Világ, 1924. december (15. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
Aki gáncsolta és költeményekben dicsőítette Mátyás királyt (A Világ tudósítójától.) Az Akadémia első osztályának ma délutáni felolvasó ülésén Huszti József levelező tag tartott felolvasást Callimachus Expellens összeköttetése Mátyás királylyal ellen. Huszti most dolgozik Callimachusnak, a lengyel diplomatává lett olasz humanistának az életrajzán és sajtó alá rendezi költeményeit, amelyek között magyar szempontból a legérdekesebbek a magyar vonatkozásúak és főleg azok, amelyeket Mátyás királyhoz intézett, a költő-diplomata, Callimachus költeményeinek eredeti kézírását Firenzében őrzik. Huszti József ez ellentétes felfogásokkal szemben megállapította és bizonyította, hogy Callimachus nem volt állandó tagja Mátyás király udvarának, ahol a humanisták nagy számmal gyűltek össze. Az olasz humanista csak időnként jelent meg Mátyás udvarában, a tudományok kedvelőjét tisztelte benne, bár politikailag ellenfele volt. Izgató probléma, hogy Callimachus miért dicsőítette Mátyás királyt, amikor külpolitikai terveit állandóan keresztezte és Lengyelországban mindent elkövetett, hogy diplomáciai úton elgáncsolja Mátyásnak III. Frigyes és a törökök ellen irányuló politikáját? Callimachus magyar vonatkozású költeményeinek irodalomtörténeti jelentőségük van, mert utal ezekben Janus Pannonius költői irányát követő Garázda Péterre, akiről a magyar Irodalomtörténet adatok hijján vajmi keveset tud. Garázda Péter ugyancsak annak a latin költészetnek volt képviselője, amelyet Janus Pannonius képvisel a magyar irodalomtörténetben. Callimachus költeményeinek egy része Beatrix és Mátyás király házastársi életét rajzolja. Ezekben Beatrix buzdítja Mátyást, hogy Szálljon hadba a törökök ellen. A többi vers pedig Mátyás és III. Frigyes harcát és Mátyás dicsőségét énekli meg. Éz azért, mert III. Frigyessel kapcsolatban dicsérik Mátyást Gallimachus költeményei, eddig az volt a vélemény, hogy a költeményeket az olasz humanista Mátyás 1447-iki győzelmére vonatkoztatta és a költemények nagy részét is ugyanakkor írta. Callimachhuis életrajza azonban pontos vizsgálódás után megcáfolja ezt a vélekedést, mert Callimachus Mátyás győzelmeinek idején még nem járt a budai udvarban, sőt politikai ellensége volt Mátyás királynak. Callimachus, valódi nevén Filippo Bona Corsi, Veneziából származott család sarja volt, így került Rómába, de egy politikai összeesküvés miatt menekülnie kellett olasz földről. Eleinte Szicíliában rejtőzött, majd sokáig tartózkodott Konstantinápolyban és a törökök fővárosában szerezte keleti ismereteit, amelyeknek diplomáciai pályáján olyan nagy hasznát vette. Kétévi bolyongás után Lengyelországban a királyi udvarnál kötött ki és itt erős pozícióra és nagy befolyásra tett szert. Lengyelországi tartózkodása idején a pápa megbocsátott az összeesküvőknek és így neki is, de ő Lengyelországban maradt, mint a király gyermekeinek nevelője és szőtte a diplomácia tikos fonalait. Callimachus volt a törökellenes diplomácia vezető egyénisége Lengyelországban. Mint lengyel diplomata, állandóan keresztezte Mátyás terveit, sőt később Velencében is Mátyás király ellen, harcolt, hogy ne adják meg neki a török háborúhoz szükségesolasz segélyt. Ugyanezért agitált Lengyelországban is. Kétségtelen tehát, hogy ebben az időben, mint Mátyás ellenfele, nem írhatta a Mátyást dicsőítő költeményeket és bár Mátyás élete végéig ellenfél maradt Callimachus, életének volt egy szakasza, amikor félretette azokat a politikai szempontokat, amelyek Mátyás királlyal szemben gátolták a barátság megnyilvánulásait: tisztelni kezdte Mátyásban a tudományok istápolóját, a rencassance és a humanizmus barátját, meglátogatta budai udvarában és a humanizmus révén meleg barátságot kötött vele. Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy Callimachus 1483-ban sokáig tartózkodott Mátyás udvarában és ez alatt a lelki fegyverszünet alatt írta magyar vonatkozású költeményeit. A költeményeket Gallimadrus fivére nyújtotta át Mátyásnak és Beatrixnak, a kalandos terméetű humanista tisztelete és hódolata jeléül. Bár megírta dicsőítő költeményeit Callimachus, mégis alig, hogy elhagyta Mátyás udvarát, ismét áskálódott a magyar király ellen és még Mátyás halála után is folytatta magyarellenes diplomáciai munkálkodását A lengyel hazafivá vált olasz humanista, királyok barátja és királyok hőstetteit dicsőítő költő, pestisben halt meg és a halál megakadályozta abban, hogy nagyszabású diplomáciai terveit végrehajtsa. Huszti Józsefnek nagy érdeklődéssel kíséri felolvasása után Mitrovics Gyula vendég ismertetett fejezeteket Az esztétikai irodalom fejlődése című munkájából, amely egyik része Pintér Jenő most készülő irodalomtörténeti könyvének. Tokaji bor: ez a címe Hans Müller új drámájának, amely Bécset megelőzve került színre Berlinben. A kritikák szerint igen erős sikerrel, mert Müller újból a színpad biztoskezű matematikusának bizonyult. A darab címének magyarázata az a néhány pohár tokaji bor, amelyet nem iszik meg a dráma hőse, a világhírű tenorista fellépései előtt. Csak felesége beszél az amerikai riportereknek arról, hogy a tenorista soha nem lép ki a színpadra, mielőtt nem hajtotta fel a néhány pohár tokaji bort, és ezt mindig magányosan, bezárkózva teszi meg... A valóság pedig az, hogy az előadás előtt feleségével zárkózik be egy negyedórára a tenorista, és feleségének kell kedvesen beszélgetnie, mosolyognia, szépnek, okosnak, érdekesnek lennie a negyedóra alatt. Ez azután hangulatba ringatja a nagy tenoristát, és feleségére gondolva, lép azután a színpadra, feleségének énekel, és feleségének hozza haza a tapsokat. A tapsokat és a dollárokat... De a feleségét a tenorista egyik barátjától vette el, azzal az ígérettel, hogy újból lemond róla, ha az asszony szerencsétlennek fogja érezni magát mellette. Délután van, a tenorista visszaérkezett óriási sikerű amerikai körútjáról, és ma este először lép fel újból Bécsben, ahol a hosszú távollét után kíváncsian várják : vájjon csakugyan olyan nagy-e a nagy tenorista. Ezen a délután azonban jelentkezik a barát , az asszony első férje, aki közben nagy vagyont csinált a konjunktúra kihasználásával, és mivel érzése szerint volt felesége boldogtalan a tenorista mellett, visszaköveteli a nőt, aki szintén szerencsétlennek tartja magát, mivel arra gondolt, hogy élettársa lesz férjének , és csak a stimuláló eszköz szerepe jutott neki. A nagy tenorista iszik néhány pohárral feleségéből, ha nem is a tokaji borból, fellépése előtt, és egyébként mintha nem nagyon sokat törődne az asszonnyal. A második felvonás a tenorista öltözőjében játszódik le előadás előtt, ahol a tenorista izgatottan várja az asszonyt, és kiderül az, hogy tudna énekelni felesége látogatása nélkül is, csak éppen az asszony néha panaszkodott azért, amiért neki semmiféle szerep nem jut férje munkájában, férje sikereiben, és ezt a rossz érzést akarta levenni a nőről a tenorista, mikor azt mondotta neki, hogy látogatásai nélkül nem tud énekelni... Az asszony valóban megérkezik, egy kis késéssel, és noha férje már a Bajazzo kosztümjében van, még elmondja neki, hogy éppen az előbb megcsalta őt. A Bajazzo kitántorog a színpadra és mikor visszatér az öltözőbe , — ez már a harmadik felvonást, feleségének elcsuklott hangon mondja, hogy izgalmában elhibázta a nagy áriát, és az izgalommal várt bécsi fellépés teljes kudarccal végződött. Az asszony teljesen összeroppan, és most a tenorista is, felesége is megtudják azt, milyen őszintén, milyen egészen szereti férjét a nő, aki a bukás után nem akar többé távozni a tenorista mellől, és bevallja, hogy csak hazudott, amikor az előbb házasságtörésről beszélt . . . De már betódulnak az öltözőbe a tenorista barátai, lelkesedve, lármásan, és kiderül, hogy a tenorista is hazudott és még soha