Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-02 / 181. szám
| 1924 szeptember 2. VILÁG épre akarja csalni a laikus közönséget. Az ilyfajta fogások lebanalizálják a ,,feltalálás" és a „feltaláló“ szó fogalmát s ezek a tudomány s ezzel az egész emberiség kárára csakhamar elvesztik népszerűségüket (vagy helyesebben, sohase nyerik el azt), antipatikusak lesznek. A félblöffök közé tartoznak az olyan találmányok, mint Mathews Grindel habítsugara, ami nem egyéb egyszerű kvarcsugárnál s egy bolhát is alig tudna megölni. Mihály „tervei a jövőre Fel akarom állítani Edison orangei Manlooparkját — Magyarországon. Ez a Manloo-park jelenti minden szakma egy-egy üzemének egy központba építését, ahol elbírálásra, továbbfejlesztésre és kidolgozásra kerülnek az összes értékes szabadalmak, vagy készülőfélben levő tervezetek, modellek, stb. Hogy miért éppen Magyarországon akarom felállítani? Azért, mert itt magyarok között legtöbb a zseni, amit az is bizonyít, hogy alig van a világon találmány, amelynek elődjét jónéhány évvel előbbről keltezve mint a külföldi, meg, ne lennénk a budapesti magyar szabadalmi levéltárban. Kalotai Gábor. wiJimawmw^iwurwa—i—-— Újabb véres kardpárbaj a titkos rendelet miatt (A Világ tudósítójától.) A Ludovika Akadémiában ma este véres kimenetelű kardpárbaj folyt-e le Csorba Emánuel miniszteri osztálytanácsos és Mattyasovszky László őrnagy között. A párbajt, amely este fél hét órakor kezdődött, súlyos feltételekkel, nehéz lovassági karddal, bandázs nélkül, végkimerülésig vívták meg. Csorba segédei Pakots József nemzetgyűlési képviselő és Kiár Zoltán dr., Mattyasovszky segédei Dogén Albert és Géher István őrnagyok voltak. A párbajt Kiár dr. vezette. A felek egyszer csaptak össze és mindjárt az első összecsapásnál Mattyasovszky őrnagy súlyosan megsérült. Csorba miniszteri osztálytanácsos hatalmas ütése, a bal halántéktól kezdve az orrsövényen keresztül a jobb alkarig, tizenegy centiméteres sebet ejtett, amely a halánték ütőerét is átvágta. Mattyasovszky őrnagyot pillanatok alatt elöntötte a vér és a párbajt nyomban beszüntették. Párbaj után a félek kibékültek. A súlyosan sérült őrnagyot hordágyon a Ludovika Akadémia kórtermébe vitték, ahol sebeit bekötözték. A súlyos kimenetelű kardpárbajt több hírlapi nyilatkozat előzte meg. Siófokon ugyanis Csicseri Rónay István vezérkari alezredes összeszólalkozott Csorba Emánuellel és az alezredes Csorbát Mathiasovszky és Schweizer őrnagyok által provokáltatta. A miniszteri osztálytanácsos Jlácz Vilmos dr.-t és Hietzinger Jánost nevezte meg segédekül. Erre Csicseri Rónay megbízottai levélben Csorba tudomására hozták, hogy az 1619. B. II. számú rendelet értelmében Ráczot nem fogadják el segédül, és az esetről egyoldalú jegyzőkönyvet vettek fel. Csorba erre nyílt levelet intézett a megbízottakhoz, amelyben súlyos szavakkal megbélyegzi az alezredes megbízottainak parancsra készült egyoldalú eljárását és a nyilatkozatban többek között kijelentette, hogy Csicseri Rónay napokkal ezelőtt tanuk előtt úgy nyilatkozott, hogy Klár snájdig fiú és Nagy Pál tábornok gyáva fráter. Nem érti tehát, hogy az alezredes ezek után miért nem fogadta el az ő megbízottait. Értesülésünk szerint az ügyből kifolyólag még négy súlyos feltételű párbaj lesz. Egy felrofebanlt srapnelt megölt egy