Világesemények Dióhéjban, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
KAMBODZSA FELEIT A kambodzsai főváros, Phnom Penh utcajegyzéke valóságos politikai tanulmány. Van-e még olyan metropolis földgolyónkon, ahol a Tito út csaknem párhuzamos lenne a Mao Ce-tung úttal, és a Szovjet körutat a francia személyiségeket megörökítő utcák keresztezik? Néhány hete Phnom Penh egy Kennedy sugárúttal gyarapodott, amelynek avatására a néhai elnök özvegye is Kambodzsába érkezett, jóllehet a két ország között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. Az indokínai térségben, amely ma kétségtelenül földünk egyik viharsarka, nem könnyű a pozitív semlegesség politikáját megvalósítani. Elegendő az ország közvetlen szomszédaira pillantani: a lángban álló Dél-Vietnam, a gyakorlatilag kettészakított Laosz, s az amerikai támaszpontokkal teletűzdelt Thaiföld határolja. Harcok a határnál A legkellemetlenebb „szomszéd” azonban az Egyesült Államok. Jóllehet az amerikai kontinens sok ezer kilométer távolságban fekszik, az expedíciós csapatok, a légi bázisok, a 7. amerikai flotta , Kambodzsa közvetlen közelébe hozta az amerikaiakat. Különösen súlyos feszültséget teremtett a dél-vietnami háború kiterjesztése. A kambodzsai határ mentén olyan területek húzódnak, amelyek a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front fennhatósága alatt állnak. Thai Ninh tartomány erős partizánbástya, olyanynyira, hogy az amerikai felderítés itt vélte felfedezni a DNFF vezérkarát is. 1967 nyarán, a száraz évszak utolsó szakaszában, ezért kezdtek itt nagyszabású bekerítő és átfésülő hadműveletet az Egyesült Államok erői. A 240 000 embert, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok több mint a felét mozgósító Junction City hadművelet azonban kudarcot vallott. Az amerikai csapatok 160 órás, csaknem szünet nélküli előrenyomulással körülfogták ugyan a terepet, de néhány száz polgári lakoson kívül senkit sem találtak. A harcok másik csomópontja a Dak To-i támaszpont körül volt. A híres 875-ös magaslati pont megtisztítására érkezett amerikai alakulatok váratlanul a DNFF mintegy 12 000 főre becsült reguláris egységeibe ütköztek. Az összecsapások két héten keresztül tartottak, de az amerikaiak nem tudták a maguk kívánsága szerint frontális harcra kényszeríteni a másik fél fő erőit. Dak To különben stratégiailag kulcsfontosságú, hiszen a dél-vietnami—laoszi—kambodzsai határ háromszögében fekszik. Az amerikai hadvezetés és propaganda előszeretettel keres bűnbakot a dél-vietnami kudarcokért, így született meg a „kambodzsai részvétel" legendája is. A kudarcokat azzal magyarázzák, hogy a partizánok kambodzsai területeket használnak fel a maguk céljaira, és a Phnom Penh-i kormány hallgatólagosan jóváhagyja ezt. Egyes amerikai sajtótudósítások szerint: 1. a DNFF raktárai, hadikórházai stb. kam-