Világ, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

, 1923 június 2. A délutáni nyomozás­ rA­ detektívek ma délután házkutatást tartot­tak Molnár Tóthnak Kőris nera 10. számú ház­ban lévő lakásán és a szekrényben egy Brow­ning-revolvert és egy véres zsebkendőt találtak. A revolverre vonatkozólag Molnár Tóth azt mondotta, hogy nem azzal lőtte le Kövemét és a fiát, hanem azt a fegyvert, amellyel a ket­tős gyilkosságot elkövette, másnap a Dunába dobta. A véres zsebkendőre nem tudott kellő felvilágosítást adni, a monogramból azonban megállapították, hogy Molnár Tóth tulajdona. Úgy a revolver, mint a véres zsebkendő egyéb­ként már nem játszik fontos szerepet a nyo­mozásban és csak mint lefoglalt bűnjelek egé­szítik ki a nyomozás eredményét. A Szegi-család szerepét ma délután sikerült a nyomozó hatóságoknak tisztázni. Eszerint megállapították, hogy Molnár Tóth két ládát szállított ki Kispestre, a Szegiek házába. Az egyik faláda volt, a másik pléhláda, amelyben Laehmanné holtteste volt elrejtve. A faládát azért szállította ki, nehogy a pléhládával fel­tűnést keltsen és a szállítás előtt a rákosszent­­mihályi szomszédainak azt mondotta, hogy a két ládában egyes bútordarabokat és fehér­neműt szállít be Pestre. Amikor Molnár Tóth szekere megállott Szegiék háza előtt, csak Szegi Mária volt otthon. Molnár Tóth megkérte Szegi Máriát, hogy engedje meg, hogy a két ládát az udvaron egy fabódé alatt elássa. — Hallgasson és ne kutasson semmi után —■ mondotta a leánynak és ötvenezer koronát adott neki hallgatási díj fejében. .Szegi Máriát és fivéreit, Sándort, Józsefet és Lajost a délután folyamán beszállították a pestvidéki rendőrség épületébe. A leány be­vallotta, hogy ötvenezer koronát kapott, amiért megengedte, hogy a két ládát az udvaron el­ássák, azonban nem tudta, hogy az egyik lá­dában holttest van. A fiúk tagadnak és Tóth is azt vallotta, hogy a Szegi-fiúknak nem volt tu­domásuk a két láda elásásáról. Molnár Tóth 1918-ban egy hónapig lakott Kispesten Szegiéknél. Az egyik Szegi-fiúval a gyűjtőfogházban ismerkedett meg és amikor kiszabadultak, rövid időre Molnár Tóth hozzá­juk ment lakni. Amikor egy hónap múlva el­költözött tőlük, nem érintkezett többet velük. Most azonban, amikor Lielimannét meggyil­kolta és a pléhládát Rákosszentmihályon nem tudta elásni, akkor jutott eszébe a Szegi-család és akkor jutott arra a gondolatra, hogy a két ládát az ő udvarukon fogja elásni. A bádog..szelencék története ... Úgy, amint ezt Molnár Tóth vallomásában elmondotta, a detektívek is megállapították, hogy a bádogszelencéket Czier Gusztávné Jó­zsef körúti üzletében vásárolta a gyilkos fűsze­res. Az első bádogládát múlt év decemberé­ben rendelte meg Molnár Tóth és a cég üz­letvezetőjének azt mondotta, hogy a bádog­ládát jó erős anyagból készítsék, mert zsír­­szállításra fogják használni. Pár héttel később újra megjelent az üzletben és akkor egy külön bádogfedelet rendelt. Harmadszor 192­3 feb­ruárjában volt az üzletben és akkor rendelte meg a második préhládát, amely az öreg Lach­manné koporsója lett. Az első ládába a fiatal Kövess Gyula holttestét rejtette el, a fedéllappal pedig Kövessné holttes­tét takarta le, miután egy gödörben elásta. Amikor Molnár Tóth harmadszor jelent meg az üzletben, az üzletvezetőnek azt mondta:­­­ie olyan nagy ládát csináljanak, mint elő­ször, mert az első nagyon nehéz volt, és a ne­héz pléhláda nem igen alkalmas