Világ, 1923. december (14. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

Szombat Harrer Ferenc előadása várospolitikai problémákról A Cobden Szövetség mai húszon­kilencedik felolvasó ülésén Harrer Ferenc dr. ny. alpol­gármester tartott előadást Várospolitikai problémák címen. Az előadáson nagy közönség jelent meg, ott voltak­ Bárczy István, Molly Béla, Strausz István, Bródy Ernő, Schnac­­ Béla, Vita Emil, Wildner Ödön, Pikler J. Gyula, Horváth Lipót és még számosan. Halasi Fischer Ödön elnök megnyitó beszé­dében rámutatott arra, hogy a magyar gazda­sági probléma a városok problémája. A falu létalapja­ nem ingott meg a trianoni béke foly­tán, ezzel szem­ben a városoknak sorsa bizony­talanná vált. A főváros v..artása jóval proble­matikusabb Ausztriában, a.­ol két vidéki em­berre jut egy fővárosi, mint nálunk, ahol hét vidékire esik egy budapesti. Az­ osztrák fejle­mények azt mutatják, hogy Bécs aktívum az osztrák gazdasági mérlegben. Ha Ausztria el­jutott ilyen eredményhez,­ akkor nekünk is meg kell találnunk az utat Budapest exiszten­­ciális alapjának biztosítása felé. A háborút megelőző két évtized Budapestet amerikai len­dülettel, francia öllenességgel és német módsze­rességgel emelte a világvárosokkal egyenlő rangra. Vannak pártok, amelyek destruktívvá minősítették Budapest történetének Hírezű­­korszakát, de az igazság előtt Budapestnek ez a korszaka a céltudatos konstruktív munka legtisztább példája. (A hallgatóság itt viharos­­ünneplésben részesítette a jelenlevő Bárczy Istvánt.) E konstruktív munkánál Harrer Fe­renc volt Bárczy István egyik­ legfőbb támasza. Ő a legkompeten­sebb arra h így a magyar vá­rosok kérdését megvilágítsa. Harrer Ferenc előadásában először a város­politikai problémákat ismertette, majd a szer­vezet kérdésével foglalkozott, kiemelvén a kérdés azon oldalait, melyek és az újjáépítés szempontjából nyertek jelentőséget. A magyar Városi szervezetben uralkodik legjobban a hi­vatalnoki elem: a polgármester és a tanács t­álya igen jelentékeny. A bürokratikus veze­tés mellett csak azt az érvet lehetett felhozni, hogy a hivatalnok-polgármester és tanács a közgyűlési pártokon kívül állva, tárgyilagosan járnak el. A közelmúlt eseményei azonban rá­cáfoltak erre, a politikai áramlatnak a büro­krácia kimagasló ormai nem tudnak ellen­­állni. Ha már nem valósítható meg a párto­kon felfü­ álló közigazgatás, akkor legalább­­érvényesüljön a pártok felelőssége exponen­seik személyében. Ha laikus miniszterek hiva­talnokok segítségével országot kormányoznak, akkor laikus polgármesterek is eligazíthatják a város ügyeit. Egy eljövendő reformnál azt a megoldást tartja célszerűnek, amely a hiva­­talnok-polgárm­esterek helyébe a képviselet által saját kebeléből választott polgármestert­­helyezne. A háború előtt mindenfelé a váro­sok hatáskörét növelő irányzat volt érezhető. Ezt a háború megszakította. A kormányok első dolga volt a városok tevékenységét gúzsba kötni. Nem kedveznek a városok tevé­kenységének a mai idők sem,­ most a pénz­ügyi nehézségek állják útját annak, hogy a városok tevékenységüket kifejtsék. Pedig Jéna után Poroszország a városi önkormányzat fej­lesztésével kezdte újjáépítését. ( Az önállóságra való törekvés — mondotta­­ a jeligéje a városi pénzügy fejezetének is. Az irányzat az volt, hogy az önálló városi adók rendszere jusson előtérbe. Az adófor­rásnak nem csak­ kiadósnak kell lennie, ha­nem olyannak is, melynek hozamképessége a város fejlődésének vonalában fekszik. A je­lenlegi pénzügyi nehézségekből kivezető út itt is csak a szabadság, annak el­lenére, hogy az állam minden adóforrást lefoglal és a vá­rosi üzemek jövedelmezősége nagyon is problematikus. Kállaynak az a ténye, hogy a kereseti adót a városoknak átengedte, ebben a helyes