Világ, 1924. október (15. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

Szerda i Felkelés Brazíliában Madrid, szeptember végén. (A Világ tudósítójától.) Brazília nem Bolívia, Brazília sohasem igyekezett rekordot teremteni a forradalmak számát illetőleg. Brazíliában min­dig a tekintély elve győzött, a pátriárkán­ a csá­szárságban csakúgy, mint az oligarcikus köztár­saságban. Éppen ezért van nagy jelentősége annak a ténynek, hogy az utolsó huszonhét hó­napban négy felkelés volt Délamerika legna­gyobb országában. Az első 1922 július 5-én tört ki, az elnök­­választásokkal kapcsolatban. Epitacio Pessoa helyére ketten pályáztak : a volt köztársasági elnök, Nilo Pecanha (olr. Peszanya) és a Minas Ceraes állam elnöke, Arturo Bernardes. Egy rendkívül ügyesen hamisított levél, amelynek történetét ma már időszerűtlen volna hosszasan elmondani, a tisztikart Bernardes ellen hangolta, úgyhogy amikor ez a jelölt győzött, a tisztek Hermes da Fonseca tábornagy vezetése alatt fellázadtak. A lázadás azonban csak néhány napig tartott és Bernardes győzelmével vég­ződött. Három hónappal később forradalom tört ki a Rio Grande do Sul államban Borges de Me­­deiros elnök ellen. Félreértések elkerülése végett jeleznem kell, hogy Brazília hivatalos neve a Brazíliai Egyesült Államok. Minden államnak van elnöke, kormánya, parlamentje, amint például Szászországnak is volt királya, kormánya és diétája. A forradalomnak, amely egy tizennégy hónapos polgárháborúra vezetett, tulajdonképpen csak helyi jelentősége lett volna, ha nem volna Rio Grande do Sul Brazília egyik legfontosabb állama. A felkelés oka az volt, hogy Borges de Medeiros elnök húsz év óta kormányozta Rio Grande-t és nem engedte ha­talomra politikai ellenfeleit, akiket Assis Brazil doktor vezet. A polgárháború, amelyben uru­guayi zsoldoscsapatok is részt vettek, a köztár­sasági elnök közvetítésével ért véget. Borges de Medeiros még kitölti hivatalos éveit, de az új választásokon már nem jelölteti magát. A forradalom, amely Sao Paulóban tört ki ez év július 4-ének éjszakáján, sokkal gyorsabb lefolyású volt, mint a Rio Grande-i (minthogy 28-án már véget ért) és mégis sokkal fontosabb volt annál, minthogy rávilágított a gazdasági krízisre, valamint az antagonizmusra, amely egyes államok és a központi hatalom közt fenn­áll. Sao Paulo Brazília leggazdagabb, legrende­­zetteb és legbefolyásosabb állama. A nagy bra­zíliai szociológus és történetíró, Oliveira Lima, bár Pernambuco-ban született és ott is él, „A brazíliai nemzet történelmi alakulata" című mű­vét „Sao Paulo államnak, Brazília legprogresszí­vabb államának, a banderantes-ek hazájának, José Bonifacio bölcsőjének, a civilizáció fóku­szának" ajánlotta. A világon fogyasztott kávé négyötödrészét Brazília termeli, a brazíliai kávé kétharmada (körülbelül tízmillió hatvankilós zsák) pedig Sao Paulo államból kerül ki. A kávé Sao Paulo fő gazdagsága és ha rossz a termés, az államot gazdasági katsztrófa fenyegeti. De gazdasági katasztrófa fenyegeti akkor is, ha túlnő a ter­més, a kereslet pedig nem nagy. Erre az esetre az befolyásos állam kikényszerítette a központi hatalomnál a kávé „valorizálását", azaz a ma­gas árak mesterséges fentartását. Az állam, a központi kormány nagyon hathatós támogatásá­val, összevásárolja a termelőktől a kávét; amennyit tud, elad az előre megszabott áron, a többit pedig rothadni engedi, sőt néha tengerbe szórja. A kávétermelők részére ez a