Világ, 1924. január (15. évfolyam, 2-26. szám)

1924-01-03 / 2. szám

4 1924 január 3. A renaissance-kor asszonya ( Vi­dy tudósítójától) Báró de Montagnac Voeroes Y. C. D. olasz műtörténész tartott ma érdekes előadást az itáliai renaissance asszonyairól. — Minden időknek — mondotta — meg­haltak a maga kiváló asszonyán Azonban mint­egy nem is számították őket nemük többi tagjai közé. Először az itáliai renaissance, amely felszabadult a régi előítéletek alól, adta meg nekik azt az emberi méltóságot, amely megillette őket és állította a maga szellemi Szabadságában a férfi mellé. Az előkelő körökben a renaissance asszonyá­nak csupán akkor sikerült tartósan magához láncolni a férfit, ha el tudta érni azt a szellemi nívót, amelyen a férfi állott. Igyekezett tehát ■ múzsája lenni, ha történetesen művészember volt a férfi. Leginkább azonban az uralkodó­­hercegi házakban fejthette ki egyéniségét iga­zán az asszony. Az apró hercegi udvarok, mint a madénái, urbinói, milánói, mantuai, firenzei, alkották az asszonyok szellemi székhelyeit A levelezés és társalgás művészete egyszerre hatalmasan ki­fejlődött és hamarosan olyan virágzásnak in­dult, mint a későbbi francia szalonok világá­ban, azzal a különbséggel, hogy az itáliai re­­naissance asszonyait megőrizte a velük született egyszerűség és természetesség attól a nevetsé­ges végtől, melyet a francia szalonokkal kap­csolatban Moliére olyan kiválóan ostorozott Firenze, a virágok városa volt az asszonyok faragas művelődésének bölcsője. A firenzei höl­gyek nem csupán szemlélői voltak a hatalmas szellemi mozgalomnak, hanem maguk is, — ellentétben a római és velencei asszonyokkal­­— tettel és beszéddel szolgálták a haladást Dante, Leonardo da Vinci, Michelangelo és so­kan mások növekedtek naggyá körükben. Róma egy emberöltővel később dobta csak a mérlegbe a maga nagy asszonyának nevét : Vittoria Colonnáét. Erről a neves római hölgy­ről emlékezvén, szokták a kortásak mondani, hogy a múzsák Toscanából, Vittoria Colonna lakóhelyéről kerültek Latiumba. Ennek az asz­­szonynak az élete egy volt a szerelemmel és Szerelme egy a költészettel. Urbinóban, Elisabetta Vrbino és sógornője, Izabella d'Eeste mantuai őrgrófnő szalonjában találkoztak az akkori időknek legkiválóbb mű­vészei és tudósa. Az ottani szellemi élet adta meg a lehetőséget arra, hogy Castiglione gróf könyvében, az Il Cortigiano-ban, az akkori kor tökéletes lovagjának és asszonyának ké­pét megalkossa. A könyv szerint az asszonynak nem szabad a férfi szellemi műveltsége mögött maradnia. Isabella d’Este a maga koránál min­den eseménye iránt érdeklődött, a francia invázióval szemben kifejlett ellenállás iránt csakúgy, mint Amerika felfedezése iránt. Dantét anyagilag támogatta, mint ahogy a cinque­­cento-nak sok más nagy művésze és tudósa ta­lált benne megértő mecénást. Ariosto egyedül neki tárta fel nagy költeményének tervezetét. Izabella másik sógornője, a híres Lucreera Borgia, se nem szép, se nem jelentékeny és se nagyszerű szellemi adománnyal megáldott nő nem volt, megmaradt mindenkor apja vak politikája akaratnélküli eszközének és egyik házasságból a másikba hagyta magát belekényszeríteni. Azonban mint VI. Sándor pápa elismert leánya előkelő humanisztikus nevelésben részesült. Azonkívül, mint ahogy Giovanni di Bergamo, a híres humanista talá­lóan megjegyezte, a szerelem Istene után meg­találta a szeretett Istent Már kora fiatalságában részt vett a Vatikán diplomáciai ügyeiben, hiszen a pápát távolléte alatt helyettesítette is. De a szellemi értékeket nem a maga lelkének gaz­dagítására használta föl, mint sógornője, csu­pán személyének és rangjának díszéül.