Világ, 1924. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
Pasztellszínekkel A nemzetgyűlés mai ülésén terjesztette be Bethlen István gróf miniszterelnök az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról, az önálló magyar jegybankról, a külföldi kölcsönről és a belföldi kölcsönről szóló törvényjavaslatokat és ma az ország közönsége, de nyilván az a külföld is, amely figyelemmel kíséri Magyarország dolgait, részletes és kimerítő tájékoztatást vár a kormány elnökétől, hogy mik a céljai, mik a tervei és mik a törekvései azokban az elkövetkező esztendőkben, amelyek most jönnek, amelyeknek hónapjaiban és gyorsan lepergő napjaiban meg kell menteni az országot és ami alatt teljes felhatalmazást, pénzügyi és gazdasági diktatúrát kíván magának. A törvénytervezetek szűk és tömör szavaihoz bőséges kommentárt vár az ország: azt szerette volna, ha azok közé a keretek közé, amelyekbe e törvényszakaszok az ország jövőjét leigázni igyekeznek, a kormányzás lelkét és a kormányzás szellemét is belevinné a miniszterelnök beszéde. Nincsenek jó törvények és nincsenek rossz törvények, mert sohasem a törvények szavai a jelentősek, hanem végrehajtásuk és alkalmazásuk szelleme, a módszer, amellyel gyakorolják a törvényeket és a rendszer, amellyel igazgatják az országokat. Amikor a beterjesztett törvényjavaslatok súlyos és komor szavait figyelmesen betűzgeti mindenki és amikor kiolvassa belőlük azokat a terheket, amelyeket a jövendőben kiki elviselni köteles, hogy kivegye a maga részét az ország újjáépítésének munkájából, önkéntelenül tudni óhajtja mindenki, milyen jövendőt is várhat, mit hoz számára a holnap, mit ígér neki az az elkövetkező idő, amely most jön és amely most következik. Sok mindent szeretne tudni az ország. Szeretné tudni, hogy vájjon az elkövetkező években valóban érvényesül-e egy olyan politika, amely igazolja azokat a szavakat, amelyeket az amerikai Harding mondott, hogy Magyarország a saját szerencséjének lehet a kovácsa, mert Magyarország is abban a világban él, mint a többi államok, tehát ugyanazok szerint az elvek szerint kell boldogulását keresnie, amelyek máshol már sikerrel jártak? Az ország tudni szeretné, hogy vájjon csakugyan remélhető-e az, amit ugyancsak ez az amerikai bankember fejtegetett, hogy ezt az országot is talpraállíthatják azok az igazságok és az a rendszer, amely más népeket és más országokat virágzásban tart. Szavakat szeretett volna hallani az ország a miniszterelnöktől, egyszerű és felvilágosító szavakat, hogy vájjon beleilleszkedik-e az ország jövendő kormányzása az európai demokráciának abba a keretébe, amelybe bele kell illeszkednie, hogy az ország lakossága ne csak áldozatokat hozzon, hanem jogokat is kapjon. Néhány rövid szóval meg lehetett volna mondani, hogy váljon a demokrácia politikája és az igazi demokrácia gondolata érvényesülni fog-e az elkövetkező esztendőkben, vagy pedig táborhelye lehet-e a jövőben is még egyszer a miniszterelnökség palotája a választások alkalmából, vagy máskor is, az ébredők szervezetének, hogy vájjon az országos főkapitány támogathatja-e ezután is egy nyiltan reakciós egyesület működését, hogy vájjon a kormány hajlandó-e a jövőben is igénybe venni Illy Lászlóék támogatását és a szabadkereskedelem rendszere helyett az ő lókiviteli engedélyeikkel óhajtja-e ezután is lebonyolítani az ország külkereskedelmét és hogy várjon a