Világ, 1925. február (16. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

4 február T. VILÁG szépnek, vagy fontosnak tartott, akkor azt felolvasta annak az ismerősének, aki éppen kéznél volt. Schneider szerint Duse­k rosz­­szal olvasott fel, mert minduntalan megállt is mondat végén, megismételte a mondatot, elgondolkozott azon, ami a mondatban volt és csak hosszabb szünet után folytatta a felolvasást. Duse rendkívül olvasott nő volt és ez annál meglepőbb, mert vándorkomé­diások között töltötte el gyerekéveit és fia­talságát, tehát soha nem tanult rendsze­resen. De azért igen jól ismerte a nagy oroszo­kat, akik közül Dosztojevszkij állott hozzá egészen közel és szeretett beszélni Doszto­jevszkij regényalakjairól. Erősen foglalkoz­tatta egy ideig Duse gondolkozását Nietzsche filozófiája, és pontosan ismerte Nietzsche életének fájdalmas útját. A Jean Christophe első köteteit nagy megindulással olvasta Duse, de az volt az érzése, hogy a záróköte­tek esést jelentenek az elsőkhöz képest. Ro­main Rolland­nak Beethovenről írott köny­vét sokszor elolvasta és szinte kívülről tudta Duse, és nagy rezerváltsága ellenére írt né­hány sort Romain Rollandnak, amikor meg­jelent az Au dessus de la melée: azoknak a cikkeknek a gyűjteménye, amelyekkel Ro­main Rotland megpróbálta fölvenni a har­cot a háborús pszichózis ellen, nem törődve azzal, hogy az ilyen cikkek miatt kénytelen volt emigrálni a genfi tó partjára, noha a cikkek nélkül Franciaország nagy nemzeti írójává lehetett volna... Amint Schneider sorjában följegyzi Duse szavait, észrevéte­leit az egyes írókról, az egyes könyvekről, egyszerre kibontakozik a magyarázata annak, miért volt Gabriele D’Annunzio írói tehetségének csúcspontján azokban az évek­ben, amelyeket Duse oldalán töltött. Duse ízlésének mintha sokat köszönhetne Monte tieroso hercege. Duse és a bolsevizmus igen nagy érdeklődéssel, igen éles kriti­kával olvasott Duse minden könyvet, min­den újságcikket­­ az orosz bolsevizmusról. Schneider itt láthatólag zavarban van, de kénytelen bevallani azt, hogy Duse rokon­­szenvet érzett a Leninek által végrehajtott nagy kísérlet iránt, és mindig újból arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet­nek igazak a véres orosz eseményekről ér­kezett hírek, mert nem lehet elhinni azt, hogy ilyen kegyetlen módszerekkel, és ilyen kegyetlen eszközökkel dolgoznának embe­rek, akik jót akarnak. Duse asszony nem ,volt politikus, nem tudta a realitások mérle­gére venni a bolsevizmus terveinek megvaló­síthatóságát, vagy megvalósíthatatlanságát, csak éppen tűrhetetlennek érezte azt a poli­tikai­ rendet, amely, az európai, háborúra ve­zetett, és nem engedte megkezdeni az újjá­építés munkáját a háború befejezése után, tehát nagy jóindulat alakult ki benne szem­ben azzal a kísérlettel, amely próbálta át­formálni az európai háború fölidézéséért fe­lelős társadalmi rendet. Egy időben Paul Claudel volt Duse ked­ves írója és mindvégig nagy elismeréssel beszélt Claudel írói kvalitásairól, de életé­nek vége felé túlságosan keménynek, nem eléggé jézusinak érezte a Claudel által hir­detett kereszténységet, amely Duse szerint nem olvadt fel eléggé szeretettel. Azonkívül Duse még az amerikai vendég- szereplés küszöbén is, hatvanöt éves korá­ban nagy figyelemmel olvasta el azokat az olasz és francia folyóiratokat, amelyekben