Világ, 1924. október (15. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
Szerda i Felkelés Brazíliában Madrid, szeptember végén. (A Világ tudósítójától.) Brazília nem Bolívia, Brazília sohasem igyekezett rekordot teremteni a forradalmak számát illetőleg. Brazíliában mindig a tekintély elve győzött, a pátriárkán a császárságban csakúgy, mint az oligarcikus köztársaságban. Éppen ezért van nagy jelentősége annak a ténynek, hogy az utolsó huszonhét hónapban négy felkelés volt Délamerika legnagyobb országában. Az első 1922 július 5-én tört ki, az elnökválasztásokkal kapcsolatban. Epitacio Pessoa helyére ketten pályáztak : a volt köztársasági elnök, Nilo Pecanha (olr. Peszanya) és a Minas Ceraes állam elnöke, Arturo Bernardes. Egy rendkívül ügyesen hamisított levél, amelynek történetét ma már időszerűtlen volna hosszasan elmondani, a tisztikart Bernardes ellen hangolta, úgyhogy amikor ez a jelölt győzött, a tisztek Hermes da Fonseca tábornagy vezetése alatt fellázadtak. A lázadás azonban csak néhány napig tartott és Bernardes győzelmével végződött. Három hónappal később forradalom tört ki a Rio Grande do Sul államban Borges de Medeiros elnök ellen. Félreértések elkerülése végett jeleznem kell, hogy Brazília hivatalos neve a Brazíliai Egyesült Államok. Minden államnak van elnöke, kormánya, parlamentje, amint például Szászországnak is volt királya, kormánya és diétája. A forradalomnak, amely egy tizennégy hónapos polgárháborúra vezetett, tulajdonképpen csak helyi jelentősége lett volna, ha nem volna Rio Grande do Sul Brazília egyik legfontosabb állama. A felkelés oka az volt, hogy Borges de Medeiros elnök húsz év óta kormányozta Rio Grande-t és nem engedte hatalomra politikai ellenfeleit, akiket Assis Brazil doktor vezet. A polgárháború, amelyben uruguayi zsoldoscsapatok is részt vettek, a köztársasági elnök közvetítésével ért véget. Borges de Medeiros még kitölti hivatalos éveit, de az új választásokon már nem jelölteti magát. A forradalom, amely Sao Paulóban tört ki ez év július 4-ének éjszakáján, sokkal gyorsabb lefolyású volt, mint a Rio Grande-i (minthogy 28-án már véget ért) és mégis sokkal fontosabb volt annál, minthogy rávilágított a gazdasági krízisre, valamint az antagonizmusra, amely egyes államok és a központi hatalom közt fennáll. Sao Paulo Brazília leggazdagabb, legrendezetteb és legbefolyásosabb állama. A nagy brazíliai szociológus és történetíró, Oliveira Lima, bár Pernambuco-ban született és ott is él, „A brazíliai nemzet történelmi alakulata" című művét „Sao Paulo államnak, Brazília legprogresszívabb államának, a banderantes-ek hazájának, José Bonifacio bölcsőjének, a civilizáció fókuszának" ajánlotta. A világon fogyasztott kávé négyötödrészét Brazília termeli, a brazíliai kávé kétharmada (körülbelül tízmillió hatvankilós zsák) pedig Sao Paulo államból kerül ki. A kávé Sao Paulo fő gazdagsága és ha rossz a termés, az államot gazdasági katsztrófa fenyegeti. De gazdasági katasztrófa fenyegeti akkor is, ha túlnő a termés, a kereslet pedig nem nagy. Erre az esetre az befolyásos állam kikényszerítette a központi hatalomnál a kávé „valorizálását", azaz a magas árak mesterséges fentartását. Az állam, a központi kormány nagyon hathatós támogatásával, összevásárolja a termelőktől a kávét; amennyit tud, elad az előre megszabott áron, a többit pedig rothadni engedi, sőt néha tengerbe szórja. A kávétermelők részére ez a