Világ, 1923. december (14. évfolyam, 272-294. szám)
1923-12-01 / 272. szám
Szombat Harrer Ferenc előadása várospolitikai problémákról A Cobden Szövetség mai húszonkilencedik felolvasó ülésén Harrer Ferenc dr. ny. alpolgármester tartott előadást Várospolitikai problémák címen. Az előadáson nagy közönség jelent meg, ott voltak Bárczy István, Molly Béla, Strausz István, Bródy Ernő, Schnac Béla, Vita Emil, Wildner Ödön, Pikler J. Gyula, Horváth Lipót és még számosan. Halasi Fischer Ödön elnök megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a magyar gazdasági probléma a városok problémája. A falu létalapja nem ingott meg a trianoni béke folytán, ezzel szemben a városoknak sorsa bizonytalanná vált. A főváros v..artása jóval problematikusabb Ausztriában, a.ol két vidéki emberre jut egy fővárosi, mint nálunk, ahol hét vidékire esik egy budapesti. Az osztrák fejlemények azt mutatják, hogy Bécs aktívum az osztrák gazdasági mérlegben. Ha Ausztria eljutott ilyen eredményhez, akkor nekünk is meg kell találnunk az utat Budapest exisztenciális alapjának biztosítása felé. A háborút megelőző két évtized Budapestet amerikai lendülettel, francia öllenességgel és német módszerességgel emelte a világvárosokkal egyenlő rangra. Vannak pártok, amelyek destruktívvá minősítették Budapest történetének Hírezűkorszakát, de az igazság előtt Budapestnek ez a korszaka a céltudatos konstruktív munka legtisztább példája. (A hallgatóság itt viharosünneplésben részesítette a jelenlevő Bárczy Istvánt.) E konstruktív munkánál Harrer Ferenc volt Bárczy István egyik legfőbb támasza. Ő a legkompetensebb arra h így a magyar városok kérdését megvilágítsa. Harrer Ferenc előadásában először a várospolitikai problémákat ismertette, majd a szervezet kérdésével foglalkozott, kiemelvén a kérdés azon oldalait, melyek és az újjáépítés szempontjából nyertek jelentőséget. A magyar Városi szervezetben uralkodik legjobban a hivatalnoki elem: a polgármester és a tanács tálya igen jelentékeny. A bürokratikus vezetés mellett csak azt az érvet lehetett felhozni, hogy a hivatalnok-polgármester és tanács a közgyűlési pártokon kívül állva, tárgyilagosan járnak el. A közelmúlt eseményei azonban rácáfoltak erre, a politikai áramlatnak a bürokrácia kimagasló ormai nem tudnak ellenállni. Ha már nem valósítható meg a pártokon felfü álló közigazgatás, akkor legalábbérvényesüljön a pártok felelőssége exponenseik személyében. Ha laikus miniszterek hivatalnokok segítségével országot kormányoznak, akkor laikus polgármesterek is eligazíthatják a város ügyeit. Egy eljövendő reformnál azt a megoldást tartja célszerűnek, amely a hivatalnok-polgármesterek helyébe a képviselet által saját kebeléből választott polgármesterthelyezne. A háború előtt mindenfelé a városok hatáskörét növelő irányzat volt érezhető. Ezt a háború megszakította. A kormányok első dolga volt a városok tevékenységét gúzsba kötni. Nem kedveznek a városok tevékenységének a mai idők sem, most a pénzügyi nehézségek állják útját annak, hogy a városok tevékenységüket kifejtsék. Pedig Jéna után Poroszország a városi önkormányzat fejlesztésével kezdte újjáépítését. ( Az önállóságra való törekvés — mondotta a jeligéje a városi pénzügy fejezetének is. Az irányzat az volt, hogy az önálló városi adók rendszere jusson előtérbe. Az adóforrásnak nem csak kiadósnak kell lennie, hanem olyannak is, melynek hozamképessége a város fejlődésének vonalában fekszik. A jelenlegi pénzügyi nehézségekből kivezető út itt is csak a szabadság, annak ellenére, hogy az állam minden adóforrást lefoglal és a városi üzemek jövedelmezősége nagyon is problematikus. Kállaynak az a ténye, hogy a kereseti adót a városoknak átengedte, ebben a helyes