Világ, 1926. február (17. évfolyam, 19-41. szám)

1926-02-02 / 19. szám

Pedd Éles baltával hajt végre kivégzésére­ a fekete-Reichsweh­r (A Világ berlini tudósítójától.) A berlini büntetőtörvény­széken ma kezdték meg az úgynevezett fekete-Reichs­wehr vérbíróság ítéletének tárgyalását. Ezen a tárgyaláson szerepelni fog a sokat emlegetett Schuitt­ főhadnagy is, akinek ügye ma még nem került tárgyalásra, de akinek tevékenysé­géről sok szó esett. A vádirat elmondja, hogy 1923 tavaszán Döbelitzben egy Panier nevű katonát meg­gyilkoltak. Állítólag azzal gyanúsították, hogy a kommunisták kémje. Ez a katona a fekete­ Reichswehr egy osztagához tarto­zott Később megállapították, hogy ez a katona többször nyilatkozott társai előtt, hogy fél. Érezte, hogy valami készül ellene. Annyira félt, hogy megszökött osztagától és civilruhában visszatért Berlinbe szüleihez. Nem sokkal később megjelent lakásán egy Schiermann nevű őrmester, századpa­rancsnokának, egy Tenn nevű főhadnagy­nak parancsával és letartóztatta Pániért, aki útközben rosszat sejtve, egy közleke­dési rendőrtől kért segítséget. A rendőr igazoltatta Schiermann őrmes­tert, aki rendes katonai írásokkal igazolta magát. Ennek ellenére bevitték mindkettőt a rendőrségre, ahonnan felhívták a katonai parancsnokot. Ennek utasítására azután a letartóztatott Panier az őrmesterrel és Tenn hadnaggyal ment a katonai körlet­­parancsnokságra. Ilyen módon tehát a ha­tóságok játszották Panier katonát gyilkosai kezére. A letartóztatott Paniernek kijelentették, hogy másnap reggel vissza fogják vinni Döbe­­sitzbe, innen Berlinbe, és ott szabadon fogják engedni. A letartóztatott katonát reggel Schiermann őrmesteren kívül Stein őrvezető és még két katona kísérte. Röviddel azután, hogy Döberitzből eltávoztak, Schiermann őrmester eltávozott a többiektől. Ekkor a másik két katona egy készen tartott éles bál­nát vett elő és Pániért fejbevágták, úgyhogy tértől borítva a földre zuhant és azonnal meg­halt. A gyilkosok a hullát elásták egy bükkfa­­erdőben, azután visszatértek a táborba, ahol jelentették Tenn hadnagynak, hogy paran­csát teljesítették. Később azután még egyszer kiásták a holttestet, mert féltek, hogy nem elég mélyen van elásva. A gyilkosok lényegé­ben bevallották a vizsgálat folyamán tettüket. A tárgyalás nyilvánossága nagy fejtörést okozott a bíróságnak, de a kormánynak is. A birodalmi kancellár értekezletet tartott a külügyminiszterrel és Reichswehr­ miniszter­­rel. Ennek folyamán úgy a külügyminiszter, mint Gessler dr. hadügyminiszter amellett voltak, hogy a tárgyalást nyilvánosan tartsák meg. A hadügyminiszter különösen azzal ér­velt, hogy a gyilkossághoz a hadseregnek semmi köze nincs, és éppen ezért a közvé­lemény előtt nyilvánosan kell tárgyalni az ügyet, hogy minden kétség ez irányban el­oszlassák. Stresemann külügyminiszter azon­ban külpolitikai okokból kérte, hogy a tárgya­lás ne legyen nyilvános. A védelem a tárgyalás megnyitása után kérte a nyilvánosság kizárását közérdekből. A bíróság a védelem előterjesztése megtételé­nek idejére csakugyan elrendelte a nyilvános­ság kizárását.­ Stresemann külügyminiszter állásfogla­lása ebben a kérdésben ugyanolyan várat­lan, mint amilyen természetes az, ha Gessler hadügyminiszter a Reichswehr tekintélyé­nek érdekében ragaszkodott a nyilvános tár­gyaláshoz. A külpolitikai bonyodalmak lehetőségé­nek felvetése nem illik az olyan okos em­berhez, mint Stresemann, akinek tudnia kell, hogy a titoktartással csak egy ered­ményt lehet elérni: azt, hogy a külföld­i sokkal többet tud még annál, ami igaz és sokkal súlyosabb konzekvenciákat von le a titoktartásból, mint amilyeneket az igazság­ról vonna le. A zárt tárgyalás ennél a tár­gyalásnál annál különösebb, mivel a német birodalmi gyűlés alig néhány nap előtt kül­dött ki egy bizottságot azért, hogy