Világesemények Dióhéjban, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

V­eszélyben a fehérek élete, raj­tunk a kannibálok!” Ha vala­ki a gyarmatosítás, s különöskép­pen a gyarmati intervenciók törté­netével foglalkozik, számtalanszor találkozik ilyen és ehhez hasonló csatakiáltással. „A lázadók csecse­mőket csapnak a falhoz, kitépik élő áldozataik szívét!” — rajongott az angol sajtó az 1857—1859. évi nagy indiai felkelés idején. Hason­lókat írtak a londoni lapok 1885- ben, amikor a szudáni szabadság­­harcosok elfoglalták Khartum vá­rosát. És, ami Kongót illeti, az az első intervenció alkalmával, amelyre 1960. július 10-én, alig tíz nappal a függetlenség kikiáltása után, belga „pará”-k, azaz ejtőer­nyősök bevetése formájában került sor, szintén a „veszélyeztetett fehé­rek megmentésével” takarózott. A mostani, harmadik intervenció (a második 1960. július 14-én, az ENSZ-csapatok Kongóba küldésével kezdődött és 1964. július 1-én ért véget) igazolói és mentegetői is pá­ratlan rémtörténeteket tálaltak fel a nyugati sajtóban. Akadt itt min­den, ami szem-szájnak ingere: a Christophe Gbenge, a kongói felszabadító mozgalom egyik vezetője. A fénykép még akkor készült róla, amikor az Adoula-kormány miniszterelnökhelyettese volt. Az íróasztalon Patrice Lumumba fényképe

Next