Világ, 1926. január (17. évfolyam, 1-18. szám)

1926-01-01 / 1. szám

2­028 január­­. 0 1 tok után a newyorki pénzpiac biztosította­ a szanálás keresztülvitelét, újabb néhány százmillió dollárral toldva meg az 1915 óta engedélyezett nagy hiteleket. De az ameri­kai­­ pénzügyi körök valószínűleg megint csak akkor fognak erre a belátásra ébredni, amikor késő lesz már segíteni Franciaor­szágon. A népjóléti minisztérium tizenhat évre bérbeadta a szabadkőművesek székházát­­ a MOVE-nek (A Világ tudósítójától.) Annak idején a Világ részletesen beszámolt a kormánynak ama lépéséről, amellyel állami tulajdonba vette át a szabadkőművesek Podmaniczky utcai székházát. Az ellenforradalom első hónapjaiban ugyanis, amint ismeretes, ka­tonák lepték el a szabadkőművesek szék­házát és ott mindent önkényesen lefoglal­tak. A katonák nagy része a közeli Britan­­nia-szállóból indult el a szabadkőművesek palotájának megszállására és azóta is éve­ken át megszállva tartják a MOVE tagjai a székházat. A kormány másfél év előtt elhatározta, hogy a szabadkőművesek palotáját állami tulajdonnak nyilvánítja és abban az idő­ben olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy a kormány el akarja venni a palotát a benne jogtalanul helyet foglaló MOVE- szervezetektől és üzleti vállalatoktól. A MOVE azonban azóta is szabadon bir­tokolta a Podmaniczky utcai palotát és a kormánynak esze ágában sem volt, hogy on­nan kitelepítse a MOVE-szervezeteket. Két minisztérium vetélkedett akkor a palotáért: a belügyminisztérium és a népjóléti mi­nisztérium. Végül is minisztertanácsi hatá­rozattal a népjóléti minisztérium alapjához csatolták a palotát és ezzel új helyzet ál­lott elő: immár a népjóléti minisztérium rendelkezik szabadon a szabadkőművesek székházával. Ezen az alapon történt, hogy most Foss József népjóléti miniszter tizenhat évre bérbeadta a palotát a MOVE-nek, amely így bérleti alapon most már alakilag jogo­san tartja megszállva a Podmaniczky utcai palotát. Mindenesetre nagyon bölcs előrelátásra vall, hogy nem hat, hanem tizenhat évre kötötte meg a kormány a bérleti szerződést a MOVE-vel, amelynek elnöke Gömbös Gyula ... VILÁG Háromezer szakembert hívtak meg a természettudományok országos kongresszusára (A Világ tudósítójától.) Hónapok óta foly­­nak a nagyszabású előkészületek annak a kongresszusnak a megrendezésére, amely a természettudományok aktuális problémái­nak és feladatainak megvitatását tűzte célul maga elé. Országos keretek között és nagy­szabású méretekben fog lefolyni az a kong­resszus, amelynek ünnepélyes megnyitó ülé­sét január 3-án, vasárnap délelőtt tartják meg a Műegyetem aulájában. A kongresszus legfőbb végcélja annak a megvitatása, hogy a rendelkezésre álló erők és intézmények gazdaságos felhasználásával és továbbfej­lesztésével miként biztosítható Magyarorszá­­­gon a kulturális haladás. A Világ munkatársa beszélgetést folyta­tott Gorka Sándor dr. egyetemi tanárral, a kongresszus főtitkárával, aki beavatta a Vil­ig munkatársát azokba a munkálatokba, tudom |*$.