Világgazdaság, 1968. november (mutatványszám)

1968-11-21 / Mutatványszám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG sajtószemle KGST: AZ ÚJ SZÁLLÍTÁS! FELTÉTELEKRŐL A KGST Külkereskedelmi Állandó Bizottsága idén júniusban, Minszkben ajánlást fogadott el arról, hogy az 1958. évi — tehát tíz éve alkalmazott — Ál­talános Szállítási Feltételeket tovább­fejlesztett, korszerűsített formában 1969. január 1-től hatályba lépteti. Az új szállítási feltételek változatla­nul irányadók valamennyi KGST-tag­­ország külkereskedelmi, illetőleg külke­reskedelmi jogú vállalatai között létre­jövő szerződésben. A szállítási feltéte­lek tartalma kötelezően a megkötésre kerülő szerződés része, attól eltérni csak előírt esetekben lehet, amikor a felek a szerződés megkötésekor arra a követ­keztetésre jutnak, hogy az áru­ sajátos­sága és/vagy a szállítás különlegessége miatt attól el kell térni. A szállítási feltételek egységesen sza­bályozza a szerződések megkötésének feltételeit, az alkalmazható paritásokat. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy a szállítási feltételekben a paritá­sokkal kapcsolatos rendelkezések válto­zatlanul eltérnek az Incoterms 1953- ban kelt feltételektől, ugyanakkor szé­lesebb körűek is. Az Incoterms ugyanis nem rendelkezik az áru tulajdonságával kapcsolatosan, viszont a szállítási fel­tételek az egyes paritásoknál a tulaj­donjog átszállását is szabályozza. A szállítási feltételek részletes sza­bályokat tartalmaz a szállítási határ­időkről, a szállító áru mennyiségéről és minőségéről, csomagolásáról és csomag­megjelöléséről, valamint az árut kísérő esetleges műszaki dokumentációkról. Rendelkezik az áru minősége megvizs­gálásának rendjéről, a jótállásról, a fi­zetések módjáról. Szabályozza a meny­­nyiségi és a minőségi reklamációk rend­jét, a szankciókat és a viták rendezésé­nek menetét választott bírósággal. A feltételek egy új fejezete az elévü­lés egységes szabályozása. Ez megszün­teti azt a korábbi helyzetet, amely egyes országok szállítóinak viszonylag hosz­­szú, más országok szállítóinak rendkí­vül rövid időt adott igényeik érvénye­sítésére. Fontos új rendelkezés továbbá, hogy ha a szerződés vagy az Alapfeltétel va­lamely kérdést nem szabályoz, ezért — a 110. §-sal összhangban — a szerző­désekre az eladó országának anyagi jo­gát kell alkalmazni, ez mindenkor a szerződésekre vonatkozó, egymás kö­zötti viszonyban alkalmazott szabályo­kat jelenti. A szállítási feltételek hatályba lépte­tésére már valamennyi KGST-tagor­­szág megkezdte az előkészületet. A KGST ajánlása szerint az új szállítási feltételeket az 1969. január 1-ét köve­tően megkötött szerződésekre kell al­kalmazni. Az országok azonban arra is lehetőséget biztosíthatnak, hogy az em­lített határidőt megelőzően megkötött de az 1969. évi teljesítést tartalmazó olyan szerződésekre, amelyekre a felek az 1968. évi Általános Szállítási Feltéte­lek alkalmazását kötötték ki, az új fel­tételek is alkalmazhatók legyenek. Annak reményében, hogy ezzel a le­hetőséggel a résztvevő országok hatály­ba léptető jogszabályai élni fognak, több külkereskedelmi szerződés már most is az 1968-as szállítási feltételek alkalma­zását írja elő. Ez természetesen csak akkor lesz hatásos, ha az érdekelt or­szágok a hatályba léptetés során az említett kivételek alkalmazására lehe­tőséget fognak adni. Dr. Szász