Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)
1926-03-02 / 42. szám
Kedd Hindenburg irodalmi és kulturális célokra fordítja a rendelkezési alapot (A Világ berlini tudósítójától.) A költségvetési bizottság vitájának során szó esett arról, mire fordítja a birodalmi elnök a számára fentartott rendelkezési alap 3,5 millió aranymárkáját. Ez kétségkívül nagy összeg, magyar koronákban kevés híján 60 milliárd. A vita során csak egy kommunista képviselő követelte a részletezését annak, mire fordítja Hindenburg tábornagy a 60 milliárdot, de azért Lobholz miniszteri igazgató felsorolta a tételek nagy részét. A 3,5 millió aranymárkából kisebb-nagyobb segélyeket kaptak írók, tudósok, művészek, tudományos és kulturális egyesületek, a vöröskereszt egylet, a gyermekbarát egyesületeknek és a női egyesületeknek egy sora, nagyobb összeg jutott a Deutsches Museumnak, azonkívül igen sok kis tétel olyan hadirokkantaknak, akik különösen súlyos viszonyok közé kerültek. Politikai célokra egyetlen fillért nem fordított Hindenburg a 3,5 millió aranymárkából és a reprezentációs célokra csak ennek az összegnek elveszően kis töredékét használta fel. Hosszabb vita folyt a nyugdíjkérdésről is, mert a különféle tételek összeadásával kiderült az, hogy a német birodalom 1.550 millió aranymárkát fordít nyugdíjakra egy évben, magyar koronákban 26.000 milliárdot. Ehhez járulnak még a posta és a birodalmi vasút által fizetett nyugdíjak. Itt a szocialista párt éles támadásba ment át, mert kiderült az, hogy a nyugdíjalap terhére a volt fejedelmi családoknak nem kevesebb, mint tizenhét tagja kap átlag 90.000 aranymárka évjáradékot, és a szocialista párt nem akar belenyugodni abba, hogy a volt fejedelmek, vagy családtagjaik átlag 125 millió magyar korona havi nyugdíjat kapjanak, mert ez szembeszökően több a kényelmes és kellemes létminimumnál is. A szocialista párt másik kifogása az, hogy a katonai nyugdíjak átlaga túlságosan magas, de azért, mert a magasrangú tisztek nyugdíját szabták meg túlzott bőkezűséggel. A hadirokkantak átlagos havi illetménye alig haladja meg a 30 aranymárkát, tehát az 500.000 magyar koronát, a hadiözvegyek átlagos nyugdíja 38 aranymárka, tehát nem sokkal több 600.000 magyar koronánál, de 4330 olyan tiszt van, akinek havi nyugdíja több 500 arany márkánál, tehát 9 millió magyar korona, vagy annál is több. A tábornokok nyugdíja egészen havi 1500 arany márkáig emelkedik, tehát havi 25 millió magyar korona fölé. Ezt annál aggályosabbnak tartják a szocialisták, mert a német birodalom így a köztársasági eszme ellenségeivel szemben tanúsít bőkezűséget. A szocialisták most újból hivatkoztak arra, hogy a nyugdíjakat változatlanul megkapják a háborúnak azok a tisztjei, akik a bíróság ítélete szerint is részt vettek a köztársaság ellen intézett akciókban. Ilyen tiszt például Ludendorff, akinek a müncheni bíróság előtt kellett számot adnia a köztársaság évfordulóján megkísértett államcsínyért, de azt nem lehet hibáztatni, ha Ludendorff tábornokkal szemben financiális téren nem gyakorolt megtorlást a német kormány, mert Ludendorff nyugdíjának megvonása, vagy csorbítása igen hálás agitációs anyag lett volna. De például Lüttwitz tábornok kétségkívül bevonult csapatainak élén Berlinbe, erőszakosan távolította el onnan a törvényes kormányt, csatlakozásra akarta bírni távirataival a Reichswehr többi csapatát, hetekre felborította a rendet Németországban, tehát legalább is kétséges az, vájjon Lüttwitz elbocsátása a hadsereg kötelékéből olyan körülmények között történt-e, hogy ezek jogosultakká tennék a rendkívül magas nyugdíj megszabását. Mindent összevéve, a nyudíjak most 42 százalékát foglalják le a rendes birodalmi bevételeknek, míg az 1914. évi költségvetés szerint a nyugdíjak csupán a birodalmi bevételek hat százalékát érték el Ezen a ponton a szocialisták