parla­mentáris vizsgálat útján derítsen teljes vilá­gosságot minden ilyenfajta gyilkosságra, mivel több oldalról merült fel az az állítás, hogy a bíróságok közül némelyik szándéko­san áll meg a fele úton az ilyen bűnügyek kiderítésénél. Most tehát a parlamentáris bizottság fogja tisztázni a már letárgyalt efajta gyilkossá­gokat és azokat, amelyeknek letárgyalása még nem történt meg. Akkor, amikor egyik oldalon nagy apparátussal, széles nyilvános­ság előtt indul meg a tisztázás munkája, ba­jos megérteni azt, miért mutatkoznék szük­ségesnek a zárt tárgyalás egy speciális eset­ben. A magyarázatot talán inkább belpoliti­kai, mint külpolitikai területen kell keresni. Azok a szélsőjobb lapok, amelyek Hinden­­burg tábornagyról a múlt hetekben azt ír­ták, hogy az ilyen hazaárulót Franciaor­szágban már rég leütötték volna, Strese­mann külügyminiszterre nézve többek közt azt a kedves javaslatot hozták forgalomba, hogy itt volna már­­ a disznóölés ideje. De azért Stresemann még mindig tart össze­köttetést egyes exponáltan jobboldali körök­kel, és nyilván innen indult ki a nyomás, a zárt tárgyalás elrendelésének érdekében. Szerezzen új előfizetőt a VILÁG-nak és minden­ új elő­fizető után száz millióval emelte tűzbiztosítását, vagy százmillió koronára biztosítja lakását betöré­ses­­ lopás ellen a VILÁG. A franciák a vádiratról Az ügyészség vádiratát a francia megbízot­tak szintén kézhez kapták és azonnal lefordít­­tatták a maguk részére. A vádirat bár részle­tesen és alaposan foglalkozik a bűnüggyel, nem elégítette ki teljesen a franciákat. Nem látják ugyanis tisztázottnak azt a kérdést, hogy a hamis ezerfrankosok előállításához szükséges papirost honnan szerezték. A franciák szerint Windisehgratz 400 millióért egy német papírgyártó cégtől megvásárolta azt a szabadalmat, amellyel a legprimitívebb eszközökkel és a legprimitívebb helyen a hamis frankok gyártásához szükséges leg­finomabb papirost Budapesten előállíthat­ták. A főkapitányságon ma reggel kilenc óra­kor kézbesítették Marinovich Jenő dr. fő­kapitány kezébe az ügyészség megkeresését, amely a pótnyomozás iránt intézkedik. A négy­oldalas átiratot nyomban áttanulmányozták, azután tervezetet dolgoztak ki, hogy az ügyészségi utasításokat milyen időpontok sze­rint csoportosítva és milyen beosztással vé­gezzék el. Elsősorban a letartóztatottak közül hallgatnak ki többeket, a kihallgatásokat azonban nem a rendőrségen, hanem a Markó utcai fogházban fogják folytatni és azokon a francia kiküldöttek is jelen lesznek. Mind­azok a ténykedések, amelyeket a rendőrség foganatosít majd, az ügyészség megkeresésére, elsősorban arra irányulnak, hogy a bűnügy minden irányában tárgyi bizonyítékokat sze­rezzenek be. Tárgyi bizonyítékokat keresnek A francia kiküldöttek ugyanis kifogásolták az eddigi eljárás során, hogy nem áll kellő tárgyi bizonyíték rendelkezésre a bűnvádi el­járás alátámasztását illetőleg. Nincsenek meg szerintük a pénzhamisításnál szerepelt gépek és alkatrészeik, de nincsenek meg, mint na­gyon fontos bűnjelek, a hiányzó ezerfranko­sok és nincs meg a papírszállítás tisztázására vonatkozó bizonyíték, valamint több olyan összekötő kapocs, amelyek a nyomozás során tárgyi bizonyítékokat kívánnak. A franciák szerint nincsen kiderítve, hogy Szörtsey József, a Nemzeti Szövetség alelnöke hová rejtette el azt a hatezer darab hamis frankot, amelyet egy kis katonaládában vitt a géza uccai­­ lakására. • Erre vonatkozóan ugyanis­­ Szörtsey megtagadott minden fölvilá­­gosítást. A rendőrség is­ fogja halgatni Gerő VILÁG R­e­ndőrség a pótnyomozás keretében az ügyészségen Hallgatja ki Nádosyt és társait (A Világ tudósítójától.) A frankvádirat már elkészült é­s az ügy súlypontja m­a is­mét a főkapitányságra helyeződött, ahol megindították a pótnyomozást. A rendőrsé­gen a franknyomozás vezetői