kombináció nagyon kellemes, de Brazília többi p­o­gárára nézve nagy áldozatot jelent, minthogy infláció­hoz, pénzelértéktelenedéshez és drágasághoz vezet. Minthogy a milreis árfolyama nagyon le­ment, amióta Középeurópa sokkal kevesebb brazíliai kávét vásárol, úgyhogy a kávét nagyon gyakran kellett valorizálni. Bernardes elnök, az államháztartás érdekében elhatározta, hogy vé­get vet ennek az abúzusnak. Ez a forradalom egyik oka, a másik pedig az, hogy Sao Paulo, csakúgy, mint a déli államok általában, abban a meggyőződésben élnek, hogy sokkal többet nyújtanak a köztársaságnak, mint amennyit tőle kapnak és hogy a tropikus terü­letek akadályai az ő gyorsabb fejlődésüknek. Azelőtt éppen ennek ellenkezője történt, vagyis a tropikus államok (Amazon, Pará, Bahia, stb.) panaszkodtak, hogy a déli, mérsékeltebb klí­­májú államok szipolyozzák ki őket, mintha csak afrikai kolóniák volnának. Amíg a kaucsuktermelés kitűnő üzletnek bizonyult, nagyjában igazuk is volt a tropikus államoknak, de ma már inkább a déli államok oldalán van az igazság. Századunk első éveiben az amazoni kaucsuk még több, mint a felét képezte a világ kaucsuktermelésének (26.750 tonnát 53.890 ton­nából), míg ma a világ körülbelül 300.000 tonna kaucsukot termel, de Brazília ennek már csak tizedrészét szállítja. 1910-től 1920-ig a brazíliai kaucsuktermelés 40.800 tonnáról 30.700 tonnára ment vissza. Amazon és Pará államok nagyon drágán termelnek, a távolságok óriásiak, a szál­lítás rendkívüli nehézségekbe ütközik, az admi­nisztráció nem a legjobb, úgyhogy az ázsiai kaucsuk mindinkább kiszorítja a brazíliait. Amazon állam fővárosa, Manaos, amely tizenöt évvel ezelőtt még tele volt arannyal, mint egy mesebeli város, ahol talán több pezsgő folyt, mint Pesten és ahol a legkisebb uccai nő drá­gább volt, mint Párizsban a legelegánsabb demi­­gnonde, ma csendes, kihalt, szomorú mezőváros, amelynek uccáit fű lepi be. Amazon állam se­gítséget kér a központi kormánytól, de mivel az állam feje, Bego Mortteiro, politikai ellenfele a köztársasági elnöknek, Arturo Bernardes-nek és az 1922-iki választásokon Nilo Pecanha mellett korteskedett, a központi kormány úgyszólván indexre tette Amazont, minden segítséget meg­tagad tőle, sőt meghiúsított minden megegyezést, amely lehetővé tette volna Amazon államnak, hogy konszolidálja adósságait. Nem csoda tehát, hogy Sao Paulo fölkelését éppen Amazon és Pará államok követték. Mint tudjuk, a fölkelés hamarosan összeomlott és ma Bernardes elnök már komolyan gondolhat arra, hogy végleg letöri a renitens államokat és elveszi tőlük politikai és gazdasági befolyásu­kat. Rio de Janeiro államban sikerült neki poli­tikai barátait kormányra emelni. Rio Grande do Sul-ban (mint már említettük) ügyesen és sikeresen közvetített a fegyverben álló ellenfelek közt. Bahia államban győzelemre vitte Goes Calmon dr.-t, a fölmívelési miniszter fivérét. Ez a három fontos állam, nem is beszélve Minas Geraes-ról, amely Bernardes hűbére, maga köré csoportosítva néhány kisebb államot, lehetővé teszi majd a köztársasági elnöknek, hogy Sao Paulo-tól és ennek szövetségeseitől független gazdaságpolitikát fejtsen ki. Amikor e sorokat írjuk, még nem tudjuk, várjon a Paraná államban kitört negyedik föl­kelés a lokális kormány ellen irányul-e, vagy pedig a központi hatalom ellen. Paraná Dél­­brazíliában fekszik, Sao Paulo és Santa Catha­­rina államok, Paraguay, Argentína és az Atlanti Óceán közt, de a