azt kívánják hogy a birodalom ne nevezzen ki új hivatalnokokat, és ha valahol munkaerőkre van szükség, akkor a létszámapasztás során nyugdíjazott hivatalnokokat állítsák be újból munkára, munkakört tölti be ma is. Kaltenmark dr. még 1919-ben Svájcban ismerkedett meg Windischgrätz herceggel, akinek csakhamar bizalmas embere lett. Együtt alapították meg Luzernben az Agence Centrale nevű információs hírlapirodát, amely többé-kevésbé kis ententeellenes, politikai tendenciájú hírekkel szolgált. Az Agence Centrale-t 1920-ban Genfbe helyezték át, ahol Windischgrätz politikai ügyeinek szálai összefutottak. Kaltenmark a legteljesebb mértékben részt vett Windischgrätz ügyeinek intézésében, így elsősorban az ellenforradalmi akciók és összeköttetések megszervezésében és kiépítésében. Centrale működése előtt, sőt a háború előtti időkben is élénk csehellenes propagandát fejtett ki. A freiburgi Liberté című lapban és a genfi La Suisse-ben helyezte el többnyire uszítóan csehszlovákellenes cikkeit, melyeket A. N. jelzéssel írt meg. Illetékes csehszlovák diplomáciai körök hosszú ideig nyomoztak a titokzatos A. N. után, de csak nagysokára sikerült megállapítaniuk, hogy a propaganda-cikkek írója azonos Kaltenmark János dr.-ral. A csehszlovák kormány ekkor svájci diplomáciai külképviselete útján követelte a svájci kormányhatóságoktól, hogy utasítsák ki Kaltenmarkot, aki több más svájci lapban is elhelyezett tendenciózus cikkeket, az intervenciónak eredménye azonban nem mutatkozott. Kaltenmark egyébként még az Agence Új név a frankügyben A Magyar Távirati Iroda legújabb jelentése szerint a párizsi Figaro bécsi munkatársának távirati tudósítása alapján cikket közöl, melyben hírül adja, hogy a frankügyben újabb név merült föl, Kaltenmark János német újságírónak a neve, aki inkább politikai ügynök és Windischgrätz herceggel a herceg svájci tartózkodása idején került bizalmas összeköttetésbe. A Világ munkatársa Kaltenmark személyére vonatkozólag nyomozni kezdett és hosszas utánjárás eredményeképpen a következő adatokat tudta meg: Kaltenmark János dr. Svájcban élő német újságíró, akiről a Figaro legutóbbi száma a franküggyel kapcsolatban megemlékezik, elsősorban politikai ügynökösköd időssel foglalkozott a múltban és ezt a VILÁG 1926 március 5. ) A miniszterelnök szerdán reggel utazik Genfbe Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután végleg döntött genfi útját illetően. A miniszterelnök úgy határozott, hogy már szerdán reggel elutazik Genfbe és ezért a nemzetgyűlés üléseit holnap megszakítják. Annyi bizonyos, hogy a Ház 16-áig nem tart ülést, arra nézve azonban csak holnap délelőtt fognak dönteni, hogy a nemzetgyűlés szünetelésének milyen formát adjanak. A miniszterelnök holnap a Házban tanácskozik Scitovszky Bélával, a nemzetgyűlés elnökével s ezen a tanácskozáson beszélik meg, hogy a Házat elnapolják-e, vagy pedig az elnök tegyen olyan napirendi javaslatot, hogy a Ház legközelebbi ülését csak 16-án tartsa. Amennyiben úgy határoznak, hogy az elnök idevonatkozó napirendi javaslatot terjeszt be, akkor a napirend tárgyalásánál az ellenzék nagy vitát akar provokálni. Ezzel a hírrel szemben ma este arról is beszéltek, hogy Clinchant francia követnek a miniszterelnöknél ma délelőtt tett látogatása következtében Bethlen István gróf egyelőre elhalasztotta genfi útját és ezidőszerint semmiféle határozott utazási programja nincs. Az Agence Havas budapesti tudósítójának hamis híre a francia sajtóban Bethlen István gróf miniszterelnök a frankhamisítás ügyében fölszólalva, több ízben intézett heves támadást azok ellen, akik hamis hírekkel árasztják el a külföldi sajtót. Egy konkrét eset most módot ad a kormánynak arra, hogy megállapíthassa a hamis hírek terjesztőinek kilétét. Február huszonötödikén az Agence Havas a következő, Budapestről keltezett távirati