Világesemények Dióhéjban, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„A magyar nép, más népekhez hasonlóan, szeretne békében élni és dolgozni. Bízunk abban, hogy a nemzetközi feszültség mostani nö­vekedése ellenére a fenyegető ve­szély elhárítható, és e­­nek érdeké­ben készek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni." Kádár János mondta ezt tavaly októberben Varsóban Wojciech Ja­­ruzelskinek és munkatársainak. Sza­vai őszinte egyetértésre találtak itt­hon is és sokakat elgondolkodtat­tak: vajon mi telik a mai bonyolult nemzetközi helyzetben egy olyan kis országtól, mint Magyarország? POLITIKAI HITELKÉPESSÉGÜNK A választ mindenekelőtt itthon kell keresnünk. Régi tapasztalat ugyanis, hogy országunknak első­sorban a hazai építőmunka ered­ményessége, belső fejlődésünk sze­rez nemzetközi tekintélyt. Szavaink­nak a világ dolgaiban is csak ak­kor van súlyuk, ha saját dolgaink rendezettek, és konszolidált körül­mények között élünk. Ez egyetlen ország, így a mi esetünkben sem jelent problémanélküliséget, de a világ azt is „jegyzi", mit teszünk a magunk erejéből gondjaink csök­kentéséért. "­ Erről bankáraink, külkereskedőink tudnak sokat mesélni. Előfordult már nem is egyszer, hogy külföldi pénzügyleteink, hitelkéréseink ked­vező elbírálásánál nagy súllyal esett a latba az úgynevezett politikai hitelképességünk, vagyis a hazai háttér rendezettsége. Több üzlet­kötésnél jelentett előnyt, hogy elvi politikánk, kiegyensúlyozott helyze­tünk ismeretében megbízható part­nernek tekintettek bennünket. Ehhez persze jól kell ismerniök bennünket. Az ismerkedésnek pedig az a legjobb módja, ha nálunk, a helyszínen tanulmányozzák viszo­nyainkat. Szövetségeseink részéről erre rendszeresen sor is kerül, ta­valy például Moszkvából Nyikolaj Tyihonov, Szófiából Todor Zsivkov, Belgrádból Petar Sztambolics járt nálunk. Fejlett tőkés- és fejlődő or­szágbeli partnereink közül 1983-ban KADAR JÁNOS ÉS FRED SINOWATZ AZ OSZTRÁK KANCELLÁR TISZTELETÉRE RENDEZETT PARLAMENTI FOGADÁSON

Next