Világ, 1926. január (17. évfolyam, 1-18. szám)

1926-01-01 / 1. szám

4 1926 január T. VILÁG Az erdélyi árvíz véres áldozatai Erdélyből jelentik: Constantinescu föld­m­űvelésügyi miniszter, aki az árvízterületek megtekintésére érkezett Erdélybe, hivatalos kíséretével Borosjenőre, majd Kisjenő köz­ségbe utazott. A miniszter kíséretében volt Lázár Ágoston dr. alispán és George S­u arad megyei prefektus, akik azonnal vizsgá­latot indítottak, hogy mi okozta a kisjenöi gátszakadást. Megállapították, hogy ennek a gátnak szakadása miatt lépett ki a víz med­jából és szabadult el borzalmas útjára. A vizsgálat megállapította, hogy a kisjenöi gátszakadást vétkes könnyelműség idézte elő. Eszerint a hibát mindenek előtt a kis­­jenői Körösármentesítő Társulat követte el. A társulat semmi előkészületet nem tett arra, hogy szükséges gátvédelmi eszközök és adatok rendelkezésre álljanak. A régi gát­örök helyett fiatal suhancokat alkal­maztak. A gátakat senki nem őrizte. Ezen­kívül hozzájárult a katasztrófához, hogy a vizsgálat megállapítása szerint a hatóságok nem álltak helyükön a veszély pillanatában. A kisjenői főszolgabíró helyettese Péter Viktor főszolgabíró a veszély pillanatában elmenekült a községből és sorsára hagyta a járás lakosságát. Ezért Péter Viktort fel­függesztették állásából. Borosjenő község­ben az okozta a katasztrófát, hogy az ár­­védő gátakat végzetes helyen vágták ketté. A gát átvágásánál a község al- és fölvégi lakossága között véres összeütközés kelet­kezett és a verekedésben igen sokan súlyo­san megsebesültek. Sőt a Körös szennyes hullámaiban a tegnapi nap folyamán több úszó holttestet láttak, a borosjenői gátak áldozatait. Borosjenőn 52 ház omlott össze, köztük az ipartestület palotája is. Víz alá került Borosjenőn a kórház is. A brádi medencében a lakosság puszta életét is alig tudta megmenteni. Az emberek minden élelem nélkül menekültek a he­gyekbe és három napot úgy töltöttek el, hogy táplálékot sem vehettek magukhoz. Az éhség miatt nagyon sokan súlyosan megbetegedtek. Amikor az árvíz elvonul, az éhinséges emberek megtámadták azokat a boltokat, amelyekben élelmiszerek ma­radtak. Valóságos ébrendü­lés tört ki, amely­nek csak úgy vethettek véget, hogy a la­kosság maga vette kézbe az élelmezést. Az erdélyi lapok fölvetik azt a gondola­tot, hogy árvédelmi egységet kell teremteni Magyarország és Románia között, miután úgy Magyarországra, mint Romániára nézve egyaránt a legnagyobb vízkatasztrófák származhatnak, ha nem gondoskodnak ár­védelmi egységről. A bukaresti magyar követség távirata sze­rint a román kormány intézkedik, hogy a további veszélyt elhárítsa. Tokajban az utcákat még mindig víz bo­rítja, noha egyes helyeken a víz apadóban van és a tenger, amely még két nappal ez­előtt egyenesen a községeknek tört neki, most visszafelé hömpölyög, vétlenül vonultak el Szeged mellett, mert a robbantás teljesen apró darabokra tördelte a jégtömböket. A víz most már teljesen jég­mentes. Egerből jelentik: Tokaj fölött az árvíz 819 centiméter. Tim­ár felől ma reggel fél 4 órakor a jég megindult. A nagyfalusi ka­nyarodó alsó részéből a jég elment. A ka­nyarodó felső végében Kistokajig a jég áll. Tiszab­ábolnáról jelentik, hogy az árvizet főként a jégtorlaszok okozták. Egyelőre veszély nincs, a víz apad. A tiszafüredi je­lentések is a víz apadásáról számolnak be. Erdélyben erős havazás kezdődött Gy­illáról jelentik. Az árvízkárosultak felsegélyezésére társadalmi úton is folyik a gyűjtés. Ma reggel Gyulára érkezett Lukács György nemzetgyűlési képviselő és ötmillió koronát adományozott a károsultak javára. Az első békéscsabai gőzmalom ötven méter­mázsa lisztet, Reischner Artúr gyáros tíz­millió koronát adott és a budapesti Vörös Kereszt Egyesület Apor Vilmos báró gyulai plébános útján ajánlotta fel segítségét. Lengyel Zsolt népjóléti minisztériumi he­lyettes