Világesemények Dióhéjban, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

imperialista matematika szerint egy fehér ember — legyen az ültet­vényes felvigyázó, hétpróbás zsol­dos — élete mindenekor több tucat színes bőrű ember életével ér fel. Azt a körülményt sem nagyon fir­tatják, hogy a fehér embert általá­ban nem Münchenben, Brüsszelben, vagy New Yorkban ölik meg a „vérszomjas” színesek, hanem ott, ahol nem lenne keresnivalója, illet­ve, ahol nagyon is sokat keres ... A harmadik, ezúttal hármas (amerikai repülőgépek az angol Ascension szigetéről felszállva dob­ták le Stanleyville felett a belga ejtőernyősöket) imperialista inter­venciónak van néhány olyan vo­natkozása, amelyet érdemes köze­lebbről szemügyre venni: csökkent-e vagy nőtt-e Kongó jelentősége az utóbbi években az imperialisták szemében? Hogyan tudták a sza­badságharcosok néhány hónap le­forgása alatt az ország nagy részét felszabadítani? És hogyan tudott a Antoine Gizenga, Lumumba közvetlen munkatársa és utóda, aki hosszú ideig szenvedett a leopoldville-i ható­ságok börtönében, majd szabadlábra került. Azóta sem tudunk sorsáról — lehet, hogy őt is utolérte Lumumba Végzetes szabadságharcosokra olyan súlyos csapást mérni 600 belga ejtőernyős, 300 fehér terrorlegény, valamint Csembe elismerten csekély harci erejű 5. gépesített dandárja? Kongó — a déli „Fehér Bank­a” rénye? Vessünk egy pillantást Afrika térképére: ha a felszabadult orszá­gokat fehérrel, a gyarmati uralom alatt állókat viszont feketével jelöl­jük, a kontinens déli részén csak­nem összefüggő fekete tömb bonta­kozik ki. Ehhez a tömbhöz tartozik a­­rabszolgatartó Dél-afrikai Köztár­saság és gyarmata, Délnyugat-Afri­­ka, a fajvédő fehér kisebbség kezé­­bent tartott Dél-Rhodesia, valamint a portugál Angola és Mozambique. Ezt a nagy, ún. Fehér Bástyát rendkívül szoros, mondhatnék el­­téphetetlen kapcsolatok fűzik Kon­góhoz. Vessünk ismét egy pillantást a térképre: a terület legfontosabb vasútvonala, a portugál—angol bir­tokban levő franzafrikai Beira— Lobito vonal a keleti Mozambique­­ban kezdődik, áthalad Dél-, majd Észak-Rhodesián (a független Zam­bia), majd Dél-Kongón és Angolán keresztül ér el az Atlanti-óceánhoz. Kongó természeti kincsei csak ezen a vasúton juthatnak el a tengeri kikötőkbe. Nem újkeletű gondolat az, hogy Kongót hozzá akarják csatolni a déli „Fehér Bástyához”. Amikor Csembe még a katangai belga bá­nyatrösztök embereként fordult szembe az amerikai imperialisták által pénzelt ENSZ-akcióval (hol van ma már ez az ellentét!), tárt ka­rokra talált a rhodesiai fajvédők­nél, s lelkes támogatókra a Dél­afrikai Köztársaságban. Most, hogy 5

Next