Világ, 1925. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

, 1853 Január 6, világ vényjavaslat A kormánynak az a szándéka, hogy már • javaslatok tárgyalása alatt alkánsil a pénzügyminiszter az 1025—1920. évi költségvetést, melyet a pénzügyminiszter még a mostani költségvetési év lejárta előtt olyan időben kíván a nemzetgyűlés elé terjeszteni hogy a kormánynak ne legyen szüksége újabb indemnitásra. Még a költségvetés előtt, de nem lehetetlen, hogy a választójogi javaslat előtt kerülnek a nemzetgyűlés elé a pénzügyminiszternek kisebb javaslatai. Ezzel a nemzetgyűlés munkaprogramja a nyári szünetig ki is van merítve. Hogy azután mi történik, az már teljesen a politikai helyzet alakulásától függ. Az ellenzék teljes nyugalommal nézi az eseményeket, mert magatartásánál átját már megszabta és e tekintetben az utóbbi napok eseményei még megerősítették az ellenzéki frontot Az ellenzék köréből vett értesülésünk szerint a parlamenti béke helyreállítása nem probléma és teljesen fölösleges a különböző lehetőségek mérlegelésével foglalkozni, mert a helyzetnek egyetlen megoldása van és ez nem más, mint az általános és titkos választójognak, valamint a választások tisztaságának és szabadságának biztosítása. A pártközi konferencia összehívása Lesovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, mint megírtuk, pártközi konferenciát akar egybehívni január elejére a parlamenti béke helyreállítása érdekében. Eddig az ellenzéknek sem a polgári, sem a szocialista tagjai nem foglaltak állást a kérdésben, megvárják ugyanis, amíg az elnöknek a meghívása megérkezik a pártok vezetőihez. Az ellenzéki blokk tagjainak általánosságban az a véleményük, hogy a pártközi konferencia sikerének a kulcsa a titkos választójog garantálása, a kibontakozásnak más útja nincsen. Scitovszky Béla elnök ma nyilatkozott az értekezlet összehívásáról, kijelentette, hogy még az ülésszak megkezdése előtt összehívja az értekezletet anélkül, hogy erre nézve bárkitől is kapott volna prepozíciót. -Súlyos sérelmek a választási bizottság összeállításánál A belügyminiszter, mint megírtuk, tegnap nevezte ki a választási bizottság tagjait, kinevezte a választási biztosokat, akik rendezni fogják az új községi választásokat. Ellenzéki oldalon teljesen elégedetlenek a választási bizottság összeállításával, ebben bizonyos tendenciát látnak, különösen a Kossuth-párt, a nemzeti demokrata párt és a szociáldemokrata párt, amelyek szerint a választási bizottság névsora prototípusa a pártoskodásnak is az egyoldalúságnak. Kossuth-párti polgárok egyáltalán nincsenek a bizottságban, noha a pártnak öt kerületben van állandó szervezete, amelyek nagyobb tömegeket jelentenek. Váttonyi Vilmos rámutatott arra, hogy a bizottságok összeállításánál a Heinrich-párt és a kormány között valósággal megható összhang uralkodik. A választási elnökök legnagyobbrészét a Heinrich-pártiak közül nevezték ki, a kormánybiztos mindenütt a Heinrich-pártot szerepelteti, mint vezető pártot. „A kormánybiztos — mondotta Vázsonyi — mindenütt megtalálta, hogy hol található a kiegészített Heinrich-pártnak, avagy szabadelvű pártnak avagy nem tudom, hogy nevezik, ennek a rettenetes kemény ellenzéki pártnak hol találhatók meg a hívei és közülük nevezte ki a választási elnökök legnagyobb részét“. Az összeállítás a legmnagyobb megütközést a szakiáldemokratáknál