Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
i Cedd VILÁG Az egységes párt a numerus clausus mellett A nemzetgyűlés ma általánosságban elfogadta az indemnitási javaslatot, ami után sor került azoknak az indítványoknak a tárgyalására, amelyeket az egyes képviselők az indemnitási vita során nyújtottak be. Ezek között az indítványok között volt néhány olyan indítvány, amely alkalmat adott arra, hogy az egységespárt felfogását bizonyos kérdésekben tisztázza. Itt volt mindenekelőtt Drozdy Győző indítványa a numerus clausus megszüntetéséről. Az egységespárt gróf Bethlen István miniszterelnök felszólalása után Drozdy Győző indítványát elutasította. Az egységes pártnak ez az állásfoglalása mindenesetre érdekesen jellemző azok után a nyilatkozatok után, amelyek az egységes párt politikájának liberális irányba való fordulásáról számoltak be. Az egységes párt egyhangúan foglalt állást Drozdy Győző indítványával szemben, az egységes párt úgynevezett liberális csoportjából nem volt látható egy képviselő sem, nem volt jelen az egységes pártnak egyetlen olyan tagja sem, aki sietett volna megragadni az alkalmat arra, hogy liberális felfogását dokumentálja. Elvetette a kormánypárt a numerus clausus megszüntetésére vonatkozó indítványt ugyanakkor, amikor a magát liberálisnak valló Heinrich-párt támogatását élvezi. Az ország közvéleménye mindenesetre, ha utólag is, véleményt alkothat magának az egységes pártnak a választási mozgalom alatt fennen hirdetett liberális elveiről és véleményt alkothat magának a Heinrich-pártról, amely a választások idején szinte kétségbevonta, hogy más pártoknak is joguk van magukat liberálisoknak vallani. Igaz ugyan, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök azzal az indokolással kérte az indítvány elutasítását, hogy ilyen nagyjelentőségű politikai kérdésben nem tartja helyénvalónak incidentaliter határozni, ellenzéki körökben mégis az a vélemény alakult ki, hogy ha a miniszterelnök valóban a liberális irány felé kíván orientálódni, akkor elvben legalább leszögezhette volna magát a liberális-ellenes reakciós kormányzat legpregnánsabb eredményének megszüntetése mellett. Az egységes párt ezenkívül leszavazta azt az indítványt, amely a földbirtokreform sürgős megvalósítását követelte, leszavazta nagyatádi Szabó Istvánnak azzal az érvelésével, hogy erre az indítványra nincsen semmi szükség, miután ez a kormánynak is legfőbb kívánsága. Leszavazták Szilágyi Lajosnak azt a javaslatát, amelyben utasítani kívánta a kormányt, hogy terjesszen elő új választójogi javaslatot. Ennek a javaslatnak az elutasítását Bethlen István miniszterelnök tette lehetővé azzal a nyilatkozatával, hogy a kormány a maga jószántából fog az új választójogi reformra nézve javaslatot előterjeszteni. Leszavazták az ellenzéki javaslatok egész sorozatát, így például nagyatádi Szabó István felszólalása után elvetették Szilágyi Lajosnak azt az indítványát is, amelyben a kiviteli, engedélyek jegyzékének a Ház asztalára való helyezését követelte, elvetették őrgróf Pallavicini Györgynek azt a javaslatát, amelyben a Futurának a keresztény lapvállalatokkal kötött szerződésének és a papírelosztás egyéb ügyeinek a nemzeti ülés elé való terjesztését követelte és ez a sors érte Szilágyi Lajosnak azt az indítványát is, hogy a nemzetgyűlés tagjai titkos társulatok tagjai ne lehessenek. Külön jelentősége volt annak, hogy az egységes párt annyira belejött az indítványok elutasításába, hogy a végén éppen Bethlen István miniszterelnök felszólalása után elvetette Gömbös Gyulának két indítványát is, amely közül az egyik a bajtársi szövetségeknek nyújtandó húszmillió segélyről, a másik annak a statisztikának megállapítására vonatkozott, hogy mennyi földbirtok van zsidó kézen. Gróf Bethlen István miniszterelnök meglehetősen röviden és nem minden él nélkül szólította fel Gömbös Gyulát, menjen el a statisztikai hivatalba, ott meg fogják mondani