és a detektív­­csoportok ma délután már nem távoztak el a főkapitányság épületéből és délután két órakor permanenciába helyezkedtek. A pót­­nyomozással, értesülésünk szerint, pár na­pon belül végezni akarnak és ezért nagy apparátussal indulnak neki az újabb vizs­gálatnak. Windisehgratz, Schuitze és a fekete börze Új momentumként merült föl a bűnügy egyik titokzatos szereplője, az eddig még is­meretlen Sch­ultze, aki állítólag orosz szár­mazású és a volt orosz cári nyomdában mű­ködött, mint igazgató. Schuitze valószínű­leg az orosz forradalmi időkben részt vett azokban a pénzhamisításokban, amelyekkel az orosz forradalmi kormány éveken ke­resztül kísérletezett. Schultzet nálunk Win­­dischgrätz vonta be a frankhamisítás ügyébe és Schultze többször megfordult a Térké­pészeti Intézetben, ahol mint szakértő felvi­lágosításokat és útbaigazításokat adott Gerő Lászlónak, az intézet helyettes vezetőjének. Schuitze állítólag Párizsban mint besúgó el­árulta a frankhamisítás részleteit. Erre vo­natkozóan azonban pozitív értesülést a rend­őrség nem tudott szerezni. A francia kiküldöttek szerint Schuitze szerepe sehogyan sincs tisztázva. Szerintük Windisehgratz mellett Schuitze volt a lelke a frankhamisítóknak, akik az ő utasításai alapján dolgoztak. Windisehgratz herceg rejtélyes körülmények között ismerkedett meg Schultzevel, akit jól megfizetett, a ter­veibe beavatott és a frankhamisításhoz fel­használt. A herceg egyébként a Schuitze ta­nácsára , az úgynevezett fekete börzéről akart frankterjesztőket szerezni. A „fekete börze" a Wesselényi ucca és a Rombach ucca környékén van és csupa olyan egyé­nekből áll, akik már több pénzhamisítási ügyben szerepeltek és akiknek nagy gyakor­latuk van a hamis pénzek terjesztésében. Windischgu­itz úgy számított, hogy ha eze­ket a kétes egyéneket elfogják külföldön, könnyen kijutnak a Szorult helyzetből és nem kompromittálják az ügyben szereplő magasállású személyeket. Windischgratz tár­sai azonban nem bíztak a „fekete börze" embereiben és ezért Marsovszkyék társasá­gát bízták meg a hamis bankjegyek értéke­sítésével. Lászlót, akinek tisztáznia kell a gépkérdést és felvilágosítást kell adnia arról, hogy az eddig foglalt gépeken és géprészeken kívül még milyen gépeket használtak föl a hamisítási műveleteknél. A papírgyártás kérdését is tisz­tázni kell, mert a vádlottak erre vonatkozó vallomásai nem felelnek meg a valóságnak. Amikor Windischgratz terhelőt vallott Nádosyra A vádlottak bizonyos kérdésekre megta­gadták a vallomástételt és emiatt nemcsak a papírügyet, hanem egyéb fontos részlete­ket sem lehetett mindeddig kideríteni. Egy ideig Windischgrätz herceg közlékeny volt és akkor Nádosyra vonatkozóan terhelő vallomásokat tett, így többek között elmon­dotta, hogy a frankhamisítás csak akkor lépett kiviteli stádiumba, amikor Nádosy hozzáadta ehhez a dologhoz a tekintélyét. Nádosy nemcsak részt vett a műhelymunká­­latokban, de Marsovszkyék részére­­ megsze­rezte a külföldi hamis útleveleket és vízumo­kat. Nemcsak Hágában, Amsterdamban és Milánóban, hanem Varsóban és Stockholm­ban is nagymennyiségű bankjegyeket akar­tak értékesíteni. A franciák erre vonatko­zóan érdekes részleteket tudtak meg, de ér­dekes dolgokról értesültek még Jankovich Arisztid párizsi megbízatását illetően is. Jankovichnak ugyanis Párizsba kellett volna utaznia azzal, hogy szerezzen egy a Banque de France-ba­n intern használatra szol­gáló Tube jelzésű borítékot, amit Budapesten több példányban sokszorosítottak volna. A Banque de France Tube jelzésű borítékaiban csomagolt bánik jegyi f­zeteket csőpostán vagy küldönc útján juttatja el a fiókintézetekbe. A fiókok az ilyen jelzésű borítékokat nem bontják fel, hanem a leveleket egyszerűen trezorba helyezik. Windischgratzék úgy ter­vezték, hogy a hamis bankjegyek nagy ré­szét