a ssírszállí­­tásra. A cég természetesen nem tudta, hogy Molnár Tóth a pléhládákat mire használja föl és így gyanútlanul üzletszerűen szállította le azokat. Ma délután az üzletvezetőt szembesítették Mol­nár Tóthtal, akiben fölismerte azt a fiatalem­bert, aki a pléhládákat nála megrendelte. Mol­nár Tóth elmondotta, hogy a forrasztási mun­kálatokat ő végezte a rákosszentmihályi ház pincéjében éjszakánkint. Erre mondtak a titok­zatos ház szomszédai, hogy éjszakánkint lezárt ablakok mögött gyertyafénynél dolgoztak a pin­cében, ahonnan állandóan dübörgés és gyanús zakatolás hallatszott. Molnár Tóth szökése Megírtuk, h°gy amikor Molnár Tóth a csend­őröktől bilincsekkel a kezén megszökött, reggel öt órakor Rákoscsabán Böhm Imre magántiszt­viselőt kereste föl. A kezére ráfektette a kalap­ját, hogy Böhm a bilincseket ne vegye rajt észre. Böhm még az ágyban volt, amikor Tóth őt fölzavarta, és ezért meglepetve kérdezte tőle: — Minek köszönhetem ezt a korai látogatást? Tóth erre azt felelte, hogy bizalmasan sze­retne vele beszélni és jöjjön vele ki az udvarra. .— Nagy szerencsétlenség történt velem — mondotta —, de maga segíthet rajtam. Az udvaron Molnár-Tóth Böhmtől részidőt és kést kért és megmutatta megbilincselt kezeit. Böhm erre annyira megijedt, hogy Molnár Tóthot kiutasította, azután visszament lakására és magára zárta az ajtót. Azonban gyanúsnak találta a dolgot, ezért fél nyolckor Budapestre utazott és a keleti pályaudvar közelében levő rendőrőrszobán jelentette a megbilincselt ember látogatását. Böhm az egész dologba úgy kapcsolódott bele, hogy Molnár Tóth hárommilliókétszázezer ko­ronát adott kölcsön Böhmnek. Böhm ugyanis, aki egy budafoki gyárban van alkalmazva, el akarta adni rákoscsabai házát, és ehelyett Budafokon akart villát vásárolni. Minthogy a vételárhoz hárommillió koronára volt szüksége, egy pénzközvetítő irodához fordult, amelynek _— Megválasztották az egyetem új dékánjait. A budapesti egyetem négy k­ara ma délelőtt vá­lasztotta meg dékánját a jövő tanévre. A böl­csészettudományi karon Siegesdzi József dr. ez évi dékán helyébe Kuzsinszky Bálint dr., egye­temi tanárt választották meg. A jogtudományi karon, Netter Antal dr.-t, az ezidei dékánt ül­tették újból a jogtudományi kar dékáni szé­kébe. Kmetty Károlyt sok professzor óhajtotta dékánnak, Kmetty azonban a megtiszteltetést elhárította magától. Az orvostudományi karon Vámossy Zoltán dr.-t, a kar ezidei dékánját vá­lasztották meg újból, a hittudományi kar jövő évi dékánja pedig Lehüti Antal dr. lett. A rek­­torválasztás június 8-án tesz.­­ Három francia képviselő ellen merényle­tet követtek el a „király rikkancsai­". Párizsból jelentik, hogy az emberi jogok ligájának tegnap esti gyűlése előtt, melyen tiltakozni akartak a fascizmus ellen, ,,a király rikkancsai", a „came­­lots du roy" nevű royalista szervezet három tagja merényletet követett el Marc Sanguie és Moutet képviselők és Violet volt képviselő ellen. Marc Sanguie-t, amikor lakásáról a gyűlésre indult, hárman körülfogták és az egyik táma­dója folyékony szurkot öntött a fejére, a töb­biek pedig bottal össze-vissza verték. Sanguie fe­jén több sebből vérezve jelent meg a liga gyű­lésén. Moutet képviselőt szintén meglesték a ki­rály rikkancsai és oly súlyosan inzultálták, hogy kórházban kellett bekötöztetnie a sebeit. Violet a feleségével így­kezett a liga tiltakozó­­gyűlésére, amikor egy camelois egy üveg