Világ, 1925. június (16. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-02 / 123. szám

Szerda dást keltett — az illetékes kormányhatóságok a megtorláshoz szükséges törvényes intézkedé­seket azonnal foganatosították. Beniczky Ödön ellen hamis vád vétsége, kormány­zósértés vétsége és a hivatali titoktar­tás megsértésének vétsége miatt. Az Újság című lap ellen pedig tiltott közlés vétsége miatt az eljárás megindult." Politikai és jogászi körökben élénk megbe­szélésre ad okot az a kérdés, hogy Beniczky Ödön ellen milyen címen indul meg — a ka­tonai ügyészségen tett és később Az Ujság­ban leközölt vallomása miatt — az eljárás. Be­niczky Ödön ellen a legelőször kiadott kom­müniké három vádat konstruál. Az egyik a kormányzósértés, a másik hamis vád, a har­­m­adik a hivatali titoktartás megszegése. A kormányzósértés esetében az 1913. évi XXXIV. tc. 2. szakasza nyer alkalmazást, mely szerint az, aki a kormányzó ellen sértést kö­vet el, vagy a kormányzó tényeit sértő módon bírálja, vétség miatt két évig terjedhető fogház­zal büntetendő. Ha pedig ezt a cselekményt nyomtatvány útján, vagy egyéb módon nyil­vánosan követi el, a büntetése három évig ter­jedhető fogház. A hamis vádra vonatkozóan a BTK 227—229. Szakaszai rendelkeznek. A 227. szakasz szerint hamis vádat az követ el, aki mást valamely hatóság előtt büntetendő cselekmény elköveté­sével tudva hamisan vádol, v vagy ellene tudva hamis bűnjeleket, vagy bizonyítékokat kohol, vagy állít elő. A hamis vád bűncselekményének büntetése abban az esetben, ha a hamis vád bűntettre, vagy vétségre vonatkozik, öt évig terjedhető­­egyház. Érdekes rendelkezéseket tartalmaz azonban a büntetőtörvénykönyv 228-ik szakasza, amely akként rendelkezik, hogy a hamis vád hivatal­ból csak akkor üldözendő, ha ennek alapján a büntető eljárás a megvádolt ellen már meg­indíttatott. Amennyiben az ellen, akit hamisan vádoltak, a bűnvádi eljárást nem indítanák meg, a 229. szakasz szerint a hamis vádnak csakis annak az indítványára van helye, akit a hamis váddal illettek és ilyenkor a bünte­tés csak egy évig terjedhető fogház lehet. A harmadik vád, amit Beniczky Ödön ellen emeltek, a hivatali titoktartás elárulása, amit a BTK 479. § szerint az követ el, aki a hi­vatali állásával tudomására jutott hivatali tár­gyalást, iratot, stb., akár az állam, akár ma­gánosok ártalmára másokkal közöl, vagy köz­zétesz. A büntetés egy évig terjedhető állam­fogház. Mértékadó jogászi részről ezzel a jogászi ok­fejtéssel szemben megállapítják, hogy hamis vád címén csak akkor indítható eljárás, ha a vallomásban érintett személyeket előbb eljárás alá vonták és ennek során megállapították, hogy a vallomásban elhangzott állítások nem felelnek meg a valóságnak. Ebben az esetben is csak akkor, ha nyilvánvalóvá válik, hogy rosszhiszeműen történtek az állítások, különben csak hatóság előtti rágalmazás címén lehetne eljárást indítani ellene. A Beniczky ellen indí­tott eljárásnál figyelembe kell venni azt a szempontot, hogy csak abban az esetben követ­hetett el hatóság előtti rágalmazást, ha vallomá­sában azt az immunitást, amit a tanú tanú­vallomásában a bíróság előtt élvez, túllépte volna, tehát, ha az eljárás alá vonható szemé­lyeken kívülállókra vonatkozólag tette volna meg a vallom­ásában foglalt állításokat. Tekin­tette arra, hogy a Somogyi—Bacsó-ügyben isme­retlen tettesek ellen folyik az eljárás, egyelőre nem állapítható meg, hogy mely személyek tekinthetők olyanoknak, akik esetleg ügyféli mi­nőséget nyernek a bűnügyben. Huszár Károly miniszterelnöki nyilatkozata a Somogyi­—Bacsó-gyilkosságról A nemzetgyűlés 