Világ, 1923. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
4 1923 szeptember 1 kocsmában viziteltek a rendőrség emberei, hogy a változott idők vállalkozó szellemű ifjúságát a főkapitányság épületébe szállítsák. Csütörtökön este a Molnár utca nyolc számú ház pincéjében levő kis, füstös kocsmahelyiségbe utasították a detektíveket, hogy egy ott toldogáló asztaltársaságot tartóztassanak le. A kocsma Toposavics Mujag szerb ember tulajdona, akit a környék Csocsó bácsi néven ismer. A kocsma bejárata egy vonalban van a járdával, azonban lépcsők vezetnek le a kétszobából álló kocsmába. Bent a tulajdonoson kívül egy felszolgálóregény és egy idősebb hölgy, a kocsmáros, a felesége, mint csaplárosnő szolgálja ki a vendégeket. Az első szoba a söntés, ahol a terítetlen, kopott asztalok körül bosnyákok, bolgár és szerb kertészek üldögélnek és borjúpaprikást és rácpaprikást esznek és többnyire fröcscsöt isznak hozzá. A másik szobában az asztalokon kopott linóleum vászon van, a vendégek azonban itt semmiben sem különböznek a döntés vendégeitől. Az asztalok közül mindenütt szerbül és bolgárul beszélgetnek, azonban a vendégek derűs arcáról ítélve egyikük sem tárgyalja a csütörtök esti izgalmas eseményeket, amikor Csocsó bácsi füstös kis helyiségéből tizenöt jól öltözött fiatalembert vittek el a detektívek. • Tegnap este óta gyanús szemmel néznek a fölött űzött vendégekre. Csocsó bácsi félénken közeledik hozzánk, amikor a felesége egy üveg bort tesz az asztalunkra. Gyanakvó szeme vagy detektívet, vagy pedig „összeesküvőtt” kutat bennünk. Amikor megnyugtatjuk mindkettő ellenkezőjéről, rossz magyarsággal mondja : -- Azokat az urakat, nem is igen ismertem. Alig tíz napja jártak ide és mindig halkan beszélgettek, amikor pedig közeledtem hozzájuk, mingvárt elhallgattak. Nekem mingvárt gyanúsak voltak, azonban mindig pontosan fizettek, sokszor ketten fizették ki az egész asztaltársaság céhét Gyakran veszekedtek, különösen akkor, ha sokat ittak és egy alkalommal össze is verekedtek. Többet nem tudott róluk mondani Csocsó bácsi, akinek a helyisége így véletlenül a központjába került egy országos eseménynek. Az a szennyes, fülledt levegőjű, kis pincehelyisége, ahová lépcsők vezetnek le, ahol többnyire bosnyák árusok és bolgár kertészek térnek be egy pohár borra és egy kis adag borjúpörköltre, és ahonnan a kopott, piszkos asztalok mellől ,csütörtökön este tizenöt jól öltözött fiatalembert vittek el a detektívek, akiknek az érdekében Lendvai István és Kiss Menyhért nemzetgyűlési képviselők interveniáltak a belügyminiszternél és a főkapitánynál, dr. ÉME nyilatkozik a házkutatásról Az Ébredők székházában történt házkutatásról a NemzetiSajtótudósító a következő közleményt adta ki: Az ÉME sörház uccai központi székházát ma délután öt órakor egy csapat rendőr szállotta meg. Bozvay Gyula dr. rendőrkapitány vezetésével rendőri bizottság szállott ki, amely három rendőrtisztből és tíz detektívből állott. A legénység elállota a kijáratokat és megszállotta a telefonkészülékeket. Ez intézkedések után megkezdődött a házkutatás, amely két óra hosszat tartott. A rendőrség alaposan megvizsgált mindent, de semmi kompromittálót nem talált. A rendőri eljárás a 110.451. fk. If.1 923. számú főkapitányi végzés, nem pedig bírói parancs alapján történk A házkutatásra vonatkozóan az ÉME egyik vezetője a következőket mondotta a Nemzeti Sajtótudósító Iroda munkatársának : — Bennünket egy pillanatra sem lepett meg a kormány ez intézkedése, mert valahányszor a nagykapitalizmust, vagy a kis entente-ot ki kellett elégíteni valamicsoda ajándékkal: mindig az ÉMÉ-n ütött egyet. Volt idő, amikor a ma nagyon