fejlődési vonalban fekszik. Ha az állam a városokra hárult újabb terheket a vállukról leveszi és az ország egész lakossága között megosztja, akkor a városok saját tevékenységi körükön belül a boldogulás útját megtalálhatják. Végül a községi üzemekből szólt. Nincs a városi tevékenységnek köre, melyet ma súlyosabb támadással illetnének, mint a községi üzemek gazdálkodása. Ha a közüzemekben a pénzügyi szempont a közgazdasági szempont fölé kerekedik, ez a közönségre nézve roszszabb, mint ha az illető üzem magánkézben van, mert a magánvállalkozással szemben végszükségben ott van a hatóság védelme, de a közüzem ellen védelem nehezen található. Nem lehet azon csodálkozni, hogy most a közvélemény a községi üzemeket megszüntetendőnek tartja. Pedig erre nincs szükség. Vissza kell térni az üzemek gazdaságos vezetéséhez, ha emellett mégis deficit mutatkoznék, ez a közpénztár egyéb bevételeiből fedezendő, összefoglalva megállapítható, hogy az emberi együttlét problémái a legváltozatosabban és a legbonyolódottabban a nagyvárosokban jelentkeznek. Ezért a nagyváros mutatja a legmagasabb szintjét egy ország gazdasági és kulturális haladásának. .Ne feledjük, hogy a távolban sokan csak ezt a magaslatot látva, veszik észre, merre van Magyarország. A nagy tetszéssel fogadott " előadást Halasi Fischer Ödön elnök azzal köszönte meg, hogy az előadónak remélhetőleg nemsokára gyakorlati téren lesz alkalma a nagyváros problémáival foglalkozni. Az elkobzott történelem Kossuth ismeretlen iratai a bécsi titkos levéltárban Irta : Tábori Kornél (Pályamunka) A magyar történetírás legfontosabb érdekei fűződnek abécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv iratainak átvizsgálásához. Különösen a reformkorszak, a szabadságharc és az elnyomatás idején elkobzott és fölszállított akták óriási tömege rejt magában nagysúlyú ismeretlen adatokat. A nemzeti sors intézőinek legdiszkrétebb tetteit és az udvari meg a személyes császári intézkedések titkos rugóit is apróra láthatja az, aki most a bécsi levéltárban egybeveti a különböző Goheim-akták tartalmát. A Minoritenplatz 3. száma alatt lévő államlevéltárban — most ez a hármas levéltár neve — száz meg száz magyar nyelvű lefoglalt írást is találtam. A többi közt Görgei és Kossuth levelezését, Szemere belügyminisztériumi aktáit. A fölakasztott Csányi László egész levéltárát, benne a hosszú leveleket, amelyek Kossuthtól a legizgalmasabb napokban érkeztek. A legfőbbről fogalma sem volt a magyar közönségnek. Pedig sokjuk valósággal arra kötelezi majd a históriásokat, hogy több irányban revideálják és alaposan kijavítsák egész korszakok történelmi könyveit. Egy másik levéltárban, az osztrák belügyminisztérium judenplatzi archívumában megtaláltam a titkos jelentéseket arról is, hogyan került Bécsbe a tömérdek Kossuth-akta. Báró Geringer, akit Haynau mellé neveztek ki Pestre kormányzó pribékké, 1849 október 10-én jelenti a császárnak, hogy megtalálták lent a Kossuthaktákat. Az Armée Obercommando Polizoi Sections Chef-je Pestről sürgeti, hogy jó volna leküldeni egy tisztviselőt a központi vizsgáló bizottságból. Sokféle pletyka se terjedt el titokban a Kossuth-aktákról, szó esett arról is, hogy ellopták és külföldre csempészték. Hiteles a következő pesti jelentés : „Seh unterziehe die Entseheidung dieser Frage dem Ermessen Eurer Hochwohlgeboren und füge zur Erlauterung bei, dass diese Sehriften von dem der Polizei Section zugetheilten Regierungs Concept. Praktikanten Pauly in Kossuths Kellet aufgefinden worden sind. Aus Paulys mündlichem Berichte geht hewor, dass diese Papiere in bester Ordnung genau registrirt und gegenwartig in einem eigenen Zimmer in dem Bureau des Obercommissars Podolsky verwahrt sind und