munkást (A Világ tudósítójától.) Ma délután egy ócskavas-telepen bombarobbanás történt, amely egy munkást megölt, egyet pedig súlyosan megsebesített. A Csáky utca 37. számú telepen van Schlesinger Bernét ócskavas-raktára. Ma délután a telepre nagyobb mennyiségű ócskavasat szállítottak, amelyet a munkások szortíroztak. Közben Steiner István munkás furcsa alakú rozsdás vasdarabot talált, amellyel játszani kezdett. A társai rászóltak: — Dobd el azt a vasat, hátha gránát-gyutacs a vas. 3' ■ — Az nem lehet — felelte Steiner —, mert én tüzér voltam és ismerem a gránátokat. Azzal a srapnellt bevitte egy kamrába és ott kalapáccsal több ízben ráütött. A gyutacs felrobbant és a szerencsétlen munkás gyomrát felhasította. Jajszó nélkül nyomban meghalt. A közelében tartózkodó Fehér Antal munkást a szilánkok több helyen, megsebesítettek és a mentők súlyos sérüléseivel kórházba vitték. A helyszínen rendőri bizottság jelent meg, amelynek tagjai kihallgatták a telep tulajdonosának fiait, Schlesinger Sándort és Dezsőt, akik a robbanás alkalmával a telepen tartózkodtak. Elmondották, hogy néhány nappal ezelőtt az „Atlantica" hajózási társaságtól 38 méter mázsa ócskavasat vásároltak. Ennek az anyagnak a felét már feldolgozták, ma délután került sor a másik felére. Négy óra tájban az irodában voltak, mikor a robbanás döreje hallatszott. Schlé- Sigger Dezső kirohant és látta, hogy az iroda speretti födött hirfiségből, ahol az ócskavas osz tályozásával foglalkoztak, füst tódul ki. Besietett a helyiségbe, de ott már holtan találta Steiner István raktári munkást, Fehér Antal napszámos pedig a karján sebesült meg. A rendőri bizottság a robbanást okozó anyagból semmit sem talált a helyszínen. A szerencsétlenül járt raktári munkás holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Egy kilakoltatott asszonyt az ucca népe visszahelyezett a lakásába (A Világ tudósítójától.) Egy felvidéki földbirtokos özvegyét a Király ucca 23. számú ház földszintes kis udvari szobájából szombaton kilakoltatták és három napig a kapu alatt lakott, kidobott bútorai között, özv. Jánossy Istvánná nyolc évig lakott egyhuzamban a királyutcai bérházban s kézimunkák adás-vételéből tengette életét. Az utóbbi évben súlyosan megbetegedett és hat hónapot töltött a Zita-kórházban. Amíg az asszony a kórházban feküdt, egyszobás, ablak nélküli lakására szemet vetett a házban lévő ruhakereskedés tulajdonosa és ugyanannak a háznak a pincéjében dolgozószobafestőmester. A nagybeteg özvegyasszony piciny, ablaktalan szobáját mind a ketten raktárnak akarták berendezni és ezért igényt jelentettek be a lakásra. 40 fokos lázzal a kapualjba. Jánossyné a kórházi ágyon feküdt és közben a Lakáshivataltól pontosan, esetről-esetre kikézbesíteték lakása címére az idézőleveleket, amelyeket az asszony természetesen nem vehetett át, mert hiszen lakása le volt zárva, ő pedig a kórházban feküdt. Ennélfogva a többszöri kikézbesítés eredménytelenül járt és végül is a Lakáshivatalban Jánossyné nélkül tartották meg a tárgyalást és a lakást az egyik igénylőnek ítélték oda. Az asszony minderről természetesen nem tudott semmit és a múlt héten a kórházból lakására szállították, további kezelés végett. Pár nap múlva váratlanul a lakásán megjelent a hatósági közegekkel egy végrehajtó és a 42 éves, magával