tintá­val és terpentinnel leöntötte. A liga gyűlésén a merénylet híre óriási felháborodást keltett és a gyűlés után a felháborodott közönség viharos tüntetést rögtönzött. A „király rikkancsai“-nak merényletét a francia kamara mai ülésén inter­pelláció tárgyává teszik. — Francia törvény az ossztrák és magyar ilzetékek rendezéséről. Párizsból jelenti az Ifantis-ügynökség. Az osztrák és magyar ille­téktartozások rendezéséről szóló, a kamara elé terjesztett törvényjavaslatnak szövege a követ­kező : Ennek a törvénynek kihirdetését követő két év alatt a pénzügyminiszter fölhatalmaztatik, hogy az államkincstár érdekében kezdemé­nyezze azoknak a bélyeg- és vagyonátruházási évi illeték átalány­oknak rendezését, amelyekkel ausztriai és magyarországi jogi személyek arra az időre, amely egyrészt Franciaország és Ausztria, másrészt pedig Franciaország és Ma­gyarország közt az 1910 augusztus 3-iki, illetve­ 1911 január 31-iki megállapodásban létrejött egyezmény hatály­balé­ptéig eltelt, hátralékban maradtak. Az államkincstár követeléséből adott engedmény semmi szín alatt sem lehet több annál, amelyet a francia cerülettulajdonosok­­nak az őket megillető tőkekövetelésekből engedélyeztek. Az említett kérdés rendezésénél megállapítandó határidőknek a fent em­lített egyezményekben a francia adósságok rendezé­sére megállapított határidőket (az ausztriai adósok részére öt esztendő) nem szabad meg­­haladniok. Az államkincstárnak járó illetékeket okvetlenül készpénzben kell megfizetni. — Százhúszezer fölszólamlás. Május 30-án járt le az a határidő, ameddig a választói név­jegyzékek ellen felszólamlásokat be lehetett adni. Beérkeztek felszólamlási akták: I. kerü­letben 3722, II. kerületben 5164, III kerületben 1873, IV. kerületben 2100, V. kerületben körül­belül 11.000, VI. kerületben 59.970, VII. kerü­letben körülbelül 35.000, VIII.­ kerületben 33.100, IX. kerületben körülbelül 6000, X. ke­rületben körülbelül 2000. A végösszeg mint­egy 110.000 felszólamlás. — Mágócsy Diesz Sándor emlékezete. Június hó 3-án délelőtt 51 órakor ünnepük volt tanít­ványai és tisztelői Mágocsy Dietz Sándor dr.­­nak, a kiváló botanikusnak, 25 éves egyetemi tanári jubileumát az egyetem aulájában. — Ez alkalomal leplezik le Mágocsy Ciak Sennyey fes­tőművész által készített portréját. — Tízmilliós alapítvány az újságírók jóléti­ intézményeinek. Az Újságírók Kórház- és Sza­natórium­ Egyesülete, a Magyarországi Hírlap­írók Nyugdíjintézete és a Magyarországi Újság­írók Egyesülé­nek vezetősége ünnepi vacsorát­ rendezett Cserna Endre dr. ezredes, a cleve­landi Szabadság főszerkesztője és tulajdonosa tiszteletére. A vacsorán Salusinszky Imre, az Újságírók Kórház­egyesületének elnöke bejelen­tette, hogy Cseren magánvagyonából tízmillió­koronás alapítványt tett az újságírók javára. Ebből az összegből 25 százalékot a nyugdíjinté­zetnek, 20 százalékot a Kórház- és Szanatórium-é­s Egyesületnek, 10 százalékot az állástalan újság-­­íróknak szánt, 45 százalékot pedig a Rákosi­ Jenő-üdülőházalapítvány javára, melyből min-­­den esztendőben egy újságíró és egy újságíró­ özvegye az üdülőházban ingyen nyaralhat. A fenmaradó összeg az üdülőház fentartására for­­m­dítandó. Az újságírót és az özvegyet Rákosi F­iát Jenő jelöli ki. A bejelentést lelkes ováció kö­vette. Cserna Endre, aki mint az amerikai Vö­röskereszt közép-európai jóléti intézményeit ta-t­nulmán­yozó főmegbízott időzik