nem volt neki olyan tombolóan nagy sikere, mint ma este, mikor a megcsalt férj keserű érzésével énekelte a megcsalt férj szerepét, és legmélyről kiáltotta : Kacagj, Bajazzo ... Vége jó, minden jó, és itt igazán jó a vége. A nagy tenoristából még nagyobb tenorista lett, másnap az esti sikerről fog beszélni egész Bécs , és akik szeretik egymást, azok most már tudják, hogy szeretik egymást. Pedig ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik, és ebben a kérdésben sűrűn szoktak előfordulni goromba tévedések. A három felvonás végig lekötötte az érdeklődést, mert Müller nem nyúl ugyan mély, emberi problémákhoz és csak egy finom kérdést vet fel, mikor szó esik arról, milyen nehéz bizonyosan, tisztán látni a szerelem dolgaiban. Viszont a színpadi effektusok egész zenekarát újból olyan biztonsággal kezeli Müller, mint a Tüzekben. A berlini előadók nagy erőssége Emil Jannings volt, aki sokesztendős, csaknem teljes szünet után tért vissza a film fehér vásznáról a színpadra, és így bizonytalan volt : van-e még teljes ereje, teljes hatása művészetének a színpadról is. Jannings állítólag ugyanolyan izgatott volt hosszú és fényes múltja után öltözőjében, amíg megkezdődött az előadás, mint Hans Müller drámájának hőse, a tenorista. De a viszontlátás a régi közönséggel Jannings számára is legnagyobb, a legteljesebb sikert hozta meg. A premier után voltak néhányan, akik Baumeisterről beszéltek, a német színpad régi heroikus koráról.- VITÁG 5924 december 2. 3 A némely választási harc utolsó vasárnapja (A Világ berlini tudósítójától.) Tegnap volt a német választásokat megelőző utolsó vasárnap. Ezt a napot a különböző pártok a legszélesebb körű agitációra használták fel. Mindenütt választói tömeggyűléseket tartottak, amelyeken a pártok vezetői beszéltek. Marx kancellár Düsseldorfban és Essenben tartott beszédeiben kijelentette, hogy csak olyan birodalmi gyűlésben tud tovább dolgozni, amely a mostani politikai iránytól nem tér el. Slergt, a német nemzetiek vezére, Stettinben beszélt, ahol többek közt megemlítette Nathasius tábornok ügyét és azt mondotta, hogy ez az ügy is mutatja, mennyire félnek a franciák Németországtól. Teljes baloldali kooperáció A szocialisták, a demokraták és a centrum teljesen együttműködnek. Ez az együttműködés nemcsak abból áll, hogy nem állítanak egymás ellen jelölteket, hanem abból is, hogy a választókerületekben mindenütt közös gyűléseket tartanak, így vasárnap Hamburgban, Magdeburgban, Stettinben és Kasselben tartott a három párt közös gyűlést. Szociáldemokrata körökben félnek attól, hogy az együttműködés ártani fog a pártnak. A munkásság körében a köztársasági egységes front eszméje nem hat túlságosan kedvezően, mert általában az a vélemény, hogy az egységes front a szociáldemokrata pártot csak gyengítheti. Vasárnap Bauer Ottó dr. is beszélt egy berlini gyűlésen, melyet a szociáldemokrata ifjúság rendezett a porosz urakháza épületében. A tegnapi nagy választási küzdelem legérdekesebb eseménye a demokrata pártnak a berlini Grosse Schauspielhaushim tartott választói gyűlése, amelyen igen nagy tömeg vett részt. Ezen a gyűlésen felszólalt Hans Delbrück professzor, aki nem tagja ugyan a demokrata pártnak, de ennek ellenére felszólította a pártonkívüli választókat, hogy a demokrata listákra adják le szavazataikat. A híres historikust annak idején a birodalmi gyűlés is felszólította, hogy mondjon véleményt a háború elvesztésének okairól. Dolbrück most kijelentette: nem tudja, hogy ezt a véleményt miért nem hozták eddig nyilvánosságra. Az ő véleménye az, hogy ezt azért nem tették meg, mert a közönségnek nem akarták tudtára adni azt, amit ő itt Ludendorffról mondott. Ludendorff felelős a háború elvesztéséért — Ludendorff — mondta Delbrück — rossz politikus, ő azt hiszi, hogy nem is jó hadvezér. Bizonyos taktikai képességeit nem lehet ugyan kétségbevonni, de mint hadvezér 1918-ban nem állta meg a helyét és a