az irodalom új, fiatal nemzedéke adta ki mondanivalóit. A fiatalokat nem fogadta el válogatás nélkül Duse, sokat visszautasított közülük, viszont teljesen megértett nem egy egészen merész szárnyalású tehetséget is,­­ hatvanöt éves korában. Sokat kell szenvednie és sokat kell olvasnia annak,­­ aki jó színésznő akar lenni , mondotta egy­szer Duse. Talán nemcsak ezen múlt­­ Duse legendássá növekedett művészete, de­­ Eleonóra Duse valóban igen sokat olvasott,­­ és még sokkal többet szenvedett.­­ Január 22-én, a kasszanapon a bank nem tudta fizetéseit teljesíteni, a vezérigazgató háromszáz millió koronát kért az igazgató­ságtól, holott ugyanakkor a nyersmérlegben kétszáznyolc millió nyereséget mutatott ki. Ez gyanússá vált az igazgatóság előtt és szak­értőkkel vizsgáltatta fölül a könyveket. A bank ezután egy napig nem tudta teljesíteni fizetéseit, mire Szegedre érkezett Hirling Gyula pénzintézeti központi főrevizor, aki megkezdte a rovancsolás munkálatait és a hírek szerint egy milliárd koronára tehető a bank passzívája. A bank ügyfelei eddig még nem tettek feljelentést a rendőrségen, mivel a bank igazgatóságában a város legelőkelőbb tagjai foglalnak helyet is szavatolnak a bank tar­tozásaiért. A vezérigazgatót elbocsátották állásából és lakásán őriztetik. A bank sza­nálását valószínűleg több szegedi pénzinté­zet vállalja m­agára. A kisembereik nem fog­nak károsodni, mert az igazgatóság tagjai egyebként százmillió koronával tertheltetnek meg. Felszámol a Szegedi Gazdasági Bank (A Világ szegedi tudósítójától.) Szeged vá­ros egyik legjelentékenyebb pénzintézete, a Szegedi Gazdasági Bank néhány napon belül beszünteti működését, mert körülbelül egy milliárd koronás passzívája van és így va­lószínű, hogy öt-hat héten belül felszámol. A gazdasági bank bukása általános feltűnést keltett a városban, mert a bank a város egyik legrégibb pénzintézete. Huszonnégy évvel ezelőtt alakult, szerényen kezdte mű­ködését és csak körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdett nagyobb működést kifejteni, amikor egy fiatal budapesti banktisztviselő vette kezébe a bank irányítását. A többi banknál magasabb kosztkamatokat fizetett és ezzel nagy népszerűségre tett szert. Áru­­ü­zletekkel is foglalkozott és ez okozta a bank válságát. November hónapban az igazgatóság alap­tőkeemelést akart eszközölni, ezért a Pénz­intézeti Központ eg'vik revizora lejött Sze­gedre és annak ellenére, hogy a vezérigaz­gatóvá előléptetett fiatal banktisztviselő mintegy százmilliós tiszta nyereséget muta­tott ki, a Pénzintézeti Központ revizora egyetlen fillér nyereséget sem talált, sőt a bank felszámolását indítványozta. A Pénz­intézeti Központ nem engedélyezte a tőke­emelést és a bank ettől függetlenül tovább működött. Bethlen kedden utazik Genfbe Smith Jeremiás, a nemzetek szövetségének magyarországi főbiztosa, és helyettese, Mr. Tyler ma délután Olaszországon keresztül Genfbe utaztak. Bethlen István gróf minisz­terelnök kedden utazik Genfbe, nem Bod János pénzügyminiszterrel,­­ amint azt egyes lapok hírül adták,­­ hanem Szabóky Alajos pénzügyminiszteri államtitkárral. A miniszterelnök betegségéből fölépült és a tegnapi minisztertanácson már ő elnökölt. Bethlen István gróf a külföldi tárgyalások anyagát eddig Hadik János gróffal, Lukács Lászlóval és Teleszky Jánossal beszélte