fejlődési vonalban fekszik. Ha az ál­lam a városokra hárult újabb terheket a vál­lukról leveszi és az ország egész lakossága között megosztja, akkor a városok saját tevé­kenységi körükön belül a boldogulás útját megtalálhatják. Végül a községi üzemekből szólt. Nincs a városi tevékenységnek köre, melyet ma súlyo­sabb támadással illetnének, mint a községi üzemek gazdálkodása. Ha a közüzemekben a pénzügyi szempont a közgazdasági szempont fölé kerekedik, ez a közönségre nézve rosz­szabb, mint ha az illető üzem magánkézben van, mert a magánvállalkozással szemben vég­szükségben ott van a hatóság védelme, de a közüzem ellen védelem nehezen található. Nem lehet azon csodálkozni, hogy most a közvéle­mény a községi üzemeket megszüntetendőnek tartja. Pedig erre nincs szükség. Vissza kell térni az üzemek gazdaságos vezetéséhez, ha emellett mégis deficit mutatkoznék, ez a köz­pénztár egyéb bevételeiből fedezendő, össze­foglalva megállapítható, hogy az emberi együtt­­lét problémái a legváltozatosabban és a leg­­bonyolódottabban a nagyvárosokban jelentkez­nek. Ezért a nagyváros mutatja a legmagasabb szintjét egy ország gazdasági és kulturális ha­ladásának. .Ne feledjük, hogy a távolban sokan csak ezt a magaslatot látva, veszik észre, merre van Magyarország. A nagy tetszéssel fogadott " előadást Halasi Fischer Ödön elnök azzal köszönte meg, hogy az előadónak remélhetőleg nemsokára gyakor­lati téren lesz alkalma a nagyváros problé­máival foglalkozni. Az elkobzott történelem Kossuth ismeretlen iratai a bécsi titkos levél­tárban Irta : Tábori Kornél (Pályamunka) A magyar történetírás legfontosabb érdekei fűződnek a­­bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv iratainak átvizsgálásához. Különösen a reform­korszak, a szabadságharc és az elnyomatás ide­jén elkobzott és fölszállított akták óriási tö­mege rejt magában nagysúlyú ismeretlen ada­tokat. A nemzeti sors intézőinek legdiszkrétebb tetteit és az udvari meg a személyes császári intézkedések titkos rugóit is apróra láthatja az, aki most a bécsi levéltárban egybeveti a külön­böző Goheim-akták tartalmát. A Minoritenplatz 3. száma alatt lévő állam­­levéltárban — most ez a hármas levéltár neve — száz meg száz magyar nyelvű lefoglalt írást is találtam. A többi közt Görgei és Kossuth leve­lezését, Szemere belügyminisztériumi aktáit. A fölakasztott Csányi László egész levéltárát, benne a hosszú leveleket, amelyek Kossuthtól a legizgalmasabb napokban érkeztek. A legfőbbről fogalma sem volt a magyar kö­zönségnek. Pedig sokjuk valósággal arra köte­lezi majd a históriásokat, hogy több irányban revideálják és alaposan kijavítsák egész kor­szakok történelmi könyveit. Egy másik levéltárban, az osztrák belügy­minisztérium judenplatzi archívumában meg­találtam a titkos jelentéseket arról is, hogyan került Bécsbe a tömérdek Kossuth-akta. Báró Geringer, akit Haynau mellé neveztek ki Pestre kormányzó­ pribékké, 1849 október 10-én­ jelenti a császárnak, hogy megtalálták lent a Kossuth­­aktákat. Az Armée Obercommando Polizoi Sections Chef-je Pestről sürgeti, hogy jó volna leküldeni egy tisztviselőt a központi vizsgáló bizottságból. Sokféle pletyka se terjedt el titok­ban a Kossuth-aktákról, szó esett arról is, hogy ellopták és külföldre csempészték. Hiteles a kö­vetkező pesti jelentés : „Seh unterziehe die Entseheidung dieser Frage dem Ermessen Eurer Hochwohlgeboren und füge zur Erlauterung bei, dass diese Seh­rif­­ten von dem der Polizei Section zugetheilten Regierungs Concept. Praktikanten Pauly in Kossuths Kellet aufgefinden worden sind. Aus Paulys mündlichem Berichte geht hewor, dass diese Papiere in bester Ordnung genau regi­­strirt und gegenwartig in einem eigenen Zim­­mer in dem Bureau des Obercommissars Po­­dol­sky verwahrt sind