kombináció nagyon kellemes, de Brazília többi pogárára nézve nagy áldozatot jelent, minthogy inflációhoz, pénzelértéktelenedéshez és drágasághoz vezet. Minthogy a milreis árfolyama nagyon lement, amióta Középeurópa sokkal kevesebb brazíliai kávét vásárol, úgyhogy a kávét nagyon gyakran kellett valorizálni. Bernardes elnök, az államháztartás érdekében elhatározta, hogy véget vet ennek az abúzusnak. Ez a forradalom egyik oka, a másik pedig az, hogy Sao Paulo, csakúgy, mint a déli államok általában, abban a meggyőződésben élnek, hogy sokkal többet nyújtanak a köztársaságnak, mint amennyit tőle kapnak és hogy a tropikus területek akadályai az ő gyorsabb fejlődésüknek. Azelőtt éppen ennek ellenkezője történt, vagyis a tropikus államok (Amazon, Pará, Bahia, stb.) panaszkodtak, hogy a déli, mérsékeltebb klímájú államok szipolyozzák ki őket, mintha csak afrikai kolóniák volnának. Amíg a kaucsuktermelés kitűnő üzletnek bizonyult, nagyjában igazuk is volt a tropikus államoknak, de ma már inkább a déli államok oldalán van az igazság. Századunk első éveiben az amazoni kaucsuk még több, mint a felét képezte a világ kaucsuktermelésének (26.750 tonnát 53.890 tonnából), míg ma a világ körülbelül 300.000 tonna kaucsukot termel, de Brazília ennek már csak tizedrészét szállítja. 1910-től 1920-ig a brazíliai kaucsuktermelés 40.800 tonnáról 30.700 tonnára ment vissza. Amazon és Pará államok nagyon drágán termelnek, a távolságok óriásiak, a szállítás rendkívüli nehézségekbe ütközik, az adminisztráció nem a legjobb, úgyhogy az ázsiai kaucsuk mindinkább kiszorítja a brazíliait. Amazon állam fővárosa, Manaos, amely tizenöt évvel ezelőtt még tele volt arannyal, mint egy mesebeli város, ahol talán több pezsgő folyt, mint Pesten és ahol a legkisebb uccai nő drágább volt, mint Párizsban a legelegánsabb demignonde, ma csendes, kihalt, szomorú mezőváros, amelynek uccáit fű lepi be. Amazon állam segítséget kér a központi kormánytól, de mivel az állam feje, Bego Mortteiro, politikai ellenfele a köztársasági elnöknek, Arturo Bernardes-nek és az 1922-iki választásokon Nilo Pecanha mellett korteskedett, a központi kormány úgyszólván indexre tette Amazont, minden segítséget megtagad tőle, sőt meghiúsított minden megegyezést, amely lehetővé tette volna Amazon államnak, hogy konszolidálja adósságait. Nem csoda tehát, hogy Sao Paulo fölkelését éppen Amazon és Pará államok követték. Mint tudjuk, a fölkelés hamarosan összeomlott és ma Bernardes elnök már komolyan gondolhat arra, hogy végleg letöri a renitens államokat és elveszi tőlük politikai és gazdasági befolyásukat. Rio de Janeiro államban sikerült neki politikai barátait kormányra emelni. Rio Grande do Sul-ban (mint már említettük) ügyesen és sikeresen közvetített a fegyverben álló ellenfelek közt. Bahia államban győzelemre vitte Goes Calmon dr.-t, a fölmívelési miniszter fivérét. Ez a három fontos állam, nem is beszélve Minas Geraes-ról, amely Bernardes hűbére, maga köré csoportosítva néhány kisebb államot, lehetővé teszi majd a köztársasági elnöknek, hogy Sao Paulo-tól és ennek szövetségeseitől független gazdaságpolitikát fejtsen ki. Amikor e sorokat írjuk, még nem tudjuk, várjon a Paraná államban kitört negyedik fölkelés a lokális kormány ellen irányul-e, vagy pedig a központi hatalom ellen. Paraná Délbrazíliában fekszik, Sao Paulo és Santa Catharina államok, Paraguay, Argentína és az Atlanti Óceán közt, de