Világ, 1945. május (1-14. szám)

1945-05-14 / 1. szám

4 1945 május 14 AUTONÓMIÁT BUDAPESTNEK! Irta Pakots György Pest, Buda, Óbuda és a B­argitsziget egyesítését az 1872:XXa v­i. tc. mondota ki, az első fővárosi törvény, me­lyet lényegesen az 1930 :X­VIli. tc. illetve az 1934:XII. te. mó­dosított. De nem azért, hogy az 1872-es törvény hibáit or­vosolja hanem, hoggy a reakciót szolgálja. Ez a két reakciós törvény megszüntette a »te­kintetes tanácsot­, mely sok­­szor volt védője az autonó­miának, az intézkedés jogát a polgármesterre, illetve a fő­polgármesterre bízta, a kor­mány pedig olyan beleszólási jogot kapott a főváros ügyvi­telébe, hogy a törvényható­­ságnak úgyszólván semmi in­tézkedési joga nem maradt. Ad vocem: törvényhatóság! Az »örökös« bizottsági tagok­kal, hivatalból tagokkal, stb. megspékelt közgyűlés már amúgy se volt a népakarat tiszta képviselője, de még ezt a látszat-autonómiával bíró szervet is béklyóba kötötték a fővárosi törvények rendelke­zései. Bár a belügyminiszter a főváros felügyeleti hatósá­ga, — akinek a költségvetést és zárószámadást, valamint a közgyűlési határozatokat jóvá­hagyás végett fel kell terjesz­teni — ily módon kellően gya­korolhatja az ellenőrzési jo­got, az 1930:XVIII. tc. életre hívta a fővárosi számszéket, mely mint Budapest gazdál­kodásának ellenőrzője teljes pénzügyi gyámság alá helyez­te a fővárost. A törvény tel­jes mértékben kifejlesztette a centrális hatalom érvényesí­tését, a főpolgármester szá­mára úgyszólván korlátlan hatalmat biztosított és még a tanerők kinevezése sem ma­radt meg a főváros kezében, hanem a kultuszminiszter elő­zetes hozzájárulásával tették illuzóriussá a polgármester kinevezési jogát. A reakciós kormány így kortesszolgála­tokra kényszerítette a főváro­si tanszemélyzetet, hiszen nem volt kétséges, hogy kineve­zést, előmenetelt csak az re­mélhetett a kormánytól, aki azt politikai téren megszol­gálta. A mai kormány pár héttel ezelőtt kiadta a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló rendeletét, mely a közigaz­gatást az autonómia szelle­mében újjászervezi. De kér­dezzük: miért nem vonatkozik a kormány nagyon helyes rendelete Budapest székesfő­városra is, miért tartják a fővárost járszalagon! A mos­tani kormányról nem tételez­zük fel, hogy akaratát a fő­város törvényhatóságára kí­vánná kényszeríteni, — bár hiába is kísérelné ezt meg — nincs tehát szükség még át­menetileg sem érvényben hagyni olyan törvényt, amely megnyomorítója az autonó­miának. Ellenkezőleg! Olyan új fő­városi törvényre van szük­ség, amely nemcsak vissza­állítja az 1872-es törvénynek azokat az intézkedéseit, ame­lyek ma is megfelelőek, ha­nem olyant, amely a legszé­lesebb körű autonómiát bizto­sítja a főváros törvényható­ságának. Budapest maga akar rendelkezni iskolái, intézmé­nyei és üzemei felett, maga akarja meghatározni például azt, hogy mennyi bért, illet­ményt adjon alkalmazottai­nak, vagy azt, hogy kikkel akarja elvégeztetni az admi­nisztrációs munkát. Az 1929. évi XXX. tc. értelmében a főváros fogalmazója csak az lehet, aki jogi, államtudo­mányi vagy közgazdasági doktorátussal rendelkezik, ezenkívül letette a közigazga­tási gyakornoki vizsgát. Bízza a kormány a törvényhatósági bizottságra, az autonómiára a fővárosi alkalmazottak képe­sítésének előírását. Szerény véleményem szerint a köz­­igazgatási gyakorlati vizsga teljesen elegendő képesítés. S ezzel a nézetemmel egyálta­lán