und als michtige Docu­­mente über die Geschichte der tetzten Revolu­­tion, anzusehett sind." így hát kétségtelen, hogy Piruly írnok ta­lálta meg az aktákat Kossuth pincéjéb­en s kez­dettől fogva mint „a foradalom történetére nézve fontos okmányokat" kezelték. Silányi báró — amint Széchenyi nevezte Geringert — azután Bach Sándor belügyminiszter döntését kérte, hogy a Pestre küldött levéltári szak­értőnek „szabad-e megmutatni­” a kényes anyagot. De sikerült még 42 nagy láda­iratot föl­fedezni Kossuth egyik hívénél (Fő-utcai „el­falazott házrejtékben"), továbbá Szemere Berta­lan lakásán. A kiküldött levéltári igazgató Schitt Henrik, összesen harmincezer lefoglalt aktáról tesz jelentést 1850 február 7-én. Valamennyit elkobozták. Így támadt a bécsi ,,­Kossuth-Archiv 1848— 49“. Máig se kaptunk vissza egyetlen darabot. Könnyű megérteni, hisz oly sok irat és a „re­bellisek" javára tanúskodik. Ez a mostanig zárt archivum a magyar sérelmek és magyar igazsá­gok temetője. Néhány császári leirat és osztrák kormány­­akta pedig elárulja , milyen alapos a népösztön, hogyan ígért Bécs minden jót és miképp válto­zott a fölfogása . Pőrén látni, hogyan, miben szűrte össze a levet a magyar nemzet legádá­zabb ellenségeivel. Van például minket gyalázó titkos levél, amelyet 48 júliusában küldtek Jeslasieknak. Sőt olyan is, amelyben a horvát bán kivezetése előtt Siófokról újabb hatszázezer pengőt kér Latour hadügyminisztertől. Kevesen tudják, hogy Kossuth Lajos „Irataim az emigrációból" című nagy művéből is sokat kihagytak, vagy csonkítva közöltek. Ez történt a híres debreceni beszéddel, amelyet 1849 április 14-én mondott el. Két teljes kötet máig sem je­lent meg. Newyork város hatósága vastag könyvben adta ki Kossuth amerikai beszédeit! Ez valóságos unikum. De magyarul nem láttak napvilágot, noha már ki is szedték az „Irataim" 1-1. és 15. kötetanyagát. Kossuth Ferenc, aki mi­niszter lett, üzent az Athenaeumnak. Nem en­gedte kiadatni a Széchenyiről szóló külön ma­­nuskriptumot sem. Annál kevésbé tudott bárki hozzáférni a Hofarchiv titkaihoz, ha megannyira Pestről el­vitt magyar akták voltak is. Most az ismeretlen bécsi iratok publikálását kezdem. Az elsőt Kossuth írta Csányi László­nak, aki akkor mint főkormánybiztos műkö­dött Erdélyben. „Tisztelt barátom ! Megjöttem a táborból, ahol fiasco fiasco után történik. Miért ? Mert nincs entente cordial. Vak engedelmességet tudok eszköz­leni, de szíves egyetértést nem. Azonban valahogy csak keresztül evickéljünk. Én holnapután megint a táborba megyek. Vég­tére, ha megbosszankodom, azt mondom : én magam leszek a fővezér — csak egy ki­csit okosabb ember volnék. Hogy kétszer ne kellessen írnom, most is nyitva küldöm Bem levelét. Az öregnek egy kissé hízelegni kell. Aztán roppant ér­deme van, ő a senator reipublicae és én igen szeretem. Hanem azért civilis dolgokba nem szabad neki avatkozni. Röviden, kedves barátom, a következőkre kérlek : 1. Add tudtára a hadseregnek, hogy Bem altábornaggyá len s a magyar kato­nai érdemjel első vitézévé az országgyűlés által kinevezve. A kereszt-jelt még nem kü­ldhetem, nincs készen. 2. A szászföldet helyezd katonai törvény alá. Kezeseket mindenesetre vágy és zárasd el békés maguk viselete biztosítására. 3. Hadi c­ontributiót a szászok minden­esetre fizessenek, s pedig, amennyire lehet, arany-ezüstben. A­mi aranyat , ezüstöt kapsz, azt légy szíves ideküldeni, bankó­kibocsátási alapra. Csak­­A millió ezüst is nekünk roppant nyereség volna. Általában a gaz­szászokat becsületesen rendbe kell szednünk, hogy többet ne zavarogjanak. 