Világ, 1922. október (13. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

vasárnap Búcsú délutánján Derecskén Valójában Mátrádé rücske a hivatalos neve. A nép csak Derecskének hivfia, a hozzá legközelebb eső felű neve: Recske... Honnan, hogyan vette a nevét, döntsék el a szavak tudósai. Parádfürdőről a hegyen át jó egy óra járás. Kietlen, kopár vidék. Lankás, kiszikkadt dombok, lúgos, alkalikus föld, a parádi fürdő és a csevicei forrás vegyi kohója búvik meg az agyagos földház alatt, az ut tar dombvágáson fut át, az egésznek inkább afrikai sivatag jellege van s ha a mozisok kietlen, szomorú tájat akarnak fölvenni, csak idejöjjenek. Az út mentén bányatorok, lassú viz csörgedez, ill a nép ércviznek hívja, másutt argyénos (arzén)víznek s azt mondják, hogy, arany és ezüst van a föld alatt. Leheti... Hiszen ki jár ezeken az úttalan utakon, ahol csak egy kis eső, hólé kell és megáll minden közlekedés. Folyton munkáról, munkáról, munkáról írnak az Újságok, szavalnak a képviselők és ahelyett, hogy ennek a kis Magyarországnak a hepehupás, járhatatlan útjait rendbehoznák közmunkával, inkább az pedig járt utakat is eltorlaszolják. De nem baj, azért Derecske él és virul. És így él és virul külön-külön itt minden falu, Utak nélkül, elzárva a világtól, egy-egy külön törzs, s csak az általános drágaság hírei fűzik össze. Zűriekről nem tudnak, de ha drágálod a tojást, a tejet,, komoly meggyőződéssel felelik: i ! !— A dollár is nagyon drága? ! Erről a vidékről nagyon sokan voltak és vannak Amerikában. Itt adollár árfolyama az értékmérő. JUtai nincsenek, de az Atlanti-óceán mégis a yi- Jfeghoz ((köti. •Táncot, i— prafictáncot nézni Indultam Derecskébe. «Délelőtt búcsú'^volt, délután a szövetkezetben, jtánc. *'■ iSzövetkezet? íj Amiazelőtt. kocsma volt, ,az ima. szövetkezet Az íj egyik szobája volt, ahol a Hangya árain kapni ifcukrot, írízst, ,a ,másik szobája 'ivó. Egy, hosszú asztal, kétoldalán paddal, a sarokban léccel elkerítve ,ajbar-,is páninkia-, s&r-lerakat. ‘A népszínmű “kocsmájából az lett i 1 Afalu hangos, muzsikaszó hallatszik innen is, Spnoan’is. Az út közepén egy-egy büszke menyecske meigyen a táncba. *A fején magas „csipke“. (így hívjákerre a párnát) Aranycsipke, mint vakító süveg csillogt a napfényben a fejen, amely a csipke alatt még aranykendővel is le van kötve. Hátul két szalag, szíves, virágos, lebeg a szélben.Az asszonyok dereka karcsú, a lábuk vékony, bántaz Őzés .« . Oda se hallgat az egyik házból kihalló muzsikábra, megy egyenesen a szövetkezetbe. Mi bemegyünk a kis házba. Agyagpadlós szobácska, alig négy méter hosszú, négy méter széles. És mégis nyolc szál cigány húzódikössze az egyik sarkában, a prímás istentelen ,vastag vonóval húzza, a szekend hegedülés közben ■--■■■■■■,- ■■ -—....Is pipál, dé ez nem zavarja a hangulatot Két férfi a szoba közepén táncol, egy pedig az asztal mellett ül és dagadóerü nyakkal énekel Az ajtóban asszonyok állnak, a szoba közepén gyerekek, az asztalon pedig sok jó palack vörös bor. Pipafüstbe, borgőzbe van temetve a kis szoba. Mintha Munkácsy festette volna, olyan sötétek a színei. Honnan jövünk?.,. Mi járatban vagyunk?, (— kérdik., Pesti embereid... És félig megvetéssel, félig tisztelettel néznek ránk. Mert bárha éhes városi, de prégis úr .. . Jó borral, vizenyős almáslepénnyel kínálnak meg, már majdnem hogy csirkét is ölnek, de hiábal mennünk kell a szövetkezetbe. Az utón felriadt ludak repülnek esetlen ijedelemmel, kapitoliumi gágogással. Egy hangos cigány- banda rebbentette fel őket. A cigányok az út közepén