Iván A jugoszláv marhahús export gondjai Jugoszlávia Angliában számottevő piacot szeretne kiépíteni marhahús-ex­portja számára. E törekvéseknek meg­felelően idén fagyasztott és mélyhűtött marhahúsból mintegy 35.000 metrikus tonnát szállít, a tavalyi 200 tonnával szemben. A minőség megfelel az angol igényeknek, a hangsúly az úgynevezett baby-beef-en van. Ennek termelését 1949 és 1953 között éppen jugoszláv— angol kooperációval alapozták meg. Anglia pénzügyi és technológiai támo­gatást nyújtott, ezek felhasználásával Jugoszláviában modern vágóhidakat építettek, jobb szarvasmarha-fajtákat honosítottak meg és angol szakértőket szerződtettek. 1961-bem Anglia 19.000, Olaszország 2.000 tonna húst vásárolt Jugoszláviától. Minthogy azonban a Közös Piac többet fizetett és a szállítási költségek is kiseb­bek voltak, a jugoszláv marhahús-ex­port elterelődött Angliától. Később vál­tozott a helyzet, mert a Közös Piac által alkalmazott korlátozások és lefölözések a jugoszláv kereskedelmet érzékenyen sújtották, különösen Olaszország vi­szonylatában. 1968 első nyolc hónapjá­ban például — a tavalyi mennyiséghez képest — Jugoszlávia körülbelül 50 szá­zalékkal kevesebb marhahúst és hízott állatot szállított Olaszországba. Hason­lóképpen alakult az export a Közös Piac más országaival is, így például a Franciaországba irányuló jugoszláv hús­export 1967 első felében még 540.000 font sterlinget, 1968 első hat hónapjá­ban azonban már csak 83 000 font ster­linget tett ki. Jugoszlávia összexportja is kedvezőt­lenül alakult 1968 első nyolc hónapjá­ban húsban s hústermékekben: a csök­kenés megközelítette a 10 millió font sterlinget, miután az 1968. január— augusztusi eredmény — az egy évvel ko­rábbi 44,5 millióval szemben — csak 35,9 millió volt. Ugyanakkor Jugoszlá­via exportálható hústöbblete évente át­lagosan 12—14 százalékkal növekszik. Brüsszelben október végén kereske­delmi szerződés megkötése céljából tár­gyalások kezdődtek Jugoszlávia és a Közös Piac között. Ez lenne az első ilyen jellegű szerződés, amelyet a hatok egy kelet-európai szocialista országgal kötnének. A tárgyalások azonban nem terjednek ki Jugoszlávia mezőgazdasági kivitelére. Ennek ellenére közös piaci szakértők egy csoportja ténymegállapító körúton tartózkodik Jugoszláviában, ta­pasztalatokat gyűjt hústermelő gazda­ságokban és feldolgozó üzemekben, hogy ily módon tárgyilagos jelentést készítsen a jugoszláv marhahús-export lehetőségéről. Jugoszláv részről egyidejűleg határo­zottan sürgetik a Közös Piac által al­kalmazott korlátozások megszüntetését vagy legalábbis jelentős enyhítését. Ez érthető, hiszen Jugoszlávia közös piaci exportjának csaknem fele agrártermé­kekből áll. A sürgetett könnyítések nél­kül (Jugoszlávia mezőgazdasági export­jára preferenciális kezelést igényel) le­küzdhetetlen akadályokba fog ütközni, hogy Jugoszlávia a Közös Piac orszá­gaiba továbbra is nagyarányú exportot bonyolítson le, mert e téren a jugoszláv deficit ez idő szerint akkora, mint a Közös Piacra irányuló jugoszláv szállí­­tások összértéke. A jugoszlávok termé­szetesen ettől függetlenül arra törek­szenek, hogy más piacokon szerezzenek maguknak kárpótlást, ezért Anglián kí­vül Görögországban, Svájcban, Svédor­szágban és Izraelben keresnek további értékesítési lehetőségeket. (FINANCIAL TIMES, 1968. november 13.) Románia felvételét kéri a GA­TT-ba