4. Szebenben volt Generalcommandó, Commissariátus, főharmincadi hivatal s nem tudom még mi. Az első s második termé­szetesen megszűnt, de megszűnését nyíltan ki is kell mondanom, s akként intézkednem, hogy Szebenben semmiféle országos hivatal­nak székhelye ne maradjon. Ha valami hi­vatalnak meg kell maradni, tedd által Ko­lozsvárra. A Commissariátus ad­áit hasonló­képpen. 5. Szebenben vagy 10-féle közpénztár van — azt mind sequestralni kell. 6. A határszéli Contumációk ad­ A kerei leg­­többnyire gyökeresen rosszak, jótokat el kell tenned s másokat helyükbe alkalmaz­nod. A harmincadosokat hasonlólag na­gyon rostára kell venned s egy embert sem tartanod meg, aki nem teszen esküt a magyar országgali unióra, a magyar ország­­gyűlés s általa alkotott és alkotandó törvényekre, a kormány iránti engedelmes­ségre s arra, hogy az austriai házzal, mi­­nisteriummal, kormánnyal, cameralis hi­vatalaival, semmi összeköttetésbe nett, lépett.. . VILÁG A politikai helyzet Zichy János gróf pártalakítási nehézségei (A Világ tudósítójától.) Már régebben m­­egírtuk, hogy Zichy János gróf és barátai pártalakítás körül dolgoznak. Híradásunk­kal csak­ elősegíteni akartuk a gondolatot, mert szükség van arra, hogy a parlament­ben a helyzet tisztázódjék, hogy a pártok elvi alapon helyezkedjenek el. Szükséges, hogy a közönség is tisztába jöjjön a parla­ment tagjainak politikai színével, de parla­mentarizmus egyáltalában nem képzelhető el egészséges kifejlődésben máskép, nint csak úgy, hogy a parlament tagjai akár ál­talános elvi alapon, akár gyakorlati kérdé­sek összefoglaló alapján magukat deklarál­ják. Ezért egy konzervatív párt alakulását is örömmel láttuk, ha annál — eltérően az eddigi alakulásoktól — nem a „reakciós"­ jellegen van a hangsúly. A Zichy-párt alakulási terve tulajdonkép­pen Mikes János püspöknél kezdődött, aki­­nek környezete vetette föl a konzervatív szervezkedés eszméjét. Most aztán látjuk Lingauer Albinnak a Vasvármegy­é­ben meg­jelent közleményéből, hogy program dolgá­ban többhónapos vajúdások után vajmi ke­vés eredményt tudtak a tervezők kihozni. A kérdéses közlemény a tervezett pártalaku­lás karakterizálására négy pontot tud fel­hozni. Ezek : 1. legyen a párt keresztény,­­ 2. legyen a párt konzervatív, 3. ne legyen a párt kormánypárti és 4. ne legyen a párt ellenzéki. Amint látható, az alakulandó pártnak négy jellemző jegye közt csak egy pozití­vum van, a konzervatív jegy. A közvéle­mény ma már könnyen azonosítja a ,,poli­tikai-keresztény “ jelszót a „kurzus11 fogal­mával, ami pedig a parlamentnek majdnem minden helyéről közelvetésben részesül. Nem is szükséges Európa általános keresz­tény világában a keresztény jelszót külön kiemelni, kivéve azt az esetet, ha a szót ki­záró és gyűlölködő értelemben akarják használni. Ez esetben azonban inkább illik az ilyen politikára, vagy­ az ilyen politikai pártra a „nem-keresztény" jelző. Hogy az alakulandó konzervatív párt „de legyen kormánypárti és ne legyen ellenzéki11 — ennek a furcsa kívánalomnak különböző értelmezését lehet keresni és találni. 1. Talán kormánypárti akar az alakulás lenni, de nem akarja ezzel rontani a dolgát a közönségénél. 2. Talán ellenzéki akar az alakulás lenni, de nem akarja rontani a dolgát a kormány­nál. 3. Avagy talán így akarják belevonhatni az alakulásba úgy a kapható kormánypárti, mint a kapható ellenzéki elemeket, ami ál­tal valamiféle politika­mentes politikai pár­tot hoznának létre. Munkatársunk több olyan politikussal beszélt, akiknek az alakulásban részt kel­lett volna venniök. Tapasztalásának ered­ménye az, hogy amint a Vasvármegye pro­gramszerű megállapításaiból is következ­tethető, tényleg a legváltozatosabb elemek­kel folytak tárgyalások az alakulásban való részvétel dolgában és így megállapítható, hogy a pártalakítási terv nagy nehézségek közé jutott abból az okból, mert túl sokat akart. Túl sok személyt akart bevonni, azok­nak elvi és gyakorlati politikai álláspont­jára