Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)
1945-08-08 / 71. szám
Örökké élnek? írja Tempeles Eleinte kabarétéma volt, de már kezd rajta túlnőni. Tudniillik az a nyilas vagy többékevésbbé jobboldali bácsi, aki a nagy fordulat után óvatosan előbukkan és meggyőződik arról, hogy az elnéző világrend egy darabban hagyta végtagjait, erre hevesen elkezd visszafelé korszerűsödni, mondván, hogy: »í’n már akkor megmondtam!”. Ő az, aki elinte szerényen mellém csatlakozott és résztvevően kezemet rázogatva a romházak során, férfias mélységgel mondogatta: "-Szegény barátom, menynyit kellett szenvedned azoktól, pedig neked vott inasad!* Ő az, aki kevéssel később már a többes számot ölte fel hasonló kinyilatkoztatásaihoz és múltúnkat közös nevezőre hozva, így beszél: -Emlékszel, amikor még csak mi keltem hirdettük, hogy ezeknek a banditáknak el kell frusztulniok... stb. stb.« (lásd szerényebb igényű politikai írá-sok április—májusi szókincsét), s Ő az, aki újabb bátorsági rendikét hevében immár teljesen egyedül viselte vállán — elbeszéléseiben s hozzá hány elbeszélésben! — a sokat szenvedett Haza jobb útra terelésének terhét. A levelezett titkos utakon külföldi jóakaróinkkal, akiknél egy s mást ki is vitt (hogy mit, az rejtély, az eredményekből ítélve); ő tartott lakásán egyrészt tucatjával; üldözött zsidót, politikai bujdosót, valamint külföldi emisszáriust, no meg egy-két tucat gépágyút, magazinszámra való kézigránátot, az egyéb hadiszerről nem is beszélve, hogy kétszobás lakása mindennek befogadására elegendő legyen, ő maga felváltva volt a Gestapo, a nyilasok, a németek fogságában, bélés külföldi kínzókamráiban, ahonnan a pillanatnyi mesemenetnek megfelelően hol megszökött, hol tovább hurcolták, hol az éppen végszóra előretörő diadalmas felszabadítók mentették meg. Természetesen csak akadékoskodó lelkek kapcáskodnak vele oly irányban, hogy mindezek után kétlik vagy legalább is időrendi aggályokat támasztanak az illetőnek ostrom alatti hőstetteit illetőleg; a szelídebbek már hozzászoktak, hogy ugyancsak ő volt, aki vad aknatűzben, háztömbök vagy éppen utcasorok sorsát fordította jóra, vállvetve küzdvén a felszabadítókkal és megfutamítva SS-legényeket, csendőrt, rohamzászlóaljbelit — mindezt két deka lóhúson és egy deci olvasztott hóleven élve napokig. No jó, legyen neki! Az ember ráérő ideje szerint hol figyelmesen, hol oda sem pisszentve, hol ? türelmetlenül topogva hallgatta a mesét s vérmérséklete szerint szelíden dühöngött vagy mérgesen mosolygott. Most azonban kezd a helyzet megfordulni. Az illetők — talán valami titkos intést kaptak központjukból, amelynek létezése nem is lehetetlen — offenzívába mennek át. Támadnak. Vádolnak. Gázolnak. Most már nem mi ketten, emlékszel?A kezdettel diskurál, hanem alvilági bíróként olvassa fejedre bűneidet — a jelenlegieket Polgári vagy természetesen reakciós, maradi, viszszatartó és ami csúnya szó még akad a korszerűségek között, mind rád akasztja. S ezzel együtt a két hónappal ezelőtt még félig elismert múltad is szégyenleni való fasiszta pacnikat kap: ezerkilencszáznegyven március hetedikén az EMKE előtt sikkasztással gyanúsítottál egy izraelita vallású egyéni* ezerkilencszáz, ami nehézben valamely novemberi este azt mondta, hogy Mussolininak erős baritonhangja van, nagynénje pedig megleste, amikor ezerkilencszáznegyvennégy április tizedikén vagy tizenkettedikén megmutattad egy német gyalogosnak, hol kell a hatosra felszállania. Mindezekből — amiket tud — és még többől, amit nem tud, de zavartalanul céloz rá, kiviláglik, hogy a fennálló rend elsőosztályú közellensége vagy — míg ő gyermekkorában már legalább Bakumát olvasta s azóta sem emészt jól, ha nem kap be ebéd után néhány oldalt valami forradalmi kátéból, legalábbis idézni az élet minden fázisában szokott belőlük, zölden villogó szemmel, lesújtva homályos eredetű és célzatú nyárspolgári eszmekörödre. Eleinte nevettünk rajta. Mit kellene most vele tenni! Isten bocsássa meg: