Világ, 1926. január (17. évfolyam, 1-18. szám)
1926-01-01 / 1. szám
4 1926 január T. VILÁG Az erdélyi árvíz véres áldozatai Erdélyből jelentik: Constantinescu földművelésügyi miniszter, aki az árvízterületek megtekintésére érkezett Erdélybe, hivatalos kíséretével Borosjenőre, majd Kisjenő községbe utazott. A miniszter kíséretében volt Lázár Ágoston dr. alispán és George Su arad megyei prefektus, akik azonnal vizsgálatot indítottak, hogy mi okozta a kisjenöi gátszakadást. Megállapították, hogy ennek a gátnak szakadása miatt lépett ki a víz medjából és szabadult el borzalmas útjára. A vizsgálat megállapította, hogy a kisjenöi gátszakadást vétkes könnyelműség idézte elő. Eszerint a hibát mindenek előtt a kisjenői Körösármentesítő Társulat követte el. A társulat semmi előkészületet nem tett arra, hogy szükséges gátvédelmi eszközök és adatok rendelkezésre álljanak. A régi gátörök helyett fiatal suhancokat alkalmaztak. A gátakat senki nem őrizte. Ezenkívül hozzájárult a katasztrófához, hogy a vizsgálat megállapítása szerint a hatóságok nem álltak helyükön a veszély pillanatában. A kisjenői főszolgabíró helyettese Péter Viktor főszolgabíró a veszély pillanatában elmenekült a községből és sorsára hagyta a járás lakosságát. Ezért Péter Viktort felfüggesztették állásából. Borosjenő községben az okozta a katasztrófát, hogy az árvédő gátakat végzetes helyen vágták ketté. A gát átvágásánál a község al- és fölvégi lakossága között véres összeütközés keletkezett és a verekedésben igen sokan súlyosan megsebesültek. Sőt a Körös szennyes hullámaiban a tegnapi nap folyamán több úszó holttestet láttak, a borosjenői gátak áldozatait. Borosjenőn 52 ház omlott össze, köztük az ipartestület palotája is. Víz alá került Borosjenőn a kórház is. A brádi medencében a lakosság puszta életét is alig tudta megmenteni. Az emberek minden élelem nélkül menekültek a hegyekbe és három napot úgy töltöttek el, hogy táplálékot sem vehettek magukhoz. Az éhség miatt nagyon sokan súlyosan megbetegedtek. Amikor az árvíz elvonul, az éhinséges emberek megtámadták azokat a boltokat, amelyekben élelmiszerek maradtak. Valóságos ébrendülés tört ki, amelynek csak úgy vethettek véget, hogy a lakosság maga vette kézbe az élelmezést. Az erdélyi lapok fölvetik azt a gondolatot, hogy árvédelmi egységet kell teremteni Magyarország és Románia között, miután úgy Magyarországra, mint Romániára nézve egyaránt a legnagyobb vízkatasztrófák származhatnak, ha nem gondoskodnak árvédelmi egységről. A bukaresti magyar követség távirata szerint a román kormány intézkedik, hogy a további veszélyt elhárítsa. Tokajban az utcákat még mindig víz borítja, noha egyes helyeken a víz apadóban van és a tenger, amely még két nappal ezelőtt egyenesen a községeknek tört neki, most visszafelé hömpölyög, vétlenül vonultak el Szeged mellett, mert a robbantás teljesen apró darabokra tördelte a jégtömböket. A víz most már teljesen jégmentes. Egerből jelentik: Tokaj fölött az árvíz 819 centiméter. Timár felől ma reggel fél 4 órakor a jég megindult. A nagyfalusi kanyarodó alsó részéből a jég elment. A kanyarodó felső végében Kistokajig a jég áll. Tiszabábolnáról jelentik, hogy az árvizet főként a jégtorlaszok okozták. Egyelőre veszély nincs, a víz apad. A tiszafüredi jelentések is a víz apadásáról számolnak be. Erdélyben erős havazás kezdődött Gyilláról jelentik. Az árvízkárosultak felsegélyezésére társadalmi úton is folyik a gyűjtés. Ma reggel Gyulára érkezett Lukács György nemzetgyűlési képviselő és ötmillió koronát adományozott a károsultak javára. Az első békéscsabai gőzmalom ötven métermázsa lisztet, Reischner Artúr gyáros tízmillió koronát adott és a budapesti Vörös Kereszt Egyesület Apor Vilmos báró gyulai plébános útján ajánlotta fel segítségét. Lengyel Zsolt népjóléti minisztériumi helyettes