Világ, 1946. december (455-478. szám)
1946-12-31 / 478. szám
* A megszálló csapatok kivonulásának meggyorsításáról is tárgyal Montgomery Moszkvában A sok vihar után békés és biztató akkordokkal végződő esztendő talán legutolsó eseménye: Montgomery tábornagy Moszkvába történt meghívása 48 óra óta minden más kérdést háttérbe szorít. A brit birodalmi vezérkar főnöke az új év elején Vaszilimza tábornagy, szovjet vezérkari főnök vendégeként öt napot tölt majd a szovjet fővárosban. Ottartózkodása során tárgyalásokat folytat, majd a Szovjetunió vezető katonai személyiségeivel és valószínileg magával Sztálinnal is és meglátogaja a szovj© fegyveres erőt legismertebb katonai intézményeit ie. Londoni férfinvalatos Yohanony-•e'vte * ‘ o^-itóv sákomzakot nyíl meg a brit szovjet katonai kupi-adatok terén. Egyes beavatottak már azt is tudni vélik, hogy szovjet részről javakat hangak el — a brit-amerátai jáldára hivatkozva — brit- szovjet közös vezérkarimegbeszélések indítására. Azt Londonban bizonyosra veszik, hogy Mcnntgomery alkalmat talál az általános leszerelés és a németországi katonai együttműködés kérdésének megvitásai mellett arra is, hogy tárgyalásokat folytasson a Németország volt szövetségeseinek területén állomásozó ,szövetséges csapatok hassa-vállásának meggyorsítása érdekében is. Itt elníthetjük meg minigyártó Morgan tábornoknak, a földközitengeri angolszász haderők főparansnokának legutóbbi nyilatkozatát, amely szerint számít rá és reméli, hogy 1917-ben az összes angolszász csapatot elhagyhatnétk Olaszország területét. A világsajtó természetszerűleg nagy örömmel fogadta, Montgomery megírásának hírét, amelyben mindenki a szövetségesek közötti együttműködés megszilárdulását látja. Sztálinnak — írja a Daily Express — nagyszerű ötlete volt a meghívás, mert minél többször találkoznak, annál jobban élvezik majd a kétely és az elfogultság. Tökéletes megértés — egyezmények nélkül A Sunday Express szerint az együttműködés megerősítésére a legelső lépés a Szovjetuniós úllandó bírálgatásának■ 'és, a gyarmizgatásoknál, megszüntetése kell legyen. Nem nevezhető tehát égessen barátságos lépésnek az USA- teenátus gazdasági tervező bizott-ságának ma kiadott jelenléte, ammely a potsdami egyezmény megsértésével vádolva aSzovjetuniót, arról igyekszik meggyőzni Angliát, Franciaországot, Svájcot és Svédországot, hogy is a béke érdekében-, nem szabad eldőre ipari felszereléseket szani a Szovjetuniónál... A jeles a továbbiakban azt indítvozza, hogy az atomosító Moreszántel alósításáig ■mí USA ne adjon műszaki adatokat és katonai javakat a Szovjetuniónak. . . Alig néhány óráivalidőidebonnák nyilvánosságra a német műszaki ismeretekről szerzett at Utfok szörcsöt és kicserélésére rohatoló britneaiterikai egyezmény szövegét. És te, már az egyez-ményeknél tartani: .A britszovjet kapcsolatokat — írja a SitecUdor — baráti szerződés irányítja. Nagy- Britannia és az Egyesült Államok között nincsen ilyennágú szerződés, de azért tökéletesen megértik egymást vívmányai, és egyezmények nélkül is. A •''közjátékok!? ellemére méltán állapítja meg a esunday Express, hogy hosszú háborús és kétségek után a nyugatii és felse léti dizmidrácirs most megindult az együttműködés és a béke útjain. Egyre több a remény arra, hogy ez sok együttműködés a sorsdöntő német kérdés * megvitatásánál .“is kiállja a próbát. Miközben az elmúlt napokban oly sokat emlegetett Saar-kérdés körül átmeneti szélcsend következett be, Moszkvából egyre több értesülés érkezik arra vonatkozólag, hogy a szovjet kormány * ' a német kérdésben te nagymértékben közeledni tor az angolszász állásponthoz. is .lakói vesmontiedi a UiOsikssti - értekezettel ládöbbv ftléhidni, írja. a Sunday Express, több fülföldi rádióálltmiási pedig buzgórt terjeszti azt az értesüléséit, amely szerint a Szovjetustáé hajlandónak mutatkozik a Németország politikai egységének megteremtésére vonatkozó eddigi elgondolásai helyett dfogadan azt az a ugutezáset, tervezetet, amely szerint a békeszerződésben Német-, országot kis államok szövetségig y bot álló föderatív 'ifi'mikékl^halmásstják fel. ■ • ' "• **• ,-rtinrf