államtitkár, akit a segélyakció kor­mánybiztosává neveztek ki, egyelőre Gyulán marad. Ma Nagyváradról Gyulára érkezett hírek szerint ott erős havazás kezdődött és a Körös egyes helyeken ismét áradt. Janky Kocsárd honvédfőparancsnok megszemlélte a nemzeti hadseregnek Gyulára kirendelt zászlóalját és ma az esti vonattal indul vissza Budapestre. A József főherceg Szanatórium Egyesület közli, hogy az egyesület gyulai szanató­riumát az árvízzel kapcsolatban semmiféle veszély nem fenyegeti. A szanatóriumban a legnagyobb rend és nyugalom van, a be­tegeket nem szállították el, sőt a környék­beli lakosok bútoraikkal egyetemben a sza­natórium őrületére menekültek. A Maros a partját szaggatja Szegedről jelenti a Világ tudósítója. Ma délután éppen ülésezett Szeged város ta­nácsa, amikor jelentették, hogy a Maros vize rendkívül megduzzadt, és ott, ahol a Tiszába torkollik,­ sebes folyásával hatalmas földdarabokat szaggat le a partról és ezeket a földtömegeket a Tiszába hurcolja. Így megtörténhetik, hogy az elhordott föld­­mennyiség elzárja a folyam medrét. A Maros már évszázadok óta szaggatja a partokat és a torkolatánál már szélesebb, mint a Tisza azokon a részeken, ahol még nincs szabályozva. A torkolatnál a partok rendkívül magasak és meredekek , a par­tokon városi földek vannak, egyik oldalon marostői, a másik parton a tápéi birtokok, amelyek majd minden évben víz alá ke­rültek. A Maros partszaggatása azonban sohasem volt annyira erős, mint most és ezért a vá­rosi tanács elhatározta, hogy szakértői bi­zottságot küld ki a helyzet megvizsgálására es­ ti,i­tak eldöntésére, miként lehetne a Ma­ros további földrablásait megakadályozni. A bizottságban résztvesz Berzenczey Domo­kos műszaki főtanácsos, a városi mérnökség vezetője, Andrássy Lajos miniszteri tanácsos, a folyammérnöki hivatal vezetője és Szendrey Jenő dr. városi tanácsnok. A bi­zottság újév után teszi meg jelentését a vá­rosi tanácsnak­ .A Tisza vízállása Szegednél ismét emel­kedett. A tegnapi 670 centiméteres vízállás délután két óráig 685 centiméter magasságra emelkedett, azóta pedig folytatódik az ára­dás. Ezt azzal magyarázzák, hogy a Csongrád fölött szétrobbantott jégtorlaszok által vissza­tartott víztömeg most érkezett Szegedre. Azok a 12 méteres jégtorlaszok,­­amelyeket Csongrádnál felrobbantottak, szinte észre­ vel, amiről minden rendes ember tudja, hogy az az aszaltalmának az inkognítója, Katona takács megírta a szigorú levelet. Kicsit ne­hezen ment, mert a keze is reszketett a nagy Indulattól, a pápaszemét is el-elhomályosí­­totta a könnypára, de azért csak készen lett a levél. Valahogy ilyenformán: „Édes kedves fijam! Azon leveledet, amely­ben megint száz forintokat kérsz, olvasatla­­nul szélnek eresztettem. Olyanok vagyunk már mink, édes gyerekem, mint a megszedett tőke, ha neveletlen testvérjeidet nem tekin­tem is. Én igen nagyon haragszom is, lelkem jó fijam, azonban az édes anyád az én tud­tom nélkül elküldi neked azt a száz forintot, amit a temetésünkre szántunk. Megtalálod az aszaltalma alatt, akit az öreg pogácsa­­almafa termett, mikor még a szőlő a mienk volt. És az Isten áldjon meg és segítsen föl­tett szándékodban. Ölelünk, csókolunk mink, a te áldott jó édes anyád és a te haragos apád, mint névírója. S keresztanyádék is tisz­­teltetnének, de már fél esztendeje nem láttuk őket, mert nekik is elég a maguk baja.