Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Csütörtök a következő: „Minthogy ez a hitelösszeg a rendőri megfigyelésekkel járó bizalmas természetű kiadások fedezésére szolgál, amelyek nyilvános elszámolás tárgyát nem képezhetik, ennélfogva ezt a hitelössze­get a közbiztonsági alaphoz hasonlóan olyannak mérem tekinteni, mely a legfőbb állami számvevő­­széknek a rendes kezeléssel gyakorolt ellenőrzése adol nem tartozik A belügyi tárca másik jellegzetes tétele a nem­zeti munkavédelmi hivatalok költségei címén föl­vett 176,860.00 korona, benne 82,860.000 korona sze­mélyi kiadás. Száz­­ hivatalt szervezett a kormány a közüzemek és a közérdekű üzemek zavartalan mű­ködésének biztosítására. VILÁG I*)511 nutírcius 1i. A Szózat, A Nép, a Stádium 7B nemzetgyűlés mai ülésén Kállay pénzügy-­­ miniszter expozéja után interpellációk­­ következtek. Kiss Menyhért azt kívánta, hogy a Lakáshivatal élére magas rangú katonai személyiséget állítsanak. Sziváss István a Devizaközpont kérdéséről szól és ismerteti at kereskedők és iparosok panaszait, kérdi, hajlandó-e a pénzügyminiszter teljes nyíltsággal feltárni a devi­zák kiszolgáltatását hátráltató okokat. A kereskei­­sfekai- minisztertől viszont azt kérdi, miképpen ítéli meg azokat a nehézségeket és kockázatokat, amelyek fám­ipart és kereskedelmet sülték a devizák késedel­mes kiszolgáltatása révén és mit hajlandó tenni a külföldi hitelezők megnyugtatására. Kállay Tibor pénzügyminiszter válaszában annak a reményének k Ád­ett kifejezést, hogy a Devizaközpont nehézségei csak átm­eltéli természetűek. Időközben a helyzet megjavult ,és bizonyos megnyugvás állott be, amennyi­ben a kormány nagyobb, 10—60 milliárdnyi exportra határozta el magát, ami külföldi valutában jelentős összeget tesz ki. Fontos, hogy a pillanatnyi nehézsé­gen állítss­unk, reméli, hogy a legközelebbi időben­­már a kereskedők és iparosok igényeinek legnagyobb­­tészét ki fogja elégíteni a Devizaközpont. Me­gy Ernő kérdi a belügyminisztert, miért ,limesen a Gulácsy beregi alispán ellen indított fe­gyelmi vizsgálat befejezve, kérdi továbbá, hogy Gu­­lácsy az ellene megjelent­ cikkek­­szerzői ellen a sajtó­­pert meginditotta-e s hajlandó-e a kormány Gulácsyt felelősségre vonni- Dénes István a földváltságföldek fjleadása ügyében interpellált, Sápert Rezső az izgató sajtóról Ezután Rupert Rezső mondta el • interpellációját.. .— 1919 augusztusában — mondotta—, a k­ommün­ku­m­ az egész ország népe nyugalomra vágyott Mégis a békés milliókkal szemben már az első napokban Valóságos hadjárat indult meg., Felelőtlen elemek tit­kos szervezetei a hatóságok jogait kezdték bitorolni és a békés nép nevében ítélkeztek. Az első kormá­­­nyokban mégis volt annyi­­ erkölcsi jóérzés, hogy igyekszett a túlkapásoknak gálát vetni. A miniszteri székből többször elitélték az atrocitásokat. Sajnos, s ezek a kormányok nem tudtak megküzdeni a poklok e sötét hatalmával, amelyekkel a kétségbeesés harcát vívjuk ma is. Ma egy szót sem volna szabad elejteni, amely a testvérharcot szítja. Az egymást követő kor­mányok mind kevesebb erkölcsi erővel vették át a hatalmat és ennek következménye­­ az, hogy a Beth­­len-kormány sem tud megbirkózni ezekkel. (Propper Sándor: Nem is nagyon akar.) Feltételezi, hogy a Bethlen-korm­án­­y jó úton akar haladni, kis neni tud, mert szentben áll a nemzet egész közvéleményével. []Nagy zaj a jobboldalon. Nagy Ernő : Tessék titkosan megszavaztatni az országot Patacsy Tibor: .4 köz­vélemény nyílt legyen, ne titkos. Propper Sándor: Szolgabiró és csendőrszurony nélkül. Esztergályos­­János: Győzünk­ a