Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

r ~~~ 1921 máJut 5. VILÁG volt a még mindig bizakodóba, csak ennyit mon­dott : — Ha csak kinyitjátok a szájatokat, nem fog­tok több gyűlést megzavarni. De ha nemiben ma­radtok, nem lesz semmi bajotok. Közben Rassay a pódiumon zavartalanul mondotta el programmbeszédét. Az ébredők nem tettek újabb kísérletet a rendzavarásra, és miután belátták helyzetük kilátástalanságát, távozni sze­rettek volna. — Hahó, ez nem megy olyan könnyen — dö­rögték a fülükbe —, ha eljöttetek a gyűlésre, most itt maradtok végig és meghallgatjátok Rassay be­szédét. — Sőt éljenezni is fogtok — toldotta meg egy másik, így is történt. Nem tudom, hogyan csinálták, de annyi tény, hogy amikor Rassay beszédének egyes fordulatainál a tömeg éljenzésben tört ki, a keszthelyi fiatalemberek együtt éljenezték a ka­nizsaiakkal Rassay Károlyt. Rassay beszéde Rassay beszédében többek között a követke­zőket mondotta: — Köszönöm megtisztelő bizalmukat. Egy be­csületes politikusnak nem lehet más jutalma az életben, mint az, hogy amiért küzdött, visszhangot keltett polgártársai millióinak a lelkében. Nem először ért engem az a kitüntetés, hogy polgártár­saim bizalma felém fordult. De a múltban hatalmi állásban voltam. Most egy egyszerű embert tisztel­nek meg bizalmukkal, aki nem rendelkezik a ha­talom eszközeivel, csak az igazság erejével. Bármi legyen is a választás eredménye, ez a megtisztelte­tés engem kettőre kötelez. Egyik, hogy soha el ne felejtsem a nagykanizsai polgárság állásfoglalását, ami új erőt adott nekem a további küzdelemre és megnyugtatást, hogy érdemes szegényen és becsü­letesen az igaz utón haladni. A másik, amire a mai nap kötelez, hogy azon az útón, amelyen el­indultam, minden veszély, rágalom, fenyegetés ellenére, tovább haladjak, mert látom, hogy engem elpusztíthatnak, de nem irthatják ki polgártársaim szívéből azokat az ideálokat, amelyekért küzdök. Nem is ígérek mást, csak azt, hogy minden erőm­mel tovább fogok küzdeni a dolgozó nép érde­keiért. Én elsősorban az alkotmányos rend helyre­állításáért küzdöttem eddig is és fogok küzdeni ezután. Alkotmányos rend alatt értem azt, hogy szűnjön meg az önkény és adják vissza a népnek alkotmányos jogát. Kérdem önöktől, forradalmi programm-e ez, mert az állítják rólam, hogy for­radalmi célokért harcolok. S ezzel kapcsolatban szeretnék még egy kérdést fölvetni: mit gondolnak önök, most, mikor a nemzet a legnagyobb meg­próbáltatások előtt áll, amikor a háborút likvi­dálni kell, hogyan fog szembenézni a kormány az entente újabb követeléseivel? Hogyan fog hivat­kozni arra, hogy a mi teljesítőképességünk véget ért, ha nem érzi maga mögött azt az erkölcsi erőt, amit a nemzet tiszta akaratának megnyilvánulása­ként létrejött parlamenti többség jelent?­­ És egyébként is, véleményem szerint, a legfőbb probléma ez: a kormánynak mindenek­előtt erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy le tudja törni az illegitim szövetkezéseket, amelyek a ma­gyar nemzetre eddig csak szégyent, gyászt és becs­telenséget hoztak. Hogyan fogja tudni megoldani ezt a kérdést a kormány, ha nem támaszkodik egy olyan parlamentre, amely a magyar nép erejéből fakadt és amely az egyetlen alkalmas fegyver a kis illegitim csoportok kiirtására? — Politikai és gazdasági szabadság nélkül, mint napfény nélkül, csak mocsári nedvek te­remhetnek meg, az állami életben csak elszigetelt apró klikkek uralma jöhet létre. Emellett, amíg a politikai szabadság teljes