő rendelkezést tartal­mazza : A magyar királyi honvédség szervezete az 1921: XXXIII. t.-c.-ben becikkelyezett trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseiben megállapított keretek között állapítandó meg. A 3. g. szerint a ma­gyar királyi honvédség kizárólag önkéntes jelentkezők felvétele útján alakul és egészíttetik ki. A 4. g. sze­rint a magyar királyi honvédség tisztikara kizárólag hivatásos tisztekből áll. A magyar királyi honvédség tisztjeit a rendszeresített létszámon belül mutatkozó szükséghez képest minden rendfokozatban a honvé­delmi miniszter előterjesztésére az államfő nevezi ki és lépteti elő.. A magyar királyi honvédség tisztikara 1922 július hó 1-ig kizárólag volt hivatásos lisztek sorából egészíthető ki. A másik törvényjavaslatot gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter nyújtotta be és ez a magyar királyi államrendőrség és csendőrség létszámának, kiegészí­tési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról szól. A kilenc g-t tartalmazó javaslat szerint a ma­,­gyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség tagjainak száma 1I —12 ezer lehet. Ezt a számot egyik testület sem haladhatja meg. A csendőrség 12.000 főnyi létszámában legfeljebb 600 liszt, a rendőrségében pedig 1500 egyenruha és fegy­ver viselésére jogosított fogalmazó és fel­ügyelőkar­beli tisztviselő lehet. A magyar királyi állami rendőr­ség és a magyar királyi csendőrség személyzetének ki­egészítése önkéntes jelentkezés alapján történik. A csendőrség tisztjeinek és a rendőrség fogalmazói és felügyelőkarbeli tisztviselőinek szolgálati kötelezett­sége 20 évre terjed ki. Ebbe az időtartamba a katona­ságnál eltöltött előzetes szolgálatból legfeljebb 10 év s­zámíthat. A legénységi állományhoz tartozó egyének szolgálati kötelezettsége hat évre erjed ki. Elvül szolgál, hogy a megállapított létszámnak legfel­jebb egy huszadrésze bocsátható el évenként fegyelmi vétség, vagy­ bármely m­ás­okból. Az egyhuszadrészt m­eg nem haladó hiány nem pótolható újabb felvéte­lekkel. A törvényjavaslat végén a következő kérelmet intézi a belügyminiszter a nemzetgyűléshez : — Kérem a tisztelt nemzetgyűlést, hogy a magyar királyi államrendőrség és a magyar királyi csendőr­ség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyver­zésének megállapításáról szóló törvényjavaslatot a békeszerződésből folyó kötelezettségekre, valamint az annak végrehajtása során kiterjedő magyarázat útján támasztott, de a jelenlegi helyzetünkben helytálló jogi érveink dacára meg nem tagadható kívánságokra való tekintettel elfogadni méltóztassék. Az előadottak­hoz képest a békeszerződés végrehajtásának kény­szerű folyományaként kell ezt a törvényjavaslatot elő­terjeszteni. A harmadik törvényjavaslat az állami erdőőrök, őrzési szolgálatban alkalmazottak létszámáról és szol­gálati feltételeiről szól. A nyolc paragrafusból álló törvényjavaslat megállapítja, hogy az állami erdőőr­zési szolgálatban álló alkalmazottak létszáma legfel­jebb 60 fő lehet. A létszám kiegészítése önkéntes je­lentkezés útján történik. Az erdőőrök hatévi szolgá­latot kötelesek vállalni, akik azonban tisztviselőkké vannak kinevezve, húszévi szolgálatra kötelesek. Választási arányosság és képviselői felelősség A népszuverenitás tökélyességét szolgálja a vá­lasztási arányosság és a képviselői felelősség. 1. Sok fejtörést okozott már, hogy a kisebbségek­­nek miképp lehetne biztosítani a megfelelő arányú parlamenti képviseltetést. Ámde van ennél fontosabb szempont is: az, hogy a nemzet többsége kapja meg tényleg a parlamenti többséget is. Olyan választási rendszert kell tehát megszerveznünk, hogy úgy a nemzet többsége, mint kisebbsége egyaránt megfelelő képviseltetéshez jusson. Általában: a nemzeti szuve­renitást biztosítani kell a nemzetnek. Ennek céljára a következőket ajánlanám : Tegyük fel, hogy az országnak 3 millió választója és 300 képviselője van. Ez esetben csak 200 választó­kerületet állapítanak meg, mindegyiket 15.000 választó­val. A rendes választások lezajlása után megállapít­ják, hogy 1. Hány szavazat adatott le összesen az egész or­szágban ? 