­­ Igazi re®aissapcc­alak volt a híres, harcias Caterina Sforza, aki férje távollétében még lóra is szállott és kisebb csapatokat vezérelt az ellenség ellen. Diplomáciai és katonai zse­ got, nem igyekszik fölidézni a múlt pontos ké­pét, nem óhajtja a történelmet, mint tanúság­­adó és tanító mestert, a művészi hatás szolgá­latába fogni — Bármennyire is ragaszkodtam — mondja A beszélő köntös utószavában — a krónika­­maradványokhoz, mégse kívánom tekintetni az elbeszélést például történelmi epizódnak Kecskemét múltjából, mert a mese benne a fő : a­ történelmi események csak mint színek bukkannak föl mögötte. S e színeket önkénye­sen hoztam össze a kaftány szereplésének ide­jére, száz év előttről vagy száz év utánról Né­hol a színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a színekhez, csak mint a régi városi viszontagságos élet képe bír e történet beccsel, ha eleven és találó. S valóban, a színek mellett a történeti távla­tot csak apró megjegyzések, egy-egy színesen fölvillanó ötlet adják meg. A vallási villongá­sok évszázados harcáról elégnek talál egy pár­soros megjegyzést: „A kálomisták még tán sze­rették is egy kicsit a protestáns erdélyi feje­delmekkel pajtáskodó kontyosokat. A protes­tánsok előtt­ csak olyan furcsának látszik a turbán, mint a tiara." A három részre osztott ország tragédiáját néhány szóval jellemzi: a szabó Nógrádba viszi haza a pestm­egyei alis­pán mentését (Pest megye akkor Füleken szé­kelt), Lestyák majdnem főispán lett — „Thö­köly Imre valamelyik olyan megyéjében, amely a császár kezén van, — s az egész országban „olyan volt a helyzet, mint a fekete posztóval bevont mesebeli városokban, hol a hétfejű sár­kány rendre fölfalja a szüzeket." Nagy törté­­r­­­alakok sehol sem szerepelnek; a szultán, IV. Mohamed is, csak egy kihallgatásra jelen meg, s az igen jóképű, rokonszenves alak szenvtelen arccal, nagy életuntsággal hallgatja séket, y*'.­­w.­­ Balassa József. ntje segítségével kis országa olyan hatalomra tett szert, amellyel ellenségnek és barátnak számolnia kellett. Általában azonban azt lehet mondani, hogy a renaissance asszonyai ez erkölcsi szokáso­kat alkották, míg a férfiak a törvényeket. De a renaissance asszonya mégis egy nívón állott a férfivel. Az asszonyokért harcoltak a férfiak, festettek, szobrot faragtak, istennők voltak a férfiak szemében, de sokszor csupán röpke órára, amelyet hosszú szenvedéssel fizet­te­k meg aztán a renaissance nő. Mellemé Miskolci Eugénia záró­szavában utalt arra a különbségre, amely elválasztja a ma nőjét a renaissance-kor asszonyától, ami­kor egészen másfajtájú bátorságért magasztal­ták, mint kell ma, amikor a nőnek a vérontás helyett csupán művelődés és a haladás eszkö­zeivel kell igyekeznie az ország javára szol­gáink (h. m.) Új könyveink: 10.000 koronás csoportok: 725. csoport Erkel Ferenc Emlékkönyv, születésének szá­zadik évfordulójára írók és tudósok közre­működésével szerkesztette Fabó Bertalan (díszes egész­ vászonkötésben, 250 negyedrét oldalon, másfélszáz képpel). 