Világ, 1948. július (923-949. szám)

1948-07-01 / 923. szám

2 3948 július 1 nagyméretű, az amerikaiak által pénzelt kémhálózatot lepleztek le. Berlinben egyes jegekből következtetve bi­zonyos mértékben enyhült a hely­zet- Erre mutat Szokolovszki szov­jet tábornagynak Robertson brit tábornokhoz intézett levele, vala­mint az a tény is, hogy a szov­jet hatóságok tegnap ismét e­nge­­délyezték a személyforgalmat a nyugati övezetek és a szovjet övezet között. A berlin—helffi­­etedti vasútvonal helyreállítása azonban még huzamosabb időt vesz igény­be. Clay TISA-s tábor­­no­k személyesen kért bocsánatot Szokolovszkitól amiatt, hogy szom­baton este a szovjet tábornagy gépkocsiját az amerikai rendőr­ség feltartózta­ta. Berlin városi tanácsa tegnap a szocialista egységpárt ellenkezésé­vel szemben úgy határozott, hogy segély­felhívás intéz az UNO-hoz, lépjen közbe a berlini helyzet ren­dezésére. Az USA külügyminiszté­riuma viszont bejelentette, még nem jött el az ideje annak, hogy a biztonsági tanács közbelépését kérjék a berlini kérdés szabályo­­zása érdekében. A nyugati kato­nai kormányzók továbbra is tár­gyalások útján próbálják elin­tézni a kérdést Szokarovszki tá­bornaggyal. Szükség esetén as USA kormánya közvetlen tárgya­lás­t kezdene a szovjet kormány­­nya­l, jelentették ki Washington­ban. A Fehér Házban különösen teg­nap fontos értekezlet folyt a ber­lini kérdésről- Londonban Bevin újabb tárgyalásokat folytatott Dou­glas USA-nagy­követtel és ma fontos nyilatkozatot tesz az alsó­házban. Berlinben az odaérkezett Dra­­pery USA hadügyi államtitkár és Harrimann nagykövet bevonásával szintén nagyjelentőségű tárgyalá­sok folynak a nyugati hatalmak képviselői között. Robertson tá­bornok brit katonai kormányzó tegnap kijelentette, "nem tudja még, mi lesz Berlin sorsa". Finnországban holnap és holnapután tartják meg a választásokat. A választási hadjárat során elmondott beszé­dében Kilpi belügyminiszter szo­­ciáldemokrata propagandának mi­nősítette a finnn­országi állam­csínyről terjesztett híresztelése­ket. Pekkala miniszterelnök sajtó­­nyilatkozatában megállapította: t Politikai helyzetünk nem olyan, mint korábban Mál. A Szovjet­unióval kötött békeszerződésünk­ben vannak ponto­k, amelyek nem­csak külpolitikai, hanem belpoli­tikai jelentőségűek is. Ezt min­­den választónak figyelembe kell vennie, őszintén óhajtom, hogy a most következő választásokon a munkások szavazatukat annak a politikai irányzatnak a képvise­lőire adják le, amely a há­ború után megerősödött. Váratlan do­log lenne, ha a választók több­sége bizalmat szavazna azoknak a jelölteknek, akik az ország há­ború előtti bel- és külpolitikájá­ban uralmon volt politikai légkör visszaállítását kívánják. Vélemé­­ményem szerint egy ilyen fejle­­mény nem hozna szerencsét or­szágunknak, de természetesen min­denkinek joga van ahhoz, hogy meggyőződése szerint szavazzon.