1920 február 20-iki ülésén Huszár Károly akkori miniszterelnök napirend előtti felszólalásában a Somogyi—­Bacsó-gyil­­k­ossággal kapcsolatosan többek között a kö­vetkezőket jelentette ki: A politikai gyilkosságok hosszú láncolatá­ban, amelyek 1918 október 1-je óta történtek Magyarországon, megrendítő eset történt, amely kötelességemmé teszi, hogy egész erkölcsi fel­háborodásommal, a kormány tekintélyével és a nemzetgyűlés szavával tiltakozzam minden ilyen eset ellen és elhárítsak minden olyan látszatot, mintha ebben az országban bárki volna, akár polgári, akár katonai személy vagy hatóság, aki egy pilanatig is hajlandó volna eltűrni azt, hogy hasonló esetek az országban megismétlődjenek. (Élénk helyeslés, taps a Ház­ minden oldalán.) A kormány az összes hatóságokkal egyetértésben mindent el fog kö­vetni, hogy a legenergikusabban kikutassa a tetteseket és kézrekerítésük után statáriális bíróság elé állítsa azokat. Nem akarok H­ellen- Szamuelliket látni, elég volt a gaztettek soro­zatából, amelyeket keresztény jelszavak örve alatt végrehajtanak. Sem a kormány, sem a hadsereg, sem semmiféle hatóság nem fogja eltűrni, hogy titkos társulatok, mert vannak ilyenek, az ország jó hírnevét a külföld előtt bemocskolják... Aki az önbíráskodás útján öl, az közönséges gyilkos. Huszár Károly miniszterelnök ezután a kö­vetkezőket jelenti ki: — Ezekkel a sötét elemekkel most fel kell vennünk a küzdelmet. Ezeket a titkos társa­ságokat fel kell oszlatni, tagjaikat, ha bűnön kapjuk őket, fel kell akasztani. Minden té­nyező ebben az országban azon lesz, hogy ennek a bűnténynek összes adatait a lehető legrövidebb időn belül kiderítsük és azok, akik a bűntényt elkövették, példát statuáló bünte­tésben részesüljenek. Ezenkívül preventív in­tézkedéseket is fogunk tenni. Fel vagyok ha­ ManV3 annak a kijelentésére is, hogy a fő­vezér mindent el fog követni, hogy a katona­ság a hatóságok nyomozását a legeredménye­sebben támogassa. A szerencsétlenséget meg nem történtté tenni nem lehet, de olyan bün­tetést fogunk statuálni, amely a bűntényt pél­dásan fogja megtorolni és más hasonló akció­kat meg fog hiúsítani. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék a bejelentésemet tudomásul venni. Kérem ebben az ügyben az egész nemzetgyűlés erkölcsi támogatását. Huszár Károly ma nyilatkozott, amelyben kijelenti, hogy álláspontja ma is változatlanul az, amit a nemzetgyűlés ülésén miniszter­­elnöksége idején elmondott. Gömbös Gyula feljelentése Beniczky Ödön ellen Gömbös Gyula ügyvédje ma délelőtt megje­lent az ügyészségen Polányi Aladár dr. fő­­ügyészhel­yettesnél és bejelentette, hogy Be­­niczkynek Az Újság vasárnapi számában meg­jelent vallomása miatt rágalmazás címén fel­jelentést tesz Beniczky Ödön ellen egyes, a vallomásban előforduló kitételek miatt, ame­lyek Gömbös Gyulára vonatkoznak. A főügyészhelyettes utasította az ügyvédet, hogy panaszát írásban nyújtsa be pontosan megemlítve azokat a részleteket, amelyeket Gömbös Gyula magára nézve sértőnek talál. VILÁG 1925 június 3. 3 Pontban fél kettő órakor egy autó állt meg a főkapitányság Zrínyi utcai kapuja előtt, amelyből két úr szállott ki. A városházáról jöttek. Zárt borítékban a polgármester be­tiltó végzését vitték, amelyet átadtak Radák főtanácsosnak, a központi ügyelet vezető­jének. A főkapitányságról nyomban telefonon felkeresték a vadászutcai rendőrkapitány­ Kikézbesítették és végrehajtották Az Újság betiltását jogot, hogy megfelelő rendőrlegénység száll­jon ki azoknak az Az Új­ság-példányoknak az elkobzására, amelyek esetleg már kike­rültek a rotációs