államtitkár, akit a segélyakció kormánybiztosává neveztek ki, egyelőre Gyulán marad. Ma Nagyváradról Gyulára érkezett hírek szerint ott erős havazás kezdődött és a Körös egyes helyeken ismét áradt. Janky Kocsárd honvédfőparancsnok megszemlélte a nemzeti hadseregnek Gyulára kirendelt zászlóalját és ma az esti vonattal indul vissza Budapestre. A József főherceg Szanatórium Egyesület közli, hogy az egyesület gyulai szanatóriumát az árvízzel kapcsolatban semmiféle veszély nem fenyegeti. A szanatóriumban a legnagyobb rend és nyugalom van, a betegeket nem szállították el, sőt a környékbeli lakosok bútoraikkal egyetemben a szanatórium őrületére menekültek. A Maros a partját szaggatja Szegedről jelenti a Világ tudósítója. Ma délután éppen ülésezett Szeged város tanácsa, amikor jelentették, hogy a Maros vize rendkívül megduzzadt, és ott, ahol a Tiszába torkollik, sebes folyásával hatalmas földdarabokat szaggat le a partról és ezeket a földtömegeket a Tiszába hurcolja. Így megtörténhetik, hogy az elhordott földmennyiség elzárja a folyam medrét. A Maros már évszázadok óta szaggatja a partokat és a torkolatánál már szélesebb, mint a Tisza azokon a részeken, ahol még nincs szabályozva. A torkolatnál a partok rendkívül magasak és meredekek , a partokon városi földek vannak, egyik oldalon marostői, a másik parton a tápéi birtokok, amelyek majd minden évben víz alá kerültek. A Maros partszaggatása azonban sohasem volt annyira erős, mint most és ezért a városi tanács elhatározta, hogy szakértői bizottságot küld ki a helyzet megvizsgálására es ti,itak eldöntésére, miként lehetne a Maros további földrablásait megakadályozni. A bizottságban résztvesz Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, a városi mérnökség vezetője, Andrássy Lajos miniszteri tanácsos, a folyammérnöki hivatal vezetője és Szendrey Jenő dr. városi tanácsnok. A bizottság újév után teszi meg jelentését a városi tanácsnak .A Tisza vízállása Szegednél ismét emelkedett. A tegnapi 670 centiméteres vízállás délután két óráig 685 centiméter magasságra emelkedett, azóta pedig folytatódik az áradás. Ezt azzal magyarázzák, hogy a Csongrád fölött szétrobbantott jégtorlaszok által visszatartott víztömeg most érkezett Szegedre. Azok a 12 méteres jégtorlaszok,amelyeket Csongrádnál felrobbantottak, szinte észre vel, amiről minden rendes ember tudja, hogy az az aszaltalmának az inkognítója, Katona takács megírta a szigorú levelet. Kicsit nehezen ment, mert a keze is reszketett a nagy Indulattól, a pápaszemét is el-elhomályosította a könnypára, de azért csak készen lett a levél. Valahogy ilyenformán: „Édes kedves fijam! Azon leveledet, amelyben megint száz forintokat kérsz, olvasatlanul szélnek eresztettem. Olyanok vagyunk már mink, édes gyerekem, mint a megszedett tőke, ha neveletlen testvérjeidet nem tekintem is. Én igen nagyon haragszom is, lelkem jó fijam, azonban az édes anyád az én tudtom nélkül elküldi neked azt a száz forintot, amit a temetésünkre szántunk. Megtalálod az aszaltalma alatt, akit az öreg pogácsaalmafa termett, mikor még a szőlő a mienk volt. És az Isten áldjon meg és segítsen föltett szándékodban. Ölelünk, csókolunk mink, a te áldott jó édes anyád és a te haragos apád, mint névírója. S keresztanyádék is tiszteltetnének, de már fél esztendeje nem láttuk őket, mert nekik is elég a maguk baja.