­­•idézetek egyült­alános természettudományok, j ■ a műszaki tudományok ,ező.,tizUasayt tnd.n.ur.yok legfőbb nycit igyekszik iiss' ■oglulni a korty is. is — mondotta Goi...i dr. — és a i akar mutat­­ azokra a problémákra, ante-j lyeknek megvalósítása országos jelentőségű és az ország fő érdeke. Hogy példát említ­sek, keveset hangoztatott, de igen komoly feladat a szikesek értékesítése és az a hely­zet, amely a magyar széntermelés fokozása következtében állott elő. A magyar tudo­mányosság feladata az ilyen problémáknak­­a megoldása is és például épp a magyar széntermeléssel kapcsolatosan nagy munkák elvégzése vár a természettudomány magyar reprezentánsaira. A magyar szénhez kell például méretezni az új gőzgépeket, amelye­ket eddig porosz szénnel fűtöttek és ehhez hasonló számtalan feladat vár megvalósí­tásra. A kongresszus célja tehát az, hogy a tudományágak és az intézetek között koope­ratív működést hozzon létre és kellő alapot találjon arra, hogy a kongresszuson leszűrt eredményeket gyorsan, határozottan és hasz­nosan megvalósíthassák. Megalakul a Széchenyi Társaság Elmondta még a kongresszus főtitkára, hogy ép ezeknek az eredményeknek prak­tikus érvényesítésére, a kialakult terveknek hasznos alkalmazására szervezik meg a kongresszus végén a Széchenyi Tudományos Társaságot, amelynek körülbelül azt a fel­adatot szánják, amelyet a Vilmos császár kutató intézet teljesít Németországban. A természettudományi, orvosi, technikai és mezőgazdasági szakosztályok ülését záró­­ülés fogja követni és ezen az ülésen hatá­rozzák majd el, hogy miképpen érvényesí­tik a kongresszus folyamán leszűrt eredmé­nyeket. A Világ munkatársának alkalma volt kö­zelebbről is bepillantani abba a munkába, amelybe a magyar tudományos életnek mintegy ötvennégy kitűnő képviselőit von­ták bele. ötvennégy magyar tudós dolgozott ki a természettudományok körében ötven­négy referátumot és ezek a referátumok már teljesen készen kerülnek a nagy kon­gresszus elé. Az ötvennégy magyar tudós az egyes tudományágak múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozik dolgozataiban és csak­nem kivétel nélkül mindannyian rámutat­nak azokra a teendőkre, amelyek sürgős megvalósításra várnak. Kutató­intézetekre van sürgős szükség Grósz Emil dr. például a szemészet fejlő­désének feltételeiről írva kifejti, hogy a magyar szemészeti orvosi tudomány fejlődé­­sének egyik követelménye, hogy néhány úgynevezett kutatóintézet létesüljön, ame­lyekben a különböző szakmák fiatal tudósai általános alapismereteiket megszerezhessék. Ezeknek az ismereteknek a speciális alkal­mazásától várható az egyes tudományágak fejlődése. Ezidőszerint a budapesti egyetemnek égető szüksége volna biológiai kutatóinté­zetre, amely jóformán valamennyi szakma és így a szemészet tudományos munkásságát is megtermékenyítené. A magyar szemészeti tudomány fejlődésének biztosítására a má­sodik feladat az volna, Grósz Emil dr. sze­rint, hogy az orvosi fakultások fizikai és ké­miai tanszéket kapjanak, mert ha az orvosi fakultás fizikai, kémiai és biológiai alátá­masztást nyert, a fejlődésnek olyan útjai in­dulnak meg, amelytől a legszebb eredmé­nyek várhatók Jelentése során azt is meg­említi Gi­ősz Emil is, hogy az egyetemi ta­nársegéd havi fizetése ma mindössze a71­ 9.000 korona, an\ihő(.j-- i’-ig}** a viili­­gyinsi c. - fűt- is , njáu. Hiába voln­a búvárkodásra mimen megfelelő fölszerd­­ht- -, fiai ■’ •"enr­iheléséről és tó­in nem gon-A magyar fizika,--.ik Kívánságai 'U1”- - t" in 1 ui tanár körleve­let *ff fizikus • ■ és [elkérte őket orr- hogy küldték arról, milyen állapotok vannak a­­gyes fizikai intéze­tekben, milyen irányban folynak a tudomá­nyos kutatások, mik a közeli és távolabbi feladatai az intézetnek, mik a speciális kí­vánságai és melyek azok az akadályok, amelyek eltávolítása a