titkos szavazással.) Ezután követ­kezett az oktrojált választási rend és azok a válasz­tások, amelyekhez foghatók a Visszaélések tekinteté­ben soha sehol semmiféle országban nem voltak. Ha a titkos választást megengedték volna, a kormánynak le kellett volna gurulnia a helyéről. (Esztergályos Já­nos: Szolgabírák és csendőrt kiküldöttei!) Az ilyen kormány sem befelé, sem — ami még szomorúbb — kifelé nem lehet elég erős. Köztudomású, hogy kül­földi hitelre van szükségünk. Ily körülmények között azonban erről beszélni sem lehet. Tisza Istvánnak, aki kiváló férfiú volt, az volt a hibája, hogy olyan emberekkel vette magát körül, akik értéktelenek vol­tak és nem óvták meg őt a tévedésektől. Ez a parla­ment erőszakos uton jött létre, tehát Bethlen István grófnak külső befolyásokat is kell fogadnia. (Nagy zaj a Ház­ minden oldalán.) Engem az Öltök választó­­­joga, az önök atrocitásai, a különítmények munkája ellenére... (Felkiáltások jobbfelől: A mienk? Ne­­mondjon ilyent! Pikler Emil: Elárulták a titkossá­got.) Engem mindazok ellenére elem­zéki programmal­­választottak meg. Minthogy ez a kormány elkövette tte első fe­llépseit, kénytelen ezen az úton tovább­haladni. Ezért van az, hogy a közéletben egymást érik a legsúlyosabb támadások úgy az állami, mint a társadalmi, tedd ellen. Pedig a kormány, ha akar, tud hatályosan is fellépni, mint ahogy a fascistákkal sezemben "tudott. Mikor ez a titkos szervezet meg akart alakulni é rtém a kormány mellett, elég volt, hogy a belügyminiszter nem is valamilyen zord arc­cal kijelentse, hogy ezt a mozgalmat nem tűri. Most már a közvélemény egységes kialakulása következté­ben nem lehet végiggyilkolni az embereket, nem le­het forradalmi jeleneteket rendezni. (Nagy zaj­­ a Ház minden oldalán.) Utcai terror után sajtóterror Most már az uredi terror után elkövetkezett a s sajtóterror. (Nagy­ zaj.) Azt hiszem, a t. túloldal , séta­­ azon­osit­ja magát ezzel a sajtóval. (Propper Sándor­­ !Hivatalos kormánylapok. Az államkasszából kapják « • pénzt.) Értem­­ persze azokat, akiknek erkölcsi érzé- ; kük ép. Senki sincs közöttünk, aki el nem­ ítélné azt. J az uszítást, mely egyes sajtóorgánumokban folyik.­­ Egyelőre csak látszab­nak tekintem, hogy­ a Szózat és­­ A Nép a korm­ány lapjai. Végre is nem eshetünk abba a hibába, hogy teljesísü szolgákká váljunk. A kor­mánynak, ahogy­­ kivülről látszik, Ráront­­orgánuma­ van abban a tornöölő Uniunkában­, melyet azért tart , szükségesnek, illei­t másképpen nem­­tudja megtartani­­ a Maimat. Ez a­ három lap : 4 Nép, a Szózat és a 8 Órás fíjság. A Nép a katolikusoknak, a Százát a pro­­tostálisdkfiak, a & Örnlt'rndg a .zsidóknak készül. (De­­szültség a Ház minden oldalát­.1 Jól rendezték a dél-' MSÉ£á MlJideu fck’kt'zet .'Uiygfcilplu. a .niygáél. A_Já­rom felekezeti frontnak' tehát megvan a maga kor­mányzósága. A Szózat és 4 Nép forradalmi újságok. Mind­ a két lap szegényen kezdte a maga pályafutá­sát, azt a pályafutását, amely dúsan felszerelt roto-, c­ősgépekkel­ egy sajtóépületben, a Stádium épületé­ben végződik. Amíg idejutott, ahhoz nagy út kellett. Pályáját az i­jságüzemnél kezdte, ahol hitelre csi­nálták a lapot. Annál az i­jságüzemnél nyomtál, te­hát a Szózat­ot, amelynek tulajdonosa Miklós Andor. Ugyanaz a Miklós Andor, aki ellen olyan nagyon iz­gatnak. Ez hitelre nyomatta a lapot és mikor nem tudtak egyszerre fizetni, akkor részletekben fogadta el a pénzt. Csak az Utolsó pillanatban tudták kifizetni a tazításukat.