Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

i Cedd VILÁG Az egységes párt a numerus clausus mellett A nemzetgyűlés ma általánosságban elfogadta az indemnitási javaslatot, ami után sor került azoknak az indítványoknak a tárgyalására, ame­lyeket az egyes képviselők az indemnitási vita során nyújtottak be. Ezek között az indítványok között volt néhány olyan indítvány, amely alkal­mat adott arra, hogy az egységespárt felfogását bizonyos kérdésekben tisztázza. Itt volt mindenek­előtt Drozdy Győző indítványa a numerus clausus megszüntetéséről. Az egységespárt gróf Bethlen István miniszterelnök felszólalása után Drozdy Győző indítványát elutasította. Az egységes párt­nak ez az állásfoglalása mindenesetre érdekesen jellemző azok után a nyilatkozatok után, ame­lyek az egységes párt politikájának liberális irányba való fordulásáról számoltak be. Az egy­séges párt egyhangúan foglalt állást Drozdy Győző indítványával szemben, az egységes párt úgynevezett liberális csoportjából nem volt lát­ható egy képviselő sem, nem volt jelen az egy­­séges pártnak egyetlen olyan tagja sem, aki sietett volna megragadni az alkalmat arra, hogy liberális felfogását dokumentálja. Elvetette a kormánypárt a numerus clausus megszüntetésére vonatkozó indítványt ugyanakkor, amikor a magát liberális­nak valló Heinrich-párt támogatását élvezi. Az ország közvéleménye mindenesetre, ha utólag is, véleményt alkothat magának az egységes pártnak a választási mozgalom alatt fennen hirdetett li­berális elveiről és véleményt alkothat magának a Heinrich-pártról, amely a választások idején szinte kétségbevonta, hogy más pártoknak is jo­guk van magukat liberálisoknak vallani. Igaz ugyan, hogy Bethlen István gróf mi­niszterelnök azzal az indokolással kérte az in­dítvány el­utasítását, hogy ilyen nagyjelentőségű politikai kérdésben nem tartja helyénvalónak incidentaliter határozni, ellenzéki körökben mégis az a vélemény alakult ki, hogy ha a miniszterel­nök valóban a liberális irány felé kíván orientá­lódni, akkor elvben legalább leszögezhette volna magát a liberális-ellenes reakciós kormányzat legpregnánsabb eredményének megszüntetése mellett. Az egységes párt ezenkívül leszavazta azt az indítványt, amely a földbirtokreform sürgős meg­valósítását követelte, leszavazta nagyatádi Szabó Istvánnak azzal az érvelésével, hogy erre az in­­dítványra nincsen semmi szükség, miután ez a kormánynak is legfőbb kívánsága. Leszavazták Szilágyi Lajosnak azt a javaslatát, amelyben utasítani kívánta a kormányt, hogy terjesszen elő új választójogi javaslatot. Ennek a javaslat­nak az elutasítását Bethlen István miniszterel­nök tette lehetővé azzal a nyilatkozatával, hogy a kormány a maga jószántából fog az új választó­jogi reformra nézve javaslatot előterjeszteni. Le­szavazták az ellenzéki javaslatok egész soroza­tát, így például nagyatádi Szabó István felszóla­lása után elvetették Szilágyi Lajosnak azt az in­dítványát is, amelyben a kiviteli, engedélyek jegyzékének a Ház asztalára való helyezését kö­vetelte, elvetették őrgróf Pallavicini Györgynek azt a javaslatát, amelyben a Futurának a keresz­tény lapvállalatokkal kötött szerződésének és a papírelosztás egyéb ügyeinek a nemzeti­ ülés elé való terjesztését követelte és ez a sors érte Szi­lágyi Lajosnak azt az indítványát is, hogy a nem­zetgyűlés tagjai titkos társulatok tagjai ne le­hessenek. Külön jelentősége volt annak, hogy az egysé­ges párt annyira belejött az indítványok elutasí­tásába, hogy a végén éppen Bethlen István mi­niszterelnök felszólalása után elvetette Gömbös Gyulának két indítványát is, amely közül az egyik a bajtársi szövetségeknek nyújtandó húszmillió segélyről, a másik annak a statisztikának megálla­pítására vonatkozott, hogy mennyi földbirtok van zsidó kézen. Gróf Bethlen István miniszterelnök meglehetősen röviden és nem minden él nélkül szólította fel Gömbös Gyulát, menjen el a statiszti­kai hivatalba, ott meg fogják mondani neki, hogy