kellemetlen ÉME szolgálatait könyörögte, de ezek az idők a korona zuhanásával kapcsolatoskonszolidációval elmúltak. Az ÉME különben nyugodtan néz mindenféle vizsgálat elé, nem kér sem elnézést, sem kegyelmet, mert léte és élete nem kormányoktól és rendszerektől függ, hanem tagjainak lelkesedésétől, szeretetétől és hazafias gondolkodásától. A kormány hivatalos zsidóújságjának, a 5 órai Újságnak sugalmazott inszinuációját, mely szerint vezetőségünk gyilkosok érdekében interveniált volna, továbbá hogy a tegnap letartóztatott fiatalemberek közönséges bűncselekményeket követtek volna el, azzal a megvetéssel utasítják vissza, amelyet egy kormányzsoldból élő zsidóbérenc-újság megérdemel. Ezek a megfizetett tollak nem tudják megváltoztatni nagy tömegeink hűségét, de nem tudják elleplezni a kormány szánalmas gyöngeségét sem, mert igazi erő nem nyúl ilyen eszközökhöz és cselekedeteit nem kell rágalmakkal magyaráznia, visszaélvén az Ébredők kvalitásával, mely mindig az ország érdekeit nézi, tehát ilyen provokálásokra sem szolgál a leleplezésekkel. Az Alhocemas-kombétig lemondott Pár hónappal ezelőtt voltak a spanyol választások és Alhucemas miniszterelnök ekkor koalíciós kormányt alkotott. A kormánynak tudvalevőleg a marokkói kérdés miatt erős ellentétei voltak a legfőbb haditanáccsal, azok azonban elsimultak, sőt érvényesült a konzervatívoknak az az álláspontja, amelyet a haditanács is támogatott, hogy a marokkói háborút fel kell újítani és folytatni kell. Spanyolország a marokkói akciót tudvalevőleg néhány nappal ezelőtt már meg is kezdette, de emiatt magában a kormány kebelében ellentétek törtek ki. A politikai kérdést most akként oldották meg, hogy Alhacemas ma beadta lemondását és előreláthatólag új kormány alakul Spanyolországban, mégpedig azzal a programmal, hogy a marokkói háborút győzelemre vigye. VILÁG Hiram Johnson Európában Kalifornia szenátorának neve már ismételten szerepelt az amerikai elnökjelöltek sorában, és legutóbb 1920-ban nem kevesebb, mint tizenkét állam jelölte Johnson szenátort az elnöki székre. Ha akkor a párt tucusjai csak egy kissé támogatják Johnson jelöltségét, akkor alighanem Kalifornia szenátora kerül ki győztesen a küzdelemből. De Hiram Johnson túlságosan keménykötésű egyéniség volt a párt cOM-jainak szemében, és így nem került a döntőbe. Hiram Johnson azonban nem olyan ember, aki egy vereség után félreáll, és 1924-ben Johnson szenátor megpróbál majd győzni a párt bossjainak támogatása nélkül. Már 1920-ban is az volt Hiram Johnson népszerűségének legfőbb alapja, hogy elsőnek és legkeményebben fordult szembe Wilson európai politikájával. Johnson szenátor volt a vezére és a legerélyesebb szava szónoka az engesztelhetetlen „bandá“-nak a washingtoni szenátusban, és ha a népszövetséghez való csatlakozás terve végleg zátonyra futott, a Versailles békeszerződés pedig ezer nehézség után csak félig jutott ratifikáláshoz a szenátusban, akkor ez elsősorban Johnson szenátor érdeme, vagy hibája. Az új elnökválasztási küzdelem megkezdése előtt pihenni akart Hiram Johnson, hogy azután teljes erővel kezdhesse meg a munkát, és a pihenésre szánt néhány hónapot egy európai utazással töltötte el. Ritkán történik meg az, hogy egy súlyos befolyású amerikai politikus olyan hosszú időt tölt Európában, amint azt Johnson szenátor tette most, és sajnálattal kell megállapítani, hogy a kaliforniai szenátort nem hódította meg Európa. Az engesztelhetetlenek vezére bejárta Európát és még sokkal engesztelhetetlenekből indult haza, azzal az elhatározással, hogy az elnökválasztási küzdelem jelszavául fogja választani a hadüzenetet Európának. Az európai út