Világ, 1922. március (13. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

– 1922. már­cus 5 . Választási mozgalmak Szegedről jelenti tudósítónk. A választás ügyé­ben ma este értekezlet volt, a Bloyd-Társulat termé­ben. Az értekezleten résztvett valamennyi liberális pártárnyalat és­­megjelentek a szociáldemokrata párt kiküldöttei is. Ottovai Károly elnök ismertette az­ értekezlet összehívásának célját. Arról van szó — úgymond —, hogy Szeged liberális polgársága ki­bontja zászlaját a választásra és fölveszi a harcot a reakcióval. Az elnök szavait lelkes közbekiáltások kísérték hogy egy táborba kell tömöríteni a libe­rális polgárságot. Holzer Tivadar, a Kereskedők Szövetségének elnöke, volt az első felszólaló, aki hangsúlyozta a szabadelvű demokratikus érzelmű polgárság egye­sítésének szükségességét. Az 1. kerületi jelölésre vo­natkozóan fölvetette Gratz Gusztáv nevét, akit min­denképpen alkalmasnak tart arra, hogy Szeged I. kerületét a parlamentben képviselje. Wimmer Fülöp, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, hasonló értelemben szólalt föl. Ő is pártolja Gratz Gusztáv jelöltségét, akinek nemzetközi súlya is van. Feltétlenül szükséges, hogy a liberális pol­gárság egy táborban legyen a választáson. Eisner Manó dr. ügyvéd lelkes örömmel fogadja a liberális polgárság zászlóbontását, Gratz Gusztáv je­lölését azonban a leghatározottabban ellenzi, nem tartja elég liberálisnak. Felrójja, hogy előbb mint bécsi követ, majd pedig mint külügyminiszter szol­gálta a kurzust. Véleménye szerint a volt külügymi­niszter csak a királykérdés miatt fordult szembe a mai kormányzattal. Mint exponált legitimista, nem volna alkalmas arra hogy Szegeden jelöljék, amit a liberális politika szempontjából is végz­etes hibának tartana. Ajánlja az L kerületben Ábrahám Dezső jelö­lését, aki régi, tántoríthatatlan harcosa a liberális politikának. Szedlicska szociáldemokrata párttitkár elmondta, hogy a szegedi szociáldemokrata pártvezetőség a buda­pesti központi pártvezetőséggel egyértelműveg a sze­gedi választás ügyében a következő határozatot hozta: A szociáldemokrata párt az I. kerületben támogatja a liberális polgárság jelöltségét, ha az a kurzus idején és annak szellemében nem folytatott aktív politikai te­vékenységet. A második feltétel az, hogy amennyiben a szociáldemokraták részt vesznek a választásokon, jelöltet állítanak a második kerületben, ott a liberális polgárság nem állít ellenjelöltet, hanem a szociáldemo­­krata pártot támogatja. Dr. Balassa Ármin volt a következő felszólaló, aki mindenekelőtt szükségesnek tartja egy politikai párt­szervezet létesítését. A maga részéről nem hajlandó tá­mogatni pártonkívüli jelöltet. Határozott, kifejezett pártprogrammra van szükség, olyanra, amely később esetleg átvehesse a kormányzást. Eisner Gratzra vonat­kozó fejtegetéseit nem osztja, azt teljesen tévesnek tartja. Marosán Milán cipészmester azt tartja, hogy­­ nincsen semmi szükség külön pártfrakciókra. Ő, aki a kispolgárságot képviseli, úgy látja a helyzetet, hogy az egyik oldalon áll is reakció, a másik oldalon pedig a liberális, demokratikus felfogás a polgárság. A libe­rálisoknak egy táborba kell tömörülni, hogy megbuk­tassák a reakciót és győzelemre vigyék a szabadelvű­ség zászlaját. Marosán szavait élénk tetszéssel fogadták. Utána Hoffer Jenő hosszas beszédben szólalt fel. Egységes tábort kell alakítani és a győzelem nem maradhat el, mert hiszen az első kerületben most is többségben van a liberális polgárság. Ottóra,­ elnök megemlíti, hogy a jelölt személyében még egyáltalá­ban nincs semmiféle megállapodás, ebben a tekintet­ben