a Paraná, Iguazu, Paranapanema, Itavaré és Iguape folyók annyira elszigetelik, hogy legismeretlenebb az Óceán mentén fekvő brazíliai államok közt. Paranának körülbelül 750.000 lakosa van, fővárosának, Curulibanak pedig 50.000 ; az állam főgazdagsága földművelés és állattenyésztés. Ma még lehetetlen volna megállapítani, hogy a felkelés lokális jellegű-e, vagy pedig egy láncszem-e a pesszimistáktól megjósolt centrifugális processzusban, amely csaknem egy századdal ezelőtt, 1828-ban kezdődött meg, amikor Brazília elvesztette Uruguay-t. Révész Andor dr. VILÁG 19 24 október T. 3 .Semmi sem történt, senki sem mondott le. (A Világ tudósítójától.) A szolnoki ítélet huszonnégy órára felkavarta a politikai helyzetet, úgyhogy Rakovszky Iván belügyminiszter felajánlotta lemondását Bethlen István gróf miniszterelnöknek és csak arra volt hajlandó, hogy a legközelebbi minisztertanácsig függőben tartja végleges elhatározását. Ezt a felfogást különben ismert nyilatkozatával is alátámasztotta. Mindezek következtében a miniszterelnök már a mai napra minisztertanácsot hívott össze és erre a tanácskozásra táviratilag felhívatta az Ózdon tartózkodó Pesthy Pál igazságügyminisztert. A döntő minisztertanácsot délután hat órakor kezdették meg és fél tíz óráig tartott. A kormány tagjai közül megjelentek Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József dr.. Szabó István, Korányi Frigyes báró, Bod János, Klebelsberg Kunó gróf, Xadkó Lajos, Csáki Károly gróf miniszterek, továbbá a politikai krízis központjában álló Rakovszky Iván belügyminiszter és Pesthy Pál igazságügyminiszter. A minisztertanács, információnk szerint, elsősorban reszort ügyekkel foglalkozott, amelyekről előzőleg Bethlen István gróf miniszterelnököt, — aki ma vette át hivatalának vezetését Vass József dr. helyettes miniszterelnöktől — és az egyes szakminiszterek informálták. Ezután áttért a minisztertanács a nemzetgyűlés elé terjesztendő arany költségvetés tárgyalására és azt főbb vonásaiban magáévá tette. Egyes részletkérdések még nyitva maradtak. Az aranyköltségvetés tárgyalásába különben bevonták Vargha Imre, Szabóky Alajos államtitkárokat és Jakab Oszkár miniszteri tanácsost. A minisztertanácsnak idejét nagyrészben ez a kérdés töltötte ki és csak végén tértek át a tulajdonképpeni krízis tárgyalására. Illetékes helyen úgy tudják, hogy a minisztertanács foglalkozott a csongrádi bombaper kapcsán hozott ítélettel és megállapította, hogy a bírói ítélet ellen felhozott kifogások és aggályok csak a perrendtartás útján intézhetők el. Mivel a királyi ügyész fellebbezett az ítélet ellen, az egész ügy megy a maga útján. Mindez röviden azt jelenti, hogy a hirtelen kiélesedett miniszterválság elsimult és egyelőre sem a belügyminiszter, sem az igazságügyminiszter nem állítja élére a kérdést. Alkalmunk volt különben úgy Pesthy Pál igazságügyi mniszterhez, mint Vass József dr. népjóléti miniszterhez a minisztertanácsról való elmenetelük alkalmával kérdést intézni arra nézve, hogy van-e részleges kormányválság, mire mindkettőjüktől azt a választ kaptuk : — Semmi sem történt. Senki sem mondott le. A honvédelmi miniszter írásbeli panasza a szolnoki ítéleten észleltek miatt Ezután informálódtunk, hogy tulajdonképpen mikép intéződött el a kényes probléma, mire a következő fölvilágosítást nyertük : Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter bejelentette a minisztertanácson, hogy