neki, hogy mennyi birtok van zsidó kézen, emiatt teljesen fölösleges a statisztikai hivatalt külön munka elvégzésére utasítani. Azt mondják, hogy a miniszterelnök állásfoglalásának érdekes háttere és súlyos jelentősége van. E pillanatban lehetetlen megállapítani, mennyiben hitelesek azok a híradások, amelyek ezzel kapcsolatban és egyéb jelekből következtetve azt állítják, hogy a miniszterelnök a Gömbös—Eckhardt-csoportnak feléje dobott kéztyűjét felveszi és kész a legélesebb harcra. Egyes beavatott politikusok a legteljesebb határozottsággal állítják, hogy a közeljövő politikája ennek a harcnak a jegyében fog lefolyni, miután a miniszterelnök tisztázni kívánja a helyzetet pártján belül is és befolyását helyre kívánja állítani az egész vonalon. Már kezdettől fogva rossz szemmel nézte Gömbösék kacérkodását a keresztény ellenzékkel és most véget akar szakítani annak a taktikának, amely Wolff Károly és Friedrichék segítségével igyekezett megbontani az egységes pártot. Ugyanazok a körök, ahonnan ezeket az információinkat kaptuk, azt állítják, hogy gróf Bethlen István miniszterelnöknek Drozdy Győző indítványával kapcsolatban mondott beszéde nem jelenti azt, minthogyha szakított volna a választások alatt hangoztatott liberális elveivel, hiszen egy szóval sem mondotta azt, hogy a numerus clausust fenn akarja tartani, csak éppen nem volt hajlandó ebben a kérdésben egy indítvány kapcsán állást foglalni. Annyi bizonyos, hogy a helyzet meglehetősen tisztázatlan, miután a miniszterelnök különböző irányban tett nyilatkozatai annyira ellentétes felfogásról tesznek tanúságot, hogy teljesen lehetetlen azokat egy nevezőre hozni. Maga az a beszéd, amelyet a nemzetgyűlés mai ülésén mondott, e tekintetben a legélesebb ellentmondásokkal van tele. Ugyanakkor, amikor egyes kérdésekben igyekezett közeledni az ellenzéki pártok felé, más helyen a legmerevebb elutasítás álláspontjára helyezkedett az ellenzék kívánságaival szemben. Gróf Bethlen István miniszterelnök beszédében külön foglalkozott a szociáldemokrata párttal, külön és talán a legterjedelmesebben válaszolt Rassay Károlynak és a végén valamivel rövidebben felelt a keresztény párt részéről elhangzott kritikára. Beavatott politikai körökben ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy gróf Bethlen István hangban és mondanivalójának lényegében is a legélesebben a keresztény ellenzéki párttal szemben lépett föl és ebből messzemenő következtetéseket vonnak le. Vannak, akik azt állítják, hogy Bethlen az ellenzéki pártok közül inkább a szélsőbaloldali pártok támogatását kívánja biztosítani a nemzetgyűlés munkájában, mert a keresztény ellenzéki pártot kevesbbé jóhiszemű ellenzéknek tartja, mint ezeket a pártokat. Hogy mi igaz ezekből a hírekből, azt csak a közeljövő eseményei lesznek alkalmasak tisztázni, de annyi kétségtelen, hogy a miniszterelnök mai magatartásával végleg meghiúsította azokat a kísérleteket, amelyek Gömbös és Friedrich vezetésével a keresztény ellenzékkel akartak valamiféle szövetséget létrehozni a baloldali polgári pártokkal és a szociáldemokratákkal szemben. Bizonyos az is , amit a legpontosabban dokumentáltak ma az egyes indítványok felett történt szavazások is hogy a baloldali liberális polgári pártok és a szociáldemokrata párt teljesen elszakadt a keresztény ellenzéki párttól, hogy a keresztény ellenzék ma már teljesen külön utakon jár, olyan utakon, amelyre a liberális pártok nem kívánják követni. Bebizonyosodott az, hogy a keresztény ellenzék teljesen más szempontok alapján és teljesen más célokból ellenzéke a kormánynak, mint a baloldali pártok és hogy a keresztény ellenzéki és a liberális ellenzéki pártok között olyan áthidalhatatlan világnézeti, politikai sőt taktikai különbségek vannak, amelyek a jövőre nézve is teljesen lehetetlenné teszik az együttműködést. A tisztulási folyamat tehát nemcsak az egységes párton belül, hanem az ellenzéki oldalon is megindult. Ez az oka annak, hogy egyre határozottabb formát öltenek azok a kombinációk, amelyek a parlamenti pártok teljes átcsoportosulásának lehetőségéről számolnak be. Ez az átcsoportosulás természetesen nem történhetik meg olyan tempóban, mint azt általában hiszik és a nyári szünet előtt egyáltalán nem juthat a megvalósulás stádiumába. A nyári szünet előtt tárgyalja le még a nemzetgyűlés az adójavaslatokat és ezek az adójavaslatok alkalmasak lesznek arra, Ivéen a demokrácia szempontjából úgy jobb, mint balfelé tisztázzák a helyzetet. 