* Világhíradó: Bernadotte átnyújtotta Izrael kormányának és az Arab Ligának a palesztinai helyzet rendezésére vonatkozó javaslatait Tájékozott zsidó körökben tegnap úgy nyi­latkoztak, hogy zsidó szempontból a javaslatok elfogadhatatlanok. Egyidejűleg az Arab Liga egyik szóvivője úgy nyilatkozott, hogy az arab államok kevés hajlandósá­got mutatnak a fegyverszünet meg­hosszabbítására. Truman aláírta a hatmilliárd dolláros külföldi segélyprogramról szóló törvényjavaslatot. Az elmúlt 48 óra során aláírták a Marschall­­tervvel kapcsolatos kétoldalú szer­ződéseket egyrészről az USA, más­részről Nagybritannia, Olaszország, Franciaország, Írország és Dánia között. A párisi kommunista Humanité tiltakozva a szerződés aláírása ellen, így ír: »Virággal fonják át bilincseinket.* Gottwald csehszlovák köztársa­sági elnök a cseh és szlovák egye­temek rektorai és prorektorai előtt tartott nyilatkozatában annak a re­ményének adott kifejezést, hogy már eloszlott az a téves vélemény, amely szerint a népi demokrácia szembehelyezkedik a tudományos fejlődéssel. Éppen ellenkezőleg, — mondotta Gottwald — a népi de­mokráciának szüksége van az ér­telmiségre és egyáltalán nem akar­ja gátolni a tudományok fejlődé­sét, sőt minden erejével támogat­ja azt. Strandruházat ballon­, átlátszó kabát, vászonöltö­ny. Bajcsy-Zsilinszky-út 13- (Andrásy-út sarok) portraházat-iAi Citromfagylalt írta Fóthy János A budai kis cukrászdában egy tölcsér citromfagylaltot kérek. A kiszolgáló kisasszony megmeríti a kanalat a bödönben és az ostyából készült tölcsérre púpozza a fagy­laltot, tessék parancsolni. És amint kinyújtom a kezemet, hogy átve­gyem, mint valami gyötrő látomás jelenik meg előttem egy kép, mint valami nehéz árnyék fut rajtam át egy emlék. 1944 júniusa. A horthyligeti le­bombázott repülőgépgyár romépü­letei közt, ahol még így is lázas munka folyik, azon az átkozott többkilométeres úton, mely végig­vezet a gyártelepen, fáradt, elcsi­gázott, testben-lélekben meggyö­tört rabok raknak le síneket, cipel­nek vasakat, gépeket, talicskáznak földet, követ, törmeléket, egyszó­val: robotolnak. Mert ez nem mun­ka, hanem robot. Nem önmaguk­nak dolgoznak és nem önmagu­kért. A németeknek és önmaguk ellen. Ezek a rongyosruhájú, iz­zadt, olajoskezű, kormosképű ro­­botosok, valamikor, még nem is olyan régen, újságírók, orvosok, ügyvédek, mérnökök, kereskedők voltak. Most csak internáltak és kényszermunkások. Ott látom köztük magamat is. Mázsás súlyú acéllemezzel megra­kott targoncát húzok másodma­­gammal az úton végig. A hőség fullasztó, a gyártelep szinte lobog a napsütésben. Az út mentén, az épületek között szép, zöld, árnyas, lombos ligetek, de nekünk ott sem­mi keresnivalónk. A mienk: az izzó, poros út, amelyen végigrobo­toljuk a végtelen napokat, heteket. Most például a targoncát húzom egyik társammal. Néha megállunk egy percre, hogy kifújjuk magun­kat, hogy letöröljük a verejtéket, amely szennyes, szürkés csíkban csorog végig az arcunkon. Aztán tovább vonszoljuk a terhet, amely­nél csak a lelkünk terhe súlyosabb: mi van otthon, odabent Pesten, a családdal, barátokkal, lakással, mi­kor lesz vége ennek a gyötrelmes rabságnak, és ha vége lesz, élve érjük-e meg? Hiszen másodnapon­ként megállnak a »körlet« udvarán bizonyos teherautók és tíz perc múlva sok-sok társsal, jóbaráttal kevesebb marad velünk. Mikor ke­rül mireánk a sor? És húzzuk a targoncát, izzadva, lihegve, fulladozva, gépiesen, gon­­dolattalanul. Előttünk az út és a könyörtelenül lángoló kék