a szolnoki tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt máris írásban panasszal élt az igazságügyminiszternél. A belügyminiszter szintén kifejtette, hogy a tényállás felderítése után, ha arra szükség mutatkozik, ugyancsak írásban panasszal fog fordulni ez ügyben az igazságügyminiszterhez. Mivel ehhez minden polgárnak az országban joga van — és csak az teszi feltűnővé a dolgot, hogy ez alkalommal aktív miniszterek élnek ezzel a jogukkal —, természetesen a panaszok alapján Pesthy Pál igazságügyminiszter felügyeleti vizsgálat alá veszi a perrendtartás szempontjából a panaszokban foglaltakat és megteszi ennek alapján a szükséges intézkedéseket. Természetesen mivel az elsőfokú ítélet a vádlottakat fölmentette, a tettesek fölkutatása tovább folyik, illetőleg új nyomokon megindul. Az igazságügy miniszter felülvizsgáltatja a perrendtartás szempontjából az ítéletet Az igazságügyminiszter a bírói funkciókat a perrendtartás szempontjából felülvizsgáltatja és esetleg az akkor észleltek alapján fegyelmi vizsgálat alá vonhatja a bírót, esetleg a konduit listáján megjegyezheti, hogy nem tanulta meg a perrendtartást. Végül illetékes helyen kijelentették, hogy miniszterválság nincsen és azok a hírek, hogy egyes tárcák között antagonizmus van, nem helytállók. Fábián Béla nyilatkozata a csongrádi ügyről Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő tartotta a nemzetgyűlésen napirenden a csongrádi és ahhoz tartozó ügyeket, miért is munkatársunk ma kérdéseket intézett hozzá, amelyekre a válasz a következő volt: — A csongrádi ügyben egy beszédet és három interpellációt tartottam. Első erre vonatkozó beszédem az indemnitási vitánál, január ötödikén volt, amikor Csáky gróffal arról vitáztunk, hogy Piroska János katonatiszt-e vagy nem? Később a Piroska-testvérek szabadonbocsájtása miatt interpelláltam, ami példátlan eset volt a büntető judikatúrában. Kifejtettem akkor, hogy ez a szabadonbocsájtás előre lehetetlenné teszi a további eljárás sikerét. Elmondtam, hogy Piroskáék otthon, Csongrádon pofozzák e tanukat és hogy minden megtörténik, nehogy a főtárgyaláson egyetlen terhelő tanú is legyen. Ugyanekkor elmondtam, hogy a Márffy-ügyben is szépen haladunk egy fölmentést biztosító eljárás felé, amennyiben a vádlottak kettő kivételével már visszavonták vallomásaikat és e kettőnél is már megjelent a fogházban az Ébredő Magyarok Egyesületének ügyésze is felszántotta ezeket, hogy ők is vonják vissza vallomásaikat, mert a többiek már visszavonták és ha ők is visszavonják beismerésüket és arra hivatkoznak, hogy a rendőrségen azért vallottak, mert verték őket, akkor fel fogják őket menteni. Ugyanakkor a Fővárosi Operettszínház ügyét is megemlítettem és fölhoztam a Bedő József volt alhadnagy ügyét is, aki Budán elvágta Ottó ékszerész nyakát, akinek bűntettét két év óta nem tárgyalják. (Azóta még egy fél év telt el a tárgyalás lefolytatása nélkül.) Elmondtam, hogy ez a Bedő a Cselekvő Magyarok Egyesületének volt elnöke. Ugyancsak interpelláltam a kecskeméti törvényszéki elnöknek azon eljárása miatt, hogy megjelent Francia Kiss Mihály lakodalmán, holott Francia Kiss Mihálynak bűnügyei az elnöklete alatt álló törvényszék hatáskörébe tartoznak. Ugyanakkor interpelláltam Huszár Csaba kaposvári felmentésének előzményeiről. Ez interpellációmra az igazságügyminiszter úr kijelentette, hogy érdemleges választ nem tud adni, hanem meg fogja vizsgálni az