Világesemények Dióhéjban, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

KAMBODZSA FELEIT A kambodzsai főváros, Phnom Penh utcajegyzéke valóságos politikai tanul­mány. Van-e még olyan metropolis földgolyónkon, ahol a Tito út csaknem párhuzamos lenne a Mao Ce-tung út­tal, és a Szovjet körutat a francia sze­mélyiségeket megörökítő utcák keresz­tezik? Néhány hete Phnom Penh egy Kennedy sugárúttal gyarapodott, amelynek avatására a néhai elnök öz­vegye is Kambodzsába érkezett, jól­lehet a két ország között megszakad­tak a diplomáciai kapcsolatok. Az indokínai térségben, amely ma kétségtelenül földünk egyik viharsar­ka, nem könnyű a pozitív semlegesség politikáját megvalósítani. Elegendő az ország közvetlen szomszédaira pillan­tani: a lángban álló Dél-Vietnam, a gyakorlatilag kettészakított Laosz, s az amerikai támaszpontokkal teletűzdelt Thaiföld határolja. Harcok a határnál A legkellemetlenebb „szomszéd” azonban az Egyesült Államok. Jóllehet az amerikai kontinens sok ezer kilo­méter távolságban fekszik, az expe­­díciós csapatok, a légi bázisok, a 7. amerikai flotta , Kambodzsa közvet­len közelébe hozta az amerikaiakat. Különösen súlyos feszültséget terem­tett a dél-vietnami háború kiterjesz­tése. A kambodzsai határ mentén olyan területek húzódnak, amelyek a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fennhatósága alatt állnak. Thai Ninh tartomány erős partizánbástya, olyany­­nyira, hogy az amerikai felderítés itt vélte felfedezni a DNFF vezérkarát is. 1967 nyarán, a száraz évszak utolsó szakaszában, ezért kezdtek itt nagy­szabású bekerítő és átfésülő hadmű­veletet az Egyesült Államok erői. A 240 000 embert, a Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai csapatok több mint a felét mozgósító Junction City had­művelet azonban kudarcot vallott. Az amerikai csapatok 160 órás, csaknem szünet nélküli előrenyomulással körül­fogták ugyan a terepet, de néhány száz polgári lakoson kívül senkit sem találtak. A harcok másik csomópontja a Dak To-i támaszpont körül volt. A híres 875-ös magaslati pont megtisztí­tására érkezett amerikai alakulatok váratlanul a DNFF mintegy 12 000 főre becsült reguláris egységeibe üt­köztek. Az összecsapások két héten keresztül tartottak, de az amerikaiak nem tudták a maguk kívánsága sze­rint frontális harcra kényszeríteni a másik fél fő erőit. Dak To különben stratégiailag kulcsfontosságú, hiszen a dél-vietnami—laoszi—kambodzsai határ háromszögében fekszik. Az amerikai hadvezetés és propa­ganda előszeretettel keres bűnbakot a dél-vietnami kudarcokért, így született meg a „kambodzsai részvétel" legen­dája is. A kudarcokat azzal magya­rázzák, hogy a partizánok kambodzsai területeket használnak fel a maguk céljaira, és a Phnom Penh-i kormány hallgatólagosan jóváhagyja ezt. Egyes amerikai sajtótudósítások szerint: 1. a DNFF raktárai, hadikórházai stb. kam-

Next