gépből, tekintettel a késő éjszakai órára. Ezzel egyidejűleg a főkapi­tányságról egy rendőrtisztviselőt, Jiét de­tektív kíséretében az Az Újság Vilmos csá­szár úti szerkesztőségi helyiségébe küldtek, hogy a lapbetiltó végzést közöljék. Éjszaka 2 óra előtt 1 perccel megjelent az .Az Újság szerkesztőségében Szvoboda fővárosi tanácsjegyző és Zobor fővárosi fogalmazó, akik az Az Újság felelős kiadóját, Ilirsch Alfrédet keresték. Hirschnek egy hivatalos borítékot adtak át, amelyben egy félív papiroson gépírásos szöveg volt, amely a betiltó végzést tartalmazta. A végzés szövege a következő : Másolat. •*­*­M. kir. Belügyminiszter. 196.560/1925—VII. szám. A Budapesten, az Az Újság rI. kiadásában és Ágai Béla és Kóbor Tamás felelős szerkesztésében megjelenő Az Újság című politikai napilap további megjelenését az 5484/1914. M. E. számú rendelet alapján megtiltom. Mondott sajtótermék az 1925 május 31-én megjelent, 122. számában „Beniczky Ödön vallomása a Somogyi-gyilkosságról" címmel egy már hatóság előtt folyamatban lévő bűnügyben keletkezett nyomozati vallomást közölt le teljes terjedelmében, amely az 1912. XXXIII. tc. 264. szakaszába ütköző, a 263. szakasz szerint büntetendő tiltott közlés vétségének jelenségeit tünteti fel. A lap az említett közlemény közzétételével arról tett tanúságot, hogy a szerkesztőség a közlésre elfogadott anyag megválogatásánál a kellő körültekintéssel nem jár el, s lapjában oly tendenciák érvényesülésének nyújt teret, amelyek a büntetőtörvények rendelkezéseibe súlyosan beleütköznek, másrészt az állam érdekével össze nem egyeztethetők. Ennek következtében nem látok garanciát arra nézve, hogy a szóbanforgó lap a jövendőben — a közleményben tárgyalt ügy további fejtegetése folyamán, valamint általában is — az ország belső rendjét és közbiztonságát kellőképpen szem előtt fogja tartani és azokkal ellentétbe nem kerül. Ezért a gondozásomra bízott közérdek, valamint az állam külpolitikai érdekeinek védelmében a fentiek szerint kellett, határo­znom. Felhívom polgármester urat, hogy ezt a rendelkezésemet az említett sajtótermék kiadójával (Hirsch Alfréd, V., Vilmos csá­szár út 34.) haladéktalanul közölje. Budapest, 1925 június 2-án. Rakovszky s. k. A székesfőváros polgármesterének ' ' , Budapest A másolat hiteléül: J . Stampfl s. k. irodavezetői-1. A polgármester körpecsétje. A félív másik oldalán 62.903/925—XI. szám alatt a következő határozat van: Ezt a miniszteri leiratot tudomásvétel és miheztartás végett közlöm Hirsch Alfréd­del, a budapesti kir. ügyészséggel, a budapesti kir. államrendőrség főkapitányságával és főparancsnokságával. A polgármester helyett: Várossy s. k. tanácsnok Alighogy a két fővárosi tisztviselő el­hagyta az .41 Újság épületét, Bozzay Gyula dr. rendőrtanácsos vezetésével rendőrsza­kasz szállta meg a lap épületét. Néhány rendőr a kapuban maradt, a töb­biek pedig bevonultak a szerkesztőségbe és minden egyes szobában egy-egy rendőr he­lyezkedett el. A rendőrök arra figyelmeztet­ték a szerkesztőség tagjait, hogy az intézke­dések végrehajtásának lezárásáig tartózkod­janak a telefonálástól. A rendőrtanácsos pedig a nyomdába ment és megállapította, hogy a lap kinyomatására semmiféle előkészület nem történik, s tíz percnyi ottartózkodás után eltávozott. A szerkesztőségi szobákban és az épület kapujában továbbra is ottmaradtak a rend­őrök. Csak Vass József beszél napirend előtt a Beniczky-ügyről (A Világ tudósítójától.) Ma az esti órákban megerősítették azokat a híreket, hogy az új házszabályok által adott lehetőségek­ alkal­mazásával az elnök sem napirend előtti fel­szólalásra, sem