tervek megvalósítása érdekében szükséges. Frölich Izidor dr., a budapesti egyetem fizikai tanszergyű­jteményének igazgatója Rybár dr. kérdésére azt válaszolta, hogy legújabb optikai vizsgálódásainak és ered­ményeinek teljes kibontakoztatására és köz­zétételére nagyobb szabású anyagi támoga­tásra volna szüksége az intézetnek. Ortvay Rudolf dr., a szegedi egyetem fizikai inté­zetének igazgatója elmondotta, hogy az el­méleti fizikai kutatások aránylag szerény anyagi eszközöket igényelnek. A legszü­k­ségesebb könyvek és folyóiratok beszerez­hetők volnának, ha az intézet erre a célra évi ezer aranykorona dotációt kapna. Azt is szükségesnek tartja Ortvay Rudolf dr. hogy legalább egy egyetemi tanár olyan fizetést kapjon, hogy évente nehézség nél­kül néhány hetet tölthessen külföldön. Rybár dr. kérdésére érkezett jelentések egytől-egyig arról tanúskodnak, hogy a fizikai kutatások és kísérletezések terén szintén nagy feladatok várnak megvalósí­tásra és a megvalósítást többnyire a sze­génység akadályozza meg. Ilyen és ezekhez hasonló problémák megvitatására vállalkozott a kongresszus, amelyre háromezer meghívót küldtek ki. A szegedi fogadalmi templom tornyai a h hajoltak el (A Világ szegedi tudósítójától.) Néhány nappal ezelőtt röviden már beszámolt arról a Világ, hogy a tizenkét éve épülő szegedi fogadalmi templom ősszel elkészült tornyai megmozdultak és azóta lassan hajolnak két­felé. A kilencven méter magas templomtor­nyok elhajlását először a pallérok konsta­tálták és jelentésükre szakértői bizottság szállt ki a helyszínre. A szakértők megálla­pították, hogy az elhajlást az alap süppedése okozza, komoly veszedelemről azonban nem lehet szó, mert a tornyok súlypontja olyan alacsonyan van, hogy a katasztrófa nagyobb arányú elhajlás esetén sem következhetik be. A szakértői bizottság, amelyben részt vett Petrovácz Gyula nemzetgyűlési képviselő, a templomépítés sztatikusa is, a helyszíni vizsgálat eredményéről jelentést tett a pol­gármesternek, aki annak alapján megnyug­tató nyilatkozatával kísérelte meg az aggo­dalmaskodó közvélemény lecsendesítését. Szeged város hatósága, nagyon gyorsan napirendre tért az eset fölött, pedig a templom főhajójának vasbetonboltozatán is hosszú repedések támadtak. A város laikus közönségét azonban a polgármester meg­nyugtató nyilatkozata ellenére is állandóan foglalkoztatja a kérdés. Nagyon csodálkoz­nak azon, hogy a város hatósága megelége­dett a templomépítés egyik felelős vezetőjé­nek azzal a nyilatkozatával, amely szerint a tornyok akkor sem dőlhetnek össze, ha az elhajlás fokozódik. Az első kifogásos: A laikus közönség ösztönös megérzéssel kutatni kezdett emlékei között és fölfede­zett néhány olyan emléket, amely igazolja aggodalmait. Sokan visszaemlékeznek még arra a hosszú harcra, amely a fogadalmi templom építésének megkezdésekor keletke­zett, és még a mai napig sem dőlt el vég­legesen. Amikor megkezdték a templom alapozását, egyes szakértők súlyos kifogá­solni valót találtak Foerk Ernő alapozás, lerutin. Ezeknek a kifogásoknak van is­ némi nyoma a tizenkét év előtti építési naplóban, de csak annyi, hogy az építkezés ellenőrzésére kiküldött bizottság többsége tehát szavazással és nem statisztikai szá­mításokkal döntöttek ebben a szigorúan technikai kérdésben — nem vette figye­­lembe a szakértők súlyos érvekkel alátá­masztott észrevételeit, hanem deferált Foerk F,I?pe BlXcTt'Z*e 'dőlt ,^ — • * , A