Világ, 1922. április (13. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

I 1922 április I ingerlékenységét fokozza. Ha az állatot strichninnel megmérgezzük, ugyanaz a reflex kitágul, a reflexek megváltoztathatósága tehát a kezünkben van. Ennek a fölfedezésnek óriási a pedagógiai jelentősége. A pedagógia célja ugyanis nem egyéb, mint a reflexek kiküszöbölése is öntudattal való helyettesítése. Két angol természetbúvár a reflexek változtatása terén nagyszerű kísérleteket végzett. Feltárta egy béka gerinccsatornáját és egy strichninkristályt helyezett el benne, mire a test összes szervei összehúzódtak, kontrabálódtak. A két angol később csak egy kis segmentumban helyezett el strichnint és egy-két érzősejtet mérgezett meg. Ha a segmentumon kívül fekvő szerveket érintette, az állat úgy viselkedett, mint rendesen, de ha a megmérgezett részre alkalma­zott erőingert, akkor a reflex egyszerre működni kezdett az egész testben. A szabad akarat kísérleti alapja­ ­ — .A központi idegrendszer minden egyes érző neuronja az idegrendszer minden működhető részé­vel összefüggésben van. Ez a kísérleti alapja a szabad akaratnak, mert, amint látható, hatalmunkban áll a test minden részét befolyásolni.­­• Hogy a szervek közti koordináció miképpen jön létre, azt a növényeknél is jól láthatjuk. A leg­szebb példa erre a mimózáé. A mimóza, ha a szárát megérintjük, összecsukja leveleit. Valóságos reflex­szel állunk szemben, csak azt nem tudjuk, mi lehet az összekötő kapocs az egymástól távoleső szervek között? Vegyi anyagokra kell gondolnunk, melyek a száron keresztül a levelekben létrehozzák ezt a reak­ciót. 1916-ban egy olasz botanikus a mimóza szárát kettévágta és a két részt üvegcsővel kötötte össze. Aztán létrehozta az izgalmat, mire az üvegcsőben levő folyadékon zöldes anyag szaladt át. Ezt az anyagot chemiai hírnöknek, formonnak nevezik és nagy jelentősége van az orvostudományban. Ha hiányzik, súlyos megbetegedést idézhet elő, így pél­dául jelen kell lennie a pajzsmirigyben és az ivar­­mirigyekben, melyeknek kiválasztott anyaga egyene­sen a vérbe jut. Ezeknek a mirigyeknek, melyeket belső, secretiós mirigyeknek neveznek, nagy szere­pük van a szervek együttműködésének megteremté­sében. Ezek termelik a chemiai anyagokat, melyek belekerülnek a vérbe és a szervekbe, felrázzák nyu­galmi állapotukból és együttműködésre sarkallják őket. A vér felmelegedése — A harmadik együttműködési formára jel­lemző példa a szív szaporább működése az izom­munka kapcsán. Ilyenkor a tápanyagok fokozottabb mértékben égnek, mint a mozdonyban, ahol a szén chemiai energiája alakul át munkává. Ugyanígy tör­ténik ez az izomsejtekben is: a tápanyagokban fel­halmozott energia alakul át munkává. Ha a szív nem működnék gyorsabban, a vér nem tudna gyorsabban keresztüláramlani az izmokon és azok nagyon hamar kimerülnének. De hogy tudja meg a szív, hogy az iz­mok fokozottabb mértékben dolgoznak? Régen az volt a felfogás, hogy mikor a harántcsíkolt izmokat impulzus éri, ez átterjed a másik központra is. Erre rácáfoltak érdekes kísérletek, melyeket olyanokon végeztek, akiknek alsó végtagjaik bénák voltak, az izom és a szív között tehát nem az idegrendszer volt az összeköttetés. Ezek hiába akartak munkát vé­gezni megtámadott szerveikkel. Itt ugyan nem chemiai anyagok játsszák az összekötő szerepet, ha­nem a vér fölmelegedése, ami a béna szervekben nem történhetik meg. A chemiai energia ugyanis nem tud átalakulni hővé. A szervek automatizmusa — Vannak szervek, melyek automatikusan is működnek. Ha ezeket elmetszik a központi idegrend­szertől, egy időre megbénulnak, de később fölélednek és belső ingerlékenységet mutatnak. Bolz a kutya alsó végtagját átmetszette, tehát nemcsak a mozgató idegeket, hanem a véredényekhez vezető idegeket is elzárta. Az alsó végtag megbénult, mert nem kapott impulzust. Egy hét múlva azonban vértartalma és temperatúrája teljesen normális lett, feléledt auto­matizmusa és az idegrendszer nélkül egy egész sereg szerv önállóan funkcionált.