“ Megenyhült Katona takács, hogy így kiadta a mérgét a levélben és rámosolygott Borbók Ilonára, még a kopertát ragasztotta: — No asszony, hát úgy­e jól ráijesztettem arra a kötnivalóra? Borból Ilona ráncos arcát megilletődött mosolygás derengette be, ahogy föltekintett a zacskóvarrásból: — De hiszen nem hiába hívja az én ura­mat az egész város nagyeszű Katona takács­nak­­ :* Vagy nem is egy öreg reme­kes takács írta fezt a rrható levelet a rossz fiúnak, hanem egy öreg remekes szűcs, szintén kádencia­­kedvelő poétás ember, aki ha meglátta az ablakon keresztül, hogy könyvlevelet visz a szél az udvaron, letette a félbe subát és föl se vette addig, míg el nem fogta a szélhajtotta papírt és meg nem nézte, mi van arra írva? Nem tudom, nem tudom. Hiszen a kecskeméti takács városa olyan közel van a félegyházi szűcs városához és a szegény szücsné csak olyan hétköznapi­ kartonruhában állt oda a Jó Isten színe elé, mint a szegény takácsáé. A Ronyva megint megáradt és árvízzel fenyegeti Sátoraljaújhelyt Miskolcról jelenti a Világ tudósítója. Csü­törtök reggel szomorú eseményre ébredt Sá­toraljaújhely lakossága. Tegnap még azt hitte mindenki, hogy az árvíz fenyegető réme elvonult, reggelre azonban újból meg­áradt a Ronyva és kiöntött medréből. Ezzel azután víz alá került a cigánytelep és a vágóhíd, ezenkívül pedig a már csehszlovák területen fekvő úgynevezett kisállomás. A csörgői szakaszon is kiöntött a Ronyva, sőt csehszlovák területekről óriási jégtöme­gek elindulását jelezték. A mai nap folyamán olyan tempóban folytatódott az áradás, hogy a víz elöntötte az Árpád negát és mindre pillanatban vár­ható az alsó városrész elöntése. Délután Gruber városi főmérnök irányí­tása mellett megkísérelték a jégtorlaszok felrobbantását, azonban sikertelenül. A vá­ros veszélyeztetett részein a lakosság mene­külésre készen áll. A Bodrog partjai körül mindinkább mú­lik a veszély. A patak ma apadni kezdett és ez az apadás tartósnak ígérkezik, sőt egyes szakaszoknál — így Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mellett — visszatért medrébe. Legszomorúbb helyzetben Bodrogsára la­kossága van, a községet ugyanis teljesen el­öntötte az ár és az egész lakosság elmene­kült Zsadány községbe, ahol magánházak­nál szállásolták el őket. Zsong György, Borsod vármegye alis­pánja, csütörtökön megtekintette az alsó borsodi árterületet és az áradással kapcso­latban a következőket mondotta a Világ munkatársinak : — A nagy bajban mégis van némi szeren­csénk. Itt ugyanis nem borított el termőföl­deket az árvíz és így mezőgazdasági vi­szonylatban a kár nem túlságosan nagy. Minthogy azonban Szabolcs vármegyéből áradást jelentenek, a veszély még nem múlt el és Alsó-Borsod népének felkészülten kell várnia az esetleges veszedelmet. Miskolcról jelentik: A Tokajnál megre­kedt hatalmas víztömeg, amely tegnap a jég­torlaszok olvadása következtében a Tisza középső szakaszára szabadult, veszedelem­mel fenyegeti Alsóborsod tiszamenti részét. ■Minden•A tavaszi áradásnál megismétlődik az az eset, hogy a megáradt víz a középső gá­takig nyomul és körülzár egyes községeket. A legtöbb községben ilyenkor úgy tudtak elemntállni az áradásnak, hogy egy méterrel magasabb földtorlaszt emeltek a meglevő gátak fölé. A mostani áradás azonban várat­lan időpontban következett be s a víz mára aggasztó magasságot ért el. .A mezőcsáti fő­szolgabíró telefonon jelentést tett a veszede­lemről az alispánnak s közölte, hogy külö­nösen Négyes és Tiszavalk községeket fenye­geti az árvíz. Minden munkabíró embert a gátak védelmére rendeltek ki, akik éjjel­nappal dolgoznak azok megerősítésén. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy veszedelem esetén a községekből nem lehet semerre se­m menekülni. A víz tízezer hold­­nyi területen öt-hat méter magasságban hul­lámzik és több tizlamenti község körgátjait már körülzárta. Tizenötezer koronáért egy hónapig mindennap egy magyar könyvet ad kölcsön a Világ előfizető­jének az Irodalmi Szalon (V. Vilmos császár út 20.) Péntefi Az állam meg akarja drágítani a vendéglői étkezést (A Világ tudósítójától.) Vass József nép­jóléti miniszter csak nemrég fejezte be azo­kat a drágasági ankétokat, amelyeken az élelmezés, ruházkodás és a többi közszük­ségleti cikkek ármérsékléséről tanácskoztak. Már az előző megbeszélésen a vendéglői ét­kezés olcsóbbá