Világ, 1925. március (16. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
4 192. március T. VILÁG ták a temetési szertartás menetét. Szerdán, március negyedikén fog valószínűleg a gyászünnepély a birodalmi elnök házában lezajlani. Az ünnepélyt a birodalmi kormány rendezi, amely a birodalmi gyűlésnek javasolni fogja, hogy a temetést a birodalom költségén hajtsák végre. A gyászünnepéllyel kapcsolatban katonai gyászparádé is lesz. A tulajdonképpeni gyász ünnepélt a birodalmi elnök munkaszobájában lesz, a család hozzátartozói, a birodalmi kormány tagjai, a parlament képviselői, a kormányok, egyes országok diplomáciai képviselői fognak ezen a szőkébb ünnepélyen résztvenni. Ezután a birodalmi elnök palotájának kertjében Luther dr. fog külön meghívott közönség jelenlétében a birodalmi kormány nevében emlékbeszédet tartani. Ezen a gyászünnepélyen az állami Opera zenekara és kórusa is részt vesz. Az elnöki palota kertjében vagy a Budapester- Strasse-n fog a katonai parádé lezajlani. A gyászünnepély után átviszik az elnök földi maradványait az anhalti pályaudvarra. A tulajdonképpeni temetés Heidelbergben fog megtörténni, ahová az elnök holttestét különvonaton viszik el. Az elnöki palotából a gyászmenet valószínűleg a Wilhelmstrassen és az Unter den Lindenen át, a brandenburgi kapun keresztül és a Budapester Strassen végig az anhalti pályaudvarhoz fog vonulni. Az egész útvonalon a Reichswehr és a rendőrség fog sorfalat állni, hogy az alkalmazott csak akkor nem köteles a felmondási időt kitölteni, ha ez alól a munkaadó őt kifejezetten fölmenti. A 38-as tanács egy konkrét esetben a következő ítéletet hozta: „Ha való volna is alperesnek az az állítása, hogy a felmondási idő kitöltését kívánta, ez a körülmény a per elbírálása szempontjából közömbös, mert alperes a felperes kimaradása miatt nem tiltakozott, s mert alperes a felperes elmaradása ellenére is a felmondási időre járó illetmények esedékes részleteit folyósította és így az alperes a felperesnek a felmondási idő alatt a szolgálat alól való fölmentéséhez hallgatólag hozzájárulván, erre a körülményre (t. i., hogy a munkavállaló nem töltötte ki a felmondási időt), utóbb nem hivatkozhatik." Bérczes Aladár dr. A felmondási időt be kell számítani a szolgálati időbe Nem érdektelen a budapesti törvényszéknek mint Munkaügyi Felebbezési Bíróságnak praxisával kissé foglalkozni. A perek között a menynyiséget tekintve, még mindig a munkaügyi perek vezetnek, hiszen a leépítések még javában folynak, az elbocsátások legtöbbjéből perek születnek s így a tisztviselők táborát igazán intenzíven érdeklik még mindig a munkaügyi perek. A bíróságok közül pedig azért legérdemsebb éppen a törvényszék, mint felebbezési bíróság működésével foglalkozni, mert a perek legtöbbje itt dől el végérvényesen, miután egyrészt a harmadbírósághoz (Tábla, Kúria) csak bizonyos nagyobb értékhatár esetén mennek fel ezek a perek, másrészt pedig abban az esetben, ha a törvényszék, mint felebbezési bíróság helybenhagyja az I. bíróságnak a munkaadói marasztaló ítéletét, a munkaadó csak birtokon kívül fellebbezhet, azaz ki kell fizesse előbb az alkamazott követelését. A törvényszéké tehát a döntő szó. A budapesti törvényszéken az ú. n. 38-as tanács intézi ezeket az ügyeket. Elnöke Schwicker Rzihárd, a tanács tagjai között