nem állok egyedül. Lehe­tetlenség az, hogy az általá­nos műveltséggel rendelkező érettségizett fiatal munkaerők a fővárosnál csak alantas ál­lásokba tudjanak kerülni, hol­ott a kereskedelmi életben például nem egyszer vezető pozíciókat töltenek be, még­hozzá kiváló tehetséggel, rá­termettséggel. A főváros a múltban, jelen­ben, sok áldozatot hozott. A jövőben még nagyobb áldoza­tok vállalására hajlandó, jog­gal elvárható azonban, hogy ugyanakkor saját vagyona, munkarendje, adminisztráció­ja, kultúrája tekintetében maga rendelkezhessen. Autonómiát Budapestnek! Gellért Károlyt és 17 éves tani fiát a­ny­jasok 1944 december 30-án elhurcolták a Katona József­ utca 21. számú házról az And­­rássy­ út­ ny­­asház­­a, majd onnan a Dunapart felé Aki tud további fa­lukról, értesítsen jutalom ellenében délutáni órákban: Gellértné, IV., Váci­ utca 52., III. em. VILÁG Pénteken: villany A korlátozás nélküli vil­lanyfogyasztás a fővárosban alighanem néhány nap múl­va megindulhat. A dunán­túli elektromos erőmű 45.000 kilowattóra áramot fog szol­gáltatni Budapestnek s ez a mennyiség lehetővé teszi, hogy a már működő buda­pesti áramfejlesztők terme­lésével együtt zavartalanul ellássa villanyai a Beszkárt üzemben lévő vonalait, vala­mint a budapesti háztartá­sokat. A Világ munkatársának értesülése szerint a bánhidai centrálé távvezetéke a Ka­szás-dűlőig teljesen elkészült s már csak hétkilométeres szakasz megépítése van hát­ra. Szombaton e szakaszon is, mely a kőtéri transzfor­mátorállomásig tart, befe­jezték a távvezetéket tartó oszlopok szerelését. Hétfőn megkezdték a huzalok szere­lését, egyelőre három huzalt feszítenek ki. Arra számíta­nak, hogy szerdára-csütör­­tökre ezt a munkát is befe­jezik és akkor hamarosan kigyulladhat minden buda­pesti villanylámpa. Előre­láthatólag tehát — ha csak valami technikai akadály nem késlelteti a szerelési munkát — legkésőbb pénte­ken megindulthat a korláto­zás nélküli villanyfogyasz­tás. Néhány nap óta az Elek­tromos Művek pénzbeszedői járják a várost és a decem­ber óta elmaradt villany­­számlák összegét inkasszál­ják. Akik a hátralékot nem fizetik ki, azoknak nem kap­csolják be a villanyt. A Polgári Demokrata Párt felhívása a magyar polgársághoz A Polgári Demokrata Párt a következő felhívást intézi a magyar polgársághoz: A demokratikus pártokat régen szétkergette a szélső­­­jobboldali reakció. Az új élet azonban kötelességévé teszi a polgárságnak, hogy az újjáépítésben részt vegyen, ha csak nem akar teljesen lemondani történelmi szere­péről, politikai súlyáról és létfeltételeiről. Ettől a hivatástól áthatva alakítottuk meg a Polgári Demokrata Pártot. A haladó szellemű demokratikus pol­gárságot kérjük: jöjjenek és valljanak színt. Akarnak-e új Magyarorszá­got! Akarnak-e abban he­lyet biztosítani az értelmi­ségnek! Akarnak-e részt­­ venni az építési munkában tudásuknak, szorgalmuknak és jelentőségüknek megfelelő súllyal! Akarnak-e részt­­venni sorsuk intézésében és tudnak-e dolgozni áldozatos szívvel, hősi önfeláldozással, a mai időkhöz mért bátor kiállással! Ezért hívjuk azokat, akik nem kompromittálták magu­kat fasiszta mozgalmakban és akik hátsó gondolatok nélkül, őszinte demokratikus érzéssel akarnak csatlakozni. Nem kényelmes életre, ne­héz munkára hívjuk őket. De ha az ország polgársága a demokrácia eszményéhez hű marad, akkor küzdelmei­ben és sorsának minden tra­gikus fordulatában vele le­szünk. Budapest, 1945 tavaszán. A Polgári Demokrata Párt országos elnöksége. I x 1 héten Méh Egész héten vMoH ’tanyai, ezüsőt, téli!