teljesen szabad keze van a liberális polgárságnak. Most egyelőre csak arról van szó, hogy egy táborba tömörítsék a demokratikus érzelmű polgárságot. Wimmer Fülöp zárószavában ugyanezt mondja és azt javasolja, hogy mondják ki az egységes liberális tá­bor megalakulását és a jelölés előkészítésére h­álasz­­szanak egy nagyobb bizottságot. Dr. Eisner helyreigazítja félreértett szavait, utána az elnök kimondja az értekezlet lelkesedéssel hozott határozatát, amely szerint Szeged liberális polgársága egy táborba tömörül és működési körét ki­terjeszti mind a három választókerületre. Végül meg­választottak egy harminctagú előkészítő­ bizottságot. A Függetlenségi 48-as Kossuth-pártot a szerencsi kerület választópolgárainak küldöttsége kereste fel és felkérték a pártot, hogy a függetlenségi tradícióknak e régi kerületében a párt feltétlenül állítson jelöltet. A laki kerületben a függetlenségi párt Almássiy Sándor kecskeméti birtokost jelölte. Kiskunfélegy­házán pedig dr. Horváth Zoltán ügyvéd, a félegyházi függetlenségi párt elnöke a jelölt. Kecskemétről jelentik : Dr. Zsitvay Tibor ügyvéd,­­ aki a legutóbbi kecskeméti választáson dr. Horváth­­■ Mihály ellenjelöltje volt, belátván, hogy a mostani vá­lasztásokon sincsen kilátása Horváth Mihállyal szem­ben, elhatározta, hogy a függetlenségi jelölttel szem­ben nem vállalja a jelöltséget. A belvárosi IV. kerületben és Kispesten, dr. Melha Armand lép fel függetlenségi programmal. Jászszentandráson és Jászkiséren Birgmeyer Győző fővárosi plébános, párttitkár, a keresztény nemzeti földmíves és polgári párt jelöltje, vasárnap nagy népgyű­lés keretében fejtette ki a párt pro­grammját. Karcag választókerület ma táviratban kérte fel dr. Balázs Balázst, hogy vállalja el a jelöltséget. Dr. Balázs Balázs Friedrich­-párti programmal lép fel és a napokban leutazik Karcagra programmbeszédének megtartására. A Cseh­bartk kimulatásii szerint az állam­jegyek forgalma i­s február harmadik hetében ?71 milliónál 10,0 sto­­­millium csökkent. VILÁG A bécsi diplomát sem honosítják (A Világ tudósítójától.) A külföldi oklevelek nosztrifikálásáról szóló cikkünk nyomán ma föl­keresett bennünket dr. Sz. F. orvos, aki talán az eddigieknél is sokkal érdekesebb adatokkal vilá­gította meg ennek a kultúrpolitikai és gazdasági szempontból mérhetetlenül súlyos kérdésnek mai állását. Előadásából kiderült, hogy a nosztrifikálás elutasításában nemcsak az utódállamok diplomái részesülnek, hanem azoknak az orvosoknak is le kell tenniük magyar vizsgáló­bizottság előtt a má­sodik és harmadik szigorlatot, akik a bécsi egyete­men szerezték meg a doktori képesítést. Dr. Sz. F.-et Hl­ló-ban a bécsi egyetemen dok­torrá avatták. Megmutatta a diplomáját: In Uni­­versitate Litterarum Vindobonemi F. Sz. in Hun­garia Oriundas... Doctotis Universae Medicinae nomen cepit.“ Doktori diplomájának elnyerése után nyomban bevonult katonai szolgálatra és Bécsben, Sternbergben, Munkácson és Mosonma­gyaróváron végzett különböző katonai kórházak­ban orvosi munkát. A bábor befejezése után lete­lepedett az egyik magyarországi városkában és fogorvosi prakszist kezdett, melyet a forradalom és a komm­ün alatt zavartalanul folytatott, míg végre múlt év októberében közigazgatási uton fölhívták, hogy intézkedjék oklevelének magyarországi hono­sítása irányában. Először a budapesti egyetemre nyújtotta be kérvényét, ott azonban azt a választ kapta, hogy csak a két szigorlat letevése után ke­rülhet sor új diploma kiadására. Minthogy ez a megoldás a harmincnyolcesztendős embernek nem igen konveniált, a pozsonyi egyetemnél próbált sze­rencsét, ahonnan a tanári kar 69/1921—22. számu­ határozata alapján hasonló választ kapott. A hatá­rozatot megfelebbezte a kultuszminiszterhez, aki azonban nem változtatott az eredeti feltételeken, mire dr. Sz. F., négyéves orvos, a pozsonyi egyetem orvoskarától terminust kért két pót szigorlatra. Tegnap folyt le a szigorlat, melynek ered­ményeképpen dr. Sz. F., a bécsi egyetemen az összes orvostudományok tudora, hároméves, javarészt katonai járvány kórházakban eltöltött orvosi tevékenység után három szigorlati tárgy­ból megbukott. Dr. Sz.