keltette. Elnöki, alelnöki Slást sehol sem kaptak. Nyilvánvalónak MHBaracsiE-Vlssia látják, hogy kilenc rendes is tizenkilenc póttagokkal nem igen fogják tudni ellenőrizni a választási bizottságok munkáját. Az a látszat alakult ki, hogy a kormánybiztos nem akar egyebet, mint azt, hogy a szociáldemokraták statisztolásával próbálja legalizálni a választásokat. A polgári ellenzék és a szociáldemokraták tagjai érintkezésbe lépnek egymással és megbeszélik, hogy mi a tennivalójuk az egyoldalúan megállapított névsorral szemben. Végleges amnesztia Héjas Ivánnak és Francia-Kiss Mihálynak Most került nyilvánosságra a csendőrfelügyelőség ügyészének határozata, amely részben az amnesztiarendeletre, részben pedig a katonai büntető perrend szakaszaira való utalással félretenni, illetve abbahagyni rendeli el az eljárást Francia Kiss Mihály volt tiszthelyettes, Bibó Dénes volt tartalékos hadnagy és a volt magyar királyi szegedi vadászzászlóalj állományába tartozott részletesen felsorolt egyének ellen, akik ellen a kommünre következő időkben a kecskeméti, orgoványi, ágasegyházi, tolvajosi gyilkosságok miatt indult meg az eljárás. Részletesen ismerteti ez a bűmlajstromot, amely miatt az eljárás megindult Számos gyilkosság és több más súlyos bűncselekmény van itt felsorolva, tizenkilenc csoportban. Az első csoportbeli áldozatok közt van hat rendőr, akiket lakásukon letartóztattak, elhurcoltak és az ágasegyházi buckáknál felakasztottak; a második csoportbeli áldozatok közt Fritz Dezső dr. ügyvéd, Hegedűs Dezső tanító, aztán néhány munkás, egy magánzó nő, egy varrónő, egy hivatalnoknő és még vagy tíz ember, akiket kihallgatás ürügye alatt cipeltek el és az orgoványi határban részint agyonlövés, részint akasztás által kivégeztek; a legyilkoltak közt van, a harmadik csoportban: Buday Dezső dr. jogakadémiai tanár, Simon István hírlapíró, Stern Zsigmond dr. ügyvédjelölt Taksícs György szociáldemokrata párttitkár, Halmos Lajos dr. ügyvéd, Faragó Pál tiszthelyettes, Cigány János molnár és még vagy huszonnyolc ember, munkások, hivatalnokok, köztük egy asszony is, akiket a kecskeméti ügyészségi fogházból elhurcoltak s a Kecskeméthez tartozó Szikra-dűlőben agyonlőttek; a negyedik csoportbeli három áldozatot szintén a fogházból hurcolták el, részben felakasztották, részben agyonlőtték a kecskeméti határban; az ötödik csoportban két kecskeméti polgári egyén, akiket a tolvajosi homokbuckáknál felakasztottak; a tizenegyedik csoportban ismét egy gyilkosság: Hartstein Ignác budapesti kereskedő, akit igazoltatás ürügye alatt elvittek és másnap a Kecskemétről Halas felé vezető műúton meggyilkolva és kirabolva találtak, a XII—XIV. csoportban ismét egy-egy gyilkosság, a tizennyolcadik csoportban pedig azt olvassuk, hogy „egyben Héjjas Iván volt tartalékos főhadnagy ellen azon cselekményei miatt folyamatba tett eljárás, hogy Kecskeméten 1919 augusztustól 1919 december végéiig terjedő időben, mint a Kecskeméten megalakult karhatalom parancsnoka a fentebb, már I—VI. és Vili—XV. pontok alatt felsorolt gyanúsítottaknak az általuk elkövetett és hivatkozott pontok alatt tárgyait cselekményekre nézve — a parancsot adta ki (Kbtk. 11. g-ához képest, a Kbtk. 413. g-ába ütköző felbujtói minőségben elkövetett gyilkosság bűntette), — az 1921. 