Világ, 1924. éprilis (15. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

2 1924április. egyetemes javáért dolgozik. És ha a társadalom egyetemes java azt követelné, hogy valóra váljék az októberi forradalomnak az a programpontja, hogy „olyan adók lesznek, amilyeneket még nem látott a világ", akkor ám legyenek olyan adók ... Mi lehetünk az utolsók, akik tiltakoznánk ez ellen, hiszen mindig készséges elismeréssel fogadtuk, amikor a kurzuskormány lassanként valóra igyekezett váltani az októberi forradalom valamennyi célkitűzését, a detronizációtól a földreformig, a nemzetiségi törvénytől a mostani adójavaslatokig. Csak éppen mindig megállapítottuk és megállapítjuk most is, hogy az akkori újjáépítő program ígéreteit, amelyek nélkül, úgy látszik, semmilyen újjáépítés sem lehetséges, a kurzus részben aprópénzben, részben pedig lyukas pénzben szokta beváltani. Ilyen aprópénz volt a kurzus földreformja, ilyen lyukas pénz volt a kurzus választójoga és ilyen a mostani adóprogramja is. Mi valóban el tudunk képzelni olyan adópolitikát, amely a komoly szociális reformpolitikának támasztékául szolgálna. Egymagában persze a legprogresszívebb, legradikálisabb antikapitalisztikus adópolitika sem alkalmas arra, hogy a szociális kérdést megoldja, de ha van már egy szociális program, akkor annak egy vele összehangzó adópolitika valóban hathatós támogatója lehet. Ilyen kiegészítő, ilyen alátámasztó szerepet szánt az októberi kormány a sohasem látott adók rendszerének, amely rendszernek tehát csupán a szociális reformok egész sorával kapcsolatban van egyáltalában értelme. Radikális földreform, erőteljes munkásvédelem, széleskörű kultúrpolitika és a szabadságjogok tökéletes biztosítása mellett valóban kemény adókkal akarta sújtani a háborús konjunktúrát és a bankokráciát, anélkül azonban, hogy az indusztriális kapitalizmust tönkre akarta volna tenni. Éspedig nem jószívűségből és nem osztályérdekből nem akarta tönkretenni, hanem egyszerűen azért, mert az akkori pártok, polgáriak és szocialisták egyaránt megegyeztek abban, hogy Magyarország a gazdasági és szociális fejlődésnek azt a korszakát éli, amelyet a nyugati társadalmakhoz viszonyítva kőkorszaknak lehet nevezni. Magyarországon egyszerűen időszerűtlen szociális progresszióról beszélni azért, mert mi még nem vagyunk túl a kapitalizmus kőkorszakán sem, hanem gazdasági, politikai és kulturális atmoszféra tekintetében a feudalizmus világában élünk. A progresszív — vagy, ami ezzel egyértelmű: a rekonstruktív magyar politikának tehát a kapitalizmussal szemben egy relatív álláspontot kell elfoglalnia: a dolgozókkal, a kisemberekkel szemben a kapitalizmus hatalmát gyöngíteni kell, a földbirtokkal szemben azonban erősíteni. A konstruktív, sőt rekonstruktív kurzus öt éve éppen ellenkezően cselekszik. Ez az oka az egész mai gazdasági csődnek. S amikor a kormány ma ebből a helyzetből ki akarja vezetni az országot, megint csak logikus maradt önmagához, de nem a tények tanulságaihoz, mert az egész mostani szanálási program megint nem jelent egyebet, mint a föld kiváltságos helyzetének fentartását a mobil tőke rovására. Mi lehet ennek a politikának az eredménye? Talán eléri a kormány azt, amit különben nyilván nem is akar, amit legföljebb a fajvédő gazdaságtudósok tartanak kívánatosnak, hogy sikerül újra a kőkorszakba visszavetnie a magyarországi kapitalizmust. És sikerült ugyanakkor felvirágoztatnia, vagy legalább is régi gazdasági és politikai hatalma teljében megtartania a feudalizmust. A földbirtok hatalmának megnövekedése a földmunkásság kihasználásának megnövekedését jelenti; a kapitalizmus pozíciójának meggyöngülése pedig nem fogja meghozni az ipari munkásság s a polgári dolgozók sorsának jobbrafordulását, hanem és ellenkezőleg: a munkanélküliség növekedésével, a termelés és forgalom csökkenésével, a drágaság elkerülhetetlen növekedésével párhuzamosan fog hanyatlani a munka értéke is. Radikális adópolitikára valóban nemcsak októberben volt szükség, de sokkal inkább