­, órát a legmagasabb á­ron. Schwartz órásmester, Pannónia u. 8. Nagy Imre földmívelés­­ügyi miniszter a föld­reform közgazdasági jelentőségéről Nagy Imre földmívelésügyi miniszter vasárnap délután a ma­gyar rádióban előadást tartott a földreform közgazdasági jelen­­tőségéről. Bevezetőül hangsú­lyozta, hogy a háború az ország közgazdaságának egyetlen ágát sem sújtotta olyan imértékben, mint a mezőgazdaságot és vele a földművelő népet. Beszéde további során megálla­­pította, hogy ha a földművelő la­kosság nem vette volna kezébe a legnagyobbrészt gazdátlanul és vezető nélkül maradt nagybirto­­kokat, szörnyű éhínség zúdu­l válna az országra. A legnagyobb nehézségeken — hangoztat­ta a miniszter — már túl vagyunk és ha a hátralévő munkákat is olyan lendülettel és erőfeszítés­sel végezzük, mint eddig, ak­i árt, toltuk az ország fölül az éh­nség veszede­­nét. A reform, amelynek során körü­belül 4—4,5 millió kát. hold kerül­ mintegy firla.tril­l nincstelen mezőg­azdasági mun­kás törpebirtokos és kisgazda kezére, megindítója lesz az ország J 1 ’ ■ *c 1 vérkeringésének. Churchill rádióbeszéde a háború befejezéséről és a jövő feladatairól London, május 14. Churchill brit miniszterelnök vasárn­ap este rádiószózatot intézett a brit világbirodalom népeihez. Beszédében vázolta annak az öt esztendőnek a történetét, amely alatt ő irányította a nemzet ügyeit. Bevezetőül megállapította, hogy a brit birodalom ma egységesebb és hatalmasabb, mint hosszú tör­ténelmének bármelyik idősza­kában volt. Roosevelt elnök és az Egye­sült Államok minden gondol­kodó polgára nagy aggodalom­mal figyelte az európai hábo­rú fejleményeit, mert átérezte, hogy milyen óriási veszélyt jelent Németország az Egye­sült Államok jövőjére. Időközben Nagybritannia is megerősödött katonai téren. Sikerült közel egymillió kato­nát felfegyvereznie, illetve új fegyverekkel ellátnia. Anglia hadiüzemei lázas ütemben tel­jesítették feladatukat. Mint­egy kétmillió angol polgár polgárőri szolgálatot vállalt és napi munkájának elvégzése után nagy odaadással végezte fárasztó feladatát. Churchill beszámolt ezután a Görögországnak küldött se­gítségről és Szíria megtisztí­tásáról, majd így folytatta: „ A történelem folyamán mindig elkövetkezik egy idő­pont, amikor a zsarnokok sorsdöntő hi­bát követnek el, ami megváltoztatja a hadi­helyzet alakulását. A németek 1941 derekán orvtámadást haj­tottak végre a Szovjetunió el­len, ugyancsak az évnek a vé­gén pedig a japánok az Egye­sült Államoknak rontottak neki. Attól a perctől kezdve, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok beléptek a háborúba, szá­munkra nem volt többé kétsé­ges, hogy bármily áldozattal és bármily hosszas kitartással is, de megnyerjük a háborúit. A miniszterelnök ezután összefoglalta az elalameini győzelem óta eltelt harmad­fél év diadalmas hadművele­teit. Szólott az északafrikai, szicíliai és olaszországi part­raszállásról, majd a norman­diai hadműveletek sorsdöntő jelentőségét méltatta. A hit­leri Németország végleges térdre kényszerítésére vezető hadműveleteket ismertetve Churchill megállapította, hogy a Vörös Hadsereg kezdettől fogva mindig nagyobb erőket tartott lekötve, mint az angolszász hatal­mak. Beszámolt a német hadse­reg végső összeomlásáról, amelynek eredményeképpen Alexander és