húzzák, előttük pedig átölelkezve két mesterlegény táncol. A csárdás és a simmi keveréke penderül ki a lábuk alól. A gátról (így hívják a kerítést) elnézik az öregasszonyok, A fiatalok mind a Szövetkezeti táncban Vannak. Magyarázzák nekünk: ‘s Idegenek ezek a legények .. . Nem idevalósiakéi, Deízért jó táncolnak... Ráugranak minden nótáról (A ritmusérzéknek ilyen kifejező meghatározását még nem hallottam.) Másik két szál cigány jön velünk szembe, Kínálják, hogy ugorjunk mi is rá a nótára,** De nem lehet, már a szövetkezethez érünk. 1 . Egyre több büszkejárású menyecske érkezik , fordul be lebegő szalaggal a kapun. A szövetkezet udvara völgyes, baloldalt fölfelé fut. Az alacsony dombon két, három sorban egymás fölött állnak a lányok, asszonyok. Festőibb, tarkább és pompásabb képet még sohasem láttam. A tatároroszázsiai kelet minden teje és csillogása. Azanycsipkék csillognak és szikráznak a napban, mint egy káprázatos relief, vagy, mozaik, az idősebb asszonyok fején festői ráncokba szedettselyemkendők, a lányok lelógó hajfonatától jobbra és balra sárga, vagy kék, vagy vörös selyemfélhold és vagy két-háromszáz ilyen csillámló, színpompás fej összezsúfolva líz-tizenkét méter területre. Jobboldalt a disznóól előtt a banda. Odaférkőzni szinte lehetetlen. Ujjnyi távolságra egymástól táncolnak.... Első pillanatra a mozgást alig látni, olyan sűrű a tánc. j i—• Mit táncolnak? — kérdem, t t— Magyar csárdást! — felelik. ■ i:! i—i Mást nem szoknak? (áj. •—A vansztep, vagy mi a frász — feleli —, még nem divatos nálunk!... Kecskén már járják.*« Csodálatosmód férfitáncos alig van. Menyecske táncol menyecskével, lány lánnyal. Szépen megfogják egymás derekát és vidáman ugrálnak. Az egyik menyecske hangosan énekli a másiknak. Ugye, milyen furcsa, Huszár lett a Julcsa... Palócrufiáról szó sincs. Az íngváll, a széles selyemszoknya, a kácsmérkendő eltűnt . « Csupa városi selyem szoknya, blúz, fehér félcipő, lakkcipő, de színes másli van belefözve s fehér harisnya,, Csak a fejdisz a régi, elragadó.. « Ha a cigány abbahagyja, a lányok, menyecskék’ kört fognak, átölelik egymás derekát s vékony, magas hangon énekelve forognak, ugrálnak«.« A derekuk nádszál, pompás termetük kinyúlik fel a szemük nevet « . «• Majdnem mind szőke. Oroszok’ az Urá! mögül. A cigány újra kezdi. A szövetkezeti ivóból, ahol eddig hangos kurjongatással ittak a férfiak, vagy négy-öt legény kijön, Mint a gulya bikáit . «... Hetykék és kötekedőkTM. Vállal mennek neki a menyecske-, lánycsoportjaik; lökik őket szét, a lányok nevetnek.it Tetszik nekik!— Úgy szép a legény, ha kemény...« ** mondja! az egyik ... És „a legényt megán a lánysokadalomban 3 ujjával int az egyiknek, aki fennáll a dombon, — Téged hiv, Ángyéit — súgja a többi És Ángyél piruló büszkeséggel indul a táncba-A gátról csecsszopó gyerekekkel nézik az anyák. A gyerek pólyapárnája virágos, színes selyem. Vág ti gyönyörű tarkasághoz. A szövetkezet udvara olyan, mint a mesebeli tatár kán mulatsága. Odébb a sarkon egy cigánypir cukrot árul... Már szedelőzködnek... Körülöttük egy sereg cukorra nyálas derecskegyerek.** A cigány papriskalulvába gyűjt egy pár cukormorzsát.- Csői fh, forint az árai Muzsikaszó mindenfelé. Ballagunk ki a faluból * a.«s A mezőn át jön a csorda. Feszülő, ringó, duzzadó tőgyében viszi hazai a sok tehén atejet..« Jön vagy százötven tehén,*. «—! Hogy, erre a tehén ? ! —' Kül.in — felelik Nagy, pénzl . a Negyven-, hatvanezer korona „. Mi — szegény városi két ember —, irigy, szemmel nézünk a tőgyekre, az után elporoszkáló hat-kétmillió koronára.,. Ha olyan drága a dollár.... Másnap találkoztam egy derecskés menyecskével. Vásznat hozott Parádra.,, Megismertem a szeméről. . .