helyreállítása meg nem történik, nem fogjuk elérhetni, hogy világosság derüljön minden visszaélésre és eltussolt bűn­tényre. Ezt csak teljes demokrácia tudja meg­hozni. Amíg az elkövetett bűntényeket meg nem torolják, amíg az ilyen bűntényt elkövető gócpon­tokat széjjel nem tapossák, addig itt, ebben az országban jólét és élet nem fakadhat. Az egységet pedig szintén csak úgy lehet helyreállítani, ha félretoljuk az útból azokat a klikkeket, amelyek az egység létrehozását eddig megakadályozták. Ehhez azonban szükséges az, hogy elsöprődjenek az útból mindazok, akik egy állandó forrada­lomra rendezkedtek be, akik azt hiszik, hogy meg lehet élni munka nélkül, tisztán a gyűlölet hirdetésével, bűntények előkészítésével és elköve­tésével. Azt az egységet, amelyet erőszak útján hoznak létre, az első vihar el fogja söpörni. Utána Sümegi Vilmos hatásos beszédben ezeket mondotta: — Európa közepén itt van a reakció szigete. Ez a sziget azonban nem élhet meg. Azért kell nekünk kitartani erősen és szilárdan Kossuth eszméi mellett, a függetlenségi gondolat mellett,­­ mert a függetlenségi gondolat, a Kossuth-eszme a legmagyarabb, a legnemzetibb, egyúttal a leg­­liberálisabb és legdemokratikusabb, s ennek a függetlenségi gondolatnak a legkiválóbb harcosa dr. Rassay Károly. M artán Amt György- mondott beszéd/ A gyűlés után a keszthelyi fiatalemberek­ egy vendéglőben találkoztak, ahová nyomon követték őket Rassay választóinak kisebb csoportjai. Nyu­godtan és izgalom nélkül körülállták a vendéglőt, majd felhívást küldtek a város vendégeinek, hogy a legrövidebb időn belül hagyják el Nagykanizsát. Pár perc múlva megjelentek a vendéglő ajtajában a keszthelyi látogatók és közülök vagy harmincan megindultak az állomás felé. Körülbelül ugyan­annyi nagykanizsai fiatalember vonult a nyomuk­ban az utca két oldalán. — Szégyeljék magukat, napidijért gyűlést za­varnak! — zengett a fülükbe. — Csak még egyszer tegyétek be lábat akit Nagykanizsára. A fiatalemberek szótlanul haladtak és meg­gyorsították lépteiket. — Mit szaladtok, most legyetek nagy legé­nyek — hangzott utánuk. — Nekünk nincs bot a kezünkben, többen se vagyunk mi ti, miért nem álltok meg egy szóra? Erre se jött válasz. Közben az ablakok ki­nyíltak, a közönség, amint értesült a történtekről, kendőlobogtatással üdvözölte a nagykanizsaiakat és szintén súlyos szemrehányásokkal illette a keszthelyieket. Az állomás közelében a rendőrség beleavatkozott és szétválasztotta a két csoportot. Rassay hívei azonban nem távoztak el az állo­másról addig, amíg a „praxik“ be nem szálltak a vonatba. — Visszajövünk még — kiabálták az induló vonat ablakából. — Reméljük is — hangzott a válasz, mialatt a magasba lendülő karok utánuk küldték fenye­gető erejüket a vasúti kocsiknak. Utójáték Az ellenpárt a nagygyűlés hatása alatt termé­szetesen egész erejével belefeküdt a választási harcba. A kereskedők­, akik Batthyány-Stratt­­mann herceg házaiban laknak, értesítést­­kaptak, h­ogy lakbéreiket fel fogják emelni, sőt azzal is megfenyegették őket, hogy kilakoltatják lakásaik­ból és üzleteikből, ha nem szavaznak Kállayra. Befolyásos Kállay-párti vezetők módot találtak arra, hogy közöljék a kereskedőkkel: minden va­gyonos embernek saját érdeke kívánja, hogy Kállay legyen Kanizsa képviselője. A vasúti munkásoknak státusrendezést ígérnek, fizetés javí­tást a többi tisztviselőknek. Rassay tábora azon­ban megingathatatlan. Mit mondjak még el? Talán ezt: A rendőrség hétfőn délelőtt beidézte azokat a fiatalembereket, akik a keszthelyieket kikísérték a pályaudvarra. Megkérdezték tőlük, mit kerestek vasárnap dél­után a pályaudvaron. A fiatalemberek megmond­ták nyíltan: saját szemükkel akartak meggyő­ződni arról, hogy az idegen illetőségű rendzavarok elhagyják-e valóban Nagykanizsát. A vallomáso­kat a rendőrség jegyzőkönyvbe vette: Boros László dr. Titokzatos bombarobbanás a (A Világ tudósítójától.) Vasárnap este kilenc óra után egy bomba robbant fel az Üllői-úton levő Ferenc József gyalogsági laktanyában.