127. csoport : Alexander Bernet: Spinoza. Gábor Ignác: Manoello élete és költészete. Rubinyi Mózes: Kiss József. Sebestyén Károly: Makai Ema. Ifjúsági könyvek: 1000 koronás csoport: 12­. csoport. Biedenkapp: A tűzállás és egyéb történetek az emberiség őskorából (Mühlbeck Károly rajzaival). Max Eyth: Egy gépészmérnök naplójából. Mesék a sárgák világából (Jókaii A leao­­tungi emberkék). vilAg givanmwnw i mm A törvény­ i törvény változandó, bárha nem gondol­ható el olyan törvényhozás, amely ne „örök érvényű" törvényeket hozna. Ha a törvények egész birodalmának csak egy olyan apró kis szegmentumát vizsgáljuk is, aminő 900 év óta a magyar Corpus Juris, nyomban szembetűnik ennek a tételnek az igazsága. Minden gyerek tudja, hogy az Arany Bulla a magyar törvénytárnak egyik pillére (bár igen kevesen tudják, hogy mit is tartalmaz tulajdonképpen ez az alaptörvényünk!), de igen nagyon elcsodálkozna a mai társadalom, ha ezt az alaptörvényt ma újra érvényesíteni akarnák. Pedig igazán nem hiányzanak olyan törekvések, amelyek ezt az 1222-iki törvényt — legalább részleteiben — újra felelevenítsék. Az Arany Bulla XXIV. cikke például kimondja a numerus clausust közgazdasági téren: *­­ A pénzek kamaragrófjai, a só- és vám­tisztek országunk nemesei legyenek: izmaelitáik és zsidók ne válhassanak azokká. » Vagy a XXVI. cikk : — Továbbá felvébirlek az országon kívü­lieknek ne adományoztassák. Ha néznik ado­mányoztatok, vagy eladatlak, az ország né­pének adassanak vissza megváltás végett 1222-ben­­. S éppen a nemesi rend volt fe­lül: a király, az egyháziak és a nép nagy tö­mege mind gyenge volt vele szemben. Ezért fordul pl. a XX. cikk a püspökök ellen; ezért nyírja körül a I. cikk a király hatalmát a ne­mes urakkal szemben s megállapítja 600-nál több évre a nemesek adómentességét testi sza­badságát szóval a Salva Guardiát A törvény végső klauzulája pedig természe­tesen kimondja az örökérvényűséget: — Hogyha pedig mi, vagy utódaink vala­melyike bármikor ezen rendelésünk ellen vé­teni akarának, álljon szabadságukban az ország nemeseinek, össz­esen és egyenként nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre. Persze, hiába szólott az Arany Bulla örök időkre, mihelyt a központi hatalom új erőre tett szert nyomban szó se volt az „örökre" szóló előjogokról. Új törvények léptek a régiek helyébe. S amikor a francia forradalom meg­­hordozta Európaszerte a népszabadság varázs­igéjét, nálunk is — elég sokára és elég gyönge hangsúllyal — belépett a társadalmi egyen­­súlyhelyzetbe a negyedik rend s a törvényalko­tás kénytelen lassan-lassan, lépésről-lépésre a hatalom addig kizárólagos birtokosairól az új hatalmi faktor felé átfordulni A kialakult tényleges hatalmi helyzet kon­venciójának ez az utólagos szentesítése azon­ban nem ideális állapot,­­ mert mindig súlyos társadalmi konvulziókkal jár Ezért a haladot­tabb állami alakulatok már mindenütt eljutot­tak arra a meggyőződésre, hogy helyesebb, ha a törvényalkotás önmaga figyeli szüntelen a társadalmi erőegyenleg objektív változásait s azokhoz iparkodik prevensive alkalmazkodni, így cselekedett pl. az angol