lehetetlen, beteg asszonyt ágyastól, bútorostól együtt kitették az udvarra. Ott feküdt három napig negyven fokos lázban, a huzatos kapualjban anélkül, hogy intézkedés történt volna újabb elhelyezéséről. Az elszegényedett beregmegyei földbirtokos özvegye, akinek a bátyja századosi rangban küzdötte végig a világháborút és két öccse a harctéren szerzett betegségében lett nyomorék, mindenkitől elhagyatva, hiába várta, hogy a hatóságok szíve megessék rajta és ne engedjék, hogy a halálos beteg asszony a szobájából festékraktár legyen. Azonban nem így történt. Visszaviszik a beteg asszonyt Végül is megmozdult az ucca szíve és vasárnap este az ucca népe helyezte vissza lakásába Jánossy Istvánnét. A környéken ugyanis hamarosan átterjedt a hiíme annak, hogy Jáhossynéról nem gondoskodtak és az elrekvirált lakása helyett újat nem utalt ki neki a hatóság. A kapualjban, szennyes párnák közt fekvő úriasszony körül állandó volt az érdeklődés és az udvarban levő betegágy körül vasárnap este véres verekedés fejlődött. A lakás egyik igényjogosultja megjelent az udvarban és a házmesternél intézkedett, hogy a hatóság álltal lepecsételt lakásba mielőbb elhelyezze festékraktárát. Az egyik lakó védelmére kelt Jánossynénak, mire az igényjogosult durva szavakkal rátámadt és a szóváltásból csakhamar verekedés lett. A verekedésbe beleavatkozott az ucca népe is és az igényjogosultat alaposan helybenhagyták. A verekedésnek a rendőrség emberei vetettek véget. Közben a közönség köréből ilyen kiáltások hallatszottak : — Nem szabad ,ezt a beteg asszonyt továbbra is az udvaron hagyni. — Vissza kell vinni a lakásába ! Azután, mintegy adott jelre, a közönség köréből többen vállukra emelték az ágyat és az asszonnyal együtt bevitték a lakásba. Előzőleg letörték a lezárt lakás lakatjait, pecsétjeit és Jánossynét, cókmókjaival együtt, visszahelyezték elrekvirált lakásába. A lakás előtt azután két önkéntes vállalkozó vigyázott egész éjszaka, nehogy a házgondnok vagy a házmester intézkedésére a beteg asszonyt, aki időközben elvesztette eszméletét, ismét kitegyék az udvarra. A főtanácsos úr jelentette ... Jánossyné azonban nem sokáig örvendhetett visszaszerzett szobájának. Ma reggel ugyanis egy rendőrfőtanácsos jelent meg a lakásban és a beteg asszonynak kijelentette, hogy a lakásban nem maradhat tovább. A Lakáshivatal végzésének eleget kell tenni és ezért még hétfőn este, vagy legkésőbb kedden reggel az asszonyt átviteti a toloncházba és ha ott megállapítják róla, hogy komolyan beteg, akkor a toloncház rabkórházába kerül. Azután pedig kitoloncolják születési helyére, Eszékre. Alig, hogy a rendőrfőtanácsos eltávozott, újabb látogatója akadt a beteg asszonynak. Bauer dr. kerületi tiszti főorvos, aki Jánossynét megvizsgálta és azután fejcsóválva mondotta: — Nem értem az egész ügyet... Maga, aszszonyom beteg, nagyon beteg és még sokáig van szüksége ápolásra. Nem szabad megengedni, hogy hajlék nélkül maradjon. A főtanácsos úr telefonon jelentette, hogy maga veszedelmes kommunista és ezért a toloncházba fogják szállítani. Hát igaz ez ? A szerencsétlen asszony alig hallható hangon felelte : — Nem voltam én soha kommunista, azt se tudom, hogy mi az... A bátyám kapitány, megkapta az összes kitüntetéseket, a két öcsém a harctéren lett rokkant, nemes családból származunk, sose