Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)

1926-03-02 / 42. szám

Kedd Hindenburg irodalmi és kulturális célokra fordítja a rendelkezési alapot (A Világ berlini tudósítójától.) A költ­ségvetési bizottság vitájának során szó esett arról, mire fordítja a birodalmi elnök a számára fentartott rendelkezési alap 3,5 millió aranymárkáját. Ez kétségkívül nagy összeg, magyar koronákban kevés híján 60 milliárd. A vita során csak egy kommunista kép­viselő követelte a részletezését annak, mire fordítja Hindenburg tábornagy a 60 mil­­liárdot, de azért Lobholz miniszteri igazgató felsorolta a tételek nagy részét. A 3,5 millió aranymárkából kisebb-nagyobb segélyeket kaptak írók, tudósok, művészek, tudomá­nyos és kulturális egyesületek, a vörös­kereszt egylet, a gyermekbarát egyesületek­nek és a női egyesületeknek egy sora, na­gyobb összeg jutott a Deutsches Museum­­nak, azonkívül igen sok kis tétel olyan hadirokkantaknak, akik különösen súlyos viszonyok közé kerültek. Politikai célokra egyetlen fillért nem fordított Hindenburg a 3,5 millió aranymárkából és a reprezentá­ciós célokra csak ennek az összegnek elve­­szően kis töredékét használta fel. Hosszabb vita folyt a nyugdíj­kérdésről is, mert a különféle tételek összeadásával kiderült az, hogy a német birodalom 1.550 m­illió aranymárkát fordít nyugdíjakra egy évben, magyar koronákban 26.000 milliár­­dot. Ehhez járulnak még a posta és a biro­dalmi vasút által fizetett nyugdíjak. Itt a szocialista párt éles támadásba ment át, m­ert kiderült az, hogy a nyugdíjalap ter­hére a volt fejedelmi családoknak nem ke­vesebb, mint tizenhét tagja kap átlag 90.000 aranymárka évjáradékot, és a szocialista párt nem akar belenyugodni abba, hogy a volt fejedelmek, vagy családtagjaik átlag 125 millió magyar korona havi nyugdíjat kapjanak, mert ez szembeszökően több a kényelmes és kellemes létminimumnál is. A szocialista párt másik kifogása az, hogy a katonai nyugdíjak átlaga túlságosan ma­gas, de azért, mert a magasrangú tisztek nyugdíját szabták meg túlzott bőkezűséggel. A hadirokkantak átlagos havi illetménye alig haladja meg a 30 aranymárkát, tehát az 500.000 magyar koronát, a hadiözvegyek átlagos nyugdíja 38 aranymárka, tehát nem sokkal több 600.000 magyar koronánál, de 4330 olyan tiszt van, akinek havi nyugdíja több 500 arany már­kánál, tehát 9 millió ma­gyar korona, vagy annál is több. A táborno­kok nyugdíja egészen havi 1500 arany már­káig emelkedik, tehát havi 25 millió magyar korona fölé. Ezt annál aggályosabbnak tartják a szo­cialisták, mert a német birodalom így a köztársasági eszme ellenségeivel szemben tanúsít bőkezűséget. A szocialisták most új­ból hivatkoztak arra, hogy a nyugdíjakat változatlanul megkapják a háborúnak azok a tisztjei, akik a bíróság ítélete szerint is részt vettek a köztársaság ellen intézett ak­ciókban. Ilyen tiszt például Ludendorff, aki­nek a müncheni bíróság előtt kellett szá­mot adnia a köztársaság évfordulóján meg­kísértett államcsínyért, de azt nem lehet hi­báztatni, ha Ludendorff tábornokkal szemben financiális téren nem gyakorolt megtorlást a német kormány, mert Ludendorff nyug­díjának megvonása, vagy csorbítása igen hálás agitációs anyag lett volna. De például Lüttwitz tábornok kétségkívül bevonult csa­patainak élén Berlinbe, erőszakosan távo­lította el onnan a törvényes kormányt, csat­lakozásra akarta bírni távirataival a Reichs­­wehr többi csapatát, hetekre felborította a rendet Németországban, tehát legalább is kétséges az, vájjon Lüttwitz elbocsátása a hadsereg kötelékéből olyan körülmények között történt-e, hogy ezek jogosultakká tennék a rendkívül magas nyugdíj megsza­bását. Mindent összevéve, a nyudíjak most 42 szá­zalékát foglalják le a rendes birodalmi bevé­teleknek, míg az 1914. évi költségvetés sze­rint a nyugdíjak csupán a birodalmi bevéte­lek hat százalékát érték el Ezen a ponton