53. számú Rendeleti Közlönyben közzétett rendeletben foglalt magas kegyelmi elhatározás, valamint a Kbtk. 3. §-a alapján, tekintve, hogy a kegyelemben részesítés előfeltételei fenforognak, abbahagyni rendelte..." Azoknak listáján, akik ellen az eljárás folyamatban volt és a határozat szerint abbahagyni rendeltetett, hatszor olvassuk (a bűncselekményeknek hat csoportjában) Francia Kiss Mihály nevét, szerepel továbbá Dantcs Mihály, Dantcs Aladár, Auraközi Ferenc, Zbona János, Tóth Ambrus, Szente Lajos, Basler Ferenc volt tartalékos főhadnagy, Pataki Nándor volt tartalékos főhadnagy, továbbá több volt pótcsendőr. Illetékes helyen a következő megjegyzéseket fűzték a határozathoz: — Még 1921 júniusában interpelláció hangzott el a nemzetgyűlésben a kecskeméti és környékbeli atrocitások ügyében, a miniszterelnök és az igazságügyminiszter válaszukban megígérték az eljárás lefolytatását. 1921 augusztus 16-án Váry Albert, az igazságügyminisztériumba beosztott koronaügyész-helyettes megbízást kapott miniszteri biztosi minőségben a Duna—Tisza-közén történt atrocitások ügyében a vizsgálat vezetésére. Vác még abban a hónapban megkezdte működését Kecskeméten és annak környékén, a vizsgálat egész decemberig tartott. Megállapították, hogy az atrocitásokat katonai egyenruhába öltözött egyének, a Héjjaskülönítmény tagjai, „esetleg katonai személyek"– követték el. A vizsgálat során minden eres esetet gondosan kivizsgáltak, a nyomozás részben kiderítette az egyes tényállásokat, részben azonban eredménytelen maradt. Váry koronaügyészhelyettes a vizsgálat befejezése után az egyes ügyeket áttette az illetékes hatóságokhoz, a katonai gyanúsítottak ügye Schmitt Rezső ezredes-hadbíróhoz, a csendőrfelügyelőség ügyészéhez került, egyes esetek pedig a kecskeméti, szolnoki, kalocsai és szegedi törvényszékre jutottak, mint az illetékes hatóságokhoz. Az atrocitások egy részét már letárgyalta a katonai bíróság. Az izsáki, halasi és abonyi gyilkosságok ügyében már ítélkezett a hadbíróság. A tettesek legnagyobb része azonban az 1921 november 3-iki amnesztiával megkegyelmezésben részesült; ezek a vádlottak részt vettek a nyugatmagyarországi fölkelésben és szerepeltek a királypuccs meghiúsításában is, tettük az amnesztia értelmében hazafias felbuzdulásnak minősül, habár ezt a felbuzdulást, fajuk megvédését rosszul értelmezték. Akik nyereségvágyból, haszonlesésből követték el bűncselekményüket, azok nem részesülhetnek kegyelemben, azok a katonai törvényszék elé kerültek. A vizsgálat során annak idején nem merült fel komoly adat arra nézve, hogy a csendőrfőfelügyelő ügyészének határozatában, érintett civil személyek valóban részt vettek volna a gyilkosságok szervezésében. Lehet, hogy a pótnyomozás során talán találtak konkrét adatokat erre is. Valószínűleg csak most ért véget a pótnyomozás és ez az oka annak, hogy csak ilyen későn, három év után hozták a megszüntető határozatot, előbb minden egyes esetet alaposan tisztáznia kellett az ügyésznek. Ki kellett deríteni az erven személyeket, pontosan meg kellett állapítani, hogy milyen bűncselekmény elkövetésében részesek, amikor aztán összegyűjtötték a szükséges adatokat. — az eljárást megszüntették az ismert amnesztiarendelet értelmében. ,f elébtem a fájdalomnak élő szobraképpen. — Tizenötezer példányban jelent meg az Okos Naptár és tizennégyezerötszázat visszaküldték belőle a bizományosok. — Mit csodálkozol rajta ? — keseredtem rá