ügyet. — Újabb interpellációmban néhány hét múlva ismét kérdést intéztem az igazságügyminiszter úrhoz a csongrádi tanupofozási ügyek miatt, amire az igazságügyminiszter úr azt válaszolta, hogy nem is nagyon pofozzák a tanukat,csak kisebb incidensek történtek. Az erzsébetvárosi bombamerénylők ügyében beismerte az igazságügyminiszter úr válaszában, hogy az Ébredők ügyésze tényleg megjelent a beismerésben lévő vádlottaknál, rábeszélni azokat, de ő intézkedni fog, hogy a jövőben ilyen elő ne fordulhasson. A kecskeméti törvényszéki elnöknek ama cselekedetéről, hogy elment a Francia- Kiss Mihály lakodalmára, azt mondta az igazságügyminiszter úr, hogy a törvényszéki elnök nagybátyja Francia-Iriss Mihálynak és Kecskeméten annyira tartják a rokonságot, hogy születésnapom házasság alkalmával és temetéskor meg szoktak jelenni egymásnál. Akkor közbeszólva megkérdeztem az igazságügy-miniszter úrtól, hogy „az akasztásnál is” A Huszár Csaba-féle ügyben a miniszter úr egyszerűen megdicsérte a kaposvári tárgyalási elnököt és az ottani ügyészt, mint kiváló embereket. — Abban a válaszában az igazságügyminiszter úr engem, mint volt bírót, felszólított, hogy a jövőben, ha hasonló kifogásolni valókat tapasztalok, akkor azokat ne hozzam a nyilvánosság elé, hanem négyszemközt mondjam el neki, mert így több eredményt fogok elérhetni,mint egy szenvedélyeket felkavaró és táborokra osztó interpelláció által. Én meghallgattam a miniszter úrnak nyílt ülésen mondott figyelmeztetését és két alkalommal is felkerestem a miniszter urat még a parlament elnapolása előtt. Tudomására hoztam indokolt gyanúmat, többek közt azt is, hogy a csongrádi bombamerérzülöket fel fogják menteni. Elmondtam indokaimat, amelyekből ezt a következtetést levontam. — Az igazságügyminszter úr hitetlenkedve. később fejcsóválva, majd kissé elrémülve hallgatta az általam elmondottakat, de végül is azt jelentette ki, hogy minden, amit mondok, csak rémlátás lehet. Igazán fáj, hogy nekem van igazam is nem őneki. — Bővebbet talán jövő kedden a nemzetgyűlésen. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy véleménye szerint mit kellene most a kormánynak tenni, a képviselő úr a következőket válaszolta : — A kormánynak a hatalmat kezébe kell vennie. A tisztviselők, ha más is a politikai nézetük, mint a kormánynak, hivatali minőségükben a kormány akaratának legyenek végrehajtó szervei. Egy ország szerencsétlenségének nincs biztosabb előidézője, mintha a végrehajtó hatalomnak nincs ereje saját akaratát keresztülvinni még a saját közegeinél sem. Nem Nádosy Imre vezeti Diószeghy János fegyelmi vizsgálatát Érdekes fordulat állott be a Diószeghy János belügyminiszteri tanácsos ellen elrendelt fegyelmi vizsgálat ügyében. A Világ közölte, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter Nádasy Imre országos főkapitányt bízta meg a vizsgálat vezetésével. Bizonyos okoknál fogva Bethlen István gróf miniszterelnökkel történt megállapodás következtében a belügyminiszter eltekintett Nádosy Imre személyétől és Schreiber Lajos dr. belügyminiszteri helyettes államtitkárra ruházta a feladatot. Schreiber Lajos dr. Csongrádra fog utazni a vizsgálat lefolytatására. Biain Ferenc nyílt levele Rakovszky Iván belügyminiszterhez Ulaih Ferenc dr. nemzetgyűlési képviselő a mai napon a Nemzeti Sajtótudósító Iroda útján nyílt levelet intézett Rakovszky Iván belügyminiszterhez a következő tartalommal : Belügyminiszter úr ! ön a szolnoki bombaper tárgyalásával kapcsolatosan a mai napon egy hivatalos nyilatkozatot tett, amely szerint ön a „közrend fentartásáért a felelősséget magától kénytelen volna elhárítani", ha a szolnoki tárgyaláson történt bizonyos ténykedések „megismétlődése ellen kellő garanciák nem állanának rendelkezésére". Ez a nyilatkozat félreérthetetlenül azt jelenti, hogy ön, belügyminiszter úr, nem tudja biztosítani az ország belső rendjét Diószeghyek, Posztós detektívek, bikacsekek, kényszervallatások és ehhez hasonló gyalázatosságok nélkül, de félreérthetetlenül jelenti ez a nyilatkozata azt is, hogy ön belügyminiszter úr, nem tudja biztosítani az ország belső rendjét, ha a magyar bíróság tagjainak tovább is joguk lesz az előttük álló tanúk vallomásai, lelkiismeretük és a törvények parancsa szerint szabadon és öntől, vagy kormánytársaitól függetlenül mérlegelni. Látom, belügyminiszter úr, hogy ön bölcs férfiú. Engedje meg mégis, hogy nyilatkozatának némely hiányaira nagybecsű figyelmét felhívjam, ön megfeledkezett ugyanis a többi jogrendbiztosító tényezőről, így kitűnő barátjáról, Hetényi- Hofbauer Imre h. főkapitányról, az álpuccsok és hamis vádak e szánalmas szerkesztőjéről, továbbá az agent provocateur-ökről és Döhmel Friciről, úgyszintén Andréka Károly, h. főkapitány úrról, a Kovács-fivérek koronatanújáról, akit ön a nemzetgyűlés nyílt ülésén volt kénytelen dezavuálni. Ezért melegen ajánlom önnek, hogy a köznyugalom érdekében egy kiegészített pótnyilatkozatot adjon ki és egyúttal sürgős törvényjavaslatot készíttessen a magyar bírói intézmény eltörléséről és minden tisztességes magyar ember azonnali kitoloncolásáról , biztosíthatom róla, hogy egy ilyen értelmű törvényjavaslat támogatásban és elismerésben fog részesülni az ön providenciális vezére, Bethlen István gróf részéről, mert akkor végre testet ölt az ige és csakugyan az övé lesz az ország, a hatalom és a dicsőség. Budapest, 1924 szeptember 30. Ulain Ferenc dr. s. k., a csongrádi vádlottak védője. Egyszakaszos törvény a bírósági szervezeti szabályzathoz Munkatársunk arról értesült, hogy a kormány körében meggondolás tárgya volt a nemzetgyűlés összeülésének első napjain, még a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása előtt egy egyszakaszos törvényjavaslatot benyújtani, amelyben kimondatnék, hogy a kormánynak a bírák nyugdíjazása, áthelyezése és B-listára helyezése tekintetében a törvény szabad kezet enged mindaddig, amíg a bírósági szervezeti szabályzatra vonatkozó teljes törvényjavaslatot, melyet a kormány három hónap alatt köteles benyújtani, a nemzetgyűlés el nem fogadja. Nem tartjuk valószínűnek, hogy ez a terv kivitelre kerülne, mert az a liberális ellenzéknek és a szociáldemokrata pártnak megfelelő ellenzésével találkoznék. Az ellenzék véleménye szerint nem az a módja az ország politikai szanálásának, hogy a kormány diktatórikus hatalmát a tökéletességig kiépítsék, hanem ellenkezőleg, a közszabadságok és a polgári jogegyenlőség kiépítése mellett az egész vonalon le kell szerelni a forradalmat és ellenforradalmat, amikor is az átalános közszellem meggyógyításával a kilengések önmaguktól meg fognak szűnni. A mai minisztertanácsról a hírlapíróknak kiadott információk tényleg azt látszanak bizonyítani, hogy az egyszakaszos törvényjavaslat tervét elejtették. Ez információk szerint ugyanis a szolnoki bírósági eljárás ellen emelt panaszokat