mennyi birtok van zsidó kézen, emiatt teljesen fö­lösleges a statisztikai hivatalt külön munka elvég­zésére utasítani. Azt mondják, hogy a miniszterel­nök állásfoglalásának érdekes háttere és súlyos jelentősége van. E pillanatban lehetetlen megálla­pítani, mennyiben hitelesek azok a híradások, amelyek ezzel kapcsolatban és egyéb jelekből kö­vetkeztetve azt állítják, hogy a miniszterelnök a Gömbös—Eckhardt-csoportnak feléje dobott kéz­­tyűjét felveszi és kész a legélesebb harcra. Egyes beavatott politikusok a legteljesebb határozottság­gal állítják, hogy a közeljövő politikája ennek a harcnak a jegyében fog lefolyni, miután a minisz­terelnök tisztázni kívánja a helyzetet pártján be­lül is és befolyását helyre kívánja állítani az egész vonalon. Már kezdettől fogva rossz szemmel nézte Gömbösék kacérkodását a keresztény ellenzékkel és most véget akar szakítani annak a taktikának, amely Wolff Károly és Friedrichék segítségével igyekezett megbontani az egységes pártot. Ugyan­azok a körök, ahonnan ezeket az információinkat kaptuk, azt állítják, hogy gróf Bethlen István mi­niszterelnöknek Drozdy Győző indítványával kap­csolatban mondott beszéde nem jelenti azt, mint­hogyha szakított volna a választások alatt hangoz­tatott liberális elveivel, hiszen egy szóval sem mondotta azt, hogy a numerus clausust fenn akarja tartani, csak éppen nem volt hajlandó eb­ben a kérdésben egy indítvány kapcsán állást fog­lalni. Annyi bizonyos, hogy a helyzet meglehetősen tisztázatlan, miután a miniszterelnök különböző irányban tett nyilatkozatai annyira ellentétes fel­fogásról tesznek tanúságot, hogy teljesen lehetet­len azokat egy nevezőre hozni. Maga az a beszéd, amelyet a nemzetgyűlés mai ülésén mondott, e tekintetben a legélesebb ellentmondásokkal van tele. Ugyanakkor, amikor egyes kérdésekben igye­kezett közeledni az ellenzéki pártok felé, más helyen a legmerevebb elutasítás álláspontjára helyezkedett az ellenzék kívánságaival szemben. Gróf Bethlen István miniszterelnök beszédében külön foglalkozott a szociáldemokrata párttal, kü­lön és talán a legterjedelmesebben válaszolt Rassay Károlynak és a végén valamivel rövideb­ben felelt a keresztény párt részéről elhangzott kritikára. Beavatott politikai körökben ezzel kap­csolatban rámutatnak arra, hogy gróf Bethlen István hangban és mondanivalójának lényegében is a legélesebben a keresztény ellenzéki párttal szemben lépett föl és ebből messzemenő követ­keztetéseket vonnak le. Vannak, akik azt állítják, hogy Bethlen az ellenzéki pártok közül inkább a szélső­baloldali pártok támogatását kívánja biztosítani a nemzetgyűlés munkájában, mert a keresztény ellenzéki pártot kevesbbé jóhiszemű ellenzéknek tartja, mint ezeket a pártokat. Hogy mi igaz ezekből a hírekből, azt csak a közeljövő eseményei lesznek alkalmasak tisztázni, de annyi kétségtelen, hogy a miniszterelnök mai magatar­tásával végleg meghiúsította azokat a kísérleteket, amelyek Gömbös és Friedrich vezetésével a ke­resztény ellenzékkel akartak valamiféle szövet­séget létrehozni a baloldali polgári pártokkal és a szociáldemokratákkal szemben. Bizonyos az is , amit a legpontosabban do­kumentáltak ma az egyes indítványok felett tör­tént szavazások is hogy a baloldali liberális polgári pártok és a szociáldemokrata párt teljesen elszakadt a keresztény ellenzéki párttól, hogy a keresztény ellenz­ék ma már teljesen külön utakon jár, olyan utakon, amelyre a liberális pártok nem kívánják követni. Bebizonyosodott az, hogy a ke­resztény ellenzék teljesen más szempontok alap­ján és teljesen más célokból ellenzéke a kormány­nak, mint a baloldali pártok és hogy a keresztény ellenzéki és a liberális ellenzéki pártok között olyan áthidalhatatlan világnézeti, politikai sőt taktikai különbségek vannak, amelyek a jövőre nézve is teljesen lehetetlenné teszik az együtt­működést. A tisztulási folyamat tehát nemcsak az egy­séges párton belül, hanem az ellenzéki oldalon is megindult. Ez az oka annak, hogy egyre hatá­rozottabb formát öltenek azok a kombinációk, amelyek a parlamenti pártok teljes átcsoportosu­lásának lehetőségéről számolnak be. Ez az átcso­portosulás természetesen nem történhetik meg olyan tempóban, mint azt általában hiszik és a nyári szünet előtt egyáltalán nem juthat a meg­valósulás stádiumába. A nyári szünet előtt tár­gyalja le még a nemzetgyűlés az adójavaslatokat és ezek az adójavaslatok alkalmasak lesznek arra, Ivéen a demokrácia szempontjából úgy jobb­, mint balfelé tisztázzák a helyzetet. 