­­ Ugyancsak Bolz két kutya gerincvelőjét tel­jesen eltávolította. A harántcsíkolt izmok és a vege­tatív szervek is teljesen megbénultak. Erős gondozás mellett, ennek ellenére mindkettőt életben tartotta. Az egyik egy évig élt, a másik, mely terhes állapot­ban volt, megszülte kölykét és szoptatta is. Ebből világos, hogy koordinált működés idegrendszer nél­kül is lehetséges. -y- Megállapítható mindezekből, hogy a szervek az egész szervezetben bizonyos harmóniában dolgoz­nak. Ennek a harmóniának részben az idegrendszer, részben kémiai anyagok a tényezői, még­pedig nem különleges kémiai anyagok, hanem melléktermékei annak a funkciónak, melyhez más szervek közremű­ködése is szükséges. A harmadik tényezője a korre­lációnak a hőtermelés. Mar­sfeld professzor érdekes előadását nagy tetszéssel fogadta a közönség. Förster tanár boroszlói idegorvost Lenin betegágyához hívták. A Central News kopenhágai jelentése sze­rint Lenin lemondását minden pillanatban várják. VILÁG Ahol nincsen ivóvíz "(A Világ tudósítójától.) Kár volna föl nem je­gyezni azt a mulatságos históriát, amit a múlt nyáron a budai svábok között járván, tőlük hallottam, — sé­relem ne érje a bon­bont — a keserűvíz eredete felől. Azt mesélik a jóravaló svábok, hogy valamikor réges-régen egyik társuk szamara­ kordéval ment egyik faluból a másikba. Bökkenő meleg volt és a fá­radt szamarat nagyon erősen csábította egy, az út mentén gyöngyöző kristálytiszta forrás. Emberünk megitatja szomjas szamarát, maga meg letemeríti a kulacsát és tovább ballag, így jött rá nagyszerű ha­tására... De nem azért sváb a mi emberünk, hogy a keserű ital váratlan keserűsége nyomán ki ne eszeljen vala­mit. Diktum-faktum megvette az elhagyott forrás kö­rüli földeket és ma az ő késő utódai a milliomosok. Mások meg az mesélik, hogy az az igazság, hogy vagy hatvan évvel ezelőtt a Váczi­ utcában ma is meg­levő „Fekete kutyához“ címzett posztós­ üzletbe jár­tak a svábok posztót vásárolni, mert az üzlet gaz­dája, Sachslehner úr, maga is sváb volt. Ő hozzá, m­it a falu legokosabb emberéhez vitt el abból a titokzatos izű és még titokzatosabb hatású vízből­­— kóstolót a mi fuvarosunk. És az egyszeri sváb posztókereskedő üzleti éteknessége révén ma az egész földkerekségen ismerik és becsülik a törösverő Hunyady János nevéről elkeresztelt vizet, amelynek mai gazdái, a régein elhalt egykori posztókereskedő fiai (maguk is 50—60 esztendős férfiak) Andrássy-úti irodájukból, az összes európai nyelveken levelezgetve ajánlják keserűvizüket szerte a világon. Ezt a hatalmas, nagyra nőtt üzemet, amely a Kamaraerdőn túl az ördögmalma, Dobogó és Péter­­hegy nevű emelkedések közt elterülő óriási völgy, katlanban fekszik, magam is bejártam és sok érdeke­set hallottam Rónai Antal intézőtől, meg az öreg Fleck bácsitól, a keserűvizek negyvennégy esztendő óta szolgáló karmesterétől, aki még mindent szépen meg is mutogatott, ami ott látnivaló akadt. Mindenekelőtt arról értesültem, hogy csak ennek az egy üzemnek — mert több is van arrafelé — a vi­zét száznyolcvan, 7—12—15 méter mélységre fúrt kútból nyerik. A kutak egytől-egyig fehér budafoki ter­méskővel fenékig gyönyörűen kifalazott, tetővel és szivattyúkészülékkel, a fenekükön finom kavicsréteg­gel ellátott szerkezetek, amelyekből naponta 36—40 ezer liter keserüvizet gyűjtenek üvegekbe. Ez a száznyolcvan kut egymástól 100—150 lépés­nyi távolságban, elszórtan, az egész telepen külön tö­­l­bük épitett faházikóban van és egyik szakasztott olyan mint a másik, csak a mélységük változik, a talaj minősége szerint. Amikor ott jártam, jóformán mind tele volt kristályosan csillogó keserűvízzel, mert az üzemben a régi, békebeli forgalomhoz képest úgy­szólván állott a munka. A messze külfölddel a háború miatt persze megszakadt az összeköttetés és míg békeidőben naponta 20 vagyon vizet is kiküldtek, addig manapság egy hónap is beletetik, amíg ekkora kvantum elfogy. Azután