törvényhozás, amely az orosz forradalom után nyomban, még 1917-ben, megalkotta a munkástanácsok intézményét, amely — mint egy gazdasági parlament — előmozdítja a jogalkotás mun­káját, ahelyett, hogy konvulzív mozgalmak álltal megakassza a normális fejlődés útját. Ez a preventív jogalkotás azonban csak akkor észszerű, ha megfelelő szervezeti figyelő munka állapítja meg az államgazdaság szünte­len változásait, az egyensúlyi helyzet eltolódá­sait. Ezt a szerves tudományos munkát a társadalmi gazdaságtan végzi el, amely meg­állapítja a törvényszerűségeket, azokból követ­keztetéseket von és így észszerűen befolyásolja a törvényalkotás művét. Ezért a modern állami lérnek egyik alapvető tudománya a társadalmi gazdaságtan és az államnak minden gondolkodó, öntudatos polgára — ha igényt tart ebbeli mi­voltára — nem kerülheti el, hogy ennek a tu­dásnak legalább az elemeit ne sajátítsa el. Könyvosztályunk kötelességének tartotta, hogy ebben a pontban is kiszolgálja olvasóinak érdekeit s ezért iktattuk csoportjaink közé az Elek—Mezei- féle Társadalmi gazdaságtant, amely bőséges irodalmi lajstromával egyetem­ben kitűnő alapvetést nyújt bárkinek is ebben, az állami életre egy elhatározóan fontos tudás­­körben.* Camille Lemonnier: Jack és Murph. Nyírő Éva: Mesék a természet országából. Poe, Edgar Allen: A Maelström örvényében (és Dickens: Egy iskolásfiú története. O. Petrovits Emil rajzaival). * Régi könyveink közül ezek kaphatók ! Schmitt Jenő arcképe: 1000 korona. 4000 koronás csoportok .­­7. csoport Tömörkény István—Móra Ferenc: Célszerű szegény emberek. Lehel Ferenc: A ro­mantikától az expresszióig. 90. csoport. Heine Henrik: Sabbat hercegnő románca. (Illusztrált, bibliophil kiadás.) Omár Khájjám • Rutaiját. Nagy Lajos: Fiatal em­berek. 92. csoport. Siklóssy László dr.: Műkin­cseink vándorútja Bécsbe. Siklóssy László dr.: Aprógyűjtés (Mit gyüjtsünk kis pénzen ?) To­­roczkay Wigand Ekre: Hogyan építsünk a Ba­laton partján? 5000 koronás csoportok, 110. csoport. Sebestyén Károly: Emlékek és tanulmányok. Timmermanns—Harsány­: A gyermek Jézus Flandriában (Haranghy Jenő képeivel). 111. csoport. Glass Max: A fékevesztett em­beriség (regény). Arató Erzsi: Elkésett embe­rek (regény). 112. csoport. A magyar békeszerződés és a becikkelyező törvény szövege és magyarázata, térképmelléklettel, s a magyar és az osztrák békeszerződés rendelkezéseinek összehasonlító táblázatával. Szirtes Artúr dr.: Gazdaságpoliti­kai pártok fejlődése (adatok a politikai pártok lélektanához). Szirtes Artúr dr. : Közvélemény és társadalmi fejlődés. 0000 koronás csoport: 97. csoport. Beöthy Zsolt: Régi nóták­. (Ha­ranghy Jenő rajzaival.) Földes Imre: A lá­nyom. (Vígjáték.) Kárpáti Aurél : A búsképű lovag. (Irodalmi notesztevelek, 1911—1919.) Lázár Béla : Írók és művészek között (Száz vidám história. képekkel.) 117. csoport. Pikler Gyula : Az emberi egye­sületek és különösen az állam keletkezése és fejlődése. Elek István és Mezei Kornél : A tár­sadalmi gazdaságtan alapjai, kimerítő biblio­gráfiával. 1000 koronás csoportok 119. csoport. Ricardo: Levelek 'inU­dnshoz Hajós Lajos: Általános psychopathologia (II. kiadás). 