­­’. négy év óta kész orvos, harminc­­nyolcéves, most akar nősülni, ezek után a kö­vetkező kérdéssel fordult hozzánk: — Azt tessék most már megmondani, hogy mit csináljak, hova forduljak­? Itt van a kereszt­­levelem, nem vagyok, sohasem voltam zsidó. Nem akarok egyebet, m­int dolgozni abban az or­szágban, amelyben őseim éltek és amelyhez a kényszerűségen kívül érzelmeim és hajlandósá­gaim is kötnek. Bécsbe annak idején azért men­tem­, mert egy budapesti év után szorgalmammal sikerült kiverekednem, hogy ösztöndíjas fiájá­nak, melynek segítségével azon az egyetemen képezhettem magam tovább, mely legalább van olyan nívós, mint bármelyik magyar egyetem. Most itt a menyasszonyom, itt vannak a felszere­léseim, régi pacientúrám és nem tudom, mibe­ fogjak. Ha folytatom a praxisomat, akkor ku­­­ruzslás miatt becsuknak, viszont ha nem dolgo­zom ,akkor éhenhalok! Ezt mondta dr. Sz. F. és mi bizony nem tudtunk neki semmiféle megnyugtató választ adni. A kultuszminisztertől várjuk, hogy végre­­valahára eloszlassa azt a ködöt, mely e súlyos probléma körül kavarog és amelyet nemcsak, hogy nem oszlatott szét az a félhivatalos nyilat­kozat, melyet első cikkünk megjelenése utá­n ki­adott, hanem még komplikáltabbakká tettek azok az újabb adatok és tények, melyekről leg­utóbb számoltunk be. Kérjük tehát a kultusz­miniszter urat, nyilatkozzék: váljon az osztrák diplomákat se honosít jól Magyarországon!’! fzst­b.) A londoni királyi nász nézőközönsége a Buckingham­­palotától a Westminster-apátságig vezető út­vonalon már tegnap éjfél előtt kezdett gyülekezni és az éjszakai kaptaváltozatok, diadalívek és más fedett helyek védelme alatt virrasztotta végig az éjjeli ködben. Mikor azután a kora reggeli helyi­érdekű vonatok a londoni elővárosok közönségét is behozták, a lakodalmi menet útvonalán már alig maradt hely az újonnan érkezők számára. .. I Westendben minden épületet lobogók, gir­landok és értékes szőnyegek díszítették. A néző­­közönség ugyancsak nemzetiszinű zászlókat és szalagokat lengetett a főútvonalon a Westminster­­székesegyház felé vonuló előkelőségeknek, akik mind festői kísérettel díszhintón mentek az es­küvőre. A székesegyház környékén különösen díszes volt a város képe, itt gyülekezett a legnagyobb tömeg és a meghívott hatóságok és előkelőségek után nagy éljenzés jelezte, hogy királyi hintó kö­zeledik. Alexandra anyakirályné volt, kinek meg­érkezése m­illán néhány perccel, a tömeg megújuló éljenzése­ közepette, Mary királyné érkezett meg a királyi hercegekkel. Ez időtájt a vőlegény már a templomban volt, ahová az egyik mellékbejáraton keresztül lé­pett be. A közönség éljenzése valóságos üdvrival­gássá nőtt, amilyet régóta hallottak London falai, amikor a király és a menyasszony a székesegyház kapujához érkezett. Mary hercegnő hálásan viszo­nozta a tömeg lelkesült üdvözlését. Az esküvőt különösen az tette népszerűvé az angol nép szemében, hogy a királylány annak adta kezét, akit maga választott, szabadon, a tár­sadalmilag alatta álló osztályból. A közvélemény mint igazi angol divata angol esküvőről, fog meg­emlékezni i­sc­elles