nyersanyagot, üveget se igen kapui ma, régi üveget pedig nem használnak, tehát a megtartott régi törzsszemélyzet, körülbelül 40—50 család (akik ott élnek, laknak, házasodnak a telepen), jórészt takarítási és renoválási munkálatokkal foglal­kozik és azonfelül elvégzi az üzemi munkálatokat is. Egyébként a kutak vizét elektromos szivattyúk segélyével három nagy gyűjtőmedencébe vezetik, majd kellő fokúra hígítják, vagy sűrítik, mert míg a kút színén 28—30 fokos a víz sótartalma, addig a fenekén 35—40 fokot is elér a sűrűsége, azután szénrétegen át­filtrálják és agyagcsöveken vezetik a töltőgépekhez. A teli üvegek innen a kupakozó-, címkéző- és csomagoló­gépekhez jutnak, majd házilag készülő, egy lábnyo­másra 50 üveg számára való deszkaládákba rakva a vagyonokba, amelyek ott állanak sorban a telep vá­gányain. Megmutatta még Fleck bácsi egy két remekbe­­készült keresztmetszetét is, amelyet külföldi vendé­gek, tanárok, tanulók számára készítettek és amelyen tisztán láthatók a különböző egymásalatti földréte­gek : a humus, a fekete, majd a sárga agyag, azután az a kékesszürke réteg, amelyből kicsillámlanak azok a sókristályok, amelyek föloldva, a víz ízét és becsét adják. Ahogy végigsétáltam az egész telepen, útközben jóformán csupa tisztességben megőszült öregebb munkással találkoztam, akik minden fegyelmezettsé­gük mellett is végtelenül patriarchális viszonyban vannak a gazdáikkal, ők meg személyesen ismerik valamennyi munkásuknak a fiát, lányát, unokáját. Hallom, hogy például a kommün alatt ezek a mun­kások fegyveresen őrizték a gazdáikat, nehogy va­lami sérelem érje őket. Különben a legfiatalabb munkás vagy húsz éve áll az üzem szolgálatában, olyan meg igen sok van, aki több mint negyven éve ott­ keresi a kenyerét. Benéztem a raktárba is, ahol milliószámra glé­­dába sorakozva állanak a keserűvizzel teli üvegek. E rettentő sok keserűvíz láttára arra voltam kiváncsi, hogy itt, ahol kilométernyi távolságokban bárhol fúrják meg a talajt, mindenütt csak keserűvíz tör elő a földből,­­ vájjon honnan veszik az emberek az innivaló édesvizet? Feleletül egy kocsihoz vezettek, amelyen két hatalmas zöldre festett hordó állott és annak a csap­ján az egyik munkás éppen vizet eresztett a poha­rába.­­ Szóval vagy 4—500 méter távolságban a telep­től egyetlen kutjuk van, amelyből az édesvizet hor­dókban szállítják a telepre. — Csak tessék bátran megkóstolni — mondotta vezetőm —, ez a víz — veszélytelen, habár ebben is van vagy két százalék keserűvíz. Nagy respektussal ugyan, de ittam belőle egy kortyot és elgondoltam, hogy ha valaki, úgy Sachs­­lehnerél, nyugodtan alhhatnak; az ő portékájukat aligha dézsmálják meg tolvajok. P. G. Szombat Ítélet előtt a Persián- Rejőd-per A Persián Ádám és Rejöd Alpár ellen indított perben a bíróság tegnap hozott határozata alapján ma újabb tanúkat hallgattak ki. Az első tanú, Vágó Rezső szénkereskedő Szendrű Ottóról tett leleplező vallomást. Szendrő — mondotta — mint leszerelt hadit­agy jelentkezett nála és az üzletfelektől köl­csönkért pénzzel és a munkásoknak 60.000 koronányi fizetésével eltűnt. Sikkasztásért följelentette Szendrőt, de a följelentést később visszavonta. Szendrő, akinek igazi neve Steinhaus Pát, Steinhaus Naftalin pesti órás fia, résztelekben fizeti vissza az elsikkasztott összeget. Szendrő 1919-ben keresztelkedett ki és tért át a római katolikus vallásra. Nagyzoló ember, aki atyjáról azt mondotta, hogy Jénában egyetemi tanár volt, de elhalálozott, anyját pedig német bárónőnek tüntette föl. Az elnök megállapította Szendrő anya­könyvi kivonatából, hogy keresztneve nem is Ottó, hanem Pál. Iratai között még két üres keresztlevél­blankettát is találtak. A következő tanú, dr. Steiner Antal ügyvéd, a lengyel követség jogtanácsosa, vallja, hogy Persian Ádám egy héttel őrizetbevétele előtt említette neki, hogy agent provocateurök ólálkodnak körülötte és valami cseh dologba akarják belerántani, de ő le fogja leplezni az egész