A GATT (Általános Vámtarifa és Ke­reskedelmi Egyezmény) tanácsa 25. ülésszaka előtt Románia felvételi ké­relmével foglalkozott. A szervezet ülé­sein Románia 1957 óta megfigyelőkkel vesz részt, felvételi kérelmét idén jú­liusban terjesztette elő. Románia álláspontját a felvétellel kapcsolatban M. Petresko, a külkeres­kedelmi minisztérium igazgatója ismer­tette. Kifejtette, hogy országának poli­tikája a külkereskedelem fejlesztésére, a valamennyi oszággal való együttmű­ködésre irányul. Ennek elvi alapja a függetlenség, az egyenjogúság és más államok ügyeibe való be nem avatkozás. 1967-ben Románia kivitele 1,4, bevi­tele 1,51 milliárd dollárt tett ki, a kü­lönbözetet az idegenforgalomból és a szolgáltatásokból származó bevételek egyenlítették ki. Az utóbbi tizenöt év­ben megváltozott Románia külkereske­delmének szerkezete. Exportjában lé­nyegesen nagyobb volument képvisel­nek az iparcikkek. Földrajzi szempont­ból a román külkereskedelem 55 száza­léka a GATT tagországaira jut, ezek közül többet a legnagyobb kedvezmény elve alapján kötött kereskedelmi szer­ződést. A legtöbb ország delegátusa örömmel üdvözölte Románia belépési szándékát, ezekhez az Egyesült Államok is csatla­kozott, azzal a megszorítással, hogy az Amerikában érvényes törvények a leg­nagyobb kedvezmény azonnali biztosí­tását nem teszik lehetővé. Ha Románia tényleges belépéséig, — ez beletelhet egy esztendőbe —, az amerikai törvény nem változik meg, úgy kénytelen lesz a GATT alapszabályaiban biztosított ki­vételt alkalmazni. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy a utóbbi két év­ben belépett Lengyelországgal és Ju­goszláviával szemben az USA alkal­mazza a legnagyobb kedvezmény elvét. A GATT tanácsa elhatározta, hogy a román felvételi kérelem tanulmányozá­sára és az ajánlások elkészítésére mun­kabizottságot szervez. (NEUE ZÜRCHER ZEITUNG, 1968. november 13.) A magyar sajtó a VILÁGGAZDASÁG­ról : „Hiányt pótol az új lap, hiszen ilyen jellegű lap Magyarországon még nem volt. A VILÁGGAZDASÁG célul tűzte ki, hogy a nagy világlapokkal — Finan­cial Times, Handelsblatt stb. — egy­­időben hírt ad a világgazdaság ese­ményeiről , a nagyobb üzletkötésekről és kereskedelmi megállapodásokról, az integrációs szervezetek, elsősorban a Közös Piac tevékenységéről, intézkedé­seiről, a pénzügyi eseményekről, a vi­lágpiaci árak alakulásáról, a tőzsdei eseményekről, a világsajtó fontos cik­keiről — egyszóval mindarról, ami a tőkés piacokon segíti az eligazodást Rendszeresen áttekintést ad egyes kül­kereskedelmi partnerországok helyze­téről, szokásairól az üzletkötési felté­telekről. A lap a szocialista piacok is­meretében is pótolni kívánja a fogya­tékosságokat, hogy fő partnereink gaz­daságát mindenki megismerhesse ...” (Népszabadság, 1968. október 30.) „Rendszeresen januártól jelenik meg a lap. A külkereskedelmi és az ipari vállalatok vezetői, segítségével köny­­nyebben tájékozódhatnak majd korunk egyre bonyolultabb közgazdasági kér­déseiben ... Nagymértékben segíthet megértetni a piaci informáltság fon­tosságát is, és — mivel sűrítve közli a külkereskedelmi ismereteket — mint­­­egy az export-import szakemberek munkaeszközévé válhat.” Magyar Hír­lap, 1968. október 23.) „A lap a gazdasági vezetők közvetlen segítőtársa kíván lenni, amikor az ed­dig különféle kiadványokban elszórtan megjelenő híreket és ismertetőket