120. csoport. Pikler Gyula: A jog keletkezé­séről és fejlődéséről (III. kiadás). Toynbe, Ar­­nold: Anglia gazdasági forradalma a XVIII. században. Önálló csoportok: (Különböző áru díszótövek) 101 csoport. Halász Imre : Egy letűnt nem­zedék. (Emlékezések a magyar állam kialaku­lásának újabb korszakából.) 528 oldal, példá­­nyonkint 14.000 korona 103 csoport­­.Kobni Ferenc : A pápák törté­nete (díszkőtétben 528 oldal), példányonként 15.000 korona 115. csoport. Halvány Lajos: Feleségek fele­sége : Petőfi mint vőlegény (gazdagon illusz­trált, komoly irodalmi értékű díszmunka, amely Magyarországban forgalmon kívül van. Ára 20.000 korona). Ifjúsági irodalom 3000 koronás csoportok: 93. csoport. Donászy Ferenc: Fulkó lovag. Donászy Ferenc: A csúcshegyi vár. Lamb Charles: Odysseus viszontagságai (képekkel). Esvald Károly meséiből. 04. csoport. May Károly : Az ember és világa. Zulavszky : Ezüstös mezőkön. (Holdregény, 2 kötet egybekötve.) Viseljen S &QTfon gu­mmi félfolp&t Rendkívül kellemes viselet és emellett gazdaságos, mert olcsóbb és tartó­­sabb, mint a bőr. Hideg és nedves­ség ellen véd! Cipésze szakszerűen felerősíti­. h­írek — Újévi üdvözlések. Horthy Miklós kor­mányzó újév napján, hagyományos külsőségek és keretek között, délelőtt fogadta a diplomá­ciai testület tagjai­t, amelynek nevében Schioppa Lőrinc pápai nuncius üdvözölte a kormányzót, a következő francia nyelvű beszéddel: — Főnnéllóságú Uram ! A diplomáciai testü­­letnek van szerencséje általam az illető állam-­­fők és saját nevében Főmér jóságodnak az újév alkalmából a legmelegebb jókívánatokat kife­jezni. A most letűnt év tanúja annak, hogy majdnem minden nemzet összegyűlt a magyar nemzet köré. Midőn a csodálat himnuszát zengték Petőfi Sándor lángesze iránt, egyúttal őszinte és egyhangú lelkesedéssel magasztalták a magyar nemzet százados kultúráját. Adja Is­ten, hogy a ma kezdődő évben a csodálat Vi­rága meghozza gyümölcseit Adja Isten, hogy mindjobban összefűzze a barátság kapcsait a többi nemzet és a magyar nemzet között, hogy ekkép Főméltóságod nemes hazája dicsőséggel és mindörökre megőrizhesse a kiváló helyet, melyet a Gondviselés számára kijelölt a műve­lődés és haladás történetében az emberiség bé­kéjére és jólétére. Ehhez az óhajtáshoz csatol­juk legjobb kívánságainkat Főméltóságod sze­mélye és kormánya iránt. A kormányzó az üdvözlést ugyancsak francia nyelvű beszéddel köszönte meg. — Az elmúlt esztendő — mondotta — Ma­gyarországra mind gazdasági, mind pénzügyi szempontokból nagy megpróbáltatásokat rótt. Magyarország azonban mégsem csügged. A ma­gyar kormány szilárdan el van tökélve arra, hogy folytatja a haladás és a civilizáció mun­káját, melyet a nemzet múltja kötelességévé tesz és őszintén törekszik arra, hogy a hatal­makkal a barátság kötelékeit erősítse.­­ Végül a kormányzó a diplomatáknak legjobb kíván­ságait fejezte ki és kérte, hogy szerencsekívá­­natait tolmácsolják uralkodóiknak és állam­főiknek. A kormányzót számosan üdvözölték szemé­lyesen, táviratban és levél útján. Hainisch osz­trák köztársasági elnök is meleghangú távirati köszöntést küldött. A kormány nevében Foss József, a miniszterelnök helyettese fejezte ki jókívánságait a kormányzónak. A nemzetgyűlés üdvözletét Szcitovszky Béla, a Ház elnöke tol­mácsolta. A Keresztény Községi Párt újév napján föl­kereste Sipőcz Jenő polgármestert és gratulált neki. A küldöttség