meg. A két volt pénzügyminiszter ma látogatta meg a miniszterelnököt és másfél óra hosszat tárgyaltak a mezőgazdaságnak, egyéb ma­gángazdaságoknak és a MÁV-nak szerzendő külföldi kölcsönről. Bethlen István gróf el­utazása előtt vacsorán látja vendégül a kép­viselőknek még hátralévő két turnusát. A második turnus ma este volt a miniszterelnök vendége, a harmadik turnust pedig elutazása előtt, hétfőn este fogadja a miniszterelnök. Az ellenzéki képviselők nem jelentek meg a miniszterelnök estélyein és távolmaradá­sukat levélben mentették ki. A miniszter­­elnököt távollétének ideje alatt Vass József népjóléti miniszter fogja helyettesíteni, nem­csak a miniszterelnökségen, hanem a nem­zetgyűlésen, a költségvetés vitájában is. Olyan kombinációk merültek föl, hogy a mi­niszterelnök távollétében Vass József kísé­relné meg a parlamenti béke helyreállítását. Ennek a kombinációnak nincs komoly alapja, mert a passzivitásba vonult ellenzék olyan tárgyi feltételeket szabott a béke hely­reállításához, amelyeket elsősorban a kabi­net fejének, magának a miniszterelnöknek kell elfogadnia és garantálnia. A miniszter­­elnök távollétében folytatandó diplomatizá­­lás tehát egyáltalában nem változtatna a politikai helyzeten. Nem változtathat az a tény sem, hogy Vass József pártállásánál fogva a titkosság kérdésében engedékenyebb lehetne a miniszterelnöknél. Bethlen István gróf­ távollétének­­ideje alatt a politikai helyzetben, fordulat így nem vár­ható, mert maga a kormány arra törekszik, hogy legalább két hétig sem a parlamentben, sem azon kívül aktuális politikai kérdésekben kormánypárti részről állásfoglalás ne történ­jen. Természetes, a kormány ebbeli elhatá­rozásának megfelelőleg Rakovszky Iván bel­ügyminiszter a választójogi törvényjavaslatot a miniszterelnök visszaérkezéséig nem ter­jeszti a minisztertanács elé, amely a minisz­terelnök távollétében kizárólag folyó ügyek­kel foglalkozik. A miniszterelnök egyelőre nem foglalkozik a munkanélküliséggel A Szakszervezeti Tanács küldöttsége ma dél­előtt Gál Benő titkár vezetésével megjelent Bethlen István gróf miniszterelnöknél. A kül­döttség tagjai voltak: Reisz Mór, Günther Pé­ter, Knittelhoffer Ferenc, Csapó Sámuel, Sávolt János, Kertész Miklós, Erdőssy Antal. Gál Benő ismertette a munkanélküliség nagy terjedését és rámutatott arra, hogy Magyarország az egyetlen állam, amely nem nyújt segítséget a munkahiány csökkentésére és a munkanélküliek nyomorának enyhítésére. Bethlen István gróf a küldöttség szónokának meghallgatása után a tanácskozásba bevonta Bencs Zoltán dr. miniszteri osztály­tanácsost, a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályának vezetőjét is. A tanácskozás a követ­kező napirend alapján indult meg: 1. Intézkedések a munkaalkalmak azonnali szervezéséről, az ipari termelés megindítása cél­jából termelési hitel szerzéséről. 2. Intézkedések átmeneti munkaalkalmak megszervezéséről. 3. A kivándorlás lehetőségének megteremtése. 1. A munkanélküliek február 1-én esedékes lakbér­­fizetésének elhalasztása. 