jelentést juttatta el a francia lapokhoz: „A magyar törvényhozás nagy többséggel megszavazta a parlamenti bizottságnak azt a határozatát, amelyet a többség nyújtott be és amely szerint a francia frankok hamisítása ügyében semmiféle felelősség sem terheli a magyar kormányt." Nem hisszük, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság munkájáról, az ott elhangzott tanúvallomásokról és ténymegállapításokról a bizottsági munka befejezése előtt nyilvánosságra került hírek többet árthattak volna az ország egyetemes érdekeinek, mint az a hazug hír, hogy a magyar törvényhozás többsége azonosította magát a mulasztásokkal vádolt kormánnyal. Hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak, azt itthon nem szükséges bizonyítani, tehát kétségen felül áll az, hogy az Agence Havas budapesti tudósítója hazug hírt tálalt föl a világsajtónak. Hogy személy szerint ki ez a tudósító, annak megállapítása viszont nem kerülhet nagy fáradtságába a miniszterelnökség sajtóosztályának Teleki Pál slágere Szombaton a Fővárosi Tudósító hírt adott Teleki Pál grófnak egy nyilatkozatáról, amelyben Teleki Pál gróf a franküggyel kapcsolatban olyan slágert emlegetett, amelyet ő eddig még sem a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, sem pedig a rendőrség és az ügyészség előtt tett vallomásaiban ki nem játszott. Slágernek éppen Teleki Pál gróf részéről való emlegetése politikai körökben érthető feltűnést keltett és azok a kommentárok, amelyeket Teleki Pál gróf eme nyilatkozatához fűztek, újabb megszólalásokra késztették Teleki grófot. A Magyar Távirati Iroda útján Teleki Pál gróf ma kijelenti, hogy ő a Fővárosi Tudósító munkatársának interjút nem adott. Elismeri azonban, hogy az állítólagos slágeréről nyilvánosság elé került kijelentés „egy újságíróval folytatott folyosói beszélgetésének tendenciózusan kiszínezett elferdítése". Ebben, a cáfolatnak egyáltalán nem nevezhető óvatos nyilatkozatban, Teleki Pál gróf megkerüli a válaszra váró kérdést, t. i. hogy beszélt-e eddig ki nem játszott slágerről, vagy sem? Teljesen mellékes kérdés ugyanis az, hogy Teleki Pál gróf csak beszélgetést folytatott, avagy interjút adott-e, továbbá az is, hogy nyilatkozata kiszínezve, vagy színtelenül került-e nyilvánosságra? Az a körülmény, hogy Teleki gróf a slágeréről szóló híradást egyenesen meg nem cáfolja, valamint hogy a Fővárosi Tudósító a Magyar Távirati Iroda közlésével szemben határozottan fentartja híradásának helyességét, szükségessé teszi bizonyos következtetések levonását. Miként fentebb már kifejtettük, Teleki Pál grófnak ismételten volt alkalma arra, hogy mindent, amit a frankhamisítás ügyéről tud, az illetékes fórumok előtt elmondja. Teleki Pál grófot tanúként hallgatta ki a rendőrség és a királyi ügyészség és egyik hatóság sem mulasztotta el azt, hogy az előtte megjelent tanút figyelmeztesse a kötelességére, amelyet a bűnvádi perrendtartás 210. §-a szab meg. E szakasz szerint ugyanis „a kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetendő a tanú, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerte szerint a tiszna és tenes valási vallani és hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősítenie". A bűnvádi perrendtartás 217. §-a szerint pedig a tanú nemcsak arra köteles esküt tenni, amit vallott, hanem e szakasz szerint ,,az eskü arra teendő le, hogy a tanú legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a valót és csakis a valót mondotta el és hogy ebből mit sem hallgatott el". Meg vagyunk győződve arról, hogy a rendőrség és az ügyészség Teleki Pál gróf esetében is lelkiismeretes pontossággal tett eleget a törvény ama rendelkezésének, hogy a tanur kihallgatásának megkezdése előtt kell figyelmeztetni a tanuságtétel kötelezettségének jogi terjedelmére és a mulasztás büntetőjogi következményeire. De nemcsak az