vissza. ■— Okos embereknek szántam én azt. — Nem az volt a baj. Aki megvette a naptárt, az mind azt mondta, hogy meg kellene aranyozni a kezedet. Csakhogy kevesen vették meg, mert nincs benne százesztendős jövendőmondó, azt pedig a magyarok el nem engedik. A jövő esztendeibe beleveszszük és az aztán nagyszerű üzlet lesz. Már kerestem is egyest valami húszesztendős kalendáriumban. Az annyi döghalált mond, hogy ötven koronával drágábban adhatom a naptárt, úgyis mind elkel. — Hát én ebbe nem egyesülök bele, fiam — jelentettem ki elszántan. — Nem a kalendáriuimdrágibisba, mert ahhoz semmi közöm, hanem a döghalálos népbolondításba. Bízd csak te énrám azt a százesztendős jövendőmondót! — Megcsinálod azt is? — borult a nyakamba a kiadó. — Páratlan drága ember vagy! — No hallod — nevettem el magamat —, írtam én már zászlószentelési ódát is s ha abba nem haltam bele, a százesztendős jövendőmondóságot is csak kibírom valahogy. — Majd meglátod, hogy hálálom én ezt meg neked! — rohant el extázisban a kiadó. Azt már tudtam a prakszispanból, hogy ha egy kiadó extázisban van, akkor még rosszabbul fizeti, mint máskor, — ennélfogva azt hittem, nem érhet meglepetés. De bizony ért A naptárkiadó háláiból új klisét rajzoltatott a százesztendős jövendőmondóhoz s engem vésetett meg mágusnak, hoszszú szakállal, kaldeus süveggel, füles bagollyal és homokórával, ahogy azt a kalen- záriusi illendőség kívánja. Nagyon meg voltam elégedve a képpel s azért külön hálás voltam a piktornak, hogy a szájatátó öreg nénikéket mind a háttérbe rakta, mellém , meg csi feszülő ingvállas menyecskéket osztott be, akik mind úgy néztek rám, mintha húszesztendős jövendő mondó volnék. No, itt már csakugyan ki kell vágni a rigmust . Ki is vágtam. Így kezdtem a verset: Ne hidd el, magyarom, ezt a nagy szakállat Nem vagytok öregebb, kosabb nálad. Végezni pedig ezzel végeztem: Sniien a próféta se hazudik ma már, De ki pénzt ad érte, a nagyobb szamár.’ Aztán megírtam az Okos Naptár második évfolyamát, éppen , olyan becsületes jó szándékkal, mint az elsőt, kaptam érte tizenhatezer koronát, azon vettünk egy sonkát, azt elzsugorgattuk húsvétig, míg megavasodott, aztán nem kérkedhettünk vele tovább, hogy nekünk ilyen is van, meg kellett ennünk. Innen a sonkacsürköt farigcsáltam, mikor begurult hozzánk a kiadó. Dehol?” gurult, dehogy, ezt csak úgy szokásból mondom, mert a kiadók rendbenurulós éraberek szoktak lenni, — ez az enyém csak úgy libegett szegény, mintha már túl. .. Stixen Hádésznek szállítaná az árnyak nyilvántartási lajstromát. — Barátom, tönkre vagyok téve! — suttoata elfehéredett alattai. — Harmincezer példányban nyomattam az Oko.a Naptárt és nem kelt el belőle, csak ötven, az is csak azért, mert olyan öreg emberek vették meg, akik otthon felejtették a pápaszemüket. — Nem értem, — akadozott az utolsó sonkafalat a nyeldeklőmön. — Pedig nagyon érthető, barátom. Aki a százesztendős jövendőmondóba belepislantott, az a fejéhez vágta a kalendáriumodat 3 boltosnak. A százesztendős jövendőmondó nem arra való, hogy leszamarazza azokat, akik hisznek benne, hanem hogy hazudjon nekik akkorákat, mint egy képviselőjelölt. Gonosztevőnek éreztem magam, aki romlásba kergettem egy becsületes kiadót s ha a csonton még lett volna sonka, azt bizonyára belekárpótoltam volna. Így azonban nem tehettem mást, mint hogy megesküdtem az összes