Budapesten, megígérte, hogy a Szabadság olyan szépiro­dalmi mellékletet fog adni, mely a magyar írók írásait közli. A nagylelkű adományt Hoitsy Pál, a Nyugdíjintézet elnöke köszönte meg, majd Márkus Miksa tolmácsolta a magyar újságírók háláját. Bónitz Ferenc pohárköszöntőjében azzal üdvözölte Csern­a Endrét, hogi­ adománya annak bizonysága, hogy az Amerikába szakadt magyarok szívükkel szülőföldjükön élnek. Ki üdvözlésekre válaszolva, Cserna Endre megha­­tottan jelentette ki, hogy az alapítványát módo­sítja és az egész tízmilliót egy összegben bo­csátja az újságírótestü­letek vezetőinek rendel­kezésére. Cserna Endrét késő éjjelig ünnepelte a vacsorán egybegyűlt társaság. *— Tisza-emlékünnepek. Tisza István gróf emlékére kedden Borsod vármegye törvényha­tósága Miskolcon, tegnap pedig a dunántúli re­formátus egyházkerület. Pápán rendezett em­lékünnepet. A dunántúli református egyházke­­rüle­tnek Pápán tartott ünnepségén az ünnepi beszédet Kozma Andor egyházkerületi tanács­­bíró tartotta.­­ Borsod vármegye törvényha­tósága kedden Miskolcon tartotta Tisza-emlék­­ü­nnepélyét, amelyen Almássy László mondott beszédet a Tisza István-emlékbizottság nevé­ben. Megemlítette beszédében Tisza Istvánnak a háborút megelőző július hetedikén Ferenc József királynál tett előterjesztését, amelyben Tisza végzetesnek jelenti ki Berchtold gróf azon kifejezett álláspontját, hogy a szerajevói rém­­tettet a Szerbiával való leszámolásra kívánja felhasználni, és már ez alkalommal kijelentette Tisza István, hogy ezért nem vállalja a felelős­séget. Alig néhány nap múlva tartott minisz­tertanácson Tisza ugyanezt az álláspontot fog­lalta el az összes jelenlévő miniszterekkel szem­ben. — Színész-sztrájk Pécsett. Pécsről jelentik : Nádassy József színtársulatának tagjai péntek este az igazgatónak memorandumot nyújtottak át, amelyben ötvenszázalékos fizetésemelést kér­nek. Az igazgató elzárkózott a kérés teljesítése elől, mire a színészek úgy határoztak, hogy ma este még megtartják az előadást, szombaton azonban, ha az igazgató nem változtatja meg álláspontját, kimondják a sztrájkot. A színtár­sulat tagjai különben holnap délelőtt deputá­­ciót küldenek a polgármesterhez.­­ Megengedik a tejtermékek kivitelét. Az Országos Közélelmezési Tanács export-import szakbizottsága hozzájárult ahhoz, hogy a tej­termékek időszakonként, mindenkor a terme­lésnek megfelelő arányban, megfelelő kiviteli illeték mellett kivitelre kerülhessenek. A kivi­telt azonban a szakbizottság ahhoz a feltétel­­hez kötötte, hogy az édes tej felhozatala meny-­­nyiség és minőség tekintetében ,legalább a mai­­ keretek között megmarad és a tejárak a­ kivitel­­ következtében nem emelkednek. N­ 1 R M K VILÁG A rákosszentmihályi négyszeres gyilkosság részletei (A Világ tudósítójától.) A rákosszentmihályi nagyszabású bűnügyet a nyomozó hatóságok már csaknem egészében földerítették. A töme­ges gyilkossággal már kerdésben gyanúsított Molnár Tóth József beismerte, hogy Kövess Gyulát ő gyilkolta meg és ugyancsak ő ölte meg a fiú édesanyját, Kövess Lórintcnét és Laehmann Andrásnét is. Elmondotta továbbá, hogy Laehmann Andrást a saját felesége és a leánya gyilkolták meg és Molnár Tóth a két nő bűntudatát használta ki arra, hogy először megzsarolja őket, majd pedig, hogy többmilliós vagyonukat és a rákosszentmihályi házat meg­­szerelte magának, bestiális módon megölte őket. Molnár Tóthnak Lachmanné megfojtásá­ban