Világ, 1948. július (923-949. szám)

1948-07-01 / 923. szám

"4 1948 július 1 1­ 32 Úgy fogadtak bennünket, mint Bikák jól tudják, hogy mit jelent a Margit-körúti fogházból kisza­badulni­­ • . Baskanov Olga kisasszony tes­sék felszállni a vonatba! — szólí­tott fel engem Putnik. A lépcsőn egy ragyásképű granicsár állt. Tisztelettudóan helyet csinált a felszállásra. Én azonban­­a nya­kába borultam és csúnya arcát elborított''­ m csókjaimmal, ő volt ez első szerb katona, annyi hosz­­szú, szenvedésben eltöltött év után! Lesnik és Fady követték példá­mat és megcsókolták a granicsárt. Az orcáját, balról és jobbról is, hazai szokás szerint. A vonat aztán lassan elindult az állomásról. Pár perc múlva jugoszláv területen voltunk. Az ablaknál álltam, néztem a kék-fehér-piros zászlót, a ki­feszí­tett szárnyú kétfejű sast. .Tugor­szlávia címerét, azét az országét, amelyért akaratlanul is annyit szenvedtem s a­ mérhetetlen szen­vedések árán kimondhatatlanul megszerettem. Szememet elöntötte a könny. A vonat befutott Szabadkára. Leszálltunk. Aj[5 évmfvkai' Kemnc TIZENHATODIK FEJEZET Találkozás egy volt fogolytárssal házasság Romantikus Bevezettek az állomásépületben lévő rendőrségi irodába. Pu­nik Kornél rendőrfőnök cigaret­ával és likőrrel kínált bennünket, meg­­jegyezvén, hogy mi hármunkért negyven­t magyar kémet adtak cserébe. Éppen ajkamhoz emeltem a po­hara­, amikor nyit az ajtó. Ma­ga®, elegánsan öltözött fekete férfi lépett a szobába és egyenesen fe­lém sietett. Olga, emlékszel még rám? Én ránéz­em a jól ismert mar­káns férfiarcra és zokogva borul­tam a nyakába. — Iván! Kollár Iván! Hát még­is! Neked köszönhetek minden­? Iván sem tudta visszatartani könnyeit, annyira megrendíette az én sírásom. A rendőrtisztek el­fordultak. Kollár ezer kérdést intézett hoz­zám, hogy mi történt az elmúlt esztendő alatt, amióta ő elhagyta a fogházat. Sokáig beszélgettünk volna, ha Pá­nik ránk nem szól, hogy menjünk át a másik szobába, a többi úr is látni akar engem. Bent a fehér asztalon sok jó li­kőr, pálinka, bor és cigare­ta mel­lett ülnek az urak, mindazok, akik a határon vártak reánk. A titokzatos név Most megkért engem az egyik úr, hogy legyek szíves előttük mindent pontosan elmondani, tu­lajdonképpen mit csináltam én, abból mennyit vallottam be és mennyit tudott meg a­z offenzív osztály a nyomozás során. Én beszélni kezdtem. A faliórá­ra néztem. Tizet mutatott- mikor elkezdtem a történetet és kettő is elmúlt, amikor befejeztem. Meg­szakítás nélkül, feszült figyelem­mel hallgattak végig mindany­­nyian. Elmondtam, hogyan kínoztak, hogyan faggattak, hogyan akar­tak megvesztegetni, hogy kiejt­sek egy nevet, ammely annyira fontos volt számukra. De én nem mondhattam meg, hiszen nem is ismertem. * Az urak egy rövid szemvilla­násig egymásra néztek. A szép­arcú őrnagy most rám emelte tekintetét: — Pero bácsi soha sem beszélt magának arról, hogy esetleg Pécsett fel fogja magát *keresni dr. Markovié® Ugljesa? A válasz a torkomban maradt. Mint a villám futott át agyamon a felismerés, hogy Pero bácsi­ va­­lóban említette ezt a nevet. Mar­kovié® doktor pedig nem lehetett más, mint az elegáns szerb úr a pécsi cukrászdából. Szótlanul igent bólintottam, majd rövid szünet után folytat­­tam a börtönélményeket. Mikor a végére értem, a kecske­­szakállas úr az íróasztalon he­verő aktatáskából nagy csomó iratot vett elő és elém rakta. Kezembe vettem és meglepetten láttam, hogy tizenhat jegyző­könyvem másolata és szerb for­dítása volt ott, valamint a vád­irat, az ítélet és minden egyéb okmány, amely csak a bűn­ügyemre vonatkozott. — Amint látja, mi mindent tudtunk, csak ellenőrzésképpen akartuk magát meghallgatni. — ‘Mire van szüksége! kérdez­ték aztán tőlem. Látjuk nincs rendes ruhája. Keresse