szükség van ma is. Szükség van nemcsak az államháztartás rekonstrukcióra, de még inkább a szociális rekonstrukció érdekében is. Sőt szükség van nyilván a többtermelés szempontjából is, ami minden komoly szanálásnak egyetlen egészséges alapja. Csakhogy ennek a radikális adóprogramnak éppen fordított arányban kellene a földbirtok és a mobil tőke kötelezettségeit megszabnia, mint ahogyan a kormány tervezi. Hiszen míg a földbirtokot éppen radikális adópolitikával lehet leghatékonyabban a többtermelésre szorítani, addig könnyű belátni, hogy az ipari többtermelésnek és tehát a munka iránti kereslet megnövekedésének, a testi és szellemi dolgozók sorsa javulásának éppen az ilyen adópolitika a legfőbb gátolója. Szép a Korányi tavaszi optimizmusa, szép fő pénzügyi és szociális aranykor álma, szép a munka megbecsülésének ígérete — de mindez optimizmus, álom és ígéret csupán. Biztosra vesszük, hogy az államháztartást valóban sikerül rekonstruálni, de az ár, amelyet ezért fizetünk, nagyobb lesz, mint VILÁG amennyi aranykoronákban kiszámítható és kifejezhető. A pénzügyi aranykor Magyarországot, a négy javaslat és hármas vagyonváltság honát menthetetlenül visszaveti a gazdasági és szociális fejlődésnek arra a fokára, amelyet mai európai relációban joggal nevezhetünk kőkorszaknak. (cs. i.) Vita a numerus claususról és a Komsnün utáni igazoló bizottságokról Sczltovszky Béla elnök az ülést féltizenkettőkor nyitja meg. A Ház harmadszori olvasásban elfogadta a földbirtokreform-novella új szakaszát. Bozsik Pál a középiskolai reform tárgyalásának első szónoka. A polgári iskolák szaportását kívánja. Pedagógiai abszurdumnak tartja, hogy a gimnázium első osztályában latint, a másodikban németet, a harmadikban pedig görögöt kezdenek tanítani. A legjobb iskolák lesznek a humanisztikus gimnáziumok, mindkét vallásfelekezetnél. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: Nem hiszem, hogy a vallásfelekezetek ragaszkodnának a humanisztikus iskolákhoz. Bozsik Pál: A miniszter beszédéből azt látja, hogy a reálgimnáziumok lesznek az általános iskolatípusok és a humaniszikus gimnáziumok el fognak tűnni, mert nem lesznek versenyképesek. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: Ez félremagyarázása szavaimnak, nem ezt mondtam. Bozsik Pál: Polemizál a kultuszminiszterrel, aki szerint az összes tanügyi mozgalonak a protestantizmusra vezethetők vissza. Ezzel az állítással szemben, amely a kultuszminiszteri székből hangzott el, kötelességének érzi, hogy rámutasson arra a rendkívüli pedagógiai és kultúrmunkára, amelyet a magyar katolicizmus már a mohácsi vész előtt kifejtett. Kéthly Annával polemizál ezután, aki a múltkor azt mondotta, hogy elhanyagolják a polgári iskolákat. A görög nyelv oktatása mellett tör lándzsát. E tekintetben nagynevű emberek, Eötvös Lóránt, Szász Károly és Kunfalvy Pál érveire hivatkozik. Kifogásolja, hogy a javaslat végrehajtásával 71 középiskolában megszűnik a görög nyev tanítása. A javaslatot elfogadja. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: Esze ágában sem volt azokat az érdemeket kisebbíteni, amelyeket a katolikus egyház, különösen a jezsuiták szereztek a tanügy terén. Kéri a képviselőket, hogy ne lépjenek erre a térre, mert soha olyan nagy szükség nem volt Magyarországon a nagy felekezetek közötti egyetértésre, mint most. Beszédében került minden olyan momentumot, amely keserű kifakadásokra adhatott volna okot. Egyébként, ha visszatekint munkásságára, számottevő panasz nem hangzott el minisztersége ellen a katolikusok részéről. Ha ezt a magatartást tanúsítjuk, ezzel teszünk legnagyobb szolgálatot a katolikus és protestáns egyházaknak is. (Helyeslés a jobboldalon.) „Az iskola mindig a politika eszköze volt..." Drozdy Győző a következő szónok. Az iskola mindig a politika eszköze volt és rendszerint az a politikai csoport alkotta a maga képére az iskolát, amely uralkodott az országban. A mostani javaslat is politikai kérdést tárgyal. Ennek a javaslatnak meg kellett volna