sürgős interpellációra nem ad engedélyt az ellenzék szónokainak, és így valószínűleg nem kap engedélyt a napirend előtti felszólalásra az egységes párt által ki­jelölt szónok, Szabó Sándor sem. Ellenben mint miniszterelnökhelyettes már az ülés megnyitása után fog szót emelni Vass József, hogy visszautasítsa a kormány részéről a Beniczky Ödön által emelt váda­kat. Az egységes párt­ köreiben elterjedt hí­rek szerint a miniszterelnök-helyettes arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy Beniczky Ödön forradalmi irányba akarja terelni a magyar politikát, és éppen ezért a kormány a legnagyobb energiával fog megtorolni min­den olyan akciót vagy állásfoglalást, amely Beniczky törekvéseit akarja alátámasztani. Általában azt várják, hogy már Vass Jó­zsef felszólalásának politikai kijelentései vi­haros jelenetekre fognak alkalmat adni a nemzetgyűlésen, és Vass József egyes kijelen­tései éles ellenmondást váltanak ki majd a nemzetgyűlés ellenzéki pártjaiból. Az ülés végén, a napirendi vita során újból szó fog esni a Beniczky-ügyről, amennyire az új házszabályok erre módot adnak, és ehhez két szónok szögezheti le majd az ellenzéki pártok felfogását azokról a lépésekről, ame­lyeket már idáig is foganatba tett a kormány a megtorlás területén. Vass József népjóléti miniszter ma este nyolc órára magához kérette a sajtó kép­viselőit és Rakovszky Iván belügyminiszter jelenlétében kifejtette a kormány által kép­viselt álláspontot. Felmentés - a lefegyverzés a­ól Genfből jelenti a Világ tudósítója. A nem­zetközi fegyverkereskedelmi konferencián ma újból nagyarányú orosz vita volt. A fő­bizottság az albizottságnak egy javaslatát terjesztette elő, amely azt indítványozza, hogy az orosz határszéli államokat, tehát Észtországot, Lengyelországot, Lettországot, Finnországot és Romániát unnőaddol merít­ték föl a fegyverkezés leszállítására vonat­kozó kötelesség alól, amíg Oroszország nem csatlakozik a lefegyverzésre vonatkozó kon­vencióhoz. Ezt az indítványt rendkívül heves vita követte, melyben az angol és amerikai delegátusok is élénken részt vettek. A vita eredménye az volt, hogy néhány szavazat ellenében az indítványt elfogadták. Az osztrák reakció előretörése (A Világ bécsi munkatársától.) Szarkasz­­tikus mosollyal mondotta Joffe, a szovjet bécsi követe e sorok írójának : Ha a bolse­­vizmus importálható lenne, nyugodt lehet, hogy már mindenütt ott volna. Valóban a bolsevizmus nem importálható, főleg pedig nem Ausztriába, mert a munkásság, amely­nek ezt az ajándékot szánták, hallani sem akar róla. Úgy látszik azonban, hogy e tétel fordítottja áll a reakcióról, amely igenis im­portálhatónak bizonyult — még Ausztriába is, amely eddig rendületlenül állott ellen az európai reakció hol gyengülő, hol erősbödő hullámverésének. Magát áltatná, aki tagadná, hogy a reak­ció előretörőben van Ausztriában ma is. Nagyobb mértékben, mint gondolnák, még­pedig azért, mert mélyebbre nyúló okai van­nak, mint ahogy felületes pillantásra lát­szik. Sajátságosak az osztrák reakció tüne­tei, mert sajátságosak okai is. Hiszen maga a reakció is sokféle lehet. A fellendülés, a gazdasági virágzás korában a reakció kez­­tyűt húz kezére, a gazdasági hanyatlás ide­jén pedig gummibotot és revolvert ragad markába. Ausztria a gazdasági hanyatlás korát éli, tehát a reakció is gumibotos for­májában jelentkezik. Ez a jelentkezés pedig mind gyakoribb lesz, a reakció mind sűrűb­ben adja le névjegyét. Csak az utóbbi napok eseményei: a mödlingi horogkeresztes csata, amelynek áldozata Müller szocialista községtanácsos, Mataja külügyminiszter el­képesztő