Világesemények Dióhéjban, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
imperialista matematika szerint egy fehér ember — legyen az ültetvényes felvigyázó, hétpróbás zsoldos — élete mindenekor több tucat színes bőrű ember életével ér fel. Azt a körülményt sem nagyon firtatják, hogy a fehér embert általában nem Münchenben, Brüsszelben, vagy New Yorkban ölik meg a „vérszomjas” színesek, hanem ott, ahol nem lenne keresnivalója, illetve, ahol nagyon is sokat keres ... A harmadik, ezúttal hármas (amerikai repülőgépek az angol Ascension szigetéről felszállva dobták le Stanleyville felett a belga ejtőernyősöket) imperialista intervenciónak van néhány olyan vonatkozása, amelyet érdemes közelebbről szemügyre venni: csökkent-e vagy nőtt-e Kongó jelentősége az utóbbi években az imperialisták szemében? Hogyan tudták a szabadságharcosok néhány hónap leforgása alatt az ország nagy részét felszabadítani? És hogyan tudott a Antoine Gizenga, Lumumba közvetlen munkatársa és utóda, aki hosszú ideig szenvedett a leopoldville-i hatóságok börtönében, majd szabadlábra került. Azóta sem tudunk sorsáról — lehet, hogy őt is utolérte Lumumba Végzetes szabadságharcosokra olyan súlyos csapást mérni 600 belga ejtőernyős, 300 fehér terrorlegény, valamint Csembe elismerten csekély harci erejű 5. gépesített dandárja? Kongó — a déli „Fehér Banka” rénye? Vessünk egy pillantást Afrika térképére: ha a felszabadult országokat fehérrel, a gyarmati uralom alatt állókat viszont feketével jelöljük, a kontinens déli részén csaknem összefüggő fekete tömb bontakozik ki. Ehhez a tömbhöz tartozik arabszolgatartó Dél-afrikai Köztársaság és gyarmata, Délnyugat-Afrika, a fajvédő fehér kisebbség kezébent tartott Dél-Rhodesia, valamint a portugál Angola és Mozambique. Ezt a nagy, ún. Fehér Bástyát rendkívül szoros, mondhatnék eltéphetetlen kapcsolatok fűzik Kongóhoz. Vessünk ismét egy pillantást a térképre: a terület legfontosabb vasútvonala, a portugál—angol birtokban levő franzafrikai Beira— Lobito vonal a keleti Mozambiqueban kezdődik, áthalad Dél-, majd Észak-Rhodesián (a független Zambia), majd Dél-Kongón és Angolán keresztül ér el az Atlanti-óceánhoz. Kongó természeti kincsei csak ezen a vasúton juthatnak el a tengeri kikötőkbe. Nem újkeletű gondolat az, hogy Kongót hozzá akarják csatolni a déli „Fehér Bástyához”. Amikor Csembe még a katangai belga bányatrösztök embereként fordult szembe az amerikai imperialisták által pénzelt ENSZ-akcióval (hol van ma már ez az ellentét!), tárt karokra talált a rhodesiai fajvédőknél, s lelkes támogatókra a Délafrikai Köztársaságban. Most, hogy 5