Horváth Dezső, az orvosi diplomával is rendelkező Gyulai Ernő Fuhrmann Antal és Turáki Dezső foglalnak helyet. Magyarország egész munkaügyi praxisát ez a tanács csinálja tulajdonképpen és ez nem kis dolog olyan országban, ahol még mindig az 1875-ös kereskedelmi és az 1884-es ipartörvény van érvényben a szolgálati jogviszony tekintetében anakronisztikus intézkedéseikkel. Ezenkívül érvényben van még egy párszavas rendelet 1920-ból, amely a legfontosabb problémákkal nem foglalkozik. A budapesti törvényszék néhány újabban hozott ítéetét mutatom be az alábbiakban. Beszámítható-e a felmondási idő a szolgálati időbe ? Erről a kérdésről sem a törvényszék, sem a rendelet nem intézkednek. A kérdésnek nagy fontossága van három reláció szempontjából : 1. a felmondási idő nagyságánál (tudjuk, a felmondási idő 2 évi szolgálat esetén a duplájára emelkedik és sokszor 1—2 hónap hiányzik csak a 2 évhez, amikor az állást felmondják; 2. a végkielégítésnél (5 évi szolgálathoz fűződik a végkielégítés) és 3. a nyugdíjnál. A kérdés akkor aktuális, amikor a munkaadó nem kívánja, vagy nem engedi meg a felmondási idő kitöltését. A törvényszék szerint : „a felmondással a szolgálati viszony még nem szűnik meg, hanem ezzel csupán a határozatlan időtartamú szolgálati viszony határozott idejűvé válik. Igaz ugyan, hogy a munkaadó a felmondott alkalmazottat a felmondási időtartama alatt való szolgálata alól felmentheti, azonban ez a körülmény a szocáali viszonyt azonnali hatállyal csak akkor szünteti meg, ha az alkalmazott a megszüntetésbe kifejezetten belemegy,mert a munkaadó azon egyoldalú ténye, hogy a felmondási idő kitöltését nem kívánja, nem hozhatja az alkalmazottat rosszabb helyzetbe, mintha a felmondási idő alatt is tényleges szolgálatot teljesített volna." Az alkalmazott megtagadhatja az új beosztásba való helyezését, ha az új munkakör után kevesebb felmondási idő járna. Mit kell érteni az engedelmesség makacs megtagadása alatt? Az ipartörvény értelmeiben az alkalmazott az engedelmesség megtagadása miatt csak akkor bocsátható el azonnali hatálylyal, ha ez a megtagadás makacs módon jelentkezik. Az egyes bíróságok különbözőképpen értelmezik a „markacs" jelzőt. Egy konkrét esetből kifolyólag a 38-as tanács a következőket mondta ki: „A fellebbezési bíróság helyesnek találta az első bíróság azon döntését, hogy az alperesnek nem volt joga a felperest rögtöni hatállyal elbocsátanii, ugyan nem azon okból (amit az I. bíróság mondot ki), hogy csak több parancs megtagadása volta, a kötelesség teljesítése makacs megtagadásának fogalma alá vonható, mert egy parancsnak figyelmeztetés dacára való nemteljesítésében is nyilvánulhat makacsság, azonban a törvényszék álláspontja szerint bizonyos folyamatosság szükséges, hogy ebből a konokiság megállapitlató legyen. El lehet-e bocsátani az alkalmazottat, ha a munkaidő alatt sokszor hívják a telefonhoz? „Az alperes (tőzsdebizományos) a rögtöni elbocsátás" cicáiul felhozott símnionálási okra nézve maga jelentette ki az T. bíróság előtt, hogy azt nem tudta, várjon a felperest hívták-e a telefonhoz, vagy ő hívott-e fel valakit és arra bizonyíték egyébként nem merült fel, hogy a felperes a tilalom ellenére felhívott volna valakit. A dolog természetébel folyik, hogy senkiit attól jogosaneltiltani nem lehet, hogy hívásbra