2. Hány szavazat esett az egész országban az egyes pártokra ? 3. Hány képviselőt kapott mindegyik párt ? Tegyük fel a könnyebb számítás kedvéért, hogy mind a 3 millió választó leszavazott volna, akkor — véglegesen 300 képviselő megválasztásáról lévén szó — minden 10.000 szavazat jelent egy képviselőt. Ahányszor 10.000 szavazatot kapott az egész országban egy párt, annyi képviselői álláshoz volna joga. A 300 képviselő helyett a rendes választásokon csak 200 lett egyelőre megválasztva. A többi százat utánpótolni kell. Amely párt a rendes választáson már megkapta a neki kijáró képviselők számát, az természetesen nem részesül utánpótlásban. Amely párt az egész országban együttvéve nem kapott 10.000 szavazatot, az nem kap egy képviselőt sem. Az utánpótlás a következőképp történik : Új választási eljárásnak helye nincs ; minden párt­ból azok válnak automatice jogosult képviselőkké, akik a rendes választásnál kisebbségben maradtak ugyan, de a többi, kisebbségben maradt pártjukban jelöltek közül a legtöbb szavazatot tudták magukra egyesíteni. Ha egy párt jogosult volna még további képviselői helyet kapni, de nem volt a pártnak elegendő számú, kisebbségben maradt jelöltje, akkor a pártnak már megválasztott tagjai szabadon választják maguk mellé a pártnak még kijáró képviselő­társakat. (Ezek azon­ban csak szélsőséges lehetőségek.) • Éppen ilyen szélsőséges lehetőség volna, ha a rendes választásokon egy vagy több párt oly nagy­mennyiségű szavazatot kapna, hogy nem alakulnak ki jogosult kisebbségi pártok és jelöltek az utánpótlandó helyek számára, akkor az összes képviselőségeknek még utánpótlandó egyharmadát a már megválasztott képviselők választják meg és pedig pártok szerint a már megválasztott képviselők pártállásának aránya szerint. Az után­pótolt képviselő számára kisorsolják, hogy mely kerületnek képviselője gyanánt legyen tekintendő. Csakis olyan kerület sorsolható ki számára, amelyik­ben az ő pártja győzött. Itt is lehet olyan szélsőséges eset, hogy valamely párt a rendes választáson egy képviselőt sem kap, de mivel az országban összesen kapott 10.001­ szavazatot, csak egy utánpótolt képvi­selői állásban részesül. II. Mert be kell szüntetni azt a ma dívó rendszert, hogy a képviselő felelősséggel senkinek sem tartozik. Lehetetlen olyan emberi intézményt fenntartani, mely­ből a felelősség ki van kapcsolva. Ma a parlamentariz­­m­usból a nép, a demos ki van kapcsolva. Leszavaz a tömeg és akkor 15 évig minden választókerület min­den választója ellenkező nézeten lehet a parlament többségével, illetve a saját képviselőjével, beleszólása többé mégsem lehet. Nyilvánvaló hazugsággá válik te­hát ma az az állíték, hogy a szuverénítás a nemzet tu­lajdona. Az összes képviselők megszeghetik választóik­nak tett ígéreteiket, avagy olyan kérdések merülhetnek fel, amelyekről a választás idején még szó sem volt. Ilyen és hasonló esetekben ad abszurdum van bebi­zonyítva, hogy ma nincs nemzeti szuverénítás. Ezért vissza kell állítani azt a nálunk ismert rendszert, hog­­y képviselők felelősséggel tartoznak választóiknak, választóknak bizonyos határok és bizonyos forma között joguk legyen képviselőjüket utasítani és ennek be nem tartása,esetért: le is mondatni. Az igazi demokrácia, az igazi népszuverenitás csak így érvényesülhet. A nemzet akarata csakis ilyen­­ módokon tehet pia önmagának. Dr­ Pauil Edre Szerdai tisardanai hit— i­ un..........

Next