tapasztalatainak eredményeit egyetlen mondatba szűrte le a kaliforniai szenátor, és ez a mondat így hangzik : Európa a mi erszényünkre pályázik... Ez a mondat magában véve sem alkalmas arra, hogy fölkeltse az amerikai közvélemény rokonüzenvét a régi világ iránt, de Johnson szenátor nem takarékoskodik más erős mondatokkal sem. A mai amerikai politikusok közül egyéniségének vágása, temperamentumának lobbanékonysága, szónoki fordulatainak drasztikus ereje szerint alighanem Hiram Johnson áll legközelebb Roosevelthez, és Roosevelt nagyon népszerű, nagyon befolyásos ember volt sokáig az Egyesült Államokban. Johnson nem diplomázzál, nevén nevezi a gyermeket, ahol pedig választása van egy enyhébb és egy markosabb szó között, ott nem az enyhébb szót szokta választani. Európában a kutya setti törődik a nemzetközi döntőbírósággal, tehát ostobaság volna kockázatokat is bonyodalmaikat vállalni azért, hogy belépjünk egy ilyen , farsangi gyülekezet tagjai közé: ez Johnson szenátor rövid nézete a Harding által óvatosan előkészített nagy külpolitikai lépésről. Sok százados múltú ellentétek és viszályok fogjákmég századokig zaklatni Európát, tehát ad ■ ’ ránk hálát Istennek, amiért elválasztott lepnünket Európától a nagy Óceánnal: ez a kaliforniai szenátor második külpolitikai tétele. | Világos jelek mutatkoznak arra nézve, hogy | egy újabb véres háború készíti Európában, mivel pedig ez a véres háború nem (öt'.fízil: ! reánk és olyan okokból származik, amelnt.X'ért , nem vagyunk felelősek,, a mi kötetei.Lédünk ezzel a háborúval szemben az, hogy egyfitten amerikai katonát ne küldjünk át a régi világba és ne kössük össze a mi rendünk sorsét az európai káosszal... Ez Johnson SYSflátor harmadik tétele. A kaliforniai szenátor azt ajánlja, hogy Anglia is Franciaország forduljanak döntésért például Dániához, hét kiváncsiak, melyiküknek van igazuk a koolfioverz kérdésekben. Akkor majd Anglia és Franciaország meghallják Dániától ugyanazt, amit meghallanának az Egyesült Államoktól. Mivel a döntésnek amúgy sem lesz foganatja, egész közömbös az, hogy a kis Dánia hoz-e ítéletet, vagy a nagy Egyesült Államok. Sőt Dánia még alkalmasabb a döntőbíró szerepére, mert közelebbről ismeri az európai viszonyokat.,. Hiram Johnson szenátor pontosan ismeri fie amerikai közvéleményt, és tisztán tudja. Mérlegelni a jelszavak hatóerejét az amerikai közvéleményre. Ha tehát Hiram Johnson a fradüzenetet Európa ellen akarja jelszóul az elnökválasztási küzdelembe venni, akkor ennnek a jelszónak nyilván igen széles visszhtangja lesz az amerikai közvéleményben. Áwfel hálát Istennek, amiért az Óceánnal víjftfjffijlja el Amerikát Európa évszázados ti'záfjfbmi. .* Szerbia Fioms olasz aimertiátósül fél Nincsics szerb külügyminiszter ma Ciste Genfbe utazott, hogy ott résztvegye ijji filipszövetség gyűlésén. A miniszter ttflgejffihn Öledben jelentést tett Sándor királyfipS a fiumei sérdésre vonatkozó tárgyalási apásáról. Ennek a kérdésnek rendezésegGS Javai rövid idő kérdése és a belgrádi tapok hangsúlyozzák, hogy a fiumei kérdés felidézésének halogatása egyáltalán HStA a jugoszláv kormány hibájából történt. A belgrádi Novosti ezzel kapcsollat mig a következőket írja: Mi a rapallói szeteogést akarjuk érvényben tartani és úgy ipskják, hogy annak alkalmazása huszonnégy óra alatt megtörténhetik. Sajnos, a mi akarlatunk egymagában nem elégséges: a vézrehajláshoz Olaszország akarata is szükséges. Ha Olaszország ugyanolyan készséget tanúsít, mint mi, akkor a vitás kérdések elsimulnak és a jövőben jóbarátok és jó szomszédok maradunk, amint azt kölcsönös érdekünk kívánja. Ha azonban Olaszország nem mutat hajlandóságot