1922 augusztus 1. Kormánynyilatkozatok a nemzetgyűlésben Az ülés megnyitása után Haruváry Géza igazságügyminiszter szólalt fel. Tiltakozott Hébertnek az ellen az állítása ellen, mintha a magyar bírák elfogultak volnának. A magyar bírói kar független és ezt az sem befolyásolja, hogy a kormány nevezi ki őket. Különben is az 1920. XX. tc. megteremtette a bírák automatikus előléptetését és a bírákat amúgy is csak saját kérelmükre lehet áthelyezni. A magyar bírák teljes függetlenségben és odaadó szorgalommal látják el nehéz hivatásukat. Az amnesztia-rendelet végrehajtását illusztrálja ezután a következő adatokkal : huszonhatezernyolcszáz egyénnek adtak kegyelmet, köztük huszonötezer olyan, akiket a Károlyi-éra vagy a komün idejéből kifolyólag ítéltek el, illetőleg helyeztek vád alá; nüilönös megfontolást érdemlő körülményekre való tekintettel tizenhárman részesültek amnesztiában olyanok, akikre a közkegyelmi rendelet szorosan nem vonatkozott és még kilencvenkét ilyen eset függőben van. Ezután a Propper képviselő által kifogásolt rabmunkáról nyilatkozott a miniszter. Kijelentette, hogy a fogvatartottak közül csak tizenhét százalék vett részt a kényszerűen megszabott munkokban. Az igazságügyi kormány el fogja készíteni azokat a javaslatokat, melyek a kivételes rendelkezéseket fogják pótolni, úgyszintén a törvénytelen gyermekek fokozott védelméről, az ügyvédi és bírói vizsga letételéről és az ügyvédi gyakorlatról szóló javaslatokat. Készen van azonkívül a váltótörvény revíziója és a főrendiházi javaslat, a polgári perrendtartást is átdolgozzák. Egyébként a kormány megmutatta, hogy ereje és akarata van és minden támadás ellen meg tudja védeni a fennálló rendek Gróf Bethlen István beszéde Az igazságügyi miniszter után gróf Bethlen István mondott hosszabb beszédet. Az indiemnitás hosszúra nyúlt vitájával foglalkozva, megállapítja, hogy a nemzetgyűlés házszabályai már elavultak. A kormány nem egységes ellenzékkel, hanem hármas táborral áll szemben, a keresztény és liberális oppozícióval, továbbá a szociáldemokratákkal. Az ellenzéknek ezt a megosztottságát azonban a kormány nem akarja taktikailag kihasználni: normális békére törekszik a kormány és ennek a békének feltételeit az ellenzék meg is szabta. A politikai üldözések beszüntetése a kormány részéről semmi nehézségbe nem ütközik, a reparáció kérdésében pedig — mivel az ellenzék a választásokat bírálta olyan élesen —, a büntetőbírósághoz, a petícióhoz és a fegyelmi úthoz lehet folyamodni. Az utóbbi eljárás a kormány rendelkezésére áll. A parlament munkaprogrammját hajlandó az ellenzékkel megbeszélni. Mellékkormány nincs, a kormány pedig addig marad helyén, amíg meggyőződését követheti. Az ország érdeke azt kívánja, hogy a súlyos pénzügyi nyomorúságnak szakadjon vége, részletes programmal azonban a szakminiszterek csak a budgetvitchnál fognak termni. „Garami becsületes ember!