Világ, 1924. november (15. évfolyam, 232-256. szám)

1924-11-01 / 232. szám

4 1921 november T. VILÁG teljesen magáévá tette a konzervatív jobb­szárny antiszocialista programját. Érdekes választási eredmények A konzervatív mandátumok száma rész­­­ben azért szaporodott négyszáztizenötre, mert ma már a konzervatív párthoz számí­tották a konstitucionalista programmal megválasztott képviselőket is, mivel ezek kétségkívül a konzervatív párt mellé fognak állani. A konstitucionalista csoportot Chur­chill alapította a legmerevebb antiszocialista alapon akkor, amikor még nem szánta el magát a nyílt belépésre a konzervatív pártba. A két legérdekesebb konstitucionalista képviselő Sir Hamar Greenwood és John Ward ezredes. John Ward eredetileg kubikosmunkás volt, és a munkáspárt soraiban kezdte meg politikai pályafutását, de a háború kezdeté­től fogva szélsőséges militarista volt, igen nagy szerepet játszott a hadiönkéntesek to­borzásánál, azután egy Szibériába küldött orosz ezred parancsnoka lett, és szomorúan emlékezetes szerepet játszott a bolsevista kormány megszilárdításánál. Kolcsak admirálist tudvalevőleg az orosz nemzetgyűlésnek a bolsevista államcsíny után összeverődött tagjai választották meg régenssé és Kolcsak tengernagynak voltak ki­látásai a bolsevista kormány megbuktatására addig,­ amíg 'mögötte­ állott', az orosz nemzet­­gyűlés és mögötte álott a legalitás. De a Kol­­csak-hadsereg b­áziseinek egy része kifogásolta azt, hogy az orosz képviselők által válasz­­tott kormány tagjai között voltak szocialista és liberális miniszterek is, tehát ezek a tisz­tek egy éjszaka letartóztatták a kormány tag­jait, valamint a baloldali képviselőket . . . Ward ezredes háromezer angol katonájá­val könnyen megakadályozhatta volna az államcsínyt, annál inkább, mert Kolcsak ad­mirális távoltartotta magát tisztjeinek akció­jától. De Ward ezredes, amint utóbb emlék­irataiban elárulta, úgy gondolkozott, hogy a katonai kormány alkalmasabb a bolseviz­­mus leküzdésére, mint az alkotmányos kor­mány, és így nem állotta útját az államcsíny­nek. A Kolcsak-hadsereg­ tisztjei által végre­hajtott államcsíny óta a vörös terror állott szemben a fehér, terrorral és a fehér terror szenvedett vereséget. Talán másként alakul a helyzet, ha Kolcsak továbbra is megtartja letartóztatott kormányát, szocialista mi­nisztereivel. j . ■­­. A másik, a munkáspárt szemében rendkívül népszerűtlen konstítucionalista­ jelölt Sir Ha­mar Greenswood, a liberális párt tagjai közé tartozott, Lloyd George kormányának volt az ír államtitkára és a sinn-fein mozgalom véreskezű elnyomásával tette ismertté a ne­vét. Lloyd George hívei közül kivált Mac Kamara bukásának örült volna a munkás­párt. Mac Kamara eredetileg néptanító volt, 1900-ban kapott meg egy londoni mandátu­mot és eleinte a liberális párt radikális szár­nyához tartozott. Radikális elveinél fogva lett miniszterré Mac Kamara és végül a közmunkaügyi minisztérium élére került, de azután egyre inkább jobbfelé tolódoa és most radikális múltja ellenére a liberális párt legszélsőbb jobbszárnyához tartozott. Vizsgálni fogságba helyezték Szabó Zoltánt (A Világ debreceni tudósítójától.) Nagy Jó­zsef nádudvari kocsis gyilkossága ügyében Prei­­neszberger Jenő vizsgálóbíró két