való tekintet nélkül, ami miatt aztán nem lehetett olyan politikai programot összeállítani, amelybe a sokféle személy és elv belefért volna. A pártalakítás terve olyan jól kezdett sikerülni, olyan sok leg­különbözőbb álláspontú politikussal tár­gyalhattak már benne, hogy végül emiatt nem lehet a pártot megalakítani, mert nem lehet közös nevezőre hozni a résztveendő­­ket. Így csak a következő ellentéteket akarjuk szembeállítani: 1. Az alakulat inkább legitimista lett volna, de itt is vannak árnyalatok, vannak mérsékeltek és intranzigensek, időben ki­tolók és a propagandát állandósítani aka­rók, de mindezekkel szemben vannak olyan konzervatív elemek is, akiket sajnáltak volna kihagyni, de akik nem legitimisták. Maga a tiszta legitimista álláspont ellenke­zett volna azzal az irányelvvel, hogy ne 1923 december 1. mnBKeHEaBESgamnHaBSaaMa 3 legyenek ellenzékiek, ha nem is kormány­pártiak. 2. A párt konzentatív akart lenni, de lényeges különbség van a konzervatív irány­zat és a keresztényszocialista irányzat kö­zött. (Ami a további szembeállításainkból fog kitűnni.) 3. A párt programjának megállapításánál nehézséget okoz a falusi választók és a vá­rosi választók szempontjainak összegyezte­­tése. 4. Lényeges különbség van — úgy talál­ták a tervezők is — antiszemiták és ke­resztények közt. Farkas Tibor, aki szintén részt vett volna az alakulásban, jelentette ki munkatársunknak például, hogy ő ellene van a numerus claususnak. A 2., 3. és 4. pontokban rejlő ellentétek fölismerése kü­lönösen kiéleződött a fővárosi politikai vi­szonyok megítélésénél, amikor arról volt szó, hogy a Wolff-párt is belevézessék az alakulásba. 5. Az alakulás arisztokratikus jellegű volt születésénél fogva, pedig országos pártot demokrácia nélkül, a párt jövendő állan­dóságára való tekintet mellett, nem lehet alakítani. A mi arisztokratáink pedig nem értik meg az angol tory-demokrácia szelle­mét és lehetőségét. 6. A párt alakulásánál fogva katolikus jellegű, de bizonyos nüáns­­szempontokat kell a párt gyakorlati megjelenéseiben ér­vényesíteni, aszerint, hogy inkább a főpap­ságra, vagy az alsópapságra támaszkodik-e? 7. De ráz is nagyon megfontolandónak látszott, hogy katolikus, vagy általános ke­resztény jellegűnek tartsák-e meg a pártot, de viszont nem lett volna elegendő egy­szerűen csak kijelenteni a pártnak általános keresztény jellegét. § 8. Természetes, hogy olyan nézetek is fölmerültek, amelyek szerint csakis olyan országos pártnak van jogosultsága, amely­nek általában minden állampolgár elvileg tagja lehet. 9. Kimondani könnyebb, mint érvényesí­teni, hogy a párt ne legyen kormánypárti és ne legyen ellenzéki. Akiket az alakulásba be akartak venni, azoknak egy része a kormányhoz, másik része az ellenzékhez akart orientálódni. 10. Végül ennél a pártalakulásnál is, úgy mint minden olyan alakulásnál, amelynél nem tökéletes az elvi egység, előtérbe nyo­multak bizonyos személyi kérdések is. Ezekben ismertették munkatársunk előtt a konzervatív párt megalakulásának jelen­legi nehézségeit. Reméljük a legjobbat, hogy ki fogják tudni egyenlíteni a kiegyen­­líthetőket. Czettler Jenő különben azon fá­radozik, hogy gazdasági program alapján hozza közös nevezőre az alakulásba be­vonható politikai egyéniségeket. Lendvai mandátumában a bírálóbizottság fog dönteni A nemzetgyűlés igazolási állandó bizottsága ma délelőtt 10 órakor ülést tartott. A bizottság Pesthy Pál lemondása folytán elnökül Szily Tamást választotta meg, állandó előadóul pe­dig dr. Mikovényi Jenőt. A bizottság ezután megvizsgálta az időközbeni megválasztott fru­­binek István, Frühwirth Mátyás, Petrovácz Gyula és Lendvai István nemzetgyűlési képvi­selő megbízóleveleit, Rubinek István, Petrovácz Gyula és Frühwirth Mátyás megbízóleveleit

Next