háborút főleg azért vesztettük el, mert Ludendorffnak nem voltak meg a hadvezérséghez szükséges képességei. A lehető legsúlyosabb hibákat követte el. 1918-ban rosszul látta a helyzetet. Legnagyobb hibája az volt, hogy sohasem alkalmazkodott a tényleg meglévő erőviszonyokhoz. — Ludendorffból hiányzott a nagy hadvezér zsenialitása, valamint a szilárd és megingathatatlan hit és elhatározás arra, hogy a felállított tervet valóban keresztülvigye. Mikor a háború már elveszett, az lett volna a legfontosabb, hogy a birodalmi kormányt erről informálja, hogy megkezdhessék az előzetes tárgyalásokat. 1918 augusztus nyolcadikán érte a német hadsereget a legnagyobb vereség. Augusztus tizennegyedikén ült össze a haditanács. Ludendorff később azt állította, hogy a haditanácsot és a külügyi hivatalt is a legteljesebb mértékben informálta a helyzetről. Ez azonban nem igaz, mert a külügyi hivatal államtitkárának époly kevéssé volt tudomása a valódi helyzetről, mint ahogy nem tudta ezt a birodalmi kancellár sem. Márpedig a legnagyobb zseni sem tud egy országot úgy kormányozni, ha nincs mindenről informálva. Miután augusztus tizennegyedikén Ludendorff nem öntött tiszta vizet a pohárba, szeptember tizennyolcadikán azt követelte, hogy akármilyen körülmények között is negyvennyolc órán belül kössék meg a fegyverszünetet. Amikor Badeni Miksa herceg akkori birodalmi kancellár ez ellen a legvégsőkig védekezett, Ludendorff mindenáron ragaszkodott tervének keresztülviteléhez. Mint később kitűnt, a fehér zászló felhúzására akkor még egyáltalában nem lett volna szükség, de Ludendorff ezt rákény Eckener dr. szinte Hindenburg népszerűségének örököse most a német tömegek előtt, és alighanem a legismertebb német név Amerikában, ahol tíz ember közül kilenc jönne zavarba, ha kénytelen volna választ adni arra a kérdésre: ki a német birodalom elnöke, vagy ki a kancellár, de tíz ember közül kilenc tudja, ki a parancsnoka a Z. B. Ill.-nak. A beavatottak azonban tudják azt, hogy Eckener dr. része nem sokkal nagyobb a Z. R. III. híres útjában, amilyen Hindenburgé volt a tannenburgi csatában. Eckener merte vállalni a felelősséget a nagy terv megvalósításáért, és így lefoglalta magának azt a dicsőséget, hogy átvegye a Z. R. III. parancsnokságát a nagy próbaúton. Nem is minden jogcím nélkül, hiszen Eckener mögött 2500 légi út gyűlt össze azóta, amióta Eckener feladta sokáig vívott éles harcát a merevrendszerű Zeppelinek ellen ... Eckener ugyanis eredetileg újságíró volt, és néhány év elteltével a Frankfurter Zeitung szerkesztőségébe került, ahol átvette a technikai rovat vezetését, és mivel akkoriban igen sok szó esett Zeppelin tábornok kísérleteiről. Eckener ismételten meggyőzően mutatta ki, milyen kilátástalanok ezek a grófi és tábornoki kísérletek a repülés technikája körül. Egészen, míg Zeppelin gróf egy napon tevésileg meghívta Eckenert, tegye meg az utat Friedrichshafenbe, és nézze meg saját szemével az eredményeket. A friedrichshafeni látogatástól fogva Eckener lelkes hívője tett Zeppelin kísérleteinek, és amikor a kísérletek eredményei egyre tisztábban bontakoztak ki, Eckener állást vállalt a Zeppelin-műveknél: a sajtófőnök állását. A Zeppelin-propagandát igen ügyesert nagy sikerrel vezette Eckener, azután bevált a Zeppelin-művek kereskedelmi osztályának élén és nem egészen ötven éves korára vezérigazgatója lett a friedrichshafeni gyárnak. Akik közel állanak a Zeppelin-művekhez, azok tudják, hogy Eckener nem tartozik a gyár vezetőségének igazán produktív tagjai közé, és például a Prágából Friedrichshafenbe került Arnsteinnek s.okkal nagyobb része van abban, ha a Z. R. III. simán tette meg az utat a szélviharok közt is Friedrichshafenből a lakehursti repülőtérig, mint Eckenernek. Az előzetes jelentések alapján nem lehettette kétséges az, hogy a Z. R. III. a legkedvezőtlenebb atmoszférikus viszonyok között fogja megtenni útját, de azért volt néhány újságíró, aki