Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

4: 1923­­január 3. VILÁG Szerelemgyökér és bájttal a csendes vidéken (A Világ tudósítójától.) Kitámolyogni néhány napra a nagyváros lármás, nyomasztó, kü­zködő szé­dületéből, egészséges vággyal vágyni a csendre, az eseménytelen­ségre, az ártatlan egyszerűségre , indulni ki­pott utcakövek, faragott fatörzsek, elmosódott ál­mok felkeresésére, vidéket szagolni és múltat idéz­getni —­ mindez nagyon jóleső kizökkenés a szürke napok­­egymásutánjából. Néhány napi csendet és ese­­mény­telenséget akarunk valahol vidéken és amig a Vonaton a papírvászonnal behúzott, ruganyos ülés el­ringat bennünket, nem álmodunk arról, hogy a nyugo­dalmas vidék egész mást adhat nekünk, mint amit várunk tőle. A jószerencse néha úgy hozza, hogy a vonat odavisz bennünket, ahol furcsa, új színben kap­juk vissza azt a vidéket, melyet csendesnek, ábrándos­nak, a múlt emlékeitől illatozónak, egyszerűnek, lus­tának, közönyben ásítozónak láttunk. Négy napot töltöttem Sárospatakon, ebben az­­elöregedett diákvároskában és különös eseményeket beszélitek el nekem. Nem jelentős események ezek, csak­­éppen érdekesek és talán kicsit jellemzők a korra és az öreg vidékre, amely fiatal bűnöket pattant ki. Az első napon már hallottam valamit arról, hogy jó néhány sárospataki kislány szerelmes. Ebben ter­­m­észetesen semmi különöset nem találtam. Nagy­anyáink is sokat meséltek arról a gyermekszerelem­ről, amely olyan finoman bodrozik, mint a tó vize, ha végigsimítja az esti szél és olyan illatozó és olyan zárkózott, mint a bimbózó virág. Nagyanyáink olyan szerelemről is regéltek, amely néha gyilkol és elhet­­.Vasztja azt, aki szeret. Ez az új szerelem azonban, amely néhány tizenöt-tizenhatéves sárospataki kis­lány szívét dobogtatta, sem zárkózott, sem pedig gyilkoló, hanem gyomorfájást okoz a kiválasztott fiatalembereknek. A szerelemnek ez az új megnyilat­kozási formája ma már szájról-szájra jár és a diákok, akik karácsonyi vakációra szétszéledtek az országban,­­magukkal vitték a veszedelmes szerelem h­írét Eleinte ez az új, furcsa szerelem a misztikum palástjába burkolózott. A vénasszonyok összeültek és igyekeztek megfejteni az uj szerelemméreg titkát. A szülők riadtan akarták menteni ártatlan leányaikat attól, hogy őket is bekeverjék azok közé a fiatal bo­szorkányok közé, akik ezzel az új szerelemmel akar­ták behálózni szívük lovagját. Ma már lehullott a palást. A sárospataki rendőrség erélyesen a kezébe vette a titokzatos ügyet és fényt derített a boszor­kánykonyhára. Elmondták, hogy a bodrogparti cigány­negyed­ben lakik egy vén cigányasszony, aki régóta híres arról, hogy tüneményes jós és kártya­­veríi. A boszorkány-kisasszonyok jó ideje jár­tak hozzá és olcsó pénzért megtudták tőle a jövőjüket és a cigányasszony, valami Horvát Fe­­rencné, szívesen elárulta azt is, hogy a városka csinos fiatalemberei kit szeretnek. A kisasszonyok azonban ízem elégedtek meg azzal, hogy kifürkészhették imá­­llottuk szivtitkait. Elpanaszolták a gyepmester első számú, legöregebb feleségének, hogy nem tudnak szerelmet ébreszteni lovagjukban. Erre a cigány­asszony szerelemgyökeret adott a leányoknak. Ezt a szerelemgyökeret törött csontfésűből gyártotta a ci­gány asszony. A gyökeret a harisnyába kellett rejteni ,és az imádott előtt hármat toppantani. A gyökér azonban nem bizonyult elég