valósítania az ingyenes népoktatást. Ez a javaslat antidemokratikus, mert nem teszi lehetővé, hogy a középiskolákat a nép széles rétegei is látogathassák. A mai iskolarendszer az osztrák iskolarendszer lemásolása. Kulturális téren nem történt hosszú ideig egyéb, mint hogy szolgailag átvettük az osztrák példákat. Még ma is van többszáz község, ahol egyáltalán nincs népiskola. Szóvá teszi ezután a Haller István-féle rendeletet, amely szerint az elemi iskola sikeres elvégzése után csak külön felvételi vizsga letételével lehet belépni a középiskolába. Ez nem egyéb, mint kis numerus clausus, hogy az alsóbb fokot elvégzett tanulókat titkos beavatkozással arra kényszerítsék, hogy közülük a zsidó tanulók távol maradjanak a középiskolától. A gyakorlat azonban megcáfolja ezt a rendeletet is, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a zsidó tanulók, akik általában jobb viszonyok között élnek, könnyebben elvégezhették az elemi iskolákat és így a középiskolákba is bejuthatnak. Szegény zsidó tanuló pedig úgy sem megy középiskolába. Szegény falusi gyermekek sínylették meg a Haller-féle rendeletet. E rendelet ellen az egész társadalom tiltakozik. A közoktatás reformját a népiskolával kellett volna kezdeni. Nolcosztályúvá kellett volna tenni az elemi iskolát és két típusra : városi és falusi iskolákra osztani. Sicitovszky Béla elnök : A képviselő úr beszéde előbbi részében a következő kitételt használta : „Ismeretekkel teletömött szamarakat állított ki, viszont gondolkodni tudó gyermekeket a mai középoktatás nem tud produkálni." A képviselő úr ezzel a kijelentésével megsértette a tanári kar összességét, valamint a középiskolát végzett polgárokat is. Nem tudom, végzett-e a képviselő úr középiskolát, mindenesetre ezért a kijelentésért a leghatározottabban rendreutasítom. Akkor, amikor a képviselő úr ezt a kitételt használta, az elnöki székben mással voltam elfoglalva. Ha ezt akkor hallottam volna, úgy nemcsak rendreutasítom, hanem a szót is megvontam volna. Ezután az ülést öt percre felfüggeszti. A numerus elausus Drozdy Győző a szünet után kimagyarázza szavait. Szóváteszi a numerus elausus ügyét is. Hivatkozik arra, hogy legutóbbi amerikai útján ismételten megkérdezték tőle, igaz-e, hogy Magyarországon numerus elausus van és hogy még most sem általános, titkos választójog alapján választanak ! Klárik Ferenc : A gyilkosságokról nem kérdeztek ? Drozdy Győző : Azokról is kérdeztek, de kifejeztem reményemet, hogy azok már megszünteti Miután a kultuszminiszter úr legutóbb kijelentette, hogy elvben nem híve a numerus claususnak, ezért azt kéri tőle, hogy olyan javaslattal lépjen a nemzetgyűlés elé, amely a numerus clausus eltörlését célozza. Ezrekre tehető ugyanis azoknak a főiskolai hallgatóknak a száma, akik e szégyentörvény miatt külföldön folytatják tanulmányaikat. Ez mintegy 20 milliárdos kárt jelent az országnak. A numerus clausus tehát amellett, hogy a világ legreakciósabb törvénye, még tulajdonképpen hivatalos koronacsempészés is. Nem fáj ez a 20 milliárd a kormánynak ? A tisztifőorvosra hivatkozik ezután, aki nemrégiben jelentette ki, hogy a most végzett orvosok nem ütik meg azt a mértéket ... Klárik Ferenc: De megütik a zsidókat. Drozdy Győző : Biztosítja a nemzetgyűlést arról, hogy a külföldi egyetemeken végzett hallgatók meg fognak felelni. A külföldi diploma ugyanis többet jelent, mint a magyar. Fölkiáltások a jobboldalon : Miért ? Miért ? Drozdy Győző : Azért, mert a külföldi egyetemeken nem hősködéssel és verekedéssel töltik az időt, mint a mi főiskolai hallgatóinknak jórésze. Fölkiáltások a szocialistáknál A külföldön tanulnak és nem verekszenek. Drozdy Győző ezután tíznél több képviselő aláírásával határozati javaslatot nyújt be a numerus clausus eltörlésére. Kik ítélkeztek a kommn után a fegyelmi ügyekben ! A fegyelmileg elmozdított tanerők ügyével akar még foglalkozni. A kurzus elején Zilahi- Kiss Jenő tanácsos és Háttér István kultuszminiszter száz és száz becsületes, kitűnő pedagógust