ilyen Tube jelzésű borítékokba fogják a bankfiókokhoz eljuttatni, még pedig folyó­számla-alapon, úgyhogy az illető fiókok egy­szerűen folyószámlát nyitottak volna a kí­vánt névre. A Tabe-terv azért hiúsult meg, mert a hamisítást idő előtt leleplezték Há­gában. A bűnügy iratai két héten belül a büntető­­törvényszékre kerülnek A vétséggel vádolt frank-gyanúsítottak szabadlábrahelyezési kérvényt nyújtottak be az ügyészséghez, amely azonban ellenzi a szabadlábrahelyezést azon az alapon, hogy tartani lehet a gyanúsítottak szökésétől. Ebben a kérdésben egyébként a vádtanács fog dönteni. Sztrache Gusztáv dr. főügyész, mint ismeretes, átküldte a rendőrséghez a pótnyomozásra vonatkozó ügyészségi meg­keresést, amelyhez mellékelte a franciák elaborátumát is. Amennyiben a pótnyomo­zás olyan bizonyítékokat fog produkálni, amelyek az ügy lényegét érintik, akkor az ügyészség pótvádiratot nyújt be. Ha azon­ban ez fölöslegesnek mutatkozik, akkor az új árratokat az eljárás további során is, de a főtárgyalás során is fel lehet használni. A főügyész rendelkezésére a gyanúsította­kat a rendőrség emberei a Markó utcai fog­­házban hallgatják ki. Valószínűnek tartják, hogy az iratok ha­marosan felkerülnek a büntetőtörvényszék elnökéhez, Langer Jenő dr. kúriai bíróhoz, aki egyébként a frank­ főtárgyaláson elnö­kölni fog. A bíróság be fogja szerezni a Há­gában letartóztatott három vádlott vallomá­sát és az ítéletet. Amennyiben a hágai bün­tetőbíróság nem bünteti meg Marsovszkyé­­kat olyan cselekményekért is, amelyek ve­lük szemben a bűnügyi eljárás során ter­hükre megállapíthatók, akkor megindítják ellenük a kiadatási eljárást és Budapesten fogják őket felelősségre vonni. Más az esete Olchváry Ödönnek, akit tudvalevőleg Ham­burgban fogtak el. Olchváryt kihágás címén Hamburgban vonják felelősségre és az ottani­­büntetőihatóság már fel is ajánlotta Olchváry kiadatását. 1926 február 2.­3 A külföld három héttel előbb tudott Zadravetz felmentéséről Zadravetz István lábán püspök szerepére a franküggyel kapcsolatban teljes világot derít az ügyészség vádirata. Eszerint meg­állapítható, hogy Zadravetz nemcsak esküt vett ki a vádlottakból, hanem megengedte, hogy a hamis bankjegyeket a Térképészeti Intézetből a lakására vigyék, ahol azokat osztályozták és ezekben a munkálatokban is részt vett. Zadravetz szerepéről tehát már tudomással bírtak az illetékes hatóságok, ennek ellenére Zadravetz továbbra is feljárt a honvédelmi minisztériumba, rendesen el­látta hivatali teendőit, szóval semmi külső nyoma nem volt annak, hogy Zadravetzet fölmentették volna a tábori püspökség ve­zetése alól. A külföldi lapokban ennek ellenére már napokkal ezelőtt tudósítások jelentek meg, amelyek szerint Zadravetzet felmentették. A magyar lapok azonban hivatalosan egészen a mai napig erről nem szerezhettek tudo­mást, és erről hivatalosan nem is informál­ták őket. A többnapos késést most azzal magyaráz­zák, hogy a honvédelmi, illetve a kultusz­minisztérium elmulasztotta annak idején Zadravetz felmentéséről a miniszterelnök sajtóosztályát értesíteni. Három héttel ez­előtt mentették föl a tábori püspökség vezetése alól P. Zadravetz Istvánt, tehát ugyanakkor, amikor az ügyészségen is kihallgatták. A külföldi sajtó részére erre vonatkozóan köz­leményt adtak ki, míg a magyar sajtó ré­szére a Magyar Távirati Iroda útján három hét után csak most tartották fontosnak a következő hivatalos jelentés kiadását: „A frankhamisítás ügyében a királyi ügyészség által benyújtott vádirattal kap­csolatosan illetékes helyen annak a közlé­sére hatalmazták föl a Magyar Távirati Iro­dát, hogy P. Zadravetz István ügyosztályá­nak vezetése és a római katolikus tábori püspökséggel kapcsolatos teendők ellátása alól már január 11. napján felmentetett. Ezzel kapcsolatosan természetesen nincs érintve P. Zadravetz István egyházi ju­­risdikciója, amelyben kizárólag a szentszék illetékes intézkedni." " A honvédelmi minisztériumban a tábori püspökség hivatalos helyiségében már na­pok óta Zadravetz István helyén Árvai- Nagy Bálint ezredes-lelkész dolgozik, aki eddig a parancsnokság lelkészhivatalának volt a vezetője.