1922 augusztus 1. Kormánynyilatkozatok a nemzetgyűlésben Az ülés megnyitása után Haruváry Géza igazság­ügyminiszter szólalt fel. Tiltakozott Hébertnek az el­len az állítása ellen, mintha a magyar bírák elfogul­tak volnának. A magyar bírói kar független és ezt az sem befolyásolja, hogy a kormány nevezi ki őket. Különben is az 1920. XX. tc. megteremtette a bírák automatikus előléptetését és a bírákat amúgy is csak saját kérelmükre lehet áthelyezni. A magyar bírák teljes függetlenségben és odaadó szorgalommal látják el nehéz hivatásukat. Az amnesztia-rendelet végrehajtását illusztrálja ezután a következő adatokkal : huszonhatezernyolc­száz egyénnek adtak kegyelmet, köztük huszonötezer olyan, akiket a Károlyi-éra vagy a ko­­mün idejéből kifolyólag ítéltek el, illetőleg helyeztek vád alá; nüi­­lönös megfontolást érdemlő körülményekre való tekin­tettel tizenhárman részesültek amnesztiában olyanok, akikre a közkegyelmi rendelet szorosan nem vonat­kozott és még kilencvenkét ilyen eset függőben van. Ezután a Propper képviselő által kifogásolt rabmun­káról nyilatkozott a miniszter. Kijelentette, hogy a fogvatartottak közül csak tizenhét százalék vett részt a kényszerűe­n megszabott munkokban. Az igazság­ügyi kormány el fogja készíteni azokat a javaslato­kat, melyek a kivételes rendelkezéseket fogják pó­tolni, úgyszintén a törvénytelen gyermekek fokozott védelméről, az ügyvédi és bírói vizsga letételéről és az ügyvédi gyakorlatról szóló javaslatokat. Készen van azonkívül a váltótörvény revíziója és a főrendi­házi javaslat, a polgári perrendtartást is átdolgozzák. Egyébként a kormány megmutatta, hogy ereje és akarata van és minden támadás ellen meg tudja vé­deni a fennálló rendek Gróf Bethlen István beszéde Az igazságügyi miniszter után gróf Bethlen István mondott hosszabb beszédet. Az indiemnitás hosszúra nyúlt vitájával foglalkozva, megállapítja, hogy a nem­zetgyűlés házszabályai már elavultak. A kormány nem egységes ellenzékkel, hanem hármas táborral áll szemben, a keresztény és liberális oppozícióval, to­vábbá a szociáldemokratákkal. Az ellenzéknek ezt a megosztottságát azonban a kormány nem akarja tak­tikailag kihasználni: normális békére törekszik a kor­mány és ennek a békének feltételeit az ellenzék meg is szabta. A politikai üldözések beszüntetése a kor­mány részéről semmi nehézségbe nem ütközik, a re­­paráció kérdésében pedig — mivel az ellenzék a vá­lasztásokat bírálta olyan élesen —, a büntetőbíróság­hoz, a petícióhoz és a fegyelmi úthoz lehet folya­modni. Az utóbbi eljárás a kormány rendelkezésére áll. A parlament munkaprogrammját hajlandó az ellenzékkel megbeszélni. Mellékkormány nincs, a kor­mány pedig addig marad helyén, amíg meggyőződé­sét követheti. Az ország érdeke azt kívánja, hogy a súlyos pénzügyi nyomorúságnak szakadjon vége, részletes programmal azonban a szakminiszterek csak a budgetvitchnál fognak termni. „Garami becsületes ember!