Paraná, Iguazu, Parana­­panema, Itavaré és Iguape folyók annyira elszi­getelik, hogy legismeretlenebb az Óceán mentén fekvő brazíliai államok közt. Paraná­nak körül­belül 750.000 lakosa van, fővárosának, Curuliba­­nak pedig 50.000 ; az állam főgazdagsága föld­művelés és állattenyésztés. Ma még lehetetlen volna megállapítani, hogy a felkelés lokális jellegű-e, vagy pedig egy láncszem-e a pesszi­mistáktól megjósolt centrifugális processzusban, amely csaknem egy századdal ezelőtt, 1828-ban kezdődött meg, amikor Brazília elvesztette Uruguay-t. Révész Andor dr. VILÁG 19 24 októb­er T. 3 .Semmi sem történt, senki sem mondott le. (A Világ tudósítójától.) A szolnoki ítélet hu­szonnégy órára felkavarta a politikai helyzetet, úgyhogy Rakovszky Iván belügyminiszter fel­ajánlotta lemondását Bethlen István gróf minisz­terelnöknek és csak arra volt hajlandó, hogy a legközelebbi minisztertanácsig függőben tartja végleges elhatározását. Ezt a felfogást különben ismert nyilatkozatával is alátámasztotta. Mind­ezek következtében a miniszterelnök már a mai napra minisztertanácsot hívott össze és erre a tanácskozásra táviratilag felhívatta az Ózdon tartózkodó Pesthy Pál igazságügyminisztert. A döntő minisztertanácsot délután hat órakor kezdették meg és fél tíz óráig tartott. A kormány tagjai közül megjelentek Bethlen István gróf mi­niszterelnök, Vass József dr.. Szabó István, Ko­rányi Frigyes báró, Bod János, Klebelsberg Kunó gróf, Xadkó Lajos, Csáki­ Károly gróf miniszterek, továbbá a politikai krízis központ­jában álló Rakovszky Iván belügyminiszter és Pesthy Pál igazságügyminiszter. A minisztertanács, információnk szerint, első­sorban reszort ügyekkel foglalkozott, amelyekről előzőleg Bethlen István gróf miniszterelnököt, — aki ma vette át hivatalának vezetését Vass Jó­zsef dr. helyettes miniszterelnöktől — és az egyes szakminiszterek informálták. Ezután át­tért a minisztertanács a nemzetgyűlés elé terjesz­tendő arany költségvetés tárgyalására és azt főbb vonásaiban magáévá tette. Egyes részletkér­dések még nyitva maradtak. Az aranyköltségve­tés tárgyalásába különben bevonták Vargha Imre, Szabóky Alajos államtitkárokat és Jakab Oszkár miniszteri tanácsost. A minisztertanács­nak idejét nagyrészben ez a kérdés töltötte ki és csak végén tértek át a tulajdonképpeni krízis tárgyalására. Illetékes helyen úgy tudják, hogy a miniszter­tanács foglalkozott a csongrádi bombaper kap­csán hozott ítélettel és megállapította, hogy a bírói ítélet ellen felhozott kifogások és aggályok csak a perrendtartás útján intézhetők el. Mivel a királyi ügyész fellebbezett az ítélet ellen, az egész ügy megy a maga útján. Mindez röviden azt jelenti, hogy a hirtelen kiélesedett miniszterválság elsimult és egyelőre sem a belügyminiszter, sem az igazságügymi­­niszter nem állítja élére a kérdést. Alkalmunk volt különben úgy Pesthy Pál igazságügyi m­­niszterhez, mint Vass József dr. népjóléti mi­niszterhez a minisztertanácsról való elmenete­lük alkalmával kérdést intézni arra nézve, hogy van-e részleges kormányválság, mire mindkettő­jük­től azt a választ kaptuk : — Semmi sem történt. Senki sem mondott le. A honvédelmi miniszter írásbeli panasza a szolnoki ítéleten észleltek miatt Ezután informálódtunk, hogy tulajdonkép­pen mikép intéződött el a kényes probléma, mire a következő fölvilágosítást nyertük : Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter be­jelentette a minisztertanácson, hogy a szol­noki tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt máris írásban panasszal élt az igazságügy­miniszternél. A belügyminiszter szintén kifej­tette, hogy a tényállás felderítése után, ha arra szükség mutatkozik, ugyancsak írásban pa­nasszal fog fordulni ez ügyben az igazságügy­miniszterhez. Mivel ehhez minden polgárnak az országban joga van — és csak az teszi fel­tűnővé a dolgot, hogy ez alkalommal aktív miniszterek élnek ezzel a jogukkal —, termé­szetesen a panaszok alapján Pesthy Pál igaz­ságügyminiszter felügyeleti vizsgálat alá veszi a perrendtartás szempontjából a panaszokban foglaltakat és megteszi ennek alapján a szük­­­séges intézkedéseket. Természetesen mivel az elsőfokú ítélet a vádlottakat fölmentette, a tettesek fölkutatása tovább folyik, illetőleg új nyomokon megindul. Az igazságügy miniszter felülvizsgáltatja a per­­rendtartás szempontjából az ítéletet Az igazságügyminiszter a bírói funkciókat a perrendtartás szempontjából felülvizsgáltatja és esetleg az akkor észleltek alapján fegyelmi vizsgálat alá vonhatja a bírót, esetleg a konduit listáján megjegyezheti, hogy nem tanulta meg a perrendtartást. Végül illetékes helyen kijelentették, hogy mi­niszterválság nincsen és azok a hírek, hogy egyes tárcák között antagonizmus van, nem helytállók. Fábián Béla nyilatkozata a csongrádi ügyről Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő tartotta a nemzetgyűlésen napirenden a csongrádi és ahhoz tartozó ügyeket,­ miért is munkatársunk ma kérdéseket intézett hozzá, amelyekre a válasz a következő volt: — A csongrádi ügyben egy beszédet és há­rom interpellációt tartottam. Első erre vonat­kozó beszédem az indemnitási vitánál, január ötödikén volt, amikor Csáky gróffal arról vi­táztunk, hogy Piroska János katonatiszt-e vagy nem? Később a Piroska-testvérek szabadonbo­csájtása miatt interpelláltam, ami példátlan eset volt a büntető judikatúrában. Kifejtettem akkor, hogy ez a szabadonbocsájtás előre lehe­tetlenné teszi a további eljárás sikerét. El­mondtam, hogy Piroskáék otthon, Csongrádon pofozzák e tanukat és hogy minden megtörté­nik, nehogy a főtárgyaláson egyetlen terhelő tanú is legyen. Ugyanekkor elmondtam, hogy a Márffy-ügyben is szépen haladunk egy föl­­mentést biztosító eljárás felé, amennyiben a vádlottak kettő kivételével már visszavonták vallomásaikat és e kettőnél is már megjelent a fogházban az Ébredő Magyarok Egyesületének ügyésze is felszántotta ezeket, hogy ők is von­ják vissza vallomásaikat, mert a többiek már visszavonták és ha ők is visszavonják beisme­­résüket és arra hivatkoznak, hogy a rendőrsé­gen azért vallottak, mert verték őket, akkor fel fogják őket menteni. Ugyanakkor a Fővárosi Operettszínház ügyét is megemlítettem és föl­hoztam a Bedő József volt alhadnagy ügyét is, aki Budán elvágta Ottó ékszerész nyakát, aki­nek bűntettét két év óta nem tárgyalják. (Az­óta még egy fél év telt el a tárgyalás lefolyta­tása nélkül.) Elmondtam, hogy ez a Bedő a Cselekvő Magyarok Egyesületének volt elnöke. Ugyancsak interpelláltam a kecskeméti tör­vényszéki elnöknek azon eljárása miatt, hogy megjelent Francia Kiss Mihály lakodalmán, holott Francia Kiss Mihálynak bűnügyei az el­nöklete alatt álló törvényszék hatáskörébe tar­toznak. Ugyanakkor interpelláltam Huszár Csaba kaposvári felmen­tésének előzményeiről. Ez interpellációmra az igazságügyminiszter úr kijelentette, hogy érdemleges választ nem tud adni, hanem meg fogja vizsgálni az ügyet. — Újabb