ne jelentkezzék, mert ez a munkaadó olyan rendelkezése volna, mely könnyen az alkalmazott legfontosabb érdekei sérelmét okozná, vagy érdekeit veszélyeztetné. A fellebbezési bíróság tehát felperes magatartását nem találta olyan sérelmesnek, mely miatt az alperes őt rögtöni hatállyal jogosan elbocísáthatta volna." A felmondási idő kitöltésének elengedése. A bírói gyakorlat hosszú időn keresztül az volt. kéréseink majd befolyásolhatják ? Én tartottam az orvos elégtételének örülni, elégedetten bólogatni és örömmel mosolyogni. „No lám. No, ugye. Nagyon kitűnő." Az öregasszony érezte, hogy a meggyőződésem nagyon ingatag. Csillogó fekete szeme fürkészve nézett rám. Előrehajolt, fölemelte egy ujját és halkan, intően, rejtelmesen mondta: Hátha Istennek ez a próbatétele. Ki tud elég buzgalommal imádkozni ? Erre igazán nem felelhettem most már mást, minthogy ez csakugyan föltételezhető. Azután szeretettel megdicsértem, mert olyan nagyszerűen összeszedte magát, biztattam, hogy ezentúl is viselje ilyen jól magát és elmentem. Két nap múlva hivatott. Ágyban találtam. Egészséges és erős volt még mindig, csak egy nagy feszültség merevsége volt az arcán. Mi az ? Mi történt ? Az történt, hogy az elmúlt éjjel megint virrasztott és imádkozott, mert érezte, hogy virrasztania és imádkoznia kell. És egyszerre azt érezte, hogy ami itt van körülötte — falak, házak, város —, egyszerre eltűnik ; nem a szemével lát, de lát, lát, lát. Mit látott ? Viktort látta. Viktor rohant előre egy sáros mezőn, jobbra tőle egy óriási fekete katona, balra tőle egy alacsonyabb szőke. Egyszerre tűz és fölei csapódik föl, a két másik katona eltűnik, de Viktornak nem történik semmi baja, hanem rohan tovább. Ezt látta ? Ezt. Engem pedig azért hivatott, mert ő tudja ugyan, hogy ez így történt, de — Isten ezt nem fogja bűnéül venni —, szeretne Viktorról minél előbb hírt kapni. Megígértem, hogy megpróbálok Viktorról hírt szerezni. Meg is próbáltam, de teljes sikertelenséggel. Az északi harctéren állandó mozgásban voltak a csapatok, lehetetlen volt távirattal elérni egy tartalékos lisztjelöltet. Aránylag rövid idő alatt azonban levél jött Viktortól. Az öregasszonyekkor már talpon volt — csak egy napig feküdt —, munkáján sürgött-forgott a lakásban, és amikor fölmentem, szótlanul elém tartotta a Viktor levelét. Viktor ceruzával írt. „A tegnapi rohamnál" — írta —, ,,egy nehéz orosz gránát éppen előttem robbayit föl. Jobbra tőlem egy hatalmas bosnyákot és balra tőlem egy szegény kis budapesti fiút megölt. Nekem semmi bajom se történt.” Az öreg asszony szótlanul nézett rám. Nem tudtam, mit mondjak. Az öreg asszony intett, hogy ne is szóljak semmit, azután elfordult, hogy ne lássam, hogyan tördel az ajka egy lázasan elmormolt, gyors imát. Pár hét múlva az üregasszonynak megint látomása volt. Látta, amint orosz katonák Viktor felé céloznak és lőnek . Viktor mellett elesik egy bozontos bajuszú katona, de Viktornak nem történik baja. Nyolc nap múlva jött a Viktor levele. Egy szakasz vezetője — derék népfölkelő —, mellette esett el, de neki nem történt baja. Ekkor gondosan összehasonlítottam a vízió idejét az esemény idejével. Pontosan egyezett. Kénytelen voltam megállapítani, hogy az öregasszony csakugyan valami rendkívüli és csodálatos érzékenységgel megérzi, ha Viktort különös