“ Megenyhült Katona takács, hogy így kiadta a mérgét a levélben és rámosolygott Borbók Ilonára, még a kopertát ragasztotta: — No asszony, hát úgye jól ráijesztettem arra a kötnivalóra? Borból Ilona ráncos arcát megilletődött mosolygás derengette be, ahogy föltekintett a zacskóvarrásból: — De hiszen nem hiába hívja az én uramat az egész város nagyeszű Katona takácsnak :* Vagy nem is egy öreg remekes takács írta fezt a rrható levelet a rossz fiúnak, hanem egy öreg remekes szűcs, szintén kádenciakedvelő poétás ember, aki ha meglátta az ablakon keresztül, hogy könyvlevelet visz a szél az udvaron, letette a félbe subát és föl se vette addig, míg el nem fogta a szélhajtotta papírt és meg nem nézte, mi van arra írva? Nem tudom, nem tudom. Hiszen a kecskeméti takács városa olyan közel van a félegyházi szűcs városához és a szegény szücsné csak olyan hétköznapi kartonruhában állt oda a Jó Isten színe elé, mint a szegény takácsáé. A Ronyva megint megáradt és árvízzel fenyegeti Sátoraljaújhelyt Miskolcról jelenti a Világ tudósítója. Csütörtök reggel szomorú eseményre ébredt Sátoraljaújhely lakossága. Tegnap még azt hitte mindenki, hogy az árvíz fenyegető réme elvonult, reggelre azonban újból megáradt a Ronyva és kiöntött medréből. Ezzel azután víz alá került a cigánytelep és a vágóhíd, ezenkívül pedig a már csehszlovák területen fekvő úgynevezett kisállomás. A csörgői szakaszon is kiöntött a Ronyva, sőt csehszlovák területekről óriási jégtömegek elindulását jelezték. A mai nap folyamán olyan tempóban folytatódott az áradás, hogy a víz elöntötte az Árpád negát és mindre pillanatban várható az alsó városrész elöntése. Délután Gruber városi főmérnök irányítása mellett megkísérelték a jégtorlaszok felrobbantását, azonban sikertelenül. A város veszélyeztetett részein a lakosság menekülésre készen áll. A Bodrog partjai körül mindinkább múlik a veszély. A patak ma apadni kezdett és ez az apadás tartósnak ígérkezik, sőt egyes szakaszoknál — így Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mellett — visszatért medrébe. Legszomorúbb helyzetben Bodrogsára lakossága van, a községet ugyanis teljesen elöntötte az ár és az egész lakosság elmenekült Zsadány községbe, ahol magánházaknál szállásolták el őket. Zsong György, Borsod vármegye alispánja, csütörtökön megtekintette az alsó borsodi árterületet és az áradással kapcsolatban a következőket mondotta a Világ munkatársinak : — A nagy bajban mégis van némi szerencsénk. Itt ugyanis nem borított el termőföldeket az árvíz és így mezőgazdasági viszonylatban a kár nem túlságosan nagy. Minthogy azonban Szabolcs vármegyéből áradást jelentenek, a veszély még nem múlt el és Alsó-Borsod népének felkészülten kell várnia az esetleges veszedelmet. Miskolcról jelentik: A Tokajnál megrekedt hatalmas víztömeg, amely tegnap a jégtorlaszok olvadása következtében a Tisza középső szakaszára szabadult, veszedelemmel fenyegeti Alsóborsod tiszamenti részét. ■Minden•A tavaszi áradásnál megismétlődik az az eset, hogy a megáradt víz a középső gátakig nyomul és körülzár egyes községeket. A legtöbb községben ilyenkor úgy tudtak elemntállni az áradásnak, hogy egy méterrel magasabb földtorlaszt emeltek a meglevő gátak fölé. A mostani áradás azonban váratlan időpontban következett be s a víz mára aggasztó magasságot ért el. .A mezőcsáti főszolgabíró telefonon jelentést tett a veszedelemről az alispánnak s közölte, hogy különösen Négyes és Tiszavalk községeket fenyegeti az árvíz. Minden munkabíró embert a gátak védelmére rendeltek ki, akik éjjelnappal dolgoznak azok megerősítésén. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy veszedelem esetén a községekből nem lehet semerre sem menekülni. A víz tízezer holdnyi területen öt-hat méter magasságban hullámzik és több tizlamenti község körgátjait már körülzárta. Tizenötezer koronáért egy hónapig mindennap egy magyar könyvet ad kölcsön a Világ előfizetőjének az Irodalmi Szalon (V. Vilmos császár út 20.) Péntefi Az állam meg akarja drágítani a vendéglői étkezést (A Világ tudósítójától.) Vass József népjóléti miniszter csak nemrég fejezte be azokat a drágasági ankétokat, amelyeken az élelmezés, ruházkodás és a többi közszükségleti cikkek ármérsékléséről tanácskoztak. Már az előző megbeszélésen a vendéglői étkezés