semmi áron nem akart tágítani Eckener mellől, és ha már riporter gyanánt nem jutott neki hely, helyet kért legalább a legénység soraiban, vállalva a munka végzését. Eckener dr. nem fogadott be újságírót a bárkájára, mert azt mondotta, hogy egyetlen lap kedvéért sem csökkentheti hetven-nyolcvan kilóval benzinkészletét, és egyetlen lap kedvéért sem bízhatja a léghajó technikai munkájának elvégzését iskolázatlan kezekre. De vannak, akik azt hiszik, hogy Eckener más okokból nem vett fel fedélzetére újságírókat. A Zeppelin-művek sajtóreferensének és propaganda-főnökének állását máig is megtartotta Eckener, tehát most szintén vállalni akarta a Z. R. III. hírszolgálatának organizálását, és fölöslegesnek tartotta a konkurenciát ezen a területen. A propaganda szervezését kétségkívül teljes sikerrel végezte Eckener, hiszen a Z. A. ///. útja egy teljes hétre szorított háttérbe minden nagy világpolitikai eseményt , és néhány napra elfeledtette az amerikai közvéleménnyel még az elnökválasztás közeledését is. szertelte az akkori birodalmi kormányra. Delbrück beszédéből azt a konklúziót szűrte le, hogy nem lehet a haza érdekeit olyan pártra bízni, amelynek Tirpitz és Ludendorff állnak az élén. Az a Tirpitz és Ludendorff, akik nem állták meg helyüket a múltban, sohasem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, tehát nincs garancia arra, hogy most tenni fognak valamit az ország érdekében. Tudományos előadások Georg Bernhard, a Vossische Zeitung főszerkesztője, aki a hallei kerületben vállalt jelöltséget a demokrata párt programjával, csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudja választási propagandáját megtartani, mert a szélsőjobb szervezett rohamcsapatai nagy teherautomobilokon mindenütt követik Bernhardot és mindenütt próbálják megakadályozni beszédeinek megtartásában. Már a múlt hét végén ismételten megtörtént, hogy Bernhard csak erős rendőri fedezet alatt léphetett a szónoki emelvényre, és távozhatott onnét, mert a jobboldali rohamcsapatok viselkedése kétségtelenné tette, hogy összeütközésekre kerül a sor, ha Bernhard csak híveitől kísérve teszi meg az utat a szónoki emelvénytől a kijáratig. Vasárnap azután egy gyűlésen a rendőri fedezet nem bizonyult elég erősnek, és súlyos, véres verekedésekre került a sor. Bernhard lapjában mindig azt hirdette, hogy Franciaország az egyetlen igazi reális hatalom Nyugat-Európában, tehát Németországnak Franciaországgal szemben kell keresnie a megegyezést. Ezért a tételért fordult élesen a Vossische Zeitung főszerkesztője ellen a német jobboldal. Bernhard különben egy igen érdekes tapasztalatáról számol be. A népgyűlések izgatott hangulata miatt Bernhard kezdett szigorúan szakszerű, majdnem tudományos előadásokat tartani a valutakérdésről, az angol konzervatív párt külpolitikájáról, Németország gazdasági újjáépítéséről és azt tapasztalta, hogy az ilyen előadásokat a legnagyobb csöndben, a legnagyobb figyelemmel hallgatják végig még a falvakban is, olyan népgyűléseken, amelyekre háromnégyezer férfi és nő verődik össze. Amint statisztikai adatokat hozott fel Bernhardt amint idézeteket olvasott fel angol politikusok beszédeiből, az ellentüntetéseket felváltotta az éber figyelem és a beszédet már csak a fizetett rendbontók próbálták megzavarni, de még a közönség jobboldali része is lepisszegte a rendbontókat. Bernhard a sikeren felbuzdulva, végül már másfélórás tudományos előadásokat tartott a népgyűléseken, azzal az eredménnyel, hogy a fizetett rendbontók kivételével mindenfelé lefegyverezte a közönség jobboldali részét is, és azt tapasztalta, hogy egy másfélórás tudományos előadást nagyobb érdeklődés kísér, mint a politikai frázisok halmozását tíz percen át. Bernhard mellett a legnagyobb erőkifejtést a szélsőjobb fizetett szervezetei ott fejtik ki, ahol a baloldalhoz csatlakozott tábornokok és tengernagyok akarnak beszélni. Daimling tábornok vasárnapi beszéde Ber-