Világesemények Dióhéjban, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

aknák m­áris vezetője és ideológusa, aki 1956 szeptemberében megalapítot­ta a PAIGC-ot, maga is szembeke­rült ezzel a problémával. Felismer­te, hogy a Zöldfoki-szigeteken az erős portugál jelenlét és a terep­­viszony nem kedvez a nemzeti fel­szabadító harcnak, annál inkább Bissau-Guineában, ahol számíthat­nak a környező országok támoga­tására is. Tehát az antikolonialista zöldfoki értelmiségieknek kell harc­ba vinniük Bissau-Guinea zömmel paraszti és színtiszta bantu lakos­ságát. De hogyan fogadják majd a guineaiak a zöldfoki mulattokat? Cabral zseniálisan fogalmazott: ,,Az elmaradott országokban a kis­polgárságnak (értsd ebben az eset­ben a portugál gyarmatosítók által kitenyésztett mulatt kispolgárságot) a forradalom keretében nincs más alternatívája, minthogy árulóvá lesz, vagy osztályként öngyilkossá­got követ el!" SPINOLA ÉS BARBOSA Hosszú évekbe telt, amíg a PAIGC vezetőinek sikerült megvet­niük a lábukat a tőlük 650 kilomé­terre fekvő szárazföldön, amíg szí­­ r VI­ERI­A, A PUCCSAL HATALOMRA KERÜLT FORRADALMI TANÁCS ELNÖKE (KÖZÉPEN) NOVEMBER 14-ÉN TARTOTTA ELSŐ SAJTÓÉRTEKEZLETÉT

Next