napig tartott a helyszínen vizsgálatot. A kihallgatásokat a gaz­dasági akadémia ásványtani előadó­termében tartotta meg és meghallgatott mindenkit, akinek a gyilkosság körülményeiről csak tudomása le­hetett. Kihallgatta a csendőrségi nyomozás során gyanúsított hat gazdasági akadémiai hallgatót is. A tanuk nagy része nem tudott határozott val­lomást tenni, de a királyi ügyész a vizsgálat ada­taiból mégis elég adatot talált arra, hogy Szabó Zoltán harmadéves gazdasági akadémiai hallga­tót, akit már a csendőrségi nyomozás is a gyil­kosság elkövetésével gyanúsított,­­ vizsgálati fog­ságba helyezze. A huszonkét éves gazdasági aka­démiai hallgatót a detektívek ma délben be is szállították a királyi ügyészség fogházába. A vizsgálat egyes adataiból arra lehet követ­keztetni, hogy Szabó Zoltán bűntársainak egy része nem tért haza az akadémia épületébe, ha­nem az öt kilométernyire lévő Dugó csárdába ment mulatni. A királyi ügyész a debreceni rend­őrség két detektívcsoport főnökét küldötte ki a hadházi út mentén lévő csárdába, a további nyo­mozás megejtésére, adatokat akar ugyanis sze­rezni arra vonatkozólag, hogy Nagy József má­sodik megvetése nem ezekkel a mulatókkal történt összetalálkozása alkalmával történt-e,­­ mert a gyanúsítottak védekezése arra irányul, hogy Nagy József kocsis a kantinból r megverése után eltávozott és mások verték agyon. A vizsgálóbíró ma Szabó Zoltánt szembesítette a többi gyanúsítottal és a tanuk egy részével, annak tisztázására, hogy Szabó Zoltán a kantin­ban maradt-e Nagy József megverése után, ami­vel védekezik, vagy pedig onnan kis időre távo­­zott-e. A szembesítésről nem szivárgott ki semmi hír. ■ , ■ A gyilkosság áldozatául esett Nagy Józsefet a legközelebbi avatáson akarták vitézzé avatni. Öt kiskorú gyermeke maradt. f ,Tl­­r. . ■ A rendőrség megtalálta Reinitz budapesti bűntársát (A Világ tudósítójától.) A tizenkétszeres rablógyilkossággal vádolt Relnitz Jakabról megállapította a rendőrség, hogy magyar területen is követett el különböző bűn­cselekményeket. A szatmári rendőrség ugyanis távirati értesítést küldött a buda­pesti főkapitányságra, melyben kérte, hogy indítsák meg a nyomozást Remit­ budapesti bűntársainak a kipuhatolására. A távirat vétele után a budapesti detektívek megállapították, hogy még a nyár folya­mán különböző csalások miatt letartóztat­tak Budapesten egy volt vasúti tisztet, aki Reinitzcel együtt dolgozott, vele állandó összeköttetésben állott. A szatmári rabló­­gyilkos budapesti bűntársa csalás és sik­kasztás miatt került a rendőrség kezére. Reinitz bűntársáról megállapították, hogy Molnár Bélának hívják, vasúti hivatalnok, aki a kőbányái vasúti pályaudvaron teljesí­tett szolgálatot, majd különböző viselt dolgai miatt elbocsájtották. Ezután többféle szélhámosságot követett el. Debrecenben is­merkedett meg Reinitz Jakabbal, aki abban az időben üzleti ügyben állandóan leuta­zott Szatmárról Debrecenbe. Reinitz ugyanis gabonaüzletekkel foglalkozott és megbízta Molnárt azzal, hogy a magyar te­rületeken bonyolítson le megbízásából üz­leteket. Ettől kezdve állandóan együtt dol­goztak. Molnár első ténykedése az volt, hogy „Reinitz Jakab gabonakereskedő" cégjel­zéssel levélpapírt, számlákat készíttetett, valamint megszerezte