tételéről volt szó és a meg­jelent érdekeltek ismételten és állandóan azt hangsúlyozták, hogy a vendéglők olcsóbbá tételének ezidőszerint egyetlen módja a for­­galmi, illetve a luxus­adó eltörlése. Az akko­riban megállapított V­ass-menüt is arra ala­pították, hogy az ilyen menüt adó vendéglő­ket mentesítik a luxus-adó alól. A többi soron következő ankétok résztvevői is egy­értelműen mutattak rá arra, hogy a drágaság letöréséről csak akkor lehet komolyan szó, ha a luxus-adó mai terhes rendszerét meg­szüntetik. Az ankétok befejezése után mindenki azt várta, hogy a kormány megszívleli a keres­kedelem és ipar részéről elhangzott felszóla­lásokat és úgy a forgalmi, mint a luxus­adó terén meghozza azokat a reformokat, ame­lyek alkalmasak a drágaságnak legalább részben való megszüntetésére. Ám a kor­mánynak ilyen intézkedése helyett, egészen más történt: a luxus­adót nemhogy mérsé­kelték volna, hanem kiterjesztették és olyan helyeken is be akarják hajtani, ahol eddig ez az adónem ismeretlen volt. Az adóügyi hatóságok ugyanis luxus­adót akarnak életbe léptetni többszáz olyan budapesti vendéglőben, ahol eddig az étkezésnél nem kellett fényűzési adót fizetni. A vendéglő­sök érthető megdöbbenéssel fogadták ezt a rendelkezést és minden módot megkíséreltek, hogy az adóügyi hatóságokat ennek megvál­toztatására bírják. Minthogy eddigi lépéseik­nek nem volt sikere, újabban magához Bod János pénzügyminiszterhez fordultak, rá­mutatva arra, hogy a luxusadó kiterjesztése mennyivel megdrágítja a főváros vendéglő­ben étkező lakosságának életét. A vendéglő­sök részéről a következőkben ismertették előttünk a helyzetet. — A pénzügyi kormányzatnak ez az újabb intézkedése teljesen ellentétben áll azzal, amit a népjóléti minisztériumban ígértek. Ha valóban luxusadóval akarják megterhelni azokat a vendéglőket, amelyek eddig ez alól mentesítve voltak, úgy elkerülhetetlen a kö­zönségnek újabb megterhelése A mai árak­ és kiadások mellett a vendéglősök nem tud­ják másra áthárítani a luxusadót, mint a kö­zönségre, pedig tisztában vagyunk azzal, hogy a közönség sem bír el semmiféle újabb terhet. A pénzügyi kormányzatnak semmi­képpen sincs igaza, mert mégsem lehet luxusnak tekinteni és ilyen címen megadóz­tatni azt, ha valaki egy polgári, egyszerű vendéglőben a vacsoráját elfogyasztja. Az sem lehet mérvadó, ha abban a vendéglőben esetleg zene játszik, mert hiszen a zene után a vendéglőst egyszer már megadóztatták, a zenedíjat a vendéglő külön meg­fizeti, lehetetlen tehát ezen a címen a közönségtől újabb adófizetést kívánni. Ma, amikor mindenki arra törekszik, hogy a köz­szükségleti cikkek árát leszállítsa, hogy a megélhetést olcsóbbá tegye, érthetetlen a kormánynak az az eljárása, amellyel részint a közönség étkezését akarja megdrágítani részint a vendéglősipart akarja újabb tér­­kel sújtani. Mi számtalanszor mutattunk rá arra, hogy a drágaságnak mennyiben j­ó a forgalmi és luxus­adó mai rendszere és most is azt hangsúlyozzuk, hogy ha ezen nem változtatnak, vagy ilyen intézkedésekkel a helyzeten még csak rontanak, szó sem lehet Budapest élelmezésének olcsóbbá téte­léről, a vendéglői étkezés árának csökkentésé­ről. Radó Simon főreáliskolai tanár a maga és az egész rokonság nevében mélységes fájdalomtól lesújtva tudatja, hogy hőn szeretett felesége Radó Simonné szül. Keppleh Lilly 31 éves korában váratlanul elhúnyt. Drága halottunkat 1926. évi január 1-én, d. u. 1/­3 órakor kisérjük utolsó útjára a rákos­­keresztúri izraelita temető halottasházából. Bíró Béla és Kun Jenő, mint a Zeisler Lipót cég beltagjai, mély fájdalommal jelentik, hogy cégünk beltagja, fakereskedő, rövid szenvedés után, de­cember 8- án elhúnyt. Temetése január 1-én 11 órakor lesz a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából. Emlékét örökké kegyelettel fogjuk megőrizni. Budapest—Békéscsaba, dec. 30.

Next