fel Sza­badka legelegánsabb üzleteit és vásároljon be mindent, amire csak szüksége van. Majd egy rendőrt­isztviselő elkíséri magát, hogy a számlákat kifizesse. Akkor egy időre elbúcsúztak tőlem és Leeniket hívták be a szobába. Boldogan dobogó szívvel jár­tam végig az üzleteket. Bevásár­lás után elmentem a kozmeti­kushoz és a fodrászhoz. Kitépet­­tem keskenyre a szemöldökömet, ügyesen kikészítették az arcom, hosszúra nőtt hajamat loknikba csavarták. Este kilencre mindennel el­készültem és visszatértem Put­nik irodájába. A rendőr nem akart beengedni, mert nem is­mert rám, annyira megszépül­tem. Putniikkal átmentünk a Grand Hotelbe, ahol számomra szobát nyittatott. Lesniket és Fadyt a Balkán szállodában helyezték el. Természetesen mindez a jugo­szláv állam költségére történt. A férjem Putnik azt mondta nekem, hogy tulajdonképpen most követ­kezik a legnagyobb meglepetés, menjek ki vele és Kollárral az állomásra. Kollár közben elme­sélte nekem, hogy kiszabadulása után Újvidéken magánnyomozó irodát nyitott és hogy nagyon jól megy sora. Valahonnan egy gyorsvonat fu­tott be a sínekre. Az utasok közül kivált egy feltűnő szépségű magas, fekete fiatalember, ovális kreol arcában izzó flagy sötét szemekkel. Ragyogó fehér fog­sorral ékes szája felett finom barna bajuszka díszlett. — Olga, ez a férje. Petrovics Nebojsa, 31 éves, főhadnagy­­állatorvos, akihez papíron, még 1937 februárjában ment férjhez. Ránéztem a mosolygó férfi­arcra. Nebojsa kitárta felém a két karját. Lehunytam a szemem és beleszédültem az erős ölelésbe. Megcsókoltuk egymást. A csók alatt elfelejtettem Bandit, az el­múlt négy év minden borzalmát. VÉGE Dr. Daniseh Zsi­gmondné 57. Kranaz Szabin feleségge. Lily és Ádám gyermekei mély fájda­lommal tudatják, hogy a jó férj, apa, nagyapa és testvér AMasgiok­i ügyvéd, az Első Pécsi Mész- és Golf téglagyár megalapítója 76 éves korában, hosszú szen­vedés után e hó 27-én Pécsett meghalt. Gyászolják még nővére De­­mény Margit, veje Tsuk Gyula, menye Inga Karlsaon, unokái Tsuk Péter, Deutsch Karín Suti. Az elhunytat e hó 29-én temet­tük el a pécsi izraelita teme­tőben. VILÁG Ruttkay Éva a Nemzeti Színház újonnan szerződtetett tagja. 20 éves• Gyerekkora óta színésznek ké­­szült. Minden vágya: Shake­speare,­­ és Moliéret játszani■ A verseket jobban szereti olvas­ni, mint mondani, viszont nem szereti az újszerű divatot, nem visel kalapot, egyszerű ruhákat hord legszívesebben. Sportol. Amikor szabad ideje van, úszik és ping-pongozik­­öltözőjében állandó sportmeg­beszélések folynak. Izgatottan drukkol a Wimbledonban sze­replő Asbóthnak, Öltözőasztal­lán öt különböző kacsa ál egymás mellett. z Engem is Kacsának hívnak — azért tar­tom itt őket .­­ .« Minden sze­repére lelkiismeretesen készül. Édesanyja a legkíméletlenebb kritikusa. Kedvelt írója nincs, mondván: »Fiatal vagyok, ke­veset olvastam és még nagyon sokat kell olvasnom hogy ki tudjam választani, kinek az írását szeretem legjobban.« Énekes darabban nagyon szer­­et játszani, bár tudja, hogy nincs jó hangja. A VILÁG Miugretládája Lapjuk 1948 június 23-i számá­ban „A „Világ" panaszládája” című rovatban Szent-István városi lakosok aláírással panasz tárgyává tették, hogy miért nincs az idén az V. kerületnek propellerállomása. A panasszal kapcsolatban közöl­jük a következőket: A Római-fürdőt is érintő kis­­dunai (dömösi) hajójáratok a múlt­ban az Eskü-térről indultak, jelen­leg pedig a Molotov-térről indul­nak, ami V. kerület. Ezenkívül az V. kerületi utasok által könnyen megközelíthető és a Margit-híd teljes megnyitása után még köny­­nyebben megközelíthető lesz a Pállfy-téri hajóállomás. Június 26-tól szombattól kezdő­dően Római-fürdő megközelíthető a pünkösdfürdői helyi hajójáratok­kal (propellerekkel) is, melyek