Reinitz megbízóleve­lét és ezzel felkereste a budapesti nagyobb gabonacégeket, akikkel elhitette, hogy je­lentékeny mennyiségű román gabona fölött diszponál, és különböző feladó­állomásokon tárolják gabonaszállítmányait. Ezek­ről fuvarlevelet is mutatott fel és a fuvarlevél ellenében több cégtől­­ nagyobb összegű előleget vett fel, hogy a szállítás ké­sőbb fog megtörténni. Később kiderült, hogy szélhámosságot követett el, mire meg­tették ellene a feljelentést, így Bibó Kálmán gabonabizományostól két évvel ezelőtt öt­venmillió koronát csalt ki. Bibó feljelenté­sére Molnárt a rendőrség letartóztatta, a bíróság csalásért kétévi börtönre ítélte. Mol­nár büntetését a munkautcai fogházban tölti, ahol irodai munkára osztották be. A főkapitányság megkereste az ügyészsé­get, hogy Molnárt újabb kihallgatás céljá­ból kísérjék át a főkapitányságra. Valószínű ugyanis, hogy Molnárnál­, mint Reinitz ismerősének, társa egyéb bűncselekményei­ről is tudomása van. Az amerikai szakszervezetek a La Foliette ellen Kew-Yorkból jelentik. Az amerikai szak­­szervezetek szövetsége váratlanul cserben­hagyta La Follette szenátort és Davies de­mokrata jelölt mögé állott. Ez csak Kew-Yorkban 400.000 szavazat veszteséget jelent La Foltette számára. A szakszervezetek azzal indokolják elhatáro­zásukat, hogy La Feltette szenátornak nin­csen kilátása a győzelemre, és így legalább a republikánus párt győzelmét kell meg­hiúsítani. Az új állásfoglalás híre váratlanul érkezik, hiszen Davies londoni nagykövetsége óta a Morgan-ház jogtanácsosa, és így a nagytőke exponensének számít. Talán Klomperz be­folyása magyarázza meg a fordulatot. Ausztriái vasúti sztrájk fenyegeti Bécsből jelenti a Világ tudósítója. A vas­úti munkások és alkalmazottak, akik már régebben bérkövetelésekkel léptek föl, ma ultimátumot intéztek a vasutak vezérigaz­gatóságához, amely november 7-én, délben 12 órakor jár le. Az ultimátum szerint, amennyiben eddig az időpontig követelései­ket nem teljesítik, a vasutasok beszüntetik a munkát. Az ultimátumra vonatkozóan még ma este megindultak a tárgyalások és minden való­színűség szerint a kormány is közbe fog lépni, hogy a vasúti sztrájk az utolsó pilla­natban elkerülhető legyen. A volt német trónörökös puccsot készített elő Münchenből jelenít a Világ tudósítója . A bajor tábornokok bojkottálják Ludendorffot a volt bajor trónörökössel való konfliktusa miatt. Ludendorfff nyílt levelet adott ki, amely­ben hivatkozott arra, hogy a volt trón­örökös egy lovagiai ügyben megtagadta az elégtételadást. Ludendorff levele szerint a volt trónörökös múlt év november 11-én és 12-én puccsot készített elő a saját érdekében, ame­lyet azonban, mivel nem volt kedve" n­in, gúlát, n­em vitt keresztül. Egy felvidéki magyar képviselő éles kritikája a cseh­ külpolitikáról Prágából jelentik. A képviselőházban ma folytatták a Benes külügyminiszter expozéjáról tegnap megkezdett vitát. Kafka német szabadságpárti képviselő szerint Benes dr. Genfben a nemzetközi demokráciáért dolgozott, otthon pedig megmarad olyan koalí-­­­cióban, amelynek egyetlen jelszava és vezér-­­ eszméje az erőszak. Benes nagyon szépen tud­­ beszélni a békéről, a békének azonban nem szavakra, hanem tettekre van szüksége. Kafka fejtegetéseire