látóha­tár, amelyen habos, fehér kumu­­lusz felhők gomolyognak. Megál­lunk egy pillanatra pihenni, az égre nézünk és a társam ekkor azt mondja mellettem: nézd azt a fel­hőt, nem­ olyan, mint egy óriási adag citromfagylalt? Citromfagylalt! Amúgyis lihegek a szomjúságtól, de ebben a pilla­natban nyelvem a szájpadlásomhoz ragad. Citromfagylalt! Szinte érzem hűvös, savanykás zamatét, de ez csak olyan, mint amikor azt ál­modja az ember, hogy valami fino­mat eszik. Csámcsogva nyeldesem­ a nyúlós nyálát, nyalogatom ki­­cserepesedett, száraz ajkaimat, harapom, falom, zabálom a forró levegőt. Már nem tudom levenni a szemem a roppant citromfagy­­lalthegyről ott az égen és egy­szerre furcsa dolog történik ve­lem. Elkezdek nőni, magasodni, ég felé szökkenni, egy pillanat és már elérte fejem a felhőt, kitátom a szám, mely most akkora, mint a fél égboltozat és előbb csak le­fetyelem, mint egy szomjas kutya, aztán megvadultan harapni, falni, zabálni kezdem az égi citromfagy­laltot. De ez sem elég. Belevárom magam, hempergek, lubickolok benne és közben eszem, eszem, eszem. Meddig tarthatott ez, nem tudom. Csak azt, hogy amikor visszazsugorodtam önmagammá, észrevettem, hogy közben alig tettünk pár lépést a targoncával És hogy ettől az­­égi fagylaltozás­tól még gyötrőbb a szomjúságom, még kegyetlenebb a sóvárgásom a citromfagylalt után. Ha akkor azt mondja valaki: itt egy adag citromfagylalt, edd meg, de utána meg kell halnod, elfogadtam volna. Sem azelőtt, sem azóta nem érez­tem azt az irtózatos, halálos vá­gyódást, éhséget, szomjúságot, — nem is tudom melyik volt inkább, — ami akkor, abban az órában végigtombolt rajtam. Talán ölni is tudtam volna pár kanál citrom­­fagylaltért Most, négy év múlva, itt van a kezemben a citromfagylalt. Nem egy egész hegy, csak egy tölcsér­­nyi, de akkor és ott, ennyi több lett volna annál az egész hegynél. És ha most nem elég, kérhetek és kaphatok még egy adagot és még egyet, amennyit csak kívánok. Meghalnom sem kell érte, ölnöm sem. Szabad vagyok, mázsás tar­goncát sem kell húznom az izzó gyárudvaron. És mégsem vagyok boldog, mégis tele vagyok panasz­­szal, keserűséggel. »Szégyeld ma­gad* — mondja a citromfagylalt ott a’ kezemben és büntetésből vé­­gigfolyik a tölcséren, a kezemen, be a kabátujjamon, a könyökömig. Be kell vallanom, megérdemlem. VILÁG „Mindenki lopott, én sem akartam kimaradni" vallotta ma a népbíróság előtt egy nyilas cipészmester — Szürke tagja voltam a nyilas, keresztes pár­nak — kezdi vallo­mását Pitrös József cipészmester a népbíróság Fogas-tan­ácsa előtt. —­ Mikor lépett be a nyilas pár­ba! — kérdd az elnö­k. — 1936-ban, de csak a Kémeri- Nagy pártjába. Oda is csak azért léptem be, mert legnagyobbrészt egyetemi hallgatók voltak a párt­ban és imponált nekem az, hogy egyetemi hallgatók engem, cipész­­mestert maguk közé befogadtak. 