veszedelem fenyegeti és hogy annak a helyzetnek a képét, amelybe Viktor ilyenkor kerül, vizuálisan fölfogja. Magyarázat ? Nincs magyarázat. Kriptesztézia , mondják azok, akik gyűjtik és rendszerbe próbálják foglalni az ilyenféle adatokat. Kriptesztézia : mondtam én is, de természetesen nem gondoltam és nem gondolom, hogy valamit már meg is értettem azáltal, hogy nevet adtam neki. Viktor nemsokára hazajött szabadságra és az ő elbeszélései még jobban megmutatták, hogy az öreg asszony víziói kis részletekben is frappáns módon egyeztek volt a valósággal. Mikor a Viktor szabadsága lejárt és Viktor újra elment, a búcsúzás szomorú volt, de az öreg asszony most nem roskadt össze a fájdalom alatt. Imádkozott és várt. Időről időre elhivatott engem, hogy elmondja, amit látott: hogyan óvta meg Viktort ismét a haláltól az ő imája ; pár nap múlva azután elégedetten adta át a Viktor levelét, amely beszámolt arról, amit ő már látott. Viktor azután néhányszor megint hazajött szabadságra ; megint elment, és a háború még mindig tartott, a vér még mindig folyt, az ember még mindig hullott. Viktor már második éve az olasz harctéren volt. Egyszer, amikor hosszabb szünet után fölmentem az öregasszonyhoz, fáradtnak és nyugtalannak találtam. Eleinte nem akarta megmondani, mi bántja. Hosszú faggatás után végre elmondta, hogy pár nappal ezelőtt egy rettenetes gondolat jutott eszébe. Valami kimondhatatlan szörnyűség, amire ő soha azelőtt nem gondolt, de amitől most nem tud megszabadulni. Mi az? — Doktor úr — mondta a kezét tördelve —, hát maga soha nem gondolt arra, hogyha az én imám Viktort megmenti, akkor más katonáknak azért meg kell halniok ! Meglepetve néztem feszült figyelemmel váró arcába. Elég jól tudtam már, hogy az imájának milyen hatást tulajdonít, de ennek a végső és logikus konzekvenciának a levonására semmiképpen nem voltam elkészülve. Most a legegyszerűbb elintézés tulajdonképpen az lett volna, ha jóindulatúan megmagyarázom neki, hogy bár ő csodálatos dolgokat élt meg, mégsem szabad azt hinnie, hogy az imája valóságos beavatkozás volt az események menetébe. Ha Viktor él, annak örülnünk kell. De tudnunk kell azt is, hogy nem az ő imái mentették meg. Szabad-e ezt mondanom neki ? Még nem is feleltem magamnak, amikor ő türelmetlenül megszólalt: — Viktort az én imám mentette meg. De szabad-e nekem imádkoznom érte, ha akkor más anyák fiai halnak meg ? Megpróbáltam felelni neki. Elmondottam, hogy a háború rettenetes áldozatokat kíván; nagyon sokan elpusztulnak ; lesznek, akik életben maradnak. Semmiesetre se lehet azt mondani, hogy akik életben maradnak, azokat bármilyen felelősség vagy bűn terheli a halottakkal szemben, akármi volt is az a törvényszerűség, vagy az a véletlen, az az erő, vagy az az ima, amely az ő életüket megtartotta. — Viktort nem is terheli semmi felelősség, — kiáltott föl az öreg asszony, -t De engem ! De engem ! — Az egyik szegény katona meghal, — mondtam — a másik életben marad : ez a háború szörnyű rendje. — De doktor úr, — sírt föl az öreg asszony kétségbeesve —, hát nem látja : mindig mellette kell elesnie valakinek azért, hogy ő életben maradhasson. Ha én most imádkozom majd és megint látni fogom, hogy a másik hogyan hal meg , azt én nem bírom el. Hiszen azt én öltem meg. — Az ágyú és a fegyver. — Én fordítottam