segítségére volt Kanossai Dezső keres­kedő, aki éppen ezért az egyetlen volt, aki tudott a bűncselekmény összes részleteiről, azonban anyagi érdekekből azt elhallgatta és amikor elfogták, akkor is állandóan tagadta, hogy a rákosszentmihályi bűntényről tudomása lett volna. Molnár Tóth Józ­sef két napig tartó tagadás után tegnap délután Czavek Sándor kerületi főkapitány előtt részletes vallomást tett, amely­­ivel föltárta az irgalmas bűncselekmény borzal­­mas részleteit. Tóth megtudta, hogy Lachmann Andrást a felesége és a leánya megölték és holttestét a János utcai villájuk udvarán kü­lön hán­kóban temették el. A két asszony ez­­után Lachmannról azt híresztelte, hogy vissza­­utazott Amerikába. Laehmann ugyanis állan­dóan civakodott családjával, féltékenyen őrizte a Vagyonát és, a két nő a pénz megszerzése vé­gett tette el láb alól az öreget. Kövessné az apja pénzén tőzsdézni kezdett és rövid idő alatt nagy összegeket veszített. Ekkor az any­jától követelte, hogy adja ki neki jussát és emiatt a két gyilkos asszony között állandóan napirenden voltak az összetűzések. Január 5-én Molnár Tóth József és Kövess Gyula jelenlétében anya és leánya ismét össze­­vésztek, ütlegelték egymást és Kövessné a szom­­szédos szobából revolverrel tért vissza és az­ anyját le akarta lőni. Tóth azonban kicsavarta kezéből a fegyvert és azzal a fiatalasszonyt agyonlőtte édesanyja és saját fia jelenlétében. Kövess Gyula első rémületében az uccára akart futni, hogy a környéket fellármázza, Tóth azonban az ajtóban állott és közvetlen köret­ből halántékon lőtte a fiút, aki nyomban meg­halt. A férjgyilkos Lachmanné ezután Molnár Tóthnak segédkezett, hogy leánya és unokája holttestét eltemessék. A gyilkos kereskedősegéd egy bádogos­ pince­­műhelyben bádogládát rendelt és a különös koporsót ő vitte ki kocsin Rákosszentmihályra. Lachmannéval a pléhládába rejtették a fiú holttestét, azután cinkkel beforrasztották. A bádogkoporsót az öregasszonnyal együtt ásták el a mosókonyuha földjébe. A fiú anyjának holt­testét pedig a villalépcső följárójának közelé­ben egy gödörbe tették, bádogfedéllel letakar­ták és a gödröt ismét beásták. Február 5-én került a sor az öreg Lach­­mann­é meggyilkolására. A villában ekkor már a Kanozsai házaspár lakott, mert az öreg­asszony félt a házban egyedül tartózkodni. Molnár Tóth kicsalta az asszonyt a János utcai villába arra­, hogy Kanozsaiék a ház vételárát ki akarják fizetni. Amikor az öregasszony le­ült az ebédlőben, Tóth egy zsineggel megfojtotta. A jelenetet véginézte Kanozsai Dezső, aki a holttestet a fürdőszobában rejtette el, mert a villa udvarán kertészek dolgoztak és ezek a bűntényt észrevették volna. Kanázsai egy bá­­dogosmesternél pléhládát rendelt és Lach­­manné holttestét abba rejtették el. A bádog­koporsót május 9-ig tartották a fürdőszobában és akkor, minthogy a villát át kellett adni az új tulajdonosnak, több bútordarabbal együtt fölrakták egy fuvaroskocsira és Budapestre szállították. A koporsót Molnár Tóth, a Kőris utc­a 4. számú házban levő lakásának a padlá­sán rejtette el. Pár nap múlva azonban a ko­porsót kivitte Kispestre, ahol egy régi isme­rőse lakott Rózsa ucca 54. számú házban. A pléhládát ennek a bárnak az udvarán ásta el és ezért a ház tulajdonosának, Szegi Margit munkásnőnek 50.000 koronát adott. Szegi Margitot és a fivérét, Szegi Antalt, aki Molnár Tóthtal a pestvidéki ügyészség fogházában is­merkedett