kormányzópárt elnöke nem cselekszik-e a jövőben is úgy, mint ahogy Mayer János tette, hogy a választásokat kapcsolatba hozza nem éppen erre a célra alkalmas egyéniségek külkereskedelmi hadműveleteivel. Minderről nem beszélt a miniszterelnök, nem szólt egy szót sem politikájának elveiről és irányairól. Az ország sorsára eme döntő napon a nemzet közvéleménye csak annyit tudott meg, hogy a nemzetgyűlés méltóságát és a kormány tekintélyét sérti az, aki kétszínűnek nevezi a kormányzást, vagy makacsaséri a miniszterelnököt. Kétszínű és makacs, nem a legsúlyosabb és legdurvább szavak ezek a magyar szótárban, és ha ezek a szavak súlyosabban sértik az ország tekintélyét és a kormányzás tekintélyét is, mint azok a tények és azok az adatok, amelyek e kritika mögött állanak, akkor legalább azt mondhatná meg a miniszterelnök, hogy melyek legyenek a jövőben a kritikának és a bírálatnak megengedhető és elismert szavai. Mindenkor szerettük a pasztellszíneket és a tompított szavakat és így a jövendő számára, a parlament számára is, de a sajtó számára is jó volna összeállítani egy egyszerű kis szótárt a bírálatnak azokról a jelzőiről és főneveiről, amelyek nem veszedelmesek a nemzetre, nem veszedelmesek a tekintélyre és nem veszedelmesek az országra. Különösen szükséges volna ez a sajtó számára, mert hiszen ha most a kormány két és félesztendős korlátlan felhatalmazást kap az ország pénzügyeinek és gazdasági életének korlátlan irányítására, mindenesetre lesznek, vagy lehetnek majd kérdések, amelyekről el kell mondani esetleg mégis egy-két bíráló szót. Különösen el kell majd mondani talán egykét szót a mostani javaslatokról is, legkiváltképpen majd azoknak végrehajtása idején, amikor majd talán megint kiderülhet, amiként kiderült már egész sor törvényalkotás végrehajtása alkalmából, mint a kényszerkölcsönnél, mint a társulati adónál, mint a forgalmi adónál és mint a fényűzési adónál is, hogy ezeknek a javaslatoknak a koncepciója és végrehajtási módja nem a legtökéletesebb és nem éppen olyan, amit csak — Madáchot idézzük — hódolat illet meg és nem bírálat. Súlyos összecsapás volt megint a nemzetgyűlésben a kormány és az ellenzék között és mi ismételten hangoztatjuk, hogy az ellentéteknek ezt a komor kiéleződését nem a kormányzatra látjuk veszedelmesnek, hanem az országra. Mindazért, ami történik, ismételten mondjuk, csak látszólag felelős a kormány, mert az igazi felelősséget az ország viseli, annak a sorsa forog kockán és annak a jövendője törhet esetleg derékba. Mindenütt másutt, — Ausztriában is így történt, — amikor életbevágó és döntő kérdésekről kellett tárgyalni, a kormányzat kereste az egész közvéleménynek tájékoztatását és kereste a megoldási módokat, amelyek az egész nemzetben megnyugvást kelthetnek. Nálunk mindez nem történt meg. Itt a kormány csupán a többségi elv és a szigorú házszabálykezelés barikádtorlasza mögé vonult vissza és onnét aztán megnyugvás helyett harcot provokált. Itt sürgős ezeknek a javaslatoknak a megszavazása, de mindazokat, akiket érint e javaslat, ipari, kereskedelmi, pénzügyi és mezőgazdasági érdekeltségeket egyaránt, nem tájékoztatnak előbb felőlük és így jogosan áll az a feltételezés, hogy utólagos szakértő kritikájukat sem veszik figyelembe. A törvényalkotásoknak és a törvényhozás szellemének nem ez a módja az, amely biztonságot és nyugalmat jelent és nem ez a módja az, amely a