ügyészségről és a rendőrségről kell föltételeznünk azt, hogy eleget tett a törvényben előírt kötelességének, hanem Teleki Pál grófról, Magyarország volt miniszterelnökéről, a törvények ismeretének olyan mértékét fel kell tételezni, hogy slágerét a frankügyben a rendőri és ügyészi kihallgatás alkalmával el nem hallgatta volna, ha csak jogi meggyőződése szerint az ő tanuzási kötelezettsége erre a slágerre ki nem terjed.Csak egyetlen föltevés lehet helytálló és pedig az, hogy Teleki Pál gróf a bűnvádi perrendtartás 208. §-ában biztosított jogával élt akkor, amidőn ismételt kihallgatásai alkalmával a rendőri és ügyészi fórumok előtt slágerét elhallgatta. A bűnvádi perrendtartás 208. §-a ugyanis szó szerint a következőképpen rendelkezik: „A tanú nem kötelezhető vallomásra, vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá, vagy hozzátartozójára jelentékeny kár vagy szégyen hárulna." Apponyi Albert gróf csak a miniszterelnök visszaérkezése után szólal fel Politikai körökben tegnap arról beszéltek, hogy a nemzetgyűlés mai ülésén a frankügy tárgyalásánál felszólal Apponyi Albert gróf is, aki hosszabb beszédben fejti ki álláspontját és ez a beszéd igen kedvezőtlen lesz a kormányra. Apponyi Albert gróf felszólalása azonban elmaradt. Nagyérdeklődéssel beszéltek erről ma délelőtt és összefüggést kerestek az elmaradt Apponyi-beszéd és Teleki Pál gróf tegnap délutáni látogatása között. Teleki Pál gróf ugyanis tegnap látogatást tett Apponyi Albertnál, ahol több óra hosszat tartózkodott Apponyi a Telekivel folytatott beszélgetés után kijelentette, hogy a frankügyben még tájékozatlanabb, mint eddig volt. Apponyi kijelentette azt is, hogy holnap sem szólal fel, hanem beszédét csak Bethlen István gróf miniszterelnök Génfből való visszatérése után monja el. A szociáldemokrata párt tiltakozik Bethlen genfi útja ellen A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója és a pártvezetőség ma délelőtt Farkas István elnöklésével ülést tartott, amelyen megbeszélte a frankvitában való felszólalásait és kijelölte azokat a szónokokat, akik fölszólalnak. A politikai helyzetről Peyer Károly nemzetgyűlési képviselő referált. A parlamenti frakció a frankügy újabb eseményeire való hivatkozással megállapította, hogy a kormány magatartása mindennap újabb megaláztatásban részesíti az országot, amikor bizonyos személyek kihallgatását egy idegen hatalomnak a folytonos közbelépésére rendeli el. A nyomozó hatóságok a kormány magatartásához szabják a maguk fölfogását. Ezért ismétlődnek ama botrányos és tűrhetetlen jelenségek, hogy a kiadott vádirat és a lefolytatott pótnyomozás után újabb és újabb tények jutnak köztudomásra, amelyeket pedig egy elfogulatlan és érdektelen kormány mindenképpen elkerült volna. Mindez megerősíti a szociáldemokrata pártnak azt a fölfogását, hogy a frankügyet egy teljesen érdektelen és elfogulatlan kormány likvidálhatja. A szociáldemokrata párt a kormány eddigi magatartására való hivatkozással a legélesebben tiltakozik az ellen, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és kormánya képviselje Magyarországot a népszövetség genfi ülésén, mert a miniszterelnök és kormánya a frankügyben tanúsított magatartásával és az abban való szerepével elvesztette erkölcsi jogosultságát arra, hogy az országot képviselhesse. Az országra csak mérhetetlen anyagi és erkölcsi kár származhat abból, ha a miniszterelnök a maga személyes presztízsét többre becsüli az ország érdekeinél. És végre nem látja be, hogy a kormányhoz való görcsös ragaszkodásával kül- és belpolitikai szempontból az országot egyre súlyosabb helyzetbe juttatja. A szociáldemokrata párt egyetlen kivezet® útnak újból a kormány haladéktalan távozását jelöli meg, amely alkalmas lehet arra, hogy az ország veszélyeztetett érdekei megóvassanak. Meskó Zoltán belépett az egységes pártba Meskó