­­Peyer Károly : Biztosan megvágtak valami zsidót. Pik­ler Emil: 4 le Britannia. Drozdy Győző : De kapott a lap nagy összegeket a mozisok­tól.) Hogy ez a pénz honnan került hozzájuk, azt nem tudom, csak az a sejtésem, hogy nyilvánosság ki­zárásával megvágási alapon szerezték meg a pénzt. (Nagy zaj. Ellentmondások jobbfelől. Zsilinszky Endre: Alávaló hazugság! Az elnök Zsilinszky­t rend­­reulasítja.) Hogy hitelre csinálták a lapot, azt bizo­­nyíthatja az Újságüzem, ahol a számla sürgetésekor gyakran mondották, hogy a Nemzeti Szövetség el fogja intézni ezt a pénzügyet­ (Zsilinszky Endre : Mi köze hozzá?) Valóban a Nemzeti Szövetség, melynek Perényi Zsigmon­d báró az elnöke, intézte ennek a lapnak a finanszírozását. Percnyire emlékszik a Csiz­madia szerkesztésében megjelent Igazság című lap alapítása idejéből. Ez a lap olyan lap­ volt, melyről a miniszterelnök kénytelen volt bevallani, hogy egy­millió korona szubvenciót kapott az államtól. (Eszter­gályos János: Ő maga tízmilliót vallott be.) Egész vi­lágos ezek után, hogy a Szózat honnan vette a pénzt. Más esetben a Nemzeti Hitelintézet Zsilinszky Endre számlájára folyósított pénzt. (Nagy zaj. Zsilinszky Endre : Mi köze hozzá.­ Ne rágalmazzon. Tessék nyíl­tan beszélni! Drozdy Győző : Szép erkölcsi fertő ! Farkas István: A magyar népet bolonditják. Népbo­­londitók.) Megtörtént­ az is, hogy az Áruforgalmi em­berei begurítottak az Ujságüzem udvarára rotációs pa­pírtekercseket azzal, hogy ez ellenértékül szolgál a Szózat nyomásáért. Egyszer csak számlát kapott az Ujságüzem az Áruforgalmitól, melyben pénzt követel­nek tőle.­ Mikor az Ujságüzem megírta a maga vála­szát, akkor szívélyes hangú levelet kapott a Hangyá­tól azzal, hogy nem ke­ll fizetnie. Ilyen módon ment a Szózat nyomtatása az Ujságüzemnél, míg most a sa­ját palotájával rendelkező Stádium-nyomdában állít­ják elő. A zsid­ó tóózlack és a holland milliók Zsilinszky képviselőtársam nagyon felizgult, ami­kor megvágásról beszéltem. (Elnök: Ez nem parla­mentáris kifejezés. Utólag rendreutasítom Rupertet.) Sajnálja, hogy jobb szó nem jutott eszébe, de kény­telen volt­ ezt használni, mert a Szózat nem saját ere­jéből él, hanem közpénzekből él. (Ellentmondás a jobboldalon.) Hogy milyen módon szokta a Szózat forgótökéjét összeszedni, arra elég megemlíteni, hogy amikor a mozik revíziója történt, elfogadott a zsidó mozisoktól pénzt a memorandum közléséért s később az volt a vélekedésük ezzel kapcsolatban, hogy föl­vették a pénzt, de mégsem közölték a memorandumot. Hát ez még rosszabb, mintha közölték volna. De meg kell nézni a lap hirdetési rovatát is, tele van zsidó hirdetésekkel is. Ez volt a Szózat pályafutása. A má­sik jeles orgánum, amely forradalmi hangon ír és test­­vérharcot üzen, ugyanilyen pályára tekinthet vissza, ezt hollandi pénzen csinálták. (Drozdy Győző: És ő csinálja a csatorapolitikát.) A Nép emberei ugyanis elmentek Hollandiába, ebbe a fehérlelkű országba, ahol katolikus hitvédelmi célokra kértek pénzt a ka­tolikus munkáss­zervezetektő. Amikor megkapták a nagy csomó magyar koronákat hollandi forintokban, akkor elmentek a protestáns szervezetekhez és ugyan­ilyen módon szereztek pénzt azon a címen, hogy Magyarországon nagy szükség van a protestantizmus védelmére. (Patacsy Dénes: Keresztény mind a kettő, egy a Krisztusuk. Egy faj, magyar faj. Felkiáltások a szetesbaloldalon: Apacsi, Apacsi, hallgasson.) Meghoz­ták a holland milliókat, azonban a pénzek elszámo­lása körül csakhamar zavarok mutatkoztak. Az elszá­molások nem voltak precízek, mire széjjelmentek, a vallási célokra hozott pénzt azonban nem felejtették el vallási gyűlölet szítására felhasználni. A Nép vál­lalkozása azonban megbukott, segítség