5. A munkahiány elleni biztosítás. A napirend minden egyes pontjához részlete­sen hozzászóltak az egyes szakszervezetek kép­viselői. Kertész Emil, a Magántisztviselők Szö­vetségének főtitkára, a szellemi munkások munkanélküliségére és az ebben rejlő nagy szo­ciális veszedelemre hívta föl a miniszterelnök figyelmét. A minszterelnök válaszában kijelentette, hogy Genfből való visszatérése előtt nem tud érdemle­gesen foglalkozni a munkanélküliség kérdésével. A miniszterelnök szerint a kormány csak a sza­nálási program keretein belül foglalkozhat a kér­déssel és amennyiben sikerül kiszélesíteni a sza­nálás programját, szó lehet arról, hogy a pénz­ügyi kormányzat áldozatokat is hozzon a munkanélküliség enyhítése érdekében. A szel­lemi munkások munkanélküliségéről szólva, a miniszterelnök elismerte, hogy a szellemi mun­kások helyzete még az ipari munkásokénál is súlyosabb. A magántisztviselők nyugdíjügyeinek rendezését kilátásba helyezi a miniszterelnök­­ a valorizációs törvény keretében. A valorizációra azonban csak az aranymérleg bevezetésével egy­idejűleg kerülhet sor. Bethlen István kijelen­tette, hogy a szellemi munkások súlyos helyze­tének politikai vonatkozásaival és az ebből szár­mazó veszéllyel kiv­ztában van, de a jelen helyzet­ben semmit sem tehet. _______. A küldöttség tagjait egy általában nem sikerült a miniszterelnöknek megnyugtatni és a hallot­takból azt a meggyőződést szűrték le, hogy Bethlen István grófot más kérdések annyira le­foglalják, hogy a munkanélküliség ügyével be­hatóan nem is foglalkozhat. Az egyetlen konkré­tum, ami a mai megbeszélés során kialakult, a miniszterelnöknek az az ígérete volt, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítást nyomaté­kosan fogja a népjóléti miniszter figyelmébe ajánlani. „Vissza kell állítani a Polgárok és Munkások Szövetségét** A józsefvárosi Kossuth-pártkör ma este tár­sasvacsorát rendezett Szász Vilmos pártigazgató, majd Faith Jacques elnök üdvözölte a pártkör vendégeit akik között megjelentek a blokkban tömörült pártok képviselői. A legelső felszólaló Batthyány Tivadar gróf volt. Rámutatott arra, Vasárnap hogy az októbristákat folyton támadják. A tá­­madások őt arra bírják, hogy közzétegye majd azoknak a névsorát, akik az októbristák támo­gatói voltak, de akik most a leghangosabban tá­­m­adnak ellenük. De nemcsak a névsorát fogja közzétenni azoknak, akik a politikának ilyen mimikrijei, de föl fogja sorolni a ténykedéseiket is, még­pedig okiratok alapján. Ezután Hegy­­megi Kiss Pál hangoztatta a polgárság és a munkásság együttműködésének szükségességét. Vissza kell álítani a Polgárok és Munkások Szövetségét. Foglalkozott még az ellenzéket ért támadásokkal is. A szocialisták — mondotta — majd megfelelnek az ellenük irányuló támadá­sokra, ő csak azzal az attakkal foglalkozik, amely a polgári frontot éri. A minisztereln­ök­ politikáját machiavellizmusnak nevezi, majd azt a kijelentést teszi, hogy a szocialistákkal kötött paktum, melyet most előráncigált, voltaképpen polgári program. A miniszterelnök ezt a paktu­mot most arra akarja felhasználni, hogy a szo­cialista pár vezetőségét nehéz helyzetbe hozza, hogy a szocialista párt ellenzéke minél erőseb­ben támadhasson. Ez ellen — jelentette ki —­ küzdeni kell. Rámutat s végül arra az ellentétre, amely Ugrón Gábor és Bárczy István között van. Ugrón nem akar együtt haladni a munkássággal, Bárczy István pedig tudvalevőleg kijelentette, hogy a fővárosi politikában együtt akar menni a munkásokkal. Következő felszólaló Rupert Re­­ase volt, aki a magyar lélek becsületességéről szólott, amely különbséget tud tenni ama ma­gyarság