voltam én kérem kommunista... A rendőrséget, amint később kiderült, a házgondnok informálta úgy, hogy özv. Jánossy Istvánná veszedelmes kommunista, aki a Király ucca 23. számú házban állandóan lazító beszédeket tartott és a lakókat egymás ellen ingerelte. Hasonló kijelentéseket tett a házmester is. E két vallomással szemben a ház valamennyi lakója vállalkozik arra, hogy mint tanú, ezeket megcáfolják. Boszorkányseprűzés égő rongydarabokkal Délután négy óráig nem volt újabb látogatója Jánossy Istvánnénak. A hatóság emberei közül nem jelent meg senki, hogy a lakáshivatali végzésnek elegei tegyenek, és a negyven fokos lázban fekvő, magával tehetetlen asszonyt kidobják a lakásból. A szerencsétlen nő azonban, akinek betegségét a zaklatások súlyosbították, remegve várja újabb látogatóit, akik, ha ma nem is, de azt hiszi, hogy holnap okvetlenül fel fogják keresni. Zokogva mondotta nekünk, amikor délután benyitottunk hozzá : — Azt hittem, hogy megint a rendőrségtől jött valaki... Két év óta zaklatnak, nem hagynak békét, amikor már sehogy sem bírtak velem, rám fogták, hogy kommunista vagyok. A szobában egy kis vaskályha állott, amelynek kályhacsöve a vicelakással volt összekötve. A kályhát elvitték, a vascsöveket levették, mert azt mondották, hogy a kályha tűzveszélyes és tavaly fűtetlen szobában laktam egész télen, mert azt hitték, hogy talán így elmegyek máshová. Amikor ez nem sikerült, a vicelakás kályhacsövén éjnek idején égő rongydarabokat dobtak át a szobámba, miközben én tüdőgyulladásban feküdtem. Egy szál ingben, ahogy erőm bírta, kifutottam az utcára, ahol összeestem. A szobafestő, aki a lakásomat akarja, a tüzes rongydarabokat még két alkatommal dobta át a szobába és azt híresztelte a házban: — Ha senkinek sem, de nekem sikerül ezt a boszorkányt kiseprűzni. Az asszonyt most erős köhögési roham fogta el, majd később így folytatta : — Ezek a furcsa látogatások annyira súlyosbították a betegségemet, hogy a mentők a kórházba vittek, ahol hat hónapig feküdtem válságos állapotban. A lakást bezártam és ezalatt a Lakáshivatal több idézést küldött nekem, amelyet a házmerter,tudva azt, hogy a kórházban fekszem, mégsem továbbított nekem, hanem fugfiki hagyta, őket az ajtón és így nem is tudtam arról,hogy a Lakáshivatal engem keres és hogy nekem tárgyaláson kell megjelennem. Kihallgatásom nélkül aztán el is vették a lakást és most itt állok minden nélkül, súlyos tüdővészben és nincsen, aki segítsen rajtam. A férjem a harctéren esett el és még sincs senkim, aki rajtam, szerencsétlen hadi özvegyen, megindulna ... A rongyokkal, ócsuka bútordarabokkal zsúfolt szobában, amelynek nincsen ablaka, nincsen levegője és orvosságszag terjeng, egyre sír... és a 42 éves asszony csontig lefogyott arca olyan, mintha hatvan éves volna. A lakók közül ketten jönnek hozzá, fehérneműit, ruhaneműit kis kosarakba és rongyokba csomagolják, mert özv. Jánossy Istvánné hadiözvegyet, veszedelmes kommunistát, holnap valószínűleg a tafloncházba viszik és a „tűzveszélyes", elrekvirált lakásból festékraktár lesz. Fodor Tibor. Oszlásnak induló hullát találtak egy verpeléti ülházban (A Világ tudósítójától.) Ma este 9 óra tájban egy rendőrőrszem jelenette a főkapitányságon, hogy a Verpitéri út 4. szám alatt egy oszlásnak indult férfiholttist találtak. A