Zoltán nemzetgyűlési képviselő, aki eddig az ellenzék akcióinak kompromittálásával igyekezett a kormányt szolgálni, ma a baloldali padokból átköltözött a jobboldalra. Meskó már a frankbotrány kitörése előtt foglalkozott az egységes pártba való visszatérés gondolatával, de mivel nem számíthatott túlságosan meleg fogadtatásra, tervének kivitelét felfüggesztette. A frankbotrány kitörése óta azonban az egységes párt örömmel ölel a keblére minden csatlakozót, különösen értékelve azok csatlakozását, akik eddig — ha csak névlegesen is — az ellenzékhez tartoztak. Meskó Zoltán tehát elérkezettnek látta az időt tervének végrehajtásához, amely időközben ki is bővült. Meskó nem akart egyedül bevonulni az egységes pártba, hanem hogy ott jelentősebb pozícióhoz jusson, a 48-as kisgazdapárt néven ismeretes kis baloldali frakciót is magával akarta vinni. Beck Lajost, Eöri Szabó Jenőt és Rákóczy Ferenc nemzetgyűlési képviselőket is iparkodott arra bírni, hogy vele tartsanak. Meskónak azonban nem sikerült pártot literálni és miután hosszú ideig tartó tárgyalások után ez a kísérlet meghiúsult, Meskó ma levelet intézett Almásy Lászlóhoz, mint a kisgazdapárt elnökéhez és bejelentette belépését, vagy amint ő írja levelében visszalépését A baloldali ellenzék megnyugvással és megelégedéssel vette tudomásul Meskó elhatározását, mert eddig magában véve azt is kényelmetlennek tartották, hogy a Faluszövetség egy tisztviselője az ellenzék soraiban üljön, azt pedig egyáltalán nem látták veszteségnek, hogy Meskó ezentúl aobboldalon csillogtatja humorát — konurenciát csinálva Lendvai Istvánnak. Áldános az a meggyőződés, hogy Meskó Láttán jó szolgálatot tett az ellenzéki ügynek azzal, hogy belépett az egységes pártba. A Magyar Agrárpárt zászlóbontása Gaal Gaszton lengyeltóti kerületében tartotta meg vasárnap alakuló gyűlését az új agrárpárt. A gyűlésen a pártnak képviselőtagjai — Gaal Gaszton, Farkas Tibor, Reischl Richárd és Forster Elek — is részt vettek. Forster Elek üdvözölte az egybegyűlteket és indítványára táviratban üdvözölték Darányi Ignác volt földművelésügyi minisztert, mint a magyar agrárpolitika megteremtőjét. Gaal Gaszton mondott ezután beszámoló beszédet és egyben programot is adott az új pártnak. Indítványára a nagygyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben kéri a törvényhozást, hasson oda, hogy a falu népére nehezedő elviselhetetlen terhek enyhíttessenek és a kormány vessen véget a rendeletekkel való kormányzásnak. A nagygyűlés utasította a Magyar Agrárpárt képviselőtagjait, hogy ezt a határozati javaslatot mielőbb a nemzetgyűlés elé terjesszék. Ezután ugyancsak Gaal Gaszton indítványára egy másik határozati javaslatban megállapították, hogy a falu népe által általános közterhek címén fizetett nagy adóösszegekből a falu népe alig élvez valamit. Különösen azt sürgették, hogy építsék ki mielőbb Magyarország rettenetesen rossz úthálózatát. A határozati javaslat utolsó pontja szerint követelik, hogy a kormány a termelési eszközök vámmentes behozatalával könnyítsen a mezőgazdaság súlyos helyzetén. Az ülés végén Reischl Richárd beszélt nagy hatással, majd bankerre ültek össze az ülés résztvevői, amelyen melegen ünnepelték a megjelent képviselőket. Kiéleződött az osztrák—olasz helyzet (A Világ bécsi tudósítójától.) Tegnap Bécsben és Ausztria törvényhatóságaiban számos gyűlés zajlott le, amelyeknek éle Olaszország ellen irányult, így a szociáldemokrata gyűléseken is éles beszédek hangzottak el Mussolini ellen, ezenkívül több tiroli egyesület tartott tiltakozó gyűlést, amelyek során élesen támadta a kormányt a politikáért, amelyet Dél-Tirol kérdésében folytat. A most megindult mozgalomnak úgy látszik, komolyabb következményei lesznek. Erre mutat az a tény, hogy ma váratlanul Bécsbe érkezett Ausztria római követe, Eager. A hivatalos kormánykörös