hatásos szernek, mire a cigányasszony felajánlotta a kislányoknak, hogy főz nekik bájitait; az a fiatalember, aki ezt az italt meg­issza, múlhatatlan, nagy szerelemre lobban. A kis­lányoknak maguknak kellett szállítaniuk a bájital al­kotó elemeit otthonuk legrejtettebb zugából. Az italt megfőzte a cigányasszony jó pénzért. A jó pénz liszt, ezüstkanál, zsír és szalonna volt. A kislányok óvatlan pillanatban a fiuk teájába és kávéjába keverték a bájitalt. A bűvös port, a cigány­asszony másik ajándékát pedig süteményekre hin­tették. A szerelemre ítélt fiuk gyomorgörcsöt kaptak. n­éhányan ágyba is feküdtek. A bájitalnak ennyi volt az hatása. A helybeli lapban megjelent egy kis cikk, amely a gyerekbotránnyal foglalkozik, próbálja azt meg nem történtté szépíteni és tanácsok­kal szolgál a kislányoknak és a szülőknek. Az aggódó kis b­aszna így szólt: „Szerelemgyökér, varázsló bájital, csábszterek és hókusz-pókuszok stb. szenzációja táncol, már hetek óta a közelebbi és távolabbi közönség száján. Koty­­valékoktól meghalt és súlyosan megbetegedett ifjak­­ról szóltak a hírek. Középpontja­ egy cigányasszony, ki az ártatlan süvölvények és zöld fruskák naivitását önzően kihasználta és utána természetesen megszö­kött. Kis társadalmunk minden rétegéből faj- és fele­kezeti különbség nélkül forogtak nevek (Tanári csa­ládét nem hallottuk) a szájakon az undok pletykák révén. Persze ártatlan családok neve is bőséggel bele­került. Hosszas rendőri nyomozás, detektívekkel is, megállapította, hogy rendkívül felfújt, hazug adatok­kal kevert, rosszindulatú hírterjesztéssel állunk szem­ben. Ami bizonyosságot nyert, az aránytalanul kicsi. Mégis szükségét látjuk annak, hogy a következő ké­réseket súgjuk az alábbiakhoz : A kislányok ne férj­­­hezmenetelről álmodozzanak, hanem igyekezzenek magukat szelídségben, jóságban, nemességben tökéle­­síteni, tisztaságban és szeplőtelenségben megtartani. Mert ezek biztosabb szerek javasasszonyok kotyvalé­­kánál. A szülők gyermekeikkel ideje előtt ne nagy­­zoljanak, ne flancoljanak, ne zsúrozzanak, ne akar­ják a nagyok örömeiben részesíteni, hogy ezen a cí­men ők is szabadabban mulatgathassanak. Több gond, több elővigyázat és több nevelői okos szeretet szükséges a túlságosan is szabadjára hagyott bakfi­­sokkal szemben. A közönség pedig ne kapkodjon szenzáció-éhségtől az ily szomorú társadalmi jelen­ségeken s ahelyett, hogy felfújva, nagyítva tovább adná, az érdekelt szülőknek hozza tudomására a szál­lingózó, hazug híreket, források megnevezésével. A gyermekek becsülete a jövendő magyar társadalom alapja,'1. ' A kis szerelmi botrány kicsit feldúlta a kisváros békéjét. A szülők nem merték az utcára bocsátani leányaikat, mert féltek, hogy valaki ujjal mutat rájuk. Kocsmákban, cukrászdában, kaszinóban, gye­rekszobában a gyomorrontó bájitalról beszéltek, amely gonoszabb a legkeserű­bb keserűlt­nél. A rend­őrségnek eddig nem sikerült kézrekerítenie a cigány­asszonyt. Leírtuk ezt a kis esetet, nem azért, hogy szigorú bácsi módra megbélyegezzünk gyerekeket. Még azt is megjegyezzük, hogy a báj­ital-keverésben nem lá­tunk egyebet eleven gyerekek ártatlan játékánál. De amiért ide kívánkozott ez a kis eset, annak egyszerű és érthető magyarázata az, h­ogy ez az ártatlan gye­rekjáték itt és valahogy korszerű járvány. Gyerek­játék, semmi más, de ma történt. És a mának min­den kis történetét érdemes papírra vetni, ha másért nem — a historikus kedvéért. .Valamelyik történetíró talán ezt fogja majd írni, és eleinte a gyerekbabát felváltotta a leány­gyermekek játéktárában az ólomból öntött játék­katona, majd következett a cigányasszony, a bájital és a szerelemgyökér...