a rapallói szerződés elismerésére és Fiumétann&Tana, akkor csak arról tesz bizonyságot, hogy a szerződéseket papírrongynál többre t nem becsült A misztérium Németország színművészetén a 19. század elejétől annak végéig, úgy mondhatni, egy hatalmas színészdinasztia uralkodott: a Devrienteknek egészen sajátos irányú családja. Nem volt Devrient, aki ne lett volna színész, s aki közülük színésszé lett, az máris hatalmas, lenyűgöző, irányt alapító tehetség volt. S közülük is talán a legkiválóbb: Eduard Devrient, a modern színjátszás atyja s a régi színjátszás nagyszerű historikusa, aki ötkötetes nagy dramaturgiatörténeti művében — 25 évig dolgozott rajta, minden köteten átlag öt évig — oly gazdag színészettörténeti anyagot hordott együvé, hogy annak tanulságain a színigazgatók és dramaturgoknak még igen sok nemzedéke fog okulni és újat teremteni. Eduard Devrientnek, főként az ő Faustkutatásainak, köszönhető, hogy a modern dráma ősfája immár hiánytalanul vezethető vissza a középkori moralitásokon és misztériumjátékokon át a katolicizmus őskorába, a Krisztus életének és halálának az oltárnál való megjátszásához. S innen , mivel a keresztyén oltárok rendszerint az antik szentélyek helyén, azok kultuszának kiszorítására épültek, tovább vezethetjük vissza a drámafejlődés fonalát a római császárkor keleti, valamint a hellenisztikus ókor görög misztériumaihoz, ahonnan már közvetlen út visz a hindu barlangtemplomok brahminjátékaihoz, az istenségek élet-halál küzdelmeihez, amelyek a görög nyelvben oly klasszikus veretben kapták a dráma (draomai — cselekedni) nevet. A görög ókortól kezdve halad így egymás mellett a dráma és a roysterion. A dráma: az eszmemegtestesülése, a misztérium: a testnek eszményesülése. Az előbbi az élet, folyamatára veti a hangsúlyt; az utóbbi az élet kezdetének és végének rejtélyeit keresi. A dráma az embereknek és a cselekvéseknek tipológiáját adja, törvényszerűségeit vonja le. A misztérium ellenkezőleg: a hétköznappal szembe szegeződő rejtélyes egyéniséget, a titokzatosságot vallja a maga terrénumául. A misztérium tagadja azt, ami létalapja a drámának: tagadja, hogy az életből egy kivágás lenne. Más téren, más dimenziókban, keresi az érvényesülését; nyelve a szimbólum és lelke az extázis. A drámának — minden fejlődési szakában — előbb-utóbb a realizmus kényelmes országútjába kell beletorkollania; a misztérium mindenkor az. idealisztikus útkeresések keskenynyomú, de tiszta levegőjű hegyi örvényeire vezet Az élet nyűgétől elgyötört emberléteknek egy-egy mély sóhajtását jelenti a misztérium, olyan rejtettebb lelki hangulatoknak a felszabadulását, amelyeket a hétköznap kőhordása vagy favágása amúgy hat napon át lekötve tart. A léleknek ünnepi hallelulája a misztérium, zsolozsmás imádság a minden, minden lélek mélyén rejtőzködő tisztább, nemesebb, nyugalmasabb istenséghez. A drámai cselekmény, amely cselekvésre izgat. A misztérium: hangulat, amely kibékít a mindennapi drámákkal, a kicsinyekkel és nagyokkal... Paul Claudel, misztériuma, a Kinyitől kort látás, a lélek, egy költői lélek ilyen emelkedett hangulatának tiszta, ezüstös csengésű harangszavának a messzi múlt századokból visszakonduló visszhangja. Tevari-könyvek 2000 koronát csoportok: 53. csoport. Andrejev Leonid, Ribakev Pál és a non. Hermann Bang, A négy ördög. Karinthy Frigyes, Holnap ré . 54. csoport. Maurice Barrés, Erzsébet királyné. Thomas Mann, A kis Friedemann úr. 55. csoport (csak 150 példány). E. és J. de Goncourt, Lacerteux Germinie. Éránk Wedekind, A tavasz ébred. 57. csoport. Anatole Francé, Nyársforgató Jakab meséi. Henri ds Regnier, Hazajáró mult. 58. csoport Hermann Bang, A pincér (két novella). Charles Baudelaire, A rossz virágai. Jean Richepin, Derék emberek. 