“ Ezután az elhangzott kritikákra reflektál. Peidl deklarációja radikális irányú polgári programul, melynek vannak rokonszenves pontjai is. Az egyik a többségi elv elfogadása, a másik a trianoni békey szerződés revízióján való együttműködés. Ha mégis volt ellenszenv a szociáldemokraták programmjával szemben, ez csak azért volt, mert csak munkaprogrammot adtak. A szocialistáknak nyilatkozniok kell hogy a világháború után mennyiben vették revízió alá programmjukat? (Propper Sándor: itt a II. Internacionálé alapján állunk.) A szociáldemokratáknak likvidálniok kell a bolsevizmust saját pártjukban. Távoli céljaikat még homály fedi. Egyelőre követelték az összes emigránsok hazajövetelét. s Peyer Károly: Nem valamennyiét!) Az emigránsok kilencven százaléka kommunista. Garami nem volt az, a kommün alatt Svájcban élt, tárgyalt is vele és becsületes embernek tartja, de Garami Bécsben utóbb olyan lapot alapított, melyben különféle dolgok jelentek meg Magyarországról. Hibáztatja, hogy velünk ellenséges viszonyban lévő országokkal alkudozott és további megszállásra biztatta őket. (Zaj. Friedrich István: Holnap szolgálok adatokkal.) Bécsben egy úr fölkereste, hogy találkozzon Garamival, de amíg Garami a Jövő lapot szerkeszti, ő nem áll vele szóba. (Peyer Károly: Garami senkit se bízott meg azzal, hogy a hazatérését előkészítse.) Nem érti, hogy miért követelik az amnesztiát a kommunisták részére.Egy hang a szocialistáknál : Csak a gyilkosok kaptak amnesztiátA kiengesztelődést mindkét oldalról, jobbról is, balról is, végre kell hajtani. A szociáldemokraták a kivételes hatalom rögtöni megszüntetését kívánják. A kormány sem akarja ezt a hatalmat ok nélkül meghosszabbítani. Ámde egész Közép-Európában— nemcsak a balkáni államokban, hanem Németországban és Csehországban is, ahol a szociáldemokraták vannak uralmon — a kivételes hatalom eszközeit veszik igénybe. (Propper Sándor: A szabadságjogok védelmére !) Szlovenszkóban a békeszerződés aláírásáig a magyar kivételes törvények voltk érvényben. Most pedig az egész Cseh-Szlovákiára új kivételes törvényeket hoznak. Egyedül Ausztriában nincsen kivételes hatalom, de ezért nem kell irigyelni. Egyébként különös, hogy míg nálunk a parlamentben a kivételes hatalom eltörlését kívánják, a bizottságokban a maximálást , rekvirálást, tehát ugyancsak kivételes eszközöket sürgetnek. (Vázsonyi Vilmos: Ezek magánjogi kérdések!) A kormány most sem hajlandó arra, hogy a vasúti alkalmazottak szakszervezeti alapon való működését megengedje, mert ez ellenkezik a vasutasok szolgálati szabályzatával. A villamosvas- utasoknak a kormány kilátásba helyezte a szervezkedés megengedését de mivel a szakszervezet vezetősége nem volt hajlandó működését olyan alapra fektetni, mint amilyen alapon a keresztényszocialista vasutasokét engedélyezték, az ügy elintézése késik. (Peidl Gyula : A keresztényszocialista szervezet nem szakszervezet.) Végül a kommunista cselekmények miatt elbocsátott tisztviselők ügyében a minisztertanács helyt adott a revíziónak olyan esetekben, amikor igazságtalanság történt vagy az eljárás folyamán olyan mulasztás fordult elő, melynek folyamaképpen a vádlott kihallgatását a tanuk vallomására nézve foganatosítani kell. „A magasabb gondolatok jegyében“ . A liberális pártok kívánságait K Rassay Károly tolmácsolta. Rassay azt mondotta, hogy felülről csináltak forradalmat, államcsínyt, törvényellenesen adták ki a választási rendeletet, meghamisították a nemzet szabad akaratát és ennek nyomán munkaképtelen parlament jött létre. Visszautasítja ajogfosztás vádját, mert az a választójog, melyet a kormány léptetett életbe nagyon is általános volt. A megszorítások csak a nők választójogára vonatkoztak. Közjogi téren különben sincsen jogfosztás, mert szerzett joga nincsen senkinek sem. A Friedrich-féle választási rendelet csak a múlt nemzetgyűlésre volt érvényes. Rendeleti után csak azt léptette a kormány életbe, amire az ellenzékkel megállapodott. A választáson izgattak az osztályok és a tulajdon ellen. Ezt a kormány nem nézhette tétlenül és ha a közigazgatás útján beavatkozott, akkor ezt „magasabb gondolatok“ jegyében tette. Vitatja, hogy a választások eredménye titkos szavazás esetén hátrányos lett volna-e a kormányra. A választási eredmények aránya alapján úgy találja, hogy a tizenhárom törvényhatósági jogú titkos választókerület közül tíz kormánypártit és három. .elméréitválasztott. Meg st