■ De nem akarunk hamis adatokkal szolgálni az (A Világ­­tudósítójától.­) Sok százezer ember szív­ből jövő, spontán lelkesedésének megnyilvánulása avatta felejthetetlen ünneppé Szilveszter napját, Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját. Már korán délelőtt óriási tömegek zarándokoltak Petőfi szobrá­hoz, amelyet egészen elborítottak koszorúkkal és vi­rágokkal. Az est beálltával a főbb útvonalakat kivilá­gították, az egyetemi ifjúság fáklyásmenettel vonult Petőfi szobrához végig a városon, este hétkor pedig megkondultak a harangok, világgá hirdetve annak a percnek történelmi jelentőségét, amelyben Petőfi Sán­dor megszületett. A főváros csaknem minden testülete kivette ré­szét az ünnepségekből. Szilveszter délelőttjén a Petőfi­ Társaság tartotta meg a Zeneakadémia nagytermében matinéval és hangversennyel egybekötött ünnepi disz­­gyülését, amelyen megjelent Horthy Miklós kormányzó családjával, József főherceg családjával, Apponyi Al­bert gróf, Tóth Lajos kultuszm­iniszteri államtitkár. A diszgyülést a Budai Dalárda éneke nyitotta meg, majd Pekár Gyula elnök megnyitó­ beszéde után Móra Fe­renc szavalta el ünnepi költeményét. A tót cselédlány és a szerb mészáros gyermeke Ezután Rákosi Jenő mondotta el ünnepi beszédét: •­ Két nagy misztérium övezi Petőfit, születésének és halálának misztériuma. Mint egy tünemény szállott le közénk, anyja tót cselédlány, apja szerit mészáros volt, tót anya és szerb apa gyermekében tündöklik legdicsőségesebben a nemzeti géniusz. Amikor egy gyermek megszületik, érintetlen agya napról-napra új benyomásokat vesz fel, új szavakat és így alakítja ki a nyelv az emibert Az ember gondolkodásmódja a fajlípus megjelölője. Az ember fajkülönbözősége nem egyéb, m­int a nyelv fajkülönbözősége. Aki valamely nyelv hatása alá kerül, ez annak a nyelvnek faji tulajdonságait veszi fel. A becsületes tót cselédleány és a szerb mészároslegény gyermeke volt az a Petőfi, akinél szebben senki nem tudta a magyar nyelvet és nem fogja tudni talán ezután sem. A magyar géniusz inkarnációja volt ő és minden nagy költő csak a sa­ját nemzetének talajából nőhet. Az idegen hatásokon élősködők nagyokká sohasem lehetnek. — Most az anyákhoz szólok. A legnagyobb haza­árulás és a legnagyobb fajárulás az, ha gyermekeinket különböző idegen nyelvekkel tömjük, mielőtt a ma­gyar nyelvet tökéletesen elsajátították volna. — A másik nagy misztérium Petőfi halála. Igen sokan kérdezik, hogy mi lett volna Petőfiből, ha nem halt volna meg olyan fiatalon és olyan szerencsések tehettünk volna, hogy kiélhette volna magát, mint annyi sok más nagy ember és alkotásainak kincseit tovább is közénk szórta volna? Ezeknél a szavaknál óriási tapsvihar zúgott fel, a közönség percekig telkesen éltette Rákosi Jenőt, aki így folytatja beszédét: — Petőfi hordozott valamit lelkében, ami űzte, sarkalta. A 48-as idők neki valók voltak, Petőfi egy volt Magyarországgal, telkében, minden tettében és Petőfinek el kellett buknia Magyarországgal A sors űzte szeges korbáccsal a halálba. És mi kérjük őt, hogy álljon ismét elénk e legkeservesebb