bizottság tagjai között ' s­ 7/$ László műépítész is és,általános fői..... keltett, amikor a kérdéses döntés után le­mondott bizottsági tagságáról. Mivel v •'átszik, hogy a tornyok megmozdulása­­­i tizenkét év előtti események között leh­et valami összefüggés, szükségesnek véltük, hogy Tóbiás Lászlóhoz forduljunk felvilá­­gosításért. A műépítész, aki jelenleg a felsőipariskola tanára, érdeklődésünkre a következőket mondotta el: — Ha jól emlékszem, 1918 júliusában vettem részt először a fogadalmi templom építésének ellenőrzésére kiküldött bizottság­i ülésén, és már akkor látszott, hogy a temp­lom alapozási munkálatainál is többletmun­kák lesznek. Körülbelül negyvenezer koro­náról volt szó. — Én úgy véltem, hogy a közönség ebből vagy az eredeti költségvetés megbízhatatlan­ságára következtet, vagy pedig oktalan pa­zarlásra gondol. Amikor megismertem Foerk alapozási terveit, még jobban elcsodálkoz­tam és erélyesen tiltakoztam a tervek alkal­mazása ellen. Véletlenül ugyanis a város mérnöki hivatalában voltam akkor, amikor még Schulek tervezte a templomot és érdek­lődött a szegedi alapozási viszonyok iránt Az egyik ott szintén jelenlévő műépítész kol­légámmal együtt készségesen adtuk meg a kért fölvilágosítást és elmondottuk, hogy milyen alapozást ajánlunk a fogadalmi templomhoz. Schulek föl is használta ada­tainkat és egészen biztos voltam abban, hogy amikor Foerk Ernő vette át a templom épí­tését, ő is figyelembe veszi ezeket a szempon­tokat. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor megtudtam, hogy Foerkc az egész templomot egy betontálcára akarja helyezni, mert a falak olyan nagy távolságra vannak egymástól és olyan nagy a differencia az alap egyes részeinek megterhelése között, hogy különös gonddal elkészített vasbeton­szerelés nélkül ennek a másfél méter vastag alaplemeznek föltétlenül meg kell repednie, mint ahogy most ez be is következett. Bizonytalanság a pilótásás kürtie — Ez ellen az alapozási módszer ellen — mondotta tovább Tóbiás László — hevesen tiltakoztam, minthogy azonban Foerk ra­gaszkodott hozzá, azt a javaslatot tettem, hogy a számított vasbetonszerelést helyezzék el a kupola pillérei és a tornyok alá. Foerk ezzel szemben a kupolapillérek és a tornyok alá mindenáron pilótákat akart levezetni, amit azonban nem tartottam helyesnek, mert a pilótázás sztatikai számítása teljesen meg­bízhatatlan. Ezt a bizonytalanságot mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy Foerk eleinte ezer darab négyméteres pilótát tartott szük­ségesnek, majd amikor megtudta, hogy ez nyolcvanezer koronával drágítaná meg az alapozási munkálatokat, már csak ezer darab három méteres zártság, látva Foerk ta­gadta javaslatomat azzal, a tornyok alatt számított alapozás készítendő. — Nem sokkal ezután, amit tettem a templom alapozásr­g, megütközve láttam, hogy az állan­dótt és a bizottság által elfogadott in szerelés helyett a betontálca alján ha­­vastartókat helyeztek el rostélyszerüen. látottakat azonnal bejelentettem Tóth­i­hály városi főmérnöknek, közöltem vele,, hogy az az én javaslatomnak teljesen elhi­bázott megoldása és előre figyelmeztettem, a bekövetkezendő hibákra, de egyúttal be­jelentettem azt is, hogy a bizottsági tagsá­gomról lemondok. Többet nem is vettem részt a bizottság ülésein. Abban az időben a tornyok alapja még nem volt készen, ott tehát még lehetett volna segíteni a bajon. Azt, hogy nem segítettek rajta, csak