megértés szellemét tudná belevinni a köztudatba. Ohnet limonádé-regényének, .4 vasgyáros-nica filozófiája felépülhet azon a mondaton, hogy amit Derblayné asszony cselekszik, az jól van téve, de egy kormányzás nagyon nehezen mondhatja el tiszta lelkiismerettel és teljes lelki megnyugvással minden cselekedetéről és minden elhatározásáról, hogy amit tesz, az jól van téve. A kritikának, a bírálatnak, az ellenőrzésnek, a megbeszélésnek, a tájékozódásnak és a hozzászólásnak is megvan a maga joga, de mindenekfölött megvan a maga kötelessége is, és ha pasztellszavakkal, nagyon tompítottan és nagyon halkan mondjuk is, de mégis kérnünk kell a kormányzást arra a nagyon egyszerű és nagyon csekély szívességre az országgal és nemzettel szemben, hogy mondaná meg, néhány egyszerű és tömör szóval mondaná meg mégis, mit akar a jövőben, mit óhajt cselekedni, mik az elhatározásai, mik a szándékai, mi lesz a politikája, mert végtére is — nagyon tiszteletteljesen mondjuk — az ilyesmit is tudni szeretné az ország. Tudni szeretné , marad-e helyük a miniszterelnökségen az ébredőknek, lesz-e részük a kormányzás módszerében Illy Lászlóéknak, eszköze marad-e a meggyőzésnek a lókiviteli engedély; tudni szeretné, — tompított szavakkal mondjuk, — marad-e a műst, amelynek árnyai sötéten boronganak még a tavaszi derűben is, nemcsak a titokzatos homályban, amely előttünk áll, s a jövőt ígéri. ÁRAS«» KWtWA 4 VMg m polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, azUdSziftfeket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XV. ÉVFOLYAM* BUDAPEST, PESITEM 1931 MÁRCIUS A Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a cyengékne*fer-' védelmezője az elnyomottaknak : kardja a szebb. Jobb és tisztább magyar élet gondolatának. ♦ 73-IK S Z A M Ausztriában leszállították a tőzsdeadót Az osztrák nemzetgyűlés, amely tegnap ült össze, ma elfogadta az indemnitást és a tárgyalás során Kienböck pénzügyminiszter bejelentette a tőzsdeadó leszállítását. Az értékpapírforgalmi adó fölemelése Ausztriában része volt a szanálási programnak, de ma bejelentették, hogy a tőzsdeadót leszállítják, mert a fölemelt tőzsdeadó veszedelmes volt a gazdasági életre és korlátok közé szögezte a bécsi tőzsde fejlődését. A mostani bécsi Kaisse alkalmából az osztrák kormány belátta, hogy a tőzsde visszafejlődése súlyos csapást jelent az osztrák gazdasági életre és ez okozza, hogy a kormány már március harmincegyedikétől, tehát a jövő héten kezdődő bécsi tőzsdeperiódustól megkisebbíti a tőzsdeadót. Kienböck osztrák pénzügyminiszter különben foglalkozott a frank-spekuláció kérdésével is. Eisler szociáldemokrata képviselő tette szóvá a frankspekulációt és fejtette ki, hogy annak milyen kártékony hatása volt az egész gazdasági életre. Kienböck kifejtette, hogy meggyőződése szerint a frankspekuláció nagyságát túlértékelik, de még ezek között a keretek között is a legélesebben elítéli a spekulációt. Azosztrák nemzeti bank egyáltalán nem vett részt a frankspekulációban, de hangoztatta, hogy a gazdasági fejlődés erejével kell Ausztriának meggyógyulnia, nem pedig pillanatnyi nyereségekkel. A pénzügyminiszter kifejtette ezek után, hogy a kormány tárgyalásokat folytatott a bankokkal a bankfeltételek enyhítésére, ami az ipar érdekében szükséges és éppen ezért enyhíti a tőzsdeadót is. Csökkentik a részvénytársaságok kereseti adóját is, ami a második rés, amit