időben, amely sokkal szomorúbb még, mint az ő ideje volt és szavalja el a múzeum lépcsőjéről: — Talpra magyar, ki a hazat Az óriás tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd Után Grill Lola és Váradi Aranka szavaik Jakab Ödön saját költeményét mondotta el, Palló Imre és Medek Anna énekelt, végül Kiss Ferenc és Jászai Mari sza­valatai zárták be a szép ünnepséget Az újságírók ünnepe Vasárnap délután az Otthon-körben tartottak ünnepséget Petőfi születésének századik évfordulója alkalmából. Az Újságíró Egyesület fölkérésére Rákosi Jenő mondta itt is az ünnepi beszédet . Petőfi világító tűzoszlopa volt a felvilágosodás­nak, mi újságírók, ha tűzoszlopai nem is, de talán fáklyah­ordozói vagyunk. Nem tudom, illő-e, hogy én, aki főszerkesztő vagyok, ünnepeljek valakit, aki köz­tudomás szerint csak segédszerkesztő volt (Derültség.) Petőfi a magyar lélek prototípusa, impulzív, merész, bátor, szemérmes és jó. Ha bejárjuk Petőfi költészeté­nek pompázó birodalmát, abban nem találunk egyet­len hazugságot sem. Ez teszi ellenállhatatlanná miná­­lunk, ez vitte őt világkörüli útjára, ez az oka annak, hogy ünnepli most az egész világ. Petőfi ünneplése dicsősége ennek a népnek, amely nem maradhat ha­tástalan. Rövid huszonhat esztendő alatt Petőfi oly tüneményes pályát futott be, aminél keveset találunk a világirodalom történetében. Nemcsak költő, hanem hős is volt, nagy magyar is volt s mi büszkék lehe­tünk rá, hogy Petőfi­­ újságíró is volt. A Központi demokrata körben Szilveszter estéjén utókornak és mégegyszer leírjuk, hogy a cigány­­asszony megszökött és a rendőrségnek nem nyílt alkalma arra, hogy kihallgassa. A rendőrségi nyomo­zás eredménye tehát hiányos és majdnem negatív. Nem is hisszük, hogy mindaz, ami a rendőrségről ki­­szivárgott, teljesen fedve a valóságot. Épp ezért adtunk helyet a sárospataki lap félig-meddig cáfoló cikkének. De lejegyzésre érdemes a vidék atmoszfé­rája és hogy a vidéki csendélet teljes legyen, itt van ennek a négy napnak még három eseménye. Két gimnazista összepofozkodott és a lovagiasság szabályai szerint párbajt akartak vívni katonai From­­mer-pisztollyal húsz lépés távolságról. Biztos halál. A vonalat, amely már vitte az erdő felé a két vitézt, az utolsó pillanatban állította meg az állomásfőnök és a rémült szülő lepofozta a vonalról a két gyereket. Karácsony előtti este egy tolva­j belopózott a kato­likus templomba és ellopta a szentséget. Karácsony éjjelén ismeretlen tettesek sírköveket és fejfákat romboltak le a zsidó temetőben. Ez az a vidék, amelyet csendesnek, ábrándosnak, múlt emlékeitől illatozónak, egyszerűnek, lustának és közönyben ásítozónak láttunk. Rab Gusztáv: ünnepelték Petőfit. A kör helyiségeit nemzetiszínű­ zászlókkal díszítették föl. Benedek János nemzetgyű­lési képviselő méltatta Petőfi nagy magyarságát. Ta­­káts Klára Petőfi-verseket szavalt, Gondé­né Székely Ilona Petőfi-dalokat énekelt és Pakots József fel­olvasta a Petőfiről szóló novelláját. Az izraelita hitközség leánygimnáziuma is ma­­gas színvonalú ünnepély keretében hódolt Petőfi em­lékének. Wirth Kálmán igazgatónak az év centenná­­ris ünnepségeit méltató beszéde után Kepes Ilona dr. tanárelnök méltatta a Petőfi-emlékünnep jelentőségét majd Ligeti Rózsi ifjúsági elnök olvasta fel tartalmas és alapos Petőfi tanulmányát, amelynek egyes vonat­kozásait az énekkar, továbbá