­­ A bombát a laktanyának a Népliget mellett levő tiszti pavillonjában helyezték el, ahol a nemzeti hadsereg magasabb rangú tisztjei laknak család­tagjaikkal együtt. A pavilion utcai részén, a föld­szinten, pinceablakok vannak és az egyik ilyen pinceablakban rejtették el a robbanókészüléket. A detonáció nagy riadalmat okozott a lak­tanya épületében, több ablak csörömpölve hullott le a földre, de a tisztek családtagjainak ijedtsé­gén kívül, a robbanásnak különösebb hatása nem volt. Ott, ahol a bombát elhelyezték, a detonáció az ablaknyílás mellett levő falat elmozdította a helyéről és egy nagy darabon repedés támadt. Riffl ezredparancsnok, aki a robbanás ideje alatt a kaszárnyában tartózkodott, azonnal in­tézkedett, hogy az őrség fogja körül a kaszárnya épületét, a laktanyában tartózkodó legénység pe­dig szállja meg a Népligetet, mert valószínűnek látszott, hogy a tettesek a közelben lévő Nép­ligetben bujkálnak. A razzia azonban nem járt eredménnyel, habár több mint huszonöt embert állítottak elő, azonban valamennyiüknek sikerült alibit igazolni. A rendőrség a helyszínen A robbanásról közben értesítették a főkapi­tányságot is, ahonnan nagyszámú rendőrlegény­ségi és rendőri bizottság ment ki a helyszínre. A városparancsnokság részéről Nikolits tábornok városparancsnok, a hozzá beosztott tisztek társa­ságában jelent meg a laktanyában. A rendőrség emberei szintén razziát tartottak az egész Nép­ligetben és a környékén. Számos gyanús külsejű embert előállítottak a főkapitányságra, ezek azonban sorra igazolták, hogy a merényletben semmiféle szerepük nem volt. A rendőri bizottság a helyszíni szemle alkalmával megállapította, hogy a bombát a Foringák­ úti oldalon minden feltűnés nélkül helyezhették el a fél méter magas­ban levő pinceablakban. A pinceablakban, ahová a bombát tették, néhány apró kis szilánkot találtak és ezekből igyekeztek megállapítani a robbanókészülék ösz­­szetételét. Egyes szakértők szerint a robbantási eszköz gyújtózsinóros ekrazitos szelence volt, míg mások szerint úgynevezett köteges kézigrá­nátról van szó, amely négy kézigránát összetűzé­séből keletkezik, hogy a robbanás hatását így fokozzák. Az sem lehetetlen azonban, hogy a tettesek kukoricagránátot helyeztek el a pince­ablakban, amely ellenállás nélkül robbant fel és így nem idézett elő katasztrófális hatást, ahogyan ezt a merénylők kitervezték. A nyomozás nem hagyta figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a robbanást megelőző két percben a kispesti áramfejlesztő telepen rö­vidzárlat volt, amely a detonáció után még pár percig tartott, úgy hogy a robbanás időpontjában a laktanyában és közvetlen környékén teljes sö­tétség uralkodott. A vizsgálat azonban mára meg­­állapította, hogy ez az üzemzavar nem áll össze­függésben a merénylettel. A merénylet szemtanúi elmondották, hogy a detonáció után sárgásfekete és keserűmandulaszagú füst áradt ki a pincéből. Ebből arra következtetnek, hogy a robbanást ekrazitos szelence idézte elő. A merényletet egyébként hozzá nem értő ember kísérelte meg, mert az ekrazit csak akkor rombol, ha ellen­állásra talál, a bombát pedig szabadon tették az ablakpárkányra.