olcsóbbá tételéről volt szó és a megjelent érdekeltek ismételten és állandóan azt hangsúlyozták, hogy a vendéglők olcsóbbá tételének ezidőszerint egyetlen módja a forgalmi, illetve a luxusadó eltörlése. Az akkoriban megállapított Vass-menüt is arra alapították, hogy az ilyen menüt adó vendéglőket mentesítik a luxus-adó alól. A többi soron következő ankétok résztvevői is egyértelműen mutattak rá arra, hogy a drágaság letöréséről csak akkor lehet komolyan szó, ha a luxus-adó mai terhes rendszerét megszüntetik. Az ankétok befejezése után mindenki azt várta, hogy a kormány megszívleli a kereskedelem és ipar részéről elhangzott felszólalásokat és úgy a forgalmi, mint a luxusadó terén meghozza azokat a reformokat, amelyek alkalmasak a drágaságnak legalább részben való megszüntetésére. Ám a kormánynak ilyen intézkedése helyett, egészen más történt: a luxusadót nemhogy mérsékelték volna, hanem kiterjesztették és olyan helyeken is be akarják hajtani, ahol eddig ez az adónem ismeretlen volt. Az adóügyi hatóságok ugyanis luxusadót akarnak életbe léptetni többszáz olyan budapesti vendéglőben, ahol eddig az étkezésnél nem kellett fényűzési adót fizetni. A vendéglősök érthető megdöbbenéssel fogadták ezt a rendelkezést és minden módot megkíséreltek, hogy az adóügyi hatóságokat ennek megváltoztatására bírják. Minthogy eddigi lépéseiknek nem volt sikere, újabban magához Bod János pénzügyminiszterhez fordultak, rámutatva arra, hogy a luxusadó kiterjesztése mennyivel megdrágítja a főváros vendéglőben étkező lakosságának életét. A vendéglősök részéről a következőkben ismertették előttünk a helyzetet. — A pénzügyi kormányzatnak ez az újabb intézkedése teljesen ellentétben áll azzal, amit a népjóléti minisztériumban ígértek. Ha valóban luxusadóval akarják megterhelni azokat a vendéglőket, amelyek eddig ez alól mentesítve voltak, úgy elkerülhetetlen a közönségnek újabb megterhelése A mai árak és kiadások mellett a vendéglősök nem tudják másra áthárítani a luxusadót, mint a közönségre, pedig tisztában vagyunk azzal, hogy a közönség sem bír el semmiféle újabb terhet. A pénzügyi kormányzatnak semmiképpen sincs igaza, mert mégsem lehet luxusnak tekinteni és ilyen címen megadóztatni azt, ha valaki egy polgári, egyszerű vendéglőben a vacsoráját elfogyasztja. Az sem lehet mérvadó, ha abban a vendéglőben esetleg zene játszik, mert hiszen a zene után a vendéglőst egyszer már megadóztatták, a zenedíjat a vendéglő külön megfizeti, lehetetlen tehát ezen a címen a közönségtől újabb adófizetést kívánni. Ma, amikor mindenki arra törekszik, hogy a közszükségleti cikkek árát leszállítsa, hogy a megélhetést olcsóbbá tegye, érthetetlen a kormánynak az az eljárása, amellyel részint a közönség étkezését akarja megdrágítani részint a vendéglősipart akarja újabb térkel sújtani. Mi számtalanszor mutattunk rá arra, hogy a drágaságnak mennyiben jó a forgalmi és luxusadó mai rendszere és most is azt hangsúlyozzuk, hogy ha ezen nem változtatnak, vagy ilyen intézkedésekkel a helyzeten még csak rontanak, szó sem lehet Budapest élelmezésének olcsóbbá tételéről, a vendéglői étkezés árának csökkentéséről. Radó Simon főreáliskolai tanár a maga és az egész rokonság nevében mélységes fájdalomtól lesújtva tudatja, hogy hőn szeretett felesége Radó Simonné szül. Keppleh Lilly 31 éves korában váratlanul elhúnyt. Drága halottunkat 1926. évi január 1-én, d. u. 1/3 órakor kisérjük utolsó útjára a rákoskeresztúri izraelita temető halottasházából. Bíró Béla és Kun Jenő, mint a Zeisler Lipót cég beltagjai, mély fájdalommal jelentik, hogy cégünk beltagja, fakereskedő, rövid szenvedés után, december 8- án elhúnyt. Temetése január 1-én 11 órakor lesz a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából. Emlékét örökké kegyelettel fogjuk megőrizni. Budapest—Békéscsaba, dec. 30.