májusokra, hogy én se reformálok többet naptárt. A kiadó pedig azt fogadta meg, hogy ha ő még egyszer naptárt ad ki, akkor kerékbe töreti magát a tulajdon nyomdájába. Aztán nekem heteken keresztül az volt a hazajáró álmom, hogy el vagyok temetve negyvennégyezernégyszázötven Okos Naptár alá, azoknak a tetejében ül a kiadó csontváza s ha én kidugom a fejem, az mindig összecsattantja az állkapcsait: „Hamm, bekaplak!" Hogy a valóságban kitöltötte volna-e rajtam jogos bosszúját, azt sohse mertem kipróbálni, mert azóta mindig elkerültük egymást még azután is, egész az idei karácsonyig. Most karácsony hetében azonban az történt, hogy hoztak nekem száz darab, úrnak való levélpapírt, azzal, hogy tiszteltet a kiadó úr, fogadjam szívesen ezt a csekélységet. Nem lehet az, mondom, itt valami tévedés van. De nem tévedés az mégse, mert az én nevem van rányomatva a levélpapírra. Hát ez meg már hogy lehet ? Ezt mégis muszáj telefonon megérdeklődni. — Halló, halló! harsog a kiadóm szava a telefonban, mint a kürt. — Persze, hogy én küldtem, nálam szerény jeléül. Emlékszel még az Okos Naptárra ? Mit, hogy én haragudnék ? Drága barátom, az volt eddig a legjobb kiadványom. Tegnap adtam el az egészet, az utolsó darabig. Igen, mázsára, makulatúrának, nagyszerű üzlet volt, pá, szervusz ! . — Hiába, habent sua fata libelli! — gondoltam magamban, mikor a telefon után kiballagtam a fejemet kiszellőztetni a Kakucska-piacra. (A Kakucska-piac a zsibpiac, az ember ott nem áll meg, csak menés közben odakukucskál egy kicsit az ócska kincsek közé.) De bizony most megálltam. Egy ködmönös öregasszony előtt a ponyván megláttam az Okos Naptár egy kicsit elnyűtt példányát. Ez azok közül való lehetett, amiket a pápaszemüket otthonfelejtett öreg magyarok vásároltak meg házikönyvtáruk részére. — Hát ezt, hogy vesztegeti, néni ? kérdem a szülőt. — Melyiket, lelkem ? A fölsőt, vagy az alsót ? A kérdés indokolt volt, amennyiben az okos naptáron egy darab sülttők tartózkodott. Az is nagyon jó étel annak, aki szereti. — Az alsót értettem, a kalendáriumot. — Jaj, lelkem, ennek ára van, mert ez rettentő szép olvasmány-darab, — szabadította ki az anya rég nem látott szülöttemet. — Ez a valódi jeruzsálemi szent naptár. •— Jeruzsálemi? — Az bizony, lelkem. Benne van ebbe még a betlehemi gróf is. Éhen van-e, galambom. Csakugyan megmutatta a Bethlen István arcképét, amelyen meglátszott, hogy a jövő nemzedéke örömét találta benne. Hajat rajzoltak neki vörös plajbásszal. — De hát nem érvényes már ez a naptár, nénikém, — igyekeztem lecsökkenteni a saját művem becsét, mert hát szerénység ülik a vidéki skriblifexhez. — Avul is, javul is, lelkem, —tromfott le a szülő. — Hát aztán mire tartaná? ötvenezer korona, galambom. Nem tagadom, megszédített a büszkeség, de csak egy pillanatra, aztán legdrágább könyvemet visszatettem a ponyvára, ötvenezer koronát mégis sokallok a tulajdon okosságomért. És ebben a véleményemben az se rendített meg, mikor a szülő utánam kiáltott: — Hallja-e, a sülttökkel együtt adom őt*venezerért? - ■ 1. ----------------------------------------A mai bécsi terménytőzsde (A Világ bécsi tudósítójától.) A mai gabonatőzsde irányzata tartott volt. A takarmánycikkek árai emelkedtek, az árpa irányzata barátságos volt. Előfordult jegyzések a következők : Belföldi búza 6100—5200, rozs 4550— 4550, árpa 5500—5600, tengeri 