főkapuisságról azonnal kiszállt a rendőri bizo Itsíig set. ügyeletes rendőrorvos. A Verpeléti út 4. szám alatt egy második emeleti lakásba vezette a rendőr a bizottságot, amely lakás Bak Sándor pénzügyi tanácsosé. A hálószobában erősen oszlásnak indult holttest feküdt, levetkőzve, hálóingben. Ruhái mellette gondosan a székre rakva, órája, pénztárcája, gyűrűi az éjjeli szekrényen voltak. Sehol semmi erőszak, vagy dulakodás nyoma nem látszott. A rendőri bizottság azonnal kihallgatta a pénzügyi főtanácsos feleségét, aki uliruhában, kalappal a fején, izgatott hangon mesélte el a történteket. A szobában össze-vissza ott voltak még a főtanácsosné bőröndjei, mert negyedórával előbb érkezett meg vidékről. Elmondotta az asszony, hogy ő augusztus 22-én elutazott vidéki rokonai látogatására. Férjével úgy beszélték meg, hogy Bak Sándor 25-én utána utazik és együtt térnek vissza Budapestre. Eltelt azonban már augusztus 31-ike is, férje még mindig nem érkezett meg és semmi értesítést sem küldött. Rosszat sejtett, haza utazott, hogy megnézze, mi történt férjével. A lakást belülről lezárva találta, úgy hogy lakatossal kellett feltöretni. Mikor behatolt az előszobából a hálószobába, rettenetes bűz csapta meg. Hamar kinyitotta az ablakokat, majd az ágyhoz sietett, ahol megdöbbenve férje holttestét találta.. Nem tudja, mi történt férjével és ezért értesítette a rendőrséget. A főtanácsosné vallomása után a bizottság azonnal megkezde a vizsgálatot a titokzatos haláleset körülményeinek tisztázására. A rendőrorvos tüzetesen megvizsgálta a holttestet és megállapította, hogy Bak Sándort szívszelküdés Kean ölte meg. Álmában végzett vele a halál. A rendőrorvos véleménye szerint a holttest másodnapos lehet. Ezt az orvosi véleményt megerősíti az is, hogy Bak főtanácsos SO-án délelőtt még megjelent hivatalában. Ezen a délutánon látták is hazamenni. Másnap, vasárnap, már senki sem látta. A 31-iki újság még a kilincsen volt, amikor a felesége hazaérkezett. A haláleset minden valószínűség szerint a 30ráról 31-ére virradó éjszaka történt. _ Az eretnek Lionardo Mereskovszkij hatalmas Lionardo-regénye —• francia kiadását most árusítja a Világ könyvosztálya — hatalmasan felzúgó, gregoriánusan komor akkorddal kezdődik: a firenzei dóm rejtélyes félhomályából kivillan egy aszkéta-arc a szószéken; fehér és fekete csuklyája a belső izgalomtól túlfűtött beszéd hevében hátracsúszott, keze a feszületen, s most sasszemével végigfut a hallgatóságon, szeme-sugara itt-ott belefúródik egy-egy ember, asszony lelkébe, úgy hogy a szíve verése is eláll annak, akire ránéz. Egy pillanatig mélységes csend borzong végig az embereken, szinte hallani, hogy" ver a szíve az ezreknek. Aztán akkor dörgő, éles, vijjogó hangja végighömpölyög az istenítéletes kupola alól a nagy épület minden hajóján, ijedten megmegtorppan egy-egy oszlopon s aztán tovazuhog, elkésve, sietve, szorgalmatosan, bele a nép agyának legmélyebben rejtett tekervényei közé. A tömeg úgy érzi, mintha a kupola rettenetes végítélet képéből Azrafil maga lépett volna ki, s rémült megrökönyödéssel térdre hull, fejével riadtan kocog a márványkockákon. Mindenki térdel, mindenki rettegve hajtja le a fejét. Csak a szószékkel szemközt, az egyik oszlopnak nekitámaszkodva, vázlatkönyvével a kezében, megfigyelő szemét, élesen a