Világesemények Dióhéjban, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
tolikus munkásifjúsági szervezet folyóirata, a „Juventud Obrera". Hasonlóan ellentmondásos az amnesztia-törvény is. Hivatalosan felmentést hirdet „a polgárháborúból eredő valamennyi politikai bűncselekményre", és elméletileg a köztársasági emigránsok visszatérhetnek az országba, anélkül, hogy különleges bíróság elé állítanák őket. (Franciaországban több mint 70 000, a Szovjetunióban 2500 spanyol emigráns él, sokan más országokban találtak menedéket.) Az amnesztia-rendeletben azonban annyi a kibúvó, hogy nem világos, kire vonatkozik igazában. A legtöbb köztársasági hazafit ugyanis azért helyezték vád alá, mert fegyveresen harcolt a fasiszták ellen, a hivatalos indok szerint „véres cselekményeket követett el”. Ugyancsak büntetés fenyegeti azokat, akik a polgárháború befejezése óta vallottak haladó nézeteket. Jellemző példa, hogy az amnesztia-rendelet másnapján a spanyol hatóságok nem engedték hazatérni a Szovjetunióban élő Ismael Sanchezt — apja temetésére. Mi lesz Franco után? Az alkotmányreform, a megjelent törvények legfeljebb szépségtapaszul szolgálhatnak a rendszer alapjában változatlan arcán. Mégis hiba lenne egyszerű kézlegyintéssel elintézni őket. Spanyolországban ugyanis megtört a csaknem három évtizedes merev mozdulatlanság, és Madrid változtatásokra kényszerül. Amint a Spanyol Kommunista Párt elnöke, Dolores Ibárruri megjegyezte: az országot ma az jellemzi, hogy sajátságos átmeneti állapotba került. Ennek az átmenetnek a jegyei közé tartoznak a taktikai húzások, a következetlen intézkedések, az alkotmányreform. Madridban a legtöbbet hangoztatott kérdés: mi lesz Franco után? Ezekért a szavakért néhány évvel ezelőtt még szigorított zárka járt volna a burgosi börtönben. Manapság az arisztokrácia zártkörű klubjában, a Balmoralban éppúgy ez a beszédtéma, mint a bisztrókhoz hasonló catákban, ahová ebédidőben vagy munka után térnek be az emberek felhajtani egy-két deci könnyű vörösbort. Évekkel ezelőtt Santiago Carrillo, a kommunista párt főtitkára írt ezzel a címmel könyvet, amely Párizsban jelent meg. 1966 egyik bestsellere pedig Emilio Romerónak, a „Pueblo” című madridi lap főszerkesztőjének könyve lett a Franco utáni lehetőségekről. A kérdés időszerű azért is, mert Franco tábornok hetvenötödik életévébe lépett. „Keresztes hadjáratának" egykori bajnokai, a korábbi tábornoki junta tagjai, néhány kivételtől este Dolores Ibárruri, a Spanyol KP elnöke. Az ország sajátságos átmeneti állapotba került .