2950—3100, zab 3700—3800. A lisztárak szilárdak, üzlet azonban csak kismértékben alakult ki, mert a fontosabb szükségleteket már korábban fedezték. Jegyzések a következők : Belföldi búzaliszt 8400—8700, magyar búzaliszt 7900—8600, kenyérliszt 6100—6350, takarmányliszt ára 1200—4500, rozsliszt 6750—6850, korpa 2325— 2375. CtBlSIUI Angliában nagy károkat okozott az árvíz Amáliában az utóbbi napokban erős esőzések voltak és emiatt a folyók megáradtak is a «» öntött területek egyre gyarapodnak. A Thessaq völgyében a gyors áradás következtéiben fenyő* gettóvá vállt a helyzet. A szélvihar az esti Arrik'*ban lecsendesedett, az eső azonban szünet nélkül szakadt és ma csak két időre sütött ki 4 nap, majd ismét erős zápor következett országszerte. Angliai WH és északi részekről egy* arámi Igein erős esőnésről ért teamják jelentéseik* A megáradt Thamae egyre több helyem önt ká s az árvízborította terület folyton nő. Úgy Angliában, mint Walesben valamennyi folyó rohamosan árad. A Thamse valamennyi zsipkoppját megnyitották, hogy az árvíz könnyebben lefolyjon, a víz színvonala mégis egyre emelkedni. Az árvíz már tegnap akkora volt, mint 1919 márcciusáiban, azonban még mindig jelentékenyen alacsonyabb, mint az emlékezetes 1915-iki árvíz. Az áradás országszerte nagy károkat okozott. Az Aire-folyó Sedbey mellett áttörte gátját, úgy hogy a folyó menti tanyákat több négyszögmértföldnyi területen borítja el a víz. A gazdaságok oly mélyen víz alatt állnak, hogy egyes helyeiken csupán a szalmakazlak csúcsa látható. A vasúti pályatesteket eddig nem bokítolta el a víz, bár annak magassága több helyen állag három méter. Eleinte megkíséreltik, hogy a sérült gáláikat kijavítsák, a víz azonban az odahordott anyagot rövidesen elragadta. Különbésem nagy kárt okozot a kanadán Dél-Carnarvonshireban, ahol mintegy húsz aercnyi terület teljesen víz alatt áll. Igen sok vír a beomlás veszedelme előtt áll, Wennington mellett igen nagy károkat otkozott egy épülőfényben lévő csatornában. Az árvízek azt a bajok mellett az egyetlen kedvező körülmény, hogy az országútokon az eddigi esőzések után is le lehet bonyolítani a forgalmat. Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt sohasem tettem és nem is fogok tenni különbséget; az antiszemitikus agitációt, mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom... Kárhoztatom már csak azért is, mert a fenforgó szociális közgazdasági bajokra nézve a szimptomákat okoknak tünteti fel , mintha a hazánk jólétét akadályozó, idegen érlékek szolgálatába állott volna, a valódi okok felismerésétül s az orvoslat kutatásától és sürgetésétől a figyelmet eltereli; kárhoztatom azért is, mert gyakorlati célja egyáltalán nincs; lehetetlen a józan magyar észről annyi bornírt*ságot föltenni, miszerint csak egy ember is akadna az országban, aki hiszi, hogy az, amit emlegetnek „az emanciorló eltörlése, varr éppen 6—700 ezer embernek az országból! kiűzése“* a XIX. században Európában lehetséges, még ha a gondolat erkölcsi monstruozitás nem volna is; és kárhoztató azért is, mert midőn a fölött panaszkodnak, hogy a zsidók a társadalomban külön összetartó társadalmat képeznek a társadalom többi osztályának megrontására, az izgatással én azt eszközük, hogy a zsidók még jobban összetartanak, mint minden nyomás a nyomottakat összetartásra ösztönzi, kényszeríti... KOSSUTH.