k­özött, amely hatvanezer forinttal meg­teremtette a Tudományos Akadémiát és azok kö­zött, akik Orgoványt és Izsákot tették foga­lommá. Ruperten kívül felszólaltak még Pikler Emil, Benedek János, Búza Barna és Kollmann Dezső dr. Magyarország Angliában vásárol búzát Londonból jelenti a Világ tudósítója. A lapok állandóan jelentéseket közölnek arról, hogy az érdekeltek között Amerikával ál-­­­­dóan gabonavételi és eladási üzleteket bonyolítanak le telefon útján. A mai napon a gabonaárak a londoni tőzsdén valamit es­tek. Az angol piacokon megállapítást nyert, hogy Magyarország részéről is nagy bevá­sárlásokat eszközölnek. A magyar kormány ugyanis a beviteli korlátozásokat május el­sejéig függesztette föl és ennek következté­ben a budapesti malmok az utóbbi napok­ban mintegy harmincezer tonna búzát vásá­roltak. Érdekes, hogy még Oroszország is vásárol gabonát Angliában, valamint lisztet Amerikában. Ezek a vásárlások azt bizo­nyítják, hogy Oroszország prompt szükség­leteit kívánja ily módon fedezni. Mindennek ellenére azonban a londoni gabonatőzsdén nem hiszik, hogy a gabonában világhiány fog mutatkozni. Inkább azt tartják valószí­nűnek, hogy a termelők a gabonaárak ál­landó emelkedése miatt nem akarnak kész­leteiken túladni. Az uralkodó irányzatból arra következtetnek, hogy az árak gyors le­törésére nem lehet számítani. Párizsból jelent a Világ tudósítója. A vi­lág gabonapiacain, különösen Chicagóban, még mindig tart a nagy hausse. Ennek kö­vetkeztében tegnap a párizsi tőzsdén is nagy hausse volt, különösen búzában. Az árak prompt szállításra öt frankkal, határidő­szállításra pedig hat-hét frankkal emelked­tek. A gabonaárak további emelkedésétől is tartanak, mivel a jegyzések mai állása sze­rint a francia búza még mindig jelentéke­nyen olcsóbb, mint a chicagói. Az árak emelkedése annál is inkább bizonyosra ve­hető, mert Franciaországnak még jelenté­keny búzára van szüksége és ezt a búzai mennyiséget csak Amerikából szerezheti be. A kenyérárak emelkedése a lakosság kö­rében nagy izgalmat keltett. A radikális szocialisták parlamenti frakciója már teg­nap foglalkozott ezzel a kérdéssel és úgy határozott, hogy ezt a problémát a földmű­velésügyi minisztériummal való közvetlen tárgyalások útján próbálják megoldani. Ha a helyzet továbbra is rosszabbodna, úgy a radikális szocialista párt az ügyet inter­pelláció formájában a kamara elé viszi. Bécsből jelenti a Világ tudósítója: A vi­lágpiacokon mutatkozó rendkívüli gabona­­hausse Ausztria lakosságát még mindig iz­galomban tartja. A kenyér- és lisztárak ál­landóan emelkednek és az általános drágu­lás is erre a momentumra vezethető vissza. A világ gabonaárainak emelkedése Ausz­triára sújt le legjobban, mert ez az ország már elfogyasztotta ez évi termését és kizá­rólag tengerentúli behozatalra van utalva, minthogy Magyarország, mely legfontosabb szállítója volt, szintén Amerikából vásárol búzát. A többi szomszédos állam se jöhet számításba, mivel a búzatermés ezekben az országokban igen rossz volt. A kenyérárak egyébként Ausztriában tulajdonképpen még mindig alacsonyabbak, mint amilyenek a világpiaci árak. Ezeket az árakat természe­tesen csak a felhalmozott készletek miatt lehetett eddig a mostani színvonalon tartani. Ma Heinl nyugalmazott miniszter a bécsi kenyérgyárak küldöttségét vezette Ramek dr. kancellárhoz. A