a szocialisták azt kívánják hogy a birodalom ne nevezzen ki új hivatalnokokat, és ha va­lahol munkaerőkre van szükség, akkor a lét­­számapasztás során nyugdíjazott hivatalnoko­kat állítsák be újból munkára, munkakört tölti be ma is. Kaltenmark dr. még 1919-ben Svájcban ismerkedett meg Windischgrätz herceggel, akinek csakhamar bizalmas embere lett. Együtt alapították meg Luzernben az Agence Centrale nevű információs hírlap­irodát, amely többé-kevésbé kis­ entente­­ellenes, politikai tendenciájú hírekkel szol­gált. Az Agence Centrale-t 1920-ban Genfbe helyezték át, ahol Windischgrätz politikai ügyeinek szálai összefutottak. Kaltenmark a legteljesebb mértékben részt vett Win­dischgrätz ügyeinek intézésében, így első­sorban az ellenforradalmi akciók és össze­köttetések megszervezésében és kiépítésé­ben. Centrale működése előtt, sőt a háború előtti időkben is élénk csehellenes propagandát fejtett ki. A freiburgi Liberté című lapban és a genfi La Suisse-ben helyezte el több­nyire uszítóan csehszlovákellenes cikkeit, melyeket A. N. jelzéssel írt meg. Illetékes csehszlovák diplomáciai körök hosszú ideig nyomoztak a titokzatos A. N. után, de csak nagysokára sikerült megállapítaniuk, hogy a propaganda-cikkek írója azonos Kalten­mark János dr.-ral. A csehszlovák kormány ekkor svájci diplomáciai külképviselete út­ján követelte a svájci kormányhatóságok­tól, hogy utasítsák ki Kaltenmarkot, aki több más svájci lapban is elhelyezett ten­denciózus cikkeket, az intervenciónak ered­ménye azonban nem mutatkozott. Kaltenmark egyébként még az Agence Új név a frankügyben A Magyar Távirati Iroda legújabb jelen­tése szerint a párizsi Figaro bécsi munka­társának távirati tudósítása alapján cikket közöl, melyben hírül adja, hogy a frank­ügyben újabb név merült föl, Kaltenmark János német újságírónak a neve, aki in­kább politikai ügynök és Windischgrätz herceggel a herceg svájci tartózkodása ide­jén került bizalmas összeköttetésbe. A Világ munkatársa Kaltenmark szemé­lyére vonatkozólag nyomozni kezdett és hosszas utánjárás eredményeképpen a kö­vetkező adatokat tudta meg: Kaltenmark János dr. Svájcban élő né­met újságíró, akiről a Figaro legutóbbi száma a franküggyel kapcsolatban megem­lékezik, elsősorban politikai ügynököskö­­d időssel foglalkozott a múltban és ezt a VILÁG 1926 március 5. ) A miniszterelnök szerdán reggel utazik Genfbe Bethlen István gróf miniszterelnök ma dél­után végleg döntött genfi útját illetően. A miniszterelnök úgy határozott, hogy már szerdán reggel elutazik Genfbe és ezért a nemzetgyűlés üléseit holnap megszakítják. Annyi bizonyos, hogy a Ház 16-áig nem tart ülést, arra nézve azonban csak holnap dél­előtt fognak dönteni, hogy a nemzetgyűlés szünetelésének milyen formát adjanak. A miniszterelnök holnap a Házban tanácskozik Scitovszky Bélával, a nemzetgyűlés elnöké­vel s ezen a tanácskozáson beszélik meg, hogy a Házat elnapolják-e, vagy pedig az elnök tegyen olyan napirendi javaslatot, hogy a Ház legközelebbi ülését csak 16-án tartsa. Amennyiben úgy határoznak, hogy az elnök idevonatkozó napirendi javaslatot ter­jeszt be, akkor a napirend tárgyalásánál az ellenzék nagy vitát akar provokálni. Ezzel a hírrel szemben ma este arról is beszéltek, hogy Clinchant francia követnek a miniszterelnöknél ma délelőtt tett látoga­tása következtében Bethlen István gróf egyelőre elhalasztotta genfi útját és ezidő­­szerint semmiféle határozott utazási pro­gramja nincs. Az Agence Havas budapesti tudósítójának hamis híre a francia sajtóban Bethlen István gróf miniszterelnök a frank­­hamisítás ügyében fölszólalva, több ízben intézett heves támadást azok ellen, akik ha­mis hírekkel árasztják el a külföldi sajtót. Egy konkrét eset most módot ad a kormány­nak arra, hogy megállapíthassa a hamis hí­rek terjesztőinek kilétét. Február huszon­ötödikén az Agence Havas a következő, Bu­dapestről