Kossuth-híd pesti hídfőjétől indul­nak és a Pállfy-teret szintén érin­tik. Általában­ véve hajóállomások tekintetében egész Budapesten az V. kerület van legjobban ellátva, miért is kérem panaszttevőknek a választ lapjukban fentiek alap­ján megadni szíveskedjenek. Gál György, a közlekedésügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője. Érdekes bemutató Hammersching­­János, a nagy zene­­tudós a Nemzeti Zenede vizsgáján a ze­nede vegyeskara és a Fővárosi Zene­kar közreműködésével bemutatta Pe­­rotinus Magnis a »Fejedelmek eltté­­n­tek« című egyházi kórusszerzemé­­nyét, amelynek első bemutatója — 1199 karácsonyán volt Páriában! A hallga­tók a monumentális mű­ben nagy meg­lepetésre még Stravinskys-hangzatokat is felfedezhettek ... A zongoristák közül Vajda Ilona tet­szett legjobban, ő legkevésbé a növen­dékeik. Váczi Gyula különösen a rá­adásban (Chopiri­etüd) mutatott jó kva­litásokat. Szabados Kataln is tehet­séges. Deák Ágnes hegedű játéka érde­kes keveredése a meglepően érett és iskolás mozzanatoknak. A kisérő Fő­városi Zenekart Kórody András tanár vezényelte. (S. V.) A padit­akarékosság Magyar író plágiumpere egy Goncourt­­díjat nyert francia írónő ellen Szinetári György plágiumpert indiott Lenne Vamorine francia írónő ellen, mert — állítása sze­rint — :»Kázmér« című művéből »A mennyezetes ágy«­ címen re­gényt készített. A könyv Paris­ban Goncourt díjat nyert és ké­sőbb egy francia filmgyári filmet is készített belőle. A francia írónő jól beszél magyarul,­férje Pálffy Sándor . Szinetár szerint a fran­cia kiadónál elhelyezed »Kázmér« című regény alapgondolatát hasz­nálta fel regényéhez. Szinetár a párisi magyar kö­­vetség jogtanácsosa,­­ir. Bíró György útján beperelte a francia Goncourt-díjas írónőt és a francia filmgyárat. Pécsien? Közel 4000 mártírhalált halt testvérünk Móri­csremLéhín­ lilét 3948 július hó 4-én, délelőtt 9 óra­kor avatjuk fel. Pécsi Izr. Hitközség Csütörtök: ­ Éjféli kis éri . — fényes a Vitéz-utcái romoknál A ragyogó napsütésben arany­port füstöl minden csákány­ütésre a vitéz utcai pincesír ki­égett romfala s a csillogó-szál­­longó porszemecskék hullámzó fátyola valószínűtlen egységbe fogja össze az ellentétes végletek különös sorát. A négyszögben, amely fölül eltűnt a ház, tetőtlen üregek kü­zk­ödött lehelete keve­redik a romokon sarjadó gáz friss illatával, napfényben fürdenek az örök homályhoz szokott pince­sarkok s az életadó sugarak ter­mékenyítő melegében sárgás­­szürkévé fonnyadva pusztul a­ halál dús dísznövénytenyészete, az enyészet örökzöld penésze. B­ám és?, járókelők, gyászba-fá- gult hozzátar­ozók állják körül az egykori óvóhelyet s borzadó kí­váncsisággal nézik a tömegsír utolsó titkának feltárásán dolgozó munkásokat, a nagyritkán előke­rülő használati tárgyakat, össze, éget­t, alaktalanná torzult ékszere­ket és azt a néhány csontdara­­bot, amelynek váratlan-éles fe­hérsége szemet bántóan villog elő, egy kis barna faládából. Az egész kép valószínűtlen és víziószerű, mint éjféli kísérletjárás — fényes délben. Nagy-Bud­apest romtalanítási kormánybiztosával, dr. Ojtozi Miklós miniszteri tanácsossal, az építési minisztérium III. főosztá­lyának vezetőjével járjuk végig a már csaknem teljese­n feltárt óvóhelyi kriptát s ő meséld el a két hatalmas épületből álló háztömb tragédiájának hitele® részleteit. Lőpor és benzin — Itt, az egykori Margit-rak­­part villamossínein haladt az a lőszervonat, — mondja Ojtozi Miklós — amely a katasztrófát hozta erre a Vitéz-utca, Fő-utca és a rakpart­ által határolt ház­tömbre, az ostrom utolsó napjai­ban. Nem a házakat érte bomba­­t­alá­lat, hanem a lőporos vonatba vágódhatott egy eltévedt golyó s ettől repült a levegőbe a tizen­hét vágómból álló szerelvény. Ez a szinte elképzelhetetlen