legszívesebben pofozvttném. .Deowniok illik bele a demokráciába, Ttfütwér között ez sem. VILÁG 71. SZÁM BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 8. SZERDA ÁRA 3 PENGL Internálják a Napóleon-hamisítókat AZ ATOMBOMBA megváltoztatja a világ képét Hétfőn reggel megkezdték Japán teljes lerombolását Megnyertük a világ legnagyobb szerencsejátékát — mondja Truman Washington, augusztus 11. (Reuters) Truman elnök hétfőn közölte a nyilvánossággal, hogy 16 órával nyilatkozata előtt amerikai repülők a háború történelmében eddig soha nem alkalmazott erejű bombát szórtak a japán hadsereg hirosimai támaszpontjára. Az igynevezett »atombomba« hatóereje megfelelne egy 20,000 tonnás bombáénak. A bomba robbanóereje több mint kétezerszer nagyobb, mint a világ eddigi legerősebb robbanóbombájáé, amelyet eddig az angolok alkalmaztak. Truman elnök egyúttal bejelentette, hogy az Egyesült Államokban két nagygyártelepen és sok kisebb gyárban kizárólag atombombát készítenek. A munka több mint két és fél éve folyik. — Ezzel a bombával — mondta az elnök — forradalmi mértékben fokozzuk fegyveres hadaink erejét. Ezeknek a bombáknak mai formájukban való gyártása folyik, de egyúttal még ennél is nagyobb erejű bombatípusok vannak előkészületben. Hála a Mindenhatónak — hangzik Churchill nyilatkozatában — a brit és amerikai tudósoknak sikerült elébe vágniuk minden német erőfeszítésnek. A német eredmények már igen előrehaladottak voltak, de mégis elmaradtak a mieink mögött. Ha a németeknek birtokukban lett volna ez a hatalom, akkor a háború kimenetele megváltozott volna. Éppen ezért mély aggodalom töltötte el mindazokat, akiknek tudomásuk volt a dologról. 1942— ■43 telén kis önkéntes csoportok merész rajtaütéseket hajtottak végre azokon a norvégiai kísérleti telepeken, ahol a német tudósok az úgynevezett snehéz vízzel dolgoztak. Most — fejeződik be a nyilatkozat — Japán a saját bőrén tapasztalhatja a szörnyű fegyver hatását. A természet oly soka ismeretlenül maradt titkának feltárása kell, hogy komoly visszahatást váltson ki a japán nép lelkében. Imádkozzunk, hogy ez a szörnyű tevékenység a nemzetek közötti igazi békéhez vezessen és hogy a mérhetetlen pusztulás helyett a világ boldogulásának örök forrásává váljon. Truman és Churchill nyilatkozata az atombombáról A Fehér Ház hétfőn este tette közzé Truman elnök nyilatkozatát az atombomba ügyében. A nyilatkozat szerint az amerikai és brit tudósok egyidőben léptek sorompóba a németek ellen az atombomba felfedezésének versenyében. Az atom leigázásán alapuló felfedezés terve már 1939 előtt is foglalkoztatta a tudósokat, de a komoly laboratóriumi munka csak 1940-ben kezdődött el. Pearl Harbour idején az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tudósai közös munkába fogtak. Több mint 125.900 ember dolgozott az amerikai atombombagyárak megépítésén, jelenleg pedig több mint 15.000 ember vesz részt a bombák előállításában, de csak kevesen tudják közülük, hogy mit gyártanak. A világtörténelem legnagyobbszerencsejátékára: — hangzik tovább Truman nyilatkozatában — 279 millió dollárt költöttünk és nyertünk. Most felkészültünk rá, hogy még az eddiginél is gyorsabban és tökéletesebben tüntessünk el a föld felszínéről minden japán termelőüzemet. Jól értsük meg: tökéletesen leromboljuk Japán hadviselő erejét. Ha a japánok most sem fogadják el feltételeinket, el lehetnek rá készülve, hogy a levegőből romeső fog rájuk zúdulni, amilyenhez foghatót a világ még nem látott. E légitámadás mellett a tengeren és a szárazföldön is olyan arányban és erővel folyatatjuk a támadást, amilyenre még nem volt példa. Londonban Atltee miniszterelnök közzétette Churchill nyilatkozatát, amelyet a volt premier még a kormányváltozás előtt készített elő. Churchill nyilatkozata szerint Angliában az előkészítő kutatások Oxford, Cambridge, London, Liverpool és Birmingham egyetemein folytak. A kutatások 1941 nyarán már annyira előrehaladtak, hogy a tudósbizottság véleménye szerint minden remény megvolt már arra, hogy az atombombákat még a háború befejezése előtt elő lehet állítani. 