interpellációmban néhány hét múlva ismét kérdést intéztem az igazságügyminiszter úrhoz a csongrádi tanupofozási ügyek miatt, amire az igazságügyminiszter úr azt válaszolta, hogy nem is nagyon pofozzák a tanukat,­­csak kisebb incidensek történtek. Az erzsébetvárosi bombamerénylők ügyében beismerte az igaz­ságügyminiszter úr válaszában, hogy az Ébre­dők ügyésze tényleg megjelent a beismerésben lévő vádlottaknál, rábeszélni azokat, de ő in­tézkedni fog, hogy a jövőben ilyen elő ne for­dulhasson. A kecskeméti törvényszéki elnöknek ama cselekedetéről, hogy elment a Francia- Kiss Mihály lakodalmára, azt mondta az igaz­ságügyminiszter úr, hogy a törvényszéki elnök nagybátyja Francia-Iriss Mihálynak és Kecske­méten annyira tartják a rokonságot, hogy szü­letésnapom házasság alkalmával és temetéskor meg szoktak jelenni egymásnál. Akkor közbe­szólva megkérdeztem az igazságügy-miniszter úrtól, hogy „az akasztásnál is” A Huszár Csaba-féle ügyben a miniszter úr egyszerűen megdicsérte a kaposvári tárgyalási elnököt és az ottani ügyészt, mint kiváló embereket. — Abban a válaszában az igazságügyminisz­ter úr engem, mint volt bírót, felszólított, hogy a jövőben, ha hasonló kifogásolni valókat ta­pasztalok, akkor azokat ne hozzam a nyilvá­nosság elé, hanem négyszemközt mondjam el neki, mert így több eredményt fogok elérhetni,­­mint egy szenvedélyeket felkavaró és tábo­rokra osztó interpelláció által. Én meghallgat­tam a miniszter úrnak nyílt ülésen mondott figyelmeztetését é­­s két alkalommal is felkeres­tem a miniszter urat még a parlament elnapo­lása előtt. Tudomására hoztam indokolt gyanú­mat, többek közt azt is, hogy a csongrádi bombamerérzülöket fel fogják menteni. Elmond­tam indokaimat, amelyekből ezt a következte­tést levontam. — Az igazságügyminszter úr hitetlenkedve. később fejcsóválva, majd kissé elrémülve hall­gatta az általam elmondottakat, de végül is azt jelentette ki, hogy minden, amit mondok, csak rémlátás lehet. Igazán fáj, hogy nekem van iga­zam is nem őneki. — Bővebbet talán jövő kedden a nemzetgyű­lés­en. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy vé­leménye szerint mit kellene most a kormány­nak tenni, a képviselő úr a következőket vála­szolta : — A kormánynak a hatalmat kezébe kell vennie. A tisztviselők, ha más is a politikai né­zetük, mint a kormánynak, hivatali minőségük­ben a kormány akaratának legyenek végrehajtó szervei. Egy ország szerencsétlenségének nincs biztosabb előidézője, mintha a végrehajtó hata­lomnak nincs ereje saját akaratát keresztülvinni még a saját közegeinél sem. Nem Nádosy Imre vezeti Diószeghy János fegyelmi vizsgálatát Érdekes fordulat állott be a Diószeghy János belügyminiszteri tanácsos ellen elrendelt fe­gyelmi vizsgálat ügyében. A Világ közölte, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter Nádasy Imre országos főkapitányt bízta meg a vizsgá­lat vezetésével. Bizonyos okoknál fogva Beth­len István gróf miniszterelnökkel történt meg­állapodás következtében a belügyminiszter el­tekintett Nádosy Imre személyétől és Schreiber Lajos dr. belügyminiszteri helyettes államtit­kárra ruházta a feladatot. Schreiber Lajos dr. Csongrádra fog utazni a vizsgálat lefolytatá­sára. Biain Ferenc nyílt levele Rakovszky Iván belügyminiszterhez Ulaih Ferenc dr. nemzetgyűlési képviselő a mai napon a Nemzeti Sajtótudósító Iroda útján nyílt levelet intézett Rakovszky Iván belügymi­niszterhez a következő tartalommal : Belügyminiszter úr ! ön a szolnoki bomba­per tárgyalásával kapcsolatosan a mai napon egy hivatalos nyilatkozatot tett, amely szerint ön a „közrend fentartásáért a felelősséget ma­gától kénytelen volna elhárítani", ha a szol­noki tárgyaláson történt bizonyos ténykedések „megismétlődése ellen kellő garanciák nem állanának rendelkezésére". Ez a nyilatkozat félreérthetetlenül azt jelenti, hogy ön, belügy­miniszter úr, nem tudja biztosítani az ország belső rendjét Diószeghyek, Posztós detektívek, bikacsekek, kényszervallatások és ehhez ha­sonló gyalázatosságok nélkül, de félreérthetet­lenül jelenti ez a nyilatkozata azt is, hogy ön belügyminiszter úr, nem tudja biztosítani az ország belső rendjét, ha a magyar bíróság tag­jainak tovább is joguk lesz az előttük álló tanúk vallomásai, lelkiismeretük és a törvények parancsa szerint szabadon és öntől, vagy kor­mánytársaitól függetlenül mérlegelni. Látom,­­ belügyminiszter úr, hogy ön bölcs férfiú. En­gedje meg mégis, hogy nyilatkozatának némely hiányaira nagybecsű figyelmét felhívjam, ön megfeledkezett ugyanis a többi jogrendbiztosító tényezőről, így kitűnő barátjáról, Hetényi- Hofbauer Imre h. főkapitányról, az álpuccsok és hamis vádak e szánalmas szerkesztőjéről, továbbá az agent provocateur-ökről és Döhmel Friciről, úgyszintén Andréka Károly, h. főka­pitány úrról, a Kovács-fivérek koronatanújáról, akit ön a nemzetgyűlés nyílt ülésén volt kény­telen dezavuálni. Ezért melegen ajánlom önnek, hogy a köz­nyugalom érdekében egy kiegészített pótnyi­latkozatot adjon ki és egyúttal sürgős törvény­­javaslatot készíttessen a magyar bírói intéz­mény eltörléséről és minden tisztességes ma­gyar ember azonnali kitoloncolásáról , bizto­síthatom róla, hogy egy ilyen értelmű törvény­­javaslat támogatásban és elismerésben fog ré­szesülni az ön providenciális vezére, Bethlen István gróf részéről, mert akkor végre testet ölt az ige és csakugyan az övé lesz az ország, a hatalom és a dicsőség. Budapest, 1924 szeptember 30. Ulain Ferenc dr. s. k., a csongrádi vádlottak védője. ­ Egyszakaszos törvény a bírósági szervezeti szabályzathoz Munkatársunk arról értesült, hogy a kormány körében meggondolás tárgya volt a nem­zetgyűlés összeülésének első napjain, még a fő­városi törvényjavaslat tárgyalása előtt egy egy­szakaszos törvényjavaslatot benyújtani, amely­ben kimondatnék, hogy a kormánynak a bírák nyugdíjazása, áthelyezése és B-listára helyezése tekintetében a törvény szabad kezet enged mindaddig, amíg a bírósági szervezeti szabály­zatra vonatkozó teljes törvényjavaslatot, melyet a kormány három hónap alatt köteles benyúj­tani, a nemzetgyűlés el nem fogadja. Nem tart­juk valószínűnek, hogy ez a terv kivitelre ke­rülne, mert az a liberális ellenzéknek és a szo­ciáldemokrata pártnak megfelelő ellenzésével találkoznék. Az ellenzék véleménye szerint nem az a módja az ország politikai szanálásának, hogy a kormány diktatórikus hatalmát a töké­­letességig kiépítsék, hanem ellenkezőleg, a köz­szabadságok és a polgári jogegyenlőség kiépí­tése mellett az egész vonalon le kell szerelni a forradalmat és ellenforradalmat, amikor is az átalános közszellem meggyógyításával a kilen­gések önmaguktól meg fognak szűnni. A mai m­inisztertanácsról a hírlapíróknak ki­adott információk tényleg azt látszanak bizonyí­tani, hogy az egyszakaszos törvényjavaslat ter­vét elejtették. Ez információk szerint ugyanis a szolnoki bírósági eljárás ellen emelt panaszokat

Next