a szanálási törvényeken ülnek. Ezzel szemben azt kívánja, hogy a bankok és az iparvállalatok a gazdasági fejlődés érdekében józanabb osztalékpolitikát kövessenek. A Ház élénk helyeslése közben állapította meg végül a miniszter, hogy közódaj szerint mennél előbb el kell érni azt az állapotot, amikor a nemzetek szövetségének irányadó tényezői is meggyőződnek arról, hogy az ellenőrzés előfeltételei megszűntek. Ezért arra kell irányítani — mondotta — minden erőnket, hogy a reformok terén előre haladjunk a törvényhozásunknak, így adótörvényhozásunknak is az infláció idejéből származó bizonyos excesszusait kiküszöböljük és erélyes zárlati intézkedésekkel igyekezzünk mennél előbb és mennél biztosabban a közös célt elérni. Az 1923. évi osztrák állami költségvetés eredménye szerint egyébként 7976 milliárd papírkorona kiadással szemben 6398 milliárd bevétel mutatkozik, vagyis a fedezetlen hiány 1578 milliárd papírkorona, azaz 109,6 millió aranykorona. A nemzetek szövetségének bizottsága erre az időszakra 226 millió aranykorona deficitet vett számításba, vagyis a tényleges hiánynak majdnem kétszeresét. A görög kormány köztársasági kiáltványa Athéni jelentés szerint a nemzetgyűlés negyven napra elnapolta munkálatait. A kormány a görög néphez kiáltványt intéz," amely ismerteti a dinasztia elmozdításának indító okait és felszólítja a népet, hogy a köztársaság mellett szavazzon. Megalakult a Pasics—Pribicsevics-kormány Belgrádból sürgönyzik . A Pasics—Pribicsevics koalíciós munkakormány ma este megalakult. Az új kabinet tagjai : miniszterelnök Pasics, külügyminiszter Nincsics, belügyminiszter Sziszkics (az előző kormányban erdő- és bányaügyi miniszter), közlekedésügyi miniszter Popovics (Pribicsevicspárti demokrata), kereskedelemügyi miniszter Krizma (Pribicsevics-párti demokrata), közoktatásügyi miniszter Pribicsevics Szvetozár, agrárreform : Szimonovics, vallásügyi miniszter : Janjics, igazságügyGrizogono (Pribicsevics-párti demokrata), postaügyi miniszter Vukicsevics, szociálpolitika Uzunovics, bánya- és erdőügyi miniszter : Trifunovics, törvényegyeztetési miniszter : Trifkovics, pénzügyminiszter : Sztojadinovics, hadügyminiszter: Pesics, építkezési miniszter Iipics, földmívelésügyi miniszter : Miletics Krszta, közegészségügyi miniszter : Miletics Szlavko. A régi kormányból Jankovics közlekedésügyi, Perics szociálpolitikai és Vujicsics belügyminiszter nem foglalnak helyet az új kormányban. Pribicsevics Trifunovics tárcáját vette át. A kölcsön Nem akarunk a hirtelen divatbajött elnöki megrovásban részesülni imparlamentárris kifejezés címén, amikor megállapítjuk, hogy bent a teremben a hevüléstől piroslanak az egységespárti arcok, míg a folyosóikon az aggodalmaktól elhalványulnak. Megállapíthatjuk, hogy az egységes párton is tudják, hogy kétszázötven millió frank egy centime-mal sem több önmagánál, sőt, hogy kevesebb annál, ami a divatbajött szanálás szónak etimológiai jelentését közgazdasági értelemben is kimeríthetné. Reménykedések és lehetőségek föltevéseivel ringatják a „hátha mégse lesz jó“ sötét gondjának csecsemőjét, hogy ne hallassa síró hangját. Szóval aggodalmas szívvel ugyan, de azért mindent meg fognak szavazni. Várjon az aggasztja-e őket, hogy felelősségnélküli teljhatalmat nyer a kormány az ő többségi szavazatuk által ? Avagy attól félnek-e, hogy a rendszer reakciós irányzata stabilizálódik a korona helyett ? Aligha, mert hiszen az ő többségük, az ő kormányuk, az ő rendszerük. Ha bizalmasan megkérdezzük őket, hogy miért szavazzák meg, akkor éppen úgy nem tudnak döntő választ adni, mint ahogy nem tudják megokolni aggodalmaikat. Nézzünk hát bele egy egységes párti megszavazó képviselőnek a tudatalatti lelkébe. Előtte fekszik négy javaslat. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló a legfontosabb. Ebben vannak a már ismert népszövetségi jegyzőkönyvek és az öt félévre előre kidolgozott költségvetés. Képviselőnk siet a jegyzőkönyvekből egy döntő érvet maga mellett kikeresni: a jóvátétel kérdésének elintézését. Ez az ügy húsz évre tényleg el van intézve, — ha egyéb baj nincs, — akkor elviselhető módon. Eszébe jut a közönség köréből hallott az a döntőnek tartott érv is, hogy Zimmermann II. fog megmenteni bennünket, mert ez el fogja követni érdekünkben mindazokat a népszerűtlenségeket, amelyekre hazai politikus nem vállalkoznék. Le fogja szorítani a népszerű állami kiadásokat és föl fogja emelni a népszerűtlen állami bevételeket. Ámde már a második érvnél is kitör a tudatalatti lélekből az aggodalom. Megnézi az öt félévi költségvetést és kellemetlen érzés fogja el, mert a következőket kell — akarva nem akarva — olvasnia: Ez a Zimmermann II. nem is szállítja le kiadásainkat, hiszen az 1924. első félévi költségvetés 277.9 millió aranykoronányi kiadását már az 1924. második félévi költségvetésben fölugratja 351.6 millió aranykoronára, sőt fokozatosan az 1926. második félévi utolsó szanálási költségvetésben már 397.4 millió aranykorona lesz az állami kiadások összege. Igaz, hogy ebből maga a kölcsönszolgálat kiadása emelkedik a jelen félévtől az 1926. második félévig 8.6 millióról 65.6 millióig, tehát emelkedik félévi 57 millió aranykoronával. (Ezen a számon külön meghökken, mert egyéb magyarázatot nem kapván, meggondolja, hogy húsz évben negyven félév van. Várjon tehát negyvenszer átlag ötven millió, azaz összesen kétezer millió aranykoronát kell-e kölcsönszolgálatok címén lerészletfizeteznünk ?!) Figyelni kezd a mi egységes párti megszavazónk és megállapítja, hogy Zimmermann II. nem is szállítja le a népszerűtlen személyi kiadásokat sem, ellenkezőleg ezek az egész vonalon emelkednek. A hadseregnél 9.1 millióról 32.5 millióra, a belügyminisztériumnál 14.7-ről 30.7 millióra, a pénzügyminisztériumban 12.1 millióról 23.4 millióra, a közoktatásügynél 11.3-ről 32.71 millióra, egyéb közigazgatásnál 20-ról 38.9-re, a nyugdíjaknál 34.4-ről 63.6 milóra. Mind e személyi tehertöbblettel szem-ben áll a természetbeni ellátás 41 milliójának azonnal történő törlése. Komolyan kutató képviselőnk csak a tárgyi kiadásoknál talál kiadáscsökkentéseket, de valóban nem érzi magát kellemesen, hogy az 1924. első félévi, beruházásmentes korszaknak 16,4 millió koronányi beruházását is leszállítja Zimmermann II. 12 milliónyi félévi beruházásra. Miben áll tehát a szanálás ? — kérdi önmagától az egységes párti igennel szavazó képviselő. Megnézi a költségvetés bevételi rovatát és azt látja, hogy az 1924. első félévi 165.6 millió aranykoronányi összbevételt Zimmermann II. fokozatosan fölemeli 1926 második felében 100.5 millióra. Vagyis fölemeli az összbevételeket 235 millióval, amikor ezzel szemben fölemelte a kiadásokat 119 millióval. Látja, hogy ez csak 116 millióval javítja a mérleget. De látja, hogy Zimmer."