— Hogy végződött a tánc ? — kérdeztem. — Elfutottam nevetett —, mert előkerült A bicska- . j j - ( j ;i Pésztor Árpád, . SX&Z NAQYZIR ÉGÉT Esceryai mehthésit IRTAs ESPJERÍ KOEMÉK DR. ! 'Budavárában a komoran emelkedő miniszterelnöki palota ablakai fénysugárokat vetnek a sötétÉjszakába. Kocsin és gyalog többszáz képviselő és főrend, magaisállásu hivatalnok és katonatiszt, művész és iró jön össze a pazarul berendezett termekben. Alig öltött valaki frakkot; a fekete szalonkabát sem általános; túlnyomó az egyszerű, sötét ruha. A magyar politikai és társadalmi élet valamennyi számottevő tagja minden vasárnap hivatalos a miniszterelnök virsieszélyére; csak egy feltételnek kell megfelelnie, annak, hogy a Deák-párt híve legyen. A daliás termetű, nagyhomlokú, szigorú és mégis jóságos tekintetű házigazda, kinek arcát Kossuth-szakáll övezi, barátságos szeretettel üdvözli az éppen belépő Zichy-Ferraris Manó grófot, aki hajlott kora mellett is kedélyre nézvea legfiatalabbak egyike az egész társaságban. — Az ellenzék agyonbeszélési taktikája kudarccal fog végződni, ha a kormányprogrammot tartalommal töltjük meg — szól keményen Kerkápoly Károly, a pénzügyminiszter. — Kedves Károly bátyám, elsőben is az állampénztárt töltsd meg tartalommal, hogy elsején ne kelljen ismét a Lánchídfőtől felhozatni a susztertallérokat a hivatalnokok kifizethetésére — jegyze meg csípősen a fiatal Szilágyi Dezső, a későbbi „nagy cséplőgép“, akit már akkor miniszterjelöltként emlegetnek. — Te pedig, Dezső öcsém, ne tömj magadba annyi párolgó virslit — vetette közbe a természettudományok és az élettan tudós egyetemi tanára —, a húsevés egyáltalán káros. Látjuk, hogy a leghatalmasabb, legerősebb állatok is növényevők. — Például az oroszlán! — kacagott föl egy szürkeredingótos, testes úr, aki magát „vén csataló“nak szokta nevezni. Most a francia és magyar Szakácsművészet leg- ínyencebb ételeit hordják köríti az atillás huszárok, fa apró asztaloknálfeszlesenül mulató vendégsereg ■- «.*(..5,,, , . •• — közt; a habzó sör helyett pedig már a legfinomabb borok és pezsgők tündökölnek a kristálypoharakban. — Hagyj nekünk is valamit abból a tortából, Vilmos — aggodalmaskodik Szlávy József —, nem hiába tartja a közmondás, hogy ha Magyarországon csak két kenyeret sütnének, az egyik bizonyosan Tóth Vilmos belügyminiszternek jutna, így folytak le gróf Lónyay Menyhért híres virskestélye. A miniszterelnök ugyanis, aki a Deák-párt „zöme“ előtt nem volt éppen népszerűnek mondható, tudva azt, hogy a szívhez az út a gyomron át vezet, így igyekezett a Deák-pártra támaszkodó kormány és a párt közt a viszonyt melegebbé tenni. Nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Menyhért a Koppán-nemzetségből származott. A családi rangemelést Menyhért 1871-ben, mint közös pénzügyminiszter nyerte el, amikor is gróffá lett Lónyay Menyhért alkotó politikai működésének ■ súlypontja a kiegyezés idejére esik. A magyar nemzet mélyen fellélegzett.. Tizennyolcévi dermedtség után ismétszabadon mozgathatta tagjait. Az újjászületés érzésének mámora fogta el Ezeréves alkotmányunk ismét érvényesült Az alkotmány helyreállítását Deák Ferenc „az isteni gondviselés művé“-nek mondotta. A kortársak Ferenc József, Deák Ferenc és Andrássy Gyula alkotását látták a kiegyezésben, az oknyomozó történetíró pedig a königgrätzi csata szükségszerű következményeként fogja azt beállítani. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök varázslatos egyénisége kabinetjében tömöríteni tudta a magyar politikai élet jeleseit, de ennek a nagy kabinetnek is kiváló erőssége volt Lónyay Menyhért, a pénzügyminiszter. Alaposságával, tapintatosságával, közgazdasági és pénzügyi tudásával, de egész lényével is imponált nemcsak Pesten, hanem Bécsben is. Erre pedig szerfölött szükség volt a kiegyezés állampénzügyi és közgazdasági megalapozásánál. Az osztrák szakértők jártasságát ellensúlyozni tudta az ő nagy értelmessége. Noha a pénzügyminiszterségre szorosan vett előiskolája alig volt, mert a középiskolái elvégzése után a bölcsészettudomáyokkal foglalkozott, mégsem jószándékú dilettánsként vállalt miniszteri tárcát, mint minden időben mások annyian, hanem valódi szaktudást hozott magával. parlamenti harcokra korán felkészülhetett, mert már huszonegyéves korában Sereg vármegyei egyik követeként jelent meg az 1843-iki országgyűlésem Az utolsó rendi országgyűlésen a liberális párthoz tartozott Ebben az időben jelentek meg kritikai levelei Kossuth Lajos pénzügyi politikájáról. A függetlenségi nyilatkozat után a Kossuth által kinevezett Szemere Bertalan-féle forradalmi kormányban pénzügyi álamtitkár volt. (Ez a szereplése nem állta útját annak, hogy az akkor detronizált Ferenc József később Lónyayt meghitt emberévé ne tegye.) A szabadságharc levezetése után külföldre menekült, de csakhamar kegyelmet nyerve, visszatért hazájába. Részt vett a Magyar Földhitelintézet és az Első Magyar Biztosító Társaság alapításában. A negyvenötéves pénzügyminiszter é-és szervezete könnyen bírta azt az éjjeli-nappalt lekötő munkát, amelyet az új életre kelt magyar állam, önálló pénzügyi berendezkedése, a pénzügyi törvények előkészítése, meg a magyar pénzügyi közigazgatás szervezése és — zömében magyarul sem tudó hivatalnokokkal — működésbe hozatala igényelt óriási feladatok tornyosultak eléje. Ilyen volt az osztrákokkal elintézendő kvótaügy. Kétségkívül mérhetetlen kihatású volt annak első ízben való eldöntése, hogy Magyarország milyirányban fizesse a közös hadügy és külügy költségeit. Ebben — valószínűleg csak a forma kedvéért — Deák Ferenctól is tanácsot kért, amire Deák az ő őszinteségével és bölcs nyugodtságával ezt írta válaszul: „Te magad ismered az ügyet legjobban. Megcsalnálak, ha komoly arccal komolyan véleményt mondanék, melyre nézve még magam sem volnék tisztában.“ Lónyay valóban tisztában volt a maga dolgával; ebben a kérdésben is, más ügyekben is. Az osztrákokkal tárgyalt már az államadósságoknak kisebb kamatozású kölcsönné való összevonásáról, a valuta rendezéséről és az önálló magyar nemzeti bankról, de Andrássy miniszterelnök túlzott és helytelenül alkalmazott nobilitásával megállította ezen az útján, azzal az érvvel, hogy az új magyar érát nem szabad oly szemrehányásnak kitenni, hogy, erőszakosan belenyúl az állam hitelezőinek a zsebébe. Hová jutottunk már azóta ettől az előkelő felfogástól?! Elsőben is maguk az osztrákok saját előnyükre aggodalom nélkül végrehajtották Lónyaynak a konverzióra vonatkozó tervét. Lónyaynak kellett egybeállítania azt a magyar állami költségvetést, amely, elsőnek került szejgág- VILÁG 1M3 drmer f. f| A bécsi teherfuvarosok sztrájkjategnap az új kollektív szerződéselfogaddásával véget ért A kocsisok a túlórák díján és egyéb szokásos pótlékokon kívül 310.000 korona heti bért kapnak. Egy teherkocsi a jövő héttől kezdve naponként 435.000 koronába kerül. A szállodai alkalmazottsak bérkövetelése ügyében még nem tudtak megegyezni A döntés valószínűleg hétfőn történik.