keltezett távirati jelentést juttatta el a francia lapokhoz: „A magyar törvényhozás nagy többség­gel megszavazta a parlamenti bizottságnak azt a határozatát, amelyet a többség nyúj­tott be és amely szerint a francia frankok hamisítása ügyében semmiféle felelősség sem terheli a magyar kormányt." Nem hisszük, hogy a parlamenti vizsgáló­­bizottság munkájáról, az ott elhangzott tanú­vallomásokról és ténymegállapításokról a bi­zottsági munka befejezése előtt nyilvános­ságra került hírek többet árthattak volna az ország egyetemes érdekeinek, mint az a hazug hír, hogy a magyar törvényhozás többsége azonosította magát a mulasztásokkal vádolt kormánnyal. Hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak, azt itthon nem szükséges bizo­nyítani, tehát kétségen felül áll az, hogy az Agence Havas budapesti tudósítója hazug hírt tálalt föl a világsajtónak. Hogy személy szerint ki ez a tudósító, annak megállapítása viszont nem kerülhet nagy fáradtságába a miniszterelnökség sajtóosztályának­ Teleki Pál slágere Szombaton a Fővárosi Tudósító hírt adott Teleki Pál grófnak egy nyilatkozatáról, amelyben Teleki Pál gróf a franküggyel kapcsolatban olyan slágert emlegetett, ame­lyet ő eddig még sem a parlamenti vizs­gálóbizottság előtt, sem pedig a rendőrség és az ügyészség előtt tett vallomásaiban ki nem játszott. Slágernek éppen Teleki Pál gróf részéről való emlegetése politikai kö­rökben érthető feltűnést keltett és azok a kommentárok, amelyeket Teleki Pál gróf eme nyilatkozatához fűztek, újabb megszó­lalásokra késztették Teleki grófot. A Magyar Távirati Iroda útján Teleki Pál gróf ma ki­jelenti, hogy ő a Fővárosi Tudósító munka­társának interjút nem adott. Elismeri azon­ban, hogy az állítólagos slágeréről nyilvá­nosság elé került kijelentés „egy újságíróval folytatott folyosói beszélgetésének tenden­ciózusan kiszínezett elferdítése". Ebben, a cáfolatnak egyáltalán nem ne­vezhető óvatos nyilatkozatban, Teleki Pál gróf megkerüli a válaszra váró kérdést, t. i. hogy beszélt-e eddig ki nem játszott sláger­ről, vagy sem? Teljesen mellékes kérdés ugyanis az, hogy Teleki Pál gróf csak be­szélgetést folytatott, avagy interjút adott-e, továbbá az is, hogy nyilatkozata kiszínezve, vagy színtelenül került-e nyilvánosságra? Az a körülmény, hogy Teleki gróf a slágeréről szóló híradást egyenesen meg nem cáfolja, valamint hogy a Fővárosi Tudósító a Ma­gyar Távirati Iroda közlésével szemben határozottan fentartja híradásának helyes­ségét, szükségessé teszi bizonyos következ­tetések levonását. Miként fentebb már kifejtettük, Teleki Pál grófnak ismételten volt alkalma arra, hogy mindent, amit a frankhamisítás ügyéről tud, az illetékes fórumok előtt elmondja. Teleki Pál grófot tanúként hallgatta ki a rendőrség és a királyi ügyészség és egyik hatóság sem mulasztotta el azt, hogy az előtte megjelent tanút figyelmeztesse a kötelességére, amelyet a bűnvádi perrendtartás 210. §-a szab meg. E szakasz szerint ugyanis „a kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetendő a tanú, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiisme­­­rte szerint a tiszna és tenes valási vallani és hogy vallomását esetleg esküvel kell meg­erősítenie". A bűnvádi perrendtartás 217. §-a szerint pedig a tanú nemcsak arra köteles esküt tenni, amit vallott, hanem e szakasz szerint ,,az eskü arra teendő le, hogy a tanú legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a valót és csakis a valót mondotta el és hogy ebből mit sem hallgatott el". Meg vagyunk győződve arról, hogy a rend­őrség és az ügyészség Teleki Pál gróf eseté­ben is lelkiismeretes pontossággal tett eleget a törvény ama rendelkezésének, hogy a tanur kihallgatásának megkezdése előtt kell figyel­meztetni a tanuságtétel kötelezettségének jogi terjedelmére és a mulasztás büntetőjogi következményeire. De nemcsak az ügyész­ségről és a rendőrségről kell föltételeznünk azt, hogy eleget tett a törvényben előírt kö­telességének, hanem Teleki Pál grófról, Ma­­gyarország volt miniszterelnökéről, a törvé­nyek ismeretének olyan mértékét fel kell tételezni, hogy slágerét a frankügyben a rendőri és ügyészi kihallgatás alkalmával el nem hallgatta volna, ha csak jogi meggyőző­dése szerint az ő tanuzási kötelezettsége erre a slágerre ki nem terjed.