most könnyen áttekinthető formában, heten­ként ötször tárja az érdekeltek elé.” (Figyelő, 1968. november 6.) „A gazdaságirányítás új rendszeré­ben a vállalati vezetők döntési köre megnövekedett. Szinte már közhely számba megy, de alapvető igazság, hogy helyes döntések csak széles körű tájékozottság alapján hozhatók... A Konjunktúra- és Piackutató Intézet és a Magyar Kereskedelmi Kamara fel­ismerve e problémát, 1969. január 1- től VILÁGGAZDASÁG címmel lapot indít...” (Magyar Nemzet, 1968. no­vember 2.) „Olyan lap kerül most az olvasók kezébe, amilyen eddig nem volt... A nemzetközi piacokról közölt tájékozta­tásaival a VILÁGGAZDASÁG orien­tálni is kívánja a magyar szakembe­reket bizonyos piacok, meghatározott tevékenységek felé. Rendszeresen közli a világpiaci árfolyamokat, s a nagy, nemzetközi hírügynökségek gazdasági vonatkozású híreit...” (Magyarország, 1968. november 17.) 1969. január 1-től hetenként ötször megjelenik a VILÁGGAZDASÁG Közületek előfizethetik a Posta Központi Hírlap Iroda közületi előfizetési osztályán. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Befizethető átutalással a PKHI MNB 8. egyszámlájára vagy a 61.066 sz. csekk­számlára * Akik a lapot november végéig 1969. évre előfizetik, az 1968. de­cemberben rendszeresen megjelenő próbaszámokat ingyen kapják A KAMARA ÉLETÉBŐL Pénzügyi szakbizottság alakul A Magyar Kereskedelmi Kamara a tagvállalatok kérésére pénzügyi szak­­bizottságot létesít a közeljövőben. A bizottság feladata, hogy a vállalatok által felvetett pénzügyi — finanszíro­zási,­­beruházási, hitelezési — problé­mákat megoldásra az illetékesekhez to­vábbítsa. A bizottság többi között javaslatot dolgozna ki, hogy segítse a Külkereskedelmi Bank által nyújtan­dó beruházási jellegű devizahitelek igénybevételét az úgynevezett leasing­­üzletek (importberendezések bérlete) létrehozásában. A vállalatok abban is kérik a Kamara közreműködését, hogy a beruházási jellegű devizahite­lek folyósítását gyorsítsák meg. A bizottság munkaprogramja azok­nak az észrevételeknek, javaslatoknak figyelembevételével készül majd el, amelyeket a tagvállalatok eddig is je­leztek. A Hazai Pamutszövőgyár pél­dául felvetette, hogy fejlesztési alap­jának képződése nagyon lassú, így a saját erőből történő beruházás lehető­ségei korlátozottak. A Magyar Nem­zeti Bank ugyanis „erőlteti” a forgó­­alap-feltöltést, s ez azt jelenti, hogy az e célra felvett hitel visszafizetése to­vább gyengíti a­­ vállalat állóeszköz­beszerzési lehetőségét, így az üzemnek gondot jelent, hogy az állóeszköz szintjének fenntartásához alig marad fedezete, új beruházásra pedig nem is gondolhat. További probléma, hogy a berendezések importjánál a 150 száza­lékos letétfizetés alól, állami vissza­fizetési kötelezettségük miatt nem kér­hetnek mentesítést. A Kamara képvise­lői ezekkel kapcsolatban­ tájékoztatták a vállalatot, hogy ha az import értékét exporttal fedezik, akkor a Külkereske­delmi Banktól mentesítést kérhetnek, ebben az esetben ugyanis az állami visszatérítés kötelezettsége még nem ki­záró ok. A Gyógyszeripari Kutató Intézet egy másik problémát vetett fel: e szerint a saját kezdeményezésű kutatások fi­nanszírozásához nincs önálló pénzügyi alapja, tehát nem tud „vállalkozni”. Ezért a kutatások fedezetének bizto­sításánál nehézségek jelentkeznek. Amíg ugyanis 1967-ben a műszaki fejlesz­tési