1941-ben a különböző bizottságok munkájának egybehangolása céljából a tudományos és ipari kutatások osztálya keretén belül külön bizottság létesült, amelynek a titoktartás biztosítása céljából az „öntvényezési osztály igazgatósága a nevet adták. 1941 október 11-én Roosevelt elnök azt javasolta, hogy a kutatásokat egybe kellene hangolni. A javaslat elfogadása után több brit tudós az Egyesült Államokba utazott és a legnagyobb titokban közösen folytak tovább a kutatások. 1941 nyarán annyit haladtak már a kutatások, hogy túlszárnyalták az egy évvel azelőtt tett jóslatokat. Dönteni kellett: létesítsenek-e és hol létesítsenek gyárakat a bombák előállítására. A két hatalom akkor úgy határozott, hogy a nagybani termelésre alkalmas telepeket az Egyesült Államokban építjük fel, tekintettel arra, hogy Nagy-Britannia hadiipara teljes mértékben el volt foglalva és egyébként is mélyen bent feküdt a német bombázók hatósugarában. A gyakorlati munka nagyobb része és a költségek tetemes többsége tehet az Egyesült Államok vállaira nehezedett Tizenhárom kilométer magasságig terjed az atombomba robbanásának ereje Londoni jelentés szerint az atombombákkal az első kísérleteket New Mexico állam egyik sivatagi részén hajtották végre. A robbanást vakító fénysugár követte, amely az egész területet a napfénynél erősebb világosságba borította. Azután irtózatos dörgés hallatszott és olyan erős légnyomás keletkezett, hogy földhöz csapott két embert, aki a robbanás helyétől 5 kilométerre tartózkodott. A robbanás ereje több mint 13,000 méter magasságig terjed. Lángokban áll a japán bombázott terület London, augusztus 7. Körülbelül 123 szupererőd nagyerejű robbanóbombákkal támadta a tokijawai repülőtelepet. Négyszáznál több bombázó és vadászgép gyárakat, lőszerraktárakat bombázott Dél-Kiusuban. MacArthur tábornok jelentése szerint az egész bombázott terület még most is lángokban áll a rakétabombák és az atombombák hatása alatt és az óriási füstreltegek miatt még nem lehet megállapítani a bombázások teljes irtózatos hatását. Légitámadásokat intéztek a még Japán megszállás alatt levő országok ellen is. Súlyos támadás érte a Sanghai közelében lévő repülőtereket. Francia-Indokinában légelhárító ütegeket semmisítettek meg, míg Borneo szigetén japán csapatösszevonásokat bombáztak. Nehézbombázók támadást intéztek a Jávában levő hajógyárak ellen. Washington, augusztus 7. (Reuters) Az Egyesült Államok háborús idegszakértői azon a véleményen vannak, hogy az új bomba lélektani hatása még annak pusztító hatását is felülmúlja majd. „Feltalálták egy új világ megteremtésének kulcsát,, Angol lapszemle az atombombáról London, augusztus 7. Az atombombáról szóló hírek és kommentárok legalább olyan helyet foglalnak el az angol sajtóban, mint annak idején a győzelem napjának bejelentése. A lapok általában hangsúlyozzák, hogy az atombomba nemcsak a háború befejezésére, hanem az egész emberiség jövőjére is hatással lesz. A News Chronicle szerint a természet erejének feltárása megváltoztathatja a világ történelmének menetirányát. A Times így ír: Az atombomba, amely a világtörténelem, legfélelmetesebb fegyvere, forradalmon sírja a háborút. Japán szörnyű felhatátsozás előtt áti. A Daily Telegraph a következőket írja: Ismerjük be, hogy ez a felfedezés, illetőleg, hogy Churchill szavával éljünk, a természet titkainak feltárása, az elképzelhető legsúlyosabb felelősséget hárítja a művelt emberiségre, hacsak el nem töröljük a hadviselés lehetőségét. A News Chronicle még ezeket írja: El sem lehet képzelni 2000 tíztonnás atombomba egyidejű robbanásának halását. Már néhány ilyen bomba pár perc alatt Londonhoz hasonló várost teljesen eltörölhet a föld színéről. A Daily Express szerint feltalálták egy egész új világ megteremtésének kulcsát. A. he, a tűsít és az elektromosság új hatalmag mersmytwrxat kaptak, amely ynér- iketdtlek rábdást hozhata világra.