reakciós beszéde, amelynek fordu­latait a szent szövetség korából kölcsönözte és végül a főiskolai ostromállapot, amely, napok óta tart. Kétezer fegyver és sok százezer ököl . A reakció terrorcsapatai rendkívül cseké­lyek, alig pár ezer emberre rúgnak, míg a másik oldalon velük szemben a szervezett munkásság százezres tömegei állanak. Ké­zenfekvő a kérdés, hogy miért engedi meg a munkásság, hogy a reakció ujjat húzzon vele. Két okból: egyrészt, mert a reakció állig fel van fegyverezve, míg a munkásság fegyver nélkül van. Nem képletesen szólva : kétezer fegyveressel szemben kevés még százezer puszta ököl is. A politikai sztrájk fegyvere pedig a mai konjunktúrálatlan időkben egyet jelentene az öngyilkossággal, mert a munkáltató legfőbb vágya, hogy munkásai sztrájkoljanak. , Az osztrák reakció erősbödésének két mélyreható oka van, az egyik belső, a má­sik külső. A belső ok gazdasági természetű, a másik politikai. Ausztria gazdasági helyze­tét mi sem jellemzi jobban, mint a munkás­­kamara terve, hogy tegyék lehetővé 50.000 munkás kivándorlását. Ez nyílt beismerése annak, hogy a mai Ausztria életképtelen, jobban mondva képtelen eltartani lakossá­gát. A békeszerződés megfosztotta az osztrák ipart évszázados piacaitól, a látszatkonjunk­túra lepergése után nem maradt itt más, mint egy korhadt, elszegényedett gazdaság, a valósághoz mérten az irrealitásba torzul­tan elnagyolt ipari és bankszervezet, ragyogó külső keret, amelyből kihullt a tartalom. Erre a korhadt alapra épült volna fel a nép­­szövetség által elgondolt egészséges állami gazdálkodás. Természetes, hogy ez lehetet­lenség és így a szanálás eljutott az elkerül­hetetlen csődhöz. A nagytőke pénzeli a terrort Munkaalkalom nincs, a kormány már nem bírja a munkanélküli segélyt adni, ellenben a határok elzárva, a munkás tehát nem vándorolhat ki. Mi volna ez más, mint éh­halálra ítélése sok százezer munkáscsalád­nak. Ettől fél a konzervatív polgárság, ipari tőke és a megmaradt bankokrácia. Az éhes gyomor forradalmat jelent. Ha már el kell pusztulni azoknak, akiket a társadalom nem tud munkával ellátni és táplálni, legalább még egyszer rombolni szeretnének kiszenve­désük előtt. Már előre féken kell tartani, meg kell félemlíteni a már most éhező és később éhezővé váló munkástömegeket. Ho­rogkeresztes és frontharcos, pénzért kapható előcsapata a reakciónak. A nagytőke pénzeli a reakció e zsoldosait, mert kell a terror, hogy sakkban tartson, kell a terror, hogy provokáljon, hogy azután jönni lehessen a rendőrkarddal és a csendőrszuronnyal. A kormány pedig kátyúba jutott. A nagy ígéreteket fel kell váltani és bizony csak olyan aprópénzre telik, amellyel a tömeg nem tud mit kezdeni. A kudarc teljes. Amit Seipel meg tudott csinálni, hogy összeková­csolta a gazdasági válság fájából a politikai probléma vaskarikáját, Ramek nem tudta utánozni. Pártkülönbségre való tekintet nélkül nő ilyen körülmények közt a csatlakozás vágya. Németországhoz — ez a jelszó. Mert mi is jöhetne más. Így nem maradhat Ausztria, ezt mindenki tudja. Kihez csatlakozzék: a kis­entente-hoz?. Az nem kér belőle, örül, hogy végre nincs köze hozzá, hogy nem kell a megújhodott nemzeti államok kertjébe a múltat beengedni. Maradna Olaszország, vagy a felosztás. Mind a kettő keresztülvihe­­tetlen. Marad tehát az egyetlen reális meg­oldás: a csatlakozás Németországhoz. Hogy ez a mozgalom milyen nagy, mutatja az a tény, hogy az új berlini osztrák követ Frank dr. lesz, az osztrák nagynémetek pártjának egyik vezére. A német reakció sikerének eszkompiálása A reakció ügyes fordulatot csinált. Mióta

Next