alapból gazdálkodtak, idén a ku­tatási munkát megbízóikkal kötött szerződések alapján végzik. Elvileg ugyan árbevételeik bi­onyos százalé­kát önálló kutatásokra fordíthatják, 1968 második negyedében azonban az Intézet nagyon szűk forgóalapot kapott, s ez tovább gátolja a kutatások finan­szírozását. Amint a fenti példák is szemléltetik, a bizottság elsősorban olyan vállalati témákkal kíván majd foglalkozni, ame­lyek megoldása közvetve vagy közvet­lenül elősegítik a külkereskedelmi for­galom alakulását, s megszüntetik az export előtti akadályokat. A CIE, a legnagyobb olasz energia­­gép-gyártó cégek egyesülése a Trans­­elektro-n keresztül tárgyalásokat foly­tat magyar vállalatokkal egy 3 X 200 megawattos olajtüzeléses hőerőmű kö­zös előállításáról. Elgondolás szerint a magyar ipar traszformátorokat, kazán­­berendezéseket és kisebb kiegészítő be­rendezéseket szállítana. A fővállalkozó előreláthatóan az olasz, konzorcium lesz, de felvetődött az a megoldás is, hogy a két fél külön-külön nyújtsa be ajánla­tait a tenderfelhívásra. * A Gorissen Automation nyugatnémet cég felajánlotta csőgyártó és egyéb ko­hászati üzemek racionalizálására és automatizálására szolgáló berendezéseit. A Csepel Vas- és Fémművek érdeklő­dést tanúsít az említett termékek koo­perációban vagy licenc formájában tör­ténő gyártása iránt.­ Az Irodagép Technikai Vállalat és a zágrábi Tromica Racunskih Strojeva vezetői tárgyalásokat folytattak szorzó- és összeadógépek alkatrészeinek koope­rációs gyártásáról. A jugoszláv cég az 1969., 1970. és 1971-es évekre 20 000 CALCOREX kéziszorzó és 20 000 SIMPLEX villamos összeadógép egyes alkatrészeinek szállítását biztosítaná magyarországi összeszerelésre. Az Iro­dagép Technikai Vállalat az összeszere­lési munkán kívül az összeadógépekbe magyar motort építene be, évente na­gyobb mennyiségű motort szállítana a jugoszláv cégnek a Zágrábban készülő összeadógépekhez. Az Artex és a finn Asco-cég vezetői megbeszélést folytattak Finnországban. Az Asco-cég képviselői érdeklődést mut­­attak néhány szék- és asztal­típus vá­sárlására, saját tervezésű és magyar ki­vitelezésű­ modellek importjára, vala­mint harmadik piacon történő együtt­működésre. A tárgyalások sikeresen zá­rultak, és az együttműködési szerződés megkötésére a jövő év elején kerül sor. A Helsinki-i magyar kirendeltség a finn cég kooperációs elképzeléseit jelentős­nek tartja, mert Észak- és Nyugat- Európában számos fióküzlete van. * Az Országos Bőripari Vállalat a ha­zai nyers marhabőrök kikészítésének megjavításáról olasz bőrgyárakkal foly­ KOOPERÁCIÓ tat tárgyalásokat, egyrészt bérmunka, másrész műszaki együttműködés for­májában. Megállapodás esetén lehető­ség nyílik arra, hogy a cipőipar felső­bőr-választéka bővüljön és a jelenle­ginél nagyobb választékban gyárthas­son jó minőségű könnyű cipőket. • A milánói Teletra Gyár és az Elekt­roakusztikai Gyár, valamint az Elekt­romechanikai Vállalat között — a ma­gyar kirendeltség javaslatára — tár­gyalások kezdődtek közös gyáralapí­tásra vonatkozóan. Az eddigi elképze­lések szerint a gyár Olaszországban létesülne, ahol magyar konstrukciójú eletkroakusztikai berendezéseket, rá­diókat, televíziókat gyártanának.