als michtige Documente über die Geschichte der tetzten Revolution, anzusehett sind." így hát kétségtelen, hogy Piruly írnok találta meg az aktákat Kossuth pincéjében s kezdettől fogva mint „a foradalom történetére nézve fontos okmányokat" kezelték. Silányi báró — amint Széchenyi nevezte Geringert — azután Bach Sándor belügyminiszter döntését kérte, hogy a Pestre küldött levéltári szakértőnek „szabad-e megmutatni” a kényes anyagot. De sikerült még 42 nagy ládairatot fölfedezni Kossuth egyik hívénél (Fő-utcai „elfalazott házrejtékben"), továbbá Szemere Bertalan lakásán. A kiküldött levéltári igazgató Schitt Henrik, összesen harmincezer lefoglalt aktáról tesz jelentést 1850 február 7-én. Valamennyit elkobozták. Így támadt a bécsi ,,Kossuth-Archiv 1848— 49“. Máig se kaptunk vissza egyetlen darabot. Könnyű megérteni, hisz oly sok irat és a „rebellisek" javára tanúskodik. Ez a mostanig zárt archivum a magyar sérelmek és magyar igazságok temetője. Néhány császári leirat és osztrák kormányakta pedig elárulja , milyen alapos a népösztön, hogyan ígért Bécs minden jót és miképp változott a fölfogása . Pőrén látni, hogyan, miben szűrte össze a levet a magyar nemzet legádázabb ellenségeivel. Van például minket gyalázó titkos levél, amelyet 48 júliusában küldtek Jeslasieknak. Sőt olyan is, amelyben a horvát bán kivezetése előtt Siófokról újabb hatszázezer pengőt kér Latour hadügyminisztertől. Kevesen tudják, hogy Kossuth Lajos „Irataim az emigrációból" című nagy művéből is sokat kihagytak, vagy csonkítva közöltek. Ez történt a híres debreceni beszéddel, amelyet 1849 április 14-én mondott el. Két teljes kötet máig sem jelent meg. Newyork város hatósága vastag könyvben adta ki Kossuth amerikai beszédeit! Ez valóságos unikum. De magyarul nem láttak napvilágot, noha már ki is szedték az „Irataim" 1-1. és 15. kötetanyagát. Kossuth Ferenc, aki miniszter lett, üzent az Athenaeumnak. Nem engedte kiadatni a Széchenyiről szóló külön manuskriptumot sem. Annál kevésbé tudott bárki hozzáférni a Hofarchiv titkaihoz, ha megannyira Pestről elvitt magyar akták voltak is. Most az ismeretlen bécsi iratok publikálását kezdem. Az elsőt Kossuth írta Csányi Lászlónak, aki akkor mint főkormánybiztos működött Erdélyben. „Tisztelt barátom ! Megjöttem a táborból, ahol fiasco fiasco után történik. Miért ? Mert nincs entente cordial. Vak engedelmességet tudok eszközleni, de szíves egyetértést nem. Azonban valahogy csak keresztül evickéljünk. Én holnapután megint a táborba megyek. Végtére, ha megbosszankodom, azt mondom : én magam leszek a fővezér — csak egy kicsit okosabb ember volnék. Hogy kétszer ne kellessen írnom, most is nyitva küldöm Bem levelét. Az öregnek egy kissé hízelegni kell. Aztán roppant érdeme van, ő a senator reipublicae és én igen szeretem. Hanem azért civilis dolgokba nem szabad neki avatkozni. Röviden, kedves barátom, a következőkre kérlek : 1. Add tudtára a hadseregnek, hogy Bem altábornaggyá len s a magyar katonai érdemjel első vitézévé az országgyűlés által kinevezve. A kereszt-jelt még nem küldhetem, nincs készen. 2. A szászföldet helyezd katonai törvény alá. Kezeseket mindenesetre vágy és zárasd el békés maguk viselete biztosítására. 3. Hadi contributiót a szászok mindenesetre fizessenek, s pedig, amennyire lehet, arany-ezüstben. Ami aranyat , ezüstöt kapsz, azt légy szíves ideküldeni, bankókibocsátási alapra. CsakA millió ezüst is nekünk roppant nyereség volna. Általában a gazszászokat becsületesen rendbe kell szednünk, hogy többet ne zavarogjanak. 