viscount és Mary királyi her­cegnő esküvőjéről. Meg kell említeni, hogy a vő­legény nagyon népszerű alakja nemcsak az angol főúri világnak, hanem az egész angol közéletnek is. Népszerűségét nagyban köszönheti volt harctéri bajtársainak, akikkel együtt élt a lövészárokban és zászlóaljától nem akart megválni sem akkor, amikor megsebesült, sem pedig akkor, amikor a vezérkarhoz akarták vezényelni. Az esketési szertartás teljesen megfelelt annak az egyszerűségnek, amely az angol udvartartást annyira jellemzi; ugyanazokkal a ceremóniákkal történt minden, mint amelyekkel bármely polgári házasságkötés történni szokott, azzal az egyedüli különbséggel, hogy az anglikán egyháznál hasz­nálatos valamennyi esketett zsoltárt és a himnuszt elénekelték, az áldásosztás után pedig az angol nemzeti himnusz első verssorát. A kívül várakozó néptömeg a Westminster­­apátság harangjainak zúgásából tudta meg, hogy az esketési szertartás befejeződött, mire újból óriási éljenzés zúgott végig egészen a Buckingham­­palotáig. A székesegyház főbejáratában nem­sokára, most már kart karba öltve, meg­jelent az új házaspár és a díszhintóba szállva, a királyi palota felé vette útját. Amerre elhaladtak, virágeső és üdvrivalgás je­lezte útjukat. A lakodalmas menet legemlékeze­tesebb jelenete az volt, amikor a mennyegzős kocsi elhaladt a londoni háborús emlékmű előtt. A hősi halottak emlékezetére felállított márnán­,­­­katafalk előtt a hintő megállóit. Lascelles lordné leeresztette az ablakot és kinyújtotta rajta meny­asszonyi virágcsokrát. A fullajtárok egyike leszál­lott, átvette a csokrot és letette az emlékmű ta­lapzatára. Az új házasok a királyi palotához érve, a tömeg állandó éljenzése közepett gyalog mentes fu­t a palota főbejáratán és nemsokára mind­­ketten megjelentek a palota erkélyén. A tömeg lelkesedése tetőpontjára hágott, kalapokat és ken­dőket lengettek s az ünneplés csak nőtt, amikor a király, a királyné és Alexandra anyakirályné is megjelentek az erkélyen. A közvetlenül az er­kély alatt lévő­­kis kertet a háborúban megrok­kant katonák csoportja foglalta el, akik közé az új Lascelles Zordné virágokat szórt. Lascelles viscount és felesége délután külön­­vonattal Shropshirébe utaztak, ahol mézeshetei­­két fogják tölteni. Bécsi beavatott körökben arról beszélnek, hogy a skandináv államok Ausztriáinak magánbankkölcsönt fognak adni. A népszövetségi bizottság londoni tanácskozásain Wallenberg, a kiváló svéd pénzügyi szakember is részt vesz,­­ aki filackstad igazgatóval állandó összeköttetésben van. Ez a két férfin hónapokon át behatóan foglalkozott az Ausztriának adandó kölcsönsegély problémájával és valószínűleg meg­teszik a kezdeményező lépéseket, hogy Ausztriát magánbankkölcsönhöz juttassák. Szerkesztőségi telefon: . 58—00 Kiadóhivatal: .... 81—90 *4» *«#*«**' .gn*­**«* m m Magyar Mesterek legkiválóbb alkotásai M. I­X.— mtuc«r«sked4a obtett IcphsWi­rk­inK4Si65 NI«TV., Veoj­utea. ,m CX.4UB. A Háború német bűnösei Londonból jelentik . Az alsóházban az igazság­ügyminiszter egy interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy a jogi szakértők bizottsága, amelyet a legfelsőbb tanács küldött ki, hogy a lipcsei főtörvényszéknek a német háborús bűnö­sök ellen való eljárásáról véleményt mondjon, munkálatait befejezte. A jelentés szerint több ••®®®®®®»«®*®®®®®) vádlottat felmentettek, akiket el kellett volna ítélni. Emiatt óvást emeltek a német kormánynál, amely elrendelte a terhelteknek újból való letar­tóztatását, eddig azonban nem érkezett arról jelen­tés, hogy a letartóztatások megtörténtek-e vagy sem. is»»»»««»»»»»«««**«#»«**«»«« *»»* Szerda

Next