asm*,- •«p.v>d»mv)awBi* mmiwtóiwi- _ ■ *$ Ma folytatjuk: ME6ÓLT£to HiTtf&rj VILÁGA fillér "Tőszerkesitő SUPKA GÉZA 1946 Bajtás, konyhakéses családi dráma Csepelen London és Budapest írta. Csécsy Imre Újsághírek után, amelyeken átsiklottunk s hivatalos nyilatkozatok után, amelyeket a szokott kétkedéssel fogadtunk, most végről Londonban járt, barátaink személyes élményei alapján mégis kell hinnünk, hogy az angol nép, szegény és gazdag egyaránt, ma szűkösebbel fa, mint a háborít alatt. Nagybritanniának ma legfőbb gondja a fizetési mérleg egyensúlya, ezért az árukivitelt minden eszközzel erőltetik, a behozatalt pedig a végletekig korlátozzák. Tehát kevés az áru , ami van, azt igazságosan osztjáke jóformán mindent csak jegy* re, pontra adnak, a legszűkebbre szabva,y szelet csokoládéért az uc-e árus ~szelvényt* követel 9 hátha ígérsz felárat hajthatatlan marad. Sok minden még így sem kapható. Vaj például egyáltalán nincs, csak margarin. Tojás viszont van, szofemfoint® havonkütt két, darab vundég- 10ben K-fS dbi-ao húst auwac, valami desszertet , egy szelet kottyeret. De ha olyan könnyelmű ,volt a vendég, hogy például lojresit is rendelt, akkor kenyereit faárjegyre sem kaphat. — Jó, így él az angol átlagpolgár — mondták. — És akinek ,Vona pénze, bizonyára mindent meg tud feketén vonni. — Barátunk erélyesen futatozott. — Feketepiac egyáltalán nincs. A legtöbb angol, hacsak nem járt mostanában külföldön, nem is tudja, mi az. Nem az átlag és így, hanem a -„timeti angol, a dokkmunkás és a miniszterelnök egyaránt- Sőt a király is. A demokrata angolok ugyanis lojálisak: még a királyt sem zárták ki a közellátásból, őfelsége háztartásai épúgy megkapja a jegyeit, pontjait, mint egy nyugdíjas tanító. Nem kevesebből- de nem is többet. Egy bájos story kering Londonban: Erzsébet hercegnő, a trónörökös, új estélyi ruhát szeretett volna. De a királyi családnak elfogytak a pontjai, az Udvari szabó nem vállalhatta a munkát. A hatóságok végre mégis megengedték a hercegnőnek, hogy ha beszolgáltat három régi ruhát, szabad egy újat csináltatnia. ■ Megható, történet-s még ha nem is egészen hiteles, akkor is jellemző a közfelfogásra. De miért ne lenne igaz? Higyjük el végre, hogy Angliában a munkás és a király, sőt a bankár is, a lord is, mindenki befdinyugodot, hogy legalább is egyelőre le kell számítania életszínvonalát. És barátunk azt állítja, hogy ezt a nélkülözést az angolok könnyen, sőt vidáman törik. Még a hosszú sorban állás miatt sem. „zúgolódik senki. Mert „igen, sorba kell állni, Blasztoém mindenért. Hiába, se angolok távolról sem olyan szervező lángelmék, mint például a németek voltak. De a háborút kettőjük közül mégis ők nyerték meg. S főképp nyilván avval, hogy a totális organizációt, amiben nem a legkiválóbbak, a baromi drult, amit nem tűrnének, pótolni tudták önkéntes szolidaritással és önfegyelemmel. Erről van most is szó. Sorailyen szabályozás, ScolláltoBás neam, öröm és nem öncél. A szabadság kényelmesebb, észszerűbb és a köz szempontjából is gazdaságosabb. De csak akkor, ha a javak bőségben vannak, tehát a szabad eloszlás automatiskosán biztosítja, hogy legalább abből, ami a legszükségesebb, mindenkinek jut elég. Ha azonban bánni okból kolllektiv Lakvobozsáfjra van szükség, akkor a gazdasági szabadság egyébként hasznos elveihez éppoly kevéssé lehet ragaszkodni, mint ahogy például háború idején az egyéni szabadságnak sokkal eventebb követelményei sem érvényesülhetnek. Szabad népek persze a legsúlyosabb szükségállapot idején sem törlik el a szabadságot, hanem csak felfüggesztik, hogy mielőbb visszatérjenek hozzá. Szabad népek, amelyek demokráciában nevelődtek, tudják, hogy a dtemoikráéi® nem S'lahríwk börtön* és rendelitek hálója, Iísuksk lényege: épp «, aláné' teljesebb sz»li®»«Míg. De azt is timliak, Hogyha » közérdek és küldösztesstg követel, vállalni térti a korlátok kényelimetlenségét s a lemondás áldozatát is. És vállalják rá, ha sor kerül rá, önként, eöl jókedvvel, — a szolidaritás és az ütem jegyében, e legfőképp a társadalmi béke kedvéért, London és Budapest, kiállóbb címet is adhattam volna ennek a cikknek. Például cet: Az