4. Szebenben volt Generalcommandó, Commissariátus, főharmincadi hivatal s nem tudom még mi. Az első s második természetesen megszűnt, de megszűnését nyíltan ki is kell mondanom, s akként intézkednem, hogy Szebenben semmiféle országos hivatalnak székhelye ne maradjon. Ha valami hivatalnak meg kell maradni, tedd által Kolozsvárra. A Commissariátus adáit hasonlóképpen. 5. Szebenben vagy 10-féle közpénztár van — azt mind sequestralni kell. 6. A határszéli Contumációk ad A kerei legtöbbnyire gyökeresen rosszak, jótokat el kell tenned s másokat helyükbe alkalmaznod. A harmincadosokat hasonlólag nagyon rostára kell venned s egy embert sem tartanod meg, aki nem teszen esküt a magyar országgali unióra, a magyar országgyűlés s általa alkotott és alkotandó törvényekre, a kormány iránti engedelmességre s arra, hogy az austriai házzal, ministeriummal, kormánnyal, cameralis hivatalaival, semmi összeköttetésbe nett, lépett.. . VILÁG A politikai helyzet Zichy János gróf pártalakítási nehézségei (A Világ tudósítójától.) Már régebben megírtuk, hogy Zichy János gróf és barátai pártalakítás körül dolgoznak. Híradásunkkal csak elősegíteni akartuk a gondolatot, mert szükség van arra, hogy a parlamentben a helyzet tisztázódjék, hogy a pártok elvi alapon helyezkedjenek el. Szükséges, hogy a közönség is tisztába jöjjön a parlament tagjainak politikai színével, de parlamentarizmus egyáltalában nem képzelhető el egészséges kifejlődésben máskép, nint csak úgy, hogy a parlament tagjai akár általános elvi alapon, akár gyakorlati kérdések összefoglaló alapján magukat deklarálják. Ezért egy konzervatív párt alakulását is örömmel láttuk, ha annál — eltérően az eddigi alakulásoktól — nem a „reakciós" jellegen van a hangsúly. A Zichy-párt alakulási terve tulajdonképpen Mikes János püspöknél kezdődött, akinek környezete vetette föl a konzervatív szervezkedés eszméjét. Most aztán látjuk Lingauer Albinnak a Vasvármegyében megjelent közleményéből, hogy program dolgában többhónapos vajúdások után vajmi kevés eredményt tudtak a tervezők kihozni. A kérdéses közlemény a tervezett pártalakulás karakterizálására négy pontot tud felhozni. Ezek : 1. legyen a párt keresztény, 2. legyen a párt konzervatív, 3. ne legyen a párt kormánypárti és 4. ne legyen a párt ellenzéki. Amint látható, az alakulandó pártnak négy jellemző jegye közt csak egy pozitívum van, a konzervatív jegy. A közvélemény ma már könnyen azonosítja a ,,politikai-keresztény “ jelszót a „kurzus11 fogalmával, ami pedig a parlamentnek majdnem minden helyéről közelvetésben részesül. Nem is szükséges Európa általános keresztény világában a keresztény jelszót külön kiemelni, kivéve azt az esetet, ha a szót kizáró és gyűlölködő értelemben akarják használni. Ez esetben azonban inkább illik az ilyen politikára, vagy az ilyen politikai pártra a „nem-keresztény" jelző. Hogy az alakulandó konzervatív párt „de legyen kormánypárti és ne legyen ellenzéki11 — ennek a furcsa kívánalomnak különböző értelmezését lehet keresni és találni. 1. Talán kormánypárti akar az alakulás lenni, de nem akarja ezzel rontani a dolgát a közönségénél. 2. Talán ellenzéki akar az alakulás lenni, de nem akarja rontani a dolgát a kormánynál. 3. Avagy talán így akarják belevonhatni az alakulásba úgy a kapható kormánypárti, mint a kapható ellenzéki elemeket, ami által valamiféle politikamentes politikai pártot hoznának létre. Munkatársunk több olyan politikussal beszélt, akiknek az alakulásban részt kellett volna venniök. Tapasztalásának eredménye az, hogy amint a Vasvármegye programszerű megállapításaiból is következtethető, tényleg a legváltozatosabb elemekkel folytak tárgyalások az alakulásban való részvétel dolgában és így megállapítható, hogy a pártalakítási terv nagy nehézségek közé jutott abból az okból, mert túl sokat akart. Túl sok személyt akart bevonni, azoknak elvi és gyakorlati politikai álláspontjára való