el a fiamtól... és én irányítottam feléje. — Minden anyának jogában van a fiáért imádkozni. — Más anyák fiainak a haláláért is ? Megpróbáltam azt mondani, hogy az egyik katona megmenekülése nem jelenti okvetlenül a másiknak a halálát. Az öreg asszony azonban keseregve válaszolta, hogy a Viktor megmenekülése bizonyosan azt jelenti, hogy a mellette lévő katonának meg kell halnia. Lehetetlen volt meggyőznöm. — Azt hiszem, — mondta reszkető alakkal —, azt hiszem . . . csak azt volna szabad imádkoznunk, hogy Isten könyörüljön rajtunk . . . legyen izgalmas minden anyához és minden jó anyának a jó fiához. A következő napokban gyakran fölkerestem. Kész érvekkel mentem föl hozzá, de legfinomabban kieszelt teozófiai okoskodásaim is szégyent vallottak ennek az öreg asszonynak a forrón föltámadt lelkiismerete és bugyogva áradó emberszeretete előtt. Végül nem maradt számomra más hátra, minthogy meghallgassa a vallomásait és néma tanúja legyek a vívódásának. Elmondta, hogy már régebben is néha látta — éles vízióban látta —, azokat az anyákat. De ezzel a gondolattal nem akart törődni, csak a Viktor megmenekülésének akart örülni, azokat a víziókat tehát elűzte a tudatából. De a látomások most mind visszatérnek , most mindig látja a síró anyákat és velük sír. Nem tudja többé élvezni önző örömét és éjjel és nappal azt kérdezi magától, szabad-e ezentúl is a fia életéért imádkoznia. Még imádkozik. Hetekig tartott a vívódása. És ha én más! * Sok ezer építőipari és mezőgazdasági munkást lehetne elhelyezni Törökországban (A Világ tudósítójától.) Az utolsó hetekben részint a fővárosban, részint az ország különböző városaiban kivándorlási ügynököket leplezett le a hatóság. Az illetőket természetesen ártalmatlanná tették, de senki sem vizsgálta azt, hogy ezeknek az ügynököknek miért sikerül mostanában áldozataikat olyan könnyen léprecsalni és senki sem próbálta a baj igazi orvosságát megtalálni. A kivándorlásra csábítók könynyű sikerének magyarázata pedig igen egyszerű: az országban munka nélkül tengődők mindenáron kenyérhez akarnak jutni és a kenyérért folytatott keserves küzdelmükben könnyen kerülnek rosszhiszemű emberek hálójába. A kivándorlási ügynökök bűnös munkáját lehetetlenné tenné az, ha a kormány venné kezébe ennek a rendkívül fontos kérdésnek a rendezését. A kormánynak kellene gondoskodni arról, hogy a munka nélkül maradt magyar munkások törvényes úton és a hatóságok segítségével juthassanak el oda, ahol két kezük becsületes munkájával biztosítani tudják maguknak a megélhetést. Kétségtelen ugyanis, hogy vannak országok, ahol egész sereg magyar munkást el lehetne helyezni. Ezt bizonyítja az a levél is, melyet egy Törökországba kivándorolt magyar tudós a napokban hozzátartozóinak küldött A levél Angórából kelt és a többek között a következőket mondja: „A gazdasági helyzet itt lassan jut az európai értelemben vett kerékvágásba. Hogy a török nép elérje céljat, hiányos vasútvonalait iparkodik rendbehozni. Az állam nem zárkózik, és kisebb iparüzemek felállítása elől, tehát keletkeznek kisebb szövőgyárak, malmok, építkezéshez szükséges fűrésztelepek, kőtörők, rossz téglát előállító téglagyárak, ezek azonban csak a legminimálisabb szükségletet elégítik ki. Stambul kereskedelmileg meghalt, a főváros Angóra. Ide koncentrálnak mindent, itt épül