éhező London és a dulakodó Budapest. De ez túlzás lenne, mindkét irányban. Londonban smtki sem éhezik és Budapesten nem mindenki dúslakodik. De bizonyos az, hogy sok budapesti él jobban, mint Londonban a leggazdagabb angol. Nemcsak a régi -birtokon belüli- réteg, hanem a pártmonopóliumok uborkafájárt felkapaszkodott és burzsoázia számos tagja is szinte gátlástalanul habzsolja az ány, a divat és a kényelem késeit — ugyanakkor bányán vannak, akiknek is szükségesből kevés sem jut! Nem állítjuk, hogy a kevesek jómódja s a sokat nélkülözése közt feltétlenül okosat! összefüggés van s a legkevésbé sem akarunk egy követ fújni azzal a d®tuagógiáv-al, amely a mindig újra kinyíló luxuslokások mindig újra való bezárásával akarja megoldani a szociális kérdést. Mostani viszomyotok közt a közellátás valószínűleg akkor sem javulna lényegesen, ha a kevesek jómódja lényegesen alábbizzállna. De annyit, talán teláthatnának a minden rendű >jólélők, hogy egy szegény és legyőzött országban senkinek sem ilik jobban érte, mint mondjuk egy átlagos fomlmiliontosnak a mégis csak gazdag és győztes Nagybritanniában. Nem illik — még ha a rendelet nem is tiltja- Az ízlés tiltja — s ezenkívül a józan ész is. Mert ezzel a tüntető tobzódással utagak szítják fel önmaguk ellen az éhezők vak, de érthető dühét ma ennek a következménye azután, hogy elkeseredett tömegek akasztófét követelnek olyan vétségekért, amelyeket műveltebb országokban háromahónapi fogházzal büntetnek. Az ilyesmi kétségtelenül az osztálytere elfajulásának tünete. De tanulják meg végre, akiknek van félteni valójuk, hogy osztályharc csakugyan, van , s az elfajulás nem akkor kezdődik, amikor a szegények már ordítanak, hanem amikor az egyik ember a bőség, pocsolyájában lubickolva még csak tudomásul sem veszi, hogy a másik kaldoklik a hínárban. ..Jgliában is van osztályharc. De úgy látszik, ott nem fog elfajulni. A angol társadalom osztályai, mint évszázadok óta mindig, ezt a mai küzdelmet is a józanság, emberség, méltányosság ■genfi konvenciói szerint, fogják megvívni. Vagyis: a demokrácia békés fegyvereivel. De hogy' így' legyen, hogy a demokrácia ne fajuljon demagógiává, a meggyőzés szellemét ne váltsa fel a támadó és védekező,terror dühe, az elsősorban mindig, abirtokonbelüliek értelmességén, szolidarításkészségén és józan önfegyelmén múlik. A pesti szólélők, akcik nyilván valamennyien anglománok, talán mégis tanulhatnának valamit az angoloktól. Januárban új magyar-csehszlovák v. tárgyalások indulnak Békéscsaba, december W. Gyöngyösi János külügyminiszter vasárnap rövid külpolitikai beszámoló beszédet mondott Békéscsaba közönséégérnek. — Mi 14—15.00 magyarországi szlovák soronkívüli áttelepítésébe egyeztüuik bele — mondotta egyebek közt. — A csehszlovák kormány a közmunkára, való igény- bevétel címém a szlovákiai magyarság egy részének széttelepítését kezdte meg. Bár az igénybevétel a csehszlovák törvény szerint csak egy évre totól, a családoktól elhurcolt magyarok házaiba ’és földjére szlovák telpesek ülnek be. Minthogy ez a détronálásnak' is beillő szétctelepítés ms 1948' évelején megtöltött lakosságcsere, egyezmény legdurvább megszegése és a.párisi hig,érozatokkal, ti. hámlaszegyenest .ellenkezik, a mi « migyanozá régi szlovákok áttelepítését meg is tíntettük. A cséhsilo’vák koisnány most már .tatája,hogy a lakosság esere egyetmért- nem kielégítő, aat félre kell tenni, mert' nem váltott el be ,i hozá fűzött reményeket Január hónapiban — jelentette ki a, fent' ügyminniszter — új magyar-csel’ silert! tárgyalások in BÜbirik ■meg, ' - - ■- ' Gromiko a Szovjetunió helyettes külügyminisztere ló moszkvai rádió tegnap este bejelentette, hogy Oromiko nagykövetet, a Szovjetuniónak az Egyesült Nemzetek mellett működő fődelegátusát helyettes külügyminiszterré nevezték ki Filsifisski, Guszev, Malik és Desttuotor melett Gromiko az ötödik — külügyn míniszterhenyiettesi hímnel felruházott — főmunkatársa X» • lator külügyminiszternek. Nemzetközi politikai körökben a kinevezésben annak jelét, látják, hogy “ a, Szovjetunió egyre fokozódó jelentésével , tulajdonít az Tigyesitt 'Nemzetek' szervezet'.