1938-ban átléptem a nyilas párba, de párt­tevékenységet nem fejtet­tem ki. — Miért igényelt ki zsidó üz­leteket? — Mindenki harácsolt, minden­ki lopott akkor. Én sem akartam kimaradni — szólja el magát a vádlott Ezután tanukihallgatásokra ke­rül sor. A tanuk négy­ része meg­cáfolja Poros tagadását. — Látja, a tanuk is tudnak önról, — állapítja meg az elnök — hogy maga üldözötteket kísér­hetett, vállán géppisztollyal. — Nem igaz — védekezik a vád­lott. Pásztói Ámont, a hírhedt KEOKH vezetőt, aki 15.000 embert deportáltatott, a népbíróság kötél általi halálra ítélte. Fellebbezés folytán a NŐT elé ke­rült az ügy. Ma tárgyalja Pásztói ügyét a Népbíróságok Országos Tanácsának Hraskó tanácsa. KÜLFÖLDRE is virágot 30*Sh­are*átMl?isX!kört5 Itt fizeti ott küldik. 40-90 Ft-ig. Csütörtök Mit szabad kivinni, behozni a határon Hivatalos felvilágosítás a vámhivatalok működéséről A felszabadulás után a vám­hivatalok és vámőrségek óriási munkával teremtettek rendet. Az ennek érdekében kiadott, múlha­tatlanul szükséges rendeletekre és azoknak alkalmazására mutat rá az alábbi hivatalos felvilágosítás: ■— A vám az állam egyik jelen­tős jövedelemforrása, ezenkívül pénzügyi és közgazdasági bizto­sítószelep, mely a külföldi áruk beözönlését van hivatva fékezni. A kifelé irányuló árukat nem ter­heli vám, de deviza­politikai érdek­ből az áruk kivitelét a legszigorúb­ban ellenőrzik. Vonatkozik ez elsősorban műkincsekre. Az ilyenek kiviteléhez külön múzeumi engedély szükséges. Ha anélkül kísérlik meg a kicsempészést, a műtárgya­kat elkobozzák, a csempészre tíz évig terjedhető fegyházbüntetés vár. — Nagyobb arányú csempészés főleg a csehszlovák határon folyik. Romániából elsősorban lovakat igyekeznek szabálytalanul behozni. A vámigazgatóság a gazdasági rendőrséggel karöltve dolgozik és máris számottevő eredményt tud e téren felmutatni.­­ A szeretet adomány csoma­goknál legfontosabb az altruizmus cégére mögé bújtatott üzlet felderítése. Ezeket a csomagokat a Keleti­pályaudvaron levő 70-es postahiva­tal mellett működő vámkirendeltség ellenőrzi, mely csaknem mindért küldeményt átvizsgál. A címzettek­ről kartotékokat fektetnek fel, ami nem kis munka, hiszen még ma is átlagban naponta 3000 csomag érkezik. A kisebb küldeményeket a 78-as hivatalhoz irányítják, ahol ezek hasonló szigorú szűrőn esnek keresztül.­­ Külön ellenőrzés alá tartoznak­ a nyugatra hurcolt magyar javak, melyek­ akkor vámmentesek, ha it­teni származásuk kétségen kívül megállapítható.­­ Általában minden behozott áru vámköteles. Vámmentesek az ipari alapanyagok és a nyersanyagok nagy része. Úgynevezett feltételes vámmentességet pedig az utiholmi, a hagyatéki tárgyak és átköltözési Ingóságok stb. élveznek. A behozott árucik­kekre előzetesen importengedélyt kell kérni a külkereskedelmi igaz­gatóságtól.­­ Külön kategóriába tartoznak a kivándorlók. Ők magukkal vihetik ingóságaikat, kivéve a kultúrértékeket és árucik­keket. Ékszert annyit vihetnek ma­g­ukkal, amennyi megfelel társ­­­almi helyzetüknek és vagyoni ál­lapotuknak. A magukkal vitt érté­kek és ingóságok­­vámhivatali vizs­gálat alá kerülnek. A ládákat, bú­torkocsikat leplombálják és a ki­vándorló a kivitt holmiról vámok­mányt kap. Ennyit mondott informátorunk. Befejezésül még megtudtuk azt is, hogy 1945 februárjában, a fel­­szabaduláskor a vámpalota romok­ban hevert. Ausztria kivételével valamennyi határ eltolódott. A vámhivatalok épületei elpusztultak a háború folyamán. Tönkrement a félévszázad alatt összegyűjtött és külföldön is, nagyrabecsült áru­minta gyűjtemény