Montgomery csapatai több mint harmad­­félmillió német katonát fegy­vereztek le. — Ami Németországban, Franciaországban és Hollan­diában a harcok során ke­zünkbe került, világosan bi­zonyítja, — folytatta Chur­chill — hogy Németország összeomlása milyen nagy ve­szélytől mentette meg Ang­liát. A németek 1944 őszére nemcsak fokozottabb szár­­nyasbombatámadásokat ter­veztek Anglia városai ellen, hanem messzehordó ágyúk ezreit készítették, amelyeknek London elpusztítása lett vol­na a feladatuk. A szövetséges haderők az utolsó pillanatban fojtot­ták bele a lelket az ellen­ségbe. A német hadvezetőség terv­be vette a búvárnaszádharc újabb fokozását is és ha ez a terv megvalósult volna, Nagy- Britanniára újból súlyos na­­pok következtek volna. Befejezésül a minisztert­­elnök figyelmeztette Nagy­­britannia népeit, hogy még súlyos feladatok várnak meg­oldásra. Egyik legfontosabb feladatunk — mondotta — annak biztosítása, hogy azo­kat az egyszerű és becsületes célokat, amelyekért hadba­­szálltunk, ne tévesszük szem elől a győzelmet követő idők­ben. A szabadságnak és a de­mokráciának teljes mér­tékben érvényesülnie kell és biztosítani kell újból az egész világon a rend és a jog uralmát. A győzteseknek minden erejükkel azon kell lenniük, hogy a létesítendő világszervezet tényleg a béke és a biztonság ügyét szol­gálja. A San Franciscóban megalakítandó világszerve­zetre vár az a nagy feladat, hogy ezeket a sorsdöntő kér­déseket elrendezze. A győzte­seknek vállalniuk kell a sú­lyos feladatot és nem szabad hibát elkövetniük a diadal órájában. A miniszterelnök utalt vé­gül a Japán ellen tovább fo­lyó háború nehézségeire és fontosságára. Az angol nép — így végezte beszédét — nem nyugodott egy pillanatig sem a legutóbbi öt év alatt. Mél­tatlanok lennénk bizalmán és az Anglia iránt megnyilvá­nuló bizalomra, ha nem ezt kiáltanánk feléje. Előre tö­retlenül és tántoríthatatlanul mindaddig, amíg az egész fel­adatot el nem végeztük és nem teremtettünk biztonságot az egész világon! (MTI) Gergely László k­­írt.-t 1944 szept. 28 v. 29-én pápai védett századdal Dunántúlra vitték. Aki tud róla, értesítse feleségét Pannónia, ut** 14, IV. emelet 4 Hétfő Dózsa-ünnepsé­g Cegléd főterén A Nemzeti Parasztpárt Cegléd történelmi főterén, ahol 1514-ben Dózsa György, a nagy magyar paraszt szabadságharcos fegyver­be szólította népét, országos Dó­zsa-ünnepséget tartott. Az ünnepség a Himnusz hang­jaival kezdődött, majd Kovács Imre mondott beszédet. Erdei­ Ferenc belügyminiszter beszédében kiemelte, hogy a ma­gyar parasztpárt története az el­­nyoma­­snak végtelen sorozata, amelynek egyetlen szinte kísérte­tiesen vakmerő vállalkozása az 1514-es parasztlázadás volt.* A Dózsa-lázadás kudarca négy év­századra megpecsételte a magyar parasztság­­ sorsát. Ezeknek az időknek azonban vége. A magyar paraszt most nyilvan szembenéz­het Dózsa történelmi alakjával és végre meghamisí­ts nélkül idéz­heti tanításait. Darvas József nemzetgyűlési képviselő beszédében megemléke­zett a magyar szellem szabadság­harcosairól Veres Péter hangoztatta, hogy ha ma a ceglédi piacon Dózsa György és Kossuth Lajos után szabadon lehet beszélni, ez a fel­szabadító orosz hadseregnek, va­lamint Leninnek és Sztálinnak köszönhető. A magyar parasztság és munkásság közé mégegyszer éket verni nem lehet. TEXTILÁRUT, nyakkendőselymet, selyemharisnyát nagyban vásárol Darvas nagy­­kerediedés, Wekerle S.­utca 18

Next