a legjobban minden a katonai és polgári hatóságok számára. Miután az ország igen nagy, az új közigazgatás építkezéseit a perifériákra is kiterjeszti. Szambulon kívül, amely — mint mondom — kereskedelmileg teljesen meghalt, igen kevés munkanélküli van, mert az állam berendezkedésével, építkezésekkel nagy konjunktúrát teremtett a vállalkozásokban. Az európai nagyobb cégek versenyeznek itt egymással. Legutóbb bérkérdés miatt nagy sztrájk von, de a munkaadóknak a bérek leszorítására vonatkozó törekvése megtörik, mert nagyon kevés a képzett török munkás. Az élelmiszerek nem drágák. Egy 8—6 kg.-os pulyka egy font, egy liba 1—1.50, egyokka fehér kenyér 27 piaszter. De nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági munkások is el tudnak helyezkedni. Törökországban sok megmunkálatlan föld van és a ja állam annyit ad ingyen, amennyit megművelni tudnak. A mostani építkezések alkalmával sokezer építőmunkást el lehetne itt helyezni, mert nagyarányú híd-, alagút-, ház- és vízműépítkezések folynak, illetve folynának, ha volna hozzájuk kellő számú munkás. Úgy tudjuk, hogy Japánban is keresnek,állandóan építőipari munkásokat. Már a török munkások is szervezkednek. Most alakult meg a vasmunkások szakszervezete, körülbelül kétszázötven taggal. . . A török kormány Szimpátiával viseltetik is magyar munkások iránt és minthogy nekem meglehetősen nagy ismeretségem van, tudom, hogy az állam maga is közvetlenül hajlandó lenne munkásokat alkalmazni." Érdeklődtünk a levélben leírt viszonyokat illetően a török konzulátuson, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a konzulátus a török kormánytól hivatalosan nem kapott felszólítást, hogy küldjön munkásokat, de ha ilyen utasítás érkeznék, igyekeznének ennek eleget tenni. A konzulátuson is úgy tudják, hogy Törökországban van munkaalkalom. Nehogy azonban bárki is kellemetlenségnek legyen kitéve, beutazási engedélyt csak annak adnak, aki igazolja, hogy valamelyik törökországi vállalat vagy munkaadó őt Törökországban hajlandó alkalmazni. Aki tehát ki akar utazni, legjobban teszi,, ha előre szerez egy ilyen akceptáló levelet. Nem áll az, hogy a munkások szociálpolitikailag védtelenek, minden munkás megfelelő védelemben részesül. A törökországi helyzetre vonatkozó ezt a két információt megerősítették a Szakszervezeti Tanácsnál, ahol kijelentették, hogy tudomásuk szerint Törökországban tényleg lehetne ipari munkásokat alkalmazni, de úgy tudják, hogy szociálpolitikai tekintetben nem egészen rendezettek a viszonyok. Éppen ezért, hogy a kivándorolni akaró munkások rossz helyzetbe n jussanak, szükségesnek tartanák, ha a magyar kormány sürgősen érintkezésbe lépne a török kormánnyal és megegyezést létesítene vele a magyar munkások védelme, illetőleg helyzetének biztosítása tekintetében. A kivándorlási ügynökök bűnös munkájának tehát könnyen véget vethetne a kormány, ha egyrészt idehaza is megteremtené a már annyiszor beígért munkaalkalmat, másfelől ■ pedig szerződést létesítene nemcsak Törökországgal, de mindazokkal az államokkal, amelyekben a magyar munkások munkát és kenyeret tudnának találni. Hogy a technika vívmányai egy nép áldásává vagy átkává válnak-e, hogy jólétét vagy nyomorát növelik-e, ez azoktól a szellemi hatalmaktól függ, melyek a képek használatát vezetik. CARL JENTSCH. Vásárfi