­­ Eszerint Zadravetz ideigle­nes utódjának Árvai-Nagy Bálint tekinthető. Zadravetz pasaréti úti lakásában teljes visz­­szavonultságban él és csak bizalmas ismerő­seit fogadja. A pénzügyminisztérium XIII. főosztálya A frankhamisítás nyomozásába belekap­csolódott a pénzügyminisztérium vizsgálata is, , amely a Térképészeti Intézetre vonatko­zik. Fejér Elemér pénzügyminiszteri helyet­tes államtitkár, a minisztérium XIII. főosz­tálya vezetője, mint ismeretes, nyugalomba vonult. A helyettes­­ államtitkár nyugalma­­zási ügye meglepetésszerűen történt, amely­nek magyarázatául szolgál, hogy a XIII. fő­­osztály körébe tartozik a Térképészeti Inté­zet, ahol a hamis ezerfrankosokat gyártot­ták. Fejér helyettes államtitkár kijelentette, hogy távozása nincs kapcsolatban a frank­­hamisítási üggyel és csak azért vonult nyu­galomba, mert szolgálati ideje lejárt. Min­den kétséget kizáróan megállapították a hi­vatalos vizsgálat során, hogy a Térképészeti Intézetben a hamisítások a minisztérium közegeinek tudta nélkül történtek és a pénz­ügyminisztériumnak semmiféle befolyása és szerepe nem volt a Térképészeti Intézettel kapcsolatban. Fejér Elemérrel kapcsolatban a hivatalos vizsgálat, amelyet Bod János pénzügyminiszter irányított, kétségtelenül megállapította, hogy a helyettes államtitkár­nak semmiféle tudomása nem volt a Térké­pészeti Intézetben történt dolgokról. A XIII. főosztályt jelenleg Hámos Dezső miniszteri tanácsos irányítja, aki megbízást kapott arra, hogy a Térképészeti Intézet ügy­vitelét fölülbírálja. A vizsgálat már folya­matban van és arról Hámos miniszteri taná­csos időről időre pontos és kimerítő jelen­tést teszi a pénzügyminisztériumnak. Hogy ennek a vizsgálatnak az eredménye milyen irányban befolyásolja a frankhamisítás ügyének nyomozását, erre nézve a minisz­tériumban nem adnak közelebbi felvilágo­­sítást, ellenben tényként kell megállapítani, hogy Sztrache Gusztáv, főügyésznek azok az adatok is rendelkezésére állanak, amelyek a pénzügyminisztérium vizsgálata útján de­rültek ki. Baross Gábor szerepe Fegyelmi vizsgálatot indítottak tudvalevő­leg Baross Gábor ellen, aki mint a Posta­takarékpénztár vezérigazgatója, 100 millió korona kölcsönt utalt ki Mankovich Bélának, hogy az összeg felhasználásával megsemmisít­­frankos hamisítványt. Baross Gábor ezzel a vádirat szerint bűnpártolás vétségét követte el és különösnek tartják, hogy Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter mindeddig nem tartotta szükségesnek, hogy Baross Gábort a Postatakarékpénztár vezérigazgatói állásától felfüggessze. A kormány a bűnügy nyomozá­sának első hetében szabadságolta Baross Gábort és elrendelte ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. Ez a vizsgálat még fo­lyamatban van, megvárják az eredményt és ahhoz képest fognak dönteni.­­ A fegyelmi vizsgálattal kapcsolatban nyi­latkozik Samassa Aurél miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium elnöki osztályának vezetője, aki a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, vezette. Samassa a nyilatkozat szerint olyan fegyelmi vétséget nem talált a vizsgálat eddigi során, amely szükségessé tette volna a felfüggesztést. Csupán hivatali sza­bálytalanságot állapítottak meg. Az ügyész­ség vádirata természetesen már változást idéz elő Baross Gábor sorsában és befolyással lesz a fegyelmi vizsgálat menetére. Vizsgálat a TESz és a Magyar Nemzeti Szövetség ellen . A belügyminiszter szombaton leiratot inté­zett a fővároshoz, melyben utasította: Sipőc.

Next