­­ Megállapítást nyert, hogy­ « kassán»*» köte- Ferenc József-kaszárnyában lékébe tartozó legénység közül a robbanás idő­pontjában egyetlenegy katona sem tartózkodott a kaszárnya falain kívül, tehát a merényletet belső ember semmiesetre sem követhette el. A nyomozás munkájába belevonták a főkapitányság politikai osztályát is, mert az a gyanú merült föl, hogy a merényletet valószínűleg kommu­nisták követték el. A május elsejét ugyanis a kommunista elemek ilyen módon próbálták de­monstrálni. Amennyiben a nyomozás adatai ebbe az irányba vezetnek, a rendőrség véleménye sze­rint a bombamerénylet szálai a külföldre visznek. Hivatalos jelentés a merényletről A bombarobbanásról egyébként a Magyar Távirati Iroda a következő, illetékes helyről szer­zett jelentést adta ki: „Vasárnap este kilenc órakor a Ferenc Jó­zsef gyalogsági laktanya tiszti étkezdéjében rob­banás történt. A robbanást egy ekrazitszelence okozta, amelyet az ismeretlen gonosztevő a tiszti laktanya szabad térre nyíló pinceablakában he­lyezett el és időzített gyűjtőzsinórral meggyúj­­tott, vagy pedig kis távolságról odavetett. A robbanás folytán a pince oldalfala erősen megsérült, magában a pincében a bomba keve­sebb kárt okozott. A légnyomás az utcára szol­gáló földszinti és első emeleti ablakokat betörte. Emberéletben nem esett kár. A városparancs­nokság és a rendőrség közegei azonnal helyszíni szemlét tartottak, azonban eddig nem volt meg­állapítható, milyen robbanó eszközzel történt a merénylet, mert alig találtak néhány szilánkot. A tettes a sötétben eltűnt Nyomban a robbanás után kiküldött járőrök a környéken húsz embert letartóztattak, a rend­őrség azonban mindegyiket igazoltnak találta. Ma délelőtt a vizsgálatot folytatták. A robbanás idejében a kispesti villamos vasútnál rövidzárlat volt és ennek következtében a laktanya környékén a világítás szünetelt. Az eset következtében a városparancsnok­ság a helyőrségben a szükséges óvóintézkedéseket megtette. A még a tegnapi éjjel folyamán azon­nal megindított rendőri vizsgálat eddig nyomra nem vezetett.“ A merényletről hétfőn délelőtt jelentést tet­tek a belügyminiszternek és a belügyminisztérium ötvenezer korona jutalmat tűzött ki a merénylők kézrekerítésére. Egy szemtanú, aki a robbanás közvetlen közvetlen közelében tartózkodott, a kö­vetkezőket mondotta : — A kézigránát este kilenc óra után néhány perccel robbant föl és a hatalmas zajra mindenki kirohant a kaszárnyából. Minthogy azonban ke­vesen tartózkodtak az épületben, pánikszerű me­nekülésről szó­ sem volt. Az emberek eleinte azt hitték, hogy az egész kaszárnyát felrobbantották, később azonban megnyugodtak a kedélyek és le­­csillapodott az izgalom. A merényletre vonatkozólag dr. Andrejka Károly főkapitányhelyettes a következőket mon­dotta az egyik esti lap munkatársának : — A Ferenc József-laktanya ellen elkövetett merénylet és a hétfő délelőtti kommunista röp­cédulák osztogatása között szoros összefüggést látok. A nyomozás eddigi adatai ugyan még nem állapítottak meg semmiféle pozitívumot arra vo­natkozólag, kik követték el a merényletet, de valószínűnek látszik az a föltevés, hogy a külföldi kommunisták irányítására történt a merénylet. A nyomozást nagy eréllyel folytatjuk és reméljük, hogy a legrövidebb időn belül sikerül kinyomozni a tetteseitk, já Szerda

Next