Myslivec cseh néppárti képviselő válaszolt. Abba kapcsolódott bele, hogy az előtte szóló Kafka elítéli a cseh poli­tika állítólagos erőszakát. Mi az erőszakot — mondja Myslivec — a németektől tanultuk. Gonosztevők ellen erőszakra van szükség. A mi hitvallásunk az erőszak, mihelyt integritásunk és függetlenségünk megvédéséről van szó. Az utóbbi időben sok szó esik a hadsereg reform­járól. Erre szükség is van, de csak annyira, amennyire az állam biztonsága megengedi. Go­nosztevő volna az, aki a reformmal az állam biztonságát veszélyeztetni akarná. Korlát Endre, erdős-kárpátokbeli magyar el­lenzéki képviselő beszédében a következőket mondotta: Csehország helyzete még a kis-enten­­teken belül sem mondható kedvezőnek. A pánszláv célok, melyek felé a cseh politika halad, termé­szetszerűen elidegenítették Romániát. Ezt a tényt ugyan mindkét fél konokul tagadja, de mi állampolgárok érezzük, hogy Benes külpoli­tikájának annyi súlya és tekintélye sincs szö­vetségese, Románia előtt, hogy állampolgárainak jogos érdekeit megvédelmezze. Példa rl a tiszán-­­ túli kisgazdák földjének a románok által való és a földbirtokreform formájába öltöztetett el­rablása. Még a szláv államok barátságát sem­­ sikerült Benesnek biztosítani Csehország javára. Itt bizonyára az a hiba, hogy az a vezető szerep, melyet Benes és a cseh kormány a kis-entente-on belül magának vindikál, kihívta Jugoszlávia fél­tékenységét. Nem tapasztalunk barátságos ér­zelmet a szláv Bulgária részéről sem, amely bi­zonyára a románokkal való barátságot nemcsak Magyarország ellen Irányaidnak tekinti, hiszen Benes legutóbb is feladta Bulgária érdekeinek édelmét Romániával szemben. A köztársaság és Lengyelország közti antago­­­izmus közismert. A két ország közvéleménye s­zinte ellenségesen áll egymással szemben, ami érthető, mert azok a szándékok, amelyeket a cseh kormánynak tulajdonítanak, amelyek közé tartozik a közvetlen területi kapcsolat Cseh­­ország és Oroszország közt, érthető idegenke­déssel tölti el Lengyelországot. Korlát ezután áttért a nyugati hatalmakra. Az angol politika, mondta Korlát, nem sok ügyet vet a csehszlovák külpolitika mesterke­désére. De ha azt kérdeznék, milyen értelem­mel viseltesül az angol közvélemény Csehszlová­kiával szemben, Lloyd George-nak azt a mon­dását kell idéznem, amelyben Lenest okod­el- senk­edő kisembernek nevezte. Az angol köz­véleménynek Csehszlovákiával szemben táplált érzelmeire jellemző az az ideges nyugtalanság, amellyel olt Csehszlovákia túlzott fegyverkezé­seit figyelik, mert úgy érzik, hogy ez Anglia ellen és Franciaország európai hegemóniája érdekében történik. A szovjetekről köztudo­mású, hogy nem ismerte el az Erdős-Kárpátok­nak Csehszlovákiához való csatolását és így a köztársaság integritását­ veszélyezteti. Magyarországgal szemben a politika legalább őszintén és leplezetlenül ellenséges. Csak a cseh kormánylapok tartalmát kell figyelemmel kísérni, hogy láthassuk azt a féktelen agitá­ciót és pusztítást, amelyet a cseh nemzet Ma­gyarország ellen folytat. A cseh kormány már évek óta halogatja a két ország közti gazda­sági viszony rendezését. Természetes, hogy a kisebbségi kérdés igazságtalan kezelése a leg­főbb akadálya a két állam közti normális vi­szony kialakulásának, pedig