kellett, ekkor megjelentek A Nép szerkesztőségében Benárdék és Wolffék. (Felkiáltások a jobboldalon: Saját pénzük­ből.) Ez nem valószínű, mert hiszen Benárd Ágoston fizetést húz a laptól. (Klárik Ferenc: Közpénzekből nem lehet lapokat táplálni. Halász Móric: Wolffról nem lehet ilyet mondani.) Egészen bizonyos, hogy valami közpénzt vittek oda Wtolffék és Benárdék. A Nép is beleesik abba az erkölcstelenségbe, hogy amíg az első és a második oldalon borzasztóan anti­szemita, addig a hátsó oldalon közli a zsidó kereske­dők hirdetéseit. Amíg elől szidják a zsidókat, hátul zsidó cégeket ajánlanak. (Drozdy Győző: Azok a zsidók is erkölcstelenek, akik itt hirdetnek. Gaal Lász­lón: Ez a gyakorlati antiszemitizmus!) Miután ezek a lapok állandóan kedvezőtlen anyagi körülmények között tengődnek,­ nem valószinű­, hogy a rózsa-utcai palotát és­ nyomdát a v­íllagu­k pénzén szerezték. (Nagy, zaj a középen. Esztergályos János: 4 rózsa-utcai er­kölcsökkel szerezték. Patacsy Dénes folyton közbe szét Klárik Ferenc Patacsy felé. Ez nem kaszárnya­ őrmester itr!) Mindig szokásban volt, hogy a kormány szubvenciiálátl­ag­fetis­­lapokat, melyek támogatták­­­sak rossz néven, hogy a kormány szubvencionál egyes lapokat és hogy ez időszerint is szubvencionálja ezt a három lapot. Jelentőséget ad ennek a kérdésnek az, hogy minek azok a lapok, amelyeket a kormány szubvencionál. A Százai kezdettől fogva az ország rendje ellen izgat, lépten-nyomon támadja az ország alkotmányát, azt mondja, hogy nem kell parlament, hanem katonai diktatúra kell. Az ország legtisztább és legtiszteltebb alakját, a mai magyar történelemnek legnagyobb alakját, Apponyi Albert grófot elnevezi bandavezérnek. (Zsilinszky Endre: Ez sem igaz! Fel-­ kiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: De igaz!) A bombáka­­ Ismerteti a Százai-nak február 20-iki cikkét) amelyet Ker­edi Géza irt s amelybe I KO cikkíró való­­sággal invitálja a magyar művest ifjúságot, hogy vés­zes bosszúra ragadtassa magát. Tudvalevő, hogy ez az elaggott Kenedi Géza, aki jelenleg itt találja meg a kenyerét, azelőtt a liberalizmus zászlóhordozója volt. (Patacsy Dénes: Ön is másként beszélt azelőtti Kupert Rezső Patacsy felé: Ne hősködjék. Tudom, hogy viselkedett a harctéren. Jó messzire az ellen-­ söt­tet, teljesen védett helyen volt. Taps és derültség a baloldalon. Drozdy Győző: Ezért lett államtitkár.) A Kenedi-féle cikk után este elkövetkezett a bomba­ merénylet. Elküldték a bombákat a címzetteknek. A Nép és a Szózat a bombák küldése után már előre meggyanúsította a címzetteket, azt írtán, hogyan tudták, hogy a csomagokban bomba van? Szépíteni akarták ezt az aljas merényletet. Ismertették azokat a szakértői véleményeket, amelyek a bombákról szól­tak és elferdítve közölték azt a szakértői véleményt, hogy a bombák azért nem robbantak föl, mert két napig vízben tartották. Eljutottunk azonban az elvei remedettség ama végső fokáig, hogy meggy antisibou­tál: a címzetteket azzal, hogy ők maguk küldtél­ a bombákat. Ehhez fogható magatartás teljesen példát­lan a magyar sajtó történetében. (Drozdy Győző: Kun Béla lapja, Oroszországból szubvencionálják.) A Nép-st csak a Vörös Újság­hoz lehet hason­lítani. Ez a faji, mely a keresztény eszmék védőjénélt adja ki magát, nem kíméli azokat a férfiakat sem, akik pedig a keresztény eszméknek a régi időben is védelmére keltek. Mindent megmagyaráz azonban az a társaság, mely ezt a lapot csinálja. Vihar egy közbeszólás körül Nem akarok ezúttal Benárd Ágostonról, Kis­ Menyhértről és Anka Jánosról beszélni. Ezeknél sok­­­kal kiválóbb alakokkal