is. A demokratikus átállás új lég­kört, szociális szellemet és udva­rias magatartást eredményezett. A vezetés ma fiatalabb szakemberek kezében van, akiknek az a legfőbb törekvése, hogy a vámszabályo­kat a mai életkörülményekhez al­kalmazzák, figyelembe véve a kol­lektív gazdálkodás követelményeit. Vági Sándor Szeptemberben megnyílik a drámaírók iskolája Az Országos Dramaturgiai Ta­nácsadó kebelében szeptemberben megindul a drámaírók iskolája. Háromhónapos szemináriumot tar­tanak, hetenként kétszer két órá­val és a tanfolyamra mindössze 10—15 olyan fiatal kezdő írót vesznek fel, akikben drámaírói te­hetség mutatkozik. A szemináriumi előadások során megismertetik őket a drámaírás technikájával, a színpad követelményeivel. A sze­mináriumot Bálint Lajos, a Szín­padi Szerzők Egyesületének fő­titkára vezeti, Kárpáti Auréllal az Országos Dramaturgiai Tanács­adó elnökével, Szűcs Lászlóval, a Nemzeti Színház dramaturgjával és Meskó Barnával, a Dramatur­giai Tanácsadó lektorával együtt. Amerikában már évek óta van­nak ilyen drámaíróiskolák, ahon­nan sok kitűnő drámaíró került ki, köztük olyan kiváló tehetség is, mint O’Neil. Értesülésünk szerint a szeminá­­­riumon kívül az Országos­­ Drama­turgiai Tanácsadó tovább folytatja megbeszéléseit, egyénenként azok­kal a fiatal drámaírókkal, akik már kész darabokkal adták tanújelét el­hivatottságuknak. 141 &tfe&ü£t hdUfief... AZ ÚJKENYÉR ÜNNEPÉT a Függetlenségi Front jegyében országszerte nagy lelkesedéssel tartották meg. Szentesen Bognár József Budapest polgármestere és Révai József beszéltek. Révai hangsúlyozta, hogy az el nem múló hála a Szovjetunió iránt: hűség önmagunkhoz. Leszögezte, hogy a magyar dolgozó paraszt­ságot a jövőben fokozottan meg­védik a falvak kiuzeorázóitól. Hangoztatta, hogy az új Függet­lenségi Frontban szorosan együtt­működő pártok önállóságát senki sem akarja korlátozni. Jászapátiban Bóka László, Kis­várdán Jócsik Lajos államtitkár volt és ünnepi szónok. Kapos­várott Nagy Imre, az ország­­gyűlés elnöke mondott beszédet. Vasvárott Ori Károly miniszter szólt az Ünneplő közönséghez. S Berettyóújfalun Veres Péter hangsúlyozta beszédében, hogy az idén csak a feleslegekből fenn­­maradó részt kell beszolgáltatni. Makón Ries István igazságügy­­miniszter szólt az egybegyűltek­hez.* LORD STANSGATENEK az Interparlamentáris Unió elnöké­nek érkezését július 12-ére vár­­ják Budapestre. Az érdekes kül­földi vendég fiával együtt jön a fővárosba.* A HÉT VÉGÉN DÖNTENEK arról, mikorra hívják­ össze az országgyűlést, az indemnitási törvényjavaslatot ugyanis július 31-ig meg kell szavaznia az országgyűlésnek. Ugyanezeken az üléseken tárgyalja a Ház a királyi javak elkobzásáról szóló és néhány más kisebb­­ jelentő­ségű törvényjavaslatot és az összeférhetetlenségi bizottságnak jelentését azokban az ügyekben, amelyeket a bizottság már le­tárgyalt. Visegrádi BzságirdMBM Szép környezet modern egy- és kétágyas szobák fürdőszobák, ki­tűnő ellátás, orvosi felügyelet, éjjel­­nappal telefon. Autóbusz-megálló ** Adin­a előtt Korlátolt számban pri­vátok is igénybevehetik. Előjegy­­zések kizárólag Hipnotrák Nyug­díjintézete, VT., Andrássy-út 101- Telefon: 221-697, 608, 699.

Next