nemcsak Magyar­­országnak, hanem Csehországi patt is eminens érdeke ez. Korlát ezután így fejezte be beszédét: A koalíció ugyan még áll, de Benes külpolitikája tulajdonképpen megbukott. Első legnagyobb törekvése, a kis Magyarország teljes megfojtása, ugyanennek a kis Magyarországnak igazságán megbukott, amin nem változtat az, hogy ehhez Benes kénytelenségből jó arcot vágott. A másik célja, hogy Európában nagyhatalmi szerepet játszhasson, a londoni konferencián és a genfi jegyzőkönyvezésnél vallott teljes csődöt, mert az előbbinél még statiszta­ szerepe, az utóbbi­nál pedig stiliszta­ szerepe sem jutott neki. A képviselőhöz mai ülésének további folya­mán Knirsch német nemzeti szocialista képvi­selő kijelentette, hogy a béke fejlődésének leg­nagyobb akadályai a békeszerződések, melyek a mai idők legszégyentelesebb hazugságára, Né­metország hadi bűnösségére épülnek föl. A koalíciós pártok többi szónokai, amennyi­k­ben a külügyminisztérium kijelentéseivel fog­lalkoztak, az általa képviselt politika mellett foglaltak állást. A szavazás során a külügyminiszter kijelen­téseit jóváhagyták. A pénzügyminiszter expo­zéjáról csak a bizottság és a plénum tanácsko­zásai után szavaznak. A legközelebbi ülés november 11-én lesz. Tizennyolc sárga deszkoporsó... (A Világ tudósítójától.) A ködös reggelen bús és gyászosan emlékező fekete csoportok zarán­dokoltak a keleti pályaudvar elé, ahol már ka­tonás rendben felsorakoztatták azt a tizennyolc sárgára fényezett, egyszerű fakoporsót, amelyek­ben az olasz földön hősi halált halt magyar ka­tonák földi maradványai nyugosznak. A pályaudvar tetején fekete gyászlobogókat lengetett a reggeli szél, az érkezési oldalt fekete posztóval vonták be, fekete lepleket borítottak a térségre, feketék voltak a kis asztalok, ám eze­ken a tizennyolc sárga koporsó pihent. Mindenik koporsón ott nyugodott egy-egy rozsdás roham­sisak, amelyet a hősi csokitokkal együtt ástak ki a sziklás olasz földből. Magas gyertyatartók so­rakoztak a koporsók mellett, a szél borzolta a gyertyák lángját és a kandeláberekben fellobo­gott a gyászláng. A bánatos csoportok egymás után érkeztek, a messze idegenben évekkel ezelőtt elesett magyar katonák hozzátartozói, akiknek szívén újból végignyilaltott a fájdalom, akiknek lelkében ismét föléledtek annak a borzalmas napnak az emlékei, amikor rövid sürgöny, vagy néhány sor írás rózsaszínű tábori postai levelezőlapon hírül adta nekik szerettük halálát Az olasz földön elhantolt sok ezer katona hírnökül elküldte tizennyolc bajtársának földi maradványait és ezen a délelőttön a viaszgyertyák lobogtak, az élő katonák feszes vigyázz-állásban tisztelegtek elhunyt bajtársaik előtt, sortűzzel és gyászinduló­val üdvözölték a hazaérkezett hősi halottakat. Tíz koporsóban nyugodtak a katolikusok, négy­ben a protestánsok és négyben a zsidók. A kato­likus hősök koporsójánál ércfeszület állott és mind a tizennyolc koporsó előtt koszorúk és virágok gyászoló pompája hevert, amelyet a ka­tonák, a város közönsége és a hozzátartozók halmoztak fel fájó emlékezésük, gyászuk és hó­dolatuk jeléül. Aggastyán apák és görnyedt vállú an­yák, szo­morú hitvesek és testvérek, az évek során fel­nőtt árvák zarándokoltak a sárga deszkakopor­­sók elé, lehajtott