mozdított el, illetve fosztott meg állásától, igazságtalan, bornírt ítéletekkel. Huszár Károly elnök figyelmezteti a szónokot, hogy az ítéleteket kritizálhatja ugyan, de ebben a kritikájában parlamentáris kifejezést használjon. Drozdy Győző : Tessék egy szótárt adni, amelyben szót találok arra, hogy aljas politikai bosszúból tisztességes, becsületes embereket állásuktól kenyerüktől, családi tűzhelyüktől megfosztottak. Gaz, bornirt és aljas eljárás ez. Huszár Károly elnök: Ismételten figyelmezteti Drozdyt, hogy parlamentáris kifejezést használjon. Drozdy Győző: És kiket bocsátottak el? Olyanokat, akik csupán engedelmeskedtek az elsőbbség parancsának. Hiszen a főváros tanácsa a forradalom idején csaknem naprólnapra bocsátott ki rendeleteket, amelyekben utasította a tanerőket, hogy ilyen vagy olyan szervezetbe lépjenek be. És ugyanazok, akik belehajszolták a tanerőket a szakszervezetbe, vagy a kommunista pártba, jelentkeztek a fehér terror idején az inkvizitori asztalnál. Íme, itt van Zilahi-Kiss Jenő, akinek egy nyugtája van a kezemben arról, hogy a kommün alatt ruhákat rekvirált. Olyan ember, aki cikket írt a szekularizációról és az összes forradalmi reformokat követelte, ilyen ember mer odaülni és kidobni embereket állásukból azért, mert a fehér terror idején nem voltak hajlandók vele együtt köpönyeget forgatni. Felolvas a főváros tanácsának a forradalom idején kibocsátott rendeleteiből, majd így folytatja: Zilahi-Kiss Jenő mellett a főinkvizitor Mosdóssy tanfelügyelő, aki a kommünt nagy lelkesedéssel szolgálta végig. Amikor a Kazinczy utcai ortodox izraelita iskola tantestülete nem volt hajlandó a tanácsköztársaságnak deferálni, akkor ez a tanfelügyelő rájuk írt, hogyha nem teljesítik a parancsokat, elcsapja őket. Ugyanez az ember a fehér-terror idején elsőrangú kurzista lett. Adjon a miniszter megnyugtató választ arra, hogy haladéktalanul intézkedni fog, hogy ezek az igazságtalanul üldözött emberek ne hurcolják arcukon azt a szégyenbélyeget, amelyet a kurzus csőcseléke nyomott rájuk. A javaslatot nem fogadja el. Alföldy Béla általános pedagógiai szempontból bírálja a javaslatot. Azt fejtegeti, hogy a leányközépiskolák tantervén könnyíteni kell. Fontosnak tartja az egészség tanítását a középiskolákban. A mostani rendszert meg kell reformálni. A javaslatot elfogadja. Várnai Dániel az idő előrehaladottságára való tekintettel kérte, hogy beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el A Ház az engedélyt megadta. Huszár Károly elnök indítványára ezután kimondotta a Ház, hogy a legközelebbi ülését holnap, kedden, április 1-én, délelőtt tíz órakor tartja, annak napirendjére a középiskolák reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását, a mentelmi bizottság jelentését Peyer Károly, Nagy Ernő, Reisinger Ferenc és Lingauer Albin mentelmi ügyében, a társasháztulajdonról szóló törvényjavaslatot, a polgári eljárás és az igazságügyi szabályzatok módosításáról szóló törvényjavaslatot, végül a fogadás felelősségéről és az elszállásoláson alapuló és ezzel kapcsolatos biztosításokról szóló törvényjavaslatok tárgyalását kitűzi. Az ülés délután három órakor végetért. Görögországban kitűzték a népszavazás napját Athénból jelenti ki Világ tudósítója. A kormány a mai minisztertanácson végleg megállapodott arra a napra vonatkozólag, amely dönteni fog az államfoma kérdésében. Eszerint a népszavazást április Tizeit a harmadikon ejtik majd meg. A köztársaság mellett szavazók fehér, a monarchisták pedig sárga szavazólapot fognak leadni. " Kedd MINDENNAPI LEXIKON Április a kalendárium szerint az esztendő negyedig hónapja, amelynek latin nevét Ovidius az aperhe , kinyitni igéből vezeti le. Az április tehát szó szerint megfelelne a mi szép magyar szavunknak, a kikeletnek. Régi magyar kalendárium csinálok Tavasz hónak, vagy Szent György-havának írták, tréfásan pedig bolondok havának szokás mondani. Az április elseje a tréfás elbólondítások, a figurás ide-oda küldöz-zgetések, az április-járatások napja