szónokló barátra szegezve áll egy ember, s merészen állja a megtestesült arkangyal rettenetes szemét. Talán kicsit meg is rezesül az arca, könnyű gúnymosoly fut rajta végig, de aztán újra csupa figyelem, feszült tekintet s a keze villámsebesen vázolja fel a pillanat röptében azt a legmagaszosabb percet, amikor a gondolat a homlok fala mögött megszületik s villámló szemsugár vagy hömpölygő hang formájában testté válik. Korának két legnagyobb szelleme áll egymással szemközt: fönn a szószéken Savonarola, lenn az oszlop tövében Lionardo. Mindketten érzik, mennyire fölötte állanak az embergulyának. Amaz a forradalmi láz hevével, ez meg a tudásának mindent egybefogó egyetemességével. Mert szinte lehetetlen mindazt felsorolni, aminek mestere Lionardo volt. Piktor és építész, szobrász és optikus, mérnök és mechanikus, természettudós, aki a madarak röptét úgy tanulmányozta, mint sem előtte, sem utána senki, fiatal korában nagyszerű muzsikus és énekművész, hangszerkészítő, hídépítő, versíró és színházirendező,, haditeehnikus, és csatornaépítő, matematikus és diplomata, mezőgazda, algitok Iioráfi Zsoii ta tnulományai ma is példaszerűek,keleti utazó és karikaturista tehetség, előadóművész, ágyúöntő, auloi katalángész, feltaláló, aki 300 évvel megelőzte a gőzhajó gondolatát és 400 évvel a repülőgép, a tank, a srapnell és a füstfejlesztő gép eszméjét. S mindenekfölött ember, p címpás, egészséges, hatalmas renaissance-ember, aki— túl a korának előítéletein — pont azokkal tartott barátságot, akiket az Ecclesia tűzhalálra ítélt: Savonarolával, Jacopo Andrea, da Ferrarával. Maga is félvér eretnek, aki csak úgy kerülhette el a sorsát, hogy veszedelmes gondolatait furcsa, nehezen betűzhető, jobbról-balra írott (Lionardo ambidexter volt) tizenöt vastag kötetre menő kéziratos könyveibe temette bele, amiket a tudomány mindmáig nem tudott teljességükben felfejteni. Lionardo élete az emberi, az emberentúli fajnak egyik leghatalmasabb kibimbózása. * Francia könyvsorozataink sikere arra indította a könyvosztályt, hogy egy nagyobb tétel olcsó francia könyvet vegyen át, amelyek a Világ könyvosztályán tekinthetők meg és válogathatók ki. Kötetenként 33,000 koronás francia könyvek 16. század: Ronsard: Oeuvres choisies illustrées. Babelais: Gargantua et Pantagruel. 3. vol. 17. század: Corneille: Théatre choisi illustré. 3. vöt. Racine: Théatre complet illustré. 3. vol. Mailére: Théatre complet illustré. 3. vol. Lafontaine: Fables illustrées. 2. vol. Boileau: Oeuvres poétiqucs. La Brugére: Les Caractércs. 2. vol. La Rochefoucauld: htaxiw.es. Mme de Sévigné: Lettres choisies. 2. vol.. 18. század: Abbé Prévost: Manón Lescaut. J. J. Rousseau: Emilé. „ „ Les Conféssions Voltaire: Oeuvre poétique. „ Théatre chqisi illustré, „ .Romans. „ Histoire de Charles XII. Diderot: Oeuvres choisies illustrées. „ Le Neveu de Rarr.eau. „ La Rcligiev.se et Jacques le Fataliste. Montesquieu: Lettres persanes. Be mardin de Saint Pierre: Paul et Virginie. . , 19. század: v ChateaubriandOeuvres choisis illustrées, 3. vol. P. L. Courier: Daphnis et Chloé, Pamphlets. Stendhal: La Charlreuse de Parme. 2. vol. „ Le Rouge et le Noir. 2. vol. ., Cbroniques italiennes. Musset: Premieres Poésies. „ Poésies Nouvclles. „ Comédies et proverbes. 3. vol. „ Conféssions d’un erifant de siédi.