fővel állottak a hősi halottak maradványai előtt, szemükből kibuggyant a könnycsepp, mellükből feltört a zokogás. A pa­pok imádkoztak és szónoklataikban dicsőítették a magyar katonát, akinek annyi véres fájdalom és szenvedés jutott osztályrészül, aki olyan hő­siesen rohant a halálba, és olyan könnyen on­totta vérét idegen csatamezőkön. Amíg a papok beszéltek, a nagy gyülekezet emlékezete vissza­­szállott a háború véres éveibe. A­nnak is, aki iveni hozzátartozóját köszöntötte azokban a por­­kolozó csontokban, amelyek a keskeny deszkák között pihentek, annak is, aki nevét sem hallotta ennek a tizennyolc h­ősi halottnak, felsajgott a szíve az emlékezés terhe alatt. Itt mindenkinek volt valakije, akár rokona, akár ismerőse, aki ottmaradt a távoli csatamezükön és akik még most is ott elússzák örök álmukat valahol messze az orosz pusztákon, az olasz sziklák alatt, vagy valamelyik más táján a világnak. A fekete posztóval bevont szónoki emelvényen elhangzottak a beszédek, amelyek nemcsak a tizennyolc hősi halottnak szóltak, hanem mind­azoknak, akik valamikor dalolva mentek a csa­tába és soha többé nem tértek onnan vissza. Zadravecz István katolikus tábori püspök, Tan­­binger Lipót evangélikus tábori esperes, Veress Jenő református tábori lelkész és Fisch­er Gyula főrabbi imádkoztak és köszöntötték a tizennyolc koporsót. Rakovszky Iván belügyminiszter a kormányzó nevében szónokolt, üdvözölve a tizennyolc hősi halottat, akik hírt hoztak idegen földről, ahol még százezernyi magyar katona porlad. Azt mondta, hogy ők tizennyolcan csak előőrsei ezeknek, mert el kell jönni az időnek, amikor mindannyian hazatérnek. Annak az országnak a népével, ahonnan hazahozták a tizennyolc hősi halottat, sohasem ellenség gya­nánt állott szemben a magyar, — mondta a bel­ügyminiszter, — csak a sors forgandóságából került egymással szembe a két ország. Olasz­ország vezetőinek az előzékenysége és rokon­­szenve tette lehetővé azt, hogy a tizennyolc ko­porsó magyar földben nyugodhat. Huszár Ká­roly a nemzetgyűlés nevében kijelentette, hogy a tizennyolc hősi halottnak a jelentkezése élénk tiltakozás a szószátyárkodások és széthúzások, a pártütések csúnya zsibvásárán. Nem azokat kell siratni, akik meghaltak a hazáért, hanem azokat, akik nem tudnak a hősökhöz méltóan élni az országban. És a szószékre léptek Kirch­­ner Ernő,altábornagy, aki a honvédelmi minisz­ter, a honvédség és minden magyar katona ne­vében, aki a háborúban járt, köszöntötte a ha­lottakat. Sipöcz Jenő polgármester szónoklatával fejeződtek be az ünnepi beszédek és ekkor a díszszázad sortüzet adott a hősök üdvözlésére. Most rohamsisakos, tábori ruhába öltözött ka­tonák emelték fel a koporsókat és a zenekar gyászindulója mellett rakták azokat a téren vára­kozó gyászkocsikra. Jó negyedóráig zúgott a gyászinduló, lassan vonultak el a katonák a sárga koporsókkal és mindenik koporsó után egy-egy fekete, bús, könnyező csoport haladt: apák, anyák, testvérek és árvák, akik megkap­ták végre messze idegenben gyilkos fegyvertől elpusztított drága szerettük földi maradványait. -lám*­: ■-V.iV.un A Világlexikon csak karácsonyra jelenik meg, de azért már eddig 14.262 ember fizetett rá elő. l.kai­l J.W- iLmX., jjyiljólJ­ul-li bJAiM -r Szombat

Next