Világesemények Dióhéjban, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Hézagok a sorompón A Vela nevű amerikai műhold rövid villanást észlelt szeptember 22-én a déli óceán fölött repülve. A titokzatos fényjelenség alig egy másodpercig tartott és állítólag megismétlődött. A szakértők beszámolója alapján a washingtoni külügyminisztérium közölte, hogy a fényjelenség egy 2—4 kilotonnás nukleáris szerkezet felrobbantására enged következtetni. A washingtoni külügyminisztérium a nyilvánosság előtt nem nevezte nevén Dél-Afrikát, de megtették ezt sokan a világpolitika számos fórumán. A pretoriai rendszer minden bizonnyal fölrobbantott egy a hirosimainak egynegyedével egyenértékű atombombát Jogos fölzúdulás követte a kísérletet, bár igazán senki sem lepődhetett meg. A Szovjetunió jó két évvel ezelőtt figyelmeztetett már arra, hogy a Kalahari sivatagban készek a feltételek egy nukleáris robbantásra. Később az amerikai felderítő műholdak meg is erősítették ezt. Két esztendő múltán a Vela műszerei a puszta fizikai tényen túl, talán azt is jelezték, hogy valami új kezdődött a világpolitikában. Roppant veszélyes, kiszámíthatatlan, sőt beláthatatlan következményekkel fenyegető folyamat bontakozhat ki a néhány nappal ezelőtt kezdődött nyolcvanas években: megszaporodhatnak az atomhatalmak. Számuk most még csak öt, két vezetőjük a Szovjetunió és az Egyesült Államok, s idetartozik Nagy-Britannia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság is. Az 1968-ban kötött atomsorompó-egyezményt azért üdvözölte a világ, mert a megállapodás célul tűzte ki, hogy az atomfegyverrel rendelkezők köre ne bővüljön. A felhalmozott tömegpusztító fegyverek bőségesen elegendőek Földünk megsemmisítésére. Az atomsorompó lebocsátása a meglevő készleteket nem csökkenti, de legalább mérsékli azt a kockázatot, amely magából a nukleáris eszközök birtoklásából fakad. Másodrangú kérdés, hogy melyik ország miért nem írja alá az atomsorompó-egyezményt, és miért jutott vagy jut el a nukleáris küszöbre. A valóság az, hogy nemcsak Dél- Afrika jutott el ide, hanem egy sor más állam is. Pakisztániban például, szigorú titoktartás közepette fejlesztik a technológiát, legalábbis így tudják a nyugati hírszerzők, akik szerint Pakisztán négy éven belül képes lehet atombombát előállítani. India a nukleáris energia békés felhasználása tervén már évek óta számottevő kapacitással rendelkezik, és Új-Delhiben nem sokáig néznék tétlenül, ha Pakisztán erre az útra lépne. Vallási, etnikai és területi viták miiatt a két ország viszonyát kezdettől fogva a bizalmatlanság és az ellenségesség jellemzi. De nincs vége a sornak. Nem nagy távolság választja el a nukleáris küszöbtől Izraelt, ahol kisebb nukleáris harci eszközök alkatrészeit már elő tudják állítani - a US News and World Report című amerikai hetilap szerint -, a részegységek összeillesztése bombává talán csak egy-két hétig tartana. Elképzelhető, hogy itt sem maradna válasz nélkül a nukleáris kihívás; az arab országok mindent megtennének az izraeli fölény ellensúlyozására, talán még a külön-