59. csoport. Hanns Heinz Ewers, A pók. Félix Saften, Frohgemuth Olga. Frank Wedekind, Haláltánc. 60. csoport. Andrejev Leonid, Rögeszmék. Arcubasev, Szasa. Ilonete de Balzac, Gobseck. Dosztojevszkij, A zsidókérdés. 61. csoport. Pajzs Elemér, Czirkusz. Arthur Schnitzler, Körtánc. 62. csoport. Chalcembriana, Az utolsó Abencerrago. Altatóié Francé, Boldizsár. Kokanovszky Ulászló,• Ivanov deák. Joncthan Swift, Pamfletei.. 63. csoport. Paul Claudel, Kinyilatkoztatás. Karinthy Frigyes, Írások írókról. Kleisl, 0 . . . marquise. 04. csoport (csak 400 példány) Lord Byron, Beppo. Fodor László, Novemberi vándorok (novellák). Hermann Elesse, Camenzind Péter. 65. csoport. Anatole Francé, Barátom könyve. Tersánszky Józsi Jenő, Kísérletek —z ifjúság. 67. csoport. Claude Farrere, Az örök élet háza. Nagy Lajos, A szobaleány. Mark Tirani, Stormfield kapitány. 68. csoport. Fodor László, Oh, Montgomerry! szerelmem . . . (regény). Ignotus, Színházi dolgok. Karinthy Frigyes, Együgyű lexikon. 60. csoport. Tristan Bernard, A csendes férj. Ilanis Heinz Ewers, A berlini csodatevő lány. 70. csoport (csak 100 példány) Hatvany Tijos, Gyulai Pál eslék. Kázmér, Idegen portrék. Lenau Miklós, Szerelmes versek. Arthur Schnitzler, A hűtlen feleség. Színi Gyula, Páva. 55. csoport. Ady Endre, Muskétás tanár úr (novellák.) Erckmann-Chatrian, A három tétek. Johanna von der Nahmer, Hetéra-levelek. 72. csoport. Gustave Flaubert, Egy fiatalember történeti. (l'Education sentimentale.) Gustave Flaubert, Szent Antal megfissíítése.— 3000 koronás csoportok: 5000 koronás csoportok. Számba! t — ———————elmi wmumhimwhisihi /ii Üldözésről panaszkodik a keresztény ellenzék A tisztviselőlétszámcsökkentési törvényjavaslat általános vitáját ma befejezték a képviselőházban és így megvan rá a lehetőség, hogy a nemzetgyűlés szünete már szeptember elején megkezdődjék, mert a törvényjavaslat részletes tárgyalása után csak kisebb fontosságú törvényjavaslatok szerepelnek a napirenden. A politikai élet középpontjába Bethlen István gróf miniszterelnök genfi utazása került. A miniszterelnök Daruvdry Géza külügyminiszter és Rhtien-Héderváry Sándor gróf követségi tanácsos kíséretében szombaton délután két óra harminc perckor indul a Keleti pályaudvarról. Kállay Tibor pénzügyminiszter betegsége miatt nem utazhatik el. A miniszterelnököt távollétében Vass József népjóléti miniszter fogja helyettesíteni. A szokásos pénteki minisztertanács, értesülésünk szerint, a tisztviselők fizetésének kérdésével és azzal a jelentéssel foglalkozott, amelyet a belügyminiszter a letartóztatásokkal kapcsolatban tett. A képviselőház folyosóján érdeklődéssét hallgatták Friedrich István nemzetgyűlési képviselő előadását, aki tegnap este ma délelőttra szóló meghívót kapott a rendőrségtől. A megidézés ürügye az volt, hogy A Reggel című napilap ellen indított ügyben vált szükségessé vallomástétele. A Nemzeti Sajtótudósító Iroda szerint azonban a kihallgatást végző rendőrtisztviselő minden igyekezetét arra fordította, hogy Friedrich Istvántól megtudja, vájjon mily adatok állnak rendelkezésére a keresztény ellenzéki blokknak a kormány ellen és hogy azokat az adatokat mily úton és kiktől szerezték meg. Különösen a részvényügyre vonatkozó felvilágosítást szerették volna Friedrichtől kapni. A kőnyomatos értesülése szerint titkosrendőri megfigyelések és telefon-kémkedések nehezítik meg a keresztény ellenzéki párt tagjainak érintkezését és amennyiben a kellemetlenkedések tűrhetetlenekké válnának,hogy szóvá fogják ezeket a dolgokat tenni a parlamentben.