az égési európai kultúrkörben. Az így elbolondított ember az április bolondja, aminek a németben az Aprilsnarr, az angolban az Aprilfool, a franciában a passion d'Avril, az olaszban a calandrina felel meg. Hogy keveredett az április bolond hitbe és mi az eredete az április járatásnak ! A kérdésnek nagy irodalma van a folklóréban, de mint a legtöbb népszokásnak, az április-járatásnak is kideríthetetlen az eredete. Bizonyos az, hogy az esztendő tizenkét hónap leánya közt az április az a királykisaszszony, aki az egyik szemével sír, a másikkal nevet. Az áprilisi idő kiszámíthatatlansága közmondásos s némelyek szerint emiatt ragadt a bolond jelző az egész hónapra. Ez a föltevés azonban nem nagyon valószínű, mert a népszokásoknak konkrétabb alapjuk van. Azt, hogy Noé április elsején eresztette volna ki a hollót a bárkából, amivel hiábavaló reményeket ébresztett a bárka utasaiban, nem igen vehető konkrétumnak. Nem szerencsésebb az újtestamentumból való kimagyarázás sem, amely szerint az április-járatásnak az volna az eredete, hogy a pörbefogott Messiást egyik hatóság a másikhoz küldözgette volna. („Ponciustól Pilátusig.") Ez ugyan némelyik országban máig is szokásban van, de aligha kegyeletes vallási alapon s nincs is éppen április havához kötve. Amennyiben az áprilisi ugratásoknak szakrális alapjuk van, az sokkal régebben keresendő a kereszténységnél. Már a germánoknak volt egy áprilisi népmulatságuk, amely Niordnak, az eső-istennek, feleségével, Skathival függött össze. Ezt az ünnepet még az árják őshazájából hozhatták magukkal a germánok, mert a hinduknak is volt ilyen természeti mithoszon alapuló, bohókás tavaszi ünnepük. A francia etnográfusok a Bertalan-éj történetéből ismert IX. Károlynak abból az 1564-ben kiadott rendeletéből magyarázzák a poisson d'Avril-, amely az újesztendő napját április 1-ről január 1-re tette át. Az udvari szállítóktól abban az időben is elvárták a hivatalbeli nemes urak, hogy újesztendőköz gyöngéd figyelmet tanúsítsanak irántuk, azonban ebben az esztendőben az udvari szállítók megtakarították a sápokat. A januári újesztendőkor azzal fizették ki a nemes urakat, hogy április elsején lesz az igazi újesztendő, úgy, mint régen volt, tessék addig türelemmel lenni, április elsején pedig a törvény alapjára helyezkedtek és azzal bújtak ki a kenés alól, hogy most már késő, az új rend szerint január elsején volt a boldog újesztendő. A német históriai magyarázatnak pedig már egészen modern íze van. Eszerint az 1530-iki birodalmi gyűléssel kezdődött volna az Aprilschicken. Ezen a gyűlésen nagy vajúdása történt a hegyeknek, de csak az az egerecske született meg belőle, hogy a következő év április elsején életbe lép valami új rend, amit most úgy neveznénk, hogy szanálási törvény. Börze ugyan még akkor nem volt, de spekulánsok már akkor is voltak s azok már akkor is a legjobb helyekről szerezték az értesüléseiket és természetesen ahhoz irányították közgazdasági tevékenységüket. Féléven keresztül mohón halásztak a zavarosban s azt hitték, csupa harcsákat fognak, csak április elsején derült ki, hogy még a gilisztáik is mind odavesztek. Tudniillik az új pénzügyi törvény közbenjött akadályok miatt a mai napig se lépett életbe s így minden spekuláns csődbe jutott. Ezen olyan nagy volt az öröm egész Németországban, hogy a nép mindig Narrenfest-et csinált április elsején. Látnivaló, hogy ezek a magyarázatok annyiban stílusosak, amennyiben van bennük némi április-járatás. Minket magyarokat nem is nagyon érdekelnek, mert az április elsejére fisatt április-járatás nem eredeti magyar szokás. Valószínűleg Németországból szivárgott , inkább csak a gyerekek közt terjedt el, akik ártatlan tréfákkal ugratják egymást s a rászedettet mingyárt ki is verselik. Április bolondja, Holnap lesz az utolsó ! A felnőttek körében az április elsejének azért sincs nagyobb jelentősége, mert ők ahhoz vannak szokva, hogy egész esztendőben járassák velük az áprilist. Azért nem is mondják, hogy holnap lesz az utoljó,..