tekintet nélkül, ami miatt aztán nem lehetett olyan politikai programot összeállítani, amelybe a sokféle személy és elv belefért volna. A pártalakítás terve olyan jól kezdett sikerülni, olyan sok legkülönbözőbb álláspontú politikussal tárgyalhattak már benne, hogy végül emiatt nem lehet a pártot megalakítani, mert nem lehet közös nevezőre hozni a résztveendőket. Így csak a következő ellentéteket akarjuk szembeállítani: 1. Az alakulat inkább legitimista lett volna, de itt is vannak árnyalatok, vannak mérsékeltek és intranzigensek, időben kitolók és a propagandát állandósítani akarók, de mindezekkel szemben vannak olyan konzervatív elemek is, akiket sajnáltak volna kihagyni, de akik nem legitimisták. Maga a tiszta legitimista álláspont ellenkezett volna azzal az irányelvvel, hogy ne 1923 december 1. mnBKeHEaBESgamnHaBSaaMa 3 legyenek ellenzékiek, ha nem is kormánypártiak. 2. A párt konzentatív akart lenni, de lényeges különbség van a konzervatív irányzat és a keresztényszocialista irányzat között. (Ami a további szembeállításainkból fog kitűnni.) 3. A párt programjának megállapításánál nehézséget okoz a falusi választók és a városi választók szempontjainak összegyeztetése. 4. Lényeges különbség van — úgy találták a tervezők is — antiszemiták és keresztények közt. Farkas Tibor, aki szintén részt vett volna az alakulásban, jelentette ki munkatársunknak például, hogy ő ellene van a numerus claususnak. A 2., 3. és 4. pontokban rejlő ellentétek fölismerése különösen kiéleződött a fővárosi politikai viszonyok megítélésénél, amikor arról volt szó, hogy a Wolff-párt is belevézessék az alakulásba. 5. Az alakulás arisztokratikus jellegű volt születésénél fogva, pedig országos pártot demokrácia nélkül, a párt jövendő állandóságára való tekintet mellett, nem lehet alakítani. A mi arisztokratáink pedig nem értik meg az angol tory-demokrácia szellemét és lehetőségét. 6. A párt alakulásánál fogva katolikus jellegű, de bizonyos nüánsszempontokat kell a párt gyakorlati megjelenéseiben érvényesíteni, aszerint, hogy inkább a főpapságra, vagy az alsópapságra támaszkodik-e? 7. De ráz is nagyon megfontolandónak látszott, hogy katolikus, vagy általános keresztény jellegűnek tartsák-e meg a pártot, de viszont nem lett volna elegendő egyszerűen csak kijelenteni a pártnak általános keresztény jellegét. § 8. Természetes, hogy olyan nézetek is fölmerültek, amelyek szerint csakis olyan országos pártnak van jogosultsága, amelynek általában minden állampolgár elvileg tagja lehet. 9. Kimondani könnyebb, mint érvényesíteni, hogy a párt ne legyen kormánypárti és ne legyen ellenzéki. Akiket az alakulásba be akartak venni, azoknak egy része a kormányhoz, másik része az ellenzékhez akart orientálódni. 10. Végül ennél a pártalakulásnál is, úgy mint minden olyan alakulásnál, amelynél nem tökéletes az elvi egység, előtérbe nyomultak bizonyos személyi kérdések is. Ezekben ismertették munkatársunk előtt a konzervatív párt megalakulásának jelenlegi nehézségeit. Reméljük a legjobbat, hogy ki fogják tudni egyenlíteni a kiegyenlíthetőket. Czettler Jenő különben azon fáradozik, hogy gazdasági program alapján hozza közös nevezőre az alakulásba bevonható politikai egyéniségeket. Lendvai mandátumában a bírálóbizottság fog dönteni A nemzetgyűlés igazolási állandó bizottsága ma délelőtt 10 órakor ülést tartott. A bizottság Pesthy Pál lemondása folytán elnökül Szily Tamást választotta meg, állandó előadóul pedig dr. Mikovényi Jenőt. A bizottság ezután megvizsgálta az időközbeni megválasztott frubinek István, Frühwirth Mátyás, Petrovácz Gyula és Lendvai István nemzetgyűlési képviselő megbízóleveleit, Rubinek István, Petrovácz Gyula és Frühwirth Mátyás megbízóleveleit