küldöttség rámutatott a gabona- és lisztárak állandó emelkedésére és ebben a tárgyban megtartandó konferen­cia összehívását sürgette. A kancellár meg­ígérte, hogy a konferenciát a legközelebbi időben összehívják. Államvédelmi koronatanács Belgrádban Belgrádból jelentik. Az államvédelmi bi­zottság tegnap este a király elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a miniszterelnök, a külügyminiszter, a pénzügyminiszter, a hadügyminiszter és a vezérkari főnök vettek részt. Az ülésről felvilágosítást nem adtak. A legutóbbi minisztertanácson a Velen­cében február 3-án kezdődő jugoszláv-olasz gazdasági tárgyalások anyagát vitatták meg. A tárgyalások során többek között sze lesi a Fiume és a Jugoszlávia közti forgalom, a Jugoszláviának bérbeadón fiumei kikötő­­medence tarifá­s és forgalmi kérdéseiről, to­vábbá a Zárával való határmenti, az Itália és Dalmácia közti forgalomról. Miniszteri bizottságot alakítottak, amely állandó érint­kezésben lesz a tárgyalások ideje alatt a ju­goszláv delegációval. ...­­. ——M— A francia kamara folytatta a külügyi költségvetés vitáját Párizsból jelentik. A kamara ma délelőtt Herriot minisztere­l­nök jelenlétében folytatta a külügyi költségvetés részletes tárgyalását. A levéltárak kiadási­­tételénél Herriot minisz­terelnök a hadiokmányok közzétételére vonat­kozó kérdésre azt válaszolta a szociáldemokrata pártnak, hogy a kormány tanulmányozza ezt a rendkívül kényes kérdést Arra a további követelésre, hogy folytassák a titkos bizottság jelentéseinek közzétételét, Herriot miniszterelnök kijelentette, hogy ehhez még egy külföldi hatalom hozzájárulása szük­séges, ez azonban egyelőre nem történt meg. Mihelyt a hozzájárulás megérkezik, folytatni fogják a közzétételt. A kamara ezután elintézte részleteiben a dip­lomáciai kar személyi kiadásait A szíriai igazgatás kiadásainak tételénél Henry Simon radikális képviselő szólalt fel, aki szóvátette, hogy Vreggani tábornokot vissza­hívták és helyébe Sarrail tábornokot nevez­ték ki. Herriot védekezett a támadás ellen és ki­jelentette, hogy Sarrail tábornok kinevezésével súlyos igazságtalanságot tettek ismét jóvá. Bertán kommunista képviselő Egyiptom füg­­getlensége tárgyában intézett kérdést a kor­mányhoz. Herriot miniszterelnök kijelentene, hogy ez azon a szerződésen nyugszik, amelyet Franciaország Angliával kötött és amellyet ő tiszteletben fog tartani. A kamara a külügyi költségvetés 9. szakaszá­nak (a vatikáni nagykövetség kérdése) tárgya­lását hétfőre halasztotta. Eddig az ellenzék ki­lenc szónoka iratkozott fel, akik követelni fogják, hogy ezt a cikket utasítsák vissza a bi­zottsághoz, s a bizottság utólag illessze be a költségvetésbe a vatikáni nagykövetségnek megfelelő adatokat. Úgy látszik, hogy az el­lenzék követelését nagy többséggel vissza fog­ják utasítani, bár több radikális tartózkodni fog a szavazástól. A kommunisták (26) a balol­dali blokkal fognak szavazni. E követelés el­utasítása után folytatják a vitát az egész 9* szakaszról, s ehhez már harminc szónok irat­kozott fel. Az ülés valószínűleg a késő éjsza­kai órákig fog tartani, miután a kormány ra­gaszkodik ahhoz, hogy az ügyet a kamara még hétfőn okvetlen letárgyalja. Az igazi népszövetséget, a világegységet nem lehet megalkotni a különálló szuvere­­nitások megszüntetése nélkül.­­ H. G. WELLS. j

Next