meg, ahol együtt raboskodtak, a rendőrség őrizetbe vette. Szegték tagadják, hogy tudomásuk lett­ volna arról, hogy az el­ásott pléhládában holttest tett volna, Molnár azonban a szembesüléskor határozottan kijelen­tette, hogy tudtak a gyilkosságról és ezért 50.000 korona hallgatási díjat kaptak. Amikor Molnár Tóth vallomását befejezte, a rendőröknek megmutatta azokat a helyeket, ahová a holttesteket elásta. A négy meggyilkolt ember holttestét kiásták a földből és holnap fogják valamennyit fölboncolni. Molnár Tóthot délután Rákosszentmihályról beszállították a pestvidéki rendőrség épületébe, ahol továbbra is fogva tartják. " az ügynöke Molnár Tóthtal hozta össze. Így is­merkedtek meg és Molnár Tóth a meggyilkolt Laehman-családtól elrabolt pénzből május ti­zenötödikén 3 millió 290.090 koronát adott köl­csön a magántisztviselőnek heti hatszázalékos kamatra. Az öreg Laehmann meggyilkolására Molnár Tóth bujtotta föl az asszonyokat Molnár Tóth legelső vallomásában azt mon­dotta, hogy az öreg Lachmannt a leánya és a felesége gyilkolták meg és ő erről csak utólag szerzett tudomást. Tóthnak ez a vallomása nem felel meg a valóságnak. A nyomozás megállapí­tása szerint ugyanis Molnár Tóth eszméje volt az, hogy Laehmann Andrást meg kell gyilkolni, mert iszákos volt és a családjának nem adott elég pénzt arra, hogy a tőzsdén játszanak. Tóth először azt ajánlotta az asszonyoknak, hogy az öreget méreggel pusztítsák el és azt mondotta, hogy egy ismerősétől tud megfelelő mennyiségű strichnint és Veronáit szerezni. Kö­vessné erre 300.000 koronát adott át Molnár Tóth­nak, hogy a pénzen szerezze be a gyilkoló mérget, és Molnár Tóth ebből csak 150.000 ko­ronát adott át annak az embernek, akitől a mérget átvette, a többi pénzt megtartotta magá­nak. A méregnek azonban nem volt hatása és Tóth erre azt ajánlotta a két nőnek, hogy Lachmannt lőjjék agyon. Hogy most már Lach­mannt ki gyilkolta meg, Molnár Tóth vagy pe­dig az asszonyok, ez még nincs véglegesen megállapítva. Erre vonatkozólag a holnapi ki­hallgatások folyamán fog kiderülni a való tény-­ állás. A Kanozsai-házaspár szerepe Ma este szállították be a pestvidéki rendőrség­ épületébe Kanozsai Dezsőt és a feleségét. A­­ pestvidéki rendőrség eddig még részletesen nem foglalkozott velük és így még nem tudták meg­állapítani, hogy a Kanozsai-házaspárnak tulaj­­­donképpen milyen szerepe volt a bűntényben. Annyi bizonyos, hogy Kanozsai tudta azt, hogy Laehmann Andrást meggyilkolták, mert amikor a János utcai villát eladták, a szerződésre ő hamisította rá Laehmann András nevét. Az első­­ bűne tehát az volt, hogy okirathamisítást köve­tett el. Kanozsaiék ellen számos gyanúok merült fel,­ így Molnár Tóthtól egy alkalommal nagyobb összegű pénzt kaptak, és Kanozsai Tóthtól min­den hónap elsején húszezer koronát kapott, valószínűleg hallgatási díj fejében. Gyanús tov'­vábbá, hogy Kanozsaiék a rákosszentmihályi villában ingyen laktak, ugyanakkor, amikor az­ öreg Lachmanné holtteste hónapokig feküdt el-­ temetetlenül a fürdőszobában. A rendőrségnek az a föltevése tovább, hogy Kanozsainak része van a gyilkosságban. Molnár Tóthon és Kanozsain kívül a rendőr­,­ség őrizetében vannak Molnár Tóthné, aki a Lachmanné elrabolt ék­szereit vitte eladni, Ka­,­nozsainé és Szegi Mária. Ártatlanul egy sem ült a cellákban, mert valamennyi ellen számos adat­ van, amelyek a bűr,részességük mellett biz©-t nyílanak. Szombat

Next