Világesemények Dióhéjban, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

tolikus munkásifjúsági szervezet folyó­irata, a „Juventud Obrera". Hasonlóan ellentmondásos az am­nesztia-törvény is. Hivatalosan felmen­tést hirdet „a polgárháborúból eredő valamennyi politikai bűncselekményre", és elméletileg a köztársasági emigrán­sok visszatérhetnek az országba, anél­kül, hogy különleges bíróság elé állí­tanák őket. (Franciaországban több mint 70 000, a Szovjetunióban 2500 spanyol emigráns él, sokan más or­szágokban találtak menedéket.) Az amnesztia-rendeletben azonban annyi a kibúvó, hogy nem világos, kire vo­natkozik igazában. A legtöbb köztár­sasági hazafit ugyanis azért helyezték vád alá, mert fegyveresen harcolt a fasiszták ellen, a hivatalos indok sze­rint „véres cselekményeket követett el”. Ugyancsak büntetés fenyegeti azokat, akik a polgárháború befejezése óta vallottak haladó nézeteket. Jellemző példa, hogy az amnesztia-rendelet más­napján a spanyol hatóságok nem en­gedték hazatérni a Szovjetunióban élő Ismael Sanchezt — apja temetésére. Mi lesz Franco után? Az alkotmányreform, a megjelent törvények legfeljebb szépségtapaszul szolgálhatnak a rendszer alapjában változatlan arcán. Mégis hiba lenne egyszerű kézlegyintéssel elintézni őket. Spanyolországban ugyanis megtört a csaknem három évtizedes merev moz­dulatlanság, és Madrid változtatásokra kényszerül. Amint a Spanyol Kommu­nista Párt elnöke, Dolores Ibárruri meg­jegyezte: az országot ma az jellemzi, hogy sajátságos átmeneti állapotba ke­rült. Ennek az átmenetnek a jegyei közé tartoznak a taktikai húzások, a következetlen intézkedések, az alkot­mányreform. Madridban a legtöbbet hangoztatott kérdés: mi lesz Franco után? Ezekért a szavakért néhány évvel ezelőtt még szi­gorított zárka járt volna a burgosi bör­tönben. Manapság az arisztokrácia zártkörű klubjában, a Balmoralban éppúgy ez a beszédtéma, mint a biszt­rókhoz hasonló c­atákban, ahová ebéd­időben vagy munka után térnek be az emberek felhajtani egy-két deci könnyű vörösbort. Évekkel ezelőtt Santiago Carrillo, a kommunista párt főtitkára írt ezzel a címmel könyvet, amely Pá­rizsban jelent meg. 1966 egyik best­sellere pedig Emilio Romerónak, a „Pueblo” című madridi lap főszerkesz­tőjének könyve lett a Franco utáni le­hetőségekről. A kérdés időszerű azért is, mert Franco tábornok hetvenötödik életévé­be lépett. „Keresztes hadjáratának" egykori bajnokai, a korábbi tábornoki junta tagjai, néhány kivételtől este­ Dolores Ibárruri, a Spanyol KP elnöke. Az ország sajátságos átmeneti állapotba került .

Next