az idén, tavasszal tudtam meg, amikor ke­zembe került a mérnöki hivatalban a tem­plom keresztmetszetrajza. Nekem egyébként még ma is az az impresszióm, hogy a tem­plomról sohasem készítettek egységes szta­tikai számítást. A hibás alapozás következményei Megkérdeztük ezután Tóbiás Lászlót, hogy a hibás alapozásnak lehetnek-e komolyabb, esetleg katasztrofális jellegű következ­ményei? — Azt az egyet biztosan merem állítani —­ válaszolta —, hogyha a tornyok elhajolnak, komolyabb katasztrófa akkor következik be, ha az elhajló tornyok a főhajó főfalait is magukkal viszik, mert ebben az esetben a főhajóra támaszkodó vasbeton-boltozat megrepedhet, sőt be és omolhat... Kívána­tos volna, hogy a város egy megfelelő szak­emberekből álló bizottsággal vizsgáltassa meg a templomot — félremagyarázások el­kerülése érdekében nem helyi szakértőkre gondolok —és annak a bizottságnak kérnék ki a véleményét. Elegendő lenne különben a­z is, ha a város egyedül Czakó Adolfot, a budapesti Műegyetem szilárdságtan-tanárát kérné fel a templom megvizsgálására, mert Czakó Adolf ezen a téren országosan elis­mert szak­tekintély. M. L. — Bokor­ Jenő * hazafias" bajóbaml­f.Ütőkjtíti Az-­rmptr­o­n.,T. és az újságírók testületeinek küldöttjét. ■■■r artökön délután felkereste Ráko­s Jenőt,­­ hogy az új év alkalmából a hírlapírói kar­­ szerencsekívánatait tolmácsolja. A küldött,­i­ség nevében Kun Andor dr. üdvözölte Rá­kosi Jenőt. Rákosi Jenő a többi között a következő szavakkal válaszolt: — M­mcsak a természet erői támad­nak ellenünk. Nemcsak a hegyekről olvadó hó borítja el vetéseinket, hanem erkölcsi árvízben is evicktíünk és vesződünk. Néz­zük meg újságjainkét. Tele vannak szenzá­­­ciókkal, gazságokkal, gyilkosságokkal, sik­­kasztásokkal, lopással, kihajlással, garáz­dálkodással, úgyhogy mi hágunk alig ta­lálunk helyet, hogy kötelesés­ünket alk értelemben teljesítsük. Ebben a ptg . is egy külföldi hatóság fogja le az­azokat, akik itthon tiszteletben, tár­­becsületben részesültek, akik névvel l­eg­­előkelőbb társadalmi összeköttetéss­s­el rendelkeztek és akiket most mint bankó­­hamisítókat fognak le. És ez igen nagy baj, mert a bankóhamisítás mesterségét máskor is űzték kétségbeesett emberek, de m­indenki a maga bűnének okmányát iparkodott for­galomba hozni s ha itthon hamisít valaki bankót, ez a rendőrségre vagy a bíróságra tartozik. De amikor előkelő urak hamis bankókkal idegen földre mennek ki, oda reputációnkat, becsületünket viszik, azt bocsátják áruba. Ez még nem elég. Ehhez még hozzájárul az is, hogy amikor a bíró odakint faggatja őket, azzal állanak elő, hogy hazafias célból hamisították és hoz­ták forgalomba a hamis bankókat. Érkezési vízözönnek olyan mértéke ez, amelyből ne­hezebb lesz a kigázolás, mint abból, ame­lyet a természet zúdít földjeinkre. Gondol­juk meg, itthon is fordultak elő esetek, hogy amikor a rendőrség és a bíróság tevé­kenységét megindította, azt hallottuk, hogy a gazságot, a merényletet hazafias inten­ciókból követték el. Ezekben az esetekben azonban a magunk dolgát intézzük. Ha nekünk mondják ezt azok az urak, mi tud­juk, hogy mit kell az alatt érteni. De ami­kor ugyanezt a motívumot külföldre viszik, ez ellen védtelenek vagyunk.­­ Ezeket kell meggondolnunk, amikor ilyen esetekről írunk, ítéletet mondunk, ja­vaslatokat teszünk, mentünk és vádolunk egyaránt. Ebben a nehéz munkában segít­sen bennünket az Isten az új esztendőben.

Next