ezután Wolff Károlyt ke­reste föl, aki többi közt kijelentette, hogy a Keresztény Községi Párt politikájának iránya az egyetlen irány, amely az országot megment­heti, mert már régen bebizonyosodott, hogy a szociáldemokrácia képtelen az emberi sorsot az igazi fejlődés útjára irányítani, csak rom­bolni tud. A liberalizmus pedig nem képes ezt a romló tendenciát megállítani, ellenkezően valósággal elősegíti annak, erősödését. Részéit ezután Wolfz Károly a fővárosnál bead­ott vál­tozásról és kijelentette, hogy a kormányzatnak az a lépése, hogy kormánybiztost nevezett ki, a főváros élére, a jövő szempontjából nem okos és nem helyes dolog. Nagy bajnak tartja azt, ha a kormányzati politikai hangulatok irányít­ják és pillanatnyi táborok megnyugtatása ked­véért, pártszempontból alkotmányos garanciá­kat áldoznak fel. , — Terstyánszky Kálmán kormánybiztos s polgármesternél. Terstyánszky Kálmán fővá­rosi kormánybiztos ma délben fél 1 órakor a központi városházán felkereste Sipőcz Jenő polgármestert, akinél több, mint egy félórát időzött. A kormánybiztos a holnapi napon, január 3-án, délelőtt 11 órakor veszi át hivata­lát az új városháza épületében.­­ Móhr Mihály orvostanár meghalt. Újév napján gyászos veszteség érte a magyar orvos­társadalmat Móhr Mihály dr. szemészprofesz­­szor halálával. Móhr Mihály dr. rendkívüli egyetemi tanár értékes munkásságot fejtett ki az orvostudományban. Magántanári képesítését a gyermekek szembetegségének gyógytanából nyerte, számos dolgozatot írt, szemészfőorvosa volt a Munkásbiztosító Pénztárnak, a Bródy Adél-kórháznak, az Orvosi Körben mint titkár, a Gyakorló Orvosok Egyesületében mint elnök működött. Hatvanhárom éves korában ragadta el a hálák — Miklós nagyherceget cárrá koronáztak. Párizsban és a francia főváros környékén él néhány orosz nagyherceg, akik valóságos ud­vartartást teremtettek maguk köré személyes híveikből. A nagyhercegeknek ez a suite-je éppen olyan ceremóniás tiszteletadással visel­kedik a Kormanovokkal szemben, mintha még ma is fennállana az orosz monarchia. Velük sűrű érintkezést tartanak fenn gazdag párizsi polgárok, akik azután gyakran rendeznek tisz­teletükre ünnepségeket, adnak diner­eket, vagy jelennek meg náluk látogatóban. Egy ilyen szigorú etikett alapján lezajló ünnepség volt a napokban Boris nagyherceg saint-cloudi vil­lájában. A nyaraló ablakai ez alkalomra szinte légmentesen le voltak zárva és a nagyhercegi kolónia tagjain kívül csak a kolónia leginti­mebb barátai voltak hivatalosak. Nevezetes aktus zajlott­ le ugyanis a saint-cloudi villában: szabályos koronázás. A párizsi lapok jelen­tése szerint Miklós nagyherceget, a­ meggyil­kolt II. Miklós cár unokaöccsét, minden oro­szok cárjává koronázták. — Az Akadémia ülése. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia I. osztálya január 7-én (hét­főn) délután 5 órakor ülést tart, amelyen Fraknói Vilmos A Corvina-könyvtár alakulása címen felolvasást tart. Utána zárt ülés. — Svéd sakk-kongresszus. Az Eskilstuna-ban tartandó kongresszussal kapcsolatos főverse­nyen résztvenni óhajtó amatőr­ játszóink L. Seidner úrhoz (Eskilstuna, Kyrkagardsgatan 4, Schweden) forduljanak.­­ - Csütörtök gra­xtu­s 4 ra bútortisztító 6.000 aut ®­olá autó polish 15.000 Kapható mindenütt.

Next