erejű robbanás­­"húzta magával"­ a ház­tömböt. A rakpart és a Vitéz­utca sarkán lévő épület vitéz utcai részén, közvetlenül az óvóhely fölött autógarázs volt, amelyben hatalmas benzin készleteket tárol­tak. A légnyomástól megrepedt falak rárogytak a benzintartá­lyokra , azokból a óvóhelyre is bezúdult a folyékony halál. _ Olyan erejű volt a robbanás, hogy az autógarázsban lévő ko­csik részeit levágta az óvóhelyre, om nam kerültek most elő alkat­részek, gépek kerekei. Minden-­ esetre atonnyi bizonyos, hogy azok a szerencsétlenek, akik ezen az óvóhelyen húzódtak meg, azon­­nal meghaltak és így az a ko­rábbi föltevés, hogy néhány na­pig még életben lehettek, teljesen megdőlt. Körülbelül 100—120-an tartózkodtak a két óvóhely ter­meiben s a csaknem másfél hó­napja tartó bontási munka során eddig hozzávetőleg 80 ember csontjai kerültek elő, köztük Gu­lácsy Irénnek, a kiváló írónőnek a földi maradványai. Lila selyem­darab... Napbarn k ö­t munkás lép a mun­­kavezet­őhöz, össze­égett fr.a selyem, rongyot ad át. M°st húzta ki a romok alól. Női szoknya része le­hetett, odakerül a többi t­alált tárgy, kiégett, penészes cigaretta­­,arca, ékszermaradvány, ruhafosz­­lány, üsszelapító, konzervdoboz közé. Újabb csontok nincsenek, csak egy feketére pörkölődöt­t, fé­­lig elszenesedett vásárlási könyv akad a közelben, belsejében alig olvasható a szürkére fakult, tintá­val írt név: »Merész János alezre­des neje­* Ugyanerre a névre­­kiál­lított Palatínus-bérlet tapad a vá­sárlási könyvhöz, 1944 szeptembe­rére érvényesítve. Takách-Tolvaj József holmiját, ékszereit is megtalálták, de cson­tok itt sincsenek. Négy-öt sala­kosra égett ezüst cigarettatárca hever egymáson, egyikükön még olvasható az emlékbevésés: »Ka­­wallierübung.1. A tárca mindkét oldalán névaláírások v esetének nyoma. Lecsavarható tetejű ü­ve­­gecske a következő lelet, benne aranygyűrűk. Hatalma® férfi: karikagyű­rű belsejéből törli ki a port a munkavezető, tagolva olvassa a vésést. sPicinyke, 1921. II. 10.;: Tenyérnyi ezüstfeszület, régimódi lapos ezüst óraöngyújtó tokja, díszes sA­-betűs véséssel, hatalmas aranykarkötő. Pár percig ismét eseményte­lenül folyik a munka, majd bs egyik közmunkás jelenti: — újabb három ember holmija került elő, de csontok nincsenek. A jövő Az előkerült értékeket, tárgya­kat gondosan leltározzák, a meg­­talált csontokat a kis faládáim gyűjtik és a bonc­tani intézetbe viszik, hogy megpróbálják tisz­tázni: hány ember csontjai ke­rültek elő? Koponyacsont alig­­alig került elő, inkább kar- és­­ álloszárcsontm­arad­vány­ok marad­tak meg. — Ezen a héten feltétlenül, be­fejeződik a romeltakarítás, itt is, a Begant háznál is — mondja Ojtozi Miklós. — A Regent ház helyén egyelőre nem lesz gyerek­­játszótér: vasraktárat állítunk fel és kiárusítjuk a bontásból származó anyagokat. Itt pedig, a a vitéz utcai telken már sikeresen befejeződtek a talajpróba fúrások és kezdődik a hatalmas, nyolc­emeletes kislakás-bérpalota, egy magában valló, úgynevezett­­pont­­ház­­ építkezése. A munkások még bontják az óvóhely közepén azt a folyosó­­szerű részt, amelyre egy vasbeto­nos tartógerenda zuhant a hozzá, tartozó féj résszel együtt,­­ tulaj­don­képpen ez törte be az óvóhely lenjét, »ott még fetétienül vannak egypáran« — jegyzi meg a mun­kavezető s szavaiban Babits .Ré­­gi szállodájának sorai kísérte­nek, hogy itt még »temetve rab a szag, e­resz nélkül bomlik a hullaj. Tompán csattognak a csákány­­ütések, halott emberek pora szál­long a napsütésben — őrült festő ecsetjére valló kép: hullatánc a levegőben — de ez a por, a vitéz utcai halálházak óvóhelyén elpusztult szerencsétlenek s gyenge hamva* teszi majd erőssé a romokon épülő hatalmas palota falait, az új , magas Déva várát.* ijö. C­árpáti Aurát

Next