társaságot. Az ügyésznek arra a kérdésére, hogy nem volt-e az az impressziója, hogy Persián alibit akart magának teremteni, azt felelte Steiner, hogy Persiánt korrekt embernek tartotta, aki azt is elmondotta neki, hogy két rendőrf­ogalma­­zót fog fölhívni a lakásába és így csalja majd tőrbe a körülötte settenkedő agent provocateur őket. Bán Endre hírlapíró elmondotta tanúvallomásá­ban, hogy múlt év júliusában az Otthon­ Körben Per­sián fölemlítette előtte, hogy agent provocateurök környékezik meg és azt kérdezte tőle, ismeri-e Hindi­ detektívet. Mikes Ferenc vállalkozó előadta tanú­vallomásában, hogy Persián panaszkodott előtte, hogy leveleit felbontják, telefonbeszélgetéseit kihall­gatják és állandóan figyelik és molesztálják. Mikes kihallgatása után Szendrő Ottót szólította az elnök, hogy tegnap félbeszakított tanúvallomását folytassa, de kiderült, hogy Szendrő eltávozott. Erre a bíróság a tárgyalást felfüggesztette és elrendelte Szendrő előállítását. A délben újból megnyitott tárgyaláson jelentette az elnök, hogy Szendrő nem volt előállít­ható. Ezután a bíróság úgy határozott, hogy Szendrőt nem esketi meg és a bizonyítási eljárást befejezett­nek nyilvánítja. A bíróság e határozata után Miskolczy Ágost ügyész tartotta meg vádbeszédét. Ostorozta az októ­beri forradalmat, majd azt fejtegette, hogy újból sötét elemek­ akarnak felszínre kerülni és a haladás jelszavával, a hazafiasság köpönyegében a destrukciót szolgálva, külső államokhoz, ellenségeinkhez fordul­nak. Mindazok — mondotta —, akik a nagy entente é­s a kis-entente politikáját szolgálják, voltaképpen fellázadnak a magyar nemzet szuverenitása ellen, elárulják a hazát és függetlenségünket. A vádlottak ezt a bűncselekményt követték el, amikor a cseh­szlovák politika szolgálatába állottak. A Persiánok, Rejődök Benes segítségére sietnek, aki fennen hir­deti, hogy be kell olvasztani bennünket az északi és déli szlávságba. Persián és Rejőd a cseh­ szlovák kül­ügyminisztériumhoz küldött memorandumukban va­lótlanságot állítottak nemzeti életünkről. Most ka­póra jött a vádlottaknak, hogy az ellenük megindult per koronatanújának, Szendrő Ottónak életében fol­tokat lehet találni. Ez azonban nem fontos, hanem csak az, hogy igazat mondott-e a tanú. Vádat emel a vádlottak ellen a magyar állam és a magyar nem­zet megbecsülése ellen irányuló bűntett miatt. Az ügyész vádbeszéde után dr. Ács Jenő (sza­badkai) ügyvéd, Persián Ádám védője tartotta meg védőbeszédét. Meg kell borzadni — kezdette — an­nak láttára, hogy milyen eszközökkel dolgoznak azok, akik mindenáron le akarják sújtani politikai ellenfeleiket. Egy bukott legendával hozakodik elő a vádhatóság képviselője, amikor az 1918 október eseményeit lázadásnak mondja. Ha ő ezt a legendát komolyan venné, akkor neki is le kellene ülnie a vádlottak padjára. Elmondja, hogy az októberi for­radalom idején Miskolczy Ágost ügyész is letette a hűségesküt. Ha nem politikai bosszú lenne ez a per, akkor nem kellett volna szerepet adni Windisch-­ graetz Lajos herceg bőkezűségének. Persián Ádámot ugyanaz a minisztertanács nevezte ki miniszteri ta­nácsossá, amely Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­­miniszternek az osztály tanácsosi rangot juttatta. A per központjában álló memorandum szerzőjét nem tudják. Minden jel arra vall azonban, hogy Szendrő hamisította ezt a memorandumot, az a Szendrő, aki Windischgraetz Lajos herceg bizalmasa volt. Egyet­len bizonyítékát nem látja annak, hogy a vádlottak a cseh-szlovák köztársaságot ellenséges beavatkozásra akarták bírni ellenünk. A vád erre vonatkozóan nem tudott semmit produkálni. Hiszi, hogy a bíróság fölmenti Persián Ádámot és elégtételt ad neki a hosszú meghurcoltatásért. A védőbeszéd elhangzása után az elnök a tárgya­lás folytatását holnap reggel kilenc órára halasz­totta, amikor Rejed Alpár védője, Rupert Rezső mondja el védőbeszédét. Szerkesztőségi telefon: , 58—00 Kiadóhivatal: . •­­ « 81—99 ---f '-—i--1“ f "T• -

Next