akarok foglalkozni. Zsirkai­ Jánosról akarok beszélni, aki mint egyik szerkesztője szerepel a lapnak. Ez a Zsirkay János Göndör Fe­renc lapjának, Az Embernek 1919 január 11-iki szá­mában cikket irt, amelyben a diadalmas forradalmat ünnepelte, azt a forradalmat, amely a márciusi for­radalommal kezdett tulajdonképp kibontakozni. (Hor­váth Zoltán: Ezt is a Területvédő Liga megbízásából csinálták ? Nagy Ernő a belügyminiszter felé: a bel­ügyminiszter úr képviselője! Rakovszky Iván belügy­miniszter : Ugyan kérem! Nagy Ernő ú­jra a belügy­miniszter felé . Méltó társa önnek ! Rakovszky Iván belügyminiszter ingerülten kiáltja Nagy Ernő felé ! Kikérem magamnak az ilyen durváskodást. Szemtelen fráter ! Nagy Ernő : A nemzet is ! Bereg megye is ki­kéri az ilyen hangot, amilyet ön használ. Erre óriási zaj tört ki a Ház minden oldalán. A jobboldalon tel­jes erővel tör ki a felháborodás, izgatott kiállások röpködnek Nagy Ernő felé. Urbanics Kálmán a kö­zépre rohan és magából kikelten ordítja Nagy Ernőt felé: Disznó! A lárma nem csillapodik, mire Huszár Károly elnök az ülést felfüggeszti.) Az ülés felfüggesztése után a jobboldal képviselői, Urbanics Kálmánnal az élükön, a baloldal felé tarta­nak. Rainprecht Antal, Dénes István, Beck Lajos, Pakots József feléjük igyekeznek és csendesíteni pró­bálnak. Mások Nagy Ernőt igyekeznek megnyug­tatni. Urbanics Kálmán újra Nagy Ernő felé kiáll ! Az országnak tartozik azzal, hogy a minisztert ne sértegesse ! Zsirkay, Jákó, Kalmár, Hollander Rövid szünet után Rupert Rezső felolvassa az Ember egyik számából Zsirkay Jánosnak egy leve­lét, melyben boldog újévet kíván Göndör Ferencnek. Ezek után érthető — mondja —, hogy miért tiltako­zott a belügyminiszter a Zsirkayval való összehason­lítás ellen. (Rakovszky Iván belügyminiszter: A hang ellen tiltakoztam, kérem, nem, a mondatok ellen! Nagy Ernő: Kinek milyen a kalapja, azzal köszöni Nagy derültség.) Ott van A Nép­nél Jákó János, aki­ről köztudomású, hogy az ABC pénzét elsikkasztotta és több mint egy évig fogházban ült. Ügye jelenleg: függőben van. Ott van t.továbbá Kalmár Simon (Peyer Károly: Mi is ismerjük!), aki a forradalom alatt Veszprémben a szociáldemokrata szakszervezeteket szervezte. A szociáldemokraták őt egyébként jól is­merik, mert tudják róla, hogy amikor a forradalom alatt Somogyi Béla , akit meggyilkoltak ott­hagyta a szélső irányzatot, ez a Kalmár Simon ült a helyére éjjeli szerkesztőnek. A Nép egy másik tagja, aki Telegdi Tamás néven szerepel, Hollander Sámuel, aki másik néven mint Hollósi Sándor ismeretes a szegedi botrányból kifolyólag, amikor a teljesen ár­tatlan szegedi főrabbit megbántalmazta és a megin­dított eljárás során saját rokonai jelentették ki róla, hogy Wertholm-szekrényeiket fölfeszítette és meg­lopta őket. (Pikler Emil: Csupa gentleman!) Kádár­ Lehellel és Lénával Istvánnal nem kívánok foglal­kozni, bár Kádár szintén írt az Ember-be bolseviki cikket. Nem akarok szólni a Szózat gárdájáról sem, ahol ilyen jelentős zsurnaliszták nincsenek. A ke­reszténységet csak tiszta ajkakról lehet hirdetni. Ez a két orgánum dúlta föl a viszonyokat és ezek miatt szenved az ország híre, neve­­lnie, ezek a lapok azok, amelyeket a kormány keblén melenget, mert hiszen ha a kormány nem akarná, akkor s­eni végezhetnék azt a munkát, amit végeznek. Amíg ezeknek a lapok­nak szabad hazudniok, rágadnázniok, addig más orgánumoktól a kormány megvonja a levegőt. Csak nemrég szüntették be a magas siíuttVonalrók­ álló Füg­getlen Szemle-1. mért- a, címlapján egy kartiván van uf jszihju...tuuniml sSSk -MfilSR­RU'ik

Next