“ Ezután az elhangzott kritikákra reflektál. Peidl deklarációja radikális irányú polgári programul, melynek vannak rokonszenves pontjai is. Az egyik a többségi elv elfogadása, a másik a trianoni békey szerződés revízióján való együttműködés. Ha mégis volt ellenszenv a szociáldemokraták program­mjával szemben, ez csak azért volt, mert csak munka­­programmot adtak. A szocialistáknak nyilatkozniok kell hogy a világháború után mennyiben vették revízió alá programmjukat? (Propper Sándor: itt a II. Internacionálé alapján állunk.) A szociáldemokra­táknak likvidálniok kell a bolsevizmust saját párt­jukban. Távoli céljaikat még homály fedi. Egyelőre követelték az összes emigránsok hazajövetelét. s Peyer Károly: Nem valamennyiét!) Az emigránsok kilencven százaléka kommunista. Garami nem volt az, a kommü­n alatt Svájcban élt, tárgyalt is vele és becsületes embernek tartja, de Garami Bécsben utóbb olyan lapot alapított, melyben különféle dolgok je­lentek meg Magyarországról. Hibáztatja, hogy velünk ellenséges viszonyban lévő országokkal alkudozott és további megszállásra biztatta őket. (Zaj. Friedrich István: Holnap szolgálok adatokkal.) Bécsben egy úr fölkereste, hogy találkozzon Garamival, de amíg Garami a Jövő lapot szerkeszti, ő nem áll vele szóba. (Peyer Károly: Garami senkit se bízott meg azzal, hogy a hazatérését előkészítse.) Nem érti, hogy miért követelik az amnesztiát a kommunisták részére.­­Egy hang a szocialistáknál : Csak a gyilkosok kap­tak amnesztiátA kiengesztelődést mindkét oldalról, jobbról is, balról is, végre kell hajtani. A szociáldemokraták a kivételes hatalom rögtöni megszüntetését kívánják. A kormány sem akarja ezt a hatalmat ok nélkül meghosszabbítani. Ámde egész Közép-Európában­­— nemcsak a balkáni államokban, hanem Németországban és Csehországban is, ahol a szociáldemokraták vannak uralmon — a kivételes ha­talom eszközeit veszik igénybe. (Propper Sándor: A szabadságjogok védelmére !) Szlovenszkóban a béke­­szerződés aláírásáig a magyar kivételes törvények vol­­tk érvényben. Most pedig az egész Cseh-Szlovákiára új kivételes törvényeket hoznak. Egyedül Ausztriában nincsen kivételes hatalom, de ezért nem kell irigyelni. Egyébként különös, hogy míg nálunk a parlamentben a kivételes hatalom eltörlését kívánják, a bizottságok­ban a maximálást , rekvirálást, tehát ugyancsak kivé­teles eszközöket sürgetnek. (Vázsonyi Vilmos: Ezek magánjogi kérdések!) A kormány most sem hajlandó arra, hogy a vasúti alkalmazottak szakszervezeti ala­­­­pon való működését megengedje, mert ez ellenkezik­­ a vasutasok szolgálati szabályzatával. A villamosvas-­­ utasoknak a kormány kilátásba helyezte a szervezke­dés megengedését de mivel a szakszervezet vezetősége nem volt hajlandó működését olyan alapra fektetni, mint amilyen alapon a keresztényszocialista vasuta­sokét engedélyezték, az ügy elintézése késik. (Peidl Gyula : A keresztényszocialista szervezet nem szak­­szervezet.) Végül a kommunista cselekmények miatt elbocsátott tisztviselők ügyében a minisztertanács helyt adott a revíziónak olyan esetekben, amikor igazság­talanság történt vagy az eljárás folyamán olyan mu­lasztás fordult elő, melynek folyamaképpen a vádlott kihallgatását a tanuk vallomására nézve foganatosí­tani kell. „A magasabb gondolatok jegyében“ . A liberális pártok kívánságait K Rassay Károly tol­mácsolta. Rassay azt mondotta, hogy felülről csináltak forradalmat, államcsínyt, törvényellenesen adták ki a választási rendeletet, meghamisították a nemzet szabad akaratát és ennek nyomán munkaképtelen parlament jött létre. Visszautasítja a­­jogfosztás vádját, mert az a választójog, melyet a kormány léptetett életbe na­gyon is általános volt. A megszorítások csak a nők vá­­­lasztójogára vonatkoztak. Közjogi téren különben sincsen jogfosztás, mert szerzett joga nincsen senkinek sem. A Friedrich-féle választási rendelet csak a múlt nemzetgyűlésre volt érvényes. Rendeleti után csak azt léptette a kormány életbe, amire az ellenzékkel meg­állapodott. A választáson izgattak az osztályok és a tulajdon ellen. Ezt a kormány nem nézhette tétlenül és ha a közigazgatás útján beavatkozott, akkor ezt „magasabb gondolatok“ jegyében tette. Vitatja, hogy a választások eredménye titkos szavazás esetén hátrá­nyos lett volna-e a kormányra. A választási eredmé­nyek aránya alapján úgy találja, hogy a tizenhárom törvényhatósági jogú titkos választókerület közül tíz kormánypártit és három. .elméréit­­választott. Meg­ st

Next