­­Csak egyetlen föl­tevés lehet helytálló és pedig az, hogy Teleki Pál gróf a bűnvádi perrendtartás 208. §-ában biztosított jogával élt akkor, amidőn ismételt kihallgatásai alkalmával a rendőri és ügyészi fórumok előtt slágerét elhallgatta. A bűnvádi perrendtartás 208. §-a ugyanis szó szerint a következőképpen rendelkezik: „A tanú nem kötelezhető vallomásra, vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá, vagy hozzátartozójára jelenté­keny kár vagy szégyen hárulna." Apponyi Albert gróf csak a miniszterelnök visszaérkezése után szólal fel Politikai körökben tegnap arról beszél­tek, hogy a nemzetgyűlés mai ülésén a frankügy tárgyalásánál felszólal Apponyi Albert gróf is, aki hosszabb beszédben fejti ki álláspontját és ez a beszéd igen kedve­zőtlen lesz a kormányra. Apponyi Albert gróf felszólalása azonban elmaradt. Nagy­­érdeklődéssel beszéltek erről ma délelőtt és összefüggést kerestek az elmaradt Appo­­nyi-beszéd és Teleki Pál gróf tegnap dél­utáni látogatása között. Teleki Pál gróf ugyanis tegnap látogatást tett Apponyi Al­bertnál, ahol több óra hosszat tartózkodott Apponyi a Telekivel folytatott beszélgetés után kijelentette, hogy a frankügyben még tájékozatlanabb, mint eddig volt. Apponyi kijelentette azt is, hogy holnap sem szólal fel, hanem beszédét csak Bethlen István gróf miniszterelnök Génfből való visszaté­rése után monja el. A szociáldemokrata párt tiltakozik Bethlen genfi útja ellen A szociáldemokrata párt parlamenti frak­ciója és a pártvezetőség ma délelőtt Farkas István elnöklésével ülést tartott, amelyen meg­beszélte a frankvitában való felszólalásait és kijelölte azokat a szónokokat, akik fölszólal­nak. A politikai helyzetről Peyer Károly nem­zetgyűlési képviselő referált. A parlamenti frakció a frankügy újabb eseményeire való hivatkozással megállapította, hogy a kormány magatartása mindennap újabb megaláztatásban részesíti az országot, amikor bizonyos szemé­lyek kihallgatását egy idegen hatalomnak a folytonos közbelépésére rendeli el. A nyomozó hatóságok a kormány magatartásához szabják a maguk fölfogását. Ezért ismétlődnek ama botrányos és tűrhetetlen jelenségek, hogy a ki­adott vádirat és a lefolytatott pótnyomozás után újabb és újabb tények jutnak köztudo­­másra, amelyeket pedig egy elfogulatlan és ér­dektelen kormány mindenképpen elkerült volna. Mindez megerősíti a szociáldemokrata párt­nak azt a fölfogását, hogy a frankügyet egy teljesen érdektelen és elfogulatlan kormány likvidálhatja. A szociáldemokrata párt a kormány eddigi magatartására való hivatkozással a legéleseb­ben tiltakozik az ellen, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és kormánya képviselje Magyarországot a népszövetség genfi ülésén, mert a miniszterelnök és kormánya a frank­ügyben tanúsított magatartásával és az abban való szerepével elvesztette erkölcsi jogosultsá­gát arra, hogy az országot képviselhesse. Az országra csak mérhetetlen anyagi és er­kölcsi kár származhat abból, ha a miniszter­elnök a maga személyes presztízsét többre be­csüli az ország érdekeinél. És végre nem látja be, hogy a kormányhoz való görcsös ragaszko­dásával kül- és belpolitikai szempontból az országot egyre súlyosabb helyzetbe juttatja. A szociáldemokrata párt egyetlen kivezet® útnak újból a kormány haladéktalan távozását jelöli meg, amely alkalmas lehet arra, hogy az ország veszélyeztetett érdekei megóvassanak. Meskó Zoltán belépett az egységes pártba Meskó­ Zoltán nemzetgyűlési