­­ A Bábolnai Állami Gazdaság veze­­tői aláírták a jövő évi szállítási szerző­dést a csehszlovák Koospol Külkeres­kedelmi Válallat megbízottaival. A ma­gyar gazdaság 150 millió forint értékű naposbaromfit szállít 1969-ben Cseh­szlovákiába. A megrendelés teljesíté­sében szerepet kap a Bolyi Állami Gazdaság, a gödöllői Kisállattenyész­tési Kutató Intézet és a Hunnia Hibrid­­Értékesítő Iroda is. A csibéket Bábol­náról kapott technológia szerint neve­lik majd. A tervek szerint a szomszé­dos ország mezőgazdasági üzemei komplett bábolnai baromfitelepeket is vásárolni szándékoznak. Az ezzel kap­csolatos tárgyalások megkezdődtek.­­ A magyar tőkés könyvexporton be­lül felmérések szerint az offset termé­kek exportja nem kifizetődő. Ezek ki­vitele idén körülbelül félmillió dollár­ral csökken a tavalyihoz képest. A dol­lárkiesést azonban a nyomdaipari vál­lalatok és a kultúra együttműködése révén sikerült más, gazdaságosabb nyomdaipari termékek exportjának növelésével kiegyenlíteni. • A Transelektro 120 000 dolláros ten­dert nyert a törökországi Iller Bank kiírásában transzformátorok szállítá­sára. A tender megnyerése összefüg­gésben van további villamosipari be­rendezések szállításának lehetőségei­vel. 1958 NOVEMBER 203 VÁSÁROK ........................ HHHMBUBBHH KIÁLLÍTÁSOK Nemzetközi lesz a brnoi fogyasztási cikk vásár A brnoi fogyasztási cikkek vásárát 1969 tavaszától nemzetközi rangra eme­lik. A vásár, amelyet néhány évvel ez­előtt mint belföldi célokat szolgáló árubemutatót hoztak létre, rendkívül gyorsan fejlődött. Ebből kiegészült a külföldi bevásárlók részére létesített úgynevezett üzletkötői napokkal, majd 1968-ban a csehszlovák könnyűipar — belföldiek és külföldiek számára — szervezett seregszemléjévé alakult. Az 1969. május 3-a és 14-e között tartandó vásár az alábbi cikkcsopor­tokban fogad el kiállítókat a világ minden rész­éből: Üvegáru: háztartási és műszaki, vi­lágítótestek, bizsntéria és kerámia; Bőráru: cipő, bőrdíszmű, egyéb bőr­áru; Textil: pamut, gyapjú, len, és se­lyem (méteráru), konfekció, kötöttáru, lakástextil; Fa és bútor, bútor, faházak; Vegyi cikkek: vegyipari termékek, kozmetikai cikkek; Elemiszer: valamennyi élelmiszer­­ipari termék; Egyéb: árammérők, szerszámok, ház­tartási cikkek, irodaszerek, hangszerek, játékok, sportszerek, órák, camping­­cikkek stb. ■ Svéd pneumatikus szerszámok kiállítása Budapesten Budapesten november 18-tól 22-ig az egyik legnagyobb svéd vállalat, a stockholmi ATLAS COPCO AB ki­állítást rendezett a Technika Házában. Gépei, az építő-, a gép- a jármű-, a bánya- és a hajóiparban alkalmazható légszerszámok, festékszóró és más be­rendezések nagy érdeklődést keltettek a hazai szakemberek körében. Az AT­LAS COPCO AB évi 160—170 millió dollár értékű kivitelével e cikkekben a világpiac egyik legjelentősebb ex­portőre. Emil Green, a vállalat egyik vezetője, aki a kiállítás alkalmából Budapestre látogatott, kijelentette: a kapcsolatok kiszélesítésének lehetősé­gei adottak, nemcsak a vállalatok, ha­nem az országok között is. Svédország­ban a magyar szerszámgépek kitűnően beváltak, s a svéd piac bauxit-alumí­­nium iparunk termékei iránt is érdek­lődik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ, főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest V. Rosenberg­­házaspár utca 17. Telefon: 314—155 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­láéa vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 6805274/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX.

Next