melodrámák és szava­latok illusztrálták. A színházakban !A színházak részben Petőfi életét tárgyazó alkatos darabokkal, részben szavalatokkal ünnepelték a nagy költő emlékét. Az Operában Kerner István vezetésével a zenekar Erkel Ferenc ünnepi nyitányát adta elő, majd Medek Anna, Basilides Mária, M. Németh­y Ella, Székelyhidy Ferenc, Palló Imre, Kálmán Oszkár, to­vábbá az énekkar, Roubal karigazgató vezetésével Petőfi-dalokat adott elő. A hangverseny után Sándor Erzsi és Környey Béla közreműködésével a Bánk bán első felvonása került szélire. — A Városi Színházban Bihari Ákos ünnepi szavazata után a Bolond Istókot játszották. — A Nemzeti Színház Jászai Mari szavalata után előadta Herczeg Ferenc ünnepi játékát, A költő és a halál-L amelyet a Tündérlak Magyarhonba vetett. .— A Vígszínház az Ocskay brigadéros-t elő. — A Király-Szinházban pedig éjjel félegykor­i ünneplések közt a János vitéz került színre Fe. Sárival a címszerepben. Az Unió többi színházai Em­őd Tamásnak ez alkalomra írt költeményét szavaz­ták el előadás előtt. Kiskörös ünnepe A költő szülővárosa, Kiskörös, ugyancsak Szil­veszter napján ünnepelte nagy fiának századik szü­letésnapját. A város közönsége, az egyszerű föld­­míves nép, és az intelligencia egyaránt lelkesedéssel áldozott Petőfi emlékének. A Fő­ téren álló Petőfi­­szobor előtt Bíró Bálint dr. községi képviselő mondott ünnepi beszédet, majd Csányi János földműves Pe­tőfinek a Ledőlt szobor című költeményét szavalta el. Éjjel a várost és a Petőfi-házat kivilágították. Vidéken A vidéken, különösen az Alföldön, Petőfi szülő­földjén­ is mindenfelé megünnepelték Petőfi emlékét. Félegyházán Szilveszter éjszakáján, amint a toronyóra elütötte az éjfélt, megkondult a nagyharang. A Piac­téren felállított Petőfi-szobor villanyfényben úszott és ezrekre menő tömeg hullámzott a téren. A Petőfi­­szobor előtt kegyeletes ünnepség folyt le, amely újév napján délelőtt 11 órakor folytatódott. A Petőfi-szobor­­bizottság hatalmas koszorút helyezett el ezzel a fel­írással: „Nagy fia születésének százéves évfordulója emlékére — szülővárosa." Ugyancsak részt vett Petőfi emlékének ünneplésé­ben Békés vármegye csaknem valamennyi községe. Békéscsabán és Gyulán Szilveszter napján, Tótkomlós, Békés, Endrőd és Gyoma pedig újév napján rendeztek ünnepélyeket Orosháza, Mezőberény, Szeghalom és Köröstarcsány pedig január első felében tartja a Petőfi- ünnepségeket . A külföldön A külföldi lapok, különösen a bécsi és német­­országi újságok is hódolnak Petőfi emlékének decem­ber 31-iki számaikban. A bécsi Neue Freie Presse szil­veszteri számában mellékletet szenteli Petőfinek. Ber­­zeviczy Albert méltatása után közli Ealenberg Herbert tanulmányát Petőfiről A prágai lapok részletesen és melegen emlékez­nek meg Petőfi nagyságáról és ünnepléséről. A Petőfi-centennáriumról a Havas-ügynökség szikratávirat útján adott hírt az egész sálig sajtó­jának. — L­loyd George-ot cenzúr­ázzák a Rajnai idéken. A rajnavidéki francia bizottság — a Wolff-ügynökség jelentése szerint — elrendelte azoknak a falragaszok­nak eltávolítását, melyeken közzéteszik Lloyd George­­nak a francia rajnai politikára vonatkozó ellenveté­seit. A tilalmat azzal okolják meg, hogy „bizonyos szövetséges politikusnak" tendenciózus címmel kö­zölt nyilatkozatai a közrend megzavarására alkal­masat. Petőfi századik születésnapja Szerda

Next