képviselő, aki eddig az ellenzék akcióinak kompromit­­tálásával igyekezett a kormányt szolgálni, ma a baloldali padokból átköltözött a jobb­oldalra. Meskó már a frankbotrány kitörése előtt foglalkozott az egységes pártba való visszatérés gondolatával, de mivel nem szá­míthatott túlságosan meleg fogadtatásra, tervének kivitelét felfüggesztette. A frank­­botrány kitörése óta azonban az egységes párt örömmel ölel a keblére minden csat­lakozót, különösen értékelve azok csatla­kozását, akik eddig — ha csak névlegesen is — az ellenzékhez tartoztak. Meskó Zoltán tehát elérkezettnek látta az időt tervének végrehajtásához, amely időközben ki is bővült. Meskó nem akart egyedül bevonulni az egységes pártba, hanem hogy ott jelentő­sebb pozícióhoz jusson, a 48-as kisgazda­­párt néven ismeretes kis baloldali frakciót is magával akarta vinni. Beck Lajost, Eöri Szabó Jenőt és Rákóczy Ferenc nemzetgyű­lési képviselőket is iparkodott arra bírni, hogy vele tartsanak. Meskónak azonban nem sikerült pártot literálni és miután hosszú ideig tartó tárgyalások után ez a kísérlet meghiúsult,­­ Meskó ma levelet intézett Almásy Lászlóhoz, mint a kisgazda­­párt elnökéhez és bejelentette belépését, vagy amint ő írja levelében­­ visszalépé­sét A baloldali ellenzék megnyugvással és megelégedéssel vette tudomásul Meskó elha­tározását, mert eddig magában véve azt is kényelmetlennek tartották, hogy a Falu­szövetség egy tisztviselője az ellenzék sorai­ban üljön, azt pedig egyáltalán nem látt­ák veszteségnek, hogy Meskó ezentúl a­obboldalon csillogtatja humorát — kon­­urenciát csinálva Lendvai Istvánnak. Ál­­­­dános az a meggyőződés, hogy Meskó Láttán jó szolgálatot tett az ellenzéki ügy­­nek azzal, hogy belépett az egységes pártba. A Magyar Agrárpárt zászlóbontása Gaal Gaszton lengyeltóti kerületében tar­totta meg vasárnap alakuló gyűlését az új agrárpárt. A gyűlésen a pártnak képviselő­tagjai — Gaal Gaszton, Farkas Tibor, Reischl Richárd és Forster Elek — is részt vettek. Forster Elek üdvözölte az egybegyűlteket és indítványára táviratban üdvözölték Darányi Ignác volt földművelésügyi minisztert, mint a magyar agrárpolitika megteremtőjét. Gaal Gaszton mondott ezután beszámoló be­szédet és egyben programot is adott az új pártnak. Indítványára a nagygyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben kéri a tör­vényhozást, hasson oda, hogy a falu népére nehezedő elviselhetetlen terhek enyhíttessenek és a kormány vessen véget a rendeletekkel való kormányzásnak. A nagygyűlés utasította a Ma­gyar Agrárpárt képviselőtagjait, hogy ezt a határozati javaslatot mielőbb a nemzetgyűlés elé terjesszék. Ezután ugyancsak Gaal Gaszton indítványára egy másik határozati javaslatban megállapították, hogy a falu népe által általá­nos közterhek címén fizetett nagy adóössze­gekből a falu népe alig élvez valamit. Különö­sen azt sürgették, hogy építsék ki mielőbb Ma­gyarország rettenetesen rossz úthálózatát. A határozati javaslat utolsó pontja szerint köve­telik, hogy a kormány a termelési eszközök vámmentes behozatalával könnyítsen a mező­­gazdaság súlyos helyzetén. Az ülés végén Reischl Richárd beszélt nagy hatással, majd bankerre ültek össze az ülés résztvevői, amelyen melegen ünnepelték a meg­jelent képviselőket. Kiéleződött az osztrák—olasz helyzet (A Világ bécsi tudósítójától.) Tegnap Bécsben és Ausztria törvényhatóságaiban számos gyűlés zajlott le, amelyeknek éle Olaszország ellen irányult, így a szociál­demokrata gyűléseken is éles beszédek hang­zottak el Mussolini ellen, ezenkívül több tiroli egyesület tartott tiltakozó gyűlést, amelyek során